Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése Fokozódó nyugtalanság Közép-Amerikában 1. Mi lesz Neto után Ango­lában? Agostinho Neto halálával pótolhatatlan veszteség érte az angolai népet, Afrikát és az egész haladó világot. Netonak nagy része volt abban, hogy Angola 1875. november 11-én elnyerte függetlenségét, s az ország­nak ő lett az első elnöke, két évvel később az ő kez­deményezésére alakult meg az MPLA Munkapárt, amely meghirdette a szocialista orientációjú társadalom fel­építésének programját. független Angola első kor­mánya üres kincstárt, felper­zselt országot örökölt, írástu­datlan,' éhező milliókkal. A külső és belső ellenség a nép­hatalom megdöntésével pró­bálkozott, 1977. május 27-én ellenforradalmi puccsot rob­bantottak ki Luandában. E nehézségeken is úrrá kellett lenni az ország újjá­építésének első óráiban. Az első lépések közé tartozott az ország természeti kincsei­nek államosítása, a földre­form, az oktatás és az egész­ségügy megszervezése. Az ország vezetése bölcs előre­látással és körültekintéssel szervezte a nemzetközi kap­csolatokat. A szocialista or­szágokra mindenekelőtt a Szovjetunióra és Kubára tá­maszkodva rendezte viszo­nyát a Szomszédos Zairével, megállapodásra jutott az olajat kitermelő amerikai, a gyémántbányákat kezelő belga és más nyugati cégek­kel, gazdasági együttműkö­dést ajánlott a volt gyar­mattartó Portugáliának. Az MPLA 'Munkapárt KB Politikai Bizottsága a Neto halálát követő első ülésen el­határozta: következetesen haladnak a megkezdett úton. A párt kongresszusán hozott határozatoknak megfelelően folytatják Angolában a szo­cialista társadalom építését, fejlesztik kapcsolataikat a Szovjetunióval a Neto által aláírt barátsági és együtt­működési szerződés alapján. Az új típusú társadalom és a gazdaság újjáépítésével példát kívánnak mutatni az afrikai kontinens valamennyi lépőnek. 2. Kinek jó az Egyesült Államokban a kubai szovjet jelenlét vitája? Hétfőn a késő esti órák­ban Washingtonban találko­zóra került sor Cyrus Vance amerikai külügyminiszter és Dobrinyin szovjet nagykövet között. A megbeszélésen azokról a jelentésekről volt szó, amelyek szovjet harci egységeket feltételeznek Ku­bában. Az erről szóló hírt. a múlt héten Frank Chureh. a sze­nátus külügyi bizottságának elnöke dobta be a köztudat­ßtMmism, 1879. szeptember 16., vasárnap ba. Azt állította, hogy a leg­frissebb hírszerző jelentések és a műholdas felderítés adatai szerint Kubában 2—3 ezer főnyi szovjet katonai egység állomásozik, páncélo­sokkal és tüzérséggel ellá­tott,' gyorsan mozgó alaku­latokba szervezve. A szená­tor szerint ez fenyegetést je­lent az Egyesült Államojc biztonságára nézve és azon­nali vizsgálatot, illetve a Szovjetunióval szembeni ha­tékony lépéseket követelt. Washingtoni politikai meg­figyelők körében eleve két­kedéssel fogadták a hírt, s azt a logikusnak tűnő kér­dést tették fel, miként le­hetséges, hogy a CIA által állandóan nagyítóval vizs­gált Kuba területén .éppen most és „váratlanul” fedez­ték fel a szovjet katonák je­lenlétét. A kérdésre az ame­rikai sajtó adta meg a vá­laszt. A Washington Post kommentátora szerint a „ku­bai kérdést" felmelegítő ak­cióra Frank Churchnek és a SALT—II. megállapodás el­lenzőinek volt szüksége. A szenátornak ugyanis nehéz­ségei támadtak az újravá­lasztása miatt. Ellenfelei a hagyományosan konzervatív Idaho államban „a szovjetek előtti meghátrálással” vádol­ták, mert elvben elfogadta a SALT—II. szerződést. A meg­buktatás veszélyétől megret­tent Chureh a kubai ügy ki­robbantásával válaszolt szél­sőjobboldali bírálóinak. A tét tehát a SALT—II. ratifikálása. A megállapodás amerikai ellenfelei már ki­fogytak megalapozatlan ér­veikből is, amikor ölükbe hullott az újabb érv: a szov­jetek kubai jelenlétével kell összekapcsolni a SALT rati­fikálását A Pravda megállapítja: 17 éve működnek katonai ta­nácsadók Kubában. Létszá­muk és funkciójuk az utóbbi években nem' változott Aligha véletlen, hogy a wa­shingtoni propaganda-gépe­zet éppen akkor lépett mű­ködésbe, amikor Havanná­ban tanácskoztak az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői; s a „kubai kér­dést” újabb eszközként igye­keznek felhasznláni a SALT ratifikálásának halogatásá­ra. 3. Mikor ismeri el Wa­shington a PFSZ-t? A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet de facto elis­merése Washington által már akkor is megtörtént, ha Carter elnök az izraeli Lobby nyomására kénytelen volt megválni Andrew Young ENSZ-képviselőtől, attól az embertől, akinek pedig a néger választók millióinak voksát köszönhette. Tekintsünk el most az em­lített esemény hátterének új­bóli felidézésétől, maradjunk a puszta tényéknél. Ezek közül is mindenekelőtt azt kell az olvasó figyelmébe ajánlanunk, hogy Young és a PFSZ ENSZ-megfigyelőjé- nek találkozóját megelőzte egy másik. Nevezetesen a bécsi amerikai nagykövet megbeszélése a PFSZ egyik magas rangú képviselőjével. Noha erről is azt állították, hogy az „véletlen volt”, s nem esett rajta szó semmi­lyen komoly dologról, meg­figyelők nem mulasztották el emlékeztetni rá, hogy arra olyan időpontban került sor, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Jasszer Arafat Bécsben találkozik a Szocialista Inter- nacionálé két neves szemé­lyiségével, Bruno Kreiskyvel és Willy Brandttal. Amikor e sorok íródtak, a PFSZ elnöke éppen Suarez spanyol miniszterelnökkel tárgyalt Madridban. A közel­múltban az NSZK egyik kor­mányzó pártjának, az FDP- nek a megbízottja pedig nyolcpontos rendezési tervet terjesztett elő a PFSZ-nek Bejrutban, arról nem is szól­va. hogy a szervezetnek ma már legalább száz fővárosban működnek képviselői. Az Egyesült Államok kormánya tehát azon kevesek közé tar­tozik. akik jogilag még nem ismerték el a szervezetet Wa. shington ugyanakkor nem is akadályozta meg, hogy dip­lomatái tárgyaljanak képvi­selőivel, méghozzá nem ki­sebb kérdésről, mint a Pa­lesztina! önállóságról. Ez volt a témája egyébként az elnök különmegbízottja, Robert Strauss és a PFSZT-t támo­gató betlehemi polgármester minapi megbeszélésének is. Mindent egybevetve: ha a vezető tőkés országok köré­ben is ma már többé-kevés- bé egyenlő félként kezelik a Palesztinái Felszabaditási Szervezetet és Washington is tárgyalni kényszerül kép­viselőivel, akkor csupán idő kérdése és bizonyos diplomá­ciai fejlemények függvénye, hogy mikor következik be1 a de jure, azaz a teljes elis­merés. „Az el nem kötelezett or­szágok állam- és kormányfői­nek hatodik havannai csúcs- értekezlete újabb jelentős hozzájárulás a béke és a nemzetközi enyhülés ügyé­ben, az imperializmus, a kolonializmus és neokolonia- lizmus, a fajgyűlölet és a fa­ji megkülönböztetés elleni harchoz, a nemrég felszaba­dult országok politikai és a gazdasági önállóságának megerősítéséhez — állapítja meg szombati vezércikkében a moszkvai Pravda. A konferencia újabb bi­zonyságot adott az el nem kötelezettségi mozgalom élet- képességéről, s arról, hogy a mozgalom tagjai jól tudják: Tizennégy év óta első íz­ben tartottak országos nép­fronttanácskozást Kínában. Az augusztus 15. és szep­tember 3. között megrende­zett értekezleten 370 ember vett részt a népfront munká. javai foglalkozó központi és tartományi szervek képvise­letében. A kínai sajtóban szomba­ton hozták nyilvánosságra annak a beszédnek a szöve­gét, amelyet XJlanfu, a KKP KB Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság népfront osztályának igazga­tója mondott el az országos tanácskozás záróülésén. Ulanfu egyebek között ki­jelentette: amikor a kínai Tollhegyen A jelek szerint repedezik a rhodesiai fehér telepesek hatalmát meghosszabbítani hivatott lan Smith-Muzo- reiva-Sithole által alkotott eleddig egységesnek kikiál­tót front. Erről tanúskod­nak azok az információk, amelyek a Londonban hét­főn megnyílt Zimbabwe— Rhodesia konferenciáról kiszivárogtak. A Lancaster House-ban folyó tanácskozás megkez­dése előtt Muzorewa püs­pök-miniszterelnök még nagy hangon jelentette ki. hogy ő képviseli az ország lakosságának többségét ki­tevő feketéket, s ezen az alapon kormányának és hatalmának elismerését követelte valamennyi kül­döttségtől. A hét közepére azonban kiderült, hogy ál­lítólagos hatalma nagyon is ingoványos talajra épült. A korábban vele egyhúron pendülö Sithole lelkész pél­dául nyilatkozatban hatá­rolta el magát a püspöktől és kijelentette, hogy szoro­sabb kapcsolatokat kíván kiépíteni a hazafias front­tal. A Salisburyben összeko­vácsolt szövetség tehát szét­töredezőben van. Erre utal az is, hogy lan Smith, aki pedig hétfőn még nagyon tisztelte maga választotta miniszterelnökét, csütörtö­kön már „gyengélkedésre” hivatkozva nem foglalta el helyét mellette a tárgyaló- asztalnál. Nem lenne meg­lepő, ha saját bőrét men­teni akarván feláldozná kedvenc fekete figuráját a rhodesiai sakktáblán. Gyümölcsöző, őszinte sike­res eszmecserét folytattam Suárez miniszterelnökkel és Őre ja Aguire külügyminisz­terrel, s valóban elégedett vagyok ezeknek a megbeszé­léseknek az eredményével — jelentette ki háromnapos madridi tartózkodása végén, közvetlenül elutazása előtt, szombaton délelőtt tartott sajtóértekezletén Jasszer Ara­fat, a Palesztinái Felszabadí­tás! Szervezet végrehajtó bi­zottságának elnöke. A leg­fontosabb eredménynek azt ki a barátjuk és ki az el­lenségük — állapítja meg a Pravda cikke. A tanácskozás számos felszólalója nyilvá­nította köszönetét a szocia­lista államoknak a nemzeti- felszabadítási harc támoga­tásáért, a felszabadult or­szágok érdekeinek védelme- zéséért. A most végétért fó­rumon különös jelentőséget nyert az a feladat, hogy az imperialisták és a pekingi hegemonisták kísérletei el­lenére megőrizzék és meg­szilárdítsák az el nem köte­lezett országok egységét és összeforrottságát, szolidari­tásukat más antiimperialista erőkkel. A konferencia záródoku­párt. és állami vezetés a négy modernizálást helyezte az egész társadalom tevé­kenységének középpontjába, alapvető változás követke­zett be az osztályviszonyok­ban. Ez a változás döntően meghatározza a népfront jel­legét, feladatait és politiká­ját. Mivel a kapitalista osz­tály megszűnt Kínában, nincs többé szükség a mun­kásosztály és a nemzeti bur­zsoázia szövetségére, Kína gazdái az új szakaszban a szocialista munkások, pa­rasztok és értelmiségiek, va­lamint- azok a hazafiak, akik támogatják a szocializmust. Ennek a minden eddiginél tágabban értelmezett nép­A nicaraguai nemzeti újjá­építés kormányzó tanácsának képviselői a hondurasi el­nökkel folytatott tárgyaláso­kat a két '91'szág határtérsé­gében, miután tendenciózus hírek keltek szárnyra a nica­raguai és a hondurasi erők fegyveres összecsapásairól. A sandinista front pénteken a leghatározottabban elhatá­rolta magát az úgynevezett „sandinista szociáldemokrata párttól”, amelynek fedőneve alatt a konzervatív párt jobboldalának volt vezetői szervezkednek. Latin-ameri­kai megfigyelők e jeleket a nicaraguai belső és külső reakció növekvő aktivitása­ként értékelik. A sandinista forradalom győzelme óta fokozódó nyug­talanság jelei tapasztalhatók a katonai diktatúra és kor­mányzás alatt levő három közép-amerikai államban: Salvadorban, Guatemalában és Hondurasban is. A nyu­galom — és természetesen a status quo — fenntartásának szándéka tükröződött Wil­liam Bowldernek, az Egye­sült Államok közép-amerikai megbízottjának a térségben legutóbb tett útjakor. Bowlder azt hangoztatta, hogy Washingtonnak nem érdeke konfrontációk kirob­bantása a térségben. Kubai politikai megfigyelők ehhez hozzáteszik: az Egyesült Ál­lamok természetesen min­denekelőtt a nicaraguai forradalmi szellem tovább­terjedésétől tartva kíván nyugalmat a belső feszült­minősíte-tte- hogy a PFSZ ve­zetőjének minőségében hív­ták meg Spanyolországba, majd méltatta Spanyolország régi. történelmi hagyományú kapcsolatát az arab népek­kel, és azt a tényt, hogy nem ismeri, el Izrael államot. Ki­emelte: Spanyolország a pa­lesztin nép harcával kapcso­latosan új szerepet tölthet be Európában, Jasszer Arafat szombaton délben elutazott Madridból. mentumában hangoztatták, hogy a békés egymás mel­lett élésnek a nemzetközi kapcsolatok sarkkövévé kell válnia. A tanácskozás elé­gedetten vette tudomásul a Szovjetunió és az Egyesült Államok SALT—II. megál­lapodásának aláírását — ál­lapítja meg a cikk, amely elemzi az el nem kötelezet­tek állásfoglalását számos nemzetközi kérdésben. A szovjet emberek a világ haladó közvéleményével együtt üdvözlik az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői 6. csúcsértekezle­tének eredményeit — feje­ződik be a Pravda cikke. (TASZSZ) frontnak döntő feladata, hogy a négy modernizálás valóraválíása érdekében moz­gósítson minden pozitív erőt, változtassa pozitívvá a kínai társadalom negatív ténye­zőit és egyesítsen minden egyesíthető erőt annak bizto­sítására, hogy az ezredfordu­lóra Kína hatalmas és kor­szerű országgá váljék. Szabad kezet kell adni a demokratikus pártoknak ah­hoz, hogy javaslatokkal élje­nek. megvitassák és megbí­rálják a kommunista párt és a kormány elveit, politikáját, az egész társadalmat érintő ügyekben — mutattak rá az országos tanácskozás részt­vevői. ségektől terhes három ország és Nicaragua között, . A TASZSZ szovjet., hír- ügynökség San José-i kelte­zésű anyagában megállapít­ja: az Egyesült Államok, amelynek nem sikerült meg­mentenie az összeomlástól a nicaraguai Somoza-rezsimet, most lázas erőfeszítéseket tesz azért, hogy a szomszé­dos Salvadorban hatalmon tartsa Carlos Humberto Ro- mero tábornok rendszerét. Az utóbbi három hét folyamán az amerikai kormányzat több képviselője folytatott titkos tárgyalásokat a Salvador! el­nökkel. A Salvadorból érkező je­lentések fényében az Egye-/ sült Államok aggodalma nem , alaptalan. A kis közép-áme- j rikai országban, amelyben I immár több mint negyven | esztendeje reakciós katonai rezsim uralkodik, a nép az utóbbi időben nemegyszer tüntetett a terror és az ínség miatt. Méregbotrány Három kisgyermek tragé­diába fúló játszadozása derí­tett fényt az NSZK egyik legsúlyosabb méregbotrá­nyára Hamburgban. Az egyik bérház pincéjében a gyere­kek egy elhagyott telken ta‘ Iáit lőszerrel játszadoztak. A lövedék felrobbant, s a ki­szabaduló ideggáz egy gyer­mek halálát okozta. Az első hatósági vizsgála­tok egv néhány éve csődbe ment vegyi cég raktártele­pére vezettek, ahol tonna- szám találtak korhadó falá­dákban jórészt a második világháborúból származó mu­níciót, ideggázt és más mér­gező hadianyagot. CARACAS: Szombaton Caracasban folytatta munkáját az Inter­parlamentáris Unió 66. kon­ferenciája. A több mint nyolcvan tagországot szám­láló szervezet képviselői ko­runk olyan kulcsfontosságú problémáit vitatják meg, mint a teljés leszerelésért, az enyhülésért, a népek önren­delkezési jogáért folytatott harc. PÁRIZS: Hakim Ibrahim a Nyugat- Szahara területi integritását védelmező Polisario-kormány külügyminisztere pénteken az AFP francia hírügynök­ségnek küldött levelében kö­zölte, hogy a front hajlandó béketárgyalásokat kezdeni Marokkóval az Afrikai Egy­ségszervezet égisze alatt. Egyidejűleg a Polisario Front követelte a marokkói megszálló csapatok teljes ki­vonását a volt spanyol gyar­mat, Nyugat-Szahara na­gyobbik feléből. BONN: Botrányba fulladt Franz Josef Straussnak, a nyugat­német jobboldal kancellár- jelölfcjének első . választási szereplése Essenben és Köln­ben. A CSU-elnök .a község­tanácsi választásokra készülő Északrajna-Vesztfália tar­tományban főpróbának szán­ta fellépését a jövő októberi országos választásokat meg­előző kampányhoz. MILANO: Milánóban a végéhez kö­zeledik az olasz kommunis­ták sajtóünnepe az éven­ként megrendezett L’Uta- nitá-fesztivál. Záróakkordja­ként vasárnap este nagy­gyűlést tartanak, amelyen Enrico Berlinguer főtitkár mond beszédet. Párt- és állami küldöttség élén Csehszlovákiába látogatott Todor Zslvkov. Képünkön: a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkára államfő, — partnere Gustáv Urnák társaságában. (Telefotó — CTK — MTI —KS) Kanyó András Pravda-vezércikk A havannai csúcsértekezlet jelentősége Országos népfronttanácskozás Kínában k. a. Arafat befejezte midridi tárgyalásait

Next

/
Thumbnails
Contents