Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

• LE v -ßv Cél — a nevelő-oktató munka korszerűsítése Beszélgetés az új tanévről Hamarosan megszólal az első, az új tanév kezdetét jelző csengetés. A tanulók szántára tiz munkás hónap következik, megannyi fel­adattal, megvalósításra váró elképzeléssel. Ezekről beszél­getett munkatársunk Szabó Istvánnal, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével. Előtérben a jellemformálás — Miként összegezné a legfontosabb tennivalókat? — Az alapvető cél a neve­lés-oktatás korszerűsítése, hatékonyságának növelése. El kell érni azt, hogy a fiatalok világnézetileg, erkölcsileg, politikailag mind fejlettebbé váljanak. Természetesen nem elégedhetünk meg az is­meretgyarapítással, hiszen az e téren szerzett tájékozottság nem sokat ér, ha nem tár­sul hozzá az érzelmi azono­sulás. Ennek érdekében — vérbeli pedagógusokhoz mél­tó megbízatás ez — hadba kell vetni a legtöbb ered­ményt ígérő módszereket. Csak akkor mehetünk vala­mire, ha kerüljük a szétfor- gácsoltságot, ha egyesítjük az erőket. Nem feledkezhe­tünk meg a munkafegyelem megszilárdításáról. Gátat emelünk az elburjánzó to­vábbképzéseknek. Annál is inkább, mert ezek egy része nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket. A jövőben csökkentjük számukat, s arra törekszünk, hogy a meg­maradóknál a korábbinál jó­val magasabb színvonalat biztosítsunk. Hadd említsek meg egy nagyon lényeges dolgot: ilyen foglalkozásokat tanítási idő alatt nem lehet tartani. Kivételt csak nagyon indokolt esetben engedélyez­hetünk. Folytatódik az új nevelési-oktatási tervekre, dokumentumokra való felké­szítés. Meg kell adni a test­nevelésnek azt a rangot, ami megilleti. A tárgyi adottsá­gok határozottan javultak: tornatermek, sportpályák lé­tesültek, több a szakos ta­nár mint valaha volt. így hát semmi akadálya, az át­gondolt, a tervszerű, a sike­reket ígérő munkálkodásnak. — Szeptembertől indul a fakultáció, azaz megszűnnek az annyira ostromolt tagoza­tos osztályok. Megterem tet­ték-e az áttérés valamennyi feltételét? — A nyolcadikos diákok és szüleik időben értesültek a lehetőségekről, így aztán megfontoltan válogathattak a gazdag kínálatból. Aggo­dalomra semmi ok, hiszen az igazgatókkal konzultálva megteremtettük az anyagi alapokat. Hadd utaljak ar­ra, hogy az első két eszten­dő közül az egyik a felzár­kóztatás, a másik az orien­táció szakasza. Más szóval a hátrányos helyzetű gyerekek is behozhatják lemaradásu­kat, s teljes „fegyverzetben” dönthetik el, hogy tulajdon­képpen mit kedvelnek, mire éreznek elhivatottságot. A harmadiktól aztán ezekkel a tárgyakkal foglalkozhatnak majd elmélyültebben. Me­gyénkben indulnak — az Oktatási Minisztérium enge­délyével — speciális tanter­vű osztályok is. A Gárdonyi Géza Gim­názium és Óvónői Szak- középiskolában oroszból, a Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskolá­ban, valamint a Berze Nagy János Gimnáziumban angol­ból. Ide azokat a tehetséges ifjakat vettük fel, akik a felvételi vizsgákon bizonyí­tották rátermettségüket. Az ének és testnevelés tagozat megmaradt két helyütt: az előbbi a Dobóban, az utób­bi a Szilágyi Erzsébet Gim­náziumban. Kollégáimmal együtt bízom abban, ez az új rendszer hozzájárul majd ah­hoz, hogy csökkenjenek a falusi és a városi iskolák közt még meglévő szintkü­lönbségek. Senki se maradjon ki — Szeptember előtt min­dig szó esik a tankötelezett­ségi törvény végrehajtásá­nak fontosságáról. A megva­lósítás azonban — a kétség­telen eredmények ellenére is — lassan halad. Az idén remélhető-e lényeges válto­zás? — Örömmel mondhatom, hogy: igen. Eddig sokszor csak általánosságban említet­tük ezt a témát, s nem tö­rekedtünk következetes szá­monkérésre. Szakítottunk ez­zel a szemlélettel: a jövőben alaposan vizsgálódunk ott, ahol szaporodnak a hibák. Nemcsak az előidéző okokat keressük meg, hanem tippe­ket adunk az orvoslásra is. Azt akarjuk elérni, hogy senki se maradjon ki az el­ső osztályos korúak köréből. Gondolunk az évismétlésre bukottakra is, s mindent megteszünk kudarcaik fel­számolásáért. Véghezvisszük azt, hogy minden óvodába fel nem vett ötéves bekerül­jön az iskola-előkészítőkbe. Kellett ez a minisztériumi döntés, mert az apróságok csak így vehetik fel a ver­senyt kedvezőbb körülmé­nyek között rajtoló társaik­kal, így alkalmazkodhatnak viszonylag zökkenő nélkül az iskolai követelményekhez. Új létesítmények — Ügy értesültünk, hogy a tárgyi adottságok ismét ja­vultak. Hallhatnánk erről részletesebb adatokat is? — Az óvodai helyek szá­ma hatszázzal nőtt. Űj gyer­mekintézmény épült Nagy- visnyón, Hevesvezekényben, Novajon, Bükkszenterzsébe- ten, Kerekharaszton. Eger­ben — lakásátalakítások ré­vén — kétszázötven, Gyön­gyösön száz apróságot fo­gadhatnak. December 31-ig Nagyobb esély a felvételire Bezárta kapuit a fizikai dolgozók gyermekeinek szer­vezett utolsó nyári főiskolai és egyetemi előkészítő tá­bora is. A nagyrészt egyete­mi városokban létrehozott mintegy 60 oktatótáborban az idén több mint 6500 — a középiskola harmadik osztá­lyát végzett — fiatalt fogad­tak’ az ország különböző te­rületeiről. egy vagy két hét­re. Az előadásokat a felső­fokú oktatási intézmények tanárai tartották társadalmi munkában, a felsőbb éves hallgatók pedig szemináriu­mokon beszélték meg az anyagot. 1979. szeptember 2., vasárnap A fizikai dolgozók gyer­mekeinek továbbtanulását már a középiskola második osztályától segítik az egye­temeken és a főiskolákon működő előkészítő bizottsá­gok. Mintegy 500 középisko­lából évente több mint 30 ezer másod- harmad- és ne­gyedéves gimnazista és szak­középiskolás fiatal levelezik — két évig — tantárgyi is­mereteinek bővítése érdeké­ben egyetemista és főiskolás hallgatókkal, illetve tanul a nyári és a tavaszi táborok­ban. A négyéves múlttal ren­delkező mozgalom sokat nyújt a fiataloknak, a táb­lázatok és az adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a tan- folyamot becsülettel végig­dolgozó diákok egyetemre vagy főiskolára való beke­rülési esélyei lényegesen ja­vulnak. átadják az erdőtelki, a fel- sőtárkányi, az egerbaktai lé­tesítményeket. Ettől függet­lenül a gondok továbbra is aggasztóak. Különösképp a megyeszékhelyen. Egy adat­tal érzékeltetném ezt: az 1487 jelentkezőből 673-at sajnos el kellett utasítanunk. Emellett a zsúfoltság is igen nagy. A általános iskolákban sokkal jobb a helyzet. A be­senyőtelkiek — augusztus 20-án — birtokba vehették azt a nevelési központot, amely egyaránt szolgálja majd az oktatás és a köz- művelődés ügyét. Tamalele- szen két, Tarnaörsön négy tan- és tornatermekkel bő­vültek az intézmények A ka- rácsondiak is elégedettek le­hetnek, hiszen négy osztály kapott új otthont. Egerben kapuit nyitja a huszonnégy, Hatvanban a tizenkét termes iskola. A kivitelezőknek — a megyei állami és a tanácsi építőipari vállalatoknak — elismerés jár, hiszen állták szavukat, s betartották a ha­táridőket. Elkészült az egri Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Szakmunkásképző Inté­zet és Szakközépiskola. Eh­hez háromszázhúsz szemé­lyes kollégium is csatlakozik. — Lesz-e elég szakképzett pedagógus? — Óvónőkben nincs hiány. Ez azzal is magyarázható, hogy a Gárdonyi Géza Gim­názium — a középiskolai képzés révén — biztosította az utánpótlást. Az általános iskolai tanárok elhelyezése a városokban és a nagyobb te­lepüléseken gond, a középis­kolaiaké Egerben is nehéz­kes. Az is jó hír, hogy a képesítés nélküliek száma csökken, s újakat csak a legszükségesebb esetben ve­szünk fel. Úgy is fogalmaz­hatnék, hogy ezt a tanévet sokkal kedvezőbb körülmé­nyek közt kezdhetjük mint máskor. A többi már neve­lőink tisztes buzgalmán, hi- vatásszeretetén múlik... Pécsi István Új autóbuszokat kapott Gyöngyös A héten már minden vo­nalon új helyi járatú autóbu­szokon utazhatnak a gyön­gyösiek; kényelmes, több utas szállítására alkalmas Ikarus-buszokat állított munkába a Volán vállalat üzemegysége. A tömegközlekedés iránti igény felmérésére már ko­rábban tanulmánytervet ké­szíttetett a vállalat, s ennek alapján 1977 novemberében szervezték át a helyijáratú forgalmat. Az új útvonala­kon azonban még régi ko­csik közlekedtek, az idén tu­dott vásárolni a Volán mint­egy hatmillió forintért új autóbuszokat Gyöngyösre. A korábbi években gyér utasforgalom a városi köz­fFotó: Szántó György) lekedésben tavaly már gyor­sabb tempóban nőtt, s ez a növekedés várható a jövő- i ben. Az új buszok megfelel­nek a nagyobb igényeknek is. s nem kell már besegí­teni tartalék kocsikkal a csúcsforgalomban sem. Jö­vőre a fejlesztésben Hatvan városára kerül sor: itt is ki­cserélik a helyijáratú autó­buszokat. A műemlékek és a képzőművészet megyénkben Megjelent a Művészet új száma A Művészet, a Magyar Képző- és Iparművészek SzÖt vétségének lapja augusztusi számát zömében Heves me­gye műemlékeinek és képző- művészeti életének szentel­te. Levárdy Ferenc, a gyön­gyöspatai templom króniká­ját idézi. Volt Pál. Eger nagy korszakáról ír, azaz az 1715- től 1775-ig terjedő évek főbb jellemzőit taglalja. Ekkori­ban a vendégművészek al­kotásai emelték ezt a tele­pülést a többi magyar város fölé. Az egri volt jezsuita templom főoltáráról nyújt ismertetőt Jávor Anna. F. Ludányi Gabriella a Dobó István Vármúzeum gyűjte­ményében külön egységet képviselő Kovács Mihály műveit' elemzi. Chikán Bá­lint 1979 tavaszán mintegy húsz az egri akvarellbienná- lén díjazott művészt kere­sett fel. s a műfajról, és a kiállításról kérdezte meg őket. A folyóirat összeállí­tásában közli a válaszokat. A mobil, illetve a kinetikus ábrázolásmód helyi képvise­lőit méltatja Aknai Tamás. A hatvani képzőművészeti életről is szó esik. piajd be­mutatják azokat az alkotó­kat, akik szűkebb hazánkban tevékenykednek. 2. Dr. Kámfort Lajos kiváló volt, mindig és mindenben, így egyszerűen nagy K-val, hogy KIVÁLÓ. Agglegény­nek is kiváló volt, aminek az volt a magyarázata, hogy mind ama hölgyek, akikkel eddig megpróbálkozott — még a legelszántabb férj- férfi-éhségű kurva is —. egy hónap után megszökött dr. Kámfort Lajos napirendjé­ből. Mi sem természetesebb tehát, hogy amikor a „Ki­váló” dr. Kámfort Lajos autót vezetni tanult, ezt is kiválóan csinálta. Kicsit megőszített ugyan egy gya­nútlan elméleti oktatót, aki azzal lépett be a soros har­minc elméleti ismeretekre vágyókhoz, hogy ő itt most harminc, a közlekedésre és annak rendjére kíváncsi nyuszikát talál, de pechére. ezekből csak 29 volt, meg egy dr. Kámfort Lajos. A részletek most nem ér­dekesek, de az természetes, hogy dr. Kámfort Lajos a teljes közlekedésrendészeti ismeret birtokában ült le, és határozott és imponáló har- sánysággal —, ha kezeit már nem is szorította nadrágoes- kája varrására — oktatta ki a gyanútlan oktatót a közle­kedésrendészet alapos és részleteiben is nagyon finom ismereteire. Az szegény sok hülye és befolyásos ürgét lá­tott már ezeken az áltanfo­lyamokon. így hát most. is ő volt, aki úgy döntött, okos enged, és dr. Kámfort Lajos főosztályvezető - tanfolyamista szabadon hengerelhetett Az ilyeneknek mindig dög szerencséjük van. A gyakor­lati vezetési vizsgán dr. Kámfort Lajos elsőre vette az akadályokat. Tüneménye­sen betanult, sőt beidegző- dött mozdulatokkal, szug- gesztív, feszült figyelemmel vezette a vacak Skodát, s szinte hibapont nélkül felelt meg. Ezek után dr. Kámfort Lajos nemsokára autótulaj­donos lett. Saját autója szü­letett a csepeli átvevőben, egy szép nyári délután — Hogy a kórság essen bele!— nyugtázta a vállalat portása, amikor első alka­lommal állt be a saját maga által kijelölt parkolóhelyre és magyarázta el a portás­nak, hogy miután ő a vál­lalatnál a harmadik ember, ezért az igazgató és a fő­mérnök parkolóhelye után az övé következik, s a portás­nak ezek után munkaköri kötelessége, hogy felügyeljen a parkolóhelyének tulajdon­jogára. Választ nem várt, mint ahogy bizonyos ala­csonyabb beosztású — mun- kakörű rétegektőly sohasem. Némi változást persze je­lentett ez az autó. Dr. Kám­fort Lajos könyveket is vá­sárolt, „Tanácsok autósok­nak”, „Hogyan gondozd Zsi­gulidat?” „Az időjárás és az autó”, és egyéb címekkel, s ezeket rövidesen csak mint: kicsiny, de értékes szak- könyvtáramnak becézte. Mi sem' természetesebb hát, hogy beosztottjai ezt hamarosan megértették, s hamarosan akadt egy alstré- ber, aki javasolta kedvenc főnökének, hogy tartson elő. adást mindnyájuknak „Az autózás és a modern mun­kapszichológia” címmel. Ez az előadás, s az autó, a pompázatos suhanás, a halk zene a rádióban, a bá­dogdoboz csillogása, és moz­gó eleganciája valószínűleg végképp betett dr Kámfort Lajosnak. Amire kisgyerek kora óta készült, immár el­érte a csúcsot, a legtökélete­sebb és legkiválóbb lett. Meghülyült végképp. csak még nem vették észre. A szokásos hiilvesésadaghoz meg már hozzászoktak. Minden rendben is ment míg el nem jöttek az őszi esők. De az ősz randa egv állat az évszakok menet­rendjében. és különöskénoen rettentő elkeserítő a maga' autójának tisztaságára ügye­lő tulajdonosnak. Különösen ha olyan kiváló, mint szó- banforgó esetünk Dr. Kám­fort Lajos eleinte óránként locsolta autóját, de a sár az sár. az felcsapódik. S így dr. ‘‘Kámfort L-ajos. sokszori lo­csolás után is alul maradt az elemeltkel vívott küzdelem­ben. Így hát egvelőre bána­tosan bár, de ő is éopolyan koszos autóval autózott a locsoocsos őszi ködben, mint a többiek. Különösen elkese­rítő volt vállalati munkahe­lye, s a lakása köz,ti útsza­kaszon egy Börzsönyviczev utca elnevezésű rész. mely a maga „útburkolati egyenet­lenségeivel” — ahogy ezt dr Kámfort Lajos munkahelyén bent többször megemlítette —, valóságos pokol volt — Tudjátok, én nem szok­tam ^káromkodni, de amikor az ember belezöttyen ezekbe a kátyúkba, s majd elharap­ja a nyelvét, bizony kicsú­szik a száján valami szitok. — Na, ég az indulatmérő? — kérdezte Éva, a titkárnő, aki mindig rosszakat szokott kérdezni, s dr. Kámfort La­jos egy „eh” legyintéssel most is kizárta a beszélget tésből. Aznap este is, miután gon­dosan körüljárta az esővíz­től csillogó hófehér Zsigát, elborultan nézte az előtte elterülő szürkés latyakot és szomorúan indult útnák. Természetesen kikerülhette volna a Börzsönyviczey ut­cát, de ez árulás lett volna. Miután sokfajta elméleti mérést végzett és azokat gyakorlati próbautakk'al is ellenőrizte, szigorúan kidol­gozott, pauszpapírra felraj­zolt, s műszerfalra ragasz­tott menetútiránya volt munkahelye és lakása kö­zött. Jólneveltsége tiltotta, hogy az oly gondos munka eredményét, a Legjobb Út­vonalat megváltoztassa. El­indult hát ezért lassan és ■ óvatosan, körülnézett, meg­győződött, indexelt, guruit és nem is volt semmi baj, amíg a Börzsönyviczey utcához nem ért Itt azonban a lyu­kak még éltek, ráadásul mindegyik tele volt vízzel, s amikor befordulva látta, hogy a latyak milyen gúnyosan csillog, és jobb első kereke mindjárt meg is kapta az első nyelvleharapó gellert, nem tudta megállni, hogy dü­hösen fel ne szisszenjen: — Az ördög vigye el! S azzal szörnyű óvatosan, alig harminc kilométerrel rágurult a következő kike­rülhetetlen latyakra. Szinte behunyta a szemét is hogy ne érzékelje az első kerék szörnyű huopanását — s nem is érzékelte! Azzal óva­tosan a következő latyakra, hogy abba süpnedirn:bele—, de nem stiopecb bel.e, Aztán megint egy másikra ahogy emlékezett, az volt a leg­mélyebb, de nem történt semmi, a kocsi tükörsimán, zöttyenés nélkül suhant át a csillogó vízfelületen. Amikor már a tizedik, vagy tizen­ötödik. majd az ötvenedik, =zázadik Ivük fölött is át­ment sim-r ’.;VPr1> a verj_ (Folytát }uk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents