Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-14 / 189. szám

Gombé kinn van AZ ELIDEGENEDETT ifjúság. A társadalomtól, a szülőktől elidegenedett és még nem értett ifjúság. Lerúgott csont. Örökzöld, vagy hogy inkább örök sárga, zörgőn száraz téma. A szerelem. A férfi és a nő. A' leány és a fiú. A meg nem értett, a fél­reértett, az ellenzett szere­lem és társai. Lerágott csont. Örökzöld, vagy hogy inkább örök sárga, zörgőn száraz té­ma. H-a úgy írják meg ... Rómeó és Júlia, AnVia Ka- renina története sem más, mint történet a férfiről és a nőről. Nem is különösebb történet egyik sem, szokvány­történet, amilyen millió volt és millió lesz, amíg férfi és nő. ember él a földön. A dolgok nyitja a megírásban van. a téma már ismert ke­retein belül abban a megje­lenítő erőben, amely egyedi­vé és ugyanakkor általános­sá. soha meg nem ismételhe- tővé. és mégis minden ko­rok embere számára újraél- hetővé teszL valóban örök­zölddé nemesíti az egyetlen ember létét, viszonyát, a tár­sadalomhoz, társaihoz. Nagy a lélegzet a beveze­tőhöz? Szándékoltan az, érzékel­tetni kívántam — némi eről­tetett hasonlat segítségével —, megértetni, mi teszi ma is, holnap is aktuálissá Rá- kossy Gergely tévéfilmjét, a Gombó kinn van-1. És azt is. mi nem tette, ha örökzölddé nem is, de holnap is odafi­gyelésre késztető alkotássá ezt az egyébként jó szán­dékú, helyenként figyelmet lekötő és a színészi játékban sem egysíkú tévéfilmet. Mi? Az, hogy a meg nem értett ifjak története hamis és egyetértéssel nem szem­lélhető alapállásból formá­lódik egy ugyan nem ke­gyetlen. de mégiscsak keserű tragédiává. Hogy a pincér apa csak pénzzel látja el fiát, de szeretettel már kevésbé, azt a szerzőnek bízvást el­hisszük. Ö tudja, ő írta és jelentette ki ezt a számunk­ra. bár megtehette volna, hogy kissé árnyaltabban, mé­lyebben és összetettebben ábrázolja az apa jellemét, kapcsolatát fiához. Nem tet­te. talán mert úgy vélte, hogy a dolog elintéztetett és punk­tum: ez egy ilyen apa. Ha nem ilyen, nem lehetne olyanná a fia. a meg nem értett. Ám a hervadó öreg- asszonyság határán az embe­ri. asszonyi - boldogságot ke­reső özvegy miért ítéltetik el a szerző által, miért válik bohóccá szinte saját korához való partnert kereső és ta­láló asszony-anya? — arra csak egy a magyarázat: hogy KÉPERNYŐ ELŐTT konfliktusa legyen a fiával. Mert ez az anya még a szer­ző szerint is szerető szívű, talán túlságosan is riadtan szerető asszonyt De fia mér­téktől, tévéfilmtől a halha­tatlanságot számon kérni, még az arra való törekvés igényét sem. Vannak, lesz­nek és szükségesek is olyan legén megméretik és köny- nyűnek találtatik. EGYÉBKÉNT nagy erejű dráma bontakozhatott volna ki: a jogos asszonyi boldog­ságot kereső, de anyai mi­voltával és fiával emiatt szembekerülő nő tragédiája. Vagy komédiája. Tessék vá­lasztani. Illetőleg lehetett volna választani. Ehelyett a tévéfilm szerzői ezt a szok­ványmegoldást választották — rosszul tették. A Gombó kinn van „má­sik” alapgondolata már nem adhat vitára okot: a társa­dalom számára valóban nem a megtévedt és tetteik igazi súlyát voltaképpen teljes egészében még felmérni sem tudó Szumik a veszélyesek. A Gombók jelentik az igazi veszélyt. Akik minden piti kis disznóságukat ráadásul a törvénnyel próbálják fedezni, akik a nyomorúság és a ki­szolgáltatottság vámszedői. Jelentéktelen. kis szürke porszemek ezek, de ki mond­hatja azt, hogy a szabad szemmel nem látható baci- lusok nem veszélyesebbek, mint az óriás testű ragado­zók? A baj csak ismét és ott van. hogy öze Lajos minden erőlködése ellenére. Gombó figurájának megíratlansága miatt inkább csak tézis, köz­hely lett ennek a piti gaz­embernek az alakja és sze­repe. környezete díszlet, hogy jobban megértsük belőle az írói. rendezői mondanivalót. ALIGHA LENNE bölcs dolog minden egyes tévéjá­Gépnagymama? Meselemez kicsiknek Kellemes, de időtrabló ter­heket vesz le a Hanglemez- gyártó Vállalat a kisgyerme­kes szülők válláról: az idén több mint tíz meselemezt je­lentett meg. Az esti felolvasás helyett lemezjátszó mellé ül­hetnek az apróságok és úgy hallgathatják a mesét. Archív-felvételek segítsé­gével a líra idősebb és if­jabb szerelmeseinek is meg­lepetéssel szolgál a Hangle­mezgyártó Vállalat: Vörös­marty a Vén cigány és Jó­zsef Attila Öda című költe­ményét olyan nagy színész­egyéniségek hangjával veszi hanglemezre, mint Ödry Ár­pád, Somlay Artúr, Tímár József, Básti Lajos, Gábor Miklós, Latinovits Zoltán. Szintén régi hangszalagok felhasználásával készül a Színészmúzeum című című kiadvány, amely Bajor Gizi emlékezetes szerepeit idézi — az Ármány és szerelem, a Rómaó és Júlia, a Csongor és Tünde részleteit. Kamaratárlat Szolnokon A régi szolnoki művészte­lep alkotóinak műveiből nyílt vasárnap kamaíatárlat a szolnoki Damjanich János Múzeumban. A Zagyva-parti művésztelep több mint száz­éves múltját, nagy hagyomá­nyait idézik Koszta József, [ Fényes Adolf. Zádor István, 1 Borbereki Kovács Zoltán, «©JÉÉUM i £$29, augusztus 14., kedd Szlányi Lajos művei. Az oszt­rák Tina Blau festményei arra utalnak, hogy a bécsi festőiskola számos reprezen­tánsa választotta alkotói színhelyül a romantikus al­földi tájat. A festményekből és külön­böző dokumentumanyagok­ból álló kiállítást dr. Elek István hagyatékából rendez­ték. Az 1958-ban elhunyt dr. Elek István csak fél évszáza­dig volt Szolnok város tisz­tiorvosa. televíziós produkciók, ame lyek a művészet eszközeivel, ha nem is mindig ezeknek az eszközöknek ihletett alkalma­zásával, de frissen, gyorsan szólnak napjaink gondjairól E tömegfogyasztásra szánt, művészetbe csomagolt tan­mesék. ha tisztességes mes­termunkát. jó szándékot ta karnak, értékesek, hasznos­ságukat aligha lehet vitatni. A Várkonyi Gábor által e hasznosság szellemében meg­rendezett Gombó kinn van sem több, sem nem más, mint egy már ismert gond és gondolat felismétlése — telve jó szándékkal, helyenként jó színészi játékkal ízesítve. Hát igen: minden este cső mört kapnék Rómeó és Júli­ától. Ünnepi étel ünnepre való. De ki tagadná, hogy szürke napokon is jólesik a legalább ízes étek. Gyurkó Géza Ágria 79 Három orgonahangverseny után Az idei egri nyár is meg­hozta a komoly zene hívei­nek azt az orgonahangver­seny-sorozatot. amelyet évek óta a székesegyházban ren­deznek meg. A közönség ér­deklődése nem csappant meg a barokk zene iránt, ér­deklődéssel fogadta azokat a modernebb fogantatású mű­veket, zenei alkotásokat is, amelyek az orgonán megszó­laltatva valóban elementáris hatást tudnak kiváltani. Fő­képp. ha az orgonista él is a kezébe kerülő zeneszer­szám lehetőségeivel. Június 18-án. Kistétényi Melinda orgonáit Egerben. Liszt-műveket adott elő. A B—A—C—H prelúdium és fúga áhítat és elmélkedés szülötte. Ebben a zenében bensőséges emelkedettség ju­tott kifejezésre, amit a lírára egyébként is ráhangolt női lélek tud átélni és felmutat­ni. A Weinen, Klagen .válto­zatai csak aláhúzzák ezt a megállapításunkat, amikor is maguk a témák szinte testre szabottan jelentkeztek az elő­adóművész számára. Az Ad nos, • ad salutarem undam hangtömbjei már megmoz­gatták a képzeletünket, de a finoman cizellált játékból — kedvezőbb emlékeinkre hi­vatkozva — éppen azt az erőt és diadalérzést, vagy a mű áradó hevületét hiányol­tuk, amely a fenségesség ér­zetéig, emelkedett percéig el­juttatja, el tudja sodorni a hallgatót. Egészen más hangulati és érzelmi tartományból érke­zett hozzánk a lengyel Andrzej Chorosinski. Nem­csak abban hozott újat az egri közönség számára, hogy a barokk mestereken kívül és felül megismertetett velünk néhány lengyel szerzőt és al­kotást. hanem előadásmód­jának elevenségével, hőfoká­val is elkápráztatott minket. Csaknem az első pillanattól kezdve, ahogyan ujjai alatt Bach Esz-dúr prelúdium és fúgája újjászületett, éreztük a forró vitalitás, a muzsika mámorának a szédületét, amely ezt a szenvedélyesen nehéz és gondolatilag ezer­szer újrateremthető, újraér­tékelhető muzsikát alkalmi­vá, eredetivé tette. Az volt az érzésünk, hogy a lengyel művész improvizál, az a könnyedség. az a magától értetődő magabiztosság és ■ bizonyosság, hogy ez a zene csak itt és csak így szólaltat­ható meg, a legkellemesebb érzések közül való a kon­certlátogató közönség számá­ra, Nicolaj de Cracovie Pre­lúdiuma és két tánca mellett francia szerzők között fel­hangzott Mozart f-moll fan­táziája, Bolch Jubilateja. ■ Jan Polelski Prelúdiuma is, hogy a művész az egész ze­nei gyönyörködtetést Dupré Variation sűrűn Nool-jával koronázza meg. A technikai­lag is bravúros teljesítmény után a székesegyházban rit­kán hallható vastaps csattant fel. Ennek a július 9-én el­hangzó hangversenynek akár a megismétlését is szívesen hallanánk. A harmadik hangverseny augusztus 6-án, hétfőn este zajlott le. A finn vendégmű­vész. Matti Hannula ugyan­csak műsorára tűzte Bach Esz-dúr prelúdium és fúgá­ját, érdekes összehasonlítás­ra adva lehetőséget, mennyi az egyéni egy mű megszólal­tatásában. Ez az Esz-dúr másként zengett, mipt Cho- rosinkskié. Erre a számra is, de a többire is rányomta bé­lyegét Matti Hannula el­mélkedő volta, az, hogy a já­tékban a hangulati elemeket hozza felszínre, azokat a mélyebbről származó gon­dolatokat, amelyekhez nem feltétlenül párosul a hatásos dinamika. Egyéniségét jel­lemezték és az előbb elmon­dottakat bizonyították a mű­vész által bensőségesen elő­adott számok, Taneli Kuusis- to Pastoraléja és Interludio- ja, valamint Charles Marie Vidor Sympohonie Romane- ja. Mintha az orgona nem is nagyméretű katedrálisban szólott volna, hanem egy kis­kápolnában, ahol az önfeledt zenész csak úgy, magának elbolyong gondolatai, hangu­latai között, kikapcsolódva a világból, kereső-kutató pár­beszédet folytatva önmagá­val. Kistétényi Melinda orgona­estjének vendégkórusa a Ma­gyar Rádió Gyermekkara volt. Botka Valéria és Csá- nyi László énekesei felhőt­lenül tiszta élményt szerez­tek a hallgatóság számára. Matti Hannula hangverse­nyén a Könnyűipari Minisz­térium Bartók Kórusa lépett fel. Nógrádi László karmes­teri közreműködése mellett. A kórus műsorában Praeto- rius, Palastrina és Schütz neve után Bárdos Lajos két nagyszabású és nagyhatású száma hangzott el, az Eli, Eli és a Libera. Kodály Szép kö­nyörgésének nagyon szép elő­adása sem feledtethette el velünk Bárdos két művének megrendítő hatását. Miért halljuk ilyen ritkán ezeket az alkotásokat? S ha egy mondatban akar- , nánk mérleget vonni az idei nyári orgonamuzsikájáról: soha rosszabbat! Farkas. András Augusztus 20. Megjelenik a Hevesi Szemle Augusztus 20-ra jelenik meg Heves megye közműve­lődési folyóiratának ez évi harmadik száma. A 64 olda­las folyóirat többek között napjaink európai ex-libris művészetéről, Heves megye képzőművészeti életéről ad keresztmetszetet, bemutatja az értelmiség helyét és sze­repét Egerben a közművelő­dési munkában, megemléke­zik Móricz Zsigmondról és arról a „világnézeti” harcról, amely 1933-ban dúlt az egri strand körül. Emellett ripor­tok, novellák, versek népsze­rű tudományos cikkek, gaz­dag fotó- és grafikai anyag teszi változatossá a Hevesi Szemle legújabb számát. X 57ÁSÓ JÁNOS 3: Szívesen fogadták, mert a háború alatt nagyon meg­csappant a cirkuszi állatse­reglet, anyám tyúkjára is rá lehetett fogni, hogy griffma- dár. Pusztán idomár hiány­zott a medvékhez. És lön Barbara. Mint Barrynek a tulajdon, neki is atyai örök­sége volt a tehetség. Az ap­ja holtáig erdész maradha­tott volna Beszterce-Naszód vármegyében, de annak ide­jén inkább magyar királyi jegyszedővé avanzsált, mint­sem román királyi kerület­vezető fővadász címmel be­érje. Borika rebbenékeny, mindenkitől idegenkedő lányként növekedett föl a cirkuszkocsikban, az állatok­kal azonban egyszerűen be­szélni tudott. A vén nyakas fővadász jegyszedő szerint a havasok lelke élt benne, pe­dig ez tulokság, a lány már ideát, Kecskeméten született. Mindegy. Boriból lón Bar­bara. És lön világszám. Bar­ry and Barbara. Barry köz­reműködése annyi volt, hogy amíg Barbara a medvékkel dolgozott, ő jó messziről a háttérben suhogtatott egy ménkű nagy ostort, ps vér- fagylalóan forgatta á sze­mét. Ezenkívül egyben Bar­bara férje volt, ha még nem mondtam volna. A lány be­lebolondult a medvékbe. Mit tehetünk egy újabb sörrel kísért unicum csábítása el­len, serenissime? Mit tehetett Elio, aki utol­só direktorának keményen megfogadta, hogy a poron­don nem politizál többé? Lo­gikus. Belebolondult Barba­rába. A stílusához tartozott. Csak úgy tudott élni, ha köz­ben kinyírja magát. Hűvös, zárkózott lénynek ismertem még én is. Dehogy választotta volha a hódítás szokásos módjait. Csontvele­jéig bohóc lévén, kizárólag mestersége nyelvén tudta közölni magát. A medvék jelenése előtt az volt a te­endője, hogy valami banális trükkel andalítsa a tribünt, amíg a védőrácsot fölszere­lik. Így történt jó darabig. Ám egy estén Elio, amikor az utolsó rácselemet kapcsol­ták, nem kifelé, hanem be a rács mögé lépett. Harsant a zene, Barryék vezették föl a medvéket. Elio láttán Barba­ra sértett csodálkozásba der­medt, Barry elbambult. Elio szokása szerint részegséget mímelt, a nézők vihogtak. A medvék viszont elfogadták Eliót. Labdáztak, tornáztak, tangóztak, ahogy máskor, időnként nagyot löktek a köztük tántorgó bohócon. Taps, oké. A házaspár meg­könnyebbülten hajlong, csakhogy vége. — És ekkor 3 jó szél felkapta Eliót... Egy szempillantás alatt le­csatolta a mokasszinokat. A hatás elmondhatatlan. Az imént még fegyelmezett mu­tatványra késztetett állatok felszabadult, őrjöngő hancú­rozásba kezdtek. Birkóztak, kergették egymást és a clown-t, aki fülükbe csim­paszkodott, dupla talppal szűgyön rúgta őket, és ami szinte képtelenség: megha­rapta az orrukat. Barry a sarokban rázta ostorát, éle­tében először szívből rémül­ten. Barbara rezzenetlenül állt egy percet, majd elmo­solyodott és beszállt. A vad játék végén a kimerült med­vék, akár egy háromrészes bársonyágy, elnyúltak egy­más mellett, Barbara hanyatt vetette magát rajtuk. Elio nekilendült, mintha a nőre akarna ugrani, aztán valami egészen különösen megbi- csakló tigrisbukfenc után mégis inkább arccal a ho­mokba fúródott. A cirkusz igazgatója és egyáltalán senki, nem hitte el, hogy Barbara és Elio nem gyakorolta bp titokban az új változatot. Barry, aki teljesen értetlenül tébolygott a rá is zúduló sikerben, rej­télyességével azt a látszatot keltette, mintha az ő sugal­latára módosították volna a számot. Estéről estére így adták elő, rövidesen már Pesten. Csakhamar külföldi, méghozzá — óriási dolognak számított akkor — nyugati szerződésajánlatot kaptak. Elio napja annyira fölkelt, hogy engem is visszahélyez- tetett bohóc státusba. Rövid volt visszatérésem. Barryben érthetetlenül föl­támadt a férj. írásban kérte a vezérigazgatóságot, hogy a nyugati turné előtt figyel­meztessék feleségét és part­nerét, viszonyukat titokban folytassák, ha már abba nem hagyhatják. Vizsgálat. Sem a bohóc, sem az asszony nem tagadott. A számot ilyen összetételben családvédelmi okok miatt feloszlatták. Bar. ry befejezte az egyetemet, régen igazgató. Elio kilépett, itt-ott alkalmi társulatokban tűnt föl, állítólag soha töb­bet nem szólalt meg. Utoljá­ra összeállt egy maszek kés­dobáló nővel, működési en­gedély nélkül kocsmákat jár­tak. Végül az egyik penge elmetszette Elio nyakütő­erét. Akik látták, esküsznek rá, hogy szándékosan moz­dult bele a dobásba. Barbara sorsát az hatá­rozta meg, hogy a medvék senkit nem tűrtek meg raün kívül. Dolgozott hát velük egyedül, amíg ki nem öre­gedtek. A medvék is, ő is. Mindvégig én takarítottam a dögök után. Ehhez ragaszko­dott. Meg ahhoz is, hogy az unalomig koptatott szám utolsó harmadában mindig lerúgta a csizmáit. Talán et­től. várta a jó szelet. Én Elio temetése után rúgtam be először. Tanulság nélkül való történetét sok­szor hallottam, amíg rá nem kaptam a füldugó használa­tára. Egyre rosszabb üzlet, túl sokan ismerik, néhány korsóért már az egész or­szágnak elmeséltem. (VEGüSj

Next

/
Thumbnails
Contents