Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-14 / 189. szám
Hagyváti János meslerműve Új látnivaló letőkövesden 11 mezőgazdasági gépek r A szombathelyi Mayer-gépgyár lokomobilja a múlt század végéről (Fotó: Válent Ede — KS) masina, a Ganz-gyár több terméke, a Mayer-féle szombathelyi motorgyár, a Schlick —Nicholson-cég géné, a miskolci egykori Fried-féle Gépgyár meg .Herz Jenő több masinája. Nagy hírű és elfeledett cégek termékeinek égés?. sora. Van már gép, amelyen HSCS felirat olvasható, azaz a Hoffer—Schrantz —Cayton—Shuttleworth egyesített részvénytársaság (később Vörös Csillag Traktorgyár) nagyon-magyon régi terméke, a Bánki—Csonka- szabadalom alapján készült Ganz-gyártmánvok közül egy, a századforduló előttről. egy 1904-ből, a hazai motorgyártás tizedik és tizenötödik évéből és a két gépen az eredeti Bánki és Csonka szabadalmaztatta porlasztó található. Nehéz lenne felsorolni, mely gyár, milyen gyártmánnyal van jelen a mintegy hatvan erőgép gyűjteményében. Robusztus. könnyen vontatható lokomobilok és nehézkes, már-már ijesztő külsejű stabil gépek váltják egymást. Az erőgépeken kívül a kovács- és bognármesterség eszközei, motorok szerelvényei. kovácsmunkák, szekérdíszítések, mezőgazdasági szivattyúk, cséplőgép, szekér, később a menyétől —, alkalmasint nem került a kezedbe egy... egy patkó? A menye először úgy tett, mintha nem hallaná, aztán amikor az öreg már harmadszor szólongatta ezzel, kifakadt. — Nekem maga nem fog mindenféle szemetet felhurcolni a lakásba! Hogy képzeli?! Tán még a gyerekem szájába is adná! Nem otthon van már! Itt nincs fészer, ahová mindenféle rozsdás vacakot lehet gyűjteni. — A kabátomban volt... — védekezett az öregember — ki se tettem én azt... — Még nem! De biztomn ki akarta tenni. Ismerem az észjárását. Tiszta szerencse, hogy amikor tettem arrébb a kabátját, észrevettem, valamitől nehéz. Nézem, mi az, hát az eszem megáll. Egy lópatkó! Csak tudnám, mi a fenének hozta fel a lakásba? Az öreg nem felelt, legyintett. Pedig, de szeretett volna még beszélni régi lovakról, patkolásról, örökké vele mozduló emlékeiről... De hát kinek? zőgazdasági művelés eszközeit, a paraszti háztartás és gazdálkodás mindennapos tárgyait már gyerekkorában kezdte gyűjteni, őrizgetni. Gyűjtőmunkájának második lépéseként a népi kovács- művesség iránti érdeklődéstől vezérelve kezdett kutatni, gyűjteni, s eközben figyelt fel a régi lokomobilok- ra és stabil gépekre. Ennek tíz esztendeje. Ettől kezdve tudatosan járta az országot, gépek után kutatott. Ahol talált ilyesmit, megpróbálta megvásárolni. Valamennyi gép magántulajdonból került ide. És nem is kis summáért. A gyermektelen házaspár minden keresetét erre a nemes hobbyra költötte. Szenvedélyévé vált a régi mezőgazdasági motorok kutatása, tanulmányozása. Beszerezte az elérhető szakirodalmat. Tanult, képezte magát, hogy mind jobban megismerje ezt a területet. És ahogy tágult látóköre, bővült szakismerete, annál tudatosabban, célirányosabban fejlesztete gyűjteményét, kutatta fel az országban még fellelhető régi mezőgazdasági motorokat. Ilyen gépeket egyetlenegy múzeum sem gyűjtött, gyakorlatilag tehát elhanyagolt múzeumi terület talált Hajdú Ráfis Jánosban igen lelkes és jó gazdára. Gyűjtőszenvedélyével múzeumot alapított, mert a gyűjteménynek hamar híre kelt és a közelmúltban alkotmányosan is múzeummá lett a mezőgazdasági gépek gyűjteménye. Hajdú Ráfis János az elmúlt év végén felajánlotta gyűjteményét az államnak, így került az a Borsod megyei Múzeumi Szervezet kezelésébe, lett belőle múzeumi anyag, a kiállításra felhasznált ingatlanrésszel együtt és Hajdú Ráfis János, valamint felesége, aki korábban a helyi könyvesboltban dolgozott, a megyei múzeumi szervezet munkavállalója lett. Elkészült az állandó kiállítás. Minden egyes öreg gépnek, szerszámnak, egyéb kiállítási tárgynak megtervezték a helyét, hogy a látogató, az udvart félkörben átsétálva, képet kapjon a tovatűnt évtizedek mezőgazdasági. gépeiről. Először a nagymotorokkal találkozik, majd a kisebbekkel, ezt követően a motorizáció előtti mezőgazdasági gépekkel és egyéb eszközökkel. Benedek Miklós A padsor elejét és a szószéket is festett kazetták díszítik Sajátos néprajzi múltú táj terül el a Dunántúl déli részének közepén, a Kapós és a Dráva között: a Zselic. A Balaton felől — alig ötvenhatvan kilométer — Kaposvár a „kapuja”, míg délről, a 6- os műút pécs—barcsi szakaszáról leginkább csak Szigetvár. Zselic Sok „ZseJic”-cel kezdődő és még több „fá”-vai végződő falu van erre az erdős, nagyívű és messzi kilátást nyújtó dombok alatt és a hosszan elhúzódó, dús rétekkel, kis patakokkal kanyargó völgyek fölött. Alatt és fölött, igen, nem a tetőkön, s nem a legmélyebben; így tesóban Szennán laktak —, ma már persze csak műemlékként, nem kevés fenntartási munkával, a múlt tanújaként őrzik a maradékot. Szenna a Kaposvárhoz legközelebbi települések közül eldugott fekvése folytán a legtovább őrizte régiségeit, így a régi építkezést, a használati tárgyakat — és a viseletét is. A férfiak régi viselete a bő gatya és a fehér hímzésű háziszőttes vászoning volt — s már ez is elárulja, hogy a szövésben és a hímzésben sajátos helyi hagyomány alakult ki. A fe- hémépek természetesen itt is változatosabb viseletét hordtak. A zselici szövés takácsok nyomán született. Mégpedig, azok a mesteremberek, akik az ő piacukra készítették tárgyaikat (legalábbis a nekik szánt munkákon). Így a kaposvári és szigetvári fazekasok és asztalosok, szűcsök és szabók. Egy-egy zselici házban még ma is megtaláljuk tárgyaikat — vagy úgy is mondhatnék: ma már újra. Mert ahogy a gyári dolgok városi divatja kiszorította a kamrába, a padlásra (sőt az ólba is) a régi tárgyakat, miután városon s ország-világszerte divatba jöttek e régiségek, a falu is újra becsülni kezdi őket — most már mint emlékeket, díszeket. Nem ritka a falon a régi tá- nyár és szilke, máshol egy- egy ládát, tükröt is őriznek így. Festett kazetták A mester „névjegye” Bojtár Ottó felv. — KS) lepültek ezek a faluk, amelyek közül a legelterjedtebbek őrizték legtovább a múltat A táj Zselic neve egyesek szerint a vas szláv nevéből ered, mások viszont a makkot jelentő szláv szóból származtatják. Annyi bizonyos, hogy a makk fő „terménye” volt e tájnak, s nem kis haszna is származott belőle, mert a sertéstenyésztés — a szabadban erdei makkon hizlalás — kiterjedt volt. A legrégebbi magyar emlék I. István király uralkodásának századából ered. Halála után harminc évvel szentelték föl a feltehetően első monostort ezen a vidéken, a ma Kaposvárhoz tartozó Szentjakabon (ott látogathatók is az egykori bencés aoátság romjai). A földművelés azonban csak két évszáddal utóbb kezdett jobban terjeszkedni az erdők irtása nyomán. Persze a török idők visszavetették a gazdálkodást, az erdei rejtező, gyűjtő, vadászó, disznótenyésztő életmódnak kedveztek. S később a török után a jobbágysor elől is sokan kerestek menedéket és megélhetést az erdőkben. Szenna Az erdő adta a házat is ezen a vidéken. Főleg fából építkeztek. Gerendákra — talpra — és gerendavázzal, sövényíallal építkeztek. A sövényfalat aztán betapasztották. Néhány ilyen ház fennmaradt — az utolamikor a gyáriparral a ta- kácsmerteség hanyaitlani kezdett, akkor kezdték készíteni a takácsok szép mintáit a parasztasszonyok. Persze, idővel módosultak is az átvett minták az ő kezük alól kikerült törülközőkön, kendőkön, abroszokon, ágyneműkön. S az ő stílusformáló munkáikhoz igazodtak mindAhogy hazafelé ballagott a bevásárlásból, megbotlott valamiben. Lehajolt, felemelte és csodálkozva látta, hogy egy lópatkó. — No — dünnyögte az öregember —, hát ez meg hogy került ide? Állt a patkóval a kezében, és ezen gondolkozott. Közben nézte a szemközti építkezést, hogy hátha fölfedezne egy lovas szekeret. De ott csak az óriás daruk, markológépek meg a különböző teherautók kavarták a port. — Sokáig volt el — fogadta otthon a menye —, már azt hittem, valami baj érte. — Engem? Mi baj érne? Legfeljebb elpatkolok, attól nagyobb esemény már úgyse történhet velem. Egy kicsit elnevetgélt ezen. és a patkóra gondolt, ami ott lapult a zsebében. Aztán mindjárt azon tűnődött, hová dugja. A menye kínosan tisztán tartotta a „fak- kot”, ahogy ő magában a házgyári dobozlakást nevezte, tehfát nagyon meg kellett választani a helyet. Végül Szenna legértékesebb emléke azonban a református templomban van. Kívülről nem is gyanítjuk — olyan e templom/ mint a legtöbb. De bent tüstént meglepnek a felszabadítás óta gondosan helyreállított festett bútorok és a famennyezet festett kazettái. Az egyik kazetta a mester „névjegye” — ezt olvashatjuk benne: NAGYPALBA LA (K) O NAGY- VÁTI JÁNOS ASZTALOS- MESTER EMBER EZT az ÜR HÁZAT EL KÉSZlTE- TE 1787-ik ESZTENDŐBEN. Nagypall Pécsvárad mellett van. A Baranya megyei faluba való mester szép munkáját ma is élvezettel nézzük. Főleg virágmintákat festett a fakazettákba Nagy- váti János. Sok mintában érezzük a rokonságot a tányérokon, szilkéken is láthatókkal. S érezzük a korábbi „magas” művészet, a reneszánsz hatását is. Valami nagy derűvel töltik el a nézőt ezek a változatos, stilizált, színes — fehér, piros, világoszöld, stb. — virágok. Németh Ferenc _Jl ___IL w ~\\ >r PATKÓ úgy döntött, hogy otthagyja a zsebében. Az lesz a legjobb. Holnap majd egy kicsit kifényesíti, megtisztogatja. Reggel ahogy felébredt, első mozdulatával a kabátjáért nyúlt, és a patkót kereste. Nem találta. Hiába kutatta át aztán egyre gyorsuló szívdobogással, még a nadrágja zsebeit is, nem járt eredménnyel. — Lányom — kérdezte múzeuma Mezőkövesden a Kőrisfa utca 27. számú portán a szín alatt és a szabadban mező- gazdasági erőgépek sorakoznak. Többségüket már csak az idősebbek ismerhetik, vagy láthatták használatban. Lokomobilok, szívógáz-motorok, olajüzemű gépek, különböző stabil motorok sorakoznak. Van, amelyik a századforduló előtt született, van, ame.- lyik a húszas-harmincas évek fordulóján. Összességükben a század első felének, de mindenképpen első harmadának géptörténetét tükrözik. Van itt 1904-ből származó, a Clayton és Shuttleworth angol cég által gyártott öreg daráló, vetőgép, rosta és ami csak előfordulhatott hajdan a mezőgazdaságban gép formájában, vagy szerszámként, az itt minden fellelhető. E gazdag és Magyarországon egyedülálló gyűjtemény most került állami tulajdonba. A gépeket Hajdú Ráfis János mezőkövesdi lakos, a Kőrisfa utca 27. számú ház és telek gazdája gyűjtötte össze magánszorgalomból. Hajdú Ráfis János tősgyökeres mezőkövesdi, a szakmája autószerelő, utoljára a MEZŐGÉP Vállalat helyi gyáregységében volt meós. Gyűjtőszenvedélye nem új. Elhalt szülei tárgyi emlékeit, a meKOSSUTH 8.25 Mozgalmi szimbólumok mezben és meztelenül. 8.55 Népi zene. 9.44 Ha varázsló volnék. 10.05 MR 10—14. 10.35 Szimfonikus zene 11.41 Magányos utazás. 12.35 Tudósítás az öttusa VB-ről. 12.40 Törvénykönyv. 12.55 A rádió dalszínháza. 14.30 Égy bihari nótafa: Kerti Józsefné Bállá Erzsébet. 14.40 Kínálgató. 15.10 Kamarazene. 15.34 Folytatásos mese, amelyben mindenki alakot változtat. 15.50 Tanár úr kérem! 16.05 Zengjen a muzsika! 17.07 Ötödik forduló. 17.37 Suppé: Könnyű lovasság. 17.45 A Szabó család. 18.Í5 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Buda halála. 20.16 Magyar operaénekesek. 21.06 Mozgásterek. 21.36 Népdalok. 22,20 Tíz perc külpolitika. 22.30 Meditáció. 22.40 A dzsessz világa. 23.40 Schubert: Mirjam diadaléneke. PETŐFI 8.05 Kórusfelvételek. 8.20 A fehér virsli — Egyenlítő. 8.33 Társalgó. 10.36 Tudósítás az öttusa VB-ről. 10.39 Zenedélelőtt. 12.25 Látószög, 12.33 Melódiakoktél. 13.24 Barkácsolóknak. 13.29 Éneklő Ifjúság. 14.00 Kettőtől hatig... 18.00 Tip-top parédé. 18.33 Beszélni nehéz. 18.45 Az elmúlt évad kiemelkedő dzsesszfelvéte- leiből. 19.20 Véleményem szerint. #9.30 Csak fiataloknak! 20.33 Mindenki könyvtára. 21.06 A Magyar Rádió szórakoztatózenei hete. 22.26 Nótacsokor. 23.15 Farkas Ferenc daljátékaiból. SZOLNOK 17.00-töl 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Harmadvirágzás, nyugdíjasok műsora — Szerkesztő- riporter; Antal Magda — — Művészportxék, színház- történeti érdekességek. Dr. Gyárfás Ágnes előadása — A színpadi siker forrásai. Két Miskolcon indult drámaíró sorsának, művészetének összehasonlítása. A két drámaíró Lengyel Menyhért és Serédi Jenő — Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról — 18.00 Észak-magyarországi krónika — Lap- és műsorelőzetes ... TEJ 16.35 Éreznek-e a növények? 16.55 Egy „teljesen normális” család (Csehszlovák film). 17.50 Egészségünkért. 18.00 Postafiók 250. 18.20 Záróra után. 18.50 ötezer nap öröksége. 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Veszélyes nyomozás. 20.55 Zene, zene, zene. 21.45 Telesport. 22.45 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Autó-motorsport. 20.20 Négyszemközt Michelange- lóval. 20.40 Állatokról bizalmasan. 21.05 Tv-híradó 2. 21.30 Mire megvénülünk (Tévéfilm). 1979. augusztus 14., kedd
