Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-14 / 189. szám

Fejét vegyük X elvtársnak T

NEM MI RENDEZZÜK az

1980-as, moszkvai olimpiát —, de ott leszünk. Nemcsak sportolóink révén, akik re- mélhetőeg aranyérmekkel is növelik a magyar sport hírnevét, hanem más vonatkozásban is. Pontosabban fogalmazva: részben már ott is vagyunk. Világszínvonalú eredmény,jeizö tábláinkkal, különböző hírközlő elektronikus berendezéseinkkel, amelyek mindazt „tudják”, amit a nagy világcégek gyártmányai. Esetenként még azokénál is többet.

Szinte fölösleges feltenni a kérdést: örülünk-e vajon ennek? Persze hogy örülünk. Társadalmi közérzetünk jogos elégedettséggel nyugtázza, hogy gyáraink, üzemeink egy része képes olyan készülékeket, berendezéseket gyártani, amelyeket a világ bármely táján szívesen vásárolnak. Mint ahogy örülünk annak is, ha arról hallunk, hogy az Ikarus autóbuszok ma már nem csupán Európa .országútjain vesznek részt a közlekedésben, hanem az arab országokban, sőt Dél-Amerikában is futnak.

Örömünk természetes, hiszen egyegy sikeres üzletkötés azt jelzi, hogy valamilyen tekintetben ismét léptünk előre, ismét sikerült ledolgozni valamit a hátrányunkból, amely a fejlettebb országoktól választ el minket. És jogos a büszkeségünk is, hiszen manapság nem könnyű betörni a piacokra. Illetve: csak kiváló minőségű termékekkel lehet. És ha sikerül, ez egyben azt is jelzi, hogy nagy dolgokra is képesek vagyunk.

ÉPPEN EZÉRT bosszantó, esetenként felháborító, hogy egyrészt amíg nagy léptekkel igyekszünk felzárkózni a fejlettebb országok közé, addig másrészt olyan dolgokat követünk el, amelyektől bízvást megáll a józan ész, másrészt keservesen előállított értékeinket úri nagyvonalúsággal pazaroljuk el. Említhetem példának egyik gyárunk esetét. Ez a gyár egy nyugati licenc alapján korszerű ipari terméket készít. Illetve, ahhoz, hogy készítsen, egy nagy értékű, speciális gépre volt szüksége. Olyan gépre, amelyet egy másik magyar gyár kitűnően, világszínvonalon gyárt. Éppen ezért a gyár megrendelte ezt a kiváló gépet, de nem kapta meg. Az indok: miután ez a speciális gép világszínvonalú, csak tőkés piacon értékesítik — valutáért. Hiába könyörgött a másik gyár, hogy neki is éppen egy világszínvonalú termék előállításához kell a gép, mégsem szállították. Ezek után a gyár segítségért fordult a főhatósághoz. A • főhatóság képviselője kijelentette, hogy egyrészt hazánkban vállalati önállóság van, ezért mindenki ott adja el a termékét, ahol tudja, másrészt pedig azért is érthető a cég magatartása, mert a népgazdaság számára is fontos a valutabevétel. Vita vitát követett, de nem lett belőle semmi. Végül az egyik szakembernek i az jutott eszébe, hogy talán ahhoz a nyugati céghez kellene segítségért fordulni, akivel a licencvásárlást nyélbe ütöt- , ték. Ment is a levél, jött is a válasz. A nyugati cég vállalta, hogy a gyár számára

— a másik magyar gyártól

— megrendeli a speciális gépet. Ígéretét be is váltotta, s így a gyár — természetesen valutáért — hozzá is jutott a géphez Csak — a nyugati cég az üzlet bonyolításáért a gép árának húsz százalékát is felszámolta. Végső soron tehát — népgazdasági szinten nemhogy valutabevételhez jutottunk volna, sőt pluszvalutát kellett kifizetni —, hogy egyik gyárunk a másiktól gépet vásárolhasson.

De nemkülönben felháborító arról hallani, hogy egyik

külkereskedelmi vállalatunk tavaszra szállította le egyik arab országba, a még múlt év őszére kért télikabátokat, s majdhogynem csodálkozva vette tudomásul, hogy a vevő elégedetlen. És nem akar fizetni.

Társadalmi közérzetünk tehát amíg, egyrészről elégedetten veszi tudomásul, hogy iparunk, mezőgazdaságunk fejlődik és szép eredményeket ér el, addig másrészről jogosan lázadozik egyesek felelőtlensége, pazarlása, oktalan nagyvonalúsága láttán és hallatán. És különösen lázadozik akkor, amikor még ráadásul akadnak olyanok is, akik csökkenteni akarják a pazarlók felelősségét. Mondván, hogy nem kell rögtön a fejét venni X elvtársnak, hiszen a szocializmus átmeneti társadalom. éppen ezért nem mentes a hibáktól. Vagy azzal magyaráznak bizonyos dolgokat, hogy nem kell rögtön felháborodni, mert igaz, hogy akadnak olyan jelenségek, amelyek idegenek ugyan a szocializmustól, de nem ezek a jellemzőek

E TETSZETŐS frázisoknak azonban semmi közük a valósághoz. Mert ugyan igaz az, hogy a szocializmus átmeneti társadalom, és az is igaz, hogy napjainkban nem a szocializmustól idegen jelenségek a meghatározók. De az is igaz, hogy X, vagy éppen Z pazarló, vagy felelőtlen magatartása nem a szocializmus jellegéből fakad. Éppen ellenkezőleg — és éppen ezért nem megengedhető. Nem megengedhető manapság sem a pazarlás, sem a tunyaság, sem pedig az ügyeskedés. Társadalmi közérzetünk érzékeny szeizmográfként reagál az ilyen jelenségekre, s mindent meg kell tennünk azért, hogy a negatív jelenségek ne sokáig zavarhassák közérzetünk harmóniáját.

Kaposi Levente

Békemozgalmunk tovább küzd a teljes leszerelésért

Tolnay Lászlónak, az OBT leszerelési bizottsága elnökének

nyilatkozata

— Békemozgalmunk, egész

közvéleményünk nagy

örömmel fogadta a SALT—■ II. szerződés aláírásának híréjt, s most nagy érdeklődéssel figyeli a megállapodás ratifikálásának amerikai szenátusi vitáját, valamint a nemzetközi politikának egyéb, a leszereléssel kapcsolatos rezdüléseit — hangsúlyozta Tolnay László, az Országos Béketanács leszerelési bizottságának elnöke, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában.

— Ugyanakkor az is világos előttünk, hogy az általános leszerelés folyamatában határkövet jelentő SALT—II. a jövőre nézve egész sereg olyan kérdést vet fel, amelyek megoldásához, a haladó nemzetközi erőkkel karöltve, a magyar békemozgalomnak is hozzá kell járulnia.

Az aktívák, a tudományos konferenciák és a nagygyűlések tapasztalatai, valamint a gyári, a szövetkezeti és a lakóhelyi közösségektől a béketanácshoz érkezett számos távirat, állásfoglalás alapján az is nyilvánvaló, hogy lakosságunk messzemenően tisztában van azzal, ami . például Genfben a leszerelési bizottságban vagy más leszerelési fórumon történik, az kihat földünk. Európa, tehát Magyarország helyzetére is. Közvéleményünk jól tudja, hogy a Szovjetunió békepolitikájá- nak. a nemzetközi enyhülésnek a megvalósulása és bazai énítőmunkánk távlata egybeesik. Ezért sem közömbös békemozgalmunk számára, hogy a SALT—III. felé vezető úton —, amely

már konkrét csökkentést is előírhat a hadászati fegyverrendszerek területein —a tárgyalások milyen ütemben haladnak tovább. Mindenekelőtt a most folyó amerikai szenátusi vitára, gondolok, amely az ország bel- ügye, ám a döntésük valamennyi népet, az egyetemes béke ügyét érinti. Egyértelmű ugyanis, hogy az egyenlő biztonság elvén alapuló, a kompdomisszumokon keresztül kimunkált szerződés szövegének esetleges egyoldalú megváltoztatása visszavetné a jelenlegi kedvező folyamatot. A SALT—III. életbe lépése viszont — túl az atomháború veszélyének csökkentésén — utat nyit egyéb fontos kérdések tisztázásához, újabb megállapodások kidolgozásához.

— Tökéletesen tisztában . vagyunk azzal, hogy a végső célként előttünk álló általános és teljes leszerelés hirtelen, egyik évről a másikra nem érhető el. Ezért nem is várunk és nem is ígérünk csodákat. Viszont világosan látjuk, láthatjuk, és jelentőségének megfelelően értékeljük a már megtett utat és a még előttünk álló teendőket. Már az eddig 'hatályba lépett szerződések is hozzájárulnak stratégiai célunk eléréséhez, a hadi arzenálok végleges felszámolásához. Ehhez természetesen elengedhetetlen a politikusoknak, a társadalmi és a nemzetközi közvéleménynek a jövőben sem megtorpanó, kitartó erőfeszítése.

— Nyugodtan mondhatom, biztos alapokra, a Szovjetunió és a szocialista országok békejxuitikáiára. a

nemzetközi és a hazai béke mozgalom három évtizedes eredményeire építhetünk.

— A magyar társadalom, békemozgalmunk a nemzetközi méretű sikeres béke1 harcból kivette a részét, és a jövőben is jelentős ak fiókkal kíván hozzájárulni a politikai és katonai eny hülés elmélyítéséhez.

Népi ellenőrök vizsgálták

Fejlettebb technika - korszerűbb gyártmányok?

A gyártmányszerkezet átalakításának fontosságáról, a műszaki fejlődés gyorsításáról beszélni hálás téma. Mindenki egyetért vele, hiszen elképzeléseinkben úgy szerepelnek ezek a fogalmak, mint a haladás nélkülözhetetlen feltételei. Ma már azonban ennél sokkal többről is szó van: a korszerűbb gyártmánystruktúra, a fejlett technika, technológia elvéből gyakorlati kény- szerűség lett. Létkérdés már egy vállalatnál, üzemben, hogy a kor igényeinek megfelelő terméket állít-e elő, s a kor igényeinek megfelelő módon. Ezek az igények állandóan változnak, folyton igazodni kell hozzájuk, mert az alkalmazkodás képessége nélkül sem tud megélni a gazdálkodó.

Ezért is figyelemre méltó, hogy a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ennek — az egyébként általánosnak tűnő — témának a vizsgálatát adta feladatul szakemberekből álló aktíváinak; az elmúlt három esztendő' ben hogyan alakult a műszaki fejlesztés megyénk gazdaságában, miként változtak a fejlődés tárgyi, sze' mélyi feltételei?

KICSIK ÉS NAGYOK

A reprezentatív vizsgálatot megyénk 21 vállalatánál, szövetkezeténél végezték el a népi ellenőrök. Különböző ágazatok önálló nagyvállalatainál, gyáregységekben, szövetkezeteknél; s miként az általános megállapítások tartalmazzák, legalább eny- nyire változatos a kép is, ami kialakult a műszaki fejlesztés helyzetéről. Aszerint, hogy hol, mennyire volt valóban létkérdés a gyors váltás, úgy reágáltak a központi intézkedésekre, s hogy nem érezték sürgősnek, fontosnak a magasabb műszaki színvonalat, abban nem elsősorban a kedvező piaci helyzet, hanem a pontatlan, hiányos, későn érkező információk játszottak szerepet inkább.

Heves megyében a műszaki fejlesztésre általában jellemző, hogy elsősorban a gyártásfejlesztés irányába tolódott el. Ugyanakkor az is általános tapasztalat, hogy a gyáregységekben, ipari szövetkezetekben,

könnyűipari vállalatoknál nincs megfelelő színvonalon dolgozó fejlesztői apparátus.

A fejlesztési alapok fel- használása, a hitelek megszerzése szigo.rú feltételekMiniszámítógép-család

A Központi Fizikai Kutató Intézet Mérés- és Számítástechnikai Kutató Intézete miniszámítógépes mintarendszereket dolgoz ki különböző alkalmazási területekre. Ilyen a laborautomatizálás, az ipari folyamatellenőrzés és -szabályozás. Az első ügyvitelgépesítési miniszámítógép-rendszer 1976-ban jött létre, a Pénzügyminisztérium számítóközpontjával együttműködve. Az erre a célra fejlesztett TPA mini- számilógép-család három típusát már alkalmazzák, olcsóbbak a nagy számiíögcpckn,'l. Az ügyvitelgépesítcsi rendszer bcerendezései további fejlesztés alatt állnak. A képen: a TPA 11—10 miniszámítógéprendszer bemérése.

(MTI fotó — Hadas János felvétele — KSj

hez kötött. Éppen emiatt kellene jobban érvényesülnie a tervszerűségnek, ám — mint azt a népi ellenőrök tapasztalták —, kellő részletességű műszaki fejlesztési, távlati és középtávú terv csak két vállalatnál, a Mát- ravidéki Fémműveknél és az egri Finomszerelvénygyár- ban található. Kétségtelen, a mai gyakorlat szerint a nem önállóan gazdálkodó gyáregységekben, üzemekben hiába is keresnének ilyen terveket, ennek azonban mindenütt érzik a hiányát. A nem önállóan gazdálkodók látják a műszaki fejlesztés fontosságát, éves terveikben foglalkoznak is ezzel, érdemes lenne több támogatást adni az elképzelésekhez a központok részéről.

NEM TELJESÜLT MINDEN

A terveket vizsgálva az elmúlt három esztendőben összesen 531 gyártmányfejlesztési témát terveztek az adatokat szolgáltató vállalatok. Ezekből 379 valósult meg, vagyis nem sokkal több, mint hetven százalék. A legrosszabb a helyzet a kohászatban és a gépiparban, a megvalósulás aránya itt mindössze 66 százalék, csökkent is a fejlesztési témákkal foglalkozók száma. A gyártásfejlesztés már sokkal jobb képet mutat, elsősorban azért, mert a szabályozók a termelékenység gyorsabb javítására ösztönzik a vállalatokat.

A gyártmányfejlesztés akadálya gyakran fejlesztési alaphiány is, nincs megfelelő kivitelező gárda, s a tervek sem mindenütt állták ki az idő próbáját. Elsősorban a gyáregységeknél jellemző az is, hogy a felhasználható fejlesztési alapot nem a tervek készítésekor, hanem jóval később, valamikor év közben kapják meg. Ennek ellenére elmondható azonban, hogy ha lassacskán is, de korszerűsödik a termékszerkezet: 1975-ben az árbevétel 7—9 százaléka származott új termékekből, 1978-ban ez a szám már megközelítette a 20 százalékot, sőt vannak kiugró üzemek, mint például az egri. gyöngyösi MEZŐGÉP és a VILATI, ahol 50 —60 százalék az új termékek aránya.

A vizsgált vállalatok közül három év alatt öt vásárolt licencet, technológiát. Különösen jelentős ez a Fi- nomszerelvénygyárban. Természetesen más-más okokkal találkozhatunk minden esetben, de a licencvásárlástól a' sorozatgyártásig ?lm telő egy'két esztendői mindenképpen hosszúnak ártjuk.

GAZDASÁGOSSÁG,

VÁLASZTÉK

A gyártmányfejlesztés feladata elsősorban az lenne, hogy tőkés importból származó anyagokat tudjuk itthoniakkal helyettesíteni, viszont minden piacon értékesíthető áruval jelentkezzünk. A legtöbb esetben az alapanyagok miatt buknak meg az ilyen vállalkozások. A nyugati vevő — indokoltan, vagy akár indokolatlanul — legtöbbször előírja az általa kívánt minőség biztosításához a tőkés import- alapanyagok felhasználását. Az is kétségtelen, hogy nálunk nincs megfelelő háttéripar* amely a minőséget, a választékot gyorsan, rugalmasan garantálja. Nem lehet hozzájutni például öntvényekhez, ötvözöLt

anyagokhoz.

Egyre több az olyan vállalatunk, amely termelési kapcsolatba lép tőkés vállalatokkal. A kooperáció általában .gyorsítja a gyártmány- és gyártásfejlesztést egyaránt.

Ami a gazdaságosság és minőség, s a fejlődés lehetőségeinek különösen fontos feltétele: a gépesítettség, a géppark műszaki színvonala. E téren -az úgynevezett „közepes színvonal” állapítható meg általánosságban, de különösen a gyáregységekben jellemző a rendkívül elavult, a korszerűtlen géppark. A MEZŐGÉP gyöngyösi gyáregysége például a vállalati termelés 10 százalékát produkálja, ugyanakkor a vállalati állóeszközök értékének csak öt százalékát birtokolja. Persze az is igaz: a kevés nagy értékű gép kihasználásával sok a gond, s az átlagosan 1.5 műszak, amelyben a nagy értékű gépek dolgoznak, a vizsgált időszak alatt nem is javult.

A hiányosságokból, a szükséglethez képest lassú fejlődést tükröző tényekből leszűrt következtetések egyaránt figyelemre méltók a felügyeleteknél, a vállalati központoknál és a vizsgált munkahelyeken is. Sok helyütt, úgy tűnik, még min' dig nem érzik a kellő súlyát a gyakran hangoztatott követelménynek: valóban

létkérdés a gyors fejlődés a műszaki kultúrában, a gyártmányszerkezet korszerűsítésében. Ennek a fejlő' désnek nem hazai, hanem nemzetközi összehasonlításban kell kiállnia a próbát.

H. S.

Egy hónap múlva nyitja kapuit az őszi BNV

Eddig 27 országból és Hong-Kongból mintegy 1200 kiállító jelezte, hogy részt vesz az egy hónap múlva, szeptember 14-én megnyitó őszi budapesti nemzetközi vásáron. A HUNGEXPO ezúttal rendezi meg hatodik alkalommal a hazai és a külföldi fogyasztási cikkek széles választékát feltáró őszi szakvásárt.

Az ipari. és kereskedelmi szakemberek megbeszéléseinek, üzleti tárgyalásainak zavartalan lebonyolítása érdekében három alkalommal, szeptember 17-én, 18- án és 19-én szakmai napot tartanak, amikor délután 2 óráig csak a szakmai jegyekkel rendelkezők léphetnek be a vásár területére, de két órától ismét a nagyközönségé a kiállítás. A belépőjegyek ára változatlan, és a vidéki látogatók igénybe vehetik a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményét.

Barkácskiállítást is rendeznek, amelyen’ 18 magyar és külföldi cég vonultatja fel termékeit. Gyakorlati bemutatókat is tartanak.

A két évvel ezelőtti első bemutató kedvező tapasztalatai alapján ismét megrendezik a nemzetközi játékipari szakkiállítást, az IN- TERPLAYEXPOT. A nemzetközi gyermekévhez kapcsolódó játékkiállításon 13 ország kiállítói vesznek részt. A játékok bemutatásán túl gondoskodnak a gyermekek szórakoztatásáról is. (MTI)

1979. augusztus 14., kedtf