Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria Japánban bemutatott mesterműveiből most Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban nyílt kiállítás. Képeinken — melyek a tárlaton készültek — a Barabási Miklós festette Ormayné) Postaváry Vilma arcképeJ látható, illetve Borsos József) Szőlőt vagy csókot című ál-) kotása. Múzeumok versenye Megtalált remekmű Az olasz újságok hasábjain két világhíres alkotás reprodukcióját közölték. Az egyik a Filippino Lippi iskolájából származó „Madonna a gránátalmával”, a másik a Pieter Breughelnek tulajdonított „Keresztre feszítés”. Mindkét felbecsülhetetlen értékű festményt elrabolták. A „Madonna a gránátalmával” című festmény elrablása minden bizonnyal egy tengerentúli „műértő” megbízására történt, mivel Olaszországban nem lehet értékesíteni a jól ismert alkotást” — írja a L’Unita. Ami Breughcl „Keresztre feszítés”-e elrablását illeti, a hatóságok több sikerrel jártak. Akkor bukkantak rá, amikor egy kábítószer-ke. reskedelemmel foglalkozó férfinél házkutatást tartottak. } A Guernsey Múzeum és Művészeti Galéria nyerte hazájában az 1979-es év múzeuma címet. A múzeum 2000 font sterlinges díjat és egy trófeát kapott a The Illustrated London Newstól. A trófea Henry Moore szobrász alkotása, és a múzeum egy éven át kiállíthatja. Az 500 fontos különdíjat a do- veri Roman Painted House nyerte. A Guernsey Múzeum és Népművészeti Galéria 1978. júniusában nyitotta meg kapuit a nyilvánosság előtt. A múzeum formáját a felújított Viktória korabeli zenepavilontól vette, s ez most a teaház. A múzeum fő feladata megismertetni a látogatókat Guernsey történetével és egyedülálló szigetvilági környezetével. Bár a városnak több hasonló jellegű múzeuma volt korábban is, egynek sem volt fő feladata e téma teljes bemutatása. Guernsey vezetőinek döntése nyomán 320 ezer fontot irányoztak elő az építkezésekre, amelyeket két év alatt befejeztek. Az eredmény olyan, amilyennek egy kicsiny, de remek múzeumnak lennie kell. Inkább a helybélieknek, mint a turistáknak tervezték. A Guernsey múzeum az első olyan helyi múzeum, amely elnyerte az év múzeuma címetA második díjjal jutalmazott doveri Roman Painted House-t 1970-ben fedezte fel a kenti Archaological Res- cue Unit. A római kori ház falát festmények díszítik, s ezek az Alpoktól északra a legjobb állapotban megmaradt római kori falfestmények. fl „borsos” figyelmetlenség Az Egyesült Államokban az oktatási hatóságok félmillió dolláros kártérítést voltak kénytelenek kifizetni a 27 éves Daniel Hoffman. nak. Amikor Hoffman megkezdte a tanulást az általános iskolában és ezt megelőzően átment a szokásos tesztvizsgálatokon, az iskolai pszichológusok szellemileg visszamaradt gyermeknek minősítették és gyógypedagógiai iskolába irányították. Annak ellenére, hogy a későbbi tesztek kimutatták, hogy a gyerek átlagon felül intelligens, már soha nem tudott átkerülni más iskolába, hogy képességeinek megfelelő végzettséget szerezhessen. A bíróság és a szakértők jogosnak találták a 27 éves Daniel Hoffman panaszát. Humanista emdícié és barakk világkép Bitskey István új könyvéről Alig egy éve ismertettük a Népújság hasábjain Bitskey Istvánnak a Hitviták tüzében című könyvét, amely a népszerű Magyar História sorozatban jelent meg, s a XVI. századi Európa legnagyobb hatású szellemi mozgalmának, a reformációnak hazai változatait, megjelenési formáit mutatta be. A szerző újabb könyvét az Akadémia Kiadó jelentette meg a rangos Humanizmus és reformáció sorozatban; címe: Humanista erudíció és barokk világkép. Bizonyos tekintetben az új könyv a korábbi folytatása: a magyarországi ellenreformáció legjelentékenyebb írójának, Pázmány Péternek a prózaírói munkásságát elemzi. Míg azonban a korábbi könyv tudományos ismeretterjesztő szándékkal íródott, addig ez teljes tudományos apparátussal, új levéltári és könyvtári adatokra támaszkodva, újabb bizonyságául a kincseket rejtő egri könyvtárak gazdagságának is. Tüzetes elemző és értékelő módszerrel dolgozza fel a vállalt kérdésköröket, híven a szakemberek körében már eddig is nagy elismerést kiváltó, Klaniczay Tibor által szerkesztett sorozat hagyományaihoz, amely Bitskey István könyve révén új és értékes darabbal gazdagodott. Az Egerből elszármazott szerző a XVII. századi magyar próza fejlődéséről a közelmúltban több tanulmányt tett közzé hazad és külföldi szakfolyóiratokban. Most megjelent Könyvéből pedig még egyértelműbben rajzolódik ki alaptétele, amely szerint a magyar barokk irodalom a reneszánsz kor eredményeiből és tradícióiból táplálkozik, szerves továbbfejlődése a humanista tudományosságnak, az akkoriban oly nagyra becsült erudíciónak, azaz műveltségnek, olvasottságnak, képzettségnek. Ezt a tételt hangsúlyozza a címadás is. Heinrich Wölfflin könyve [Művészettörténeti alapfogalmak, magyarul: Korvina Kiadó, 1969.] óta mind a szakemberek, mind a közvélemény inkább a két stíluskorszak különbségeit hangsúlyozta, Bitskey István viszont a magyar irodalom példáján mutatja be a két korszak szerves összetartozását. Természetesen nem egybemosásról van szó, hisz a barokk világkép gyökeresen már értékrenden épül »fel, mint a reneszánsz. Az viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a barokk művészeti és irodalmi ornamentika a reneszánsz elemeiből építkezik, csak az átvett építőelemek más ösz- szefüggésrendsizerbe kerülnek és más célt szolgálnak. A szerző részletesen kifejti alapgondolatát és meggyőzően •bizonyítja-ig a magyar korai barokk próza tüzetes elemzésével. ' Pázmány Péter a három részre szakadt Magyarországon Habsburg orientációjú politikus volt, csakúgy, mint nagyon sokáig Zrínyi Miklós és más nyugat-magyarországi vezető politikusok. Élete végén azonban Pázmány is hitet tett az önálló Erdély szükségessége mellett, s I. Rákóczi Györggyel közvetlen és szoros kapcsolatot alakított ki. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy Pázmány elsősorban mégsem politikus volt, hanem író, a magyar barokk próza megteremtője, s ebben a minőségben európai színvonalú alkotást hozott létre. Hatalmas beszédgyűjteményét Bitskey István összeveti a kortárs német és olasz szerzők hasonló témájú műveivel, s ebből az elemző összehasonlításból kitűnik, hogy Pázmány esztétikai érzékenysége, írói talentuma révén föléjük emelkedett, a kor hazai prózájában pedig csupán a Zrínyié vethető ösz- sze az övével. A könyv nemzeti hagyományainak korszerű szemléletére is tanulságot szolgáltat, hiszen a szerzője előítéletektől mentesen nyúl témájához, értékkereső, lényegkiemelő módszerrel árnyaltan bontja ki Pázmány eszmevilágának bonyolult összetevőit, felmutatja azokat az értékeket, amelyek helyet követelnek maguknak nemcsak az irodalmi, hanem a nemzeti tudatban is. (Akadémia Kiadó. 1979.) CS. VARGA ISTVÁN — Apui — Tessék? — Bejöhetek? — Be —.mondom megadóan. Bejön olyan méltóságteljesen, amennyire csak egy ötévestől telik. — írsz? — Láthatod. — Mit írsz? — Egy történetet. — Nemlétezik történetet? — Micsodát? — A Mául mondta, hogy te mindig olyan nemlétezik történeteket írsz. — Ki az a Mául? — Velem jár az oviba, akinek az apukája olyan kacskaringósan néz. — Görbén. — Jó, akkor görbén... Ugye. a Mául egy nagy buta? — Hát... nem is tudom. 11 — Én nagyon örülök neki, hogy te nemlétezik történeteket írsz. — Nagyszerű! Akkor meg vagyak mentve. — Most nagyon meg vagy mentve. — Nagyon? Miért? — Mert hoztam neked valamit. — Mit? — Egy nemlétezik történetet. — Na, erre kíváncsi vagyok. Mondd el! Lázár Ervin Százpettyes katica — Nem elmondós. Itt van a kezemben. — Akkor mutasd! — Na. mi ez? — Ez? Egy katicabogár. — Nézd meg jobban! — Akárhogy nézem, katicabogár. — Számold meg a pöttyeit. — Kettő. — Na látod! Akkor ez öt pöttyét elvesztette. Vagy ellopták tőle. Ha pedig se nem ellopták, se nem elvesztette, akkor ez egy nemlétezik katicabogár. — Sajnos, kislányom, ez egy létezik katica. — Nem látod, hogy két pöttye van? — Dehogynem. De teljesen szabályosan van neki két pöttye. — Két pöttyel született? — Igen. — És mégis katica? — Persze. Ügy hívják, változékony katica. Latinul coecinella bi- punctata. — Micsoda? — Coecinella bipunctata. — És amelyiknek rendes hét pöttye van, az is punktata? — Az is, csak éppen septem- punctata. — És hogyha látok egy olyan katicát, amelyiknek tíz pöttye van, az is létezik katica? — Hát az én fejem sem káptalan. De várjál, mindjárt megnézem. Valamelyik könyvben biztos benne van. — Micsoda nem a te fejed? — Káptalan. — Az mit jelent? — Hogy én se tudhatok mindent. — És akinek a feje káptalan, az mindent tud? — Majdnem mindent, i — Á tízpöttyös katicát is? — Azt is. — De te nem tudod. — Én nem. — Akkor a te fejed kápos. — Hát bizony, elég kápos. — De én se tudom a tízpettyes katicát. — Nem baj az. — Akkor az én fejem is kápos. — A tied is. — De a Maulé, ugye, káposabb? — Nem tudom, nem ismerem a Mault. Itt a könyv. — Ha megtudjuk a tízpettyes katicát, akkor káptalan lesz a fejünk? — Akkor még nem. — De már nem lesz annyira kápos? — Annyira már nem. — Benne van? — Benne. Tízpettyes katica, coc- cinella decempunctata. — És tizenegy pöttyös? — Az is van, Coecinella undecim- punctata. — És olyan is van, amelyiknek egy pöttye sincs? — Na, nézzük csak . 1. olyan is van. Ügy hívják, bogáncs katica. — Szegény ... mondj egyet, amelyiknek sok pöttye van. — Sok pötty ... sok pötty ... na, nézd csak! Ennek huszonnégy van. Ügy hívják, lucernaböde. És nagyon kártékony bogár. — Ö is punctata? — De még mennyire! Subcocci- nella vigintiquator punctata. — Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket, hogy ne higgyem. — De ez nem nemlétezik történet, ez létezik történet — fölemelte az ujját —, figyelj Csak! — És ha egyszer katicabogár, miért hívják... hogy is mondtad a nevét? — Lucernaböde. — Na, annak! — Az van ideírva, hogy katicabogarak. És várj ... megszámolom ... negyvenhétféle van belőlük. De a neve nem mindnek katica. — Hát? — Van itt böde, bödice, félböde. füsskata, szerecsenatka, sőt feketesárga katóka is van. — És százpettyes katica? — Százpettyes? Az nincs. — Nincs benne a könyvben?! — Nincs. Sem a könyvben, sem a valóságban. — De amikor én láttam! — Százpettyes katicát? — Azt. Aranylottak, meg ezüst- lőttek a pöttyei, és szárnya nem volt, nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van. — Ne mondd! Akkor az egy he- litica. Vagy katikopter. — Az bizony. Helitica és katikopter. Amikor láttam, éppen azzal a bácsival beszélgetett, akit annyit emlegettél. — Én? Mikor emlegettem? — Most. — Most? Milyen bácsit? — Hát a Púnk tatát! — Na, nézd csak, tényleg! Tehát a százpettyes helitica. vagyis katikopter beszélgetett a jó, öreg Púnk tatával. — Igen. És nagyokat nevettek... Nem hiszed? Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is volt. Aranylott és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó, szivárványszínű kör a pöttyök fölött. A helitica leszállt az íróasztalomra. Illegett-billegett, megmegforgatta a lágcsavarját. — Na, ugye! — mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni, igaz. nem is lett volna mit, mert kopogtak. — Tessék — mondtam. Kitárult az ajtó és egy nagyszakállú apóka lépett a szobába. — Jó napot. Púnk tata vagyok. Nem látták a heliticámat. Azaz ka- tikopteremet? — De, itt van — mondtuk egyszerre nagy boldogan. — Na végre — sóhajtott fel Púnk tata és lepuhhant egy karosszékbe. — Mindig elcsavarog. A lányom rám ragyogott. — Látod, mégis hoztam neked egy nemlétezik-létezik történetet. — Nagyon rendes vaigy — mondtam, a szemem hol a heliticán, hol meg Púnk tatán. — Megírod? — Meg. — A Mául úgyse fogja elhinni. Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni. de Púnk tata közbevágott. — A Mául nem számít — mondta —, nagyon kápos a feje. > ion ú