Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
Frizura úszóknak (Fotó: Fényes Tamás) Tevan Andor és a Tevan Könyvtár Békéscsabán 1903 óta volt a Tevan család birtokában egy kis könyv- és papírkereskedés. Hozzátartozott egy kezdetleges, lábbal hajtható tégelysajtó, amellyel névjegyeket, meghívókat lehetett előállítani. Ez a kis gép nagy hatást gyakorolt a tulajdonos legidősebb fiára, az 1889. augusztus 15-én született Te- van Andorra: elhatározta, hogy nyomdász és könyvkiadó lesz. Apja nem ellenezte szándékát, sőt elősegítette azzal, hogy a bécsi grafikus főiskolára küldte tanulni. Tevan tanulmányai befejezése után 1909-ben tért haza és nyomban hozzáfogott merész terve megvalósításához. Első feladata a nyomda korszerűsítése volt. Komolyabb formában 1911-ben kezdődött kiadói tevékenysége. a tevan könyvtár Hazánkban a századforduló után két olyan jól ismert füzetes sorozat volt, amelyik olcsó áron színvonalas irodalmi és tudomány-népszerűsítő műveket adott a közönség kezébe, az Olcsó és a Magyar Könyvtár. Mindkettőt erősen konzervatív szellemben szerkesztették; a modern, haladó irodalmat teljesen mellőzték. Tevan Andor, 1913-ban ’ megindította a Tevan Könyvtár nevű sorozatát. Füzeteiben elbeszélések, regények, színdarabok, esszék, versek, publicisztikai írások kaptak helyet. A sorozat jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha a benne kiadott szerzők névsorát áttekintjük. A magyarok közül említsük meg Ady, Csáth Géza, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, Nagy Lajos, Szép Ernő, Színi Gyula, Tabéry Géza, a külföldiek közül pedig Anatole France, Leonid Andreev, Claudel, Hauptmann, Gottfried Keller, Kuprin, Heinrich és Thomas Mann, Maupassant, Strindberg, Tolsztoj és Mark Twain nevét. Eszméiket, működésüket a kritikusok, az Akadémia, a korabeli lapok túlnyomó része és általában az egész „hivatalos” Magyarország vagy elítélte, vagy hallgatással mellőzte. Tevan elévülhetetlen irodalomtörténeti érdeme, hogy a Nyugat-nemzedék legjelentősebb kiadója 'ett- Abban a korban, amikor a tudományos, irodalmi és művészeti életben mindent csak Budanest fémjelzett, a kis alföldi város nyomdája jelentette meg a leghaladóbb szellemű irodalmi műveket. AMATÖR KIADVÁNYOK Tevan szenvedélyesen szerette mesterségét, mindig arra törekedett, hogy szép könyvek kerüljenek ki sajtója alól. De a versenyképes ár miatt legtöbb kiadványát olcsón, egyszerűen kellett kiállítania. Tudását amatőr könyveivel bizonyította be, amelyek a Kner Nyomda termékeivel együtt a magyar könyvművészet újjászületését jelentették. Az első világháború idején töretlen erővel folytatta a kiadói tevékenységet, noha az anyaghiány egyre több nehézséget okozott. A Tevan- Könyvtárnak a háború végéig 200 füzete jelent meg. De az 1919 utáni ínséges £C«Y FALUSI NÓTAJHUS ‘ftüDAI UTAZÁSA ♦ * TEVAN-KTVDA5 L időben — mint egyik levelében írta — „csak silány papíroson ocsmány festékkel” tudott nyomni, ezek a művészi törekvéseitől távol eső könyvek „valóságos undort ébresztettek benne”. A Horthy-korszak végén azonban újból sor került egy nagy művészi becsvággyal tervezett kötet kiadására. A bölcs Esópusnak fabulái címmel újból megjelentette régi olasz metszetekkel díszítve Heltai Gáspár 1566- ban kiadott művét. 1943 karácsonyára készült el 1200 példányban. AZ UTOLSÖ ÉVTIZED 1944-ben a fasiszták elhurcolták Tevant, Eécsben kellett romokat takarítani és havat lapátolni. A fe’szaba- dulás után azonnal újjászervezte nyomdáját. Ekkor a szükségleteknek megfelelően elsősorban gyógyszeresdobozokat készített. Nem tudott azonban hűtlen lenni a könyvkiadáshoz sem. 1948- ban megjelentette Keleti Artur fordításában, Hincz Gyula 120 színes rajzával díszítve Anatole France művét, „ Nyársforgató Jakabot. A tipografizálás mellett vésőt is ragadott, és maga metc7ette az illusztrációk színeit nyomó linóleumlapokat. Vértesy Miklós Humorszolgálat — Ml van ma vacsorára? — kérdezi a hazatérő férj. — Ha lenne itthon tojás, csinálnék borsós omlettet, de borsó sincs itthon — válaszolja a feleség. — Doktor úr, annyi bajom van a feleségemmel. Mindig a szememre hányja, hogy horkolok. Nem lehet, hogy ez valamilyen gyerekkori terheltség? — Miből gondolja? — A nagyapámnak gőz- fűrésze volt... — Valahogy nem tetszik nekem. — Kórházban voltam és fogytam 10 kilót. — Hogy lehetséges ez? — Kivették az epeköveimet. — Ki hitte volna, hogy ilyen súlyosak? — Az utóbbi időben, valahogy nagyon hullik a haja — mondja a borbély a vendégnek. — Nem próbál valamit ellene? — De igen, elválok. Két elítélt beszélget. — Miért vagy itt? — Rablásért. És te? — Ékszerüzletet nyitottam. — De hiszen ezért nem lehet valakit becsukni! — Miért ne? Én ugyanis ezt az ékszerüzletet éjjel kettőkor nyitottam ki. — Tudod, hogy a cigaretta lassan ölő méreg? — mondja a feleség a férjnek. — No és? Szerinted arzént kellene szívnom? — Ó, ha meggondolom, hogy a feleségem két hét múlva hazatér a szabadságáról. .. — Már régóta szabadságon van? — Nem, holnap utazik el. A skótot megkínálja a barátja cigarettával. — Már régen nem dohányzóm — mondja a skót és vesz a cigarettából. — Ha nem dohányzol, akkor miért fogadtad el a cigarettát? — Este vendégeim lesznek és meg akarom őket kínálni. C. DZSAGDAL: Pusztai Hívogató Utazz a Góbiba! Szeld át a Góbi széles végtelenjét.. Szippants a pusztai szélből nagyokat, Hogy szökken virágba a nagy puszta — nézd, Ha ott száguld veled a motorvonat. Van ott szépen szálló, lágyan szóló ének, Villan szemed elé új városka is, Vannak itt dübörgő óriási gépek, Vannak sürgölődő munkások is. Mint barátaidat, úgy öleid át őket, Melegen szorítsd meg erős, nagy kezük, Dologban lett kérges a tenyerük, látod, De mint a tej, olyan tiszta a szívük. Széles hátú tevén utazd bé a pusztát, Szállj le a bővizű, füves helyeken, Csodáld meg a kövér nyájak gazdagságát, Csodáld meg a termést a vetéseken; Térj be a pásztorok fehér jurtáiba, Teájukból kortyolj, vendégük legyél, Társukul szegődj a beszélgetésben: Tudd meg, hogyan győzik a munka nehezét. Szeld át a Góbi széles végtelenjét, S szívedbe fogadva a pusztai népet Ajmakodba térni itt szállj repülőre... Arnayló Góbimról szóljon ott is ének! Mongolból fordította: Zahemszky László Érdekességek mindenfelől A páciens mániája Egy 45 éves stockholmi asszonyt nem hagyta nyugodni az a gondolat, hogy olyan orvosra tegyen szert, aki csak vele foglalkozik. A cél érdekében éjjel-nappal telefonhívásokkal „bombázta” az általa kiválasztott orvost. ' Amikor már semmi egyéb nem jutott eszébe, dalokat énekelt, vagy lemezeket játszott bele a telefonba. Az orvos ezt nem bírta, ezért csendháborításórt feljelentette a „pácienst”. Óriási izzó rúd Az észak-dániai Fredericia városka dohánygyárában készítették el nemrég a világ állítólag legnagyobb szivarját. A szivar a „Los Gigantos” megtisztelő névre hallgat. Három ember 445 munkaórájába került, mire elkészítették a 2,78 méter hosszú és 27 kg súlyú „óriási izzó rudat”. Szerelmeslevél-bonyodalom A Florida állambeli Tampa városkában egy 26 éves nő 11 nappal a házasságkötés után már beadta a válókeresetet. Az indok: csak most derült ki, hogy az összes szerelmes levelet, amit házasságkötésük előtt kapott a férjétől, az anyósa fogalmazta. Létkérdés Nem mindennapi eset történt az olaszországi Cosenza városkában, amikor egy 75 évesen elhunyt lelkipásztort akartak örök nyugalomra helyezni. Szó szerint az utolsó pillanatban — a temetőben — megjelent egy hivatalos személy és megakadályozta a halott elföldelését. Az ok: hivatalosan semmi adat sincs arra vonatkozóan, hogy az illető bármikor is megszületett volna. A halottat így hivatalosan nem létezőnek kell tekinteni. Az adatok megállapításáig a temetést el kell halasztani. Steak-készítés nyomással Európa első steak-gyára megkezdte működését a nagy- britanniai Bedalban. A gyártáshoz olyan marhahúst is felhasználnak, amit rágóssága és szívóssága miatt eddig csak levesek elkészítésénél vettek igénybe. A hús több lépcsős folyamat eredményeképpen nyeri el steak jellegét. Az utolsó fázisban hatalmas, 20 tonnás sajtolok lépnek , működésbe, olyanok, amilyeneket autóalkatrészek megformálásához használnak. A tojás védelmében A kakasok javára szóló döntést hozott egy NSZK-beli bíróság Mainzban. Az ítélet szerint a jövőben azokat a tojáskészítményeket, amelyek tojásporból készültek, nem szabad kakaskukorékolással relámozni. Az indolás: a kakaskukorékolás a friss tojásra emlékeztet. Szénanátha-prognózis Különleges szolgáltatást vezettek be Hollandiában. A júliusig tartó • szokásos szénanátha szezon idején a hol-, land rádió nemcsak időjárás-bejelentést közöl, hanem szénanátha-jelentést is. Információként annak a 150 betegnek az adatai szolgálnak, akik évek óta szenvednek ebben a kellemetlen betegségben. Ebből a betegségindexből és a levegőben megszámlált porszemcsékből állítják össze a szénanáthajelentést. Hírek szenint ez akkos igazán helytálló, amikor az időjárásjelentés is stimmel. Kalandos ifjúságom alkonyán — mint minden rendes ember — én is a Józsefvárosban laktam. özvegy Hor- nyicsáknénál, egy kis hónapos szobában, a külső Bagoly utcában. Mikor beköltöztem, Hornyicsákné egy ébresztőórát állított ágyam mellé, az éjjeliszekrényre. — Tessék ezt a vekkert megnézni — mondta büszkén —, úgy jár, mint a tüzes istennyila, és úgy ketyeg, mint egy ágyú. Az óra csakugyan pompásan teljesítette kötelességét. Minden reggel föl akart ébreszteni, és hogy mégsem ébredtem föl, az én hibám volt, nem az óráé. Olyan időben ébresztg etett, amikor még a kávéházban ültem. Beköltözésem negyedik vagy ötödik napján Hornyicsákné földúltan állított be hozzám. — Bosszul tetszett az órával bánni. Ő el van romolva. Meg kell csináltatni. Megnéztem az órát. csakugyan, valami titkos bánata volt. Szomorúan állt, a Áltató mese egy ébresztőóráról mutatója nem mozdult. Hiába ráztam, az istennek se akart ketyegni. — Hát jó. Vigye le az óráshoz, és csináltassa meg! Az órás a házban lakott, és egész nap fütyült. Más dolga nem volt, mert a külső Bagoly utcában az órák csak egyszer romlanak el, de aztán örökre. Másnap elkészült az óra. Megint úgy járt, mint a tüzes istennyila, és úgy ketyegett, mint egy ágyú. A javításért három koronát fizettem. Hat napig dolgozott az óra, a hetediken — mint előtte már annyian — megpihent. Megállt és hiába nógattam. nem akart tovább menni. Hátratette a fülét, mint a csökönyös ló. és amikor egy cipógombo- lóral be akartam vvúlni belső életébe, olyan fenyegetően recsegett s csikorgóit, hogy ijedten abbahagytam a bizalmaskodást. Behívtam Hornyi- csáknét. — Nézze, az óra már megint elromlott. — Ej, ej — mondta az özvegy —, mi baja lehet neki? Es fejcsóválva levitte az óráshoz. Ezúttal őt koronát fizettem a javításért, mert az óra már jobban el volt romolva. De legalább megint jól járt. Nem tagadom, valamelyes aggodalommal vártam a kritikus hetedik napot, de az, nagy örömömre, minden baj nélkül zajlott le. A végzet csak a kilencedik napon érte titol az órát, és erre mind a kettő megállt, a végzet is, az óra is. Lementem az ud-L varba, és fölkeres-/ tem az órást, aki\ rendes szokása szerint vígan fütyöré-/ szett. — Ugyan, kedvest órás úr — mondtam( nyájasan —, mi van ezzel a bolond vekkerrel? Már megint elromlott. — Miféle vekkerről tetszik beszélni? — kérdezte az órás gya. nakodva. — Hát az enyém ről. Már kétszer ja. vította. . . — En? Uram, órást becsületemre, a szegedi árvíz óta nem javítottam órát. És könnyezve fü- työrészett tovább. Eddig van. Az özvegy két egyforma vekkerrel dolgozott, egy jóval és egy rosszal. Ezt a kettőt: cserélgette az éjjeli- szekrényemen. Es többi lakójáén is. Nemsokára azután házat vett a Lipótvárosban, és férjhez ment az óráshoz. { Heltai Jenő C „Az a bizonyos kard..." A címbeli nyelvi formát egy üzemi tanácskozáson elhangzott beszámoló alábbi mondatából idéztük: „Sokszor már a tervezés ideje alatt is ott lógott az a bizonyos kard a fejünk felett, nem vágtuk-e a fejszénkét igen nehéz fába”. Az Élet és Irodalom hasábjain megjelent cikk címében már pontosabban fogalmaztak: „Damoklész tartalék kardja” (1979. márc. 31.). A közleményben ilyen szövegösszefüggésben is szerephez jut ez a jelzős szerkezet: „Damoklész kardja lett a mozgásszegénység is.” Ez az állandó szókapcsolatként használt kifejezés nagyon érzékletesen utal arra, hogy állandóan veszély fenyeget bennünket, illetőleg fejünk felett lebeg a fenyegető veszély. Demoklés-z kardja tehát a bármikor bé- következhető veszélynek jelképévé vált. Ez a kard a dűskálódó, az élet élvezeteiben tobzódó ókori kegyenc feje felett lógott egy szőrszálra felfüggesztve. A szólásszerű nyelvi képiét valósághátterére utalás teljesíti azt, hogy egyértelművé válljék a mondanivaló. Ezért nem tartjuk helyesnek, ha csak azt a bizonyos kardot emlegetjük. Következő pél- , dáinkból kitűnik, hogy az állandósult szókapcsolatot minden lényeges elemével együtt kell felhasználnunk. Csak ak- 1 kor fogadhatjuk el ennek áz állandóságnak a felbontását, ha éppen ez a megbomlás közvetít külön sajátos információt. Erre is idézünk példát. Az írásformákban nincs egység, okát a régi írásgyakorlatban kell keresnünk. Hogy milyen változatos használati értéke lehet kifejezésünknek, arról Arany János költeményeinek részletei meggyőznék bennünket: „Látom a reménynek vékony szálán tartott/ Villám tün- döklésű damoklesi kardot” (Álom-való). — „Damokles kardjaként függ felette az adó,/ Előfogat, kovártély, mind oly irtóztató” (Furkó Tamás). Nyelvi formájában és jelentésében az eredeti zártságot példázzák ezek a versmondatok: „Fölöttünk minden nap, mint Damoklész kardja lóg/ életünk érteimé, a Nekrológ” (Ladányi: Sorsfúga). — „Az összefonódás boldog csomója/ fölött mindig ott lebeg a veszély/ Egy kard. Damoklészé” (György: Változatok egy kötélre). A nyelVi közlésnek egészen sajátos, főleg humoros, gú- nyoros ízét érzékelhetjük az eredeti zártabb és állandóbb szerkezet és használati érték megbontásában, átalakításában: „És a demoklesi kard leszakadt, a szörnyű halál- csöpp. Árva levék” (Arany: Az elveszett alkotmány). — „A vereség lassan már sok lesz/ attól félnek, kardját Damokles megúnja lógatni fölöttem” (Csanády János: Karmot kontatni). Dr. Bakos József
