Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-10 / 186. szám
Napló helyett tettekkel Brigád nézőben — Visontán DERÉK, LELKES kis csapatnak ismerik Visontán, a Thorez Bányaüzem „Ziper- nowsky" ifjúsági szocialista brigádját. Ügy tartják, hogy a Ul-as és V-ös „meddős” gépláncnál — ahol a karbantartók, az elektrolakato- sok, villanyszerelők dolgoznak — mindig lehet számítani az együttesre. A fiúk a legritkábban tanyáznak műhelyükben, munkaidejük túlnyomó részét a szabadban töltik, s éberen vigyázzák a gondjaikra bízott kotrókat, ,,hányóképzöket”, a szalagokat, szalagfejeket, motorokat, kapcsolókat. Ha valami baj van, jó érzékkel, ügyes kézzel máris beavatkoznak, s azon vannak, hogy mihamarább kijavítsák a hibát, megszüntessék a zavart. „Rukkolásoknál” — a szállító hevederpályák áthelyezésénél —, a nagykarbantartások alkalmával nem nézik az időt. Amikor szükséges, vállalják a 16 órás műszakokat is, hóban, esőben, sárban sem nyugszanak addig, amig túl nincsenek, a feladaton. — Nincs könnyű dolgunk — mondja Habók Tivadar, a brigád három esztendeje helyettesből előlépett vezetője —, különösen, ha kábelrendezésre, kábelfektetésre kerül sor. Ilyenkor ugyanis olyan vezetékeket cipelünk, amelyek métere legalább 30 kilogramm súlyú! A tél, a tavasz minduntalan komisz próbára tesz bennünket. A keleti bányamezőn alaposan megizzadtunk az idei első negyedéves árvízkor is, hogy csak a legutóbbit említsem, mégsem ment el a kedvünk. Eszünkbe sem jutott, hogy az üzem valamely nyugod- tabb, kényelmesebb területére kérjük magunkat. A férfias helytállásra már virtusból is vállalkozunk! Meg aztán, jó érzés tudni, hogy igen fontos a munkánk. AZ A BIZONYOS árvíz — erhlegeti ma is Nagy Laci, aki az ősszel került a brigádhoz — a pályakezdőnek a „mély vizet” jelentette, az első, igazi bizonyítást. Ami sikerült is. Persze — toldja hozzá mindjárt — biztosan más a helyzet, ha nem érzi maga mögött mindenben, s mindig segítőkész társait. — Ha nem ilyen volna a kollektíva — magyarázza — itt sem maradnék. Mennék például a dózerműhelybe, ahol jobb dolgom lenne, magasabb műszakbért kapnék. Ügy érzem azonban, hogy ettől a gárdától sokat tanulhatok, az eltöltött idő felér egy újabb iskolai évvel! S ez később feltétlenül kamatozik. .. Augusztusi napfényben fürdik a külfejtés, ahol a társasággal beszélgetünk. A brigadéros — aki fiatal kora ellenére meglehetősen kalandos pályafutásra tekinthet vissza: megjárta a nagybátonyi szénbányát, s volt vájár a gyöngyösoroszi ércmezőn is — szabadkozik, amiért a naplót idekinn nem mutathatja, csak emlékezetből szólhat életükről. Munkájukban egyik elvük — hallom tőle — a takarékosság. Csínján bánnak a sok drága anyaggal, kiváltképpen Ocsovai István sáfárkodik jól. A hulladékot gondosan összegyűjtik, felkutatják ott is, ahol ritkábban mozognak. Csupán rézből öf helyett nyolc mázsát gyűjtöttek így! — A drága rézből is any- nyi heverne errefelé szanaszét? — kérdem hitetlenül. — No, ilyesmiről szó sincs! — tiltakozik. — Hanem se- lejtkábelből, elhasznált, eldobált vezetékből azért akad jócskán a mi üzemünkben is. Nos, ezeket aztán összeszedjük, feldaraboljuk, le- égetjük róluk a szigetelést, majd lemossuk a fémszálra rakódott pernyét, s így jutunk a tiszta rézhez. Természetesen: társadalmi munkával. 'Hiszen utóvégre nem a guberálásért fizetnek bennünket! NEM KEVESEBB, mint 50 ezer forint a brigád idei takarékossági vállalása — beszélik többen is —, amelynek teljesítésével jól haladnak. Újításaik pedig további hasznot jelentenek az üzemnek. Mert, hogy úgymond, mindig eszébe jut valami az embernek, kerül-fordul, adódik egy-egy ötlet, javaslat. Majoros Mihályt, Strider Istvánt például már többszörös újítóként ismerik! — Strider István, persze másért sem mindennapi — dicsekednek vele társai —: Esztergomban mesteroklevelet is szerzett szakmunkásbizonyítványa mellé! A mester — aki egyébként a csapat gazdasági parancsnoka, csoportvezető — URH-s készülékével az egyik gépóriásról kerül elő. — Hathetes volt a bentlakásos tanfolyam — válaszolja, hogy a Duna-kanyari iskolára terelődik a szó —, s a vizsgára a Nehézipari Minisztériumból jött az elnök. Egy kicsit „megráztak" bennünket, de szerencsére mind a ketten kiálltuk. Mert, hogy akkor másodmagammal végeztem a vállalattól... A papírra nyolqforintos műszakbéremelést kaptam, de a legkevésbé sem ezért csináltam. A mai világban ugyanis már meg nem élhet az ember, ha nem gyarapítja szüntelenül az ismereteit. Ezt vallom magam is. S valószínűleg így gondolkodnak azok a kollégák, akik szintén nem elégedtek meg a szakmunkás-képesítéssel, hanem letették időközben már az érettségit is. Válent Pista, meg a többiek. Nagy Tibor korábban a petőfibányai, majd a vison- tai gépüzemnél dolgozott, de itt, ebben a brigádban kapta kitüntetését. Ám a fiúkhoz nemcsak a köztük kiérdemelt elismerése fűzi. — Az összetartás, a barátság, mindennél erősebb kapocs számomra — vallja. — A társaim, megéreztem, velem vannak műszak után is. Társadalmi munkára nemcsak az üzemben, vagy a patronált gyöngyösi iskolában kaphatók, hanem például akkor is, ha valaki házat épít. A Mátraalji Szénbányáktól kapott 100 ezer forintos kölcsönből így mertem hozzákezdeni én is hasonlóhoz. S nem is maradtam magamra! NEM KERESEM a naplót, anélkül is megértem, hogy miért dicsérik a „Ziper- rowsky”-t, mitől szocialista ez a brigád a visontai külfejtésen. Gyóni Gyula Óvoda Noszvajon A helybeli szülők régóta sürgették azt, hogy óvoda létesüljön a községben. Ez érthető, hiszen az édesanyák egy része így munkát vállalhat. Az óhaj teljesült: 2,8 millió forintos költséggel 50 apróságnak otthont adó gyermekintézményt építenek. A falubeliek nem vonakodtak a társadalmi munkától, ugyanis tudták, hogy ezzel végső soron unokáik, gyermekeik javát szolgálják. .Segítettek a különböző üzemek is. A Finomszerelvény- gyár egyik brigádja például a mászókákat készítette el. Az EVILL dolgozói elvégezték a villanyszerelési teendőket, csak az anyagot kellett megvásárolni számukra. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Noszva- jon tevékenykedő munkásai — természetesen térítés ellenében — megoldották a ta- lajegyengetést és bekerítették a létesítményt. A vállalt feladatot gyorsan és jó minőségben teljesítették Az átadásra előreláthatólag szeptember 15-én kerül sor. Kalauzoló kötetek Moszkvába, Varsóba A moszkvai olimpiára gondolnak már a Panoráma- könyvek szerkesztői is: korrigálták a nagy útikönyvek sorozatban, negyedik átdolgozott kiadásban megjelenő Szovjetunió kötetet, s ugyancsak az utolsó simításokat végzik a Város-kalauz sorozat Moszkva-kötetén. Mindkét mű a tervek szerint a közeli hetekben kerül ki a nyomdákból. Szeptemberben késéül el a baráti Lengyelország fővárosába, Varsóba kalauzoló kötet. Hézagpótló jelentőségű Dallos Attilának Szíriáról írt műve, hiszen az ötezer éves kultúrájú országról még eddig nem jelent meg magyar nyelvű ismertetés. A könyv külön érdeklődésre tarthat számot azok körében, akik a Kelet kultúrájával foglalkoznak, ugyanis az általános része a szokásosnál bővebben foglalkozik kultúrtörténeti kérdésekkel és az iszlámmal. Ugyancsak megjelenésre vár, negyedik átdolgozott kiadásban az Ausztriáról írt nagy útikönyv. Ahol nö a parancsnok — Inkább kérni szoktam, mint utasítanj, de ha kell, akkor azt is megteszem. Az emberekkel úgy alakult a kapcsolatom, hogy elfogadtak, mint női vezetőt. Az első perctől kezdve mindenkivel személyes együttműködést alakítottam ki. Persze mindenki' más, így nincs arra recept, hogy kivel hogyan kell beszélni. Egy bizonyos, mindig emberséggel, még akkor is, ha nemet kell mondani... Mint szavaiból is kiderült, határozott, mégis közvetlen egyéniség Tari Béláné, a gyöngyöshalászi Győzelem Termelőszövetkezet főállattenyésztője. Heves megye egyetlen főállattenyésztője, aki nő létére szívesen vállalta ezt az igen férfias munkát és idestova fél évtizede végzi már. A Dunántúl északi csücskéből. Fertődről indult. Apja paraszt volt, így a föld és az állatok iránti szeretetét otthonról hozta. Mezőgazdasági technikumot végzett Csornán, aztán ismét hazakerült a már akkor is jó hírű Fertődi Mezőgazdasági Kutató Intézetbe. Dr. Beke Ferenc Kos- suth-díjas nemesítő vette pártfogásába az érdeklődő fiatal lányt, akit bevont a búza, az árpa, a kender és a repce nemesítésébe, Egy évtizedet töltött ott, amely határkő volt életében. Megismerte a növények tulajdonságait, és úgy tűnt, hogy egy életre ezzel jegyzi el magát. Közben továbbtanult. a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolán szerzett diplomát. — Nagyon szerettem a növénynemesítést — meséli emlékeit Tari Béláné. — Mesteremmel, dr. Beke Ferenccel új repcefajta előállításán dolgoztunk, de már csak utólag értesültem a sikerről, mert közben elkerültem Fertődről. Tari Béláné életében ugyanis 1967 újabb változást hozott. — Akkor végeztem Mo- sonmagyaróvárott, ott ismertem meg a férjemet, aki évfolyamtársam volt, és ösz- szeházasodtunk. Miután ő viszneki volt, így én is Heves megyébe jöttem, az ottani Béke Termelőszövetkezetbe dolgozni. A meliorációtól a községi vízmű építéséig mindennel foglalkoztam. míg végül a sertéstelep vezetője lettem. Öt évig dolgoztunk ott. amikor itt. Gyöngyöshalászon kedvező ajánlatot kaptunk, és a férjemmel átjöttünk. Ö növénytermelési agronómus lett. engem pedig főállatte- nyésztőnek neveztek ki. Nem volt könnyű az átállás, de nem bántam meg. Szeretettel. és úgy érzem, fenn.; tartás nélkül fogadtak. Bár női vezető lettem, ennek egy percig sem ereztem hátrá(Foto: Perl Márton) nyát. Én is megszerettem az embereket. Rögtön felmértem a tennivalókat, merthogy volt és ma is van mit tenni. Esténként a korábbi feljegyzéseket, értékeléseket tanulmányoztam a takarmányozásról, az állatok egészségi állapotáról, az értékesítésről. Itt, a szövetkezetben szarvasmarha- és sertéstenyésztéssel foglalkoztunk. A szarvasmarha-telepen korábban évente tíz százalék volt a borjú elhullás, összeültünk az emberekkel és azon tanakodtunk, hogyan lehetne változtatni. Hamarosan egy női dolgozó került ide, aki megértette, hogy a tenyésztés ábécéje a borjúnevelés. Lelkiismeretes munkával láttunk hozzá és hamarosan elértük, hogy a korábbi tízről évi egy százalékra csökkent a borjúelhullás. Az emberek megértették, hogy javítani kell a tejtermelésen is., hiszen egy tehénre alig jutott 2800 liter. Ehhez nagyobb odafigyelés kellett, főleg a takarmányozásban. Ma már nem kell magyaráznom, amit a kezdetén kellett, hogy mennyire fontosa beltartalmi értékek ismerete a takarmányozásnál. Ebben segítségünkre van a Kom- polti Kutató Intézet, ahonnan rendszeresen küldik az adatokat, Ennek meg is lett az eredménye, hiszen tavaly a megyei tejtermelési versenyben szövetkezetünk a második helyet szerezte meg, 3220 literes átlaggal. Ez a mi kis kollektívánk, az emberek érdeme! A tenyésztői munkában bevezettük a teljesítmény szerinti bérezést, tehát mindenki ösztönözve van arra, hogy jobban tevékenykedjen. Ennek köszönhető, hogy megszilárdult a munkafegyelem a telepeken. Pedig Halászon nem könnyű az embereket megtartani. hiszen a gyöngyösi ipari üzemek állandóan csábítják őket. Ezért igyekszünk megbecsülni mindazokat, akik itt vannak. Állat- tenyésztői telepeinkeri a férfiak mellett, már több nö is dolgozik: a tejkezelő, a FÁO-program Az ENSZ mezőgazdasági szervezetének, a FAO-nak kiemelt programja a napraforgó-termesztés világméretű fejlesztése. Ebben a munkában részt vesz a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet kiszombori nemesítő telepe is, amely harminc külföldi kutatóintézettel áll kapcsolatban. A világ legjobb napraforgó-hibridjeit nemesítik tovább és állítanak elő magas olajtartalmú fajtákat. (MTI fotó — Tóth Béla felvétele — KS) Augusztus 14—26. Szovjet mezőgazdasági kiállítás a budapesti vásárközpontban A budapesti nemzetközi vásárközpontban jó ütemben haladnak az augusztus 14— 26. között megrendezésre kerülő szovjet mezőgazdasági, élelmiszeripari és mezőgép- ipari kiállítás előkészületei. A kiállítás látogatói egyebek között megtekinthetik majd az AN—2-es mezőgazdasági repülőgépet, valamint a KA—24-es helikoptert, amely jó hatásfokkal végzi a mezőgazdasági növényvédelmi munkát. Bemutatják a T—150 K típusú nehéztraktort. Ott látható majd a kiborjúgondozó, a takarmány- raktáros. Lelkiismeretesek és odaadóak. Közöttük élek, így ismerem őket, gyakran beszélünk gondjaikról, örömeikről. Jó velük osztozni, hiszen ilyenkor érzi igazán az ember a bizalmat, amiben részesítik. Kevés ideje jut a családra, hiszen férjével kora reggel útraindulnak Visznekről Gyöngyöshalászra dolgozni. Két gyerekük van, akik a nagymamával vannak, így csak esténként találkoznak. Olyankor együtt a család, jólesik az együttlét. Néha egy-egy színházi előadás, szépirodalmi könyv és közös kirándulás jelenti a ki- kapcsolódást. — Ha kevesebb idő is jut a családra, azért mégis örömet szereznek a gyerekek. Ott van például Zsuzsa Lányom, aki a megyei úttörő- sakkbajnokságban legutóbb második lett. A munkám gyakran kárpótol. Az eddigi eredmények arra ösztönzik az embert, hogy az új lehetőségeket keresse, ha lehet, olcsón, jó ötletekkel. A sertéstelepen például egyedi etetést valósítottunk meg, ami nem igényelt nagyobb költséget.’ Inkább a jó szándék, a tenni akarás eredménye. Ebben az évben különösen szükség van erre, amikor sokat várnak tőlünk, állattenyésztőktől, az időjárás okozta károk pótlására. Igyekszünk úgy dolgozni, hogy ez a többleterőd menyekben is megmutatkozzon. .. . Mentusz Károly állításon több traktormatuzsálem, azok a „járművek”, amelyeknek elődjei, mint például a DT—54-es lánctalpas traktor az 1950-es évek elején, a Vladimirec traktor, amely 1950—60 táján, és az MTZ 5—L mintájú erőgép, amely szintén vagy húsz évvel ezelőtt járult hozzá nemcsak a szovjet, hanem a magyar mezőgazdaság fejlődéséhez. Nagy számban állítják ki az állattenyésztő telepek gépeit, a különböző megoldású takarmányadagolókat és a szállítószalagokat. Változatosnak ígérkezik a kiállítás állategészségügyi anyaga^ megtekinthetik az érdeklődők a „szülőszobai” berendezéseket, ezek segítségével könnyítik meg az állatorvosok a szarvasmarhák ellését. Mozgó fertőtlenítőberendezések és állategészségügyi vizsgálóműszerek egészítik ki az anyagot. Széles körű igényeket lehet kielégíteni a különféle rendeltetésű mozgó szerviz- állomásokkal. Ezekből egész sor látható, alkalmazásukkal a mezőgazdasági üzemek gépdiagnosztikai munkáját könnyíthetik meg az állat- tenyésztő telepeken és általában a mezőgazdasági gépesítés egész területén. A szovjet szőrmeipar legszebb mintáit küldi el Budapestre: nyérceket, mormo- tabundákat, sötétezüst-, vörös- és sarkirókákat, nutriát, fekete perzsát stb. Igen értékes a kiállítás textíliabemutatója. A bemutatón jelentkezik a szovjet élelmiszeripar változatos konzer- vekkel, tartósított termékekkel. A szovjet kiállítás friss gyümölcs ..anyagát” a HUNGAROFRUCt’ mélyhűtőiben tartják addig, amíg látogatók elé kerül: déligyümölcsöket, gránátalmát és különféle nemesítéseket tanulmányozhatnak a vendégek és a szakemberek (MTI) 1379. augusztus 10., centek- j V, V)
