Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-10 / 186. szám

ü közművelődési törvény végrehajtásáért javítani kell a művelődési otthonok és könyvtárak munkáját Tóth Ferenc, az MTI hír- magyarázója írja: A szocialista közművelő, désnek társadalmi-gazdasági életünkkel szoros összhang­ban kell fejlődnie. Ezt a kapcsolatot tovább erősítet­te a közművelődés fejlesz­tésétől hozott, a legfontosabb tennivalókat hosszabb távra meghatározó 1974. évi párt. határozat és az 1976-ban megalkotott közművelődési törvény. A törvény életbe lépése óta viszonylag rövid idő telt el, így egyes terüle­teken a végrehajtáshoz szük­séges egyes szervezeti és egyéb feltételek kialakítása még csak kezdeti szakaszban van. A közművelődési feladatok megoldását egyebek között széles intézményhálózat vég­zi, amely fenntartásának 70 százalékát az állami költ­ségvetésből, további jelen­tős részét pedig vállalati, szövetkezeti kulturális ala­pokból fedezi. A megyék többségében — a közművelődés távlati fej­lesztési tervének irányelvei alapján — elkészítették a közművelődés 15 éves kö­zéptávú terveit. Ez utóbbi­akra épülnek a művelődési otthonok feladatait megha­tározó éves tervek. A tartalmasabb közműve, lődési és ennek alapján ké­szült intézményi tervek te­kintetében elsősorban me­gyei szinten, városokban ta­pasztalható előrelépés. Vál­tozatlanul gondot jelent, hogy sok művelődési ott­honban nem foglalkoznak megfelelően a politikai mű­veltség, a munkakultúra és a szakmai képzettség eme­lésével. Nem irányítják, nem fejlesztik é? főleg nem kel­tik fel a fiatalok körében sem az alapműveltség ki­egészítése, a természettudo­mányok, a politikai és szak­mai képzettség iránti ér­deklődést. A közművelődési könyv­tárakban 1973 óta 22 szá­zalékkal növekedett a könyvállomány és jelentősen emelkedett a könyvtárosok száma. A könyvtárak alap­területét 26 százalékkal bő­vítették, ennek ellenére szin­te mindenütt súlyos gondo­kat okoz az olvasnivalók tá- rolásában-tálalásában a hely­hiány. A beiratkozott olva­sók táborán belül a munká. sok száma 26 százalékkal, az iskolai tanulóké 8 száza­lékkal növekedett. örvendetes jelenség, hogy az iskolai tanulók aránya 55—60 százalék körül alakul az olvasók körében. A műsoros rendezvények szervezéséről is tájékozód­tak a népi ellenőrök. Meg­állapításaik szerint: a hiva­tásos művészek fellépésével meghirdetett szórakoztató műsorok közvetítésének nincs átfogó hatékony, intézmé­nyes közvetítő rendszere. A jelenlegi szabályozás sze­rint az Országos Rendező Iroda csak a külföldi együt­tesek és egyéb nagy néző­számú belföldi műsorok köz­vetítésével foglalkozik, ezek­nek a rendezését is vállal­ja. A műsorok nagyobb ré­sze — körülbelül kéthar­mada! — a művész és a rendező szerv közvetlen megállapodása útján jön létre, az illetékes tanács szakigazgatási szervének mű­sorengedélye alapján. Ez a gyakorlat a magánszervezé­si tevékenységet ösztönzi. Azonban a fellépő művészek rendszerint sorozatban tart­ják és elkapkodják az elő­adásokat, fáradtak, nem tud­nak megfelelő kapcsolatot teremteni a közönséggel. A vizsgálat azt is megállapí­totta, hogy sok esetben megsértik a műsorban fel­lépő művészek díjazására és adóztatására vonatkozó elő­írásokat. Ennek következté­ben egyes személyeknél évente több százezer forint­ra rúg az elmaradt adó ősz. szege, ezért elsősorban a rendező szervek felelősek. összességében arra a meg­állapításra jutott a KNEB, hogy egyre nagyobb teret kap a közművelődési tör­vényből adódó feladatok megoldása, mind tudatosab- bá válik a közművelődés szervezése, az intézmények­ben dolgozók munkájának irányítása. A végrehajtás azonban meglehetősen eltérő színvonalú és hatékonyságú. A decentralizált feladatok ellátásához a tanácsok még nem tudták megteremteni a megfelelő feltételeket. Las­sú az előrehaladás a köz- művelődési intézmények ré­szére több forrásból biztosí­tott pénzek összehangolt és hatékony felhasználásában. A minisztériumi és a ta­nácsi irányításban is töre­kedni kell arra, hogy a mű­velődési otthonok a rendel, kezésükre álló költségvetési összegeket alapvető felada­taik megoldására használják fel elsősorban. A könyvtá­raknak törekedniük kell új olvasórétegek megnyerésé­re. Indokolt, hogy a Kultu­rális Minisztérium vizsgálja felül a szórakoztató műso­rok közvetítésének és szer­vezésének jelenlegi gyakor­latát, amely nem megfelelő. Az utóbbi években épült megyei és városi művelődé­si központok beruházási és működési tapasztalatait ered­ményesen lehet kamatoztat­ni a minisztérium és taná­csi szakma-irányító munká­ban. (MTI) Évante háromezren utaznak az Expiesszel Ifjúsági turizmus itthon és külföldön Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Heves megyei Kirendeltsége éven­te 2400 fiatal részvételével szervez csoportos utazáso­kat utakat a környező szocialista országokba, va­lamint a hazai tájakra. Az egyéni kiutazók száma is több mint 400. Az idei őszi utakra még csaknem 600 diákot, dolgozó fiatalt vár­nak. külföldről pedig ezer lányt és fiút fogadnak az év hátralévő részében. Az őszi túrák résztvevői főleg KISZ-fiatalok. Szep­tember elején a hatvani vá­rosi KISZ-bizottság csoport­ja utazik a Szovjetunióba Moszkva—L eningrád útvo­nalon. November 7-ére a gyöngyösi és a hatvani KISZ-esek a testvérterület fővárosába, Csebokszáriba utaznak. Ugyanebben az idő­ben Heves megyében is fo­gadnak a Szovjetunióból fiatalokat. A hevesi járási KISZ-esek is az ősszel utaz­nak a Szovjetunióba. Az eg­ri Universal Szerviz dolgo­zóinak szeptember 10-től 14- ig szerveztek kirándulást az NDK-ba. a hatvani Lenin Termelőszövetkezet nődol­gozói pedig szeptember . 13- tól 21-ig vesznek részt kül­földi túrán. Az egri városi KISZ-bizottság csoportja ok­tóberben utazik az NDK-ba, az egyik ecsédi vállalat fia­taljai pedig szeptember ele­jén Jugoszláviába indulnak. Ezek mellett a már meg­szervezett utak mellett még a?, ősszel Csehszlovákiába, az Alacsony- és a Magas- Tátrába. a Lengyel-Tátrába sítúrára, valamint a Kis- Fátra területére szerveznek utat vállalati, munkahelyi kollektíváknak, Jugoszláviá­ba pedig két-három napos & Mumm „ 1979. augusztus 10., péntek utakat szerveznek. Az idei évben ezer külföldi turistát fogadnak majd megyénkben. Főleg Egerben és a környé­kén, a tardosi motelben lak­nak majd a fiatalok, akik három napot töltenek város­nézéssel, kirándulással. A Csehszlovákiából érkezők egy igazi magyar szüreten vehetnek majd részt. Természetesen a belföldi turizmus fellendítése is az egyik feladat. Szeptembertől indulnak a szokásos tanul­mányi kirándulások Buda­pest—Székesfehérvár—Pécs, valamint Sopron—Kőszeg —Szombathely—Veszprém útvonalakon. Az Eger—Szil­vásvárad, Eger—Sírok és Gyöngyös—Párád közötti gyalogtúrákat elsősorban a földrajz-szakkörösöknek, és az ifjú természetbarátoknak ajánljuk. Az Expressz to­vább folytatja az idén el­kezdett koncert- és diszkó­sorozatát, amelyet a KISZ- bizottságokkal közösen szer­vez. Ősszel valószínűleg az egri Platán étteremben vagy az Eger Szállóba költözik a lemezlovas, aki ezúttal is neves sportolókat, zenésze­ket és előadóművészeket szó­laltat meg műsor közben. Tóth Márta Zenei hétvége Egerben Rangos zenei eseményekre kerül sor ezen a hét végén a megyeszékhelyen. Az Agria ’79 programsorozatában két koncerten is részt vehetnek az érdeklődők. Igaz, hogy két összehasonlíthatatlan mű­faj képviselői mutatják be műsorukat, ám a maguk te­rületén mindannyian ki­emelkedően jó muzsikusok, neves előadók. Ma este nyolc órától a klasszikus gitárzene kedve­lői kaphatnak némi • ízelítőt az esztergomi gitárfesztivál és -szeminárium programjá­ból. A székesegyházbeli hangversenyen két külhoni, s egy hazai művész játszik majd. Műsoruk, előadás­módjuk a fesztivál egyik legszínvonalasabb, legérde­kesebb produkciója. Elsősor­ban azért, mert izgalmasnak ígérkezik * a közreműködők személye: meglehetősen rit­ka ugyanis, hogy egy japán fiatalember vállalkozzék az ősi spanyol hangszer magas­szintű elsajátítására. A tá­vol-keleti országban nem a gitár a legnépszerűbb. Icsiro Suzuki játéka mellett meg­hallgathatjuk az olasz Paolo Muggia triójának műsorát, hazánkat pedig Fodor Fe­renc képviseli. Egerbe látogat a neves ze­neszerző, Farkas Ferenc is, hiszen a muzsikusok az ő szerzeményét is előadják, amit az idei gitárfesztivál alkalmára írt. A másik hangverseny szín­helye a vár lesz. Szombaton este hét órai kezdettel a romkertben a „könnyebb” műfajé a terep. Az ősi kö­vek között a dzsesszben épp oly „ősi” dixie legrangosabb hazai képviselői, a Benkó dixieland-együttes tagjai szórakoztatják a dzsessz kedvelőit. Benkóék nem is­meretlenek Egerben, hiszen évente több alkalommal is koncerteznek itt Halló taxi! — Jó magának! Könnyű munka, nem fújja a szél, nem fázik. Ezt szokták mondani az emberek, amikor a taxiséletről beszélünk. Valóban úgy van, hogy a kocsiban nem fúj a szél, eső sem esik, de van más... ötven körüli testes férfi, huszonhét esztendeje ül volán mellett. Családja van, gyógyszerész fia, főiskolás lánj*a. — Hogy vélekedik saját munkájáról? — Én szeretem, annak ellenére, hogy a legveszélyesebb és a legidegtépőbb foglalkozások közé sorolom, , — Idegtépő? Beletúr dús, őszes hajába, mélyen ráncolja a homlokát.' — Nem szívesen beszélek ezekről a dolgokról, hiszen emberekről, emberi hibákról, rigolyákról, szeszélyekről van szó. És különben is, a pénzéért sok mindent megengedhet magának az ember. Viccesen azt szoktam mondani: nekem birkatürelmem van, és amíg az utasom nem akar hátba szúrni, addig nyugi vagyok. Látni az arcán, hogy nem komolyan gondolja azt, amit mond Látszik az is, hogy torkig van már sok mindennel. — Említsen egy-két esetet! — Halló, taxi! Felveszem a kagylót, megyek a címre, és a kutya sem vár. Becsaptak. Vagy: beül egy részeg, szinte eldől az ülésen. Két perc múlva hortyog. Megállók a ház előtt. Rázom, vonszolom. Nem ébred. Mit tegyek? Becsön­getek, végre előkerítem a feleségét. Huszonegy — mondom. Az asszony káromkodik, kizsebeli a férjét, de sehol egy krajcár. — Nekem nincs pénzem! Ha látta, hogy részeg, púért nem kérte előre a költséget... Szinte ömlik belőle a szó. Kíváncsian várja a bólintást, hogy csak bátran, folytassa tovább. — Egyszer egy lány a kocsiban akart öngyilkos lenni. Ügy vertem ki a kezéből a méreggel töltött decis üveget. Persze, vannak zsebbe vágó édesebb esetek is. Jön az utas: — Vigyen el, kérem, Borsodnádasdra. Elindulunk. Útközben gyanúsan viselkedik, össze-vissza beszél. Mert az úgy van, kérem, hogy az idők folyamán a taxinál az ember egy kicsit detektívvé is válik. Ránézek egy emberre és az esetek többségében már tudom, hánya­dán állok. — Nádasdon lakik? — kérdem az utasomtól. — Nem, csak... öt perc múlva megkérdezi, hogy ismerem-e Borsodná­dasdon ezt, meg ezt. — Ismerem. Ott lakik a református templom mellett.. — Tényleg! — csapja össze a tenyerét — mennyire igaza van. — És már tudom is, hogy az illető hazudik, hiszen Ná­dasdon nincs is református templom... Megérkezünk a kért helyre. — Egy pillanat, a barátomhoz ugrok be pénzért. 11 Ma is tartozik a kétszáztizenhat forinttal. Kezet nyújt. — Egyébként szép élet a taxisélet De nem azért, mert nem fújja a szél, nem veri az eső, hanem, mert több * a rendes ember, mint az olyan, akikről beszéltem... . Szalay István A táncban tolmács nélkül is értjük egymást... — Egy nép táncának, ze­néjének ismerete közelebb viszi az embert a nép lelké­nek, szokásainak ismereté­hez is. — Így fogalmazta meg Madeleine Durot, a genfi zenei intézet ritmika és néptánc szakának pro­fesszorasszonya, az indíté­kot, amely ismét elhozta hazánkba. A Folkrat Europe amerikai hanglemezgyár évente meg­rendezi nemzetközi nép­táncszemináriumát. A sor­rendben a harmadikra eb­ben az évben hazánkban, Sárospatakon került sor. Remélem nem haragszik meg, hogy csak így a sze­mébe vágom az igazságot, de maga a legjobb ember, akivel valaha is találkoztam. Sok bajom volt már a szó­kimondásból, de nem érde­kel: maga igen nagyszerű ember, jobb ha tőlem tud­ja. Ezt akár a háta mögött is megmondom! Mert mondhatnám azt is, amit a szomszédok, hogy maga egy utolsó tolvaj, csir­kefogó, aki az állatkertben kinyújtotta a nyelvét a sa­kálra és letegezte a kroko­dilt. Vagy amit a kollégái beszélnek. Hogy amíg a kocsmában ivott, három gye­reke is éhen halt. Persze, ha látja őket, bizonyára nem hagyja hogy éhen haljanak. De nem látta őket, mert be­csukták a kocsmaajtót, hogy ki ne menjen a meleg. És arról már kevesebbet beszélnek a rosszakarói, hogy maga elment az anyja temetésére! Pedig mozijegye volt a délutáni előadásra! S maga erre mit tett? Na, mit? Kicserélte a mozijegye­ket az estire, csakhogy ott lehessen a temetésen. Per­sze, ezt az esetet már rit­kában említik meg az iri­gyel. Mindezt csak példaként említem. Azért is az asztal­ra csapok, lesz, ami lesz, kéremalássan. A bátor kri­tikát bátorítják. Mindössze egy minisztert ismerek kö­zelebbről, mégsem félek megmondani: maga a leg­nagyszerűbb ember, akivel valaha is találkoztam. S ha valaki mást állít — hát attól függ, ki az illető: lehet, hogy neki is igaza van. És akkor neki is megmondom, hadd tudja meg: magának mindig igaza van. Jó ha ezt megjegyzi magának! Egy­szer és mindenkorra! S ha nem akarja meghallani a bátor véleményt, hát a fülé­be ordítom: maga nagyon kiváló ember, hallja csak! S ha így sem érti, .elmegyek a legvégsőkig: megmondom a háta mögött, lesz ami lesz. Mostanában gyakran ve­rem az asztalt, kettőt már összetörtem. A kárt a szak- szervezet fizeti. Két fő mód­szerem van. Bátran a sze­mébe, vagy vitézül a háta mögött. Sok kellemetlensé­gem volt már emiatt, elhi­heti. Maga igen kiváló em­ber, ha még nem mondtam volna. De hol vannak a ki­tüntetései? S miért lyukas a gomblyuka? Látja, jár a szám, még- sincs semmi bajom. Yondja meg maga is nyugodtan a véleményét, lesz ami lesz. Persze, nem lesz semmi. Tudja, mikor történt ebben az országban utoljára vala­mi? Fogja be a fülét és a számat, akkor elmondom. ­Nem kenyerem a cifra be­széd. Ha kell, az asztalra csapok, időnként odahatok. Két fő módszerem van, ma­gának elárulom: bátran a szemébe és vitézül a háta mögött. Ha megjegyzi, nem felejti el. Föld. S. Péter Európából és a tengerentúl­ról nyolcvanegyen jöttek össze, hogy a magyar nép­tánccal ismerkedjenek kö_ zelebbről, s közülük 24-en a szeminárium után egyhetes országjáró útra indultak, hogy találkozzanak néptánc- csoportokkal, megismerjék a különböző tájegységeket. Így kerültek el Egerbe, majd in_ nen Ecsédre, ahol a helyi néptáncegyüttes adott „íze­lítőt” műsorából. A professzorasszony elő­ször jár hazánkban? — Nem, már harmadszor vagyok az ön országának vendége. Előző két alkalom­mal is a néptáncot tanul­mányoztam. Foglalkozásom­ból következik, hogy érde­kel a zene, s ezen belül mondhatnám hobbim, hogy érdekel a népek tánca is. Volt már alkalmam Jugo­szláviába és Görögországba látogatni. Most 18 országból jöttünk, hogy a magyar nép­táncot megismerjük köze­lebbről, sőt meg is tanuljuk őket. Mit nyújtott önnek a ma­gyar népzene ismerete? — Elragadó a magyar népzene és néptánc. Hűen kifejezi az itt élő emberek temperamentumát, szinte mondhatnám, szavak nélkül is megértjük egymást. A magyar táncnak hangulata van. Tánc közben szinte rá­ragad az emberre a lendü­let. Ügy véli, erősíti a külön­böző nemzetek népeinek ba­rátságát, ha megismerjük egymás zenéjét, táncát? — Feltétlen része ez az emberek közötti baráti kap­csolatok építésének. Mint mondottam, tizennyolc or­szágból érkeztünk ide. A tanfolyam hivatalos nyelve az angol. De amikor meg­szólal a zene. akkor meg­értjük egymást szó nélkül is. Ha azt mondom „legé- nes” (legényes), akkor a kanadai, az ausztrál kis­lány is tudja, mi kövétke-' zik, melyik tánc. És szíve­sen táncolunk. ön az intézet képvise­letében vesz részt a szemi­náriumon? — A legkülönfélébb fog­lalkozásúak vagyunk. Van Belgiumból tanárnő, Auszt­ráliából egy magyar szár­mazású kislány, (ő már ott született), vannak hivatásos táncosok. Ebből azt hiszem meg is érti, hogy valameny- nyien magánszorgalomból jövünk el. A saját költsé­günkön. És mindannyian na. gyón szívesen tesszük ezt, mert ez áll közel hozzánk, a néptánc. Visszatérve az előbbi kérdésére: a tanfolya­mokon a résztvevők egy csoportja már ismerősként üdvözli egymást. Nekem is a néptánc hozott barátot Angliából, Görögországból, más országokból, s most már Magyarországból is. Igen, még a békeharcnak is lehet ilyen formája. Az itt tanultakat nyil­ván otthon is hasznosítja. — Az intézetben van egy csoport, megtanulják a kü­lönböző népek, köztük a magyarok táncait is. Ter­mészetesen csak egy töre­dékét. Mert a magyar nép­tánc abban egyedülálló, hogy mód van ak improvizálásra. Nagyon nehéz a magyar táncot tanítani ezért is, meg azért is, mert az itteni zene, a légkör adja meg a tánc igazi hangulatát. Megismerve a magyar táncot, találkozva az embe­rekkel, hazatérve nyilván mesél majd magyarországi tapasztalatairól? — Igen. Nagyon sok szé­pet láttam. A tájak, az em­berek, a zene, a tánc, mind szép emlék. S remélem, el­jöhetek ide máskor is. A viszontlátásra. Köszön­jük a beszélgetést. Deák Rózsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents