Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-09 / 185. szám
Emberek és gépek Tervezés számítógéppel A CLASP könnyűszerkezetes építési rendszer meghonosításával egyidőben a műszaki tervezést segítő számítógépprogramokat is bevezették a Típustervező Intézetnél. Huszonkét tervezési munkafázisra dolgoztak ki programokat. Az elmúlt két évben a számítógép- programok segítségével mintegy nyolcszáz tervrajz és ötven költségvetés készült el. (MTI fotó — Balaton József felvétele — KS) Felkészültek a tanácsok az új szabálysértési ügyek fogadására Dr. Raft Miklós nyilatkozata NAPONTA ELNÉZEM a nagy ABC-áruház pénztárosnőit; megszokni nincs idő őket, mert jóformán néhány hónaponként cserélődnek, s nem is csodálom. Naponta megmozgatnak több mázsá- nyi árutömeget, fél kézzel, másik kezükkel villámsebesen püfölik az ósdi pénztárgépeket, s eközben még számolni, figyelni, no megvala- melyest figyelmesnek is len- I ni... csinálja utánuk bárki, hosszabb időn át. Kérdem a i főnököt: nem gondolt a vál- | lalat arra,' hogy ideje lenne i valamelyest korszerűsíteni a <; pénztárosnők munkakörul- ményeít? Végtére is feltalálták már a zajtalanul működő, könnyen kezelhető •i elektronikus pénztárgépeket (Magyarországon is gyártják, kooperációban, exportra); feltalálták a megvásárolt és kifizetendő árut. zajtalanul továbbító, ügyes kis futószalagokat, sőt még a visz- szajáró pénzt automatikusan . kidobó ügyes kis szerkentyűt is. Mondom: faggatom a főnököt, mire ő visszakérdez: miből szerezné be a vállalat az ilyen méregdrága berendezéseket? A pénztáros- nő — ha egyre nehezebben is vállalják ezt a munkát — mégiscsak olcsóbban kapható. .. Naponta bonyolódom elkeseredett vitákba az üres üvegek visszaváltásánál. De már nem kérdem a főnököt, csak elgondolom, hogy amikor hosszabb ideig a franciaországbeli Grenoble-ban éltem és vásároltam, soha nem voltak efféle vitáim. Az üvegek szortírozásától és cipelésétől agyonfáradt eladó helyett ; ugyanis egy ügyes és pofon- egyszerű automata végezte ! az üvegvisszaváltást. Az ember sorra ráhelyezte az üvegeket egy kis futószalagra, megnyomott egy gombot, a gép elvitte, s a művelet végén kidobott egy cédulát, rajta a visszajáró összeg, mehettünk a pénztárhoz... Tudom: a gép ez esetben is drágább, mint a kereskedelmi dolgozó, mondjuk egyévi bére. Ott számoltak, kalkuláltak, s a végeredmény az lett, hogy a gép olcsóbb, következésképpen a géppel kell dolgoztatni. HADD FOLYTASSAM általánosabb érvényű példá- lódzással. Az iparban dolgozó fizikai munkások meglepően nagy hányada — több mint fele — kifejezetten kézi munkát végez, s még a gép mellett dolgozók nagy részének mindennapi munkájában is a manuális tevékenység dominál. Továbbá: az alapfolyamatokhoz képest a kisegítő munkafolyamatok — tehát a szállítás, a raktározás, anyagmozgatás stb — gépesítettsége az ötven százalékot sem éri el; a csomagolok fele például kizárólag kézi munkát végez, és nem technikai szükségszerűségből, hanem mert — nincs gép. Ügy, ahogy elfogadható indok volt ez mindaddig, amíg emberi erővel pótolhattuk a gépek erejét, amíg volt szabad munkaerő, s még inkább: volt vállalkozó, aki elvégezte a nehéz fizikai munkát, gép helyett kézzel. (Lehet, hogy furcsán hangzik, de magam a pénztárosnőket is a fizikai munkások kategóriájába sorolom, éppen a munkájuk jellege miatt.) Ám hovatovább nincs pénztárosnő, nincs anyag- mozgató, nincs csomagoló, nincs kisegítő személyzet... Elvileg képtelen feltételezés, hogy az emberi munka alkalmazása olcsóbb lenne, mint a gép. A Vállalati gazdálkodás feltételrendszere azonban ezt a képtelenséget mindennapi — és szűnni nem akaró — gyakorlattá formálta. Végtére is mibe kerül a vállalatnak egy-egy szakmunkás, vagy segédmunkás? Némi utánjárásba, némi hirdetési költségbe, vagy toborzási juttatásba és persze annyiba, amennyit a bérekre és a bérek közterheire kifizet. LEHET SZÁMOLNI: az összeg nem túl nagy, mindenesetre jóval alacsonyabb egy-egy gép áránál. Ahol például szakmunkásképzés folyik, ott még valamelyest emelkedik az élő munka ára, de ezt a költségtöbbletet központi pénzjuttatásokkal enyhítik. A vállalatok tehát nem tudják, hogy valójában mibe is kerül egy-egy munkás kiképzése, betanítása. Csak azt tudják, hogy — ha egyre nehezebben is, de a munkaerőhiány ellenére mégiscsak — „összeáll” a létszám. S mert a munkaerő gyakorlatilag „ingyen” van, ugyan mi késztesse őket arra, hogy az emberi munkával okosan, racionálisan, takarékosan gazdálkodjanak? Semmi. Különösen feltűnő ez a magatartásmód a felsőfokú szakemberek esetében. Azt mindenki jól tudja — hallhatjuk, olvashatjuk éppen eleget —, hogy milyen nagy pénzbe kerül nálunk egy- egy mérnöki diploma. Másfelől pedig azt is olvasni, hallani, hogy a drága pénzen kiképzett mérnökök java része legjobb esetben is technikusi munkát végez. Vajon ugyanez lenne a helyzet akkor, ha a vállalat a saját költségeiben is érezné a mérnökképzés költségeit? A MEGOLDÁS AZONBAN mégiscsak a szabályozás fejlesztésében keresendő; mert hiába a parttalan agitáció és hiába az adminisztratív színezetű beavatkozások tömege: ettől még nem lesz több gép, s ettől még nem lesz nagyobb a becsülete és értéke az emberi munkának. Tavaly több mint 120 ezer szabálysértési üggyel foglalkoztak a tanácsok. Hatáskörük idén július 1-től — a szabálysértési kódex módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényerejű rendelet hatályba lépésével — lényegesen bővült. Sikerült-e felkészíteni az új típusú szabályszegések elbírálására az ezzel foglalkozó tanácsi dolgozókat? — dr. Raft Miklós, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese erről tájékoztatta az MTI munkatársát. Önkiszolgáló boltok — Állampolgári fegyelmezetlenségek, egyes foglalkozások alapvető szabályainak, az együttélési normáknak a megsértése, végül, de nem utolsósorban a Btk-ban bűn- cselekménynek nyilvánított magatartások enyhébb „változatai” — tehát sokféle szabályszegés az, amit a szabálysértési hatóságok bírálnak el. Az ilyen ügyek száma 1979. július elsejétől számottevően megnövekszik, mivel a korábban bűn- cselekménynek számító becsületsértési, magánlaksér- tési ügyeket a tanácsok szabálysértési hatóságai intézik. Az elmúlt évben a tulajdon elleni szabálysértést elkövetők 90 százaléka a társadalmi tulajdont károsította, s köztük is túlnyomó többségben voltak az önki- szolgáló boltok vámszedői. Értéken Az ilyen cselekmények elkövetői közül azok lesznek majd hatóságaink „ügyfelei”, akik 1000 forintnál nem nagyobb értéket tulajdonítottak el. Viszont értékre tekintet nélkül, büntetőbíróság elé kerülnek azok, akik a veszélyes módon, bűnszövetségben, erőszakkal, üzletszerűen, betöréssel, vagy például zsebtolvajlással vétenek a személyi, vagy a társadalmi tulajdon( ellen. Érdemes megemlíteni: a kiszabható pénzbírság felső határa ötezerről tízezer forintra emelkedett. — Többnyire társbérleti viszonyból vagy rhás kényszerű együttlakásból erednek a becsületsértési, de még a magánlaksórtési ügyek is. Elkövetőjüket inkább jellemzi a rosszindulat, a megromlott emberi kapcsolat, mint a bűnözési szándék. Ezért is került a két korábbi bűn- cselekmény a szabálysértések közé. Bízunk abban, hogy a helyi körülményeket jól ismerő tanácsi szervek sikerrel látják el feladataikat és a jogi védelem mellett arról is gondoskodnak, hogy ne váljék szabálysértési üggyé minden megromlott, de még helyrehozható szomszédság, vagy emberi kapcsolat. Ezért a hatóságnak még a tárgyalás előtt meg kell hallgatnia a feleket. A közlekedésben — Üj szabálysértés a nem a gépi meghajtású jármű — kerékpár, kézikocsi vagy más hasonló úti alkalmatosság — jogtalan igénybevétele. Ugyancsak a tapasztalatok alapján került a jogsértések közé az üzemi gépkocsival való visszaélés, amelynek elkövetője ezer forintig terjedő bírsággal sújtható. — Érdekes szabálysértés a járműalkatrészek szakszerűtlen készítése. Ennek felállítására azért volt szükség, mert igen sok fusizással előállított alkatrész, járműtartozék került az autókba, amelyek azután súlyos balesetek forrásaivá váltak. Ezért a minőségi jóváhagyáshoz kötött gépjármű-alkatrészek előállítói — a műszaki kontrollvizsg'álat elhagyása miatt — tízezer forintig terjedő pénzbüntetéssel sújthatok. Az új Btk rendkívül szigorúan bünteti a korrupciós bűncselekmények elkövetőit. Enyhébb, ám gyakorisága miatt korántsem veszélytelen magatartás a vesztegetés szabálysértési alakzata. A jövőben ezért ötezer forintig terjedő bírsággal sújtható az az állami szervnél, szövetkezetnél, vagy egyesületnél dolgozó, aki munkájával kapcsolatban csúszópénzt kér. Gyorsabb hatósági munka — Egyszerűbb, gyorsabb lesz a hatásági munka is. A „nyilvánvaló” tisztázott tényállásé szabálysértéseknél, tárgyalás nélkül is bírságolhat majd a szabálysértési hatóság. Tavaly fele-fele arányban fordultak elő a szabálysértési tárgyalással, illetve a tárgyalás mellőzésével lezárt ügyek. Most ez utóbbiak bővítésére nyújt lehetőséget a módosított törvény, mivel nemcsak ezer forintig terjedő pénzbírsággot lehet kiszabni tárgyalás nélkül, hanem akár tízezer forintosat is, ha kellő bizonyítékok állnak rendelkezésre Erre eddig csak a rendőrségnek volt módja. — Szeretném hangsúlyozni, hogy hatóságaink valameny- nyi szabálysértés elbírálásánál a társadalmi együttélési kapcsolatok helyreállítására törekszenek. Természetesen ez nem jelent valamiféle liberalizmust. A büntetésekben érvényre jut továbbra is az elkövetett jogsértés súlya, veszélyessége. A tanácsok és a hatóságok közötti jó kapcsolatokat igyekszünk felhasználni, különösen a birtokháborítási s az említett együttélési háborúskodások esetében — mondotta befejezésül dr. Raft Miklós. 1979. augusztus 9.. csütőrfSS Vértes Csaba Gyurka bácsi, magának ezt tudnia kell... Mosolyogva emlékszik vissza első, önálló tanfolyamára. — Még 1953-ban történt Székesfehérváron, a Köny- nyűipari Szerszámgépgyárban. A pártalapszervezet a fiatalok oktatásával bízott meg, de nem valami lelkesen jártak szemináriumra a gyerekek. Gondolkoztam, hogy miképpen tehetném vonzóvá számukra az összejöveteleket, aztán rájöttem a megoldásra. Az egyórás politikai foglalkozás után egy óra zenehallgatás következett. Nem is kellett nekik könyörögni többet, jöttek maguktól. A módszer tehát eredményesnek bizonyult? — Ajaj — neveti el magát. — Három esküvő is lett belőle. Zámbó Györgynek, az Izzó gyöngyösi gyára pártpropa- gandistájángk az emlékezetes tanfolyam óta természetesen sok mindennel bővült a „fegyvertára”. Nincs is ezen semmi csodálkoznivaló, hiszen több mint negyedszázada dolgozik propagandistaként, és ez alatt az idő alatt sok mindent tanult, tapasztalt. Annál is inkább, mert azok közé az emberek közé tartozik, akiknek mozgalmas életutat ajándékozott a sors. — Tolna megyei születésű vagyok, de még fiatalon Budapestre, a Ganz hajógyárba kerültem dolgozni, 1945-ben. Négy év múlva Székesfehérvárra mentem, a szerszám- gépgyárba, s ott vettek fel 1951-ben párttagnak. Aztán egy ideig a szülőfalumban dolgoztam, később újra Fehérváron, majd 1959. januárja óta itt. az Izzóban. Életútja során volt már személyzeti előadó, osztály- vezető, újítási előadó, marós szakmunkás. Most pedig (Csoportvezető a szerszámkiadó és élezőműhelyben. De társadalmi funkciói is igencsak változatosak voltak, a szakszervezeti bizalmiságtól, egészen mostani megbízatásáig, a gyári párt-vb mellett működő agitációs és propagandabizottság vezetői tisztéig. Bármit csinált is azonban, egy dologhoz mindig hűséges maradt — a pártoktatáshoz. — Vajon miért? ' — Nézze, én nagyon nehéz körülmények között nőttem fel. És amikor kapcsolatba kerültem a párttal, rögtön megértettem, hogy a párt politikája az egyszerű emberek érdekeit képviseli. Rögtön el is köteleztem magam emellett a politika mellett, és azóta is azt képviselem. A másik dolog meg az, hogy mindig élt bennem a vágy: minél többet megtudni a világról, az események hátteréről — és ezt tovább adni másoknak is. Ez inspirált arra, hogy a különböző, hosz- szabb-rövidebb lélegzetű tanfolyam után elvégezzem a marxista középiskolát, az egyetemet és a szakosító ta^ gozatot is. Nem mondom, hogy könnyű volt, különösen a szakosító nem. De a politikai gazdaságtanból mégis letettem az államvizsgát, bizony, már nem gyerekfejjel. És amit megtanultam, azt mindig igyekeztem tovább is adni. És jóleső érzés, hogy most is sokan megszólítanak valamilyen kérdés kapcsán: „Gyurka bácsi, álljon már meg. magának ezt tudnia kell”. — Akadnak kényes kérdések is? — Nincsenek kényes kérdések. Csak a kérdésekre őszintén kel) válaszolni. Itt vannak most például az áremelések. Jönnek hozzám, hogy mi van. Nincsen semmi, gyerekek — mondom —, csak egyszer meg kell értenünk, hogy annyit fogyaszthatunk, mint amennyit megtermelünk. Hát persze, örül-* ni nem örül senki, de a legtöbb ember megérti, hogy az intézkedésre szükség volt. És az is világos, hogy jobban kell dolgoznunk, és sok mindenen javítani kell. — Mire gondol? — Például arra, hogy nagyon sok helyen a munkaidő nincs kellően kihasználva, vagy arra, hogy túl sok időt fordítunk az adminisztrációra De hogy egy gyári példát is említsek, a mi munkánkat is gátolja az országosan rossz szerszámellátás. Véleményem szerint nem valami jó, hogy sok mindent eladunk, és helyette külföldről rosszabb és drágább szerszámot hozunk be. — Azt tartják, hogy köny- nyebb a népgazdaság egészét bírálni, mint mondjuk a saját portán söpörni. — Ne higgye. Engem arról ismernek, hogy mindent megnézek a' gyárban, és sok mindent szóvá teszek, amivel nem értek egyet. Ha jogos, az emberek elfogadják a bírálatot. Lehet, hogy két- három napig esetleg orrol- nak. de aztán elfelejtik a haragot. — Az említettekből az tűnik ki, hogy a propagandistának nem csunán n szervezett oktatásra kell figyelnie, hanem mindenre, ami körülötte történik. — Igv igaz. Nagyon lényeges. hogv a szervezett oktatás ,is sikeresen folyjon, de legalább annyira fontos a munkásokkal, a vezetőkkel való állandó kapcsolattartás. Éppen ezért, a propagandistának szerintem mindig napra készen kell állnia az ismeretekkel. Én például korán kelő ember vagyok, ezért a Falurádiótól kezdve mindent meghallgatok a rádióban, amit lehet. Mondják is, hogy én a Rákóczi-indu- lóval kezdem a napot, így nem csoda, hogy mindent tudok. Hát ez persze túlzás, de valóban, az embernek igyekeznie kell, hogy minél többet tudjon, lásson. — Néha nem érezte fölösleges, eltékozolt időnek a propagandamunkát? — Nem csinálok titkot belőle, voltam úgy egyszer- kétszer, hogy abbahagyom. Jó néhányszor tettek ajánlatot különböző munka utáni pénzszerzésre, mert annak ellenére, hogy marós a szakmám, szinte minden géphez értek. Volt úgy, amikor azt gondoltam, hogy bolond vagyok én? Mások a pénzre hajtanak, én meg a politikáról beszélek? De aztán soha nem vitt rá a szívem, hogy ezt tegyem. Tudja, ha az ember megszeret valamit és szívből csinálja, akkor nehéz a szakítás. — Megbecsülik-e a munkáját? — Volt, amikor kevésbé, az utóbbi időben igen. Hétszeres kiváló dolgozó vagyok, megkaptam a Felszabadulási emlékplakettet, legutóbb pedig a megyei pártbizottságtól a Lenin-emlékplakettet. — ön szerint mi jellemzi a jó propagandistát? Elgondolkozik. — Fontos, hogy jó] ismerje az embereket Tisztelje a mások véleményét. Aztán nagyon higgyen abban, amit mond. És — talán ez a legfontosabb: a magatartásával is bizonyítsa, hogy komolyan hisz abban, amiről másokat is meg akar győzni. Zámbó Györgynek két és fél éve van hátra a nyugdíjig. Ilyen korban sokan mások már a nyugdíj utáni időkre készülnek. Ö meg azon tönreng. azon gondolkodik. hogy miként lehetne az emberek számára még vonzóbbá tenni a pártokfca- tást. Hogy ne csak üljenek az előadásokon, hanem részesei is legyenek a politikának. _ Kaposi Levente o >c
