Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

Háromezer szanatóriumi ágy Strand — vízre szállva Bükkszék fürdője ma és holnap Az első vendégeket 1939- fogadták. Érdeklődőkben már akkor nem volt hiány, hiszen nemcsak a dombok koszorúzta kellemes környe­zet vonzotta a pihenni vá­gyókat, hanem a gyógyvíz híre is. Akkoriban két me­dencét építettek, s hetven kabint állítottak fel. Kezdet­nek nem is volt rossz, hi­szen megteremtették a leg­fontosabb feltételeket. Am, ha valaki énnek tudatában néz szét a mai strandon, ak­kor hamar rájön, hogy itt negyven esztendő alatt — ez pedig jókora idő! — nem sok változott. A vetkőzőhelyiségek szá­ma megkétszereződött, a gyermekek számára pancso­lót alakítottak ki, nagyobb teret nyert a vendéglátóipar. Ezzel aztán zárult is a kör. Ez azért fura, mert a ven­dégek száma folyvást nőtt. Minden évben négy és fél hónapig tartanak nyitva, s ez alatt az idő alatt általá­ban százezernél is többen keresik fel ezt a helyet. Az idén júniusban akadt olyan nap. amikor majd 3400-an jöttek ide. Nemcsak a hazai turisták állnak meg itt, ha­nem a csehszlovákok, a ju- goszlávok, az osztrákok és az angolok is. Csoda-e. ha olykor igen nagy a zsúfoltság, s a kis méretű gyógymedencébe csak az ügyesebbek, az élelme­sebbek juthatnak be? Q Aki megváltotta a belépőt, felkészülhet néhány megle­petésre. A híres Salvus víz­ről bizonyára hallott már, s arról is felvilágosították, hogy ennek hazája Bükk­szék. Így aztán azt reméli, hogy megkóstolhatja. Hát bi­zony jókorát csalódik, ugyanis nincs ivókút, legfel­jebb egy betonvályúba me­rítheti poharát. Ez nem vé­letlen: így határozott a tu­lajdonos és a fenntartó, a budapesti Vízkutató és Für­dővállalat. Marad tehát a már említett illegális megol­dás. Ezzel a lehetőséggel él is mindenki. A kérdés azért marad: minek ez a huzavo­na, miért nem gondoltak a nagyon is jogos igényekre? Érdeklődtünk a fővárosi központnál, jelezve a sürge­tő óhajt. Az ígéretes válasz ide kívánkozik: a Mátra— Eger—Nyugat-bükki Intéző Bizottsággal karöltve megva­lósítják a rég erre váró el­képzelést, s elkészülhet majd fiz az annyira várt ivókút. o A betegek egymást vált­ják. Küldik őket az orvosok, akik-tudják, hogy ez a viza természet bőkezű ajándéka, hiszen — többek között — enyhíti a reumások fájdal­k AU19. augusztus 8., szerda Bükkszék — strand mait, s ír a különböző női bajokra is. Ez igaz, ám az is tény, hogy hivatalosan ezt még senki sem állapította meg. Más szóval: a vállalat nem kérte a gyógyvízzé nyilvánítást. Elhisszük, hogy ennek számos oka van. Eb­ien az esetben — s ez az Egészségügyi Minisztérium előírása — lényeges fej­lesztésre lenne szükség. Pénz viszont — ebben sem kételkedünk — nincs. Kiút azért létezik: érdemes lenne összefogni a megyei szer­vekkel: a tanáccsal, az ide­genforgalom illetékeseivel, ugyanis akkor a közös tár­cából már sokkal többre futná. Nem vitatjuk: a cég megtette, amit önerejéből bír. Területet vásárolt, utat píttetett, azaz gondol a hol­napokra. Ez dicséretes, de nem elég ahhoz, hogy vala­mire jussanak. Célszerű ki­aknázni az összefogásban rejlő adottságokat. Annál is inkább, mert egyik fél sem járna rosszul. Az igazi nyef- tes — s ez így a helyes — mindenképpen az ide láto­gatók népes tábora lenne. (Fotó: Szántó György) o A propaganda? Hát büszkélkedni nem ér­demes vele. A vállalat meg­jelentetett egy szolid pros­pektust az általa palackozott gyógyvizekről. Ezek sorában szerepel minden előnyös tu­lajdonságával együtt a Sal­vus is. A fürdőről azonban szó sem esik. Egy kissé azért ez is érthető. Ha folyvást nép­szerűsítenék, akkor sok ezer­rel több ember érkezne ide, e mindjárt hatványozódná- nak a ma nehézségei. Még szűkösebb lenne a zöld terü­let, még nagyobb tömeg szo- rongana a medencékben, s még ádázabb lenne a kabi­nokért folytatott közelharc. Pillanatnyilag jobb talán a szemérmes csend: a gyógyul­tak úgyis toborozzák az újabb vendégeket. A gondtalanabb jövőt csak a már említett ésszerű ösz- szefogás szülheti. Reméljük, erre nem kell majd évtize­deket várni. Pécsi István DÉKÁNY KÁLMÁN : nem olyan öreg, mint a mostaniak, annyi szent. — Ezt már a biciklin ülve fűz­te hozzá, beletaposott a pe­dálba, keresztülszáguldott a Fő téren. Az „expedíciós” dolgozatában is megírta. A világűrben másképp jár az óramutató. Az ember elszö_ kik az öregség elől. A nyugdíjas, beteg tanár háza nyitva. Kapun, ajtón szabadon ki-be járhatnak. Az öregnek már jártányi ereje sem maradt. A legbel­ső, kis szobában feküdt. Könyvei a mennyezetig ér­nek. Lábujjhegyen lépett be. — Jó napot kívánok, ta­nár úr. A párnán megmoccant a csontos fej, a szunyókáló szemhéjak fölrebbentek. A szemüveglencse furcsán meg­növesztette a vizenyős-zöld tekintetet. • — Hány óra? — szólt ön­magára neheztelő hangon. ■— Folyton elalszom mosta­1. Ebéd után ásítozva ült a lecke fölött. A szülei dol­goztak, mindig egyedül ebé­delt. A gázsütőben volt az étel, csak föl kellett melegí­tenie. De egyedül még az ebédelés is unalmas. Mázlija van az öregnek,! hogy nem a szolgálatosok főznek neki — gondolta az orrát piszkálva. A táborban mindig odakozmált az étel, de azért legyűrték valahogy. Biztos, hogy az öreg gyom­ra nem venné be. Az egy­szer tuti. Az órára pillantott. — Na, indíts — mondta magának. — Ne pilinckáz. zunk annyit. Ezt a mester szokta mondani, amikor a pengék csupán simogatják egymást, semmi akció, nem dübörög a pást. A mester szuszog, amikor iskolázik velük. Már akkor is szu­szog. A mester is öreg. Én t nem leszek öreg, vagyis hát Á gyógyulás útján Ha egy gondozott környe­zetben épült kutatóintézetet, iskolát, üdülőt dicsérni aka­runk, azt mondjuk: „Olyan, mint egy szanatórium.” De milyen is tulajdonkép­pen a szanatórium? Tágas, napfényes,* csöndes, jól fel­szerelt? És egyáltalán: hány van belőle az országban? Az Országos Gyógyfürdőügyi és Szanatóriumi Főigazgatóság közvetlen felügyelete alá tíz szanatórium tartozik: a hé­vízi. a parádi, a kékestetői, a balatonfüredi, a mátraházi, a soproni felnőtt- és gyermek- szanatórium, a balfi, a har­kányi és a visegrádi. A sza­natóriumok befogadóképes­sége jelenleg: 3000 ágy. Bizony, nem sok, ha arra gondolunk, hány beteg em­ber vár egészségének, mun­kaképességének helyreállítá­sára! Hazánkban 300 ezer rendszeresen kezelt szívbe­teget tartanak nyilván, és évente több, mint 15—20 ezer embert ver le lábáról a kor betegsége: a szívinfarktus. Egészségügyi szakemberek véleménye megegyezik ab­ban, hogy nem mindegy, mi­lyen körülmények közé ke­rül a beteg az infarktus — nevezzük nevén: az életve­szély — első óráiban; az sem mindegy, hogy a lábadozót később hogyan sikerül reha­bilitálni. Mindkét kérdésre a legkorszerűbb választ — le­hetőséget — nyújtja a Bala­tonfüredi Állami Kórház. Évente, mintegy tízezer be­teget gyógyítanak és rehabi­litálnak itt olyan .komplex módszerekkel, amely a gyógyszeres kezelés mellett a fiziko- és hidroterápiát, a szénsavas fürdőt, a gyógy­tornát és az úszást is magá­ba foglalja. Bővítik a füredi kórházat: parkjában, több mint 250 millió forint költséggel há­rom új . pavilon, összekötő folyosó és egy kiszolgáló épülettömb készül; az új lé­tesítmények év végére terve­zett átadása után évente to­vábbi 2500 beteget tudnak majd ellátni a kórház orvo­sai. ápolói. A.szív- és keringési be­tegségekhez hasonlóan, nép­betegség méreteit öltötték a mozgásszervi megbetegedé­sek is. Az ilyen bajban szen­nában. Ha az ember sokat alszik, semmire sem jut. Is­mered a régi latin bölcses­séget, ugye? Sex horasdor- mire sat est iuvenique se- nique. ' A fiú a fejét rázta. La­tin? Semmi haszna belőle. Inkább a technikumot vá­lasztotta. — Ki is vagy te, fiam? — kérdezte az öreg. A fiú megmondta. — Voltam már a tanár úrnál. — Persze hogy voltál, tu­dom én azt. Csak hát na­gyon sok fiút ismerek ám, sok-sok diákarc raktározó­dott el bennem, ötven esz­tendeig tanítottam, és néha nem találom az arcokhoz a megfelelő nevet. Közben a feje fölött a mennyezetet nézte. — Mire van szüksége a tanar úrnak? — kérdezte a fiú. — Mit hozzak kintről? A mennyezeten pásztázó tekintet a fiúra csúszott. — Ülj csak le. Húzd ki azt a széket. ■— Igent — mondta a fiú, és leült. — Nevek — mondta az öreg. — A név fontos, de legfontosabb mégis az arc. Érettségi találkozókon Va­gyok a legnagyobb zavar­ban. Akár hiszed, akár nem, az arcokra mindig emlék­szem, a felnőttarcok megőr­zik a diákköri vonásokat, ott bújnak azok a felnőtt- arcon is. Mindenütt fölis­merem a volt diákjaimat, ha összekevernéd őket egy nagy tömegben, akkor is rá­juk tudnék mutatni. Csak a neveket kell keresgélnem. Az arc a minden. Az tükrö­zi az ember karakterét. Már a ti zsenge korotokban is. — Kissé följebb húzta magán a naplant. — Az egvik ta­nítványom. kérlek, akit nyolc éven át tanítottam, mór fo­lyékonyan beszélt latinul. A fiú orrtövében fintor védők elsősorban Hévizén, Balfon és a tanácsi irányítá­sú Harkányfürdőn keresik a gyógyulást; ezenkívül a bu­dapesti ORFI-ban 700, a Bu­dapesti Gyógyfürdők Igazga­tósága kezelésében lévő Gel­lert és Rudas fürdőben pe­dig együttesen 80 ágy várja a mozgásszervi betegeket. A felsoroltak közül Hévizén jö­vőre befejeződik a gyógy­fürdő vízben álló gyógyá­szati épületeinek rekonst­rukciója; a strand megfiata­lítása már véget ért: valódi stájerfenyőből, vasszögek nélkül épültek újjá a képes­lapokról is jól ismert fürdő­házak, öltözők, nehogy a víz kén- és szénsavtartalma kárt tegyen bennük. A gyó­gyászati épületek korszerűsí­tése után évente csaknem 5000 beteget fogadhatnak Hévizén. A Harkányi Gyógy­fürdő Kórházban tavaly ta­vasszal kezdte meg működé­sét az országos feladatokat ellátó, 42 ágyas rehabilitáci­ós osztály a munkaképes ko­rú balesetet szenvedett, il­letve mozgásszervi betegek egészségének helyreállításá­ra. A sorban Párád és Viseg- rád következik, az emésztő­szervi betegségek két gyógy­helye. Párád olyan múltbeli „örökség”, mint a Mező Im­re úti nagy SZTK-palota, vagy a Kútvölgyi Kórház: bauxitbeton épületét telje­sen át kell építeni, emiatt most egy darabig kevesebb beteget fogad. A Duna-ka- nyar ölelésében fekvő viseg­rádi szanatórium 250 ágya bizony csak egy részét képes kielégíteni az igényeknek. Utoljára hagytuk a klima­tikus gyógyhelyeket: Sopront és Kékest. Nos, ha „rangso­rolni” lehetne, melyik sza­natóriumba a legnehezebb bejutni, akkor a mozgásszer­vi gyógyhelyek és Sopron kerülne a sor élére. Kékes­tetőn nagyarányú renová­lásra készülnek. A Egészségügyi Miniszté­rium a gondokat jól ismeri, ezért is szorgalmazza — ahol csak lehet —, a fel­újítást, a bővítést. Üjabb szanatóriumok építését nem tervezi, hiszen egy új kór­házi ágy létesítése jelenleg 1 millió forintba kerül. rezdült, tekintetét a szőnye­gen sétáltatta, latolgatva, hogy mennyit kell majd söprögetnie. Nem látott raj­ta semmi szemetet. Persze, azért majd kiporolom az udvarban — gondolta. Min­denki kiporolja, ez benne van a szolgálatban. — Ki az osztályfőnököd? A fiú fölrezzent, az aszott arcra pillantott. — Kerekes, Kerekes tanár úr — tette hozzá gyorsan. — Tetszik ismerni? — Nem, őt már nem. Biz­tosan új tanerő, csak azért. — Fiatal — mondta a fiú. — Fiatal — mondta utá­na az öreg. ( — Tudod te, hány éves vagyok én? Nyolcvankettő, kérlek. A fiú önkéntelenül füty- tyentett. Éppen huszonnégy óra — gondolta. — A világ­űrbeli huszonnégy óra. Mi­lyen messzire lehet jutni huszonnégy óra alatt a vi­lágűrben fénysebességű ra­kétán? A naptávolság tizen­két fény perc. Egy fényév kilencbillió kilométer. Vagy fcilencvenbillió? — Bizony — mondta az öreg tanár. — Aurea prima sat’ est aetas. Tudod, miért nevezték aranykornak? Het­ven évig béke volt akkor, hetven évig egyhúzomban hallgattak a fegyverek a vi­lágon. Sem előtte, semutá­A külföldi lehetőségeket is beleszámítva, évente mint­egy 42 ezer beteg fordul meg a szanatóriumokban. A kül­földi kontingens elsősorban a gyermekek szempontjából je­lentős, mert a soproni gyer­mekszanatóriumon kívül 5 csak Kékes tetőn van még 40 ágy gyermekeknek fenntart- j va. Ezért jó, hogy légúti > megbetegedésben, asztmá­ban szenvedő gyermekeket az NDK, illetve Csehszlová­kia gyógyintézeteibe is be­utalhatják. Ugyancsak e két , baráti ország szanatóriumai fogadnak felnőtt gyomor- és bélbetegeket. mozgásszervi bántalmakban szenvedőket. Persze még így is jó lenne több szanatóriumi ágy, mert akkor a rehabilitációs célra használt kórházi ágyak fel­szabadul nának. Nyíri Éva f---------------------------------------------i Folkpódium > Gyöngyösön > Ismét érdekes zenei ese- , ményre kerül sor szómba- \ fon, a gyöngyösi szabadtéri J színpadon. A már hagyomá­nyosnak számító folkpódi- um-sorozatban most külföl­di vendégszereplő is részt vesz. A műsor címe: Itt egy ^ gitár — húr rá!, s már ez is sejteti, hogy itt „nem min­dennapi” program lesz. Spanyolországból Jose An­tonio Tamayo gitár- és ének­művész szórakoztatja majd a város zenekedvelőit. Ha­zánkból Réz Tamás és Bo­ros Lajos képviseli a folk- pop műfajt. A műsorvezető Pogány György bejelent majd +1 fő „mai vendéget” is. A szólisták mellett két ha­zai zenekar is fellép. Az egyik a 100 Főik Celsius, a másik pedig az Aggasztó­együttes. Mindketten e mű­faj neves képviselői. Az előadás szombaton es­te 8 órakor kezdődik a sza­badtéri színpadon, rossz idő esetén a Mátra Művelődési Központban. na, azóta sem volt olyan hosszú béke a földön, mint Augustus császár uralkodá­sa idején. Az én életemben két háború is volt, kérlek. A hold már nem él. A fi­út saját gondolatai kötötték le, szinte meg sem hallotta, amit az öreg beszél. Csak éppen még kering. A hold is öreg, de a pályáján van még. Ugyan mikor szakad el végleg a földi köldökzsi­nórja? Lehet, hogy még az én életemben? Akkor majd megemelkednek a tengerek. Mennyivel is? Az öreg keze az éjjeli- szekrényen matatott, ahol a fekete fedelű kopott zsebóra zakatolt. Vele volt az az óra a mellényzsebében, foly­ton vele volt. Mikor kihúzta a mellényzsebéből, az osz­tály hallhatóan föllélegzett: ő meg olyankor elmosolyo­dott magában. Mindig, min­den osztály föllélegzett. Né­hány perccel csöngetés előtt szokta megnézni a Doxát. A fiú a reszketegen ma­tató kezet nézte, félő, hogy leveri az órát. Szolgálatké­szen ott termett. — Mit tetszik keresni? Az óra — mondta az aszott arc a földúcolt pár­nán. — Nézd csak meg, fi­am. — Négy lesz, tanár úr, ké­rem. — Négy? Nem tévedsz? — öt perc múlva négy. Jól jár. Én háromkor jöt­tem. — Már itt kellene lennie a tanítványomnak — mond- ta az öreg. — Fél négykor kezdjük az órát. — Most is tetszik taníta­ni? — Különórát adok. Már csak különórát. A fiú orvo­si pályára készül, a ti isko­látokban már nem tantárgy a latin. De ő itt helyben akarja elvégezni a középis_ kólát. CFolytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents