Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-08 / 184. szám
■0-0 OQOOOOQO O 0-0 0 0 0 0 0 0 O OOOC 00-0 O OŰ OOOOO 0 OO O O CO 00 0 0 OOOO OOfcOOOOOOOOOO© O0 oO00000-00 0 0 0 oooooooooooooooooo oooooooo 00000<XKK>0<>0000000000-00000000000-00<H>00000000 Polgárjogot nyert a SZÉT Önéletrajzaimból visszaköszönnek a töredékek. Egyik ilyen a Veszprémi Vegyipari Egyetem, amelybe sok minden egyéb mellett belekóstoltam. Pontosabban, ahol „három szemesztert hallgattam”. De nem ezt akarom most felmondani, hanem ottanról egy örök komámat, Misit, aki napról napra, mondhatni körömszakadtáig tanult, hogy hátrányát behozza. Nem is hívták Misinek, csak egyszerűen „szakérettségisnek”. Akkoriban, az ötvenes években, ily módon próbálták megkönnyíteni a munkás- és parasztfiatalok egyetemre kerülését. A „gyorstalpalás” sokszor járt sikerrel, de a szakérettségizettek megszenvedték hirtelen jött kiváltságukat Aztán eltelt két évtized, s jött a SZÉT. Mondhatni, jogutód, ám lényegesen bölcsebb, megalapozottabb változata elődjének. Célja egyértelmű: „Biztosítani kell, hogy a példamutató magatartást tanúsító fiatal, szakmunkás képesítésű, fizikai foglalkozású dolgozók az e célra szervezett előkészítő tanfolyam elvégzése és sikeres felvételi vizsga alapján felsőoktatási intézmény nappali, esti és levelező tagozatán továbbtanulhassanak.” A szakmunkások előkészítő tanfolyama hamar polgárjogot nyert. Eleinte csak 25 vállalatra terjedt ki az új oktatási forma, ma már ennek éppen a tízszerese, 250 vállalat küldhet, megfelelő válogatás után, fiatal szakmunkásokat a Műszaki Egyetemre, a Kossuth Lajos Tudományegyetemre, az Agrártudományi Egyetemre, vagy éppenséggel az ELTE jogi karára. Budapesten kívül eddig kilenc városban szervezték meg a tanfolyamot. Az eltelt öt év számos tapasztalattal szolgált Mondhatjuk így: a kezdeti tapasztalatok sürgették a változást. Előbb azonban széles körű felmérést végeztek, megkérdeztek tanárokat, diákokat, munkahelyi vezetőket, s ezt követően került sor az elmúlt évben a stratégiájában továbbra is célravezető SZÉT megformálására. A Minisztertanács új határozata afféle hatékonyságnövelő intézkedés, s ugyanakkor számos fiatalt megkímél a kudarctól. Korábban ugyanis egyre kevesebben kerültek be az egyéves előkészítőről az egyetemre, vagy lemorzsolódtak. Ezért emelték a követelményeket. Az eddigi egy-két órás ismerkedés helyett egyhetes bentlakásos kurzus után dől el: ki vágjon neki a nem kis erőfeszítést igénylő tanulásnak Másik újdonság, hogy a SZET-eseknek is kötele- Ő zővé tették a felvételit, ugyanúgy, mint az érettségizet- £ leknek. Ezel megszűnt a „kivételezés”, s a munkapadot az i iskolapaddal felcserélő fiatalok is jobban felkötötték azt ] a bizonyos fehérneműt. Különösen az esti szakközépiskolát végzettek közül buktak el sokan a felvételi vizsgákon, vagy morzsolódtak le már előbb a tanfolyamon. Az ok: ezekben az iskolákban nem kielégítő a matematika-, fizikaoktatás. Erre az egyetemen, főiskolán nem lehet építeni. így aztán az elmúlt tanév kezdetétől együtt tanul érettségizett diák, s a már jelentős üzemi tapasztalattal rendelkező szakmunkás, méghozzá azonos óraszámban. Az időközben elkészült szúrópróba a változást igazolja. Azt tapasztalták, hogy az előkészítő tanfolyamot végzett fiatalok szorgal- magasabbak, mint az alma máterben nevelkedtek, amit i kevesen gondoltak volna: közülük kevesebben szakítják félbe idő előtt tanulmányaikat. A SZÉT kiállta a próbát, mind jobban betölti rendeltetését. Száz új egyetemista vagy főiskolás közül ma már öt a munkahelyről, került főiskolába. Valamennyien szerepelnek vállalataik káderfejlesztési tervében: viszszavárják őket, számítanak rájuk. Az első SZET-esek tavaly diplomáztak. Munkába állásuk után néhány hónappal afféle kis intim beszélgetésre hívta össze őket a Műszaki Egyetem. Az eredmény megnyugtató: néhány esetet leszámítva jutott megfelelő munka és beosztás mindenkinek. Kertész Péter 00<>00<K>00<)<>00<>00<)00<M>000<)<K)<K>0<M>0<K><K>0000<>00 Zenekarok a második vonalban Az utóbbi időben sok szó esik a popszakmában az utánpótlás hiányáról, a tehetséges, új előadók jelentkezésének elmaradásáról, és ezzel összefüggésben az amatőrmozgalom megoldatlan problémáiról. Egybehangzó állítások szerint a mai pop- életet zártság, nehézkesség, immobolititás jellemzi. A rádióban, tévében, a hanglemezgyárban, az ŐRI rendezvényein többnyire mindig ugyanaz a két tucat előadó bukkan fel, akiknek többségével lassan 10—15 éve mindennap találkozhatunk. A második vonal képviselőiről, a ma is szép számú amatőr együttesekről, szólistákról alig esik szó. Ki ismeri például a nyíregyházi Pókhálót és a Zenitet, a békéscsabai Háromszöget, a tatabányai 5-let együttest? Szűkebb vidéki közösségükön kívül valószínűleg nem sokan. És ki ismerte akár 3 évvel ezelőtt is a debreceni Colort, vagy a Phanta Rei-t? Nekik szerencséjük volt, a Ki mit tud?, a televízió nyilvánossága segített. De mi lesz a többiek sorsa? A popszakmában az utánpótlás hiányáról beszélnek az aranykor elmúltával is. Csaknem kétezer amatőrzenekar dolgozik az országban. Ez tízezer aktív zenészt jelent és legalább ugyanennyi azoknak a száma, akik belefáA Kék Papír halála Rövid újsághír: a tanév elejétől a diákok egységesen műanyagborítót kapnak könyveikre. A kék csomagolópapír használata így feleslegessé vált. A Kék Papír megjelenése családunkban a tanévkezdést jelentette. A könyv- és füzetcsomagolások szertartása szinte mindig a legforróbb szeptemberi napra esett: a napfény ég- és vízszínné sütötte át a sötét csomagolópapírt, így igazán fájdalmassá vált a nyártól való búcsúzás. Az iskolában aztán a pádra tettük a frissen csomagolt tudáshordozókat. A tanárok vizslató szemmel forgatták őket: vajon elég alapos munkát végeztünk-e? Világéletemben ügyetlen voltam. ígv nem csoda, hogy ezen alkotásaim többnyire púposra, szamárfülesre sikeredtek. Ráadásul a tízóraim is maradandó . nyomot hagyott az úgy látszik mégsem elég sötét papíron. A legször. nyűbb pillanatokat éltem át, amikor néhány boldog emlékezetű tanárom kezébe vette a szakadt, pecsétes papírt, s azt feltételezett szellemi színvonalammal rokonította. — Amilyen a füzet, olyan a gazdája — vonta le a meg- támadhatatlan következtetést. Azért sajnálom is a Kék Papírt: vele tűnt el egy napfény átsütötte, kék korszak. Zsigmond Dezső radva az eredménytelenségbe, abahagyták sikerrel nem kecsegtető pályafutásukat. Mert ha belegondolunk, a magyar popzene másfél évtizedes történetében vidéki zenekarok — ha nem számítjuk az utóbbi év debreceni áttöi'ését — jóformán semmi szerepet nem játszottak. Mindenesetre fura ellentmondás: égető hiány az egyik oldalon, befutásra váró ezrek a másikon. E paradox helyzet megértéséhez néhány problémát alaposabban is szemügyre kell vennünk. Akárcsak más területeken, a popszakmában is a hivatalos intézmények — rádió, tv, hanglemezgyár, koncertiroda — Budapesten alakították ki központjukat. így a kezdettől önmenedzseléssel dolgozó együttesek közül a fővárosiak potenciális előnyben voltak a többiekkel szemben. Ez a lépéselőny a későbbi évek során behozhatatlan távolsággá nőtt. Kialakultak a kapcsolatok, a tűz mellett ülők melegedtek, az egyre inkább üzletté váló popszakmán belül a szűk belső piac következtében nagy konkurrenciaharc bontakozott ki és az erősebb győzött. A profi előadók a fővárosba húzódtak, míg az amatőrmozgalom áttevődött vidékre és helyzete jelenleg úgyszólván reménytelen, mert a nyereségre dolgozó intézmények csak a menőket foglalkoztatják, a hanglemezgyár szerződéséhez már bizonyos siker kell, a rádió és a tévé is csak kész, kiforrott műsornak biztosít nyilvánosságot. Ehhez azonban olyan felszerelés szükséges, amit saját zsebből már nem lehet megteremteni. A profik milliós értékű szereléseikkel koncerten js lemezminőségű előadást tudnak nyújtani, s ezzel az amatőrök nem képesek konkurrálni. A zenekarok többsége semmiféle támogatást nem kap a művelődési központoktól, holott éppen azok a zenekarok szerepelnek sikeresen a különböző országos rendezvényeken, fesztiválokon, amelyeket valamilyen intézmény patronál. A fentiekkel szorosan öszszefügg, hogy más amatőr- mozgalmakhoz képest (néptánc, kórus, színjátszó) ez az ágazat elhanyagolt és alig mutatkozik olyan kezdeményezés, amely felismerné a popzene kínálta közművelődési lehetőségeket. A zenekarokat csupán bevételt biztosító forrásként, s nem alkotó igénnyel használják fel, de legtöbb helyen szerepüket átveszi a diszkó, a gépzene. S ha a jelenlegi helyzeten nem történik valami változás, akkor az amatőrmozgalom rohamos hanyatlásával kell számolni. Ennek következményeit ma még nehéz lenne megjósolni. Mindenesetre az a tény, hogy ma a popzene mindennapi szórakozásunk része — sürgetővé tenné a mindenképpen tarthatatlan helyzet megoldását. Neves zenészek részéről történtek is kísérletek, de az eredményt jól jellemzik Kovács Kati szavad: „Éveken át hiába kértük a zenei szerkesztőket, hogy engedjenek nagyobb teret a kísérletezésnek, az önállóságnak. Hogy a fiatal együttesek néha a saját elképzelésük szerint rögzíthessenek szalagra pár dalt és bízzák a közönségre a jó vagy a rossz megméretését. Volt egy trió, a V 73, amelyet a zenészek nagyra becsültek, a közönség is szeretett. Próbáltam rajtuk segíteni, protestálni és prote- zsálni, s akkor kiderült, mennyit ér a szavam. A trió felbomlott és én csak remélem, hogy mások nem követik a példájukat”. Presser Gábor is látja valahol a dolog tragédiáját: „Azt sem mondhatom, hogy gyertek be a stúdióba és csináljatok próbafelvételeket”. Amikor tavaly megkapta az Erkel-díjat, elkezdte forszírozni az utánpótlás kérdését. A szócséplés itt is, ott is évek óta folyik. Az előrelépés — érdemben — egyelőre még várat magára, s ennek oka a felsoroltakon kívül az a szemléleti konzervativizmus, ami sok helyen a popzenével szemben ma is megnyilvánul. Sebők János PILLANATKÉPEK .NYELVÖLTŐ Az én rugalmas barátom Gyermekkorunktól kezdve együtt növekedtünk, ö jókötésű, magas fiú volt, én viszont alacsony, köpcös. Mindig egészségesebbnek nézett ki, mint én, noha két esztendővel fiatalabb volt nálam. Én mindig tiszteletteljesen fordultam hozzá: — Dilovar-dzson! Menjünk a folyóra. — Menjünk, pupák — szokta válaszolni. Megsértődtem rá ezért a megszólításért, de ő rá se hederített. Teltek, .múltak az évek. Amikor elindultam a fővárosba felvételizni, búcsúzóul így kiáltott utánam: — Viszlát, pupák! Egyetemista lettem. Egyszer, mikor a nyári szünidőben otthon voltam, életemben először ezt hallottam ? V«; — Üdv, Jadgar! Eltelt még egy kis idő. Én már főiskolán tanítottam, amikor a felvételi vizsgák előtt összetalálkoztam a barátommal a folyosón. — Üdv, Jadgar-dzson! — hallottam barátságos köszönését. — Be szeretnék iratkozni a főiskolára, segíts, barátom! Baráti segítséget nyújtottam neki. Ö sikeresen letette a felvételi vizsgát, és bekerült a főiskolára. — Hálásan köszönöm, drága tanár elvtárs — szólt túláradó kedvességgel, amikor megtudta, hogy felvették. Ebben az időben én már aspiráns voltam. Három ev múlva meg a tudományok kandidátusa lettem, és engem neveztek ki az ő diplomamunkája irányítójának. — Mélyen tisztelt tanár elvtárs! — fordult hozzám. — Örökre hálás leszek önnek a segítségért. És valóban: mindenben ellentmondás nélkül hallgatott rám. Kitűnően megvédte a diplomáját, és a főiskola befejezése után rögtön aspiran- túrára került. Most a találkozásainkkor azt mondta: — Hajdarov elvtárs! Nemsokára én lettem a disszertációjának a témavezetője és újból segítettem neki. Találkozásaink alkalmával tisztelettudóan szólított meg: — Jadgar Hajdarovics. Néhány év múlva ő is megvédte a disszertációját. Most mindketten kandidátusok vagyunk, és ha véletlenül összefutunk, ezt hallom tőle: — Üdv, pupák! B. FAJZULLAJEV (Zahemszky László fordítása) A Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán július második felében fogadták az építőtáborban az intézmény leendő hallgatóit. Felvételünkön n gólyák — Szűcs Mariann, Tóth Éva, Juricska Márta cs Cseres Mária — takarítás közben. Az egri Ifjúsági Park újabb és újabb nagyszerű programokkal igyekszik meghódítani a fiatalokat. Augusztus 6-án Rodolfó mester látogatott el a parkba, hogy legfrissebb bűvészmutatványaival kápráztassa cl közönségét. (Fotó: Szabó Sándor és Szántó György) KOSSUTH 8.25 Slágerturmix — gyerekeknek. 9.00 Nótacsokor. 9.48 Tarka mese, kis mese. 10.05 Csiribiri. 10.35 Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50 Kamaramuzsika. 11.30 Lehoczky Éva operettfelvételeiből. 12.35 Üj falusi krónika. 12.55 Operaslágerek. 13.25 Örökzöld dzsesszmelódiák. 14.28 Magyar zene. 15.10 Kórusművek. 15.28 MR 10—14. 16.08 Kritikusok fóruma. 16.18 Daloló, muzsikáló tájak. 16.38 Operafelvételek. 17.07 Mire jó a nyúlbőr? 17.32 Goldmark: Falusi lakodalom. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Az önkényuralom és a kiegyezés kora. 20.20 Jascha Heifetz 1917— 1955 között készült lemez- felvételei. 20.35 Hallgassunk operát! 22.20 Amerika, 1979. 22.30 Tillai Aurél vezényli a Magyar Rádió és Televízió énekkarát. 22.45 Moliere-színház Párizs külvárosában. 23.00 Orosz és szovjet szerzők műveiből. PETŐFI 8.33 Idősebbek hullámhosz- szán. 9.28 Könnyűzene. 10.00 Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Énekszóval, muzsikával. 12.33 j Tánczenei koktél. 13.20 Hol élsz? 13.30 Labirintus. 14.00 A Petőfi rádió zenés délutánja. 16.06 Római regéli. 16.35 Egészségünkért! 16.40 Fiataloknak! 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 A—Z-ig a popzene világában. 19.13 Zenekari muzsika. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Kíváncsiak klubja. 21.23 Népi zene. 22.10 Kellemes pihenést ! SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek — Időjárás — 17.05 Tíz perc mezőgazdaság. Nyári tennivalók a halgazdaságokban. Szerkesztő-riporter: Borsodi Gyula — Könnyűzene orgonán — 17.30 Munkásportré. Az útépítő. Riporter: Zakar János — Ki vagy te? A Who együttes lemezéről — Sport — 18.00 Észak-magyarországi krónika — 18.25 Lap- és műsorelőzetes ... TEJ 9.00 Tévétorna. 9.09 Óvodások filmműsora. 9.25 Delta. 9.45 A tenger titkai. 10.35 Veszélyes nyomozás (NDK filmsorozat). 11.25 Lehet egy kérdéssel több? 16.15 Chicago újévi rockestje. 17.25 A világ cirkuszai. 18.15 Szünidősök. 18.45 Staféta. 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Rakéta a Holdra (Angol film). 21.25 Panoráma. 21.55 Nyitott könyv. 22.50 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Déry Tibor Az óriáscsecsemő. 21.25 Tv-híradó 2. 21.45. Tusa Erzsébet Liszt-hangverseny. NwiisSßfh 1979. augusztus 8„ szerda
