Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-07 / 183. szám
Napforduló KÉPERNYŐ ELŐTT „Valamit kellene tenni, hogy ne csak menjenek a napok...” Hogy milyen nagy író lehetett volna a nagy író, Bró- dy Sándor, arra jól példa a televízió által a minap bemutatott Színészvér című re. gényből Napforduló címmel Hészült tévéfilm is. Mert, hogy nagy író volt Bródy, azt hirdeti a Dada, a Tanítónő, a Rembrandt, és hogy lehetett volna, azt soknyi novellája. regénye, színműve bizonyítja, amelyeknek társadalomkritikai realizmusa, egyes részeiknek magával ragadó szépsége, döbbenetes erejű karakterizálós készsége mellett más részük kidolgozatlansága az uralkodó. A kapitalizmusra fordult fővárosban is vidékinek maradva, Budapest kialakuló és kialakult sokszínű arcában, pírjában és ráncaiban mindig és újra a vidéket keresve és fel-, sőt megtalálva azt. valóban többet tudhatunk meg sok tekintetben Bródy Sándortól, mint a történészektől: milyen is volt a századforduló Magyarországon? A millenniumi Magyar- országon. A senkiből valakivé csepe. redő, s a karrierjéért szerelmet, embert, hitet eláruló, maga körül akaratlanul is halált osztó Ecsedi alakja tipikusan Bródy-figura és tipikusan század végi, e század eleji. A körülötte kavargó világ a halálra ítélt gyilkosaival — talán az éhség miatt öltek —. cselédlányaival, színészeivel és kardalosnőivel, az újságíróival, úrikisasszonyaival, a tejes és habos kávéival, a kártyával és a hite. lező főpincérrel, egy brutálisan is realisztikus, egyáltalán nem lágy illúziókba ringató világ. Ám az volt az érzésem, hogy a regényt filmre író Bíró Zsuzsa és a rendező Málnay Levente, mintha Bródynak egy másik, egy korábbi arcát vitte volna a képernyőre. A romantikust. A kicsit jókaist. Vagy hogy inkább: a Mikszáthutódot, mintsem a Móricz- elődöt. Ez a megjegyzés a hangvételt illeti, a színt a rendezői palettán, azt az alapállást, amelyből Málnay Levente megközelítette Bródy Sándor világát. De fenntartásokra késztet a figurák helyenkénti elnagyoltsága. Mintha minden hősnek, még a főhősnek is hiányoznék egy-egy jelentős mondata, egy fontos gesztusa- egy aprócska történése még a saját történetéből ahhoz, hogy kerekebb egészet kapjunk sorsát, jellemét illetően. A redakció jelentősebb figurái is csak statisztának, illetőleg inkább csak háttérkulisszának hatnak, mint meghatározó társadalmi közegnek, de ugyanezt lehet elmondani az úri kaszinó méltóságos és kegyelmes tag. jairól is. Horváth Sándor Sebőkje, még a tekintetével is drámát elmondani képes színész alakításában sem tudott kontrapunktja lenni, mint a becsület és a tragikus elszántság, a következetesség szimbolizmusaként Ecsedi felhígult hitével, amoralitá- sával szemben. Bordán Irén szép volt, és ahol módja volt, igazolta, hogy szépségével egyenrangú a színészi készsége is. Ám szűkre szabott, szinte egyetlen mondat jelzi például csak, hogy miért is akar ő színésznő lenni. Ki érti és érzi ki ma ebből a mondatból, hogy a század- forduló „nyomdászlányainak” színésznősége egyfajta társadalmi jelenség volt, amit egyik oldalról a kor híguló erkölcsi felfogása, másik oldalról a társadalmi nyomorból való kikapaszkodás hamis illúziója táplált. Folytathatnám a sort: mik azok a momentumok, amelyek arról árulkodnak, hogy Bródy Sándor művének ellentmondásait nem sikerült áthidalni, kiélezni annál inkább, ami a Napfordulót illeti. Hogy egészében véve mégis odafigyelésre késztető tévéfilm volt ez, s hogy — ami ugyancsak nem lebecsülendő — szórakoztató is volt a néző számára, az egyfelől Bródy hibákon is átsütni tudó művészi erejét, másfelől a tempót teremteni tudó ren. dezés, az egységes színészvezetés rendezői érdemének tudható be. Oszter Sándor lelkesen el- hitetően teremtette meg Ecsedi alakját. A népes szereplőgárdából jómagámnak még különösen Mécs Károly grófja és Czeglédi Sándor Dani bácsija tetszett. Ecsedi: Oszter Sándor Megkezdik a tankönyvek árusítását A napokban a tankönyvárusításra kijelölt valameny- nyi üzlet és iskola megkapja az új iskolaév tankönyveit. A fővárosban, mintegy ötven könyvesboltban, illetve alkalmi árusító helyen árusítják majd az általános iskolai, a gimnáziumi, a szakközépiskolai, illetve a főiskolai, egyetemi tankönyveket, jegyzeteket. Természetesen van olyan üzlet is, amelyben többféle iskolafokozat könyvei szerezhetők be. Az általános iskolai tankönyveket az évnyitó napjától szeptember 6-ig csak az iskolákban árusítják. Szeptember 6-tól, a még hiányzó, vagy a később megjelenő köteteket a tankönyv ellátásra kijelölt 13 üzletben és az alkalmi árusításra átalakított Liszt Ferenc tér 1. szám alatti könyvklubban hozzák forgalomba szeptember végéig. Az egész tanévben a főváros négy könyvesboltjában &.&émsw 1079. augusztus 7., kedd árusítanak majd általános iskolai tankönyveket A gimnáziumi tankönyvek forgalomba hozatalára a ta valyi 19 üzlet helyett idén 27-et jelöltek ki, amelyek augusztus 21-től várják vásárlóikat. A szakközépiskolai tankönyveket kizárólag az iskolában, illetve az iskola tankönyvellátására kijelölt könyvesboltokban lehet beszerezni. Minden általános és középiskolában kifüggesztett jegyzékek tájékoztatják a diákokat a tankönyvellátásra kijelölt könyvesboltokról. A főiskolai és az egyetemi tankönyveket, jegyzeteket a felsőfokú oktatási intézményekben létesített árusító helyeken, illetve a tankönyv, jegyzet vásárlási utalványon feltüntetett könyvesboltokban szerezhetik be a hallgatók. Az iskolákon kívül á könyvüzletekben is részletes felvilágosítást adnak a tankönyvárusítással foglalkozó boltokról. Ugyancsak választ kaphatnak kérdéseikre az érdeklődők az Állami Könyv- terjesztő Vállalat tankönyv- beszerzési tájékoztató szolgálatánál, a 176-452-es telefonszámon. (MTI) Gyurkó Géza 3. Alice nagy lelkesedéssel beszélt, s a fiú ragyogó szemekkel nézett rá. Többé már nem emlékezett, nem akart emlékezni arra az éjszakára,, melyen apja az anyját, aztán önmagát is megölte. Kiszorította az emlékezetéből azt az éjszakát. A gyerek mohón nyelte Alice szavait: — Veszek neked teniszcipőt meg csizmát, ja és egy baselball-labdát is, és be fogok lépni a szülő munkaközösségbe. Alice valami anyai büszkeségfélét érzett. Azonban hirtelen ismét ráébredt, hogy Robbie nem az édesgyermeke, és a Rawdon iránt érzett gyűlölete egy időre elfojtotta a szavait, a Rawdon iránti gyűlölet, amiért nem ajándékozta meg egy saját gyermekkel. Nézte a fiút, aki az övé lehetett volna, de mégsem volt az. — Igen, valóban jól bánsz Mártélyi üzenet Az óriás nyárfák még látták Tornyait, Endre Bélát, árnyékukban hűsölt Frank Frigyes, Darvassy, Kohán, susogtak lágy augusztusi estéken az ifjú Barcsaynak, aki főiskolai stúdiumok után itt a mártélyi Tisza-parton festette első fontos műveit. Most, a nyüzsgő fürdőtelepbe ékelődve kései utódok, fiatal amatőr művészek táboroznak. Otthonuk gólyalábszerű betonoszlopokon nyugszik. Témalelőhelyük a Holt-Tisza-ág, a színekben gazdag természet, túl és innen a védőgáton. Mesterük pedig a Munkácsy-díjas Hé- zső Ferenc, továbbá Fodor F. József, Lelkes István, Holler László, az alföldi művészet megannyi jelese. A táborlakók hatvanan vannak, megyei zsűrik választottjaiként, a jószomszédságról pedig öt jugoszláviai fiatal jelenléte vall. — Ez a tizennegyedik nyár, hogy a KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére összegyűjtjük az ország feltörekvő tehetségeit — mondja Czakó János táborvezető, a KISZ Csongrád megyei Bizottságának köz- művelődési felelőse. — Persze akadnak visszatérők, akiket érdemes munkájuk nyomán újra és újra ide invitáljuk. A hatvani Szegedi Árpád, az egri Mérai József például másodszor lakója táborunknak. S az is megbecsült munkálkodásról beszól, hogy idei programfüzetünket két gyöngyösi fiatal, az 1978- as zárókiállításon sikerrel szerepelt Bárány Pál és Szabó Emil mártélyi ihletésű rajzai díszítik. Egyébként célunk,. hogy szakmai, etikai esztétikai és művészeti elméleti téren útravalót adjunk az egybegyűlt fiataloknak, akik ezáltal juthatnak el az adott formavilágból az általános örvényű igazságok közelébe, illetve azok vizuális megfogalmazásához... 2 A tábor vezérkari épületének teraszán, szinte falombok zöldjébe bújva, göndör hajú barna fiatalember mondja friss benyomásait: Giga Djugaric festőművész, a jugoszláv delegáció vezetője. Amire leginkább kíváncsiak vagyunk, fölfedez-e hasonlóságot otthoni viszonyaik és a Mártély nyújtotta lehetőség között? — Témában, motívumban gazdag ez a vidék, s azt is tapasztalatból tudom, hogy a kortárs művészet, a magyar kultúrpolitika és az amatőr művészeti mozgalom kérdései mindannyiszor alkotó viták hevében tisztul meg. Segíti ezt olyan szakemberek irányító, részvétele, mint dr. Bereczky Loránd műtörténész, dr. Dömötör János múzeumi igazgató, vagy a Kubából érkezett Oscar Muri- na, akivel ma este találkozunk. Egyébként Jugoszláviában, a Vajdaság művészeti életében hasonló vállalkozások segítik a látáskultúra ügyét. S a helyi tanácsok nemcsak a fiatalok szakmai fejlesztésével törődnek, hanem gyakorta hazai és külföldi bemutatkozáshoz juttatják az amatőr mozgalmat. 3 Mint tengerjáró matrózok, csíkos trikóban, korszakánál toppan elénk a görcsös főzi fák közül Szegedi Árpád. Mellette Mérai József sza- porázza lépteit. Hónuk alatt vázlattal teli mappa. — Négy nap negyven skicc, tanulmány — így a hatvani reklámgrafikus. — Hogy mi inspirálja az embert fokozott munkára? Eddig csak sejtettem, de most már bizonyosság bennem, hogy a kimeríthetetlen ter- mészétvilág, a soha meg nem tagadható festői környezet. S a műveknek addig van jelentésük, értékük, amíg hajszálerekkel kapcsolódnak ehhez a fundamentumhoz, kifejezve alig változó lényegét. Azt hiszem, ez magyarázza az alföldi iskola népszerűségét, amely az időben úgy fokozódhat. ahogyan tartalmi és formai jegyei frissülnek, korszerűbbé válnak. Szegedi Árpád és Mérai J ózsef egyébként érdekes tervet forgat a fejében. Mindketten szereplői lesznek ugyan a tábor szombaton nyíló kiállításának, itteni eredeti munkáikkal azonban szűkebb hazájukban, Heves megében is szeretnének kirukkolni. Kicsit mártélyi üzenetként, kicsit pedig művészi fejlődésünk dokumentálása végett. Bízunk benne, hogy lesz bőven ifjúsági klub, művelődési otthon, amelyik szívesen fogadja falai közé megannyi rajzukat, festményüket. Moldvay Győző Nemzetközi tanácskozás a magyar anyanyelvi mozgalomról Hétfő délelőtt a budapesti Európa Szállóban megkezdődött az anyanyelvi konferencia védnökségének kibővített ülése, amely a magyar anyanyelvi mozgalom nemzetközi helyzetének, eredményeinek felmérésére hivatott. Négynapos programja van a tanácskozásnak, amea késsel — jegyezte meg szárazon. A fiú bizalommal mosolygott rá. — Nem csoda — folytatta Alice, s elhomályosult szemmel pillantott a számokra, melyeket összeadott, kivont, összeszorzott. — A tehetség a vérben van. Zavartan és ziláltan bámult rá a fiú, nem fogta fel a szavak értelmét. Alice megbicsakló- hangon folytatta: — Mindent meg tudsz csinálni a késsel, mindent. Tudsz ceruzát hegyezni, tudsz faragni, kenyeret vágni, almát hámozni. És... és nyilván döfni is... Hangja hirtelen elfulladt. Csak át kellene hajolnia az asztalon és megsimogatni a világos hajtincseket! De ez nem az ő gyermeke Miért nem ajándékozott neki Rawdon gyermeket, miért csak az öccséét hozta a házba, akinek az ereiben egy gyilkos vére folyik? — Az apád. .. Emlékszel az apádra? — kérdezte Alice szinte hipnotizálva. Robbie nem akarta, hogy emlékeztessék, félt a rettenetes emléktől. Átnyújtott Alice-nek egy ceruzát, és reszkető kézzel egy másikat kezdett el hegyezni. — A tehetséget, hogy olyan ügyesen bánsz a késsel, az apádtól örökölted. Emlékezz az apádra! — kínozta tovább Alice a fiút. A gyerek mélyen lehajtotta a fejét. — Az ő vérét örökölted, Robbie — mondta Alice szelíden —, az ő vérét, egy gyilkos vérét... Alice felemelte a fejét és fülelt: a ház ajtaja kinyílt, majd újból bezárult. Rawlyet Bognár József akadémikus, a magyarok világszövetségének elnöke nyitott meg. Az esemény, mintegy 80 külföldi és 50 hazai résztvevője anyanyelvi mozgalmunk kiemelkedő személyiségei. A plenáris megnyitó ülésen az elnökség tagjai között foglalt helyet Nagy dón jött meg, az ő hideg, érzéketlen Rawdonja. Tekintetét a világos hajú, fénylő szemű gyermekre vetette: — Az lehetsz, ami az apád..., az apád, a gyilkos. Emlékezz! Rawdon belépett a fürdőszobába, kinyitotta a vízcsapot. Megmosta a kezét, letisztította róla a vaskereskedést — steril férfiú, micsoda steril férfiú! —, s Alice remegett a gyűlölettől. — Emlékezz, Robbie, emlékezz az apádra, hogyan fogta a kést! — Alice lökésszerűen préselte ki magából a szavakat. Ekkor Robbie fejében felpattant egy ajtó. Akár a robbanás, tolult elé az emlék, az az éjszaka, amelyet már kitörölt az emlékezetéből. Üjra látta a penge villanását, látta a kiömlő temérdek vért. Meggyötörtén roskadt le a konyhaszékre. A véres jelenet még egyszer lejátszódott a szeme előtt. Rawdon éppen ebben a másodpercben lépett ki a fürdőszobából — -sterilen, mint a frissen mosott kezei, sterilen, akár az egész élete. — öld meg, Robbie! — sikoltotta Alice zokogva. — öld meg a nagybátyádat, mert te nem vagy a fiam, és én úgy szeretnék egy saját gyereket. A fiú felállt. Az asztalon végiggurult egy ceruza és a földre esett. A gyerek játékosan tartotta kezében a kést. — Öld meg — zokogott Alice —, öld meg, ahogyan az apád ölt! A gyerek felemelte a kést és beledöfte Alice mellébe: — De anyu, apa anyát ölte meg. Hát nem emlékszel? Fordította: Sahemszky László János külügyminiszter-helyettes, Marczali László kulturális miniszterhelyettes és Illyés Gyula Kossuth-díjas író. Három fő témakör szerepel a védnökségi ülés napirendjén. Előbb értékelik a két évvel ezelőtt Budapesten tartott III. anyanyelvi konferencia óta végzett munkát, meghatározzák a további teendőket, előkészítik az 1981- ben esedékes IV. anyanyelvi konferencia programját. Ezután elemzik a magyar nyelv, irodalom és a magyarságismereti tárgyak hazai és külföldi oktatási és és külföldi oktatási és terjesztési formáinak eredményességét. Végül megvitatják a készülőben lévő nyelvoktató, történelmi és néprajzi tankönyvek anyagait. 0 fotóklubok 15. szegedi szalonja Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Központban vasárnap megnyílt a magyar- országi fotóklubok 15. szalonja. Ezúttal 15 fotóklub és fotókör 87 tagjának 150 felvételét ítélte kiállításra alkalmasnak a zsűri. Az amatőr szerzők jórészt mai életünk művészi megörökítésére törekedtek felvételeikkel. Az értékelésnél a zsűri elsősorban a klubok együttes teljesítményét vette figyelembe. Ennek alapján a szegedi szalon vándordíját a pécsi Fókusz Fotóklub, a szegedi városi tanács tiszteletdíját a szombathelyi megyei művelődési és ifjúsági központ fotóköre, a szegedi fotóklub tiszteletdíját a debreceni fiatal fotósok stúdiója, a szegedi szabadtéri játékok igazgatósága tiszteletdíját az esztergomi fotóklub kapta meg. Ezenkívül kilenc fotós egyéni díjban részesült. A fotósklubok szegedi kiállítását szeptember 2-ig tekinthetik meg a látogatók. (MTI)
