Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

Süllyedés fenyegeti Ravennát X világi közvéleményét hosszú időn keresztül foglal­koztatta az a tény, hogy Ve­lencét a vízbe süllyedés fe­nyegeti. Eközben azonban viszonylag kevés szó esett a 125 km-re délre fekvő Ra­vennát fenyegető veszélyről. Pedig ez is hasonló az elő­zőhöz és Ravenna kultúrtör- ténetdleg semmivel sem ke­vésbé fontos. A keleti gót Theuderich idején a város a Nyugat-római Birodalom fő­városa volt, eredete azonban még messzebbre nyúlik visz- sza. A lagúnák közötti kis szigetek települései az idő­számításunk előtti időszakra vezetnek vissza bennünket. Ez az ősi város az elmúlt húsz esztendőben 50—90 cm-t süllyedt, 'sőt egyes kritikus pontokon 120 cm-t. Ez a süllyedés az elmúlt időben már olyan veszélyes­sé vált, hogy drasztikus in­tézkedéseket kell foganatosí­tani a 120 000 lakosú várost fenyegető veszély feltartózta­tására. Már 1977-ben hírt kapott a világ arról, hogy a másfél ezer éves világhírű Ravennai Bazilika, páratlan bizánci mozaikjaival együtt azért nem áll még víz alatt, mert pumpákat szereltek fel a bazilikában. Ha a süllye­dést nem sikerül megállítani, akkor tíz év múlva a város és a tenger közötti terület 70 százalékát állandó jelleggel elönti a víz. (Ez a rész je­lenleg feliszapolt terület, Ra­venna eredetileg közvetlenül a tengernél feküdt, de most már 12 km-re fekszik a parttól. Ugyanúgy, mint Velence esetében, az erős süllyedés Ravennában is mindenek­előtt a talajvizek túlzott fel- használásának a következ­ménye. A süllyedés főleg a második világháború utáni években, az ipar gyors fej­lődésével- egyenes arányban fokozódott. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi súlyos hely­zetbe az iparosítás következ­ményeként került a város. 1885 és 1953 között Raven­na évente átlagosan 0,26 cm-t süllyedt. 1953 és 1970 között az évi átlagos süly- lyedés már 2,99 cm volt, 1970 és 1973 között pedig a süly- lyedés mértéke elérte a 7,27 om-es átlagot. Azóta 6—7 cm-et süllyed évente átlago­san a város. Évi több mint 3 cm-es süllyedést véve ala­pul, a lesüllyedt terület nagy. sága több mint 320 km2. A hetvenes évek közepén Velence évente 5 mm-nyit süllyedt bele a lagúnába. A város építészeti jellegét a több millió facölöpre épült házak és a kereken száz kis sziget alkotta lagúnaváros adja meg. Ezekre rendkívül veszélyes volt a süllyedés, amit újfajta módon sikerült megállítani: a város alatt 20 —30 méterre elterülő talaj­víztartalékokat nem aknáz­zák ki, és az ipari üzemek is beszüntetik a lagúnák alat­ti fúrásaikat. A Velence kör­nyéki ipari létesítményekhez vízvezetéket építettek, ami a Treviso tartománybeli Sile folyó vizével látja el ezeket az ipari létesítményeket A szakértők valamennyien egyetértenek abban, hogy Ra" venna esetében hasonló „ke­zelést” kell alkalmazni. Az utóbbi néhány esztendőben történt is egy-két dolog eb­ben a szellemben. A városi vízellátást például a Reno folyó vizének elvezetésével javították meg. Egyidejűleg lezártak egy sor artézi kutat. Mindezeken felül 4,5 millió márkának megfelelő össze­gért egy újabb vízvezetéket építettek, kifejezetten az iparzóna igényeinek kielégí­tésére. Ez a két hónappal ez­előtt átadott, 20 km hosszú vezeték is a Reno folyó vi­zéből táplálkozik. Mestre- Marghera vezetékkel és délen a Frialuival ez a harmadik iparvízvezeték Olaszország­ban­Hólepedő Dobos László könyve Dobos Lászlót, a szlovákiai magyar írót nem kell be­mutatni az olvasónak. Megjelenő regényei néhány nap alatt elfogynak a könyvesboltokból. 1978. májusában Eger­ben járt Tözsér Árpád és Batta György költőkkel együtt. A Hólepedő, az idei könyvhét ajándéka, méltán állít­ható az eddig megismert — Messze voltak a csillagok, Földönfutók, Egy szál ingben — Dobos-regények sorába. Hittel megírt, önvizsgálatra késztető írás ez is, benne az író az értelmes életért, a tiszta, szép emberségért perel. Főhősének, a fiatal tanárnőnek sorsával-küzdelmével üzen. Erzsébet ízig-vérig mai lány. Nem tűri, hogy számon kérjék idejét, útjait. „Az én igazságom most a nyugtalan­ság” — hiteti el önmagával. Vágyai messze röpítik csa­ládjától, környezetétől, mégsem képes életét tartalmassá alakítani, önmagát megtalálni. Korábbi élményei, tapasz­talatai hatására bizalmatlanná lesz, lelke becsukódik, ma­gányos marad. Pedig kínozza az egyedüllét, százféle alakot öltene inkább: lenne „tiltott szerelmes, megesett lány, hű­ség és hűtlenség próbája, befalazott asszony, csak páratlan, magányos nem”. — Érzi, „aki egyedül van, ha erős is, ki­szolgáltatott”. De olyan közegben él, ahol nem talál ba­rátra, társra. Tantestületében kolléganői révbe ért felesé­gek, akik jólétükön nem látnak túl. Visszataszító ahogy a megszerzett „tárgyakat és ruháikat mosolygó ostobasággal emelik fejük fölé, mintha azt kiáltanák: Győzelem!... Él­jen!... Vivát!...” Férfikollégái jól ellenőrzött férjek, kis- igényűek, megtört életűek. Az ilyenek sohasem fogják megtudni, mi a szerelem, a fájdalom, a várakozás. „Az örömöt is ujjaik hegyével érintik csupán...” Szüleitől, rokonaitól másfajta életszemlélete, nyugtalansága hajtja el. Egyetlen — reménytelen — szerelme szép emlék marad csupán. Erzsébet megoldhatatlannak látja helyzetét, a magány szorításából menekülve felelőtlenül rohan kocsi­jával a céltalanságba, a majdnem-halálba. Dobos László gazdagon megajándékozta hősét vonzó tulajdonságokkal. Ez a fiatal lány kiválik környezetéből, nemcsak szépségével, de tudásszomjával, igényességével is. Belső szabadságát nem tudja felcserélni „mézeskalács”- nyugalomra. Az emberi szépség, bátorság kinyílik a lel­kében, de hevülni, átforrósodni tőle, másokat megperzselni vele képtelen. Emberi jóságából-melegségéből tanítványai sem kaptak eleget. Nehezen nyíló lélek, s így az ő sorsá­ban is érvényre jut a Nagy László-i igazság: „lezárva megromlik bennem a szerelem, kő lesz a szeretet, érték­telen a bánat”. Az író kíméletlen hősével szemben, hatalmas szenve­dést zúdít rá. A sorokat olvasva elszorult szívvel kérdez­zük: érhet-e fiatal nőt ennél nagyobb csapás? De ez az ára a „józanitó tisztálkodásnak". Erzsébetnek a betegágyon, a gipszteknőben kell újjászületnie, apránként, az emlékezés’ tanulságaiból felépítenie, s vállalnia jövendő sorsát, ösz- szetört testtel, roncsolt arccal, lassan gyógyuló lélekkel kell ráébrednie hivatása értelmére. S ahogy tanulja az életbe vezető mozdulatokat, úgy győzi le félelmeit, készíti fel szívét a szerelemre, a várható örömökre. Külön tanulmányt érdemelne a Hólepedő feszes szer­kezete, idősíkjainak váltogatása, egymásba játszása, lélek- ábrázolásának gazdag eszköztára, érzékletes nyelve. Az első oldaltól az utolsóig, gyönyörködhetünk Dobos László stílusának szépségében, erejében: látványt, víziót idéző expresszív hatású, jellegzetesen egyéni képeiben. Például a csend szót több mint 10 különféle jelentésben, rendkívül1 "r finom lélek- és szituációábrázoló funkcióban találhatjuk meg. Ez a kavargó élményekkel telített, feszült atmosz­féráid, modern struktúrájú regénykompozíció katartikus olvasmányélményt ígér. DOBÖNÉ BERENCSI MARGIT m m-mrr ^ ^ m, mi* »***a«***^*^A — — — — - -*Ln.nr>JI>rLr\lTü*tiru‘U*- ni~~inn~Ti TRENCSÉNYI IMRE: Az igazgató N ézzél nem ígérem,' Hogy fák­lyásmenet lesz. Különösen az első időkben. De maga tehetsé­ges, talpraesett fiatalember. Csak egyről ne feledkezzék meg soha: „Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse...” Ért en­gem. Egyébként az elődje is itt galoppírozta el magát... Maga' egy törvényt ismert: a népgazda­ság érdeke! Hogy X vagy Y... ? Hát istenem! Ha nem lesz gazda­ságos a verkli, előbb vagy utóbb mindenki veheti a kalapját !... Azért ne féljen, nem lesz egyedül. A helyettese ... ismeri már Palo­tait? Nem rossz gyerek, majd meglátja. Ha valami probléma van, jöjjenek. No, ezt csak úgy mondom. Nem lesz itt semmi baj, maga kitűnő mérnök, Pacás — mármint Palotai — univerzális ko­ponya. Harminc éve ismerem... Jó munkát, sok sikert kívánok. Fel a. fejjel! Szabad kezet kapott. Hát csak keményen, határozottan. Az elismerés sem fog elmaradni, biztosíthatom. 3! S . ★ — Palotai vágyók.' Üdvözöllek. Azt javaslom, lássunk a dolgunk­hoz, . közben majd úgyis megis­merkedünk. Egy trágyadomb ez, köztünk szólva. Egy maffia. Nyil­ván .tájékoztattak. Az öregnek — az elődödnek — az volt a fő hi­bája, hogy nem tudott nemet mon­dani. A rokonság nagy volt, a nő­ket is szerette, manapság meg ki adja osztályvezetőnél alább? Állí­tom, hogy több osztály van ebben a gyárban, mint gép!... No de nézz.ü'k, miből élünk! Először is a közvetlen munkatársainkat kell ki­választanunk. Ügy gondolom, cél­szerűbb, ha külön titkárságot tar­tunk. No persze valaki koordinál­ná a munkájukat. Én áthoznám a minisztériumból, ha egyetértesz ve­le, néhány kipróbált emberemet, esetleg, ha megengeded, ajánlanék neked is... No persze, persze, bo­csáss meg, nyilván neked is volt egy-két elképzelésed ... Értelek, hogyne értenélek! Egyszerűsíteni fogjuk az adminisztrációt, persze hogy egyszerűsítjük! De azért néz­zünk szembe a valósággal! Min­denkit, ugye nem lehet elküldeni. Majd meg fogod látni. Jó, ha egy­két nyugdíjastól megszabadulha­tunk. A kulcspozíciókat ugyanak­kor kézben kell tartanunk. Nem szolgáltathatjuk ki magunkat a maffiának! Ezen belül természete­sen maximális módon érvényesí­teni fogjuk a gazdaságosság szem­pontjait ... ★ — Öregem, ekkora bajban még soha nem voltam! Tudod hogy kaptam egy gyárat. Aranybánya, Állami-díj, díszsírhely, utazás, amit akarsz... Csak éppen át kell szervezni, merthogy ráfizetéses. Nagyon ráfizetéses! Miért, mit gondoltál? Talán csak úgy hajigál- ják utánunk a kényelmes pozíció­kat? ___, Ötszáz fő. Ebből százöt­v en a közvetlen termelő... Papí­ron. Kinek volt ideje lemenni... ? Varázsló vagyok én?! Tessék gaz­daságossá tenni!. .. A termékvál­tás nem gond, azon a néhány ócs­ka gépen már mindent gyártottak! De az a sok szerencsétlen . . . ! Ki­cserélek, mondjuk, tíz embert, le­építek valahogy húszat, mondd, hogy ötvenet... Szabad kéz! Rö­högök !... Tudod, hogy van némi fogalmam a dolgokról, de ha most nem vagyok észnél, nagyon meg­fürdetnek. Rendben van, hogy né- hány régi bútordarabhoz nem le­het nyúlni, majdcsak nyugdíjba mennek. De idenyomtak mellém egy helyettest, derült égből a vil­lámcsapás! Ez egy egész hadsere­get akar magával hozni!... Hát mit mondhatok neki? Azért ad­ták, hogy segítsen... De nem baj! Mennyi most a te fizetésed ? ... Hogy jön ez ide? Azt számolga­tom, hogyan tudnálak átvenni. Te is a helyettesem lemnél. Nem szol­gáltathatom ki magam teljesen en­nek a nehéz vagány Palotainak!.. Nem akarsz nekem segíteni ?... Értelek. Csinos legalább?... És a másik kettő kicsoda 2 ...: Mit bá­nom, hozz, akit akarsz! írathatom a kikérőket? .. ★ — Nézze, Balogh szaktárs, én nem tudok magának lakatosokat szülni, sem hegesztőket. Létszám­stop van, értse meg! Ne akar­ja nekem bemesélni, hogy éppen az az egy ember hiányzik magá­nak!... Majd a Dudás he!vett kap valakit. Ha lesz jelentkező. Három emberhiánnyal dolgoznak másfél éve, éppen a Dudás fogja , magú* kai. a földhöz csapni? Az emberek fölfelé törekszenek, ez természetes dolog, úgy hiszem. A maga fia miért nem jön ide magához dre- hálni? Na látja... — Gépet? Most? Négyszázeze­rért. Lerobbant, lerobbant! Meg kell javítani. Ha két hónap, két hónap. Addig is dolgoznak az em­berek. Mi az, hogy „és a töb­bi?”... Szervezés kérdése. Ügy kell a munkát elosztani, hogy min­denkinek jusson. Hogy a terme­lékenység? Ne legyünk már gye­rekek! Azt se tudjuk, holnap kép- szöget gyártunk, vagy harisnya- nadrágot! ... ★ — Póthitel? Képtelenség. Az egész bájzlit rég be kellett volna csukni. No, csak azért mondom. Maguk arra vállalkoztak, hogy ... legalábbis csökkentik a ráfizetést. Most meg még fejni akarnak? Ezt az elődjeik is meg tudták volna tenni. Nem megy, fiúk, beruhá­zásról szó sem lehet. Nagyon he­lyes. korszerűsíteni kell az admi­nisztrációt ... Ezzel kapcsolatban még lesz egy kis észrevételem, no de nem erről van most szó. Az adminisztrációt korszerűsíteni kell, nagyon helyes. A létszámot is le­het csökkenteni, sőt, kell is, ter­mészetesen, ahogy a vállalati ér­dek megkívánja ... Korszerűtlen épületben valóban nem lehet kor­szerűen dolgozni. Nem férnek egy­mástól, el is hiszem. Az igazgató- sági épületük legalább száz éve épült. Szerencsétlen kis unokahú­gom is harmadmagával ül egy majd megmondtam mekkora szo­bában ... No, csak azért mondom, hogy ismerem a körülményeiket. Kétségtelen, hogy a vállalatok ma ? modem irodaházakat építenek, > természetes, hogy ez is a fejlődés- S hez tartozik, de maguk, már 5 akárhogyan is nézzük, csak púp a { népgazdaság hátán... Már meg- > bocsássatol?, fiúk, ha még most > egy irodaházat is ___ Tíz emelet s a latt manapság nincs az ilyesmi. < Csupa üveg, villog, fénylik, mész. I szire látszik. Értitek... Jó tudom, > hogy áldozatok nélkül semmi sem S megy. Tudom, hogy a szervezési \ főosztályon is hárman tipródnak $ egymáson, meg a többi osztályon ? is sok a probléma... Meg kell S hogy mondjam, én a szervezési s főosztályt is két. önálló főosztályra l bontanám, de erről majd más- > kor ... Visszatérve a lényegre: ha > készítenétek egy pontos ' felméré- s seken alapuló tervezetet arról, < hogy mennyiben növelné a tér- ? melékenységet perspektívájában > a tudományos alapokon átszerve- \ zett szervező apparátus, akkor én \ azt is el tudnám képzelni, hogy ■ ? megkaphatnátok a póthitelt az új > beruházásra. No nem százmilliót, S legföljebb hetvenet, de elég lesz s ez is az új irodaházra. Azt is \ megmondom, siessetek ...' > * — Miféle műhely? Tudja a bá- ? nat! Én a mélyépítőkhöz tartozom. > Amott állt még tegnap valami > téglafal, ahol most a cölöpverő \ puffog. El kellett itt is planíroz- \ ni, erre jár majd be, úgy mond- l jál?, a toronydaru. Nem idevaló i vagyak én, aztán nem tudom, hogy \ állt-e itt valami műhely, vagy > nem állt. De igencsak állhatott, ) mert arra a föld is olajszagú... ? Ha maga jobban tudja, mit kér- \ dezi?... Lassabban, uram! Ide- £ ges?... No nézd a naplopóját! 5 Gyár még sehol! Majd lesz, ha > lesz! Ö meg már kapja a nagy do- ? hányt!... Méghogy ő az igazga- J tó!... Én meg a váci püspök va~ s gyök!.». s

Next

/
Thumbnails
Contents