Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
Süllyedés fenyegeti Ravennát X világi közvéleményét hosszú időn keresztül foglalkoztatta az a tény, hogy Velencét a vízbe süllyedés fenyegeti. Eközben azonban viszonylag kevés szó esett a 125 km-re délre fekvő Ravennát fenyegető veszélyről. Pedig ez is hasonló az előzőhöz és Ravenna kultúrtör- ténetdleg semmivel sem kevésbé fontos. A keleti gót Theuderich idején a város a Nyugat-római Birodalom fővárosa volt, eredete azonban még messzebbre nyúlik visz- sza. A lagúnák közötti kis szigetek települései az időszámításunk előtti időszakra vezetnek vissza bennünket. Ez az ősi város az elmúlt húsz esztendőben 50—90 cm-t süllyedt, 'sőt egyes kritikus pontokon 120 cm-t. Ez a süllyedés az elmúlt időben már olyan veszélyessé vált, hogy drasztikus intézkedéseket kell foganatosítani a 120 000 lakosú várost fenyegető veszély feltartóztatására. Már 1977-ben hírt kapott a világ arról, hogy a másfél ezer éves világhírű Ravennai Bazilika, páratlan bizánci mozaikjaival együtt azért nem áll még víz alatt, mert pumpákat szereltek fel a bazilikában. Ha a süllyedést nem sikerül megállítani, akkor tíz év múlva a város és a tenger közötti terület 70 százalékát állandó jelleggel elönti a víz. (Ez a rész jelenleg feliszapolt terület, Ravenna eredetileg közvetlenül a tengernél feküdt, de most már 12 km-re fekszik a parttól. Ugyanúgy, mint Velence esetében, az erős süllyedés Ravennában is mindenekelőtt a talajvizek túlzott fel- használásának a következménye. A süllyedés főleg a második világháború utáni években, az ipar gyors fejlődésével- egyenes arányban fokozódott. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi súlyos helyzetbe az iparosítás következményeként került a város. 1885 és 1953 között Ravenna évente átlagosan 0,26 cm-t süllyedt. 1953 és 1970 között az évi átlagos süly- lyedés már 2,99 cm volt, 1970 és 1973 között pedig a süly- lyedés mértéke elérte a 7,27 om-es átlagot. Azóta 6—7 cm-et süllyed évente átlagosan a város. Évi több mint 3 cm-es süllyedést véve alapul, a lesüllyedt terület nagy. sága több mint 320 km2. A hetvenes évek közepén Velence évente 5 mm-nyit süllyedt bele a lagúnába. A város építészeti jellegét a több millió facölöpre épült házak és a kereken száz kis sziget alkotta lagúnaváros adja meg. Ezekre rendkívül veszélyes volt a süllyedés, amit újfajta módon sikerült megállítani: a város alatt 20 —30 méterre elterülő talajvíztartalékokat nem aknázzák ki, és az ipari üzemek is beszüntetik a lagúnák alatti fúrásaikat. A Velence környéki ipari létesítményekhez vízvezetéket építettek, ami a Treviso tartománybeli Sile folyó vizével látja el ezeket az ipari létesítményeket A szakértők valamennyien egyetértenek abban, hogy Ra" venna esetében hasonló „kezelést” kell alkalmazni. Az utóbbi néhány esztendőben történt is egy-két dolog ebben a szellemben. A városi vízellátást például a Reno folyó vizének elvezetésével javították meg. Egyidejűleg lezártak egy sor artézi kutat. Mindezeken felül 4,5 millió márkának megfelelő összegért egy újabb vízvezetéket építettek, kifejezetten az iparzóna igényeinek kielégítésére. Ez a két hónappal ezelőtt átadott, 20 km hosszú vezeték is a Reno folyó vizéből táplálkozik. Mestre- Marghera vezetékkel és délen a Frialuival ez a harmadik iparvízvezeték OlaszországbanHólepedő Dobos László könyve Dobos Lászlót, a szlovákiai magyar írót nem kell bemutatni az olvasónak. Megjelenő regényei néhány nap alatt elfogynak a könyvesboltokból. 1978. májusában Egerben járt Tözsér Árpád és Batta György költőkkel együtt. A Hólepedő, az idei könyvhét ajándéka, méltán állítható az eddig megismert — Messze voltak a csillagok, Földönfutók, Egy szál ingben — Dobos-regények sorába. Hittel megírt, önvizsgálatra késztető írás ez is, benne az író az értelmes életért, a tiszta, szép emberségért perel. Főhősének, a fiatal tanárnőnek sorsával-küzdelmével üzen. Erzsébet ízig-vérig mai lány. Nem tűri, hogy számon kérjék idejét, útjait. „Az én igazságom most a nyugtalanság” — hiteti el önmagával. Vágyai messze röpítik családjától, környezetétől, mégsem képes életét tartalmassá alakítani, önmagát megtalálni. Korábbi élményei, tapasztalatai hatására bizalmatlanná lesz, lelke becsukódik, magányos marad. Pedig kínozza az egyedüllét, százféle alakot öltene inkább: lenne „tiltott szerelmes, megesett lány, hűség és hűtlenség próbája, befalazott asszony, csak páratlan, magányos nem”. — Érzi, „aki egyedül van, ha erős is, kiszolgáltatott”. De olyan közegben él, ahol nem talál barátra, társra. Tantestületében kolléganői révbe ért feleségek, akik jólétükön nem látnak túl. Visszataszító ahogy a megszerzett „tárgyakat és ruháikat mosolygó ostobasággal emelik fejük fölé, mintha azt kiáltanák: Győzelem!... Éljen!... Vivát!...” Férfikollégái jól ellenőrzött férjek, kis- igényűek, megtört életűek. Az ilyenek sohasem fogják megtudni, mi a szerelem, a fájdalom, a várakozás. „Az örömöt is ujjaik hegyével érintik csupán...” Szüleitől, rokonaitól másfajta életszemlélete, nyugtalansága hajtja el. Egyetlen — reménytelen — szerelme szép emlék marad csupán. Erzsébet megoldhatatlannak látja helyzetét, a magány szorításából menekülve felelőtlenül rohan kocsijával a céltalanságba, a majdnem-halálba. Dobos László gazdagon megajándékozta hősét vonzó tulajdonságokkal. Ez a fiatal lány kiválik környezetéből, nemcsak szépségével, de tudásszomjával, igényességével is. Belső szabadságát nem tudja felcserélni „mézeskalács”- nyugalomra. Az emberi szépség, bátorság kinyílik a lelkében, de hevülni, átforrósodni tőle, másokat megperzselni vele képtelen. Emberi jóságából-melegségéből tanítványai sem kaptak eleget. Nehezen nyíló lélek, s így az ő sorsában is érvényre jut a Nagy László-i igazság: „lezárva megromlik bennem a szerelem, kő lesz a szeretet, értéktelen a bánat”. Az író kíméletlen hősével szemben, hatalmas szenvedést zúdít rá. A sorokat olvasva elszorult szívvel kérdezzük: érhet-e fiatal nőt ennél nagyobb csapás? De ez az ára a „józanitó tisztálkodásnak". Erzsébetnek a betegágyon, a gipszteknőben kell újjászületnie, apránként, az emlékezés’ tanulságaiból felépítenie, s vállalnia jövendő sorsát, ösz- szetört testtel, roncsolt arccal, lassan gyógyuló lélekkel kell ráébrednie hivatása értelmére. S ahogy tanulja az életbe vezető mozdulatokat, úgy győzi le félelmeit, készíti fel szívét a szerelemre, a várható örömökre. Külön tanulmányt érdemelne a Hólepedő feszes szerkezete, idősíkjainak váltogatása, egymásba játszása, lélek- ábrázolásának gazdag eszköztára, érzékletes nyelve. Az első oldaltól az utolsóig, gyönyörködhetünk Dobos László stílusának szépségében, erejében: látványt, víziót idéző expresszív hatású, jellegzetesen egyéni képeiben. Például a csend szót több mint 10 különféle jelentésben, rendkívül1 "r finom lélek- és szituációábrázoló funkcióban találhatjuk meg. Ez a kavargó élményekkel telített, feszült atmoszféráid, modern struktúrájú regénykompozíció katartikus olvasmányélményt ígér. DOBÖNÉ BERENCSI MARGIT m m-mrr ^ ^ m, mi* »***a«***^*^A — — — — - -*Ln.nr>JI>rLr\lTü*tiru‘U*- ni~~inn~Ti TRENCSÉNYI IMRE: Az igazgató N ézzél nem ígérem,' Hogy fáklyásmenet lesz. Különösen az első időkben. De maga tehetséges, talpraesett fiatalember. Csak egyről ne feledkezzék meg soha: „Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse...” Ért engem. Egyébként az elődje is itt galoppírozta el magát... Maga' egy törvényt ismert: a népgazdaság érdeke! Hogy X vagy Y... ? Hát istenem! Ha nem lesz gazdaságos a verkli, előbb vagy utóbb mindenki veheti a kalapját !... Azért ne féljen, nem lesz egyedül. A helyettese ... ismeri már Palotait? Nem rossz gyerek, majd meglátja. Ha valami probléma van, jöjjenek. No, ezt csak úgy mondom. Nem lesz itt semmi baj, maga kitűnő mérnök, Pacás — mármint Palotai — univerzális koponya. Harminc éve ismerem... Jó munkát, sok sikert kívánok. Fel a. fejjel! Szabad kezet kapott. Hát csak keményen, határozottan. Az elismerés sem fog elmaradni, biztosíthatom. 3! S . ★ — Palotai vágyók.' Üdvözöllek. Azt javaslom, lássunk a dolgunkhoz, . közben majd úgyis megismerkedünk. Egy trágyadomb ez, köztünk szólva. Egy maffia. Nyilván .tájékoztattak. Az öregnek — az elődödnek — az volt a fő hibája, hogy nem tudott nemet mondani. A rokonság nagy volt, a nőket is szerette, manapság meg ki adja osztályvezetőnél alább? Állítom, hogy több osztály van ebben a gyárban, mint gép!... No de nézz.ü'k, miből élünk! Először is a közvetlen munkatársainkat kell kiválasztanunk. Ügy gondolom, célszerűbb, ha külön titkárságot tartunk. No persze valaki koordinálná a munkájukat. Én áthoznám a minisztériumból, ha egyetértesz vele, néhány kipróbált emberemet, esetleg, ha megengeded, ajánlanék neked is... No persze, persze, bocsáss meg, nyilván neked is volt egy-két elképzelésed ... Értelek, hogyne értenélek! Egyszerűsíteni fogjuk az adminisztrációt, persze hogy egyszerűsítjük! De azért nézzünk szembe a valósággal! Mindenkit, ugye nem lehet elküldeni. Majd meg fogod látni. Jó, ha egykét nyugdíjastól megszabadulhatunk. A kulcspozíciókat ugyanakkor kézben kell tartanunk. Nem szolgáltathatjuk ki magunkat a maffiának! Ezen belül természetesen maximális módon érvényesíteni fogjuk a gazdaságosság szempontjait ... ★ — Öregem, ekkora bajban még soha nem voltam! Tudod hogy kaptam egy gyárat. Aranybánya, Állami-díj, díszsírhely, utazás, amit akarsz... Csak éppen át kell szervezni, merthogy ráfizetéses. Nagyon ráfizetéses! Miért, mit gondoltál? Talán csak úgy hajigál- ják utánunk a kényelmes pozíciókat? ___, Ötszáz fő. Ebből százötv en a közvetlen termelő... Papíron. Kinek volt ideje lemenni... ? Varázsló vagyok én?! Tessék gazdaságossá tenni!. .. A termékváltás nem gond, azon a néhány ócska gépen már mindent gyártottak! De az a sok szerencsétlen . . . ! Kicserélek, mondjuk, tíz embert, leépítek valahogy húszat, mondd, hogy ötvenet... Szabad kéz! Röhögök !... Tudod, hogy van némi fogalmam a dolgokról, de ha most nem vagyok észnél, nagyon megfürdetnek. Rendben van, hogy né- hány régi bútordarabhoz nem lehet nyúlni, majdcsak nyugdíjba mennek. De idenyomtak mellém egy helyettest, derült égből a villámcsapás! Ez egy egész hadsereget akar magával hozni!... Hát mit mondhatok neki? Azért adták, hogy segítsen... De nem baj! Mennyi most a te fizetésed ? ... Hogy jön ez ide? Azt számolgatom, hogyan tudnálak átvenni. Te is a helyettesem lemnél. Nem szolgáltathatom ki magam teljesen ennek a nehéz vagány Palotainak!.. Nem akarsz nekem segíteni ?... Értelek. Csinos legalább?... És a másik kettő kicsoda 2 ...: Mit bánom, hozz, akit akarsz! írathatom a kikérőket? .. ★ — Nézze, Balogh szaktárs, én nem tudok magának lakatosokat szülni, sem hegesztőket. Létszámstop van, értse meg! Ne akarja nekem bemesélni, hogy éppen az az egy ember hiányzik magának!... Majd a Dudás he!vett kap valakit. Ha lesz jelentkező. Három emberhiánnyal dolgoznak másfél éve, éppen a Dudás fogja , magú* kai. a földhöz csapni? Az emberek fölfelé törekszenek, ez természetes dolog, úgy hiszem. A maga fia miért nem jön ide magához dre- hálni? Na látja... — Gépet? Most? Négyszázezerért. Lerobbant, lerobbant! Meg kell javítani. Ha két hónap, két hónap. Addig is dolgoznak az emberek. Mi az, hogy „és a többi?”... Szervezés kérdése. Ügy kell a munkát elosztani, hogy mindenkinek jusson. Hogy a termelékenység? Ne legyünk már gyerekek! Azt se tudjuk, holnap kép- szöget gyártunk, vagy harisnya- nadrágot! ... ★ — Póthitel? Képtelenség. Az egész bájzlit rég be kellett volna csukni. No, csak azért mondom. Maguk arra vállalkoztak, hogy ... legalábbis csökkentik a ráfizetést. Most meg még fejni akarnak? Ezt az elődjeik is meg tudták volna tenni. Nem megy, fiúk, beruházásról szó sem lehet. Nagyon helyes. korszerűsíteni kell az adminisztrációt ... Ezzel kapcsolatban még lesz egy kis észrevételem, no de nem erről van most szó. Az adminisztrációt korszerűsíteni kell, nagyon helyes. A létszámot is lehet csökkenteni, sőt, kell is, természetesen, ahogy a vállalati érdek megkívánja ... Korszerűtlen épületben valóban nem lehet korszerűen dolgozni. Nem férnek egymástól, el is hiszem. Az igazgató- sági épületük legalább száz éve épült. Szerencsétlen kis unokahúgom is harmadmagával ül egy majd megmondtam mekkora szobában ... No, csak azért mondom, hogy ismerem a körülményeiket. Kétségtelen, hogy a vállalatok ma ? modem irodaházakat építenek, > természetes, hogy ez is a fejlődés- S hez tartozik, de maguk, már 5 akárhogyan is nézzük, csak púp a { népgazdaság hátán... Már meg- > bocsássatol?, fiúk, ha még most > egy irodaházat is ___ Tíz emelet s a latt manapság nincs az ilyesmi. < Csupa üveg, villog, fénylik, mész. I szire látszik. Értitek... Jó tudom, > hogy áldozatok nélkül semmi sem S megy. Tudom, hogy a szervezési \ főosztályon is hárman tipródnak $ egymáson, meg a többi osztályon ? is sok a probléma... Meg kell S hogy mondjam, én a szervezési s főosztályt is két. önálló főosztályra l bontanám, de erről majd más- > kor ... Visszatérve a lényegre: ha > készítenétek egy pontos ' felméré- s seken alapuló tervezetet arról, < hogy mennyiben növelné a tér- ? melékenységet perspektívájában > a tudományos alapokon átszerve- \ zett szervező apparátus, akkor én \ azt is el tudnám képzelni, hogy ■ ? megkaphatnátok a póthitelt az új > beruházásra. No nem százmilliót, S legföljebb hetvenet, de elég lesz s ez is az új irodaházra. Azt is \ megmondom, siessetek ...' > * — Miféle műhely? Tudja a bá- ? nat! Én a mélyépítőkhöz tartozom. > Amott állt még tegnap valami > téglafal, ahol most a cölöpverő \ puffog. El kellett itt is planíroz- \ ni, erre jár majd be, úgy mond- l jál?, a toronydaru. Nem idevaló i vagyak én, aztán nem tudom, hogy \ állt-e itt valami műhely, vagy > nem állt. De igencsak állhatott, ) mert arra a föld is olajszagú... ? Ha maga jobban tudja, mit kér- \ dezi?... Lassabban, uram! Ide- £ ges?... No nézd a naplopóját! 5 Gyár még sehol! Majd lesz, ha > lesz! Ö meg már kapja a nagy do- ? hányt!... Méghogy ő az igazga- J tó!... Én meg a váci püspök va~ s gyök!.». s
