Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
A borii Könyvtárban Szünidőben, könyvekkel Hol tart Eger műemlékvédelme? Beszélgetés a tömbrekonstrukció eredményeiről és gondjairól A felszabadulás előtt meglehetősen kisváros jellegű Eger 1945 után fokozatosan, majd lendületesen fejlődött Az iparosodás révén nőtt a lakosság száma, ezért egyre több új lakást kellett építeni. A hazai és a külföldi turisták mindinkább felfigyeltek erre a történelmi nevezetességekben gazdag településre. Ezek óvása, megőrzése. helyreállítása nem kis feladatot jelentett. Annál is inkább, mert régebben nem sokat törődtek ezzel, s ezért sürgős segítségre volt szükség. A nagyszabású munkálatok 1967-ben indultak meg, épp a huszonnegyedik órában. Azóta számos hazai és nemzetközi elismerést kiváltó siker született e téren, ánj tennivalókban ma sincs hiány. Ezekről a széles rétegeket érdeklő kérdésekről beszélgetett munkatársunk Zöm- bori Ferenccel, az egri városi tanács osztályvezető főmérnökével. Rajt, gondokkal — Miként milyen elvekhez alkalmazkodva alakították ki a leglényegesebb elképzeléseket? — 1966-ban az építésügyi miniszter az Országos Műemléki Felügyelőséggel együttműködve védetté nyilvánította a történelmi városrészt. Ugyanebben az esztendőben — helyi kívánságra — az Országos Műemlék- védelmi Bizottság tagjai a megyeszékhelyen tartottak egy olyan ülést ahol megfo- gairn, ha/tták a legalapvetőbb elképzeléseket. Az elvi döntés így szólt: el kell készíteni a belváros és a vár vekor- :rukciójának intéz- keo ér tervét. Ezt a határozatot mindenki örömmel fogad1? A cselekvés nem is késet azt is mondhatnám: a nemes ügy jó sínre került. Éreztük: a rajtot nem halaszthatjuk sokáig: ezért nem várhattuk meg. amíg asztalra teszik mind az általános mind a részletes rendezés terveket, hanem hozzáfogtunk a kivitelezéshez. Még 1967-ben! Akkor is, ha sejtettük, hogy jó néhány gonddal kell majd menet közben megbirkóznunk. Senki sem csalódik — Hallhatnánk ezekről részletesebben ? — Azt szerettük volna — s ez sezrencsére meg is valósult —, hogy az ódon házakban is korszerű életkörülményeket teremtsünk az emberek számára. Rájöttünk ugyanis arra. hogy a barokk centrumból majdhogy menekülnek a lakók a kényelmes lakótelepekre. Ez érthető, hiszen senkit sem vonz a komfortnélküliség. A szűkös üzlethelyiségek is akadályozták a kulturált áruellátást és vendéglátást. Így aztán három csoportba osztottuk az épületállományt. Az elsőt a műemléki vagy az ilyen jellegű, a városképi jelentőségű házak alkották. Ezeket maradéktalanul korszerűsítettük, felújítottuk. A másikba soroltuk azokat, amelyeket viszonylag jó állapotuk miatt érdemes volt rendbe hozni. A harmadikba a bontásra szántak kerültek. Az így felszabaduló területekre. foghíjakra a környezet hangulatához simuló, annak stílusegységét meg nem törő létesítményeket emeltünk. Mindez persze nem ment sem könnyen, sem máról holnapra. Igen sokan idegenkedtek attól, 1979. augusztus 5., vasárnap hogy bizonyos időre átmeneti lakásokba költözzenek. Ebben közrejátszhatott az is, hogy nem gondoskodtunk megfelelő tájékoztatásról. Később persze ez az ellenérzés — a siker láttán — eloszlott. Az is hátráltatott bennünket, hogy a pénzügyi alap több forrásból tevődött össze, s az egyeztetés nem mindig volt zökkenőmentes, s ez bizony olykor hátráltatta a megszabott tempót. Az ipari üzemek kitelepítése se volt egyszerű dolog. A negyedik ötéves terv végéig a tervezési és a kivitelezési kapacitás sem felelt meg a várakozásnak. Ettől függetlenül nem mondtunk le céljaink valóra váltásáról. A kezdeti tartózkodásnak jelenleg semmi nyoma, senki sem csalódott: elégedett a lakosság, s maradandó élmények sorával gazdagodnak az Egerbe látogatók. Tömbrekonstrukció — előnyökkel — Meddig jutottak, s mik az elkövetkező időszak feladatai? — Bevált a tömbrekonstrukció módszere. Ennek lényege az, hogy a korábban szétszórt, s épp ezért lassan haladó munkálatokat négy utca által határolt területekre vontuk össze. így fokozódott a hatékonyság. Pillanatnyilag nemcsak a belvárosban, fianem az egész városközpontban ’ tevékenykedünk. Ezzel párhuzamosan megindult a huszonötös fő közlekedési út átkelési szakaszának építése, amely a centrumot nyugaton és északon határolja. Ha ez elkészül — előreláthatólag 1980 végére —, akkor új forgalmi rend léphet életbe. Ez azt jelenti, hogy a gépjármű- forgalom zömét elterelhetjük, s kialakulhat egy sétálóegység a Széchenyi utca, Csíky Sándor és Bajcsy- Zsilinszky utcák közötti 2: — Mi bajod, Robbie? Csak megvágtam magam — mondta Alice nyugodtan. — Eredj a fürdőszobába, hozz a gyógyszeresszekrényből kötszert és tapaszt. A gyerek eltámolygott Alice nevetett és vérző kezét a csap alá tartotta. Aztán Robbie-val, aki a sebkötözésben természetesen szerfölött ügyetlennek bizonyult, körülpólyáztatta a kezét. — Jó lesz így. Szorosabbra. egy kicsit. Igen, most jó. Most vágj le egy darabot a tapaszból és ragaszd le a kötést. A gyerek úgy nézett ki, mintha rosszul lét környékezné. Kétségbeesetten csuklóit, ahogy az ollót kereste. — Fogd a kést, igen, igen, a hámozókést. « Robbie fogta a véres pengéjű kést és szótlanul rámeredt. Alice bátorítólag mosolygott rá: — Na, vágj már egy kis ragtapaszt. A fiú összeszorított ajakkal vágott le egy darabot. — Nagyon jó — dicsérte szakaszon'; a Bajcsy-Zsi- linszky, a Marx Károly, az Alkotmány, a Jókai utcákban és a Dobó téren. Ezzel sokak régi óhaja teljesül, s a múlt értékeinek rajongói háborítatlanul gyönyörködhetnek a műemléki együttesek varázsában. Annak is örülünk, hogy Eger központjában, 1967-től 1978 végéig 376 komfort nélküli lakásból 598 komfortos és összkomfortos létesült. Ez nemcsak a nagyobb alapterületek szűkítésének, hanem a foghíjak beépítésének is köszönhető. Üj, tágas üzletek fogadhatják a vásárlókat. Ezzel kapcsolatban elég csak az Ybl-díjas Centrum, az ÁFÉSZ-és a DOMUS-áruhá- zakat említeni. 1983-ig egyébként még jókora méretű élelmiszer-, cipő- és iparcikkárudák is tető alá kerülnek. Befejeződött a Minaret megerősítése, teljes renoválása. Az újonnan kialakított Felszabadulás tér a hozzá vezető sétányokkal általános tetszést váltott ki. A tömbbelsőkben és azokon kívül növeltük a zöldfelületeket, amelyeket korábban sokan hiányoltak. A közparkokban hamarosan díszivó- kutakat helyezünk el. Az elkövetkező esztendőkben újjávarázsoljuk a belváros köz- világítását. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy olykor tévedtünk is. Sajnos — a legjobb szándék ellenére sem sikerült mindig megvalósítani a korszerű műemlék- védelem követelményrendszerét. Példaképpen említem a Fellner Jakab utcai postaműszaki épületet, és a Bajcsy-tömbbelsőben levő IBUSZ-irodát. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy még körültekintőbben tevékenykedjünk, s 1990-ig — ekkorra zárul az egész városközpont rekonstrukciója — még maradéktalanabbul teremtsük meg a múlt és a jelen harmonikus együttlétét. Pécsi István meg Alice —, ügyesen tudsz bánni a késsel. Fájó keze egy ideig mentesítette bizonyos kötelezettségei alól, ezért Robbie hámozott krumplit, almát, vágott kenyeret, s egyáltalában nagyon segítőkésznek mutatkozott a konyhán. És mikor Alice keze már régen rendben volt, továbbra is szívesen elvégezte ezeket a feladatokat. Alice és a kisfiú barátok lettek — már amennyire egy fegyelmezett, szigorú asszony és egy engedelmes gyermek barátok lehetnek. — Nem akarsz anyunak szólítani? — kérdezte Alice, s Robbie rábólintott, mivel támaszt keresett, amiben megkapaszkodhat. — És hogy kell őt. I.? — Hangja megbicsaklott, s a fiú félénken és bizonytalanul tekintett Alice-re: az anya mellé egy apát is akart. — Öt? Apád fivérét? Miért, hiszen a nagybátyád — felelte Alice vidáman —, természetesen Rawdon bácsinak hívhatod. Robbie ezt nem tette meg, nyilván feleslegesnek tartotta, hogy nagybátyját egyáltalán a nevén szólítsa. A Banff házban általában csak kevés és személytelen szót váltottak egymással. Sem a reggelinél, sem az ebédnél nem beszéltek, a társalgást általában estére tartogatták. Lakonikus rövidséggel, az újság mögül tárgyalták meg az üzleti mérleget, vagy az éppen esedékes javításokat a házban. Ezért Robbie számára szinte alig akadt alkalom, hogy nagybátyját megszólítsa. Alice-t anyunak hívta, Alice pedig örült neki, hogy a gyerek anyunak nevezi, Rawdon viszont nem apu. A fiú, akinek szüksége volt rá, s aki most állandóan a szokNyár, kánikula,' vízpart, üdülés, jó levegő, pihenés... és egy jó könyv. Kell ennél több? így augusztus tájt aligha vágyhat másra a kikapcsolódni vágyó ember. De vajon a könyv — amely így vagy úgy, de végigkíséri egész életünket — betölti valóban e szerepét a „nagy nyári népvándorlás” és az „uborkaszezon” idejében? Hort esetében valóbb, ha „dinnyeszezont” mondunk. — Érződik, persze, hogy érződik, hogy a dinnyések nincsenek itthon — mondja a községi könyvtár vezetője, Majer ístvánné. — Októbertől áprilisig mindig több a kölcsönző. Ilyenkor az a mintegy 300 család is itthon van, s ma már egyre többen eljárnak ide. Ha nem is mindig a „legszebb” irodalomért, hát a krimikért, ponyvákért, más esetben a foglalkozásokat érintő szakirodalomért. A felszabadulási emlék- könyvtár nevet viselő bibliotéka irodájában beszélgetünk. A helyiség szinte raktárnak is beillik, annyi itt a folyóirat, s a különféle kiadvány. — Négy év alatt 12 ezer kötetre gyarapítottuk állományunkat — folytatja a fiatalasszony. — Az olvasók száma eléri a hatszázat, de ez a téli hónapokban mindig több lesz. Természetesen ezek az adatok magukban nem mondanak semmit, A magyar nyelv és kultúra határainkon kívüli ápolásának legfőbb irányító, segítő szerve, intézménye a négy- évenként tanácskozó anyanyelvi konferencia, amely ennek a kérdésnek a legjobb elméleti és gyakorlati szakembereit tömöríti — határainkon innen és túl. A legutóbbi, sorrendben harmadik anyanyelvi konferencia 1977 augusztusában tanácskozott nyáján csüngött, egy sor olyan gondolatot ébresztett benne, amilyenek régebben soha nem foglalkoztatták. Szimpátiahullám öntötte el a fiú iránt, s megpróbálta elképzelni, milyen lehetett az élete az édesanyja mellett, akit leszúrt a férje. Tettetett félénkséggel kérdezte tőle: — Biztosan hiányzik az édesanyád, ugye? Robbie zavartan meredt az asszonyra. — Hogy nézett ki az édesanyád ? — Ki? — Az édesanyád — ismételte meg Alice. — Hogy nézett ki az édesanyád? A fiú értetlenül bámult rá: — Hiszen te vagy az anyám! Alice óvatos, ügyes kérdéseket tett fel neki, melyekre a gyerek úgy keresgélte a válaszokat, mintha becsukta volna maga után a múlt ajtaját, vagy a feledés fátylát borította volna rá. — Hol laktál? írd le nekem azt a helyet, ahol éltél. Ha rákényszerítették, Robbie visszaemlékezett a helyiségekre, a falakra, a szomszédokra és a tanítóira; érdeklődés, belső részvétel nélkül mesélt, mintha szülei halála a tudatában elhomályosította volna a múltat. Vajon látta-e a gyilkosságot, töprengett Alice. Előhozta a régi családi albumot, megmutatta a fiúnak a vad tekintetű férfit, akinek merészen homlokába hullott a haja, aki úgy nézett ki, mint egy gyilkos, és aki annyira hasonlított a fiára. — Nagyon hasonlítsz az apádra — mondta Alice, s Raeburn gyermekkori képére mutatott. — Igen — felelte Robbie kifejezéstelen aroeái. ám ha a könyvtáros „jó boltos”, — ahogy én hívom ezt a hivatást —, akkor elsősorban az arányokon látszik meg: nálunk például a kölcsönzőknek több mint a fele felnőtt — Nyaranta másképpen kell értékelnünk. Ilyenkor a szünidős diákokra számítunk jobban. Szerdánként az alsótagozatosoknak játékdélutánokat tartunk, ahol a gyerekek filmeket vetíthetnek, rajzolhatnak, logikai és manuális játékokkal tölthetikel szabad idejüket — A kiállítások ilyenkor kedveltek. Most éppen egy helybéli dinnyés, Strausz István fafaragásait mutatjuk be. A naív alkotónak volt már tárlata Keszthelyen. Hévízen, s most a szülőfalujában is megismerhetik égerfa alkotásait. Augusztusban lesz még egy ex libris tárlatunk is, s tulajdonképpen ezzel kész is a nyári progT ram. Meggyőződésem, hogy mást nem is szabad csinálni. Csak azért, hogy ne jöjjön el senki? Sokkal nagyobb öröm, ha a gyerekek ebben a kánikulában is betoppannak, s azt mondják: „Tessék adni könyvet!” A bibliotékában legalább tíz fokkal hűvösebb van, mint odakint. Mégis alig- alig akad érdeklődő. — Hányán jönnek el naponta? — Mit szépítsem a dolgokat: kevesen. Jó, ha tízen- tizenöten. És ma hétfő van: a mozié a terep. Ilyenkor mindig ritkább a kölcsönzés. — Mik a nyári „slágerek”? — Nincs kimondottan közkedvelt kötet Nagyon várjuk a jövő heti szállítmány- nyál Zsolt Róbert írását Sokan kedvelik a sportot s természetesen Horton is elolvasnák a sikeres könyveket. Szinte nincs is olyan igény, amit ne tudnánk kielégíteni, hiszen mi is bevezettük a könyvtári kölcsönzést. Csak egy-két példa: egy szakmunkás diesel-hajtómotorokról szeretett volna megtudni valamit, egy egyetemista Ovidius verseskötetét kívánta volna elolvasni. Egy hét alatt beszereztük ezeket is. ★ Hétfő délután öt óra van. A könyvtár előtt a művelődési ház körül gyülekeznek a fiatalok. Kezdődik a mozi. Ki kismotorral, ki autóval, ki csak úgy gyalogosan érkezik. A műsoron: western. Hiába, szünidő van, a könnyebb műfajé az elsődleges szerep. Pedig a könyvtár 15 méterre van... ■ • Józsa Péter Készülődés IV. anyanyelvi konferenciára Hétfőn kezdődik a védnökség ülése Budapesten. Két konferencia között a védnökség látja el az irányítás feladatát. Figyelemmel kíséri, segíti a konferenciák határozatainak megvalósítását, dönt a felmerülő új feladatok valóra váltásának üteméről, módjáról, s tartja a kapcsolatot a — szélesebb értelemben vett — anyanyelvi mozgalom hazai és külföldi szakembereivel. — Te is így fogsz kinézni egyszer — folytatta Alice és megmutatta a fiúnak Raeburn legutóljára beragasztott fényképét. Robbie reszkető ajakkal elfordította a fejét Felállt, és ki akart menni a szobából. — Robbie — állította meg Alice —, édesanyádról nincs fénykép. Milyen volt? A gyerek vad tekintetet vetett rá, homlokába hulló haja enyhén megrezzent. — Te vagy az anyám! — kiáltotta és kirohant. Minden hónap huszonhatodikén Alice felhalrpozta a konyhaasztalon a Banff vaskereskedés üzleti könyveit, melléjük rakta a havi számlákat és nyugtákat, bekönyvelte az összegeket a „Tartozik” és „Követel” rubrikákba. Később kiállította az esedékes számlákat a vevőknek. Robbie az asztal túlsó végénél ült és ceruzát hegyezett. Alice a legszigorúbb pontossággal vetette papírra a számokat, betűket, s ehhez egy csomó finom és hegyes ceruzára volt szüksége. A csésze a gyerek előtt nemsokára papírvékony grafitszürke forgáccsal telt meg. — Tényleg ügyesen bánsz a késsel, fiam — dicsérte meg Alice. A fiú arca sugárzott a boldogságtól. Némán hallgatta, mikor Alice az iskoláról mesélt neki, ahová néhány héten belül járni fog. A szörnyű múlt után, melyet visszaszorított a tudata alá, a jövőbe kapaszkodott. — Veszek neked egy farmert meg egy T-pulóvert, és persze iskolatáskát is kapsz. Gondold át, melyik színt szereted a legjobban. SfeífT (Folytatjuk) Félidőnél tartunk most két konferencia között, ezért vált időszerűvé a védnökség ülése, arrely hétfőn kezdődik, négynapos programmal Budapesten. A tanácskozásra — amint ) Magyarok Világszö- ‘ vetségéiél elmondták — az ■ Európa Szállóban kerül sor. - A megbeszélések központi • témája: a védnökség további folyamatos működésének munkate.-Te, és a IV. anyanyelvi konferencia előkészí-1 tése, programformálás erre a két év múlva esedékes eseményre. ] Arról is tájékozódott azt MTI munkatársa, hogy a ; rendszeresen négyévenként tartott védnökségi ülésekre nemcsak az ötven tagú —' fele részben magyarokból álló — tesiület „hivatalos”! tagjait hív.ák meg, hanem másokat is, akik az anya- 1 nyelvi mozgalmat támogat-' ják. Ilyenformán most több ' mint százan — egyetemi tanárok, pedagógusok, egyházf emberek, ktlföldi magyar egyesületi vehetők, írók és más szellemi ilkotók —vesz--: nek részt a tanácskozáson. Munkaértekezlet lesz ezúttal is a védnökség kibővített ülése. Feladatai közé tartozik az előző konferencia óta végzett munka számbavétele, értékelése és a következő két év munkájának megtervezése. Minderre azért van szükség, — hangsúlyozták a Magyarok Világszövetségében —, mert tudnunk kell, hogyan áll szerte a világban a magyar nyelv, a magyar kultúra őrzésének, ápolásának ügye. milyen intézmények, s milyen mértékben, módszerrel és eredménnyel foglalkoznak vele. Számunkra — s az ügy szempontjából — az is fontos, igénylik-e és milyen formában igénylik a velünk való kapcsolatot Tudják-e. ■ akarják-e használni tankönyveinket, hogyan akarnak részt venni a magyarságtudat megőrzésében, kultúránk ápolásában, terjesztésében. A védnökségnek a lehetőség szerint minél átfogóbb képet kell szereznie a külföldön folyó magyartanítás különbö. ző formáiról, az iskolák, tan.' folyamok típusairól, az oktatás tartalmáról és módszereiről. illetőleg magának %■_ tanulásnak az indítékairól 1
