Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

Ke wese Rillet, de jobban arattak II megyében előszűr Kisfüzesen adták ki Zöld alapon—tizenegy számjegy Hát ebben sa évben is be­fejeződött. Magtárban a ga­bona. Az aratás szinte! ős­idők óta az egyik legfonto­sabb munkának számított, és sokszor még ma is nem­csak gazdasági, hanem poli­tikai kérdés is az eredmé­nyes betakarítás. A gabona már az év ele­jén sem sok jót ígért, itt Heves megyében sem, csak­úgy, mint az ország más ré­szein, hisz az ősszel a szá­razság, majd a téli fagyok sejtették, hogy gyengébben fejlődnek majd a növények a kívántnál. Különösen a jugoszláv és olasz fajták szenvedtek a hidegtől, s ezek nagy részét bizony tavasz- szal ki is kellett szántani. A legjobban a szovjet fajták bírták a telet, s szerencsére ezek tették ki a vetésterület több mint egyharmadát. Nem kis fejtörést okozott hát a gazdaságoknak, hogy mit te­gyenek az igen megritkult búzatáblákkal. Választhat­tak, hogy vagy kiszántják, a földbe forgatva őszi mun­kájukat, a drága vetőmagot, vegy pedig műtrágyát, vegy­szereket szórnak a megrit­kult táblákra, növelve a költ­ségeket. Legtöbb helyen, ha nehezen is, de rászánták magukat, s ekéket küldtek a búzába. Sokan nem tették ezt meg ott, ahol pedig ez in­dokolt lett volna, s így for­dulhatott elő, hogy például a megye egyik legnagyobb gazdaságában a gyomot és azt a pár szál maradék bú­zát, árpát műtrágyázták, ar­ra szórták a levéltrágyát, a növényvédő szert, s végül területük egyötödén nem termett semmi, s termésátla­guk messze elmaradt az egyébként is alacsony ter­mésátlagoktól is. Sajnos, ez arra is utal, hogy helyenként a szakemberek tán még a táblába se léptek bele, s nem mérték fel megfelelően a tennéskil áfásokat. Tetézte a gondokat, hogy a kora tavaszi esőzések, az azt követő belvíz, majd a rend­kívül száraz május tovább tizedelte a gabonát, s most már nemcsak kiváló mező­gazdásznak, de jó közgaz­dásznak is kellett ahhoz len­ni, hogy eldönthessék, mire érdemes az egyébként magas betakarítási költségeket rá­szánni s mire nem. Jó példával járt elöl a he­vesi Rákóczi Termelőszövet­kezet, ahol az aratásra al­kalmas táblákat megfelelőeú ellátták, s a szükségesnél nem többet, de nem is ke­vesebbet adtak műtrágyából, egyéb vegyszerekből. Nem véletlen, hogy hozamaik is kiemelkedőek a megyében. Végül a szokásosnál ko­rábban indulhattak el a be­takarítógépek a gabonaföl­deken. Soha ekkora kapaci­tással nem kezdték vágni az * árpát, majd a búzát. A gaz­daságok gépei mellett több mint száz csehszlovák kom­bájn és 74 szállítójármű is munkába állt. A 64 ezer hek­tárból csaknem nyolcezret Hiányzik 36 vagon A negyvenből. A Tárná mentén. Dinnyeszállitáshoz. Hihetetlen. Igen, hihetetlen, mi több: elképzelhetetlen. Elképzel­hetetlenül szép — és jó — dinnyék tonnája várakozik, ráadásul a méltán híres „he­vesi” fajtából szedésre, el­szállításra. i A dinnyetermelő termelő- szövetkezeteknek — így a Tarnamentének — a rosszul sikerült gabona, elsősorban a búza után nem kevés vi­gaszt jelentett, hogy leg­alább behoz. pótol valamit a veszteségből, hogy szépnek ígérkezik a zöldség, a gyü­mölcs a dinnye. Az örömet azonban gyor­san kör fii az üröm., az át­vevő partner, a ZÖLDÉRT ugyanis egyszerűen képtelen az érésnek megfelelő rit­musban felvenni a szállítás­ők arattak le s gépkocsijaik több mint 1800 vagonn.yi ter­mést szállítottak a tárolók­ba. Kevés a tisztító Hogy mégsem végzett ez a tekintélyes géppark a várt két hét alatt, az aratással, az köszönhető volt elsősorban az ismétlődő esőknek, ami nemegyszer több napos pi­henőre kényszerített gépet, embert egyaránt. A sok csa­padék növelte a költségeket is: a termés több mint felét szárítóberendezésekkel sza­badították meg a felesleges víztartalomtól. Ugyanakkor még mindig nem töreked­tek kellően a költségek csök­kentésére az üzemek. Kevés például a tisztítóberendezés, így a gazdaságok nagy ré­szében ma is éppúgy tisztít­ják a törmeléket, a hulladé­kot, szemetet a drága olaj­jal, mint az egészséges búza­szemeket. Ennek ellenére az aratás folyamán végig érződött, hogy a gyengébb termést a lehető legkisebb veszteséggel próbálják levágni minde­nütt. Nem tapasztaltuk ezek­ben a napokban például hogy az otthagyott, elhullaj- tott búzaszemektől zöldellne a frissen megforgatott tarló — szemben a korábbi évek­kel. Kevesebb volt (de még mindig akadt) az utak. men­tén végighimtett gabona. Segítette a gazdaságokat az AGROKER is, így szinte alig akadt hiánycikknek számító alkatrész az idén, nem kel­lett néhány óránál többet állni üzemzavar miatt. Volt elég szovjet és NDK kom­bájn, az aratást követő ta­lajmunkákhoz pedig munka- és erőgép. Számítva a forró augusz­tusra a gazdaságok többsé­gében a kombájnok nyomá­ban azonnal elindultak a traktorok hántani a tarlót, gyűjtötték az idén amúgyis kevés szalmát, sok helyütt pedig készülődtek a másod­vetésre. Több kukorica Itt is volt min meditálnia a szakembereknek. A MÉM felhívása ugyanis szorgal­mazta a másod- és tarlóve­téseket, viszont meglehető­sen nagy kockázat a' július­ban, augusztusban elvetett magtól termést várni. Épp ezért például a gyorsan érő uborkát, a zöldbabot csak ott vetették el, ahol öntözni is tudnak, a többi — szám szerint kétezer hektáron — pedig főként takarmánynö­vények magját szórták a földbe. Ily módon arra szá­míthatnak az üzemek, hogy silónak • szánt területeiken végül is majd szemes kuko­ricát tudnak vágni, s a hiányzó takarmánymennyisé­get a másodvetésekből pó­tolják majd. A tervek sze­rint így mintegy két—két és félezer hektárral több kuko­ban a várakozó dinnyét, mert — nincs mivel... Csak a Tarnamente Tsz-töl két nap alatt — szerdán és csü­törtökön — negyven vagon­nal kellett volna elszállítani, de a MÁV mindössze négy vagont tudott biztosítani. A kánikula visszatért, túl­érnek. apadnak, a szó szoros értelmében döglereek a diny- nyék amit egyébként hazai piacon a felvásárlási árnak több mint duplájáért adta eddig a ZÖLDÉRT. — tgy megy tönkre a drága gyü­mölcs Kérdés: 1. A ZÖLDÉRT a magas árakkal akarja kom­penzálni azt. amit 2. vagon kapacitás miatt nem tud átvenni, illetve a megfelelő helyre eljuttatni. És végül természetesen — nincs felelős ...? (ku-ti) rica aratására kerül sor az ősszel a tervezettnél. Zavartalan a felvásárlás is. Mint azt Nagy János, a He­ves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igaz­gatója elmondta, ezekben a napokban még számba veszik, hogy mennyi a mezőgazda- sági üzemek által termelt gabona, melyből a legjobb minőségű megmarad vető­magnak, a többit pedig a vállalatnak adják át felvá­sárlásra. A selypi malom például több mint 13 ezer tonna búzát helyezett el si­lóiban, s itt is csakúgy, mint a gyöngyösi, egri, pétervásá- ri és hevesi malomban már óbúzával keverik az újat, s azt őrlik a sütőiparnak. Egyébként a pékek vélemé­nye is az, hogy az idei búza jobb minőségű a tavalyinál, ugyanakkor a kedvezőtlen időjárás miatt száz kiló bú­zából kevesebb liszt lesz, mint tavaly. A molnárok is arra készülnek, hogy ebben az évben a szokásosnál is több nullás lisztet őrölnek, s az úgynevezett cél-, illet­ve tésztalisztgyártás is zök­kenőmentes lesz ebben az esztendőben. A gabonaforgalmi vállalat raktáraiba ugyan kesebebb búza és árpa kerül a szo­kásosnál, viszont ennek meg­felelően nagyobb gonddal kezelik és tárolják majd a kenyómekvalót, hogy egyet­len kilogramm áru se men­jen veszendőbe. Itt is csakúgy, mint a me­zőgazdasági üzemekben, most már az őszi munkákra ké­szülődnek a műhelyekben, az irodákban és a földeken egy­aránt. Bízvást reméljük, hogy az üzemekben is levonják az idei aratás termelési és gazdasági (!) tanulságait,, s végül a nehéznek indult esz­tendő eredményesen végző­dik a számukra. Cziráki Péter Különleges bejegyzések — ez áll a személyi igazolvá­nyunk 11. oldalán. Többsé­günknek ezen az oldalon azonban még nincs semmi­féle bejegyzés, a jövőben azonban gyakran fel kéll majd lapoznunk ezt a részt. Ide kerül ugyanis a személyi számunk. Mint arról már ko­rábban tájékoztattuk olva­sóinkat. ennek a számrend­szernek a segítségével egy­szerűsíteni lehet az állam- igazgatási munkát, a lakos­ság ügyeinek intézését. A személyi számunk 11 számjegyből áll: az első számjegy a nemet, a születés évszázadát valamint a ma­gyar, vagy a nem magyar állampolgárságot jelzi. A 2— 7. számsor a születés idő­pontját tartalmazza, a 8—9 —10. számjegyek pedig arra alkalmasak, hogy megkülön­böztessék egymástól az azo­nos napokon született embe­reket. Ez lehetővé teszi, hogy az országban két egyforma személyi szám ne legyen, így kizárják a téves adat­szolgáltatást. A számrend­szer utolsó számjegye az elő­ző számok sorrendjének és valódiságának helyességét jelző — úgynevezett techni­kai — ellenőrző szám lesz. S mindez egy apró zöld bélyegen kap helyet, ame­lyet az elkövetkezendő he­tekben valamennyi Heves megyei állampolgár szemé­lyi igazolványába is bera­gasztanak. Miért éppen Kisfüzesen! A személyi számokat a ki­adás előtt ellenőrizni kell, egyeztetni a számítógép adat­lapját a már meglevő, a sze­mélyi igazolványunkban őr­zött úgynevezett „sárga lap­pal”, valamint a személyi igazolvány bejegyzéseivel. Pétervásárán a nagyközségi Kőszegi Istvánná beragasztja Zoltánné igazolványába közös tanács elnöke. Ivády László és Tar Sándorné vb- titkár mondta ezzel kapcso­latban. — A személyi számok ki­adásáról már az elmúlt évi falugyűlésen, valamint a ta­nácstagi beszámolókon tá­jékoztatást adtunk a lakos­ságnak. Pétervásárán és a körzetéhez tartozó négy kis­községben mintegy 5500 ál­lampolgárt értesítettünk pos­tán, illetve hangosbemondón az előkészületekről. Július 21-én kaptuk meg a sziemé- lyi számokat, s még aznap megkezdődött az adatok el­lenőrzése: a négy csatolt köz­ség lakóinak a számait 27-re egyeztettük, így lehetőség nyílt arra, hogy 30-án, hét­főn megkezdhessük a számok kiadását. A pétervásáriak adatait még egyeztetjük, ők augusztus 6-tól kereshetik fel a tanácsházán működő számkiadó bizottságot. — Miért éppen Kisfüzesen kezdődött a számokat tartal­mazó zöld bélyegek beragasz­tása? — Az alig több, mint 250 lakosú település adatait FALAK KÜLÖNÖS PARADOXON: ahogyan vékonyodnak a ház­gyári lakóépületek falai, úgy kerülnek egymástól egyre távolabb az emberek. Mun­kába menet, ha merő vélet- lenségből összetalálkoznak a szűkre szabott lépcsőházban, legfeljebb, ha biccentenek egymásnak az egy házban lakók, azzal ki-ki siet dolga után. Hazafelé jövet ma­gukra zárják lakásuk ajta­ját, s reggelig a falak oltal­mában élnek. Falak. Vékonyak, a han­gokat, a zajokat könnyen áteresztik, egy gombnyo­másra — a televízió jóvol­tából — a világot is, csak az embert nem. Pedig az em­ber társaslénynek szüle­tett. Nem szeretheti a falak közé zárt magányt. Mégis, az utóbbi években mindinkább a falak között érzi jól ma­gát. Mintha csak átplántál­ták volna hozzánk a régi angol mondást: az én há­zam, az én váram. Miért lettünk ilyenek? Mitől? A .kérdésre egy épí­tészmérnök ismerősöm így válaszolt: Naponta nyolc órát dol­gozom a rajzasztal mellett. Városrészeket. lakóházakat tervezek. Fárasztó, de szép alkotómunka. Kedvelem. Az érte kapott fizetésből felesé­gemmel, gyermekemmel jól élünk De nem olyan jól, ahogyan szeretnénk. Ezért munka után gyakran négy­öt órán át családi házak tervrajzával bíbelődöm. Ez már csak fárasztó, de sem­mi szépséget nem kínál. Csak pénzt. Nem is keveset. Pénzt — nem a napi meg­élhetésre —, most éppen utazásra. A kollégáim közül a legtöbb már járt Spanyol- országban, sőt a Kanári- szigeteken is. H;, lépést aka­rok tartani velük — ez nem­csak előmenetelemet befo­lyásolhatja. azt is, hogy ne nézzenek ki maguk közül — nekünk is utaznunk kell. Ez pedig nem olcsó mulatság. Csupán a fizetésből nem fut­ná rá. Ha este kilenc-tíz fe­lé hazaérek, akkor már nem vágyom emberek közé, gyak­ran még a család is terhes... Egy ok a sok közül. Haj­szoljuk a pénzt, hogy kielé­gíthessük különleges igénye­inket. Hogy egy évben két- három hétre világcsavargók­ká váljunk az itthon mara­dók szemében Mit nekünk Svájc, vagy a francia Rivie­ra, huszonegynéhányezerért már New Yorkban is eltölt- hetünk tizenegy napot. Ma már megfordulhatunk min­denütt, ahol jelen lenni nap­jainkban sikk, sőt már-már státusszimbólum. Hogy ezért cserébe tizenegy hónapon át nem látunk, nem hallunk, még társalogni is elfelej­tünk — legfeljebb a munka­helyen nem! — az nem szá­mít. A fontos az, hogy a bő­röndünkre újabb címkét ra­gaszthassunk, amiért a sár­ga irigység eszi ismerősein­ket. Egy országos hírű terme­lőszövetkezet agronómusától hallottam a közelmúltban: IGENIS BEGUBÖDZUNK, magnózunk, tévézünk, oly­kor kártyázunk és nagyokat hallgatunk. Mintha nem len­ne mondanivalónk a világ és önmagunk dolgairól. Mi­ért? Félünk kiadni magun­kat embertársainknak, fel­mutatni feketén-fehéren, nézzétek, ilyenek vagyunk, sem jobbak, sem rosszabbak. Vannak hibáink és vannak erényeink De ezek csak ránk tartoznak, senki másra. A hibánkat felhasználhatnák, az erényeinket pedig kihasz­nálhatnák — ellenünk. Mert miért is tartozna a főnöke­imre, a kollégáimra az, hogy nem voltam egy éve szín­házban, de még moziban se, s könyvet — a szakirodal­mon kívül — legfeljebb kri­mit veszek a kezembe. Le­het, hogy rosszul szervezem a munkám, de az is lehet, hogy a munka sok, s ezért. Ha ezt elmondanám, nyom­ban rámfognák, hogy szak­barbár vagyok — pedig élek- halok a munkámért —, vagy ami még rosszabb, azt, hogy megrekedtem, egyoldalúan fejlődöm, s ha történetesen valamiben nem mellettük adnám le a voksomat, vagy hibáznék valamiben, nyom­ban kijátszanék ellenem. Jobb tehát, ha engem csu­pán a munkáját becsületesen elvégző agronómusként tar­tanak számon — azt min­dig elvégzem, abba nem köt­hetnek bele — és semmi több. Maradok inkább ma­gamnak, a családomnak s a baráti köröm — legtöbbször kártyázni szoktunk — mind­össze két-három emberre korlátozódik. így kevesebb csalódás érheti az embert. Folytathatnám még hosz- szan a felsorolást s az oko­kat. Van, akit valami régi- keletű sértődöttség tart visz- sza a közösségtől, másokat meg éppen a siker: úgy érzi, nem tartozik másra, hogy ő átlagon felüli szinten el, át­lagon felüli munkájáért, mert ezzel csak az irigyelt gyarapítaná. A városi ember — ha ideje engedi és lehe­tősége van rá — növekvő szabad idejében menekül a városból. S egyre inkább ugyanez a helyzet a falvak­ban élők körében: a hétvé­geket a városokban töltik. Egy a fontos: minél távo­labb az ismerősöktől, a meg­szokott környezettől. MIND AGGASZTÓBB egyesek befeléfordulása, amely nemcsak a közélet iránti gyakori közömbösség­ben nyilvánul meg, hanem egyfajta igénytelenségben, érzelmi sivárságban is. A vékony betonfalak egyre erősebben ékelődnek az em­berek közé. Csak áthallani lehet rajtuk, de hallani nem. Prukner Bál a személyi számot Kovács (Fotó: Tóth Gizella) egyeztettük le leghamarabb, ez volt az egyik indok, a másik pedig az, hogy az ügyintézőknek egy ilyen kis településen több idejük, le­hetőségük van a nagy figyel­met,- precizitást igénylő munka begyakorlására. Az első: 8 óra előtt pár perccel A közös tanács kisfüzesi ügyfélfogadó irodájában 8 óra előtt néhány perccel már minden karton, személyi adatlap készen állt a hely­beliek fogadására. Kőszegi Istvánná, a tanács igazgatá­si előadója még ki sem fújta magát, amikor az első ügyfél megérkezett. Végh Rezsöné két személyi igazolványt tett le az asztalra: a sajátját és a férjéét. Megtörtént az adat- egyeztetés, majd — a megyé­ben alighanem elsőként ket­tőjüknek — beragasztották a zöld bélyegeket. Egy röpke szünet uián sorjában érkeztek a kisfü- zesiek, fél 10 körül már mintegy ötven személyi iga­zolványba került be az il­lető személyi száma. Kovács Zoltánná négy személyi iga­zolvánnyal érkezett, s ami­kor rákerült a sor, érdeklő­déssel figyelte az adategyez­tetést, a számok beragasztá­sát. — Elhoztam az egész csa­lád igazolványait, az volt ugyanis az értesítésen, hogy nem kötelező mindenkinek személyesen bejönnie. Gyer­mekgondozási szabadságon vagyok, ráérek, az anyósom, apósom és a férjem viszont dolgozik. Így oldottuk meg a számok átvételét — mondja és belelapoz az igazolványá­ba. — Mennyi a száma? — Hosszú, de azért meg­próbálom elmondani: 25905016813 ... A további menetrend Ezen a napon a megyében még három településen kezd­ték meg a személyi számok kiadását. Adácson, Nagyré- dén és Markazon ragasztot­ták be a tanácsi szakembe­rek az igazolványokba a jö­vőben minden ügyintézéskor fontos személyi számot. A napokban kapják meg az ivádiak, az erdökövesdiek és a váraszóiak is. Augusztus 6-án Pétervásárán és Heve­sen is munkához látnak az ügyintézők. A három város­ban élő állampolgárokat augusztus 20-a körül értesí­tik arról, hogy hol vehetik át a személyi számukat. A megye többi településén is folyamatosan megkezdődik a számrendszer beragasztása a személyi igazolványokba: az időpontokról rgindenütt postai értesítést kapnak a helybeliek, s falragaszokon, hangosbeszélőkön is tájé­koztatják őket. A 11. oldalra tehát rövi­desen bekerül a 11 szám je­gyű „különleges” bejegy­zés ... Szilvás István 1979. augusztus 4., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents