Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-04 / 181. szám
Az utolsó valcer Amerikai film A THE BAND NEVET viselő együttes 1976-ban, tizenhat évi összmuzsikálás után feloszlatta önmagát. Mielőtt, meg a feloszlást kimondották volna, San Franciscóban eg.y kilencórás koncerten búcsúztak a közönségtől és addigi önmaguktól. Ennek az anyagából válogattak egy filmre valót. Ezen a koncerten nemcsak az együttes mutatta meg, mit tud, sokszínűén és gazdagon érzékeltetve egy műfaj hajtóerőit, hanem a műfaj nagyjait is szóhoz, azaz mikrofonhoz juttatta, így többek között a nagyon rokonszenves dr. Jonht, Neil Youngot, Neil Diamondot, Joni Mitchellt, Paul Butter- fíldet, Muddy Waterst, Eric Claptont, Van MorrisonU Ringó Starrt, Ron Woodot és mindenekelőtt a legkedvesebb barátjukat, Bob Dy- lant. A műfajról egységes műfaji körképet kapott ezen a hálaadásnak nevezett búcsúkoncerten az amerikai közönség. A nagyszámú operatőri gárda között két magyar is van, Kovács László és Zsigmond Vilmos, de úgy gondoljuk, hogy Michael Chapman, David Myers, Bobby Byrne, Michael Wat- kins és Híro Narita közreműködése is pontos hangulati útirányt mutatott a hallgatóságnak, nézőknek ebben a filmben az itt látható és hallható könnyűzenei nyüzsgésben. Egy lefotózott koncert nem hozza különösebben izgalomba a mai nézőt, hiszen a látvány, ahogyan ezek a hangszerüket kitűnően kezelő fiatalok, vagy majdnem fiatalok atmoszférát teremtenek, egy idő után megszokottá válik. A rendező Martin Scorsese ezért apró beszélgetéseket, vallomásokat iktatott a zeneszámok közé. Ezekben a vallomásokban felmerülnek a kezdet texasi eseményei, a tizenhat év ilyen-olyan kalandjai, a végső szándék indokai, a szakma buktatói és elsősorban az, ahogyan a néger bluestól az avantgárd rockig eljutottak. AZ EGYES SZAMOK tanúsítják, hogy ez az öt fiatalember a tökéletesen kiegészítette egymást. Robbia Robertson tűnt vezéregyéniségnek, ' de utána rögtön Gart Hudsont említeném, aki az orgonánál nemegyszer megcsillogtatta kitűnő képzettségét és a komolyabb zene régióiban edzett művészegyéniségét. Richard Manuel, Rick Danko és Levon Helm a jól felépített számokon belül néha önálló életre tudnak ébredni, mert a hangszer ebben a műfaj- I bán ezer lehetőséget kínál a » szólózásra. Az ötletek ugyan I nem egetrengetőek, de a tömeghatás eszközei soha nem is voltak bonyolultak. Az instrumentális zene minden rafinériája ellenére is állítjuk. hogy az emberi hang, az itt-ott csak érzelmi köz- I helyeket visszahozó emberi í éneklés nélkül ez a műfaj is J | igen-igen szegény lenne. Az I alkotói és az előadó egyé- ! niség az emberi hang által ára£l szét igazán és azonnal tuti 1979. augusztus 4., szombat ... ebben a jazz-paradicsomban is. A The Band tagjai a muzsikáról, magukról, a saját sorsukról is. vallottak, amikor a feloszlatást elhatározták. A még mindig kama- szos Robbie Robertson mondta a filmben: messzire mentünk el testben, lélekben és főként idegekben; mesz- szire jutottunk. Aztán a gondolat a felhős arcú hallgatás után úgy folytatta, hogy a fiatalon eltávozottak névsorát kezdte felsorolni, mintha leckét mondana. Nyilván felötlött benne néhány apró kérdőjel, hogy ezen a világon mégis csak az egyéni életet kellene valahogyan megélni és a köny- nyűzenei koncerteken, a lokálokban, a különböző alkalmakkor felgyújtható ösz- töni lobogáson túl valamit meg kellene még próbálni. Gondolkodási és érzelmi anyagot kellene még felkutatni a mesterségesen felszított extázison kívül és belül. HOL MARAD AZ ÉRZELEM és a természetesség? A kérdést nem tette fel az egymásnak búcsút mondó sztároknak a riporter, de a filmben és bennünk megfogalmazódik. Még akkor is, ha ez a zenés kavalkád Robbie Robertson szerint „a kezdet vége kezdetének kezdete”. Farkas András 1. Rawdon Banff csak egyszer mesélt feleségének az öccséről, és akkor is a család „fekete bárányának”, a család „szégyenének” nevezte. És mivel soha többé nem érintette a témát, Alice szinte elfelejtette, hogy Rawdon- nak egy öccse is van, mígnem egy szép napon egy távoli városból megérkezett a vizsgálóbíró távirata: KÉREM RAEBURN BANFF ÜGYÉBEN VEGYE FEL IRODÁMMAL A KAPCSOLATOT. Alice betelefonált Raw- donnak a vasáruboltba. Rawdon azonnal hazajött, felhívta a vizsgálóbírót, és kővé- vált arccal leste a szavait. Raeburn Banff, az öccse leszúrta a feleségét, aztán a tulajdon torkát is elvágta. Hűvösen és higgadtan ígérte meg Rawdon, hogy mihelyt lehet, elutazik a messzi városba, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket. Tulajdonképpen elképzelhetetlen, gondolta Alice, hogy egy Daniiban annyi szenvedély lehetett, hogy leszúrja a feleségét, aztán a maga torkát is átvágja. Ez Agrla ’79 augusztusban is Bár a színi előadások már befejeződtek, az Agria ’79 programja még mindig sok csemegét kínál az érdeklődőknek. Az orgóna- hangverseny-sorozat első két bemutatója után, augusztus 0-án Matti Hannula orgonái a székesegyházban. 10-én a negyedik nemzetközi gitárfesztivál résztvevői lépnek a közönség elé. lesiro Szuzuki, a Muggia-trió és Leo Broru- ver koncertjének színhelye szintén a székesegyház lesz. A dzsesszkedvelők egy nappal később a Benkó Dixieland Band műsorát' láthatják a romkertben, A magyar tájak táncaiból pedig 18-án a HVDSZ Bihari Együttese, a Vízöntő zenekar közreműködésével kínál a várszínházban egy csokorra valót. Új ív-sorozat Végig az országos kék jelzésen Minden bizonnyal növeli majd a turisztika barátainak számát az a 13 részes sorozat, amelynek forgatását a napokban kezdte meg a televízió forgatócsoportja. A stáb tagjai — Rockenbauer Pál szerkesztő-rendező és Szabados Tamás operatőr vezetésével — a tervek szerint 75 nap alatt közel 1300 kilométert tesznek meg gyalog, az országos kék túra útvonalán. Közben forgatnak: filmszalagra veszik a várakat, a természeti szépségeket, néprajzi, geológiai különlegességeket — Nagymi - lictől az osztrák határon levő Velemig. A kedvcsináló sorozat bemutatja majd azokat a magyar tájakat, szép vidékeket, ahová érdemes túrát tenni, s jelentősen hozzájárul a hazai turizmus fejlesztéséhez. Érdekessége lesz a sorozatnak, hogy a nagy turista hírében álló színművész, Sinkó László és családja is részt vesz a túrán, s a film narrátoraként működik közre. Viszontlátásra — finnül és magyarul — Ha azt mondom vasi- hisi síihissii hississei, ez azt jelenti, hogy nem létező állat pisszeg a liftben. Hejvé peüvével üdvözölni lehet valakit, terveydeksi pedig any- nyit tesz, egészségére... E különleges szókincs birtokosai közé július óta többek közt az egri Ho Si Minh Tanárképző női karának tagjai tartoznak, elmondói pedig Tar Lőrinc — a kórus vezetője — és Kátai László az ének—zene tanszék tanárai voltak. Kettejüket kérdeztük ugyanis nyári, finnországbeli útjukról visszatértük után, mert a tíz esztendeje alakult kórusnak idén első ízben alkalma nyílt arra, hogy a tavaly ősszel Egerben vendégszerepeit Ka- taya Munkásegyüttes látogatása viszonzásaként a Pori testvérvárosba utazhassanak — Kiss Sándornak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének irányításával. — A női kar, több külföldi országban lépett már föl — kezdi a beszámolót Tar Lőrinc. — De ez az út minden bizonnyal egyike marad a legemlékezetesebbeknek. A lengyelországi, csehszlovákiai, NDK-beli, a csuvasiah utazások után már az is nagy élményt ígért, hogy bár testvérvárosiba és testvéméphez látogattunk, de igen távoli országba, ahol egészen mások a szokások, más az életforma. Így érthető, hogy az ötventagú csoporttal igen hamar megkezdtük a felkészülést. S ezúttal ez nemcsak annyit jelentett, hogy gondosan összeállítottuk, kidolgoztuk műsorunkat, de azt is, hogy sokan finnül tanultak. — Szükség Is volt rá — kapcsolódik a beszélgetésbe Kátai László —, hiszen a kint töltött tíz nap során rendkívüli baráti és szeretetteljes fogadtatásban volt részünk. A hivatalos találkozókon túl — ez a hivatalos is nagyon idéző jeles —a. vendéglátó pori kórusok tagjai nemegyszer otthonukba invitáltak bennünket, így családi körben ismerkedhettünk meg azzal, hogyan élnek finn barátaink. Jártunk például a város üdülőtelepén, aztán a Botteni-öböl szigetén egy horgász „partin”, egy fémmunkás lakásán, s még. hosszan lehetne sorolni. Képet kaptunk így nemcsak az északi táj, a főváros, avagy a vidék szépségeiről, nemcsak az ottani konyha halakban gazdag csemegéiről, a szaunázás örömeiből, de egyáltalán a mindennapjaikról is. — A barátságot természetesen a magunk módján azzal viszonoztuk, hogy hangversenyeinken igyekeztünk a legjobb teljesítményt nyújtani — bólogat a karvezető. — A Karhulinna koncertte~ remben adott igen sikeres kétórás műsorunkban volt például az ősbemutatója Kátai László két kompozíciójának. A Téli dal Eino Leino versére íródott, az Egy rózsa című pedig egy finn népdal- feldolgozás. Utóbbit közösen énekeltük a Kataya együttessel, karnagyuk vezényletével. Persze nemcsak itt került sor közös éneklésre. Dallal zárultak mindig az esték, hol magyarul, hol finnül, hiszen nagyban folyt a a kottacsere ... Mondanom sem kell, a személyes barátságokon túl, munkakapcsolatok is alakultak. — Nekem például sikerült hosszú levelezés után Kari Levola költővel és barátaival, akik megzenésíthető verseket ígértek számomra. Nagy örömmel fogok majd a munkához. — Túlzás nélkül mondhatjuk — hallatlanul szép volt ez a tíz nap — foglalja össze Tar Lőrinc. Érthető, hogy a búcsúszó finnül is, magyarul is úgy hangzott: viszontlátásra. (németi) Pályázatot hirdettek Tizedik észak-magyarországi fotósszemle Az idén ismét meghirdették az észak-magyarországi fotóművészeti szemlét. Ezúttal immár tizedik alkalommal gyűjtik egybe és állítják ki Borsod, Heves és Nógrád megye legjobb fényképészeinek munkáit. A pályázaton két kategóriában vehetnek részt az amatőr és a hivatásos fotósok, öt-öt fekete-fehér vagy színes fényképpel. Földolgozhatnak a részvevők kötetlen témát is, de jelentkezhetnek a nemzetközi gyermekév tiszteletére meghirdetett „Gyermekünk” című kategóriában is, ebben olyan képekkel, amelyek a kicsik világát örökítik meg. A legkiválóbb alkotásokat jutalmazza a neves szakemberekből álló zsűri. Az elbírálásra szeptember 15-én kerül sor, a beküldési határidő szeptember 10. A tizedik észaik-magyaror- szági fotóművészeti szemle — melyet idén a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ miskolci fotóklubja rendez a három megye segítségével — anyaga Miskolcon szeptemberben és októberben, Salgótarjánban novemberben lesz látható. Egerben a kiállítást decemberben tekinthetik meg az érdeklődők. volt az első Izgalmas dolog, amit Alice megért tizenkét évi házasságuk alatt. Nem mintha tizenöt esztendővel ezelőtt, amikor már mégiscsak harmincévesen belépett könyvelőnek a Banff-vasáruboltba, sok izgalmat remélhetett volna. Mégis nagy illúziókkal kötött három évvel később házasságot Rawdon Banffal. Nos, Rawdon hűvös és fegyelmezett főnök volt, ám mint házastárstól Alice többet remélt tőle, Rawdon zavartan tette meg házassági ajánlatát: „Oleson kisaszszony, eh, nemrég meghalt az édesanyám, eh, most egyedül élek és szeretnék megnősülni”. SS./? Alice-nek arcába futott a vére, és lehajtotta a fejét. „Azt hiszem, eh, Alice, maga jó feleségem lenne”. — // És jobbról-balról megcsókol- ^ / / ta az arcát. rS * Milyen bolond is volt! Otthon, leányszobájának sötétjében a legmerészebb, legszenvedélyesebb álmokba ringatta magát, egészen, Igen, egészen a nászéjszakájukig. Akkor megértette, hogy a hideg és fegyelmezett főnök ugyanolyan fantáziátlan és hűvös szerető — és eltemette az álmait. ■ Egy héttel később Rawdon visszaérkezett az útjáról. Egy sovány kisfiút hozott magával „Raeburn fia — mutatta be a gyereket —, nálunk fog lakni, hisz nincs senkije”. Alice nem válaszolt, de az arca elvörösödött a méregtől. Ám legyűrte haragját, és a gyerek felé nyújtotta a kezét. A fiút Robbienak hívták, s ugyanolyan merészen a homlokába hulló hajfürtje volt, mint az apjának, de hiányzott belőle Raeburn vad tekintete. Alice felvitte a gyereket az egyik nagy sötét hálószobába. Tisztán tartotta a ruháját, etette, ám ezenkívül a legcsekélyebb fantáziája sem volt hozzá, mi egyebet tehetne még a fiúért. Robbie félénk, engedelmes gyerek volt, és Alice, aki sohasem foglalkozott gyermekekkel, ezt teljesen természetesnek találta. Alice csak egy bizonyos idő elmúltával tudta a gyerek megérkezésének éjszakáján hirtelen kirobbant haragját és az azóta parázsló gyűlöletét analizálni. Krumplit hámozott és a fiút figyelte, aki mozdulatlanul állt a kertben, akár egy szobor. Alice hirtelen ráébredt arra, hogy saját gyermeket és szenvedélyesen szerető férjet kívánt magának, ám mindkét álma kudarcba fulladt. Ismét felszökött benne a harag, és annyira reszketett, hogy mélyen belevágott a hüvelykpárnájába. Sötétvörös vér buggyant ki a sebből. Jó, tiszta vér, gondolta Alice, miközben a gyerekre nézett, akinek ereiben az apja rossz vére, egy gyilkos vére csörgedezett. Halkan hívta a fiút: — Robbie! A fiú felrántotta a fejét, világos hajtincse megremegett. Görcsbe rándult izmai elernyedtek, amikor meghallotta a nevét. — Gyere ide a tűző napról, gyere be a házba —suttogta Alice. A gyerek engedelmesen bement, megállt a konyhaajtóban, s részvétlenül várakozva felemelte a fejét. Alice eléje tartotta vérző kezét, A fiú napbarnított arca fakó lett, mint a hamu, szeme vadul tüzelt, s egy lépést hátratántorodott. r (Folytatjuk) Ha rövid a szöveted... A történet hőse — mit hőse, szenvedő alanya — ötvenezer forintért egy majdnem komplett szobaberenle- zést vásárolt az egri Domus Áruházban,_ Vett hozzá 12 méter úgynevezett VOSZT fantázianevű bútorszövetet. A huzatok varrásakor azonban kiderült, hogy 80 centivel kevesebb az anyag, mint amennyire szükség lenne a heverőkre, a székekre és a puffokra: Nincs mert;, venni kell még 80 centit — döntött a családi tanács. Igenám, de az áruházban kiderült, hogy ebből a bútorszövetből már csak 2,5 mé-\ tér van. Ebből pedig — a szabály, az szabály — nem vágnak le 80 centit, mert akkor mi lesz a maradék 170 centis darabbal ...71 Ajánlották viszont a Kedves' Vevőnek, hogy keresse fel a Lakástextil Vállalat szombathelyi gyáregységét, ahonnan az anyagot kapták, mert ott a sok között bizonyára akad ilyen kis darabka is. A Kedves Vevő elutazott hát Szombathelyre, ahol szívélyesen fogadták és megigért^k, hogy körülnéznek, s elküldik Egerbe a kért anyagot. A bútorszövet helyett azonban egy szűkszavú levél érkezett, miszerint a „VOSZT fantázianevű bútorszövet nem gyáregységünk terméke”. Egyszóval van is, VOSZT, meg nincs is VOSZT... A Kedves Vevő plédig végképp tanácstalan, bár azok közül, akikpek eddig panaszkodott az ügyben, többen ajánlották: ha rövid a bútorszöveted, toldd meg egy lépéssel. Legfeljebb szövet helyett újból mattot kapsz ... , ,i* (szilvás) ’ *
