Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

Kit különdijal nyerlek a magyar Hímek Befejeződött a XI. moszkvai filmfesztivál Az immár 11. alkalommal megrendezett moszkvai film­fesztivál két eseményekkel teli hét után véget ért. Az elmúlt 14 nap alatt a neves szakemberekből álló zsűri nem lds feladat előtt állott, hiszen kereken ötszáz film közül kellett a legnívósabb produkciókat kiválogatniuk. A játékfilmek versenyén kí­vül ugyanis megrendezték a rövid-, a dokumentum- és a gyermekfilmek fesztiválját is. Kedden este került sor a díjkiosztásra. A külön Aranydíjat ezúttal Szergej Eizenstein a Que Viva Me­xikó című 1932-ben forga­tott munkája kapta. Arany­díjas lett Juan-Antonio Bar- dem spanyol rendező Hét nap januárban című filmje, az olasz Francesco Rost Krisztus megállt Eboliban alkotása, valamint a lengyel Krizsztof Kieslowski Amatőr című filmje. A fesztivál egyik legjelen­tősebb elismerését a Szovjet Béketanács Béke-díját idén Szinetár Miklós nyerte el Az erőd című produkcióval, amely magas szinten fejezi ki a békeharc. az európai biztonság jelentőségét, a né­pek közti megértés eszmé­jét. A szovjet filmművészet megszületésének 60. évfor­dulója alkalmából új díjat is alapítottak, azon rendezők számára adományozzák, akik sokat tettek a filmművészet humanitásáért, a haladó gondolatok hirdetéséért, a nemiek közeledéséért. A tíz kitüntetett közt Fábri Zoltán filmrendező neve is szerepel. A kerecsendi erdő egésze Amit a természetvédelmi területről jó tudni A természetvédelmi terü­leteken is sok értékes gyógy­növény lelhető, de gyűjtésük körül még sok a félreértés, s a tájékozatlanság nemegy­szer pénzbírsággal járó sza­bálysértéseket szül. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal­tól kapott tájékoztatás sze­rint törvényeink és jogszabá­lyaink értelmében a termé­szetvédelmi területnek. így a kerecsendi erdőnek is egész növény- és állatvilága képvisel természeti értéket, tekintet nélkül arra, hogy a védett, területen kívül a nö­vényfaj maga védelem alatt áll-e. Kormányrendelet mondja ki, hogy a védett területeken kutatás, kísérlet és gyűjtés végzéséhez a ter­mészetvédelmi hatóság en­gedélye szükséges. A ter­mészetvédelmi szabálysér­tésekről alkotott jogszabály pedig aláhúzza, hogy pénz­bírsággal. sújtható az, aki tevékenységével a védett ter­mészeti állapotot zavarja. Lehetőség nyílik arra is, hogy a szabálysértőket a pénzbírságon túl kártérítésre is kötelezzék. A természetvédelmi terü­letek azonban nincsenek el­zárva a gyógynövénygyűjtés elől, hiszen gyógyszeripa­runknak. egészségügyi ellá­tásunknak szüksége van ezekre az értékes hatóanya­gokat tartalmazó növények­re, s a rendelkezések sem tiltják a gyógynövénygyűj­tést, ha az engedélyeknek megfelelően, tehát szabályo­zott keretek között, a ter­mészetvédelmi terület egyen­súlyának megbontása, élővi­lágának feldúlása nélkül, kí­méletesen végzik hasznos tevékenységüket a gyógynö­vénygyűjtők. A szükséges engedélyeket a területi OKTH-felügyelőségektől kapják meg. (MTI) A pedagógusok már megkezdték Tanévnyitó: szeptember 3., az első tanítási nap: szeptember 4. A hagyományos országos ünnepélyes tanévnyitót szeptember 2-án, vasárnap délután Zalaegerszegen, a Csányi László Közgazdasági Szakközépiskolában tartják. Garamvölgyi Károly oktatá­si miniszterhelyettes mond tanévnyitó beszédet, s ezzel megkezdődik az 1979—80-as iskolai év. Az iskolai tanév­nyitó ünnepélyekre külön­ben szeptember 3-án, hétfőn kerül sor. az első tanítási nap pedig szeptember 4-én, kedden lesz. A megszépült és sok he­lyütt felújított általános és középiskolák már ezen a hé­ten benépesültek: a pedagó­gusoknak véget ért a sza­badság. A nevelőtestületi tanévnyitó értekezleteken a többi között áttekintik a nyári napközik, az úttörőtá­borok, az ügyeletek tapaszta­latait és megvitatják az is­kola új tanévi munkaprog­ramját is. Csaknem vala­mennyi szakigazgatási szerv is tartott, illetve tart még egy utolsó előkészületi ta­nácskozást az intézmények állami, párt- és szakszerve­zeti vezetői részére ezen a héten. A vakáció mostani — utol­só — hetében zajlanak, az igazgatók által megjelölt időpontban a javítóvizsgák is. Itt azok a tanulók próbál­kozhatnak a felsőbb osztályba jutás utolsó lehetőségével, akik az elmúlt tanévben egy vagy két tantárgyból meg­buktak. Az oktatási miniszter már júniusban közzétette az 1979—80-as tanév „menet­rendjét”, amely néhány új­donságot tartalmaz. Minde­nekelőtt: a korábbinál ké­sőbbre került az első fél­év vége. A diákok eddig a félévi értesítőt a téli szünet utáni első tanítási napon kapták meg, az új tanévben erre egy hónappal később kerül sor, mert az első fél­év 1980. január 31-ig tart. Az általános iskolákban és a gyógypedagógiai intézmé­nyekben az utolsó tanítási nap 1980. június 13. lesz. Ott azonban, ahol a kötelező ta­nítási napokat és a tantár­gyak éves óraszámát előbb teljesítik, ; kötetlen iskolai programokat szervezhetnek már június 10-től. Továbbra is érvényes, hogy június 20- ig a tanítást mindenütt be kell fejezni. A középiskolák utolsó éves diákjai 1980. május 10-én ballagnak, az írásbeli érett­ségi-felvételik időpontja pe­dig 1980. május 26—27., a középiskolák alsóbb osztá­lyaiban az utolsó tanítási nap 1980. június 7-e, illetve a 11 napos munkarend sze­rint dolgozó iskolákban jú­nius 13-a lesz. A téli vakáció 1979. de­cember 22-től 1980. január 9-ig, a tavaszi szünet 1980. április 5-től április 9-ig tart. Az új tanévben folytató­dik az általános és középis­kolákban az új tantervek fokozatos életbe léptetése. Üj nevelési-oktatási tervek sze­rint tanulnak például az ál­talános iskolákban az elsősök mellett a másodikosok is, s néhány tantárgyból a fel­sőbb évesek. Életbe lép az új tanterv a többi között a gimnáziumok első osztályai­ban. Heves megyében jövő héten Importfüzet-szállítmányok Lesz gyurma is ecset is A jól sikerült előszezoni kedvezményes vásár után a PIÉRT Kereskedelmi Válla­lat tájékoztatása szerint vál­tozatlanul bőséges a tanszer, kínálat, annál is inkább, mert folyamatosan, rendben érkeznek a hazai árualapot kiegészítő, hiányt pótló im­portszállítmányok. A közép- iskolások részére szükséges 1,9 millió, negyven lapos, kockás füzetből is már 1,4 milliót megkapott a kereske, delem Romániából, Szolnok, Nógrád, Heves és Borsod megyébe a jövő héten kerül a közvetlenül a PIÉRT lera- katokba diszponált import- füzet-szállítmány. Az üzle­tekben augusztus elejétől román, dán, NSZK és olasz gyurma került, ami kitart addig, amíg az új tanszer­ként rendszeresített félkilós gyurmából lesz elegendő, A Fővárosi Kézműipari Vállalat egyébként júliusban megkezdte gyártását, havonta tízezer dobozzal adott belőle a kereskedelemnek. Az ugyancsak kötelező ecsetek is rendelkezésre állnak. A Szegedi Ecsetgyár ugyan el­maradt a szállítással, szep­tember végére ígérte az első félévre rendelt mennyiség pótlását, csehszlovák, indiai, kínai és oszt'rák importtal azonban biztosították az is­kolakezdéshez szükséges mennyiséget. Ugyancsak a boltokban van már az első osztályosok új tanszere,« 300 ezer dobókocka, valamint az első és a negyedik osztályok­ban szükséges színes papír- készlet. A PIÉRT naponta 150—200 kocsival szállítja az utánpótlást az országos há­lózatba. (MTI) Üttörővezető-képző tábor Zánkán Sokéves hagyománya az egri tanárképző főiskolának, hogy diákjai az úttörőveze­tés gyakorlatával egyhetes táborozás során ismerkednek meg. E kötetlen formában jobban rögződik, s élmény- szerűbb is a tananyag, vagyis az, hogy miként lehet tar­talmas nyári programot szervezni a gyerekeknek. Vasárnap több mint 300 másodéves indul hát a zán- kai úttörővárosba, hogy meg­ismerkedjen a különféle já­tékos foglalkozások típusai­val, a formai képzés alapjai­val, az úttörőszervezet fel­építésével, s természetesen az 1979—80-as tanév program­jával is, amelynek jelmonda­ta ezúttal így hangzik: Tet­tekkel a mi világunkért. A jövendő pedagógusok ez utóbbinak már csak azért is nagy hasznát látják, mert szeptemberben valamennyien bekapcsolódnak Eger, illetve a megye egy-egy iskolájának mozgalmi életébe. Vasutasfiatalok vetélkedője Füzesabonyban Füzesabonyban, a MÁV- állomáson rendezte meg a Miskolci Vasútigazgatóság a Ki minek a mestere? című szakmai-politikai vetélkedőt, amelyen Füzesabony, Kál- Kápolna és Vámosgyörk fia­taljai mérték össze tudásu­kat három kategóriában. A vasúti tisztek közül a kál- kápolnai Gönczi József bizo­nyult a legjobbnak a füzes­abonyi Tiszavölgyi Gyula és Pásztor István előtt A se­1979. aug. 30., csütörtök gédtisztek versenyében a vá- mosgyörki Drahos Lajos érte el a legmagasabb pontszá­mot, megelőzve az ugyancsak vámosgyörki Kazai Józsefet. Szoros versenyt vívtak a szakvizsgával nem rendelke­ző fiatalok. Ott a dobogós sorrend a következőképpen alakult: 1. Tóth Sándorné (Kál-Kápolna), 2. Kemény Károly (Füzesabony), 3. Szedmák Béla (Vámosgyörk). Az első három helyen vég­zett versenyzőket a vasút­igazgatóság pénzjutalomban részesítette Az első helye­zettek ezen kívül jogot nyer, tek az igazgatósági területi döntőn való részvételre. 1. Szülőfalujával álmodott a férfi... A folyóparton ment. Ott, ahol öblöt vet a part Nagy-nagy nyugalom áradt el. Sehol egy lélek. A part­tal párhuzamosan, kissé odébb a falu, de az is mintha kihalt volna. „Hát ez meg hogy lehet — lepő­dött meg ,.a férfi —, sehol senki?” Követ dobott a víz­be. De ez még csak nem is csobbant. Még egyet, egy nagyot dobott utána. Ez is hang nélkül süllyedt el. A férfit rettegés fogta el. „Va­lami történt” — gondolta. És felriadt. És ezután már nem is tudott elaludni. A falujára gondolt... Szürke faházak, a poros utca, csa­lán a kerítés tövében, a ge­renda-falaknál kapirgáló tyúkok, nyeklett szénaszárí­tók ... A falun túl, amed­dig a szem ellát, a sztyeppe. Nyugat felé áz alkony fénye izzik az égen. Meg még az apró kis tavacskák; estén­ként sima a színük, mint a higany és tükröződve ben­nük izzik az alkony fénye. De jó is ott ülni a partju­kon és gondolkozni..; A csenddel valami aggódó, gyengéd érzés lopja be ma­gát az ember leikébe. Szo­morkás, de ugyanakkor mintha egy hang susogna a füledben: Maradj, maradj még, barátom. Messze ménes nyargal az éjszakai legeltetésre: porfel­hőt vernek fel a lovak, amely megül a levegőben. És megint elárad a' csend. Micsoda csönd tud itt lenni, a Földön. Kihúnynak az alkony fé­nyei. Mintha egyes-egyedül lennél a Földön. Nem vagy magányos, nem ijeszt az egyedüllét. ... de azért vala­mi csak összeszorítja a szí­ved. ★ A férfi megpróbált elalud­ni, de nem tudott, óvato­san, nehogy felkeltse a fe­leségét, felkelt, belebújt a pizsamájába, átment a szom­széd szobába, felkapcsolta a villanyt és 'odaült az asztal, hoz. ’ — A fene egye meg — suttogta maga elé. — Hogy mi ez? ... Talán öregszem? Mintha búcsúzkodnék. Rettene+esen szomorú volt, szinte kicsordultak a köny­nyei, úgy sajnálkozott. Mintha misem változott vol­na azóta, hogy ott ült a te­nyérnyi tavacskák partján. „Barátocskám, Iván Szem- jonovics! — írta. Üdvö­zöllek! Irhatnékom támadt neked. A falunkról álmod­tam és elfogott a keserűség. Itt ücsörgők az éjszaka kel­lős közepén és írok, mint Balzac. Eszembe jutott, ahogy elvégeztük az egye­temet. Emlékszel? Diplo­maosztás után hazamentünk. Utoljára otthon, mielőtt munkába állnánk. Kiköltöz­tünk, mint... mint a fele tudja ki. Rajtam a külföldi fehér ing volt, te meg mat­róztrikót kerítettél valahon- nét. A két jampec, ahogy ott megy az utcán. Aratási időben. Arra szekerezett Minyka Dokucsaev, megáll­tunk, köszöntünk egymás­nak. Olyan maszatos volt, hogy csak a szeme fehérje látszott ki", az aratógép lán­cát vitte szögecseltetni a ko­vácshoz. Rágyújtottunk. Nem volt miről beszélnünk. Va­lami idegenség ereszkedett közénk. Ott feszengtünk egy ideig, aztán ő ment a dol­gára. mi meg elindultunk a határba, hogy elbúcsúzzunk azoktól a helyektől, ahol szénát gereblyéztünk, bog­lyát raktunk, őriztük a te­heneket, boronáltunk. Még most is röstelem magam, ha eszembe jut Minyka. Hogy mire öltöztünk úgy ki? Az embereknek a körmére ég a dolog, mi meg mint a sza_ rospista .. De akkor — ez az. így kell ezt! Hisz bú­csúztunk, vagy mi! Nálam egy üveg fehér bor, nálad egv üveg aszú. Ugyanabból a pohárból ittunk. A mezs­gyénél ültünk le. ott ittunk a nvírfák alatt. Aztán gye­rünk hetvenkedni, hogy hű de belevaló fiúk vagyunk. Elvégeztük az egyetemet. Aztán a mellemet dönget­tem és ordítoztam: — Gon­dold csak meg, ki volt, mi volt az abád, meg az enyím is Mi meg mérnökök vagyunk. — Még ittunk. És megint hetvenkedtünk. De mennyire, Istenem! Dagasz­totta a mellünket, hogy mi szereztünk elsőként diplomát a faluból. Még táncoltunk is, meg énekeltünk. A rozs meg ott állt lábon az orrunk előtt. Az üres üveget is be­ledobtam és emlékszem, még arra is gondoltam, hogy csillog majd a tarlón, ha erre jön az aratógép, és va­laki, talán éppen Minyka, majd ezt mondja: Itt ivott valaki. — Aztán aludtunk. Már esteledett, amikor fel­ébredtünk. A külföldi in­gem gombócba volt gyű- rődve. Fájt a fejem és rös- teltem magam. Hát üvöltöt­tünk egy sort, összehordtunk hetet-havat. Nem néztél a szemembe, de nekem sem akaródzott a tiédbe nézni. Nagyon jól emlékszem az egészre...” — Koljal — No. — Mi van veled? — Semmi... Aludj! — Azt hittem elmentél valahová. — Aludj csak! ...... .Felébredt a feleségem. Jóltáplált, kövér — urain bocsá’ —, bűzlik mint egy drogéria. Hát így állunk. Ványa. Valahogy olyan szo­morú vagyok mostanában. Talán nem is volt akkor minek örülnünk? És azóta is elmúlt a nyár már... há­nyat is írunk most? Tizen­nyolc év. Észre sem vettem. Évről évre hízom. Az asz- szonyra teszek megjegyzést, közben, se keresztbe, se hosszába, nem férek be az ajtón. Hisz tudod: üdülők, szanatóriumok. Arra még nem volt időm, hogy az életnek örüljek. Nőnek a gyerekek, de nem sok örö­möm telik bennük. Nagyon okosak, állandóan csak kri­tizálnak. De azt hiszem, mi jobbak voltunk. Lehet, hogy ez már az öregedéstől van? Hát te, hogy vagy? Néha igazán írhatnál. Amíg nem jön az infarktus. Egyszer összejöhetnénk. Beszélget­nénk, hogy mi volt régen. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents