Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-30 / 202. szám
A megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta Házibajnokságok zsákutcád TAVALY az Újpesti Dózsa labdarugó-csapatának szurkolói örömmámorral ünnepelték kedvenceiket, amikor a bajnokság befejeztével hatodszor nyerték megszakítás nélkül a magyar bajnokságot. Valóban ritka teljesítmény, hogy egy együttes megszakítás nélkül hat ízben kerüljön a legelső helyre, bizonyuljon a jók közül is a legjobbnak. Itthon. Mert, amint az újpesti labdarúgók kikerültek a hazai langyosvízböl, hidegzuhanyként hatott rájuk a nemzetközi mércével mért tudáskülönbség. Az első fordulóban estek ki a Bajnokcsapatok Európa Kupájából. A magyar házibajnok-- Ságban kialakult értékrendet ugyanis abszolút métcének tekintették labdarúgóink. Fájdalmas vereségek és kudarcok sorozata vétette tudomásul velük, hogy ez az értékrend nagyon messze van a nemzetközileg elfogadott ítélkezési normától. Sajnos, nem csupán labdarúgó berkekről, de életünk sok egyéb területéről elmondhatjuk ugyanezt. Azt, hogy házibajnoksággal mérjük magunkat. És a házibajnoksághoz szokott szurkolók és csapatok nem győznek csodálkozni, ha bekerülnek az igazi, az élesre menő küzdelembe. Az elmúlt esztendők során például valósággal berobbant a magyar gazdasági életbe a nemzetközi piac jelentősége és ennek hangsúlyozása is. KISSÉ FURCSA volt hallani, hogy a végbement köz- gazdasági folyamatok elemzése kapcsán mindig makacsul visszatér ez az újdonság számba menő kifejezés: a külpiac hatása. Annál is inkább, mert évtizedeken keresztül el voltunk szokva tőle. Évtizedeken keresztül azt mondtuk, hogy jól dolgoztunk. hogy kisebb — nemzeti — és nagyobb — a szocia. lista országok tábora — közösségünk mindig sikeresen oldja meg az előtte álló feladatokat. Minden évben százalékokban kimutatható volt a növekedés. Közben elfeledkeztünk olyan marxi alapigazságról, hogy a termelt, a teremtett értékeket, a százalékokban kimutatható többletet a társadalmilag szükséges munkaráfordítás határozza meg. De a nemzetközi méretekben szükséges munkaráfordítás (!) és nem az idézőjeles házibajnokságban szükséges munkaráfordítás. Mi azonban legtöbb esetben kis és nagyobb közösségünk ráfordítását mértük, értékeltük és voltunk vele elégedettek A nemzetközi piac azonban nem tudja figyelembe venni, ha mi több ráfordítással állítjuk elő azt a többletet, amit máshol kevesebbért teremte, nek meg. A házibajnokság másik nagy hibája, hogy mindig saját fejlődésünkhöz viszonyítunk. Azt mondjuk, vagy inkább azt mondtuk: ez a vállalat nagyon jól dolgozott, mert ennyi darabbal, ennyi mázsával, ennyi méterrel, ennyi literrel többet termelt, mint tavaly. A fejlődés számokban, megdönthetetlen tényekben volt kimutatható. Saját magunkhoz képest. És itt nem csupán az a kérdés, hogy ezalatt mennyit fejlődött a nemzetközi mezőny, hanem sokkal inkább az: hogyan. Mert lehet, hogy az fejlődött, aki nem több mázsát, litert, métert tudott felmutatni, hanem mást: jobbat, újabbat, korszerűbbet. Hozzá kellene szoknunk végre ahhoz a gondolathoz, hogy nem mérhetünk többé kizárólagosan mennyiségi mértékekkel. Igaz, ezt szá- monkérni sokkal könnyebb és kényelmesebb volt. Tegyük hozzá, látványosabb is. Lehetséges azonban olyan eset is, hogy az a vállalat jobb, amelyik kevesebbet termel, de olyan ráfordítással, amely hasznosabb, és olyan árut, ami keresettebb. Hozzá kell szoknunk a nemzetközi mezőnyhöz. Állandó, an ott kell próbára tenni eredményeinket, munkánkat, ahol a valóság egészét teszik mérlegre. ILYEN VOLT például az grgentín labdarúgó-világbajnokság. A selejtezőkön továbbjutottunk. Jobbnak bizonyultunk a csoport átlagá- , nál. Kezdtünk önbizalomra gerjedni, kezdtük az hinni, hogy az a foci, amit művelünk, megfelel a jelen követelményeinek. Nem felelt meg. A világbajnokságon mérkőzést sem nyertünk. Jobb eredményt fogunk-e elérni az összehasonlíthatatlanul fontosabb nemzetközi vetélkedőben, a gazdasági versenyfutásban? Minden törekvésünk arra mutat, hogy ezt kívánjuk megvalósítani. Ehhez azonban elsősorban az szükséges, hogy kérlelhetetlen őszinteséggel számoljunk fel minden olyan jea jövő évi termésért lenséget, amely a házibajnokság szellemét erősíti Sajnos, még ma sem tisztáztuk kellőképpen a házibajnokság és a nemzetközi mérce közötti különbség elméletét. Nem tártuk fel kellőképpen az okokat, nem folyt le a legszélesebb nyilvánosság előtt az az elemzés, amely közérthetően, de közhelyek nélkül világított volna rá a hazai és a világgazdaság közti különbözőségre, az el- távolodási pontokra. Az a baj, hogy a feladatok megjelölése, a világgazdaság vérkeringésébe való bekapcsolódás követelte intézkedések ismertetése és szükségességének hangoztatása megelőzte és hangsúlyban felül is múlta — a közvélemény szemszögéből — a helyzetelemző munkát. Az annyit emlegetett energia és nyersanyagválságra ugyanis nem szabad úgy hivatkozni, hogy csak ezek a tények felelősek a kialakult helyzetért. Az energia és nyersanyagválság csak közelebb hozta a jövőt, minden olyan gondjával, problémájával, amely elöbb-utóbb úgy is jelentkezett volna. Úgy tűnik, túlságosan el voltunk foglalva a házibajnoksággal, és eközben nem tekintettünk ki a szélesebb porondra. Talán azért is ért bennünket olyan hirtelen és érzékenyen a változás, mert túlságosan óvtuk a megszokott hazai értékrendet, s nem mertük kitenni a nemzetközi élesküzdelem megrázkódtatásai nak. Ebben a mesterséges védőburokban pedig nem edződhettünk hozzá az igazi mércéhez. ÖNKÉNTELENÜL adódik tehát a következtetés, hogy nem a mienk volt az igazi mérce. Nem az volt. Ezt kell világosan kimondani. Most hát félre kell dobni min dent? — vagy minden rossz volt, amit eddig csináltunk? Szó sincs erről. Csak tudó másul kell venni, hogy, ha önmagunkat a világgal ha- sonlítgatjuk, akkor nem önmagunk, hanem a világ a mérce. Már csak azért is, hogy mi is mércévé válhassunk egyszer. Szigethy András Egy Heves megyei lakosra 25 ezer forint jut — Kereskedelem és áruellátás Nem túlzás azt állítani, hogy a politikai közhangulat, közérzés egyik és biztos szeizmográfja a kiskereske- lem. A lakosság áruellátásában, a kiskereskedelem forgalmában mutatkozó minden eredmény, de minden gond és nehézség is meglehetősen hűen tükrözi a lakosság közhangulatát, a fogyasztók közérzetét. Nem véletlen tehát, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága szerdai ülésén az egyébként is gazdag és társadalmilag „súlyos” napirendek mellett is, a nyári idény végeztével, az új esztendőre készülődve megvizsgálta a Heves megye lakóinak áruellátásáról szóló jelentést. Mint minden jelentés, ez sem képes, bár terjedelme a mellékletek nélkül is meghaladja a 12 oldalt, teljes egészében átfogni a lakosság áruellátásának minden területét, természetszerűleg csak a leglényegesebb, de alapvető területekre szorítkozott a megtett utat s a tennivalókat illetően. Mint az országban, úgy Heves megyében is dinamikusan fejlődött a kiskereskedelmi forgalom az elmúlt esztendők alatt. 1978-ban harminc százalékkal, kereken 9 milliárd forinttal múlta felül az 1975 évit, és már ebben az esztendőben is — az összehasonlító árakat figyelembe véve — mintegy négy százalékkal növekedett tovább a forgalom. És ami ugyancsak nem érdektelen: a forgalom összértéke, árufőcsoportonként! szerkezete is megfelel a megye társadalmi, gazdasági fejlettségi színvonalának, -f- nem maradt el attól. Egy Heves megyei lakos 1978-ban kereken 25 ezer forintot vásárolt, — természetesen csak Heves megye boltjaiban, s ide kívánkozik: továbbra is bővül az iparcikkek részaránya a vásárlásokon belül. A bolti. élelmiszerekből, elsősorban az alapvető élelmiszerekből általában megvalósult az igények folyamatos kielégítése, mindössze a tőkehúsok értékesítésében voltak átmeneti gondok. De a friss húsellátás problémáit részben ellensúlyozta a baromfiforgalmazás növekedése és az ugyancsak növekvő tojáskínálat. Halból azonban kevés juthatott a Heves megyei háziasszony szatyrába, a hazai termelés országosan sem képes egyelőre kielégíteni a fogyasztói igényeket. Nincs alapvető probléma a tej és tejtermékek forgalmazásával, bár kétségtelen, hogy néhány terméknél a forgalmazás bővítésére, másoknál a választék növelésére lenne szükség, ám ennek megvalósítását az ipari kapacitás hiánya is nehezíti. Bár javult az elmúlt évekhez képest a sütőipari termékek mennyisége és minősége, de még mindig nem sikerült megvalósítani az egyenletesen jó kenyérellátást — minőségben és meny- nyiségben sem — sőt átmeneti ellátási zavarok is előfordultak, részben a szállítás hibájából, részben mert rosszul mérték fel az igényeket. A kereskedelmi osztály jelentése foglalkozik a zöldség- és gyümölcsellátás évről évre javuló minőségével, de megújuló gondjaival, valamint a háztartási munka megkönnyítését elősegítő mélyhűtött és konzerváruk ellátási helyzetével is. Joggal állapítja meg az utóbbit illetően a jelentés, hogy báláz utóbbi időszakban javulást mutat a kínálat a mélyhűtött árukban és konzer- vekben, de a fejlődés üteme nem kielégítő, mert a hazai ipar még mindig tartózkodó magatartást tanúsít és előfordul, hogy a kereskedeKaposvárott, a Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás laboratóriumaiban évente százezer hektár területre kiterjedően vizsgálják a mezőgazdasági üzemek talaját. Tanácsot adnak a talaj tápanyagigényeire. Ezzel kezdődik a következő év jó termésének megalapozása. A laboratórium dolgozói hetenként ezer talajmintát elemeznek. (MTI fotó — Bajkor József felvétele — KS) Szakember-utánpótlásról, új tanév előtt Nem mozdultunk a mélypontról Augusztus közepe óta vége a nyári szünetnek a szakmunkásképzőkben, teljes az üzem, készülnek az órarendek, egyeztetik az üzemi gyakorlatok, elméleti oktatások beosztását. Ám még mindig nem tisztázott minden az egyes szakmák, osztályok kialakításánál; e napokban is foglalkoznak a pótfelvételire jelentkezőkkel. A legnagyobb iskola, ahol 1600 tanulót oktatnak, az egri Ipari Szakmunkásképző Intézet. A megyében ezúttal itt a legnagyobbak a beiskolázás gondjai is, igaz országosan ez a 90 százalék körüli arány még jónak mondható. Mit jelent a teljesített 90 százalék? Kameniczky Antal igazgató elmondta: aki jelentkezett, azt kivétel nélkül fel is vették, legfeljebb nem az áhított autószerelő, festő, víz- gázszerelő szakmába. Ezekben volt ugyanis — szokásosan — túljelentkezés, míg például forgácsolónak sokkal kevesebben jelentkeztek. mint amennyi a felvehető létszám. Körülbelül száz tanulót irányítottak más szakterületekre, s a száz közül az idén nem is voltak sokan azok, akik visz- szautasították ezt az átirányítást. Az intézetben hatszáz él- sőéves tanuló beiskolázása volt a terv. Hetven középiskolát végzett fiatal is jelentkezett ide szakmát tanulni. Számuk megfelelt a várakozásnak, ám az általán nos iskolát befejezők közül még legalább hetvenen jöhetnének az egri szakmunkásképzőbe. Az intézet meglehetősen nagy körzetéből a lehetőségeket gondosan mérlegelve tervezték meg ezt a tanuló- létszámot, összevetve a középiskolák igényével, a vállalatok kíyánsá,gaival. Persze a munkahelyek kívánságai az idén sem adtak túl sok segítséget, pontosan kétszer annyi tanulót kértek az iskolától, mint amennyit az egyáltalán tervezhetett. Vagyis a szigorúbb gazdálkodásra, a munkaerővel való takarékosságra, a tervszerűségre való ösztönzéssel ellentétben még mindig inkább többet kérnek a fiataloktól, mint amennyi tulajdonképpen szükséges. Igaz. a tanulóképzés nem rossz üzlet. Az első évben nem is kerül pénzbe, s a tanuló három esztendeig csak dolgozik az illető munkahely hasznára. Vannak cégek, ahol nem is nagyon tartóztatják a végzett szakmunkásokat, csak a tanulóidőre való alkalmazás éri meg nekik igazán. Persze, amikor a demográfiai végponton vagyunk, azért elenyészően kevés fiatal kerül ilyen munkahelyekre. az iskola elsősorban annak a cégnek igyekszik szakembert képezni, ahol megfelelő körülmények között valóban igyekeznek meg is tartani az emberéket. Az például már természetes dolog, hogy az az üzem, amelyik nem léteit tanműhelyt, nem is számíthat szakmunkástanulóra. A szakember-utánpótlás — s ez már évek óta tudott — még igen hosszú ideig nem oldható meg csupán a tanú lóképzéssel. Ezért is keld a felnőttoktatásra, az eddigieknél is jóval nagyobb energiát fordítani a vállalatoknál. Ugyanakkor az új tanévre való felkészülés tapasztalata az, hogy még mindig nincs megfelelő propaganda tájékoztatás, amely szűkítené az úgynevezett hiányszakmák körét. Nemcsak a ne héz munka, az esetleg rósz szabb körülmények miatt kevés a jelentkező, hiszen szinte „fehérköpenyes” szakmának számít ma már pél dául a köszörűsé is. De nagyon kevesen tudják mit is kell itt csinálni, mi a fel adata a-z illető vállalatnál egy ilyen képzettségű lánynak, vagy fiúnak. Az igazi változások egyéb ként a szakmunkásképzés reformjának bevezetésével az 1980—81-es tanévben várhatók, s erre már most kell készülniük az intézeteknek. Az már biztos, hogy sok szakma tanulóképzését teszik a vállalatok hatáskörébe. a jelenleg oktatott 32 szakma száma pedig megcsappan majd a következő tanévben az egri intézetben is. Iskolába jelentkező fiatal azonban egyelőre nem lesz több. S ezt a gondot csak valóban tervszerűbb létszámgazdálkodással. okosabb pályairányítással lehet enyhíteni. (hekeli) lem is közömbösen viseltetik ezeknek az áruféléknek forgalmazása iránt. A továbbiakban azokról a feladatokról esett szó a testület előtt, amelyek a vásárlás körülményeinek tovább- javításával kapcsolatosak. Kétségtelen, hogy 1979 közepéig 19 ABC-áruház és nagyobb élelmiszerbolt épült fel s ebből tizenegy a községekben, és az kétségtelen, hogy jelentősen fejlődött a munkáslakta települések ellátása. Mégis változatlanul szükség van a további, dinamikus fejlesztésre. A tervidőszak hátralevő szakaszának céljai közé tartozik az egri városközpontban egy megfelelő ABC-áruház és étterem, valamint műszaki és cipő kisáruház létrehozása. Ebben az évben, különben megkezdődik az új kétszáz ágyas új szálloda építése is Egerben. S bár a fejlődés jelei mindenütt láthatók és tapasztalhatók, de még mindig láthatók és tapasztalhatók a gondok is: többek között azért, mert a bolthálózat koncentrációjának foka még az átlagost sem éri el. Kevés az áruház, az áruház típusú üzlet, s korlátozott a szaküzletek száma és forgalom-lebonyolító képessége. A árusítóhelyek több mint egyharma- dában mindössze egy-három eladó dolgozik. Nem megfelelő a kereskedelmi hálózat térbeli elhelyezkedése sem, s nem mindenhol igazodik a vásárlók igényeihez. Bőven lehetne soroln; még a gondokat, részben az áruellátás, részben a kereskedelmi hálózat fejlesztését illetően. Nem minden esetben ösztönző, ha visszatekintünk, mert köny- nyen leszerelhet a múlttal való összehasonlítása a jelennek. Ez a veszély természetesen fennáll a kereske- ' delem fejlődését illetően is, ha számba vesszük mennyi utat is tett meg a,z elmúlt években Heves megyében is. Ám azért mégis érdemtelen lenne erről az útról megfeledkezni még akkor is, ha az előretekintés a kereskedelempolitikában oly bőségesen adja a tennivalókat, hogy végüket is nehéz lenne belátni. Gyurkó Géza Az SZMT elnökségének ülése Gubán Dezső elnök vezetésével szerdán tartotta meg soron következő ülését * a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksége. Első napirendként a tanácskozás részvevői megtárgyalták és elfogadták azt az intézkedési tervet, amei.y körvonalazza a gyesen levő nőkkel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. A továbbiakban tájékoztató hangzott el a Magyar Eszperantó Szövetség munkájának megyei tapasztalatairól, az elkövetkező időszak legfontosabb feladatairól. Ezután az SZMT elnökségének tagjai elfogadták az idei év hátralevő politikai évfordulóinak megünnepléséről szóló tervezetet, majd jóváhagyták a központi könyvtár előterjesztését az egercsehi bányatele’'en üzemelő szakszervezeti közművelődési könyvtár tanácsi kezelésébe történő átadásáról. 1979. aug. 30., csütörtök
