Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

El nem kötelezettek Havanna előtt Röviden AMMAN Hans-Dietrich Genscher*^ a kedd óta Ammanban tar­tózkodó nyugatnémet kül­ügyminisztert szerdán fo­gadta Husszein jordániai ki­rály. A nemzetközi helyzet­ről, a közel-keleti fejlemé­nyekről, a közel-keleti ren­dezésben lehetséges nyugat­európai részvételről, a nyu­gat-európai—arab párbeszéd­ről volt szó a tanácskozá­son —, közölték ammani il­letékesek. 1 AMSZTERDAM A rotterdami kikötőmun­kások bérkövetelési sztrájk­ja, amelv csütörtök óta csaknem megbénítja a világ legnagyobb kikötőjének for­galmát. szerdán átterjedt az amszterdami kikötőre is. Itt ötszáz dokkmunkás és von­tatóhajós kezdett ..vad­sztrájkba” (tehát a szakmai szakszervezet jóváhagyása nélkül szüntette be a mun­kát.) PEKING Walter Mondale amerikai alelnök szerdán — helyi idő szerint délután — Peking- ből a közép-kínai Hszianba, a kínai birodalom egykori fővárosába utazott. A pe­kingi repülőtéren Teng Hsziao-ping kínai miniszter­elnök-helyettes, Huang Hua külügyminiszter és más ma­gas rangú állami vezetők búcsúztatták az amerikai vendégeket. MOSZKVA — A következő szovjet űrrepülések időtartama a je­lenleginél is hosszabb lesz —, jelentette ki Vlagyimir Lja- hov, az űrrepülés időtarta­mának világcsúcsát tartó együttes parancsnoka. Lja- hov és társa, Valerij Rju- min, a 175 napos űrutazás után a bajkonuri űrrepülő­tér orvosi központjában pi­hen és regenerálódik. BUKAREST A Scinteia szerdai száma elnöki rendeletet közölt, amely személycseréket je­lent be. Felmentették tiszt­ségéből Suzana Gadea okta­tás- és nevelésügyi minisz­tert. Utódjává Aneta Spor- nicot nevezték ki, ő , eddig . munkaügyi miniszterhelyet­tesként tevékenykedett. Az országos vízügyi tanács élén is változás történt. A kül­ügyminisztérium új állam­titkára Aurel Duma lett. országok és népek függet­lensége, szuverenitása, a le- szerlés, az igazságos gazda­sági-társadalmi viszonyok elveinek támogatását. Azt is látni kell azonban, hogy a mozgalom részvevői sokfélék, hiszen országai kö­zött a legkülönbözőbb tár_ sadalmi-gazdasági-politikai berendezésűek találhatók. Vannak olyanok, amelyek évtizedek óta következetesen építik a szocialista rendszert, s olyanok is, amelyek kife­jezetten tőkés viszonyok kö­zött fejlődnek. Politikailag haladók és igen konzervatí­vak egyaránt tagjai az el nem kötelezettek csoportjá­nak. Természetes hát, hogy rendkívül nehéz megtalálni azt a közös nevezőt, amely összekapcsolja az ideológiá­jukban, politikájukban, ér­dekeikben annyira különbö. ző államokat. ÉPPEN EZÉRT az el nem kötelezettek mozgalmának a legnagyobb problémája ma az egység. Hiszen kellő in. tenzitású egység, az arra va­ló állandó törekvés nélkül nem tölthet be hatékony és pozitív szerepet a világban semmilyen mozgalom. Már­pedig a havannia konferen­cián számos olyan világpoli­tikai probléma került napi­rendre, amelynek megítélé­sében előzetesen nem tudtak elfogadható kompromisz- szumra jutni. Ilyen volt például a legutóbbi colom­ból értekezleten Kambodzsa képviseletének és Egyiptom esetleges kizárásának kérdé­se. Jónéhány ország, a mai kambodzsai realitásokat fi­gyelembe véve, a januárban hatalomra jutott népi kor­mányt, mások viszont — ..vietnami beavatkozásra” hivatkozva — az elűzött, népirtó rezsimet tekintik Kambodzsa jogos képviselő­jének. Ahogy egy sor ország Egyiptom kirekesztését szor­galmazza az Izraellel kötött különbéke miatt, úgy az amerikai politikához közel­álló államok ezt nem haj­landók támogatni. Sok ki- sebb-nagyobb ellentétet le­hetne még felsorolni, ami igazolhatná, hogy a koráb­binál több és nagyobb belső nehézségekkel küzd az él nem kötelezettek mozgalma. ELHAMARKODOTT LEN­NE azonban azt a következ­tetést levonni, amelyet a tőkés világ számos sajtóter­méke tendenciózusan sugall: nevezetesen azt, hogy a mozgalom megoldhatatlan válságba került, s a „végső- 4 két rúgja.” Hiszen a legte­kintélyesebb tagországok ve­zetői következetesen hang­súlyozzák, hogy a ellenté­teknél erősebb a közös szán­dék korunk pozitív politikai folyamatainak támogatásá­ra. S ennek érdekében az el nem kötelezettek hajlan­dók a kompromisszumra, mert jól látják, hogy a nagy nemzetközi politikai befo­lyást szerzett mozgalom sze­repe, eredményes működése forog kockán. Havanna tét­je és fő témája éppen az lesz, hogy mit tegyenek az egység megszilárdításáért, a mozgalom haladó jellegé­nek erőteljesebb érvényesí­téséért. A- K. NAPI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR: Hondáié poggyásza WALTER MONDALE AMERIKAI alelnök hosszú idő óta a legmagasabb rangú amerikai vendég Pe- kingben. Utazásának nem titkolt célja az volt, hogy a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásain szorosabbra fűzze Washington és Peking kapcsolatait. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban nagy várakozással tekintettek Kínára: a két ország közötti politikai közeledés jó üzleti lehetőségeket is sejtetett.; Csakhogy a big business, a nagy üzlet még mindig várat magára. Kína kezdetben ugyan mohó érdeklő­dést tanúsított az amerikai technológia és egyes ipar­cikkek iránt, de a jelentős megrendelések eddig el­maradtak. Az amerikai alelnök a vártnál üresebb poggyász. szal utazik majd haza. Igaz. udvariassági formulák­ban nem szűkölködtek a díszebédek és -vacsorák pohárköszöntői, ám a jelen, vagyis az alelnök eszme­cseréinek tényleges eredménye a reményekhez képest szerény: kimerül abban a kétmilliárd dolláros hitel­megállapodásban, amelyet az USA nyújt Kína vil- lamosenergia-termelésének fejlesztéséhez. A magas rangú amerikai vendég ezenkívül csak a kulturális cseréről kötött egyezményt és a Carter elnöknek cím­zett kínai meghívást viszi haza magával. AZ INTERNATIONAL HERALD TRIBÜNÉ már július 30-i számában — vagyis Mondale látogatását megelőzően — figyelmeztetett: a kínai piac nem bombaüzlet, s aki másképpen gondolkodik, keserve­sen csalódhat. Az 1978. februárjában közzétett tízéves kínai fejlesztési terv 1985-ig mintegy 600 milliárd dollár értékű beruházásokat foglalt magában. Fél év múlva azonban Hua Kuo-feng már óvatosabb, meg­fontoltabb tervezésre intett, s ezzel alaposan lelohasz- totta a reményeket. Egyebek mellett két adat is bizo­nyítja, hogy a becsvágyó tervek és a realitás között túl nagy a szakadék: a széntermelés idei növekedése Kínában csupán kétmillió tonna lesz és nem 32 millió, az acéltermelés pedig 1985-ig nem kétszereződik meg — miként azt a korábbi program előírta —, hanem csak 50 százalékkal növekszik, vagyis 45 millió ton­nára emelkedik. GYORS ÁTTÖRÉS az amerikai—kínai kapcsola­tokban sem következett be. Az amerikai üzleti élet számára Kína még mindig az ígéret földje marad. Gyapay Dénes Kivégzések és tárgyalások Amerikai szenátorok moszkvai tárgyalásai i Joseph Biden vezetésével amerikai szenátusi küldöttség tartózkodik Moszkvában. A ké­pen a delegáció tagjai megkoszorúzzák az „ismeretlen katona” emlékművét. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Szerdán befejeződtek Moszkvában a megbeszélé­sek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttei és az amerikai szenátus delegáció­ja közöttó A szenátorok kül­döttsége Joseph Bidennek, a külügyi bizottság európai kérdésekkel foglalkozó albi­zottsága elnökének vezetésé­vel a Legfelsőbb Tanács meghívására tesz hivatalos látogatást a Szovjetunióban. A kedden megkezdődött tárgyalások középpontjában a szovjet—amerikai kapcso­latok, ezen belül a SALT— II. szerződés kérdései áll­tak. Ezen túlmenően szó volt számos más időszerű nemzetközi kérdésről, a két ország viszonyát érintő prob­lémáról is, szerdán elsősor­ban a hadászati támadó fegyverrendszerek korláto­zásáról s az egyéb leszerelé­si intézkedésekről volt szó. A szovjet parlament kép­viselői részletesen válaszol­tak az amerikai szenátorok kérdéseire, amelyek a szov­jet kormány külpolitikájára, védelmi politikái ára vonat­koztak. Kifejtették, hogy a Szovjetunió mindenekelőtt a béke megszilárdítására tö­rekszik s ez a törekvés ha­tározza meg védelmi politi­káját is. A két fél küldöttsége egy­aránt megállapította, hogy a szovjet és az amerikai meg­bízottak, így a parlamentek tagjainak találkozói kétség­kívül hasznosak, elősegítik a kölcsönös ismeretek, egy­más jobb megértése színvo­nalának növekedését, ez vi­szont alapot teremt ahhoz, hogy sikeresebben oldják meg a két felet érdeklő kér­déseket. Alekszej Koszigin szovjet kormányfő a szovjet—ame­rikai kapcsolatokról, a SALT—II. szerződés kérdé­seiről folytatott szerdán dél­után eszmecserét az ameri­kai szenátorok csoportjával. Feszült a helyzet Kurdisztánban Csak gesztus Thatcher Belfastban Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Humphrey Atkins, az északír ügyek mi­nisztere szerdán félnapos lá­togatást tettek Belfastban, hogy tanácskozzanak a biz­tonsági erők parancsnokai­val. Thatcher asszony felke­reste a hétfői merénylet élet­ben maradt katonaáldozatait a kórházban, majd sétát tett a belvárosban, később meg­hallgatta a hadsereg és a rendőrség parancsnokainak beszámolóját a hétfői me­rényletről. A meglepetésszerű villám- látogatás ismét aláhúzta, hogy a brit kormány nem lényeg- reható intézkedésekkel, a válság politikai megoldásá­nak keresésével, csupán gesztusokkal válaszol az IRA példátlan merényleteire. Dublinban Jack Lynch ír miniszterelnök nélkül tar­tottak kabinetülést Lord Mountbatten meggyilkolásá­nak körülményeiről. Lynch csak csütörtökön tér haza szabadságáról Írországba, ami arra mutat, hogy az ír kormány sem szándékozik lényeges intézkedéseket ten_ ni a biztonsági helyzet fe­lülvizsgálására. Lynch távol- maradását Angliában élesen bírálták brit és északír par­lamenti képviselők. A kurd nemzeti mozgalom békekezdcményezcsei ellenére továbbra is feszült a helyzet Kurdisztánban. A képen a kormánycsapatok kurdokat végeznek ki Szanandadzs közelé­ben. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) TEHERÁN Miközben az iráni Kurd­isztánban szerdán tovább­ra is folytatódtak a harcok, I-Iacsem Szabbaghian bel­ügyminiszter rádióbeszédé­ben bejelentette: megállapo­dás jött létre arról, hogy az iráni hadsereg rövidesen be­vonulhat a kurd felkelők je­lenlegi székhelyére Maha- badba. Az iráni belügyminiszter bejelentése szerint Mahabad város tanácsának vezetői Te­heránban egyetértésre jutot­tak a központi kormánnyal abban a kérdésben, hogy a hadsereg biztosítsa Maha- badban a rendet. A kurd demokrata párt képviselői ezzel szemben kijelentették, hogy továbbra sem engedik be az iráni hadsereget a vá­rosba. Ck, Npnuhfitt. 1979. aug. 30.) csütörtök Szabbaghian szerint arról is megállapodás született, hogy a kurd demokrata párt tagjait amnesztiában része­sítik, vezetőit azonban letar­tóztatják és bíróság elé ál­lítják. A megállapodás alap­ján a hadsereget a rend helyreállítása után kivonnák a városból és mahabadi la­kosokból szerveznének helyi forradalmi őrséget. Szerdára virradóra a kurd felkelők az iraki határ men­tén támadást intéztek a köz­ponti kormány egyik hely­őrsége ellen, ahol egy olyan harckocsizó egység állomá­sozott. amelyet a mahabadi kurdok ellen akartak be­vetni. A PARS iráni hírügy­nökség jelentése szerint a felkelők gépfegyvereket és aknavetőket vetettek be. A hatórás harcban egy kato­na meghalt, és többen meg­sebesültek. Kazem Sariat Madari aja- tol-lah egy teheráni lapnak adott interjújában követel­te, hogy vessenek véget a harci cselekményeknek Kurdisztánban. Javasolta, hogy az iráni Kurdisztán autonómiájáért küzdő kur­dok problémáját a központi kormány és a kurd nép ál­tal választott képviselők tárgyalásai útján rendezzék. Szerdán folytatódtak a ki­végzések Iránban. A PARS hírügynökség jelentése sze­rint további két kurd felke­lőt végeztek ki a harcokban való részvétel miatt. Tab- rizban 14 személyt, köztük két nőt végeztek ki börtön - lázadás szervezésének vád­jával. Khomeini ajatollah merev álláspontja, valamint a fel­kelő kurdoknak elfogott tár­saik kivégzése miatt érzett felháborodása veszélyezteti a békés rendezésről folytatott tárgyalásokat — írják nyu­gati hírügynökségek. Abol Hasszán Báni Szadr, az iszlám forradalmi tanács tagja közölte, hogy Khomei­ni nem járul hozzá hivata­los tűzszünet kihirdetéséhez. HUSZONNÉGY ÉSZTÉN. DEJE Bandungban, amikor a világ tömbökön kívülálló or_ szágainak politikai alapelve­it megfogalmazták, még csu. pán maroknyían ültek a tár­gyalóasztalnál. Hat évvel később Belgrádban már 25 ország sorolta magát az el nem kötelezettek csoport­jához. Ma pedig kilencven- nél több állam képviselői készülnek a hatodik csúcs- találkozóra, amely szeptem­ber első napjaiban kezdődik Kuba fővárosában. A számok önmagukban is jelzik, hogy milyen gyorsan fejlődött ez a mozgalom. Az adatok azonban aligha feje­zik ki azt a politikai súly- növekedést, amely révén mintegy másfél évtized alatt a nemzetközi viszo­nyok kétségkívül fontos té­nyezőjévé vált az el nem kötelezett országok mozgal­ma. Polarizálódó világunk­ban jövőt meghatározó je­lentősége van annak, hogy a Föld országainak jó kéthar­mada merre halad. több milliárd ember nevében mi­lyen politikát követ. örvendetes a tény, hogy az el nem kötelezettek moz­galmának alapelvei nem változtak, sőt az évek során a haladó politikai tenden­ciák szellemében fejlődtek tovább. Változatlanul alap­vető feladatuknak vallják a kizsákmányolás, a gyarma­tosítás és újgyarmatosítás, a fajüldözés elleni következe­tes harcot, az antiimperia- lizmus, a nemzeti felszaba­dulás, az emberi jogok, az

Next

/
Thumbnails
Contents