Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

Unatkozó fiatalok Ha számba vennénk, hogy a fiatalok hogyan gazdálkod­nak az idejükkel, alighanem örömmel sommázhatnánk: a többség tudja — mit, miért csinál. Senki nem születik semmittevésre. Ahogy az sem vitatható, hogy jó néhány felnőtt sem tud mihez kezdeni a szabad idejével. Az viszont valószínű, hogy az unatkozó felnőttek ifjú korukban tettek szert eme nem könnyen orvosolható micsodájukra Az unalom afféle „pótcselekvés" mindenféle hasznos tevékenység ellen. Mint az aluljárókban ácsorgás, vagy a fiatalok körében is mind népszerűbb italozás. Lecövekel- nek valamelyik téren, s valami belső parancsszóra egyszer csak cikizni, később inzultálni kezdik a foglalatosságuk­ban, kikapcsolódásukban örömüket találókat. A példa nyilván szélsőséges, hiszen szép számmal unatkoznak körülöttünk szelíd, a légynek sem ártó fiata­lok Is. Köztük sokan olyanok, akik sokáig vártak arra, hogy bevonják őket valamibe, s mert ez nem történt meg — ezért a sündisznóállás. Az ilyen srácok a légingergazda- gabb környezetben is ásítanak, s blazirt képpel vallják: őket bizony az égvilágon semmi nem érdekli. Az unatkozó ember csak azt csinálja meg, ami a leg­szükségesebb Legfeljebb arra ügyel, hogy ne jegyezzék a sereghajtók között. És itt van a kutya eltemetve: olyan munkát végez, amivel kezdettől nem vállai semmilyen közösséget! A feladatától állandó lázban, tettvágyban élő ember szabad idejében is matat valamivel, bütyköl, s még leg­alább két egyenértékű szenvedélye van. Vonaton Olvas, s olyan embereket von maga köré, akik hasonló intenzitás­sal élnek, mint ő. Tulajdonképpen ilyen nyitottan, a mes­termunka elvégzésének ígéretében kellene belépnie minden fiatalnak abba a bizonyos nagy életbe. Nemrégiben a nyári munkát vállaló diákokkal beszélgettem — négyből három munkavállaló nyolcadik osztályt végzett tanuló csak a pénzért vállal néhány hétre munkát. Persze akadtak szép számmal olyanok is, akik nyíltan papírra vetették, hogy szeretnének tájékozódni, megismerkedni a munkás­életformával, s lehetőség szerint több szakmával, hogy érettségi után ez megkönnyítse majd a pályaválasztásukat. Tetten érni azt a pillanatot, amikor egy fiatalember elveszti az érdeklődését, jóformán lehetetlen. Az azonban igenis észlelhető, ha valaki kezd elszakadni a közösségtől, világa beszűkül, társtalan, kapcsolattalan! Kertész Péter Hatvani ifjúsági tábor: Harmincötén a művészet jegyében — Ha lehet, jövőre is cljövün k — mondja Kozma Piroska és Kiss Melinda. (Fotó: Szabó Sándor) Slágerlista — közösen A Magyar Rádió Miskolci Stúdiója adásában havonta jelentkező „Fiatalok zenés találkozója” című műsor és a Népújság „Ma; a holna­pért” című ifjúsági rovatá­nak szerkesztői szeptember­től havonta egy alkalommal közös slágerlistát állítanak össze a rádióhallgatók, illet­ve azolvasók beküldött leve­lei alapján. A szerkesztők kérik az if­jú zenerajongókat, hogy le­vélben minden hónapban küldjék el az általuk leg­jobbnak tartott tíz magyar, illetve ugyanennyi külföldi dal címét és szerzőinek a nevét. Az első összeállítás­Nem mindennapi diákél- ményben volt része az idei vakációban az egri Dlenes Katalinnak. Az V-ös számú általános iskola nyolcadiko­sa — pontosabban: a Gárdo­nyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola első éves tanulója — a Pajtás újság aranytollas tudósítójaként az úttörők irigyelt zánkai tá­borába kapott jutalombeu­talót! — Ilyen szép nyaram még nem volt! — meséli boldo­gan a szünidő végén. — Csodálatos az a tábor, min­den megvan, amit csak el­képzelhet a magamfajta gye­rek. Remek az ellátás, gaz­dag a program. Bűvész jött hozzánk fellépésre, kaszka­dőrök tartottak bemutatót, koncertet adott a Neóton együttes, nem hiányzott a diszkó, show műsort rendez­tek számunkra és sportbe­mutatót. Hajókirándulásra, vitorlázni mentünk, füröd­tünk, vízibicikliztünk a kel­lemes júniusi napokon, gya­logtúrát szerveztek. Ha meg éppen nem volt „semmi”, hát játszottunk, vetélked­hoz a beküldési határidő: szeptember 24. A leveleket a Magyar Rádió Miskolci Stúdiójának (Miskolc, Baj- csy-Zsilinszky u. 13.) és a Népújság (Eger, Beloiannisz utca 3.) címére küldjék. A borítékra írják rá: „Sláger­lista — közösen”. A hallgatók, illetve olva­sók levelei alapján elkészí­tett slágerösszeállítást a Nép­újság' „Ma: a holnapért" cí­mű ifjúsági rovatában olvas­hatják, a számokat a mis­kolci rádió rendszeresen közli majd a „Fiatalok zenés találkozója" című műsorá­ban. tünk, vagy éppenséggel a tábor három kis házimúzeu- mában leselkedtünk. Mert Zánkán ilyenek is vannak! Az egyik az úttörőszövetség történetéről vall, a másik a világ ifjúságának egyenru­háival ismerteti meg az ér­deklődőt, a harmadik pedig érdekes táj ház. .. — Mit csinált az arany­tollas tudósító mindezért? — Levelezett a Pajtás­sal... Rendszeresen írtam az úttörők újságjának a diák­élet eseményeiről. Könyvba­rát klubunkról, tudományos­technikai szemlénkről, a deb­receni csapatkirándulásról, a keselyőbérci honvédelmi napról tudósítottam á lapot. Aztán, hogy csak néhányat említsek, interjút készítet­tem igazgatóhelyettesünkkel tanulási körülményeinkről, felkerestem a színház és a mozi igazgatóját, hogy hírt adjak gyermekévi program­jukról. Sok anyagot küldtem, mert az aranytallért hirde­tett pályázaton az volt a követelmény, hogy havonta legalább háromszor jelent­kezzen, aki benevezett. Kinék az esküvője legyen hamarább? Észtere vagy Re­gináé? Folyik az évődes, az egyezkedés, amiben a két vő­legényjelölt, Lukács és Máté viszi a prímet, ízesen Tamási Áron művészetére jellemző népmeséi hangütéssel. Szín­mű illusztráció ez a javából, kiscsoportvezetők és tábor­lakók jelenítik meg a figurá­kat, élen Kakukk Jenővel, Monori Zoltánnal, Szenigyör. gyi Csillával, Guba Ildikóval. S aki az „Énekes madár” drámai fordulópontjának lé­nyegét, a sűrítés pillanatát később okfejti, kitűnő peda­gógiai érzékkel harmincöt hatvani diák tudatába ágyaz­za: Ablonczy László iroda­lomtörténész, a könyvtár, a TIT és a KISZ-bizottság ol­vasótáborának soros vendé­ge... © Foglalkozás szünetében mondja Kocsis István könyv­tárigazgató: — Első hazai vállalkozá­sunk nyolcnapos programja igen gazdag és sokrétű. Az egyes előadások, eszmecserék különböző társművészetek mai problémáival foglalkoz­nak, de alapjukban az írott szóhoz, a könyvhöz kapcso­lódnak. Ocskay György a zene és irodalom összefüg­géseit fejtegette, Dölle Zsolt pantomimművész a muzsika, a mozgás, a képi ábrázolás egymásra gyakorolt hatásá­ról beszélt, Zombori Ottó pedig úgy próbált a végtelen fogalmának megértéséhez közelíteni, hogy legjobb köl­tőinket, azok égitestek irán­ti vonzalmát, szimbolikáját fejtegette éjszakába nyúlóan. Egyik este levetítettük Ká­sa Ferenc „Küldetés” című filmjét is, mégpedig a ren­dező és „főszereplő” Balczó András részvételével. Mit mondjak? Szimpla esztét.izá- lásnál lényegesen többet nyújtott a találkozó. Inkább moralizáltunk, amiből az csendült ki markánsan, hogy szocialista társadalmunk je­lene. jövendője az alkotó, tenni akaró emberek na­gyobb megbecsülésén áll vagy bukik. o Körültekintéssel történt a vendégelőadók megválasztá­sa. Alapvetően az Ady End­re Könyvtár és a TIT törzs­gárdájára támaszkodtak. Azokra az írókra, művészek­re, esztétákra, akik érzelmi­leg is kapcsolódnak a könyv­olvasó fiatalokhoz, akikkel a hatvani diákok már ked­ves ismerősként találkoznak. A tábornak, a 35—40 ember együttlétének ezért van szin­te műhely jellege, amit a szervezők szeretnének is megőrizni, átmenteni a jö­vendőnek. Vagy ahogy Ka­kukk Jenő, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa megfogalmazta: — Egy hét alatt nem tör­ténhet csoda! De ha a könyv­tár vezetői figyelemmel kí­sérik ezután is a táborozó csapatot, a fiatalok érdeklő­dését rendszeresen hangsú­lyos művekre irányítják, bizonyára másként, több be­leéléssel, nagyobb tárgyi tu­dással közelít mindegyik di­ák a különböző művekhez. Egyébként az lenne ideális, ha egy év múltán ismét együtt lehetnénk, felmérendő a tartalmi változást! o Ablonczy László nemcsak a könyvtárban, hanem a Bajza Gimnáziumban is ked­velt, gyakran hívott előadó. Ö különösen ismeri az olva­sótábor lakóit, akiknek zöme onnan' került ki. — így van értelme a do­lognak, ahogyan most a hat­vaniak ezt a találkozót szer­vezték. Időt hagyva az olva­sásra, a felkészülésre, majd gazdag illusztrációs lehető­séget biztosítva a mondandó kibontásához. Egy dé'előtt, egy drámai alkotás! Miköz­ben a díszlet életszerűségé­nek fontosságára éppen úgy sort keríthet az ember, mint ahogyan egyetlen hangsú­Augusztusban rendezték meg a bulgáriai Pimorskó- bam a II. Európai Ifjúsági- és Diákturisztikai Centrum Találkozót, amelyen hazán­kat egy 32 fős, Illetve 5 fős delegáció képviselte. A de­legáltak között volt Villangó Pál, a KISZ-kb Heves me­gyei bizottságának munka­társa is. — Dús és színes hetet töl­töttünk a festői környezetű üdülőhelyen, ahol 25 ország 34 szervezete vett részt a nemzetközi jelentőségű talál­kozón. — Mi volt a fő témája az egyhetes konferenciának? — Egyrészt az ifjúsági tu­rizmus Európa-szintű hely­zetéről cseréltek véleményt a résztvevők, másrészt a kö­zös kulturális és sportprog­ramok a különböző nemzeti­ségű fiatalok barátságának elmélyítését szolgálták. A nagyszabású rendezvé­nyen, a sportbemutatókon, tanácskozásokon kívül tu­risztikai, szolidaritási és nemzetközi gyermekévi kiál­lítások szerepeltek, a közel hatezer fiatal nagysikerű ki­rándulásokon is résztvett, mi például Burgasz és Szo- zopol nevezetességeit tekin­tettük meg.' Esténként pedig az egyes szervezetek ifjú lyos jelenet esztétikumát, annak . megbicsaklési for­máit fölvillantja. Hiszem, vallom, hogy az „Énekes ma­dár” az egyik legizgalma­sabb demonstrációs feladat, s akik mindvégig követtek bennünket kalandozásunk­ban, nem csupán a dráma világát ismerték meg, hanem megtanultak színházszerű b- ben gondolkodni is. Ha pe­dig elértünk idáig, ez annyit jelent, hogy a diákok, akik­ből szakmunkás vagy tanár egyformán válhat, azonos szinten élvezik, érzékelik majd a kezük ügyébe kerülő könyveket, színházi előadá­sokat. S a hatvani olvasó­tábor lehetne a modell, amit érdemes népszerűsíteni. © Egyébként Monori Zoltán városi TIT-títikár ugyanazt vallja, hiszi, amit Kakukk Jenő fejtegetett: fejújítás, repeta egy év múlva, hogy kitűnjék, miként gyümölcsö­zött a fiatalok tudatában, életük vitelében a magvetés, a művekhez való értelmes közelítés táborozó módszere. S hogy a helyi tanács hason­lóképpen ítéli meg az úttörő vállalkozást, Baráz Máté mű­velődésügyi osztályvezető lá­togatása tanúsítja. Érdeklő­dő részvétele az egyik fog­lalkozáson továbbá a jövőt illető erkölcsi, anyagi támo­gatás, amiről a szervezőket biztosította. Moldvay Győző előadói — elsősorban ének­és néptánc csoportjai — ad­tak ízelítőt hazájuk művé­szetéből. — Nyiván politikai jelle­ge is volt a nagyszabású ren­dezvénysorozatnak. — Föltétlenül. Magát a tanácskozást Hanno Ohto, a DÍVSZ alelnöke nyitotta meg, amelyen képviseltették magukat a Nemzetközi Diák- szövetség, a CIMEA, a nyu­gati ifjúsági klubok és uta­zási irodák, emellett termé­szetesen a baráti országok kommunista ifjúsági szerve­zeteinek küldöttei is. Részt- vettünk barátsági és szolida­ritási nagygyűlésen, megem­lékeztünk a Bolgár Népköz­társaság napjáról. A- tanács­kozásról egyébként záródo­kumentum készült, amely külön kiemeli a nemzetközi ifjúsági. és diákturizmus fejlődésének fontosságát, mint a fiatalság tömegmére­tű, leghozzáférhető együtt­működésének formáját, az ifjúság törekvését az európai haladó mozgalmak támoga­tására, valamint azt a tényt, hogy a találkozó nagymér­tékben hozzáiárult a külön­böző társadalmi berendezke­désű országok fiataljai barát­ságának elmélyítésében. (káló) KOSSUTH 8.25 Fehéren — feketén. 8.45 Beszélni nehéz. 9.06 Zenekari muzsika. 9.47 Tar­ka mese, kis mese. 10.05 Csiribiri. 10.35 Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50 Kóru­sok, hangszerszólók — ma­gyar szerzők műveiből. 11.30 Indulók, táncok. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Házunk tája. 12.50 Operaslágerek. 13.20 Örökzöld dzsesszme- lódiák. 14.04 A kamaraze­ne kedvelőinek. 15.10 In­diai hangszeres zene. 15.28 Az ifjúsági rádió műsora. 16.08 Kritikusok fóruma. 16.18 Johann Strauss: Szembekötősdi. 16.29 A há­rom tölgyfa. 17.07 Palma — világmárka Nyíregyhá­záról. 1-7.32 Népdalcsokor. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Gondolat. 20.00 Üj lemezeinkből 20.26 Opera- áriák. 20.43 Képzelt riport egy amerikai popfesztivál­ról. 22.30 Operettkettősök. 22.45 „Nincsenek tragikus érzelmek... ” 23.00 Magyar előadóművészek. 23.39 Ope­rakórusok. PETŐFI * 8.33 Idősebbek hullám­hosszán. 9.28 Nóták. 10.00 Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család 12.00 Nóták. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Unatkozók. 13.30 Színes szőttes. 14.00 Kettőtől né­gyig. .. 15.58 Párbeszéd a novelláról. 16.35 Egészsé­günkért! 16.40 Ötödik se­besség. 17.40 Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkő­zésekről. 19.05 A beat ked­velőinek. 20.00 Közvetítés a Bp. Honvéd—FTC baj­noki labdarúgó-mérkőzés II. félidejéről. 20.50 TRIÓ (Szórakoztató zenei műsor). 22.43 Az Állami Budapest Táncegyüttes zenekara ját­szik. 23.15 Könnyűzene — esti hangulatban. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek — Időjárás — 17.05 Gyári belépő. Szer­kesztő: Tolnai Attila — Elvig Presley 1970-es kon­certfelvételéből — 17.3,0 Tíz perc mezőgazdaság. Szerkesztő-riporter: Borso­di Gyula — Népdalok, népballadák a domaházi és mezőkeresztesi népdalkör előadásában — Sport — 18.00 Észak-magyarországi krónika — 18.25 Lap- és műsorelőzetes... TEJ S.00 Tévétorna. 8.05 Iskola- tévé. 10.00 Delta. 10.20 Ve­szélyes nyomozás (NDK tévéfilmsorozat). 11.15 Szimfonikus könnyűzene. 15.35 Iskolatévé. 16.15. Öt­venhat igazolatlan óra (Csehszlovák film). 17.50 Kertészkor. 18.05 Gondola­tok a vonaton (Riportfilm). 18.45 Staféta. 19.20 Tévétor­na. 19.30 Tv-híradó 20.00 Kék fény. 21.00 Johann Strauss-müvek. 21.15 Dr. Kumolu-Johnson Nigériája. 22.10 Tv-hiradó 3. 22.20 KVolonté. 2. MCSQR 18.55 Nas Erkan — Unser Bildschirm. 19.30 Tv-hira­dó. 20.00 Zenés ajándékko­sár. 21.00 Tv-híradó 2. 21.20 Nyulak a ruhatárban (Ma­gyar film). 1979. augusztus 29., szerda Két jutalomüdülés — egy vakációban Fiatalok 25 országból — Jutalmul, mit is kap­hatna többet egy ilyen út­törő, mint az említett zánkai nyaralást? — Még egy zánkai beuta­lót. .. — ? ? ? — Az Idén ugyanis abba a szerencsés helyzetbe kerül­tem, hogy augusztusban is­mét táborozhattam Zánkán, résztvehettem a nemzetközi gyermektalálkozón. S ez volt talán a nagyobb élmény! Egy sereg külföldi barátot szereztem, közöttük a finn Mervit és Paulát, akikkel to­vábbra is szeretném tartani a kapcsolatot. — Hogyan sikerült kétszer is a Balaton? — Ebben a második nya­ralásban csapatmunkámért lehetett részem. Én vagyok ugyanis az iskolai úttörőcsa­pat képzési felelőse, s tőlem telhetőén iparkodom rende­sen elvégezni a feladataimat. No, meg aztán, lehet, hogy kitűnő bizonyítványomat is figyelembe vették... (-ni)

Next

/
Thumbnails
Contents