Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-25 / 198. szám

f Munkatársat választottam... Egeiből a Káma mellé Ott volt a moszkvai világkongresszuson Beszélgetés dr. Kőházi Istvánnal, a Heves megyei Nagyon sokat foglalkozunk a munkaerő-gazdálkodás gondjaival, több intéz­ményben évek óta szívós kutatómunka folyik, terje­delmes tanulmányok és előterjesztések születnek, de a gyakorlatban még kevés az előrehaladás — állapította meg az egyik vállalat igazgatója, amikor a témáról beszélgetni kezdtünk —, majd szinte egy szuszra a következőket mondta el: Kezdem mindjárt a munkatársak kiválasztásának módszerével. Minden szak­könyv alaptétele, hogy a ve­zetői erények egyike a mun­katársak helyes kiválasztása és sikeres foglalkoztatásuk. Vajon népgazdaságunkban a vezetőnek van-e erre módja? Sokan" gondolkodás nélkül azt állítanák: nincs! Azzal érvelnének, hogy nálunk a relatív munkaerőhiány a ki­választás lehetőségét erősen korlátozza, a különböző pá­lyázati rendszerek is gyak­ran formálisak, egyes mun­kahelyek betöltésére a válla­lat kapuin kívül születnek döntések. Saját tapasztala­tom, hogy ezek a korlátok, amelyek kétségtelenül nehe­zítik a vezetők válogatási le_ hetőségeit, nem abszolút jel­legűek. ÉS, HA ELFOGY A STÁTUSZ? A vállalatunknál azt a gyakorlatot követjük, hogy státusz ide, vagy oda, csak olyan embert veszünk fel, aki előreláthatóan alkalmas lesz az adott feladat ellátá­sára. Ez kockázattal jár, mert a státusz, ha nem töl­tik be, „elfogyhat”, vitákat teremt a vállalati vezetésen belül, és külső ütközések is keletkeznek. De a vállalati vezetőknek ezt a kockázatot is vállalniuk kell, ez még mindig kisebb probléma, mint az emberek válogatás nélküli alkalmazása, amely rontja a munkamorált, za­varja a dolgozó kollektíva együttműködését, végső so­ron a termelés jó minősíté­sét, a feladatok pontos meg­valósítását. Sokan úgy vélik, hogy jól csak akkor lehet válogatni a szűkös munkaerő-kínálatban, ha a felvételre kiszemeltek­nek több jövedelmet ígérnek be. Nem tagadható, hogy e módszer a gyakorlatban na­gyon elterjedt, sok vezető ezt nélkülözhetetlennek tart­ja, de saját tapasztalatom alapján állíthatom, ez nem „csodafegyver”. Miért nem? Azért, mert az olyan fegy­ver, amelyet mindenki egy­formán alkalmazhat, az — noha különbözően lehet vele célozni és találni — nem hoz tartós és kimagasló ered­ményt. E „célzást” meg kell tanulnia minden vezetőnek, de szerintem a fő hangsúlyt nem a bér, a jövedelem be- ígérésére kell helyezni, ha­nem a szakmai előrehaladás lehetőségeinek megteremté­sére, az emberhez illő mun­kafeltételek, a vonzó munka­helyi légkör létrehozására. Vagy, ahogy gyakran mond­ják, a tulajdonosi tudat ki­alakítására. Igen, ám, de az új munkatárs felvételekor óhatatlanul bérfeszültségek is létrejöhetnek. Ezt többen és jogosan tekintik egészség­telen jelenségnek, de azért lehet ebben egészséges láz is, amit okosan gerjesztve, a vállalaton belüli ösztönző erővé lehet változtatni. A TÚLZOTT BIZTONSÁG Pár évvel ezelőtt a válla­latunknál azt vettem észre, hogy a munkaerő egy része el akar menni, hogy csők. ken az újítások száma, a ve­zetőkön a fásultság jelei mutatkoznak, romlik a mun­ka légköre. Először tanács­talanul álltam szemben e jelenséggel, mert a vállalat teljesítette terveit, a gazdál­kodás alapjai dinamikusan nőttek, a bérkifizetések is úgy alakultak, ahogy azt vártuk. Rádöbbentem az ok­ra: a rutinmunka eluralko­dása, a túlzott biztonság ér­zete csökkentette a dolgo­zók alkotási vágyát, s érez­ték, hogy a vállalati ter­mékszerkezet gyorsan tart az elavulás felé. Az emberekben igény van tehetségük érvényesítésére, s ezt minden vezetőnek támo­gatni és tisztelni kell. Meg- van-e bennünk, vezetőkben már eléggé a képesség, hogy mások alkotókészségét is el­Állategészségügyi Állomás igazgatójával ismerjük, s ezt a jogot ne csak önmagunknak tartsuk fenn; belátjuk-e, hogy az eredmény az egész kollektí­vát dicséri? Sajnos, még nem általános ez a felismerés. ÁLLANDÓSÁG ÉS MOZGÉKONYSÁG gyöngyösi állatkórházban dolgozott és a szarvasmarha összetett gyomrának úgyne­vezett metszésdiagnosztiká­járól szerzett tapasztalatait összegezte francia nyelven. Előadásának szakmai körök­ben komoly visszhangja volt. — Kikkel találkoztak? — Miután a világkong­resszus legfőbb célja a szak­mai tapasztalatcsere, a vé­lemények egyeztetése volt, így több ország állatorvosai­val találkoztunk. Beszélget­tünk japán, spanyol, nyugat­német és francia szakembe­rekkel, akik elmondták, hogy. mivel foglalkoznak, milyen eredményeket értek el az állatgyógyászatban, a betegségek megelőzésében. A tapasztalatcserék mellett lehetőségünk nyílt arra is, hogy Moszkva nevezetessé­geivel is megismerkedjünk. Jártunk a Trétyakov Kép­tárban, megnéztük a boro- gyinói múzeumot, valamint a Kreml Palotát. Érdekessé­ge volt a kongresszusnak Moszkvában a népgazdaság állandó kiállításán bemuta­tott állatorvosi műszerek és laboratóriumi felszerelések valamint gyógyszerek, ame­lyeket a részt vevő országok állítottak ki. Ott volt közöt­tük hazánk is: a Chinoin és a Phylaxia gyógyszereivel, Feladó: Ve^yesüzem, Petőfibánj a... Faházak Mongóliába valamint a Medicor műsze­reivel. — Mennyiben hasznosít­ják munkájuk során a kint szerzett tapasztalatokat? — Főleg a szakosított ál­lattenyésztési telepek kör­nyezetvédelmében, a jár­ványmegelőzésben, igyek­szünk felhasználni a világ- kongresszuson elhangzott újabb eredményeket. Arra törekszünk, hogy minél ha­tékonyabb módszerekkel megelőzzük a járványokat. Ez immár hat éve sikerült is Magyarországon. Ezek mellett fontos feladatunk, hogy a telepeken dolgozók ne kapják meg a fertőző állatbetegségeket, főleg a brucellózist és a veszettsé­get. — Hol rendezik legköze­lebb az állatorvosi világ- kongresszust? — Ausztráliában 1983-ban, A távoli kontinensre esett a választás, ahol jelentős az állattenyésztés. Ausztrália a világ legnagyobb juhte­nyésztő országa, ahol a szar­vasmarha-állomány is szá­mottevő. Kíváncsian tekin­tünk a következő világkong­resszus elé, hiszen a nyolc­vanas évek elején az újabb állatgyógyászati eredménye­ket ismerhetjük majd meg — mondta befejezésül dr. Kőházi István. Eredményes kutatómunkát végzett Mongóliában, állam­közi egyezmény alapján, a Geominko Vállalat mérnök- és geológusgárdája. A ma­gyar szakemberek Ulánbá­tortól 600 kilométerre gaz­dag érclelőhelyre bukkan­tak, amelynek további feltá­rását, az aknák megnyitását most már 26 főnyi miskolci bányászcsoport végzi. Mind a geológusok, mind a bá­nyászok sivatagi otthonáról, elhelyezéséről a Geominko Vállalatnak kellett gondos­kodnia, s e célból szállítha­tó, összeszerelhető, plusz­mínusz 30 fokos hőmérsék­letingadozást kiálló épüle­tekre volt szüksége. Kivite­lezőre a Mátraalji Szénbá­nyák Eetőfibányai Vegyes­üzemében találtak. A cég két szakembere, Takács Já­nos és Nagy Ottó, az itt hosszabb ideje gyártott fa­épületelemekből kiindulva készítette el a különleges igényeknek megfelelő épüle­tek tervét, majd két ilyen hatalmas. egyenként 160 négy ze tméter alapterületű házat az üzem dolgozói meg is csináltak. A sivatagi faházak au­gusztus elején „keltek útra”, hogy nem sokkal később öt­főnyi petőfibányai szerelő­gárda is megtegye vonaton, repülőn a 8500 kilométeres távolságot. Az egyik terve­ző, Takács János lett a cso­port vezetője, s mongol munkások segítségével ők végezték el az építőmunkát, az irodákat, lakószobákat, mosdókat, étkezőt, klubhe­lyiséget magába foglaló spe­ciális bányaközpont kialakí­tását Az első levelek már meg is érkeztek a messzi tájról. Mint kiolvasható be­lőlük: a munka, a nehéz körülmények közepette is jól halad, s a népgazdasági szempontból fontos vállalko­zást segítő Heves megyei üzemnek jó hírt, megbecsü­lést, esetleg folyamatos pia­cot is szerezhet a szemre, hasznosságra egyaránt érté­kes faházak mongóliai lete­lepítése. (m. gy.) 19”9. augusztus 35., szombat A munkaügyi problémák csokrából számos gondolat­ról szólhatnék, de mégis csak egy fontos összefüggés­re hívom fel befejezésül a figyelmet: az állandóság és mozgékonyság viszonyára. Ne kerteljünk, a vállalatok döntően még mindig a meny. nyiségi növekedésben érde­keltek. Logikus, hogy ehhez a munkaerő bizonyos fokú stabilitása szükséges, olyan mértékű, amely olykor a hatékony foglalkoztatást is nehezíti. Az egészséges irányú mobilitás a munka­erő-gazdálkodásban még minimális. Gyakran azért nem kerül sor a termékszer­kezet változtatására, mert tartunk attól, hogy a foglal­koztatottak az új terméket nem „fogadják be”. A mobi_ litás fogalma a vezetők fe­jében gyakran úgy jelenik meg, mint valami káros fluktuáció, nem veszik figye­lembe, hogy a két dolog kö­zött alapvető minőségi kü­lönbség van, a munkaerő­mobilitás a rugalmas gazdái, kodáshoz szükséges munka­erőmozgást és nem a ván­dormadarak szeszélyes „röp­ködését” jelenti. Mi történik, ha a munka­társ alkotókészsége csökken? A vállalat egy olyan műkö­dő szervezet, amelyben szűk. ségszerűen jelentkezik a „ki­öregedés” veszélye, ami nem a munkatárs korától függ, hanem attól a készségtől, hogy képes-e még újítani. Ebben az esetben nem sza­bad megalkudni, a munka­társnak lehetővé kell tenni új munkakör, vagy munka­hely megszerzését, ahol meg. találja, kibontakoztathatja alkotóerejét. Ezért nemcsak az okos kiválasztás képessé­ge, hanem a munkatársak stabilitását és szükséges cse­réjét jól szabályozó készség is nélkülözhetetlen vezetői erény. Lejegyezte: Wiesel Iván szontött, a megnyitót pe­dig az Állator, vosok Világ- szövetségének fráncia elnöke tartotta. A ple­náris ülésen három fő té­makörből (Fotó: Perl Márton) Négyévenként rendezik rrájg az állatorvosok világ- kongresszusát. Erre került sor a közelmúltban Moszk­vában, ahol tíz napon át találkoztak és véleményt cseréltek öt kontinens állat- gyógyászai. Hatvanhárom országból négyezren vettek részt a nagyszabású kon­ferencián. amelyen hazánkat is népes, csaknem 300 fős delegáció képviselte, dr. Dé­nes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes vezetésével. Heves megyéből heten voltak a delegáció tagjai, közöttük dr. Kőházi István, az Állat­egészségügyi Állomás igaz­gató-főorvosa. akivel tapasz­talatairól beszélgettünk. — Mivel fogalkozott a moszkvai világkongresszus? — A Kreml Kongresszusi Palotájában nyílt meg a nemzetközi tudományos konferencia, amelyet Kuz- nyecov, a Szovjetunió föld­művelésügyi minisztere kö­hangzottak el előadások. Elsősor­ban a környezetvédelemről, aztán az állattenyésztői munka során az ember egészségvédelméről, vala­mint arról, hogy a nemzet­közi turistaforgalom növe­kedésével hogyan előzhetők meg egy-egy országban az állatjárványok. Az előadáso­kon és a szekcióüléseken, amelyeket 18 csoport foly­tatott, az állatorvostudo­mány legújabb eredményei is napirendre kerültek, az anatómiától a sebészetig, a mikrobiológiától az öröklés­tanig. — Voltak-e magyar elő­adók? — Számtalan hazai elő­adás elhangzott a világkong­resszus hivatalos nyelvein: oroszul, angolul, németül, spanyolul és franciául. Az állatsebészeti szekcióban tartott előadást dr. Gócs László, gyöngyösi városi fő­állatorvos, aki szintén a de­legáció tagja volt. Koráb­ban két évtizeden át a A VILATI egri gyárának termékeit külhonban is jól ismerik, különösen a Szov­jetunióban. A kámai óriás autógyár részére motordiag- nosztikai berendezéseket gyártanak és bekapcsolódtak termékeikkel a szovjet vegy­ipar fejlesztési programjába is. A VILATI szakemberei ebben az évben négy, éven­ként 15 ezer tonna kapacitá­sú festékgyártó berendezés teljes automatikáját készí­tik el, mintegy 48 millió fo­rint értékben. Fent: Az összeszerelés be­fejező munkáit végzi Magos Ferencné. Jobb oldali képünkön: A relés panel gondos munkát, nagy figyelmet követel. Ta­kács Lajosné a bonyolult hu­zalozást végzi a részegysége­ken. Jobbra, lent: A sok bonyo­lult alkatrész, a műszerek, huzalok, „eltűnnek” a szép kivitelű szekrénysorban. Már csak a feliratok elhelyezése van hátra. (Fotó: Perl Márton.) «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents