Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-14 / 163. szám

fecskék, repüljetek — egy kis mész Szakmaváltás Nem is olyan régen még mindennapos volt a tréfa: a kőművesek felkiáltottak a tetőre az ácsodnak, hogy fecskék repüljetek! A válasz nem váratott magára és rig­musban érkezett: egy kis homok, egy kis mész, kő­művesnek nem kell ész. Ma a lapos tetőkön nem dol­goznak ácsok, és akkor ké­szülnek gyorsan az épületek, ha minél kevesebb rajtuk a homok-meszes kőműves­munka. És hogy állunk az ésszel? Hát ez kényes — vagy inkább nehéz — kér­dés. Minden munkafolyamat szakemberigényét az ott al­kalmazott technológia szab­ja meg. Az iparosodó építő­iparnak is be kell járnia az ipar fejlődésének stációit. Konkrétabban: itt is elindul a szalag, a lebontott rész­műveletekkel, A különbség csak annyi, hogy itt a mun­kadarab — asz épület — áld és a munkás lép eggyel odébb. A részműveletek, a gyorsaság és a pontosság miatt újfajta anyagokat és újfajta embereket kémek. Olyan embereket, akik a rá­juk bízott műveletet hamar megtanulják és gyorsan, jól végzik el azt. Ennek persze ára van: egy-egy ilyen épí­tőipari munkás nem tud fel­építeni egy teljes házát, mint a régi mesterek. Kőműves helyett szerelő Most pedig nézzük meg egy lakótelep példáján, hogy igaz-e az előbbi tétel. Kezd­jük az alapnál, amit a ha­gyományos építőiparban ku­bikosok készítettek ásóval, lapáttal és talicskával. Ma előbb nagy erejű gépekkel tolók egyengetik el a talajt, majd kotrók szedik ki a földet. Az új foglalkozás: nehézgépkezelő — de mö­götte ott áll a gépszerelő is. (Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy még kubikosokra is szükség van, ők végzik el a gép után a simító munkát — ez a kevesebb — majd ők betonoznak. (Az ácsok övén szegtáska és szekerce helyett egyre gyakrabban látni csavarkulcsot. A zsaluk a deszkaszálból 10—20 néfey- zetméter felületű táblákká nőttek — az anyaguk is kezd „elfémesedni” — eze­ket pedig csavarral fogják össze, akár a létraállványo­kat felváltó alumínium csö­veket. Az alap mellé nem kőmű­vesek állnak, hanem szere­lők. Hosszú lenne a sor, ezért csak példaként né­hány: panelszerelők, alagút- zsalu-szerelők, csúszózsalu- szerelők. Ök megmozdulni se tudnának a darus nélkül. Ahogy végeznek az utolsó szinttel is, úgy nem jönnek az ácsok feltenni a tetőt, hanem a lágyszigetelők lát­nak hozzá a munkához. A csupasz épületszerke­zetben azután már megje­lennek a kőművesek is. Ki­javítják a betonban esett hibákat, de az a jó, ha mi­nél kisebb felületet kell dör­zsölniük a simítóval. Ez­után válaszfalakat állítanak (lehetőleg olyat, amit nem kell vakolni), majd behelye­zik a nyílászárókat (de nem malterba mártott téglada- rabkákkal „proknizzák”, ha­nem szigetelik, szögelik, csavarozzák). Hogy mi ezek­ben a kőművesmunka? Hát a klasszikushoz viszo­nyítva egyre kevesebb és egy lelkiismeretes betanított munkás is jól elvégezheti. Vakolat helyett tapéta Látszólag a villanyszere­lők ég a csőszerelők munká­ja hasonlít legjobban a ha­gyományoshoz. Csak látszó­lag, hiszen közülük egyre többen közelébe sem men­nek a készülő épületnek, ha­nem a házgyárban vagy az előregyártó műhelyben ké­szítik a szerelvényeket, hogy a helyszínen már csak éppen a kötéseket kelljen elvégez­ni. A minta utáni csődara­bolás, hajlítás, menetvágás, — vagy éppen a kapcsoló- szekrény készítése — pedig kevésbé igényli a szakmun­kát. A hagyományos építke­zésnél a belső szerelés után következett a vakolás, fes­tés, mázolás és a padozat elkészítése. A vakolat elma­radása azzal jár. hogy glet- telés után a falak tapétáz­hatok (így ezek festése el­marad). A mázolás viszont- jórészt még megmaradt, bár kis mennyiségben automata gépen lakkozott ajtólapokat is gyártanak már a házgyá­ri lakásokhoz. A glettelést, tapétázást, mázolást — né­hol még az üvegezést is — többnyire egy szakma gya­korlói. a festő-mázoló szak­munkások végzik. Ezt több szakmásításnak hívják a vállalatoknál és itt látszólag megtörik a bizonyítandó alapelv. A látszat azonban uniformizált munkát takar és az idő is a specializáló­dásnak dolgozik. A koráb­ban használatos többféle pa­dozatot (parketta, padló, mozaik, mettlachi) a nagy sorozatú építőipar kettőre redukálta: szőnyeg- és pvc- padló a mai anyag. Burko­lok, de rövid gyakorlás után betanított munkások is le­ragaszthatják mindkettőt. Több szakember — jobb vállalat Vázlatos volt a kép, hi­szen nem esett szó az elem- gyártókról, a betonüzemek és az akár 50 méteres gém- kinyílású autódaruk kezelői­ről és még több tucatnyi, korábban ismeretlen szakma képviselőiről. Szakmát ír­tam, pedig ezek zömét nem tanítják szakmunkásképző intézetekben. Tanfolyamo­kon és a gyakorlatban sajá­títják el a szak- és betaní­tott munkások az új eszközök és anyagok használatát. Visszatérve a bevezető té­telhez: az iparban a gépie- sedő részfolyamatokkal egy- időben megjelentek a koráb­binál jóval kvalifikáltabb szakemberek (tervezők, szer­vezők, beállítok). Nos, az építőiparban is így igaz, az­zal a különbséggel, hogy a technikai és technológiai fejlődéshez mérten az ipa­rénál is alacsonyabb a „ki­művelt emberfők” számá­nak növekedési üteme. A jól dolgozó kivitelező vállalato­kat nem utolsósorban az különbözteti meg a mögöt­tük kullogóktól, hogy ará­nyában több mérnököt és közgazdászt foglalkoztatnak. Amíg téglából készültek a falak, a . tetőszint_elérésekor a kőművesek kitűzték a fel­díszített ágat, a gleihnit. Ünnep volt ez a gazdának, ünnep a mesternek, amihez áldomás dukált. Az iparszerű termelés szele el­vitte a gleihnit, de cserébe olyan méretű fejlődést ho­zott, amilyenről korábban álmodni se mertünk. — német — MSZMP Heves megyei Bi­zottság végrehajtó bizott­sága határozatban rögzítet­te. A következő tanévben is az oktatás minden formájá­ban kiemelten kell foglal­kozni gazdaságpolitikai kér­désekkel. A propagandánk feladata széles körrel megis­mertetni, hogy a gazdasági tennivalóink középpontjába az eddiginél is fokozottab­ban a népgazdaság egyensú­lyának javítása került. A fejlesztésben, életszínvonal­politikában és gazdaságirá­nyításban megfogalmazott új követelményeket az egyen­súly javításával szoros ösz- szefüggésben elemezze, ér­tesse meg és fogadtassa el propagandánk, az egységes szemléletmód, az alkotó, cse­lekvő magatartás kialakítá­sát segitve így. A gazdaságpolitikával ösz- szefüggő kérdések feldolgo­zását differenciáltan kell végezni. A káderképzés kü­lönböző tanfolyamain a gaz­daságpolitika új elemeit, a hozott döntéseket mélyeb­ben. összefüggéseiben kell megismertetni. Szükséges, hogy egyes fogalmak — a munka szerinti bérezés, a munkaerő-vándorlás, a tel­jes foglalkoztatottság stb. — tartalmát az oktatómunka ne csak ismertesse, de elemez­ze is. A tömegoktatás tanfolya­main tanuló hallgatókkal el­sősorban a konkrét felada­tok ellátásához szükséges is­mereteket kell elsajátíttat­ni. Ezek az ismeretek segít­sék az egyéneket és a kol­lektívákat abban, hogy meg­értsék. mit tehetnek, hol és hogyan vegyenek részt a fel­adatok megoldásában. Az oktatómunka helyi pél­dákkal tegye élőbbé az isme­retek elsajátítását, a cse­lekvő magatartás kialakítá­sát. El kell érni, hogy a hallgatók ne csak általános szinten, országos feladatok­ban és összefüggésekben gondolkodjanak. A fontosabb általános összefüggéseket, tennivalókat meg kell is­mertetni velük, de legalább ilyen — ha nem fontosabb feladat, hogy környezetük és ezen belül a saját tenniva­lóikat is világosan lássák. Értsék meg, hogy nekik ma­guknak mit és miért kell tenniük, munkájuk, az adott gazdasági egység, illetve in­tézmény tevékenysége ho­gyan illeszkedik a közös cél­jaink megvalósítását szolgáló cselekedetek sorába. Propagandánkban megfe­lelően kell foglalkozni a nemzeti és a nemzetközi ér­dekek összefüggéseinek megértésével. Ismertetnünk kell, hogy népünk anyagi és szellemi értékeinek gyarapí­tása, hazánk gazdagodása a szocialista világ gyarapodá­sát, erejének növekedését is jelenti. A fejlett szocialista társadalom építésének nem­zeti feladatait is a szocialis­ta országokkal szorosan együttműködve oldhatjuk meg. Többet kell szólni pár­tunk internacionalista kapcsolatairól, a párt, az ál­lami és a gazdasági, a kul­turális és az ideológiai együttműködés kialakult for­máiról, eredményeiről, so­ros tennivalóiról. Ötvözze a gondolatba megyénk nemzet­közi kapcsolatait politikai- gazdasági és kulturális együttműködését is. A nem­zetközi kérdések sorában hangsúlyozni kell, hogy a két világrendszer küzdelmében nélkülözhetetlen a kommu­nista és munkásmozgalom egysége, amely mindenek­előtt a fő kérdésekben kell, hogy tükröződjék. Oktató­munkánknak azt kell ered­ményeznie, hogy a közvéle­mény a világpolitika esemé­nyeit, a világ különböző tá­ján kialakult konfliktus­helyzeteket . a nemzetközi méretekben folyó osztály­harccal összefüggésben érté­kelje, magyarázza. A szervezeti keretek adottak A tartalmi munka megva­lósításához az oktatás szer­vezeti keretei adottak, az el­múlt évhez képest a tömeg­tanfolyamokon lényeges vál­toztatásra nem került sor. A gazdaságpolitikai propagan­da megnövekedett feladatai­ból sem következik a gazda­ságpolitikával foglalkozó tan­folyamok számának emelé­se. Tennivalóinkat úgy kell elvégezni, hogy a gazdaság- politika kiemelt tartalmi feladatait valamennyi tan­folyamon az oktató-nevelő munka szerves részévé kell tenni, és rá kell mutatni más társadalmi, politikai, ideoló­giai összefüggésekre is. Az 1079—80-as oktatási év új eleme, hogy a marxizmus —leninizmus esti egyetem általános tagozatának mind­három és a szakosított tan­folyamok minden új évfolya­ma — új tematikával indul. Az új programok bevezetése komoly feladatot szab okta­tóra és hallgatóra egyaránt, módosítja a követelmény­rendszert, ezért azt csak jól átgondolt, körültekintő mun­Mit ellenőriz az ellenőrző bizottság ? Hat méter aso a zsaSsisen Nehéz megmagyarázni, miért nem számít lopásnak, ha valaki „csak” a közös tu­lajdonhoz nyúl hozzá. Per­sze, ez a fajta vélekedés nem jellemző a hivatalos szervek hivatalos embereire. Bár ... hogy is van ez? Mikor szólt már a brigád vezetője azért, ha valaki „tartós megőrzés­re” magához vett valamit abból, amit a leltárok nyil­vántartásában lehet megta­lálni? Ne köntörfalazzunk, vall­juk be. a közös vagyon egy kicsit ma még annyira ,,kö­zös”, hogy esetenként néhá- nyan ki is veszik belőle a maguk részét. A szemérme- sebbje, ha ilyet lát, legfel­jebb elfordul. Dehogy szól­na ... ! Ugyan már. Könnyebb a lelkén< k? A gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Tsz ellenőrző bi­zottságának az elnöke, Er­délyi István így fogalmazott: — Az év eddig eltelt idő­szakát értékelve azt mond­hatom, hogy az elkövetett cselekmények, lopások szá­ma nem nagy. A betakarítás időszakában azonban a tár­sadalmi tulajdon elleni vét­ségek száma ugrásszerűen meg fog emelkedni. Ha ezzel az általános ér­vényű megállapítással össze­vetjük az okozott kár össze­gét is. melléje állíts a tsz vagyonának teljes értékét, akkor mosolyogni valóan kis számocska áll elénk. Már ki is bukik belőlünk ennek a hatására: egyáltalán minek ebből ekkora hűhót csinálni? Ilyen bizottság, olyan szerv foglalkozik, vizsgálódik, töpreng órákon át, hogy a kicsi kárból még kisebbet igyekezzék csinálni. Ha az így. ..elvesztegetett” munka­órák értékét vesszük, talán az még többre rúg, mint a kis tolvajlások forintra ki­számolt kárösszege. Lehet, ez sem kizárt, de nagy hiba lenne akár a leg­jelentéktelenebb eset fölött is egy kézlegyintéssel napi­rendre térni. Mert az erköl­csi vonzása sokkal nagyobb minden olyan cselekmény­nek, amely a közösség va­gyonát rongálja. kával lehet megvalósítani. A korszerűsítéstől azt várjuk, hogy növekszik a hallgatók önálló munkája, a klasszi­kusokra épülő, élőbb, eleve­nebb, a gyakorlati munká­ban is tükröződő ismeretek elsajátítására nyílik lehető­ségük. Feladataink megvalósítá­sának záloga a jól felkészült propagandista. Ezért kivá­lasztásuk, felkészítésük nagy felelősséget ró a megbízó testületekre. Azt kell elér­nünk, az új oktatási évben, hogy a különböző oktatási formákon a legrátermettebb, alapos politikai felkészült­séggel rendelkező kommunis­ták vezetésével az adott té­mában legjáratosabbakat bízzák meg. E munkában továbbra is számítunk a már régebben dolgozó, nagy el­méleti felkészültséggel és politikai gyakorlattal rendel­kező propagandistákra, mel­lettük természetesen szívesen látunk új arcokat, a marxiz­mus—leninizmus esti egye­tem különböző tagozatain, tanfolyamain diplomát szer­zett elvtársakat. Az elmúlt éveken túlmutatóan jobban be kell vonni a szakosított tanfolyamokon végzetteket és adott témában — például helyi gazdasági feladatok is­mertetése — a gazdasági ve­zetőket. Már az új tanévre készülve A soros pártoktatási év munkájának előkészületei tehál megkezdődtek. A párt- alapszervezetek, a párt ve­zető testületéinek felelőssé­ge az oktatási formák meg­Előíordul például az is. hogy az egyik brigádvezető autóján a gumiköpenyt ki­szúrták. Volt. amikor két műanyag tálcát vittek el. Mi­ért? Kinek volt szüksége ar­ra a két tálcára? Kinek nem telik ma két ilyen filléres árura az egyesült szövetke­zetben? Könnyebb volt a lei­kének. ha a gumikereket ki­szúrhatta, vagy azt a két tálcát a hóna alá. vághatta? Itt. ebben a gondolkodás- módban van a hiba, a leg­nagyobb veszély, ezért kell erre is odafigyelni. Mintha nem is látnának Csak úgy zsebre rakni negyven szál műanyag csövet, amelynek mindegyike hat méter hosszú, aligha lehet. Nehéz nem észrevenni azt is, ha egy zárt telepről két be- hemót nyárfát kivágnak. Az ott szolgálatot teljesítő őrnek sikerült ezt a teljesítményt produkálnia. Hogyan csinál­ta? Vagy: zárt területen lévő gépekről leszereltek összesen tíz kereket. Nem egyszerre tette, aki tette, mégis olyan ügyesen csinálta, hogy egy szerelő, egy traktoros sem figyelt fel arra, hogy erről, vagy arról a gépről egy-két kerék hiányzik. Már csak ak­kor tűnt fel nekik az ügy, amikor kerekek nélkül ár- vállottak ott a gépek. Ezt már kezdték íurcsállani. Miután egy-egy üzemrész­ben a lopások száma elég magas, feltehető, hogy ott „törzsvendég” fordul meg gyakorta, aki eléggé biztos lehet a dolgában, mert kü­lönben máshol is széjjel néz­ne. De minek keresgélne más lehetőséget, amikor az eddigi gyakorlat azt igazol­ja, hogy nincs mitől tartania. A nemtörődömség is bűnös Mi van olyankor, mikor nem is szánt-szándékkal okoz kárt valaki a közösnek? Megterem a széna, le is vágják, be is hordják, kaz­lakba is rakják, csak éppen arra nem gondolt senki, választásában, a beiskolázás­ban, a propagandisták kivá­lasztásában nagy. A tenni­valók száma sem kevés, de ezek mellett a pártpropa­ganda tervezésén túl figyel­met kell fordítaniuk a tö­megszervezetekben és moz­galmakban folyó politikai képzés előkészítésére is. A párt számára nem lehet közömbös, hogy e szerveze­tekben hogyan tervezik és szervezik ezt a munkát. A pártszervezetek adjanak meg minden segítséget munká­jukhoz, s bízzanak meg so­raikból propagandistákat és hangolják össze, hogy az egyes politikai képzési for­mákon azok vegyenek részt, akiknek az adott szintű kép­zésre van szükségük, illetve akiknek ez új és hasznosít­ható ismereteket nyújt. Pártunk politikájának, a marxizmus—leniniz­mus ideológiájának propa­gandája, a párttagok és pár- tonkívüliek, a vezetők és a vezetői utánpótlás ideoló­giai-politikai képzése nem öncélú munka. A politikai oktatás különböző formáin ezért soha nem elégedhe­tünk meg az ismeretek köz­lésével, a tanfolyamokon va­ló passzív részvétellel. E fórumokon alkotó vitában kel] érzelmi és értelmi' azo­nosulást kialakítani a hall­gatókban. a párt politikai tevékenységét szolgálva a gyakorlati munkára, a min­dennapok teendőire kell sok­oldalúan felkészíteni az ok­tatásban részt vevőket. KISS SÁNDOR, az MSZMP Heves megyei Bizottságának osztály- vezetője hogy elég száraz-e a széna ahhoz, hogy kazlazni lehes­sen. És begyullad a kazal. Megpenészedik takarmány. Silóznak. Mindenki tudja, hogyan kell silót készíteni. De azért... minek annyit vacakolni? Eh, nem lőnek abból. Még mosolyogni is il­lik ilyen szellemeskedés hal­latán. Hogy a siló egy része tönkremegy? Sebaj, megy a trágyába. Gabona a magtárban. A palatető néhány darabja el­tört. Ki kellene cserélni. So­kan látják, gondolják is ezt magukban, de aztán mennek tovább. Jön a hó és a pad­láson lévő gabonára ötcen­tis fehér lepel terül — hópi- hékből. Lehet, hogy ez lát­ványnak nagyon szép. De! És mit szóljon bárki ah­hoz, ha bizonyos cikkekbők a rosszul végzett felmérés következtében akkora kész­letek keletkeznek. amilye­nekre semmi szükség nincs. Különösen, ha még az így felhalmozott és fölösleges ér­ték nem is tárolható éveken át. Szándékosság? Erre iga­zán nem lehet ilyet monda­ni. De a kár még ettől kár marad, ami ugyan közvetle­nül csupán a tsz-t terheli, de végső soron a tagok zse­be bánja. Az egyének rövi­dülnek meg általa — az biz­tos. Nemcsak ellenőrzéssel Az ellenőrző bizottság el­nöke hosszan sorolja mind­azokat az intézkedéseket, amelyeket a társadalmi tu­lajdon védelmére a szövet­kezet különböző szervei és vezetői hoztak. Lelkiismere­tük tehát nyugodt lehet. ' Ebből az is következnék, hogy egyetlen lopásnak sem illene lennie a szövetkezeti gazdaság egész területén. De ha arra gondolnak, hogy az éjjeliőrök közül hányán al­szanak szép csendesen ese­temként a késői órákban, hogy a mezőőrök közül hány van, akinek a területén so­ha semmi sem történik, hogy a kerítés hány telepen, üzemben rossz, hogy a kaput itt-ott minden nehézség nél­kül ki lehet emelni, akkor az is kétségtelenné válik, hogy van még tennivalójuk. Az biztos, hogy egyszerre megcsinálni mindent nem le­het. De áz is biztos, hogy nem csupán az ellenőrzések számának és szigorának nö­velésével kell tenni a tolva­jok, a kárt okozók ellen. Nem is csak a felelősségre vonás alkalmazásával. Be kell látnunk, hogy mind­annyiunk gondolkodásában is szükség van még változ­tatásra. Ne mosolyogjunk össze megértőén, ha valaki pillanatnyi nehézségeit, hiá­nyait — gumiabroncs, nyár­fa, műanyag cső — a közös tulajdon segítségével akarja kiegyenlíteni. Vajon így mosolyognánk-e akkor is. ha a saját udva­runkról vagy kertünkből vinné el ugyanezeket az „ap­róságokat”? Mert arra, hogy „az enyém”, nagyon érzékenyek vagyunk. Mikor látjuk már be, fogjuk fel teljes mély­ségében, hogy a „miénk” is annydira és úgy az enyém, hogy büntetlenül, pillanatnyi hangulatom szerint nem nyúlhatok hozzá. Mert a má­sé is. Akár a szomszédé is. Vajon a szomszédom szeme láttára felmásznék-e annak a kertjében, annak a barack­fájára egy nagy kosárral a karomon, hogy azt a néhány kiló, befőzni való gyümöl-' csőt leszedjem? Utóvégre marad még ott elég. Mindjárt más lesz minden így nézve. Hát... így kell nézni azt, ami a miénk. És nemcsak Gyöngyöspatán. G. Molnár Ferenc WT9. Julias 14., szombai \ l

Next

/
Thumbnails
Contents