Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-14 / 163. szám
fecskék, repüljetek — egy kis mész Szakmaváltás Nem is olyan régen még mindennapos volt a tréfa: a kőművesek felkiáltottak a tetőre az ácsodnak, hogy fecskék repüljetek! A válasz nem váratott magára és rigmusban érkezett: egy kis homok, egy kis mész, kőművesnek nem kell ész. Ma a lapos tetőkön nem dolgoznak ácsok, és akkor készülnek gyorsan az épületek, ha minél kevesebb rajtuk a homok-meszes kőművesmunka. És hogy állunk az ésszel? Hát ez kényes — vagy inkább nehéz — kérdés. Minden munkafolyamat szakemberigényét az ott alkalmazott technológia szabja meg. Az iparosodó építőiparnak is be kell járnia az ipar fejlődésének stációit. Konkrétabban: itt is elindul a szalag, a lebontott részműveletekkel, A különbség csak annyi, hogy itt a munkadarab — asz épület — áld és a munkás lép eggyel odébb. A részműveletek, a gyorsaság és a pontosság miatt újfajta anyagokat és újfajta embereket kémek. Olyan embereket, akik a rájuk bízott műveletet hamar megtanulják és gyorsan, jól végzik el azt. Ennek persze ára van: egy-egy ilyen építőipari munkás nem tud felépíteni egy teljes házát, mint a régi mesterek. Kőműves helyett szerelő Most pedig nézzük meg egy lakótelep példáján, hogy igaz-e az előbbi tétel. Kezdjük az alapnál, amit a hagyományos építőiparban kubikosok készítettek ásóval, lapáttal és talicskával. Ma előbb nagy erejű gépekkel tolók egyengetik el a talajt, majd kotrók szedik ki a földet. Az új foglalkozás: nehézgépkezelő — de mögötte ott áll a gépszerelő is. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még kubikosokra is szükség van, ők végzik el a gép után a simító munkát — ez a kevesebb — majd ők betonoznak. (Az ácsok övén szegtáska és szekerce helyett egyre gyakrabban látni csavarkulcsot. A zsaluk a deszkaszálból 10—20 néfey- zetméter felületű táblákká nőttek — az anyaguk is kezd „elfémesedni” — ezeket pedig csavarral fogják össze, akár a létraállványokat felváltó alumínium csöveket. Az alap mellé nem kőművesek állnak, hanem szerelők. Hosszú lenne a sor, ezért csak példaként néhány: panelszerelők, alagút- zsalu-szerelők, csúszózsalu- szerelők. Ök megmozdulni se tudnának a darus nélkül. Ahogy végeznek az utolsó szinttel is, úgy nem jönnek az ácsok feltenni a tetőt, hanem a lágyszigetelők látnak hozzá a munkához. A csupasz épületszerkezetben azután már megjelennek a kőművesek is. Kijavítják a betonban esett hibákat, de az a jó, ha minél kisebb felületet kell dörzsölniük a simítóval. Ezután válaszfalakat állítanak (lehetőleg olyat, amit nem kell vakolni), majd behelyezik a nyílászárókat (de nem malterba mártott téglada- rabkákkal „proknizzák”, hanem szigetelik, szögelik, csavarozzák). Hogy mi ezekben a kőművesmunka? Hát a klasszikushoz viszonyítva egyre kevesebb és egy lelkiismeretes betanított munkás is jól elvégezheti. Vakolat helyett tapéta Látszólag a villanyszerelők ég a csőszerelők munkája hasonlít legjobban a hagyományoshoz. Csak látszólag, hiszen közülük egyre többen közelébe sem mennek a készülő épületnek, hanem a házgyárban vagy az előregyártó műhelyben készítik a szerelvényeket, hogy a helyszínen már csak éppen a kötéseket kelljen elvégezni. A minta utáni csődarabolás, hajlítás, menetvágás, — vagy éppen a kapcsoló- szekrény készítése — pedig kevésbé igényli a szakmunkát. A hagyományos építkezésnél a belső szerelés után következett a vakolás, festés, mázolás és a padozat elkészítése. A vakolat elmaradása azzal jár. hogy glet- telés után a falak tapétázhatok (így ezek festése elmarad). A mázolás viszont- jórészt még megmaradt, bár kis mennyiségben automata gépen lakkozott ajtólapokat is gyártanak már a házgyári lakásokhoz. A glettelést, tapétázást, mázolást — néhol még az üvegezést is — többnyire egy szakma gyakorlói. a festő-mázoló szakmunkások végzik. Ezt több szakmásításnak hívják a vállalatoknál és itt látszólag megtörik a bizonyítandó alapelv. A látszat azonban uniformizált munkát takar és az idő is a specializálódásnak dolgozik. A korábban használatos többféle padozatot (parketta, padló, mozaik, mettlachi) a nagy sorozatú építőipar kettőre redukálta: szőnyeg- és pvc- padló a mai anyag. Burkolok, de rövid gyakorlás után betanított munkások is leragaszthatják mindkettőt. Több szakember — jobb vállalat Vázlatos volt a kép, hiszen nem esett szó az elem- gyártókról, a betonüzemek és az akár 50 méteres gém- kinyílású autódaruk kezelőiről és még több tucatnyi, korábban ismeretlen szakma képviselőiről. Szakmát írtam, pedig ezek zömét nem tanítják szakmunkásképző intézetekben. Tanfolyamokon és a gyakorlatban sajátítják el a szak- és betanított munkások az új eszközök és anyagok használatát. Visszatérve a bevezető tételhez: az iparban a gépie- sedő részfolyamatokkal egy- időben megjelentek a korábbinál jóval kvalifikáltabb szakemberek (tervezők, szervezők, beállítok). Nos, az építőiparban is így igaz, azzal a különbséggel, hogy a technikai és technológiai fejlődéshez mérten az iparénál is alacsonyabb a „kiművelt emberfők” számának növekedési üteme. A jól dolgozó kivitelező vállalatokat nem utolsósorban az különbözteti meg a mögöttük kullogóktól, hogy arányában több mérnököt és közgazdászt foglalkoztatnak. Amíg téglából készültek a falak, a . tetőszint_elérésekor a kőművesek kitűzték a feldíszített ágat, a gleihnit. Ünnep volt ez a gazdának, ünnep a mesternek, amihez áldomás dukált. Az iparszerű termelés szele elvitte a gleihnit, de cserébe olyan méretű fejlődést hozott, amilyenről korábban álmodni se mertünk. — német — MSZMP Heves megyei Bizottság végrehajtó bizottsága határozatban rögzítette. A következő tanévben is az oktatás minden formájában kiemelten kell foglalkozni gazdaságpolitikai kérdésekkel. A propagandánk feladata széles körrel megismertetni, hogy a gazdasági tennivalóink középpontjába az eddiginél is fokozottabban a népgazdaság egyensúlyának javítása került. A fejlesztésben, életszínvonalpolitikában és gazdaságirányításban megfogalmazott új követelményeket az egyensúly javításával szoros ösz- szefüggésben elemezze, értesse meg és fogadtassa el propagandánk, az egységes szemléletmód, az alkotó, cselekvő magatartás kialakítását segitve így. A gazdaságpolitikával ösz- szefüggő kérdések feldolgozását differenciáltan kell végezni. A káderképzés különböző tanfolyamain a gazdaságpolitika új elemeit, a hozott döntéseket mélyebben. összefüggéseiben kell megismertetni. Szükséges, hogy egyes fogalmak — a munka szerinti bérezés, a munkaerő-vándorlás, a teljes foglalkoztatottság stb. — tartalmát az oktatómunka ne csak ismertesse, de elemezze is. A tömegoktatás tanfolyamain tanuló hallgatókkal elsősorban a konkrét feladatok ellátásához szükséges ismereteket kell elsajátíttatni. Ezek az ismeretek segítsék az egyéneket és a kollektívákat abban, hogy megértsék. mit tehetnek, hol és hogyan vegyenek részt a feladatok megoldásában. Az oktatómunka helyi példákkal tegye élőbbé az ismeretek elsajátítását, a cselekvő magatartás kialakítását. El kell érni, hogy a hallgatók ne csak általános szinten, országos feladatokban és összefüggésekben gondolkodjanak. A fontosabb általános összefüggéseket, tennivalókat meg kell ismertetni velük, de legalább ilyen — ha nem fontosabb feladat, hogy környezetük és ezen belül a saját tennivalóikat is világosan lássák. Értsék meg, hogy nekik maguknak mit és miért kell tenniük, munkájuk, az adott gazdasági egység, illetve intézmény tevékenysége hogyan illeszkedik a közös céljaink megvalósítását szolgáló cselekedetek sorába. Propagandánkban megfelelően kell foglalkozni a nemzeti és a nemzetközi érdekek összefüggéseinek megértésével. Ismertetnünk kell, hogy népünk anyagi és szellemi értékeinek gyarapítása, hazánk gazdagodása a szocialista világ gyarapodását, erejének növekedését is jelenti. A fejlett szocialista társadalom építésének nemzeti feladatait is a szocialista országokkal szorosan együttműködve oldhatjuk meg. Többet kell szólni pártunk internacionalista kapcsolatairól, a párt, az állami és a gazdasági, a kulturális és az ideológiai együttműködés kialakult formáiról, eredményeiről, soros tennivalóiról. Ötvözze a gondolatba megyénk nemzetközi kapcsolatait politikai- gazdasági és kulturális együttműködését is. A nemzetközi kérdések sorában hangsúlyozni kell, hogy a két világrendszer küzdelmében nélkülözhetetlen a kommunista és munkásmozgalom egysége, amely mindenekelőtt a fő kérdésekben kell, hogy tükröződjék. Oktatómunkánknak azt kell eredményeznie, hogy a közvélemény a világpolitika eseményeit, a világ különböző táján kialakult konfliktushelyzeteket . a nemzetközi méretekben folyó osztályharccal összefüggésben értékelje, magyarázza. A szervezeti keretek adottak A tartalmi munka megvalósításához az oktatás szervezeti keretei adottak, az elmúlt évhez képest a tömegtanfolyamokon lényeges változtatásra nem került sor. A gazdaságpolitikai propaganda megnövekedett feladataiból sem következik a gazdaságpolitikával foglalkozó tanfolyamok számának emelése. Tennivalóinkat úgy kell elvégezni, hogy a gazdaság- politika kiemelt tartalmi feladatait valamennyi tanfolyamon az oktató-nevelő munka szerves részévé kell tenni, és rá kell mutatni más társadalmi, politikai, ideológiai összefüggésekre is. Az 1079—80-as oktatási év új eleme, hogy a marxizmus —leninizmus esti egyetem általános tagozatának mindhárom és a szakosított tanfolyamok minden új évfolyama — új tematikával indul. Az új programok bevezetése komoly feladatot szab oktatóra és hallgatóra egyaránt, módosítja a követelményrendszert, ezért azt csak jól átgondolt, körültekintő munMit ellenőriz az ellenőrző bizottság ? Hat méter aso a zsaSsisen Nehéz megmagyarázni, miért nem számít lopásnak, ha valaki „csak” a közös tulajdonhoz nyúl hozzá. Persze, ez a fajta vélekedés nem jellemző a hivatalos szervek hivatalos embereire. Bár ... hogy is van ez? Mikor szólt már a brigád vezetője azért, ha valaki „tartós megőrzésre” magához vett valamit abból, amit a leltárok nyilvántartásában lehet megtalálni? Ne köntörfalazzunk, valljuk be. a közös vagyon egy kicsit ma még annyira ,,közös”, hogy esetenként néhá- nyan ki is veszik belőle a maguk részét. A szemérme- sebbje, ha ilyet lát, legfeljebb elfordul. Dehogy szólna ... ! Ugyan már. Könnyebb a lelkén< k? A gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Tsz ellenőrző bizottságának az elnöke, Erdélyi István így fogalmazott: — Az év eddig eltelt időszakát értékelve azt mondhatom, hogy az elkövetett cselekmények, lopások száma nem nagy. A betakarítás időszakában azonban a társadalmi tulajdon elleni vétségek száma ugrásszerűen meg fog emelkedni. Ha ezzel az általános érvényű megállapítással összevetjük az okozott kár összegét is. melléje állíts a tsz vagyonának teljes értékét, akkor mosolyogni valóan kis számocska áll elénk. Már ki is bukik belőlünk ennek a hatására: egyáltalán minek ebből ekkora hűhót csinálni? Ilyen bizottság, olyan szerv foglalkozik, vizsgálódik, töpreng órákon át, hogy a kicsi kárból még kisebbet igyekezzék csinálni. Ha az így. ..elvesztegetett” munkaórák értékét vesszük, talán az még többre rúg, mint a kis tolvajlások forintra kiszámolt kárösszege. Lehet, ez sem kizárt, de nagy hiba lenne akár a legjelentéktelenebb eset fölött is egy kézlegyintéssel napirendre térni. Mert az erkölcsi vonzása sokkal nagyobb minden olyan cselekménynek, amely a közösség vagyonát rongálja. kával lehet megvalósítani. A korszerűsítéstől azt várjuk, hogy növekszik a hallgatók önálló munkája, a klasszikusokra épülő, élőbb, elevenebb, a gyakorlati munkában is tükröződő ismeretek elsajátítására nyílik lehetőségük. Feladataink megvalósításának záloga a jól felkészült propagandista. Ezért kiválasztásuk, felkészítésük nagy felelősséget ró a megbízó testületekre. Azt kell elérnünk, az új oktatási évben, hogy a különböző oktatási formákon a legrátermettebb, alapos politikai felkészültséggel rendelkező kommunisták vezetésével az adott témában legjáratosabbakat bízzák meg. E munkában továbbra is számítunk a már régebben dolgozó, nagy elméleti felkészültséggel és politikai gyakorlattal rendelkező propagandistákra, mellettük természetesen szívesen látunk új arcokat, a marxizmus—leninizmus esti egyetem különböző tagozatain, tanfolyamain diplomát szerzett elvtársakat. Az elmúlt éveken túlmutatóan jobban be kell vonni a szakosított tanfolyamokon végzetteket és adott témában — például helyi gazdasági feladatok ismertetése — a gazdasági vezetőket. Már az új tanévre készülve A soros pártoktatási év munkájának előkészületei tehál megkezdődtek. A párt- alapszervezetek, a párt vezető testületéinek felelőssége az oktatási formák megElőíordul például az is. hogy az egyik brigádvezető autóján a gumiköpenyt kiszúrták. Volt. amikor két műanyag tálcát vittek el. Miért? Kinek volt szüksége arra a két tálcára? Kinek nem telik ma két ilyen filléres árura az egyesült szövetkezetben? Könnyebb volt a leikének. ha a gumikereket kiszúrhatta, vagy azt a két tálcát a hóna alá. vághatta? Itt. ebben a gondolkodás- módban van a hiba, a legnagyobb veszély, ezért kell erre is odafigyelni. Mintha nem is látnának Csak úgy zsebre rakni negyven szál műanyag csövet, amelynek mindegyike hat méter hosszú, aligha lehet. Nehéz nem észrevenni azt is, ha egy zárt telepről két be- hemót nyárfát kivágnak. Az ott szolgálatot teljesítő őrnek sikerült ezt a teljesítményt produkálnia. Hogyan csinálta? Vagy: zárt területen lévő gépekről leszereltek összesen tíz kereket. Nem egyszerre tette, aki tette, mégis olyan ügyesen csinálta, hogy egy szerelő, egy traktoros sem figyelt fel arra, hogy erről, vagy arról a gépről egy-két kerék hiányzik. Már csak akkor tűnt fel nekik az ügy, amikor kerekek nélkül ár- vállottak ott a gépek. Ezt már kezdték íurcsállani. Miután egy-egy üzemrészben a lopások száma elég magas, feltehető, hogy ott „törzsvendég” fordul meg gyakorta, aki eléggé biztos lehet a dolgában, mert különben máshol is széjjel nézne. De minek keresgélne más lehetőséget, amikor az eddigi gyakorlat azt igazolja, hogy nincs mitől tartania. A nemtörődömség is bűnös Mi van olyankor, mikor nem is szánt-szándékkal okoz kárt valaki a közösnek? Megterem a széna, le is vágják, be is hordják, kazlakba is rakják, csak éppen arra nem gondolt senki, választásában, a beiskolázásban, a propagandisták kiválasztásában nagy. A tennivalók száma sem kevés, de ezek mellett a pártpropaganda tervezésén túl figyelmet kell fordítaniuk a tömegszervezetekben és mozgalmakban folyó politikai képzés előkészítésére is. A párt számára nem lehet közömbös, hogy e szervezetekben hogyan tervezik és szervezik ezt a munkát. A pártszervezetek adjanak meg minden segítséget munkájukhoz, s bízzanak meg soraikból propagandistákat és hangolják össze, hogy az egyes politikai képzési formákon azok vegyenek részt, akiknek az adott szintű képzésre van szükségük, illetve akiknek ez új és hasznosítható ismereteket nyújt. Pártunk politikájának, a marxizmus—leninizmus ideológiájának propagandája, a párttagok és pár- tonkívüliek, a vezetők és a vezetői utánpótlás ideológiai-politikai képzése nem öncélú munka. A politikai oktatás különböző formáin ezért soha nem elégedhetünk meg az ismeretek közlésével, a tanfolyamokon való passzív részvétellel. E fórumokon alkotó vitában kel] érzelmi és értelmi' azonosulást kialakítani a hallgatókban. a párt politikai tevékenységét szolgálva a gyakorlati munkára, a mindennapok teendőire kell sokoldalúan felkészíteni az oktatásban részt vevőket. KISS SÁNDOR, az MSZMP Heves megyei Bizottságának osztály- vezetője hogy elég száraz-e a széna ahhoz, hogy kazlazni lehessen. És begyullad a kazal. Megpenészedik takarmány. Silóznak. Mindenki tudja, hogyan kell silót készíteni. De azért... minek annyit vacakolni? Eh, nem lőnek abból. Még mosolyogni is illik ilyen szellemeskedés hallatán. Hogy a siló egy része tönkremegy? Sebaj, megy a trágyába. Gabona a magtárban. A palatető néhány darabja eltört. Ki kellene cserélni. Sokan látják, gondolják is ezt magukban, de aztán mennek tovább. Jön a hó és a padláson lévő gabonára ötcentis fehér lepel terül — hópi- hékből. Lehet, hogy ez látványnak nagyon szép. De! És mit szóljon bárki ahhoz, ha bizonyos cikkekbők a rosszul végzett felmérés következtében akkora készletek keletkeznek. amilyenekre semmi szükség nincs. Különösen, ha még az így felhalmozott és fölösleges érték nem is tárolható éveken át. Szándékosság? Erre igazán nem lehet ilyet mondani. De a kár még ettől kár marad, ami ugyan közvetlenül csupán a tsz-t terheli, de végső soron a tagok zsebe bánja. Az egyének rövidülnek meg általa — az biztos. Nemcsak ellenőrzéssel Az ellenőrző bizottság elnöke hosszan sorolja mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a társadalmi tulajdon védelmére a szövetkezet különböző szervei és vezetői hoztak. Lelkiismeretük tehát nyugodt lehet. ' Ebből az is következnék, hogy egyetlen lopásnak sem illene lennie a szövetkezeti gazdaság egész területén. De ha arra gondolnak, hogy az éjjeliőrök közül hányán alszanak szép csendesen esetemként a késői órákban, hogy a mezőőrök közül hány van, akinek a területén soha semmi sem történik, hogy a kerítés hány telepen, üzemben rossz, hogy a kaput itt-ott minden nehézség nélkül ki lehet emelni, akkor az is kétségtelenné válik, hogy van még tennivalójuk. Az biztos, hogy egyszerre megcsinálni mindent nem lehet. De áz is biztos, hogy nem csupán az ellenőrzések számának és szigorának növelésével kell tenni a tolvajok, a kárt okozók ellen. Nem is csak a felelősségre vonás alkalmazásával. Be kell látnunk, hogy mindannyiunk gondolkodásában is szükség van még változtatásra. Ne mosolyogjunk össze megértőén, ha valaki pillanatnyi nehézségeit, hiányait — gumiabroncs, nyárfa, műanyag cső — a közös tulajdon segítségével akarja kiegyenlíteni. Vajon így mosolyognánk-e akkor is. ha a saját udvarunkról vagy kertünkből vinné el ugyanezeket az „apróságokat”? Mert arra, hogy „az enyém”, nagyon érzékenyek vagyunk. Mikor látjuk már be, fogjuk fel teljes mélységében, hogy a „miénk” is annydira és úgy az enyém, hogy büntetlenül, pillanatnyi hangulatom szerint nem nyúlhatok hozzá. Mert a másé is. Akár a szomszédé is. Vajon a szomszédom szeme láttára felmásznék-e annak a kertjében, annak a barackfájára egy nagy kosárral a karomon, hogy azt a néhány kiló, befőzni való gyümöl-' csőt leszedjem? Utóvégre marad még ott elég. Mindjárt más lesz minden így nézve. Hát... így kell nézni azt, ami a miénk. És nemcsak Gyöngyöspatán. G. Molnár Ferenc WT9. Julias 14., szombai \ l
