Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-13 / 162. szám
Pincér, szakács, üzletvezető Párbeszéd a vendéglátókkal Kicsi az adag, meleg a sör, hideg a kávé, híg a leves, piszkos az abrosz. Ezek a vendég örökzöld panaszai. De miért örökzöldek? Javíthatatlan a vendéglátás? Amikor a csaló, sőt az egészséget is veszélyeztető egy-két vendéglátóhely a Kék fényben is helyet kapott, a társadalmi felzúdulás hatására új 'ötlettel állt elő a szakma legfőbb vezetősége: közvetlen eszmecserét kellene rendezni a vendéglátás dolgozóival. Minisztériumi főosztályvezető és felszolgáló párbeszéde... Hátha világosabbá válik, mi a teendő? Négy értekezletet tartottak, valamennyire 300—300 dolgozót hívtak meg, méghozzá úgy, hogy mindenfajta üzlet, étterem, borozó, gebines kisvendéglő, eszpresszó, bár stb képviselve legyen. Többet ül az irodában Az egyik meghívott elmondta: a vendéglátás dolgozói naponta 5 forint 90 fillér értékben étkezhetnek munkahelyükön; ennyit írnak jóvá az üzletnek. Csakhogy a konyha, az étterem dolgozói általában nem a számukra készített menüt fogyasztják — ezen aligha csodálkozhatunk —, ezért hiány keletkezik. Legalábbis akkor, ha azt a hiányt nem takarítják meg a vendégeken. Természetesen megtakarítják — íme, a kis adagok egyik magyarázata. A megoldás alighanem a kialakult gyakorlat valamiféle legalizálása, annál is inkább, mert az érvényben lévő. ám formális normát ráadásul bonyolult módon adminisztrálni is kell. Adminisztráció ... Erre hivatkozva számos étterem vezetője többet ül az irodában, mint amennyit a vendégek között tölt. Pedig szemmel kellene tartania a konyhát, az áruátvételt, a felszolgálást, neki kellene elsősorban ügyelnie arra, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Ehhez ott kell lenni a „placconv, hallani, mit mond, látni, mit tesz a felszolgáló, hogyan és menynyit számol. Tehát: csökkenteni az adminisztrációs munkák mennyiségét — ez is egyik módja a vendéglátás javításának. Nagyobb tisztaságot Szeretnénk változatosabb étlapokat, bővebb és korszerűbb ételválasztékot, íze- sebb, gondosabban készített fogásokat, nagyobb tisztaságot. Ezeket a kívánságainkat a minisztériumi vezetők nagy nyomatékkai közvetítették a szakma dolgozóinak, A válasz: kevés a munkáskéz a konyhákon, a szakmunkásképzőből kikerülc fiatalok nagy része szerény képességű (az általános iskolát végzetteknek nem a szí- ne-java választja ezt a pályát), olykor, akárcsak a háziasszony, az étterem sem ju1 hozzá minden szükséges nyersanyaghoz, a II. és III osztályú helyek többségéber pedig olyan nagy a forgalom hogy amiatt is nehéz tisztaságot tartani. Nyilvános W. C.-l hiányában a vendéglátóhelyei mellékhelyiségeit használják a járókelők, többen térnek b< ebből a célból az üzletekbe, mint amennyien enni-in ni járnak oda. Mindez természetesen nem csupán kifogásként, hanem magyarázatként hangzott el, amit egyik-másik felszolgáló azért ígérettel is megtoldott. De a magyarázatok sem pusztába kiáltott szavak; a minisztériumi vezetők az eddiginél jobban figyelnek: mi az, ami a színvonal emelését akadályozza, és keresik — a kivezető utat. Nem javíthatatlan Egy értekezlet-sorozattól természetesen- nem változik meg a szakma —■' és a vendég! — kritikus helyzete. Különösen nem a vendéglátásé, ahol a bajok megszüntetéséhez annyira nélkülözhetetlenek bizonyos emberi momentumok is. A pincér figyelmességét, a szakács tisztaságsze- retetét. az üzletvezető mindenre kiterjedő gondosságát csak lassan lehet előcsalogatni. A párbeszédek azt a meggyőződést is tükrözik, amely szerint a vendéglátás nem javíthatatlan, de feltétlenül javításra szorul. Szólhatnánk a friss, a már az idén elért eredményekről — például arról, hogy több a tejből, tejtermékből készült étel, hogy országszerte megjelentek a gyermekmenük is: kis adag, kicsiknek való, olcsó ételek, hogy a mellékhelyiségek tisztán tartása érdekében ösztönző anyagi rendszert vezettek be —, ám jobb lenne, ha a vendégek nem az újságból, hanem saját tapasztalatból értesülnének a kedvező változásokról. Gál Zsuzsa 50 nappal előbb Hamarabb épültek fel az új létesítmények — állapította meg az ÉVM Csökkent a kivitelezésre fordított idő. Átlagosan 50 nappal hamarabb épültek fel az új létesítmények. Ezt állapították meg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban a tavaly átadott mintegy 32 ezer építmény túlnyomó részére kiterjedő felmérés tapasztalatainak összegezésekor. A múlt évben befejezett létesítmények átlagosan 314 és 1977-ben átadottak pedig 364 nap alatt készültek el. A tervidőszak első két évében mindössze 24 nappal sikerült mérsékelni a kivitelezés idejét. A tavaly átadott lakóházak építésének ideje az 1977. évi 519-ről 451 napra, a kereskedelmi épületeké 423-ról 356-ra, a művelődési épületeké 599-ről 425-re, az ipariaké 502-ről 406 napra csökkent. Az utak, vasutak és vezetékek építése általában 18—22 százalékkal kevesebb időt vett igénybe, ugyanakkor a mezőgazdasági épületek kivitelezése a szokásosnál is jobban elhúzódott, 65 százalékkal tovább tartott, mint korábban. A még viszonylag fiatal építési módnak számító könnyűszerkezetes technológiával a múlt évben már feleannyi idő alatt épültek fel az új létesítmények, mint az előző évben. (MTI) Mezőgazdasági kisgépkilcsiizés a kereskedeiesiilea A mezőgazdaság termelésének egyharmada, mintegy 43 milliárd forint értékű termény a háztáji és kisegítő gazdaságokból származik. Hazánkban 1,8 millió család foglalkozik valamilyen formában mező- gazdasági . termeléssel. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az igény a földmunkát, a növényápolást könnyítő korszerű eszközök, — például motoros kisgépek és permetezők — iránt. A Belkereskedelmi Mi- nemrégen meg- wussgaita a mewgazáasági te*gepkíÖrsönző szolgáltató helyzetéi, fejlesztésének illetőségéit. Megállapította, hogy a belkereskedelemben az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat 37, a szövetkezetek több mint ezer helyen foglalkoznak kisgépkölcsönzéssel. Kínálatuk többsége azonban olyan eszközökből áll, amelyekkel általában a termelők is rendelkeznek, ezért nem nagyon kelendő. A legfontosabb gépekből viszont kevés van. A minisztérium állásfoglalása szerint leginkább az ÁFÉSZ hálózatában adottak a mezőgazdasági kisgépszolgáltatás bővítésének le- h er ősegei, de az állami kereskedelem is jobban bekapcsolódhat e tevékenységbe. (MTI) „negnait« a gyár — éljen a gyári Búcsú Bélapátfalván oooooooo-ooooooooooooooooooooo-oo-o-ooo-oooooooo 2 Gyár búcsúzik Bélapátfalván... 9 Az öreg falak között júliusban elcsöndesedett az élet,< Seggre kevesebb az ember a munkahelyeken. Akik még c ^maradnak, jobbára a rendcsinálással, a takarítással van-k Ónak elfoglalva. Amolyan végtisztesség ez, amivel hét qtized szolgálatáért tartoznak. Kimondatlanul is érzi az0 Qidegen: az itteniek úgy akarnak elköszönni régi kenyér-~ $adójuktól, ahogy az illik, ne essék csorba a mundér be-ó csületén. 1 Ó Róluk szólnak e sorok, azokról, akiket műszakoko hosszú sora kapcsolt össze sok éven át. Emlékül a kró-x \nikástól... ő OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO A fotós kollégával, sártengeren át ereszkedünk egy mélyebben lévő épülethez, az erőtelephez. Legelőször a karbantartók brigádvezetőjével, Barta Mátéval akadunk össze a turbinák alatti szinten. — A gyár „szíve” volt ez, kérem — beszél az üzemről még mindig lelkesülten —: jó ideig az egercsehi bánya is innen kapta a villamosenergiát! Igazán becsülettel dolgoztak a gépek, inkább csak az alkatrészhiány okozott gondot. Ilyen idős berendezésekhez ugyanis már egyszerűen nem gyártottak semmit... így került rá a sor, hogy megszámlálják a napjaikat. Mit mondjak? Sajnálom őket, persze, hogy sajnálom, ha volt is baj velük, Hiszen annyira megszoktam mindegyiket. Sas Károly turbinagépész — az üzemrész legidősebb munkása — felkísér bennünket a lépcsőn. A két nagy gépet fólia borítja már, s arrébb Bársony Ibolya és Mészáros Józsefné a kisebb felszereléseket, az elárvult műszereket is műanyagba csomagolja, hogy ne lepje a por, meg ne sérüljenek. — Szerettük ezeket a 'vén turbinákat — magyarázza a gépész —, mert olcsón dolgoztak. A kémények füstgázainak felhasználásával fejlesztett gőz forgatta mind a kettőt. Nagy kár, hogy az idő feleslegessé tette a munkájúikat, nem használhatjuk már egyiket sem! Beburkolt, gondosan átkötözött mérőóra előtt tűnődik a másik turbinás, Mikó Ernő: — Hogy óvtuk, hogy véd- tük a háború alatt is! Emlékszem, még gyerek voltam, amikor az apámnak segítettem ezt-azt elmenekíteni. A silóba hordtunk minden mozgathatót, ott dugtuk el, nehogy avatatlan kezére kerüljön, s a harcok után újra használhassuk... Kihalt képet mutat a nyesmalom környéke, ahogy belépünk az ajtón, időbe telik, amíg előkerül az egyik molnár. Berecz Elemér. Volt ürítgető, kőtörő, iszapszivattyús a gyárban — meséli — ezen a helyen pedig 27 esztendeje van. Poros, zajos poszt volt, de szívesen vállalta mégis. Nem akadt igazolatlan hiányzása, talán összes betegsége sem tesz ki fél évet. Ragaszkodott a gyárhoz, ahol egy darabig a felesége is dolgozott. Ügy érzi, sokat köszönhet munkájának. Amit érte kapott, abból épített házat a felszabadulás után juttatott telken, s az asszonnyal három gyereket neveltek tisztességes felnőttekké. A gyerekek ugyan mind a maguk lábán állnak már. de jó dolog, hogy ma is tud nekik segíteni ... Megbecsülték, a vezérigazgatótól — aki valamikor itt volt gyárigazgató — legutóbb május elsejére kapott dicséretet. Ha rajta állna, maradna is még legalább egy évig, . a nyugdíjig. Büszke lett volna, ha a gyárral együtt búcsúzhat a szakmájától... A klinkerkemencék körül néhány perc alatt még ösz- szejön egy kisebbfajta csapatra való ember. Ránézésre is, szintén nem mostanában kezdhették a pályát. Az arcukra tapadt por, pernye alatt kínosan felnevetnek. Aztán sorolják, egymás után: Berecz Alajos, Barta Béla 37—37, Illés Gyula, Oláh János 30—30, Mező Bálint 25 éve szolgál. Nehéz szolgálat — mondják. — Ha esik, az elérett tetőzeten becsorog az eső, s lenn a talajvizet is nem- , egyszer kerülgetni kell. Nyá-f ron, tiszta só az ingük az izzadságtól... Valamikor, amikor még transzmissziósok voltak a berendezések, valósággal életveszélyt jelentett egy-egy leesett, vagy elszakadt szíjnak utánamenni. Több társuk is itt halt meg a munkahelyen. Kakukk József megerősíti, hogy volt idő, amikor 12—16 órás v(iűszakokba jártak. S akinek például nem tetszett, hogy a vasárnapokra is rendszeresen beszólítják, hát bedugták a gyári börtönbe. Mert bizony ilyen is volt a felszabadulás előtt! Amerre csak megfordulunk, csupa idős ember. Fia- talabbakkal szinte csak a javítóműhelyben találkozunk. S nem csoda ez — mondják —, hiszen már a kornyéken is válogathatnak az ideálisabb munkahelyek között! — Vajon ki a legöregebb az öreg gyárban? — szólítunk meg egy nyugdíjast az udvaron. — Ügy tudom, hogy mindünk közül, talán Somodi Gábor, aki már az új gyárnál dolgozik. — válaszolja Mihály Sándor bácsi. S miközben útbaigazít, kiderül, hogy maga is érdekes ember, nem mindennapi életúttal a háta mögött. A „legöregebbet” nem találjuk az új gyárban. Ügy mondják, hogy az előző napon volt szolgálatban a portán. Ráakadunk azonban a Aki a gyárral együtt szeretett! volna nyugdíjba menni: Berecz Elemér nyersmolnár. községben: a gyerekeinek segédkezik a házuk felújításánál. Somodi Gábor frissen fogad bennünket a maga 70 esztendejével. Előbb szabadkozik ugyan, hogy már nem jól emlékszik a régmúlt időkre, de utóbb kiderül: sok mindent nem felejtett. — Tízéves gyerek voltam, amikor amolyan fűszedőként a gyárba kerültem — idézi. — Nem sokkal később irodai kifutó lettem, majd a német igazgató betett a laboratóriumba. Fél évszázadot töltöttem ezen a helyen, mielőtt nyugdíjba kerültem... Az iroda is, a labor is ott volt még akkor, ahol most az ÉPBER fahaza áll. Az irodában valami hét, a laboratóriumban kilenc ember dolgozott. S persze az egész gyár kevesebbet mutatott. Érdekes, szép munkám akadt. A legemlékezetesebb, amikor a híres fehér cementtel kísérleteztünk... Búcsúzik az öreg gyár. í; — Az elmúlt hónap végén munkahelyenként és műszakonként mondtunk kö. szünetet a kollektíváknak — beszéli Sas Kálmán igazgató —, s egyben ismertettük a további elképzeléseket, terveket, feladatokat is. — Milyen eredményekkel búcsúzik a régi gyár? — kérdezzük. — Ügy véljük hogy az idei első félévben —, ami itt az utolsó volt már — sikerült megfelelnünk a várakozásnál?, most sem okoztunk csa lódást. Nem egészen más- féi száz millió forintos termelési programunkat teljesítettük. Cementből és mész- böl is többet adtunk a tervezettnél, a minőségünk sem romlott. — Búcsúzóul, hallhatnánk valami szépet az, új gyárról is? — Bányánkból, mintegy 30 ezer toniia kö és agyag már az új gyárban van, s megkezdődött a nyersliszt készítése is. E hónaptól szeretnénk már künkért is égetni, augusztustól pedig cementet őrölni. Mert még ebben az évben 115 ezer tonna cementet várnak Bélapátfalva új gyárából... ! Nyugdíjasán, nem mindennapi életúttal: Mihály Sándor. (Fotó: Perl MártonJ 00-000000000000000-0000000000000-0000-00-00000000 u . , ó Az öreg gyár tavozasa egyszerre faja es örömteli, ó Nem lehet elfelejteni, hogy hét évtizeddel ezelőtt voltakép- -g pen a nagyipart hozta, erre az ősidők óta hagyományosan o mezőgazdasági vidékre, biztos megélhetést teremtett az 9 itt élőknek, s a környékbelieknek is. Munkásdinasztiákat 6 vonzott, törzsgárdistákat nevelt, szakembereket formált, 9 baráti közösségeket alakított. Mindezekért pedig bizonya- 2 san hiányozni fog majd. Ugyanekkor, lám, itt van már Q helyében az új, nagy cementgyár, amely kétségtelenül % jobb körülményeket biztosít a megkezdett, s a generáció- ó kon keresztül továbbadott munkához. Ami — ugye? — 2 csak boldogság a Bélkő alatti nagyközségben! g ÓOOOűOÖOOOOOOOQOOÜűOOOOOöOOÖűOOOOOOOOOOOOO^O Gyóni Gyula
