Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-12 / 161. szám
Nemzetközi vízilabdatorna A döntőt szerdán vívták Százötvenszeres... Horkai György Élvezetes játékban, tetszetős gólokban eddig nem volt hiány az egri nemzetközi vízilabdatornán. Már az első forduló igazolta a várakozást, hogy ezek a válogatottak, ezek a játékosok képesek valóban megmutatni mindazt, ami ebben a sportágban szép. Kivételes, ritka élményben volt része a versenyuszodában összezsúfolódott, több mint ezer nézőnek. Az első fordulóban a jugoszlávoknak jutott a legnehezebb ellenfél, a világbajnoki címet védő Olaszország, bár kezdetben úgy tűnt, hogy az olaszok visszavágnak a világkupán elszenvedett vereségért, mégis Jugoszlávia vívta ki a győzelmet. Ezzel egyben azt is elérték a jugoszlávok, hogy szerda esti találkozójuk Magyarország ellen — melynek a televízió jóvoltából a jelenlevőknél sokszorta többen lehettek tanúi — a torna első helyéért vívott döntővé lépett elő. Az érdeklődés egyébként szerdán sem csökkent, a lelátó sorai ismét megteltek. A magyar válogatott délelőtti találkozóján ott láthattuk a nézők között Fekete Győr Endrét, a megyei tanács elnökét is, akinek fődíjával a hatos tornán diadalmaskodó együttest jutalmazzák. Jugoszlávia—Ausztrália 7—4 (3—0. 0—0, 2—2, 2—2) V.: Bonev (Bulgária), Kő- nigh (Magyarország). Jugoszlávia: Krivokapics — Gopcseviés Polics, Mus- tur, Roje, Bebics, Manojlo- vics. Csere: Matutinovics, Sukno, Markovics, Kacsics. Ausztrália: M. Tumer — Montgomery, Gerritzen, Kerr, Langdon, Ch. Turner, Goff. Csere: Grant, Bryant, Falson, Pengelly. A gólok sorrendje: Polics, Gopcsevics, Roje, Mustur, Roje (4 m), Grant (e), Goff, Matutinovics, Sukno, Goff (4 m), Ch. Turner. Nagy lövőkedvvel szálltak vízbe a jugoszlávok, nem halogatták későbbre a döntést, s ennek hamarosan megmutatkozott az eredménye is. Az ausztrálok még ember- előnyös helyzeteiket sem tudták gólra váltani. A második negyedben M. Turner kapuját kétszer is a kapufa mentette meg a góltól. A következő játékrészben Mus- tur akciógólt ért el, majd büntetőt harcolt ki, amit az ausztrálok kapusa kis szerencsével háríthatott volna. A szépítés megszerzése valamelyest felhozta az ausztrál együttest, ettől kezdve jóval többet kezdeményeztek, s így valamivel kiegyenlítettebb lett a küzdelem, de ez természetesen nem volt már elegendő tetemes hátrányuk ledolgozásához. Olaszország—Románia 8—7 (2—1, 1—1, 2—3, 3—3) V.: Vesselényi (Szov jet- unió), Jovics (Jugoszlávia). Olaszország: Scotti — Rágósa, Collina, Fondelli, De Magistris, Galli, D’Angelo. Csere: Missaggi, Antonucci, Ferri. Románia: Spinű — Nita, Popescu, I. Slavei, Raducanu, Rus, Schervan. Csere: Nastasiu, Monteanu. A gólok sorrendje: Collina (e), Rus, De Magistris (e), Ragosa, Rus (e), Nastasiu, De Magistris (e), Nastasiu, De Magistris, Ragosa, I. Slavei, Collina, I. Slavei (e), De Magistris (e). Az olaszok kettős emberelőnyből jutottak vezetéshez. Rus húzását Scotti hárította, de a következő akció végén már tehetetlen volt a román játékos lövésével szemben. De Magistris ügyes csellel csapta be Raducanut, akinek kiállítását gyorsan gólra váltották az olaszok. A második negyedben Collina lőtt kapufát, majd Popescu hagyott ki helyzetet. Az olasz akciót Ragosa fejezte be, vízre pattintott labdája a bal felső sarokba vágódott. Ebben a negyedben szépítettek a románok, a következőben pedig egyenlítettek is Nastasiu révén, méghozzá akcióból. Felváltva estek a gólok mindkét oldalon, s ebben az egyik főszereplő De Magistris volt, a románok közül pedig Nastasiu, majd az utolsó negyedben I. Slavei. Csak három perc volt már hátra, amikor az olaszok ismét kétgólos előnyre tettek szert, de a románok rákapcsoltak és egyenlítettek. Az izgalmas összecsapás végül négy másodperccel a befejezés előtt dőlt el Olaszország javára. Magyarország—Hollandia 11—3 (2—0, 2—2, 4—2, 3—1) V.: Asencio (Spanyolország), Timoc (Románia). Magyarország: Fekete — Sudár, Gerendás, Horkai, dr. Csapó, Budavári, Somossy. Csere: dr. Szívós, Wiesner, Kiss, Kuncz. Hollandia: Misdorp — Van Belkum, Veer, Van Zeeland, Van Es, Van Mii, Noorde- graaf. Csere: Stroboer, Van de Akker, Korevaar. A gólok sorrendje: dr. Csapó, dr. Csapó (h). Gerendás, Van Es (e), dr. Csapó, Van Mii (4 m), Somossy (e), Noordegraaf (4 • m), Horkai (4 m), Kiss, Veer (e), Horkai (4 m), Horkai, Van de Akker (4 m), Kuncz, dr. Csapó. Gerendás lövése még kipattant a kapufáról, de aztán dr. Csapó ejtése már a hálóban kötött ki. A hollandok kerültek emberelőnybe, és előbb Fekete, majd háromszor is a felső léc hárított. Még nem járt le a kiállítás, amikor lefordultak a mieink, de Somossy túlcifrázta az akciót, s így ez a helyzet odalett. Ugyanilyen támadást fejezett be magabiztosan dr. Csapó. Nagy kedvvel játszottak a magyarok, Gerendás és Sudár formás összjátéka után alig került kapu mellé az ejtett labda. A második negyedben a játék képe ugyan alig változott, mégis két gólt ért el mindkét csapat, igaz, a magyarok akcióból, a hollandok pedig emberelőnyből, illetve 4 méteresből találtak a kapuba. A harmadik negyedben Gerendás kipontozódott de a magyar együttes így is tovább növelte előnyét. Különösen a robbanékony dr. Csapóval nem bírtak a hollandok, akit többször még szabálytalanul is alig tudtak megállítani. Délutáni események Románia—Ausztrália 8—3 (2—0, 2—1, 2—1, 2—1) V.: Van Dorp (Hollandia), Vesselényi (Szovjetunió). Románia: Spinű — Nastasiu, Gaita. I. Slavei, Raducanu, Rus, Schervan. Csere. Popescu. Mondeanu. Nita. Ausztrália: M. Tumer — Montgomery, Gerritzen, Kerr, Langdon, Ch. Turner, Goff. Csere: Pengelley, Grant, Bryant, Murphy. MpiuúxEb 1979. július 12., csütörtök A gólok sorrendje: Nastasiu. I. Slavei, Nastasiu (e), Raducanu, Goff. Goff, Monteanu, Rus, I. Slavei, Ch. Turner (e), I. Slavei. A két eddig mér nyeretlen együttes mérkőzésén a románok kerültek először emberelőnybe, de ezt elhibázták. A másik oldalon Ch. Turner csavarjára számított Spinű és védte is. Nastasiu megunta, hogy társai nem vállalkoznak lövésre és neki lett igaza, mert góljával kedvet csinált I. Slavei- nek is. A második negyedben Goff lövésével tört meg a jég, majd a harmadikban is ő tolta a vízről a labdát Spinű kapujába, de góljaira a románok mindkétszer kettővel feleltek. Az utolsó öt perc jobbára álló játékot, kevés eseményt hozott, szaporodtak a hibák, a kiállított Popescu például nem hagyta el a medencét. s ezért végleg a partra küldték, de a megítélt büntetőt Ch. Turner sem tudta gólra váltani. Olaszország—Hollandia 8—5 (1—1, 2—2, 1—1, 4—1) V: Petresovics (Ausztria), Whithouse (Ausztrália). Olaszország: Scotti—Ragosa, Ragosa, Fondelli, D’ Angelo, De Magistris, Galli. Csere: Antonucci, Missaggi. Hollandia: Misdorp —Van Belkum, Veer, Van Zeeland, Van Es, Noordegraaf, Van Mii. Csere: Van de Akker, Stroboer. A gólok sorrendje: Van Mii (e), De Magistris, D’Angelo, Noordegraaf (e), De Magistris (4 m), Van Mii (4 m), Noodegraaf (e), De Magistris, D’Angelo, De Magistris, D’Angelo, Noordegraaf (4 m), Collina. A bevezető negyedben sokkal több helyzete volt a hollandoknak, ebből azonban csak egyet tudtak 'kihasználni, amire válaszolni is tudtak az olaszok. A második és a harmadik negyed már kiegyenlített játékot hozott, s mindkét fél értékesítette kínálkozó lehetőségeit, kivéve De Ma- gistrist, aki 3—2-es olasz vezetésnél kihagyott egy 4 méterest, ezt jó érzékkel védte a holland kapus. A negyedik negyed volt hivatott dönteni. A látottak alapján úgy tűnt, hogy az első két mérkőzésükön halványabban szerepelt olaszok rátaláltak önmagukra. Nemcsak erőlködtek a vízben, hanem már szellemes kombinációkat is bemutattak a végére nagyszerűt alakító De Magistris vezérletével. A bíró lecsapja a feketefehér zászlót, a csapatok pedig az alapvonalról megindulnak az ellenfél kapuja felé. Középen a küzdő felek egy-egy játékosa, a legrpb- banékonyabbak, sprintéinek a kosárba kitett labdáért. Szerepük igen jelentős, hiszen, aki előbb eléri, annak csapata vezetheti az első támadást. A magyar válogatottban ez évek -óta a BVSC balkezes szélsőjének. Horkai Györqy- nek a feladata, aki — mint annyi más társa — úszóból lett vízilabdázó. — 1954-ben születtem, tízéves koromban igazolt le a BVSC úszószakosztálya, hogy négy évvel később átpártoljak a vízilabdázókhoz — közölte az alapadatokat a 180-centi magas, 77 kiló súlyú játékos. — Már 1972 őszén bekerültem a válogatott keretbe, de csak 1973 tavaszán, a belgrádi tévétornán mutatkozhattam be a legjobbak között. Horkai tehát már nagyválogatott volt, amikor 1973 nyarán ő is játszott a Duis- burgban ifjúsági EB-győzel- met szerzett magyar csapatban. Abból a gárdából ma is a legjobbak között szerepel Sudár, Fekete, Somossy és Horkai. — Az első időkben Görgé- nyivel felváltva úsztunk a labdáért, azután ez kizárólag az én feladatom lett. Izgalmas küldetés, miként kritikus szituációkban a lövések vállalása. Nem vagyok ideges, sokkal jobban szeretek nyerni, mintsem megijednék. A harmadik évet végzett joghallgató szívesen játszik hazai közönség előtt. — Feltétlenül magyar tornagyőzelmet várok Egerben, a végső sikert még a jugoszláv és az olasz válogatott sem veheti el tőlünk. Egerből egyenesen Franciaország, ba utazom, életem első tu- ristaútjára. Az idei évben egyébként még egy kiemelt feladat vár: az Universiade vízilabdatornája, amelyre szeptemberben, Mexikóban kerül sor. Négyméteres döntött Jugoszlávia—Magyarország 7—6 (3—1, 1—3, 0—1, 3—1) V: Asenoio (Spanyolország), Paggi (Olaszország). Jugoszlávia: Krivokapics—Gopcsevics, Polics, Rudics, Mustur, Roje, Manói jovics. Csere: Bebics, Sukno, Markovics. Magyarország: Hauszler—Sudár, Gerendás, Horkai, dr. Csapó, Budavári, Somossy. Csere: Dr. Szívós, Wiesner, Kiss. A gólok sorrendje: Gopcsevics (e), dr. Csapó, Polics, Manoljovics, Gerendás, dr. Csapó, Bebics (4 m), dr. Csapó (e), Gerendás (h), Gopcsevics, Gopcsevics (e), Horkai, Rudics (4 m). Döntő fontosságú találkozóra készülődött a két veretlen csapat, s ez meglátszott a hangulaton. Feszültség vibrált a levegőben, s a mostaninál több néző már valóban nem fért volna be az öreg uszodába. Megérkezett erre a mérkőzésre a jugoszláv Ante Lambasa, az Európai Üsző Szövetség alelnöke is. A játék kezdete előtt a magyar együttes újabb jubilánsainak köszöntésére került sor, 150. válogatottsága alkalmából dr. Csapó Gábor és Horkai György vett át emlékplakettet Ru- za Józseftől, a MUSZ főtitkárától, illetve dr. Halmos Pétertől, a MUSZ elnökségének tagjától. A közönség hangos biztatása közepette Horkai szerezte meg a labdát, mégis a jugoszlávok kerültek emberelőnybe, s nem is hibázták el. Dr. Csapó rossz átadását is elcsípték, aztán megúsztak a mieink, s ezzel lett 1—1 az állás. Somossy lövését Krivokapics kivédte, középen dr. Szívóst gyúrták a védők, ám a sorozatos szabálytalanságok ellenére a jugoszlávoké lett a labda, s két akciógóllal elhúztak. A második negyedben Hausz- ler gólba tartó labdát hárított, jól indított, és Gerendás remek lövést küldött a jobb alsó sarokba. Csapó harcolt ki emberelőnyt, amit nem sikerült kihasználni, de aztán a magyar center ellenállhatatlanul, egy védővel a hátán tolta be a labdát a kapuba. egyenlített. Két akciógólunkat jugoszláv büntető követte, de dr. Csapó újból remekelt. Egyre parázsabb lett a vízben a küzdelem. Markovics bombakaoufája után újabb emberelőnyt hibáztak el a mieink, a jugoszlávok sem Gerendás, sem Somossy kiállítását nem tudták megtorolni, sőt Gerendás pattintott lövése végre a magyar együttest juttatta vezetéshez. Az utolsó negyed eleién dr. Csapó mellől Gopcsevics egyenlített. A magyar csapat ismét kihagyott egv emberelőnyt, a jugoszlávok viszont — védelmi hibánkat kihasználva — nem. Asencio ítélt büntetőt a javunkra. de Horkai sípszó előtt ellőtte a labdát és Paggi jugoszláv szabaddobást jelzett. Mustur kipontozódott, majd Horkai balkezes lövése vágódott a kezek között a hálóba. Ekkor még a magyar csapatot biztatta a, közönség, de Sudár kiállítását, majd a dr. Szívós ellen ítélt büntetőt követően hangos füttyszóval jelezte nemtetszését Paggi játékvezetőnek. Rövid huzavona előzte meg a vízben a 4 méterest, de Rudicsot nem zavarta, s ezzel a góllal Jugoszlávia megszerezte a győzelmet. Bármennyire fájó is ez a vereség, azt el kell ismernünk, hogy a magyar csapat csak helyenként nyújtotta azt a kimagasló játékot, melyet megszoktunk. Ragyogó akciógólokat lőttek játékosaink, sőt egyszer e'fiberhátrányból is bevették Krivokapics kapuját, emberelőnyös helyzeteiket azonban nem tudták kellő határozottsággal és biztonsággal . kihasználni. Jugoszlávia együttese nagyon kemény ellenfélnek bizonyult, s megakadályozta, hogy törlesszenek a mieink a Világ Kupán elszenvedett vereségért. Mivel az utolsó napon Jugoszlávia Hollandiával és Romániával találkozik, a magyaroknak pedig hátra van még egy hasonlóan nehéz összecsapás az olaszok ellen, így ezzel a győzelemmel Jugoszlávia első helyezése szinte biztosnak vehető. Eddig csak az öröm és lelkesedés hangján szóltunk arról, hogy az egri közönség milyen érdeklődéssel kíséri a nemzetközi torna eseményeit. A magyar—jugoszláv találkozót követő hangoskodás, nemtetszésük nyilvánítása azonban vem volt helyénvaló. Arról nem is beszélve. hogy az eredményen ez már semmit nem változtatott. A zárónap előtt a torna állása: 1. Jugoszlávia 3 3 ------- 23-17 6 2. Magyarország 3 2 — 1 27-17 4 3. Olaszország 3 2 — 1 23-21 4 4. Románia 3 1—2 18-16 2 5. Hollandia 3 1—2 13-22 2 6. Ausztrália 3-------3 12-23 — dr. Csapó Gábor A szenzációra — melyet 1973-ban, az I. Üsző- és Vízilabda-világbajnokságon, Belgrádban a Szovjetuniónak lőtt három góljával okozott — még ma is emlékeznek a sportág barátai. Szó se róSlavei a románok hetese háromszor talált M. Turner kapujába (Fotó: Szántó György) la, az egri nemzetközi vízi- labdatomán a 150. válogatottságához érkezett dr. Csapó Gábor, ettől a belgrádi mérkőzéstől kezdve került igazán az érdeklődés középpontjába. . — Már 1969-ben. 19 évesen bekerültem a válogatottba. ám hamar leírt az akkori szövetségi kapitány, Rajki Béla. Az az igazság — vallotta be Csapó —, én adtam rá neki okot, hogy megbízhatatlannak tarthasson, így csak 1973-ban kaptam ismét bizonyítási lehetőséget. A szovjeteknek és a jugoszlávoknak rendszeresen több gólt sikerült dobnom, valahogy nekem akkor megy a legjobban, mikor igazán izgalmas, feszültségekkel teli mérkőzésen játszhatom. A legjobban egyébként 1978- ban ment a gólgyártás: a Kanadában, Amerikában és Mexikóban lebonyolított háromfordulós tornán 21 mécsesén 28-szor találtam az ellenfelek hálójába. A 198 centire nőtt center már előre dörzsöli a markát, ha az olimpia után várható szabálymódosításokra gondol. Meggyőződése ugyanis, hogy a játékidő növelésével jobban kidomborodik majd a csapatok tudásszintje közötti különbség, több lesz a gólok száma és a kipontozódások révén létrejöhetnek végleges emberelőnyök is. — A moszkvai olimpián Magyarország, Szovjetunió, USA sorrendet várok. Ami az egyes játékosokat illeti, az olasz De Magistrist, a jugoszláv Manojlovicsot és az amerikai Lindrothot tartom legtöbbre. Ez utóbbi, ha nálunk játszana, abszolút klasz. szis lehetne belőle. 9,30: Jugoszlávia— Hollandia; 10,30: Olaszország— Ausztrália; 11,30: Magyarország— Románia; 16,30: Ausztrália— Hollandia; 17,30: Jugoszlávia—Románia; 18’30; Magyarország— Olaszország; 19,45: Ünnepélyes eredményhirdetés.
