Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-12 / 161. szám
A hatvani ifjúsági táborban illem lehet mindenki prímás Ismerkedés a várossal „Eső volt, amikor a táborba érkeztünk. De mi ebben a rossz időben is nagyon jól éreztük magunkat. Már az első este összebarátkoztunk a többi lakóval, akik a megye különböző falvaibái, városaiból érkeztek Hatvanba. Az egyik fiú hegedűt hozott magával, s ügyesen játszott. Ahogy mondja, zenekaruk is van Kápolnán. Az apja Gyöngyösön prímás, olykor ő foglalkozik velük... ” A följegyzést Váradi Erika idézte naplójából. Majd a vágyait torlódtak ajkára. Szeretne hasznára lenni a társadalomnak. Most végzett’ a halmajugrai általános iskolában, ősztől már Egerben tanul, s ha minden jól megy, három éven belül dísznövénykertész szakmunkás-bizonyítvány lesz a kefében. (Fotó: Tóth Gizella) vászai lesznek az őket körülvevő közösségnek. Ugyanis, amit csinálunk: perspektivikusan szolgálja a társadalom, benne a cigányság jövendőjét. o Záporos, zord napok után lapfény melengeti a tájat, -.zabadba csalogatva a megyei tanács és a művelődési központ közösen szervezett művelődési táborának lakóit, a közös fedél alá gyűjtött csaknem negyven cigánygyermeket. Hogy kik részesültek ebben az ajándékban? Mindenütt a tanárok válogattak, s az döntött: melyik tiúban. leányban látnak tehetséget, erőt, hivatástudatot, hogy növekedvén eredménnyel szolgálják környezetük alakítását. — Nincs itt mindenki, ötven csemetét vártunk, any- nyinak a táborozását vállaltuk — mondja Kovács Sándor, a megyei tanács művelődésügyi osztályának gazdasági csoportvezetője, aki ottlétünk alkalmával látogatta meg a fiatalokat. — Persze, kár lenne firtatni, hogy a cigány szülők miért húzódoznak ideküldeni a fiaikat, leányaikat. Óvatosság? Régi rossz beidegződés? Vagy szükség lenne otthon kezük munkájára? Érdektelen. Fontosabb, hogy ennyien legalább itt vannak, s elviszik a tábor jó hírét, továbbá koAki a megérkezett negyven gyermekért most a legtöbbet tesz, aki szívvel-lé- lekkel a táborélet színesítésén munkálkodik, azt Váradi Annának hívják. Hivatásos népművelő, a megyei művelődési központ munkatársa. Két főiskolás, Liptóié János, és Szlabey Zoltán van segítségére a mindennapi teendők közepette. Mi volt a legnehezebb? Meggyőzni a szülőket, majd a két hét műsorát céltudatosan összeállítani. Mert ügyelni kell arra, hogy a könnyed, hangulatos, sportolással és játékkal tűzdelt napirendek mindig valamilyen magvas feladattal csendüljenek össze. Mészáros György ciganológus látogatása nyomán például a cigányság ősi kultúrájával ismerkedtek meg a táborlakók, s az alig 13—14 éves gyerekek becsületére váljék: érdeklődésük végig eleven volt. Diaporáma filmet is láttak Hatvanról, a város munkásmozgalmi múltjáról, megidézve veteránok visszaemlékezéseit. Alig fél órája meg éppen a konzervgyárból érkeztek, ahol az ottani látvány, élmény a szakma felé irányította a gyerekeket. — Valamit én is kitanulok, nem lehet mindenki prímás — ereszti le a hegedűt Bäder Péter, aki az imént rögtönzött hangversenyt a tiszteletünkre. gában foglaló főépület, az irodaház után nemrég vasvázas fedett játszócsamokot is emeltek a fákkal övezett három hektáron, hogy rossz időben se akadjon meg az élet. Továbbá tető alá került egy újabb téglaépület, amely ősztől klubszobával, előadóteremmel szolgál. S a társadalmi segítség továbbra is jótékonyan érezteti hatását 1 A hatvani két építőtábor lakói például festettek, parkosítottak a napokban. A Betonútépítő Vállalat és a Közúti Beruházási Vállalat szocialista brigádjai nemrég készítették el egy bitumenes kézilabda- pályát, kétszáz méternyi belső utat, a MÁV vontatási főnökség dolgozói hinták, má- szókák megépítésében jeleskedtek, Pásztó vízügyesei pedig hozzáfogtak a csónakázó tó földmunkáihoz, amit jövőre használni lehet. Távozóban Cserkuti Attila kísér bennünket ' a kapuig. A mindenes táborvezető, aki reggeli zeneszóra elsőnek kel, este utolsóként olt villanyt. Közben: felügyelet, parkosítás, oszlopcsere, konyhaellenőrzés, bevásárlás, műsoregyeztetés, fuvar saját kocsival, stúdiómunka. — Sok egy kicsit, mert megy minden sorozatban. Májustól egyik turnus váltja a másikat. De amikor látja az ember a gyerekek örömét, önfeledt játékát a szépülő, egészséges természeti környezetben, szinte maga is fölfrissül. A mostani köz- művelődési tábor nékem egyébként külön meglepetés! Tartottam tőle, de meg kell mondjam, a megyéből verbuvált cigánygyerekeket magatartás dolgában a többi elé lehet állítani. Talán mert mélyebbről jöttek, s jobban becsülik, amit nálunk kapnak. Rengeteget formálódnak, csiszolódnak. Persze értő szív is szükséges hozzá. De ismétlem, ha valami, ez a tábor föl-tétien közhasznú, mindenképpen érdemes folytatni, fejleszteni az akciót. .., Moldvay Győző K öztünk élő kortársai, harcostársai úgy emlegetik Rózsa Richárdot, mint a hivatásos kommunista forradalmár példaképét. Értelmiségi származása is segítette, hogy fiatalon megismerkedjék a kommunista tanokkal, s legyen általuk elkötelezett, je a forradalom ügyének; ki_ emelkedő harcosa, majd hősi halottja a magyar munkásmozgalomnak. 75 évvel ezelőtt, 1904. július 12-én született Budapesten. Édesapja út-, vasút- és hídépítő mérnök volt, aki fiainak, Richárdnak és Ferencnek egyaránt lehetőséget teremtett arra, hogy dip_ lomás emberek lehessenek. Rózsa Ferencet, a Szabad Nép első szerkesztőjét bátyja, Rózsa Richárd vezette be az illegális munkába. Iskoláit Zágrábban, Kaposvárott és Budapesten végezte, érettségi után vegyészmérnöki oklevelet szerzett. (Egyidőben a Zeneművészeti Főiskolát is látogatta, ahol fuvolázni tanult.) Diplomája megszerzése után — 1924-ben — németországi, ausztriai tanulmányutat tett, hogy ismereteit és már addig megszerzett nyelvtudását is tovább gyarapítsa. Hazatérte után gyógyszerárú- gyárban dolgozott, s mint vegyész tagja lett a Magán- tisztviselők Szövetsége vegyészeti szakosztályának. A szakosztály titkára ekkor Fürst Sándor volt, aki a nagy tudású, haladó nézeteket valló Rózsa Richárdot rövid idő elteltével bevonta az illegális mozgalomba. o Az ifjúsági tábor egyébként hétről hétre új színt ölt, mindinkább alkalmassá válik arra, hogy a pénzben, társadalmi munkában beinvesztált tizennégymillió forint gyümölcsözzék. Az öt téliesített faház, az étkezőt, konyhát, büfét, stúdiót maA Corvina Kiadó a világnyelveken Évente másfél száz magyar irodalmi alkotást, történelmi-politikai kötetet, valamint, képzőművészeti tanulmányt és albumot jelentet meg a Corvina Kiadó világ- - nyelveken. Az idegenforgalmi szezon beköszöntével megsokasodott az üzletekben a Corvina idegennyelvű műhelyeiből kikerülő kötetek száma. Irodalmi évfordulókhoz kapcsolódva adták közre bibliofil formában német nyelven Móricz Zsigmond 1979. július IS., csütörtök klasszikussá vált novelláját, a Hét krajcárt, Würtz Ádám nyolc művészi illusztrációjával. Születésének 70. évfordulója alkalmából ismerkedhetnek meg a német nyelvű olvasók Radnóti Miklós költészetének legjellemzőbb alkotásaival. A mai magyar drámáról átfogó képet kaphat a francia’ olvasó abból a válogatásból, amelyben Gyurkó László, Hubay Miklós, Illés Endre. Illyés Gyula, Karinthy Ferenc, Németh László. Örkény István, Páskándi Géza. Sarkadi Imre, Szakonyi Károly egy-egy művét közli. Magyarország történetéről, politikai munkájáról is több idegennyelvű könyvújdonság kerül a közeljövőben az olvasókhoz. Herceg Árpád: Látogatás i. A gyermek visszajött, szorongva fölnézett a férfira, és azt mondta: — Tényleg igaz, hogy te egy Csekekcs vgy? Anyu mindig azt mondja, hogy te egy Csekekics vagy, mert annak képzeled magad. Bárónak. Kastélyod is van. — A báró, az Csekonics — mondta az apa, és beharapta a szája szélét. — És nem mondhatnám, hogy Csekonics báró olyan lett volna, mint én. — Milyen egy Csekonics? — Nagyon utálatos ember — mondta az apa. Kaptattak fölfelé a dombon, kéz a kézben. A gyermek görcsösen kapaszkodott, és félt, mert az apa kezét nagyon nyirkosnak érezte, és nagyon hidegnek. — Te itt laksz? — kérdezte a gyermek. — Igen, most itt lakont. Tudod, ez egy... — Az apa kereste a szót és nem találta. — Tudom — mondta a gyermek. — Ez egy tüdőszanatórium Elhagyták a szanatórium bejáratát, lefelé mentek a dombról. — Nem mondhatnám, hogy te utálatos vagy — szólalt meg a gyermek. — Azt éppenséggel nem mondhatnám. Az apa már elfelejtette Csekonics bárót. Leguggolt, homlokon csókolta a gyereket, és azt mondta: — Kösz. — Igazán nincs mit — mondta a gyermek. A szanatórium mögötti nagy marga- rétás mezőt nézte. — Ebből majd viszek egy ölet. — Egy ölet? — Egy öl mianeve virágot. Anyunak. — Ja, margarétát, örülök, hogy szereted a margarétát. — Te is vigyél anyunak egy ilyen margamargát. Mar- ga... — Rátát... Persze, viszek. .. Küldök. Ketten küldünk egy ölet. Amekkorát csak elbírunk. Az apa fölemelte a kerítésdrótot és bebújtak a résen. — Meglepjük az ellenséget — mondta a gvermek, és felkapott egy ágdarabkát, kar- dozni kezdett egy platánfával. — Most már szabad az út — mondta az apa. — Itt már csupa jóbarátok vannak. Csak a kapuőr az ellenség. Titkos ellenség, álcázza magát, úgyhogy kerülnünk kell. — A kapuőrt le kell váltani! Demokratikusan! — Egy kapuőrt nem lehet csak úgy leváltani. Mert akárkié a vár, olyan kapuőr kell, aki nem igen enged be senkit. — Téged se szokott? —r Engem be szokott. — Akkor most mér nem ott mentünk? — Mert téged nem engedett volna be. — Mert én ellenség vagyok? — Hát.. Ez egy olyan vár, ahol a beteg emberek várnak a gyógyulásra. Es a beÁ párt elkötelezett harcosa 75 éve született Rózsa Richárd 1926-ban felvették a KIMSZ-be. Mint a szociáldemokrata párt baloldali ellenzékének tagja széles körű ismeretségre és kitűnő tömegkapcsolatokra tett szert. Neve hamarosan ismertté lett a rendőrség előtt is, ezért 1927-ben, egy időre, vidékre távozott. Apja útépítési munkálatokat vezetett és Rózsa Richárd kubikosként dolgozott az építkezésen. Munka után előadásokat tar_ tott a kubikosoknak, agitá- ciós- és propagandatevékenységet folytatott. Miután Visszatért Budapestre, az Űjlaki Téglagyár laboratóriumában vállalt állást, és illegális tevékenysége még jobban kiszélesedett. Röpiratokat írt, 1928-ban Ne_ mes Dezsővel együtt szerkesztette és állította elő az Ifjú Proletár című kommur nista lapot. Ekkor lett a KIMSZ központi titkárságának is tagja. 1929. februárjában 51 ifjúkommunista társával együtt letartóztatták. „Az előállítottak kihallgatása során minden eddigi tapasztalatot felülmúló konoksággal találkozunk” — jelentette róluk a rendőrség. Tárgyalásukra csak majdnem két év múlva, 1930 őszén került sor. Rózsa Richárdot három és fél évre Ítélték. A börtönben nyelveket tanult, szakkönyveket olvasott, képezte magát. Szabadulása után ismét aktívan kapcsolódott be a mozgalmi munkába. A budapesti pártbizottság tagjaként Sallai és Fürst megmentése érdekében röpiratokat szerkesztett. A két kommunista vezető mártírhalála után, 1932 őszén ismét vidékre ment illegális pártmunkát végezni. A Kommunisták Magyarországi Pártja Parasztbizottságának lett a vezetője. Több mint három évig dolgozott az agrárpro- letáriátus és a szegényparasztság között, szüntelenül szervezve, tanítva őket. A földmunkásmozgalom fellendülésében nagy szerepe volt. 1935-ben ismét letartóztatták. Egy ez időből keltetem ember ellensége az egészségesnek. — Mondom, hogy a kapuőr egy ádáz ellenség! — Csak arról van szó, hogy ez egy kórház-féle, és ide tíz éven aluliaknak nem szabad bejönni. És te még nem vagy tízéves. — De leszek! Leszek én még tízéves! — Csakhogy akkor én már nem itt fogok lakni. Azt hiszem. — Te csak hiszed! Követelem, hogy akkor is itt lakj, és a nagykapun jöhessek be! A férfi nevetett, fölborzolta a gyerek haját. — Lényeg, hogy van egy kiskapu. És ha már benn vagy, nem vagy ellenség. — Mert félnek tőlem? — Valószínű. Félnek, mert elgondolni se tudják, hogy jutottál be, és ki vagy. Vagy azt gondolják, ide tartozol, és nem mernek szólni... — Én ide tartozom, ha te ide tartózol! Az apa és a gyermek elindultak a park kavicsos ösvényén. Pizsamás, hálókön- tösös, fürdőköpenyes férfiakkal, nőkkel találkoztak. Az apa mindenkinek köszönt. — Jó reggelt, fák! Jó reggelt, füvek! Jó reggelt, virágok! Csókolom, margaréta néni! — szajkózta a gyermek, és hajlongott a fák, füvek, virágok felé. — Á! Hogy van, hogy van, kedves házbácsi? Apa, ez olyan, mint egy nyilvánosház ugye? — Hát... ez nem egészen olyan. — De a városban pontosan ilyenek a nyilvánosházak! — Miféle nyilvánosházak? — Hát a pisilöhelyek. — Jaj, hát azok nyilvános vécék! — És a nyilvánosház, az micsoda?— As egy olyan ház... ahol felnőtt emberek... férfiak és nők játszanak egyzett rendőrségi jelentésben a következőket írták róla: „Rózsa Richárd, kommunista vezetőségi tag, aki tagadásával szemben minden valószínűség szerint a parasztság területi bizottságának a vezetője. Magas megbízatása mellett szól a nála talált különleges jelvény. Egy forgatható korong és az alatta levő lapon látszólag értelmetlen jelek, melyek a korong huzamosabb forgatása után a KMP betűit adják vissza tisztán. Továbbá a Rózsa birtokában talált könyvjegyzék, amely a kommunista világmozgalom nevezetesebb és értékesebb műz veit tartalmazza, s amelyek jórészt a parasztkérdéssel foglalkoznak.” (1935. csendőrségi jelentés, okt. 25.) Ismét három és fél évre ítélték.. . 1939. nyarán szabadult a szegedi Csillag börtönből. A § párt ekkor a Szovjetunióba ; küldte gyógyulni és tanulnij I ahol egy tudományos kutató-i ’3 intézet vegyészeként dolgozott 1942-ig. A német fasiszta támadás után önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, s ejtőernyős-rádiós kiképzést kapott. 1943-ban azt kérte, hogy küldjék haza Magyarországra illegális munkára, a fegyveres ellenállást szervezni. Lengyelországon keresztül akart hazajutni. 1943. június 2-án éjjel Varsó közelében ejtőernyő segítségével földet ért ugyan, de társa hasztalan kereste, nem talált rá,' Rózsa Richárdnak nyoma veszett. .. A költő — Hollós Korvin Lajos — így emlékezett később: . .mindhiába kínoztak, gyötörtek a vallató pribékek, hiába nyüttek hosszú börtönévek, Téged soha, semmi se tör meg, mert igaz kommunista vagy, akit élő fegyverré kovácsolt a hit.. Vida Sándor mással. Azok, akiknek sok pénzük van. — És ebben a házban mit csinálnak? — Itt emberek feküsznek. Szép csöndesen feküsznek. — Várnak? — Igen, várnak. — A gyógyulásra? — Arra várnak, hogy elutazhassanak innen... Tudod, akik ebben a házban vannak, azok végleg elköltöznek a szanatóriumból, és soha többé nem lesznek betegek. — Te is feküdj le ebbe a házba, hogy te is elutazhass, és sohase legyél beteg! — Én még nem feküdhetek ide. Azt előbb ki keli érdemelni... — Mit kell tenned, hogy kiérdemelhesd? — Először is meg kell... — Az apa majdnem kimondta, de beharapta a szót és azt mondta: — Meg kell gyógyulnom. — Hát akkor rajta! —. mondta a gyermek. — Viszlát, házbácsi! Elhagyták a hullaházat, beléptek a kastély alagsorába. Végigmentek a hosszú folyosókon, fel a lépcsőn, a kórtermekhez. Az apa szobájában vizit volt. — A fiam — mondta aa apa és a gyermek fejére tette a kezét. — Klassz srác — mondta az orvos, és elindult kifele, — Hogy van? magam.. Ma nagyon jól. — Köszönöm, jól érzem — Panasz? — Semmi, kösz. — Hány éves is vagy te? — kérdezte az orvos, és lenézett a gyerekre. — Vagyok én már tíz is!-mondta a gyermek. és lábujjhegyre állt. — És te hány éves vagy? (FolytatjukJf \
