Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

Kistermelők és kertbarátok

Munkájuk

népgazdasági érdek

Népgazdasági tervünk évi 3,5—4 százalékban határozza meg élelmiszertermelésünk növekedését. Ennek megvalósításában a szocialista nagyüzemek mellett jelentős feladat hárul a háztáji és az egyéb kisgazdaságokra is.

Heves megyében közel 70 ezer kis- és háztáji gazdaságban 200 ezren dolgoznak munkaidő után és a hétvégeken. A kezelésükben lévő 30 ezer hektár föld nagy része nagyüzemileg nem hasznosítható parliagterület volt. A kistermelők nyolcezer szarvasmarhát és háromezer juhot tartanak. Évente 50 ezer sertést vesznek át tőlük és ugyanennyit vágnak le saját fogyasztásra. Jelentős részben értékesítenek baromfit, tojást, házinyulat és galambot is. A háztáji és kisgazdaságokból kerül ki megyénkben az összes szőlő- és gyümölcstermelés 40—50 százaléka, a zöldségtermelésnek mintegy 25—30 százaléka.

Miniszteri rendelet teszi lehetővé a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak is a szakcsoportok létrehozását. Ezek ugyanazokat a hitel- kedvezményeket és állami támogatásokat vehetik igénybe, mint a mezőgazdasági nagyüzemek. A termelőszövetkezetek zömében háztáji bizottságok, agronómusok szervezik a kistermelést a szerződésektől a felvásárlásig. Megyénkben a 110 mező- gazdasági szakcsoport több mint 10 ezer tagja által termelt érték meghaladja a 150 milliót, közös alapjuk eléri a 4 millió forintot.

A Hazafias Népfront is fontos gazdaságpolitikai feladatnak jelölte meg a háztáji gazdaságok, a kertbarát- mozgalom, a kertszövetkezetek társadalmi segítését. Ehhez jó partnernek bizonyulnak ~a MÉSZÖV és a helyi áfészek is.

Az utóbbi hóirom évben a népfront, a szövetkezeti mozgalom, valamint a földhivatalok aktív közreműködése meggyorsította a parlagföldek használatba adását. Egerben például jelenleg több mint 5500 kis parcellán folyik kertszerű termelés, de Gyöngyösön, Hatvanban is megindult a fejlődés. Füzesabonyban, Kismamán, Marka- zon és Domoszlón is — de más településeken is — egyre csökkennek a parlagföldek.

A termelési eredmények ugyan emelkednek, de néhány gondot mégis meg kell említeni. Az állattenyésztők részére megyeszerte bosszúságot okoz. hogy gyakran nincs megfelelő táp és takarmány. Nem kapható elegendő kisgép és néhány fontos munkaeszköz is sokszor hiányzik az üzletek polcairól. A nagyobb méretű fóliasátor átmeneti hiánya a primőr- zöldség-termelést gátolja, de kevésnek bizonyult az eladásra kínált facsemete és szölöoltvány is.

Lassan halad előre Egerben a haszonbérbe adott állami tulajdonú telkek zárt kertté nyilvánítása is. A tartós használatba vétel hiánya termelési bizonytalanságot okoz és egyúttal azt is megakadályozza, hogy — a zömében új lakótelepen élő — tulajdonosok legálisan szerszámkamrákat építhessenek. Gyakran éri jogos kifogás a szerződéses fegyelmet és a termékek felvásárlását is. A sertéstartók gyakori panasza, hogy a leszerződött állatok hiába érik el a kívánt súlyt, az áfészek és az állami felvásárlók mégis csak későn veszik át azokat.

Van tehát eredmény, de tennivaló is. Az állami és szövetkezeti szervek megfelelő intézkedései csökkenthetik az időnként kialakult feszültségeket és tovább javíthatják a kistermelők népgazdasági jelentőségű munkájának feltételeit.

Huppán Béla

Készlelgazdálkidás az ipari üzemekben

Tarnamérán ülésezett

a megyei pártbizottság gazdaság- és szövetkezetpolitikai bt zott sá a

Szerdán délután Barta Alajosnak, az MSZP Heves megyei Bizottsága titkárának vezetésével Tarnamérán, a Lenin Termelőszövetkezetben tartotta ülését a megyei pártbizottság gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottsága.

A testület Mázán Sándornak, a bizottság tagjának

előterjesztésében megvitatta a megye ipari üzemeinek készletgazdálkodásáról szóló jelentést. Ezután Sallai Sándor, a tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet pártbizottságának titkára adott tájékoztatást a Központi Bizottság 1978. március 15-i — a mezőgazdaság és élelmiszer- ipar helyzetéről, továbbfejlesztésének feladatairól

szóló határozatának helyi megvalósításáról.

A bizottság tagjai ezután Kurunczi István termelőszövetkezeti elnök kalauzolásával üzemlátogatáson vettek, részt. Megtekintették a közös gazdaság zöldségtábláit. valamint szarvasmarhatelepét.

Van mit tanulni egymástól

4.'

Van bizony és nem is kevés. Finn barátaink majdnem gazdasági és politikai csodaként beszélnek arról, hogy hazánkban például teljes a foglalkoztatottság, ingyenes az orvosi, az egészségügyi szolgáltatás, fölöttébb olcsónak tartják élelmiszerünk árait, a családokra háruló oktatási költségeket. Hasonlóan vonzónak tartják a munkások szervezett és olcsó üdültetését, a lakásépítéshez kérhető kedvező hiteleket, kismamáink hároméves fizetett szabadságát. az egyetemi. főiskolai ösztöndíjainkat, a vállalati pénzeken üzemeltetett gyermeküdülőket. vagy ahogyan a szellemi, a kulturális intézményeink. — színházak mozik, könyvtárak — munkáját támogatja államunk.

Mondani is fölösleges hogy számunkra mindezek megszokott, természetes dolgoknak számítanak. legfeljebb akkor hatnak ránk a meglepetés erejével. ha olyan világban fordulunk meg, ahol egészen mások a politikai, a társadalmi játékszabályok. mint egy szocializmust építő országban.

S mi az, amiben a finn barátaink okosabbak, vagy bölcsebbek tőlünk? íme néhány példa a szintén gazdag választékból.

Külső megjelenésére talán az egész Finnországban sincs olyan hétvégi ház — pedig majdnem valameny- nyi finn család a hobbikertjén tölti a hét végét — amelyre nálunk, mondjuk a Bükkben, a Mátrában, vagy a Balaton körül építési engedélyt adnának. A főutak mellett „összetákolt” kisebb, s nagyobb épületek ugyanis szinte kivétel nélkül az itthoni deszkabódékra emlékeztetnek elsősorban. Kicsik alacsonyak, egyszerűek, falai fából, deszkából vannak, nincs rajtuk terasz, torony, kupola, nincs alattuk gárázs, pince, fogadó, ismeretlen a vaskerítés, a telekhatárt legfeljebb néhány szál virág jelzi. . És milyenek belülről? A nyugodt, a kulturált pihenésnek valamennyi tárgyi, technikai feltételei, — a villany. a hideg, a meleg víz, a rádió, a tv L-l — megtalálhatók a parányi szobákban. Szóval semmit a flanc- nak, mindent az értelmesnek, a hasznosnak.

Ugyanez a „beteges” egyszerűség és praktikusság hivalkodik a legmodernebb üzemek és a legnagyobb lakóépületek épületein is. Hiába kerestük a réz küszöböket, a márvány homlokzatokat, a díszoszlopokat, helyette csak meszelt, vagy tapétázott falakat, fotocellával vezérelt ajtókat, légkondicionáló berendezéseket találtunk.

És ha már az építkezésnél tartunk: még a világhírű Finnlandi palota megépítése miatt sem szanálhattak egyetlen épületet sem, a lakótelepek üres telkeken épülnek, a nálunk megszokott fél városnyi szanálásokat. bontásokat egyenesen elképzelhetetlennek tartják Finnországban.

Hogyan szeretik és védik a finnek az erdőt, a vizet, a sziklákat, vagyis a természet kincseit, ajándékait? Számunkra szinte hihetetlenül. Láttunk olyan V-alakú négy- emeletes házat, aifiääyet csak azért „görbíVisontai

aratók

Harmatos táblákon arattak tegnap a visontai Reménység Termelőszövetkezet kombáj- nosai. A közel háromszáz hektáron termelt búza jó része már a magtárakban van, befejezték az őszi árpa aratását is. Búzából 30—32 mázsa átlagtermésre számítanak. Jól dolgozik a gép — állapítja meg Tari János kombájnos.

(Fotó: Tóth Gizella)

Vita a szemétről

Ki vigye, hova vigye?

Tanácskozott a környezetvédelmi bizottság

„A szemét elszállítása, elhelyezése nem pusztán köz- tisztasági, és egészségvédelmi kérdés, hanem a környezetvédelem egyik súlyos megoldásra váró gondja is" — állapították meg a résztvevők tegnap a Heves megyei Környezetvédelmi és Természetvédelmi Bizottság délelőtti ülésén. Van tennivaló jócskán e téren, hisz ma még a községek jórészében megoldatlan a szervezett hulladék- szállítás, s bizony néhol egyáltalán nincs megfelelő lerakóhely másutt pedig sokan odaöntik a szemetet, ahová éppen kedvük tartja, fittyet hányva törvényre. rendeletre, tisztaságra.

Ezért is vitatta meg most a bizottság azt a jelentést, melyben Pálinkás József, a megyei tanács osztályvezetője elemezte a jelenlegi helyzetet s vázolta a szóba jöhető megoldásokat. Elmondta, hogy a hulladék- szállítás megszervezéséhez legalább öt-hatmillió forint kellene a megyében, viszont

tettek” meg, mert nem volt szívük az előtte levő sziklát és fenyőfát szétrobbantani, illetve kivágni. Pedig, ha valamiből. hát sziklából és fenyőfából igazán nincs hiány Finnországban.

Mivel sem kedvünk, sem időnk nem volt megszámolni, így abban nem vagyunk biztosak, hogy valóban hatvanezer tava van-e az országnak, arról viszont nap, mint nap meggyőződhettünk, hogy a tavak körül a tereken, a parkokban, az utcákon akkora tisztaság van, hogy szinte rosszul érzi magát tőle az idegen.

Hasonlóan megkülönböztetett tiszteletben és védelemben részesülnek az erdők kisebb-nagyobb vadjai és madarai is. Vadászni csak kijelölt napokon — címre és rangra való tekintet nélkül — lehet és mivel vadászatnak számít még a madártojás gyűjtése is, ezért ehhez is külön írásos engedély kell. A tulajdonos tudta és engedélye nélkül az erdőkben, a réteken tilos tüzet gyújtani, sátrat verni, törvénysértésnek számít még a vadvirágok gyökerestől való kitépése is.

Hogy valóban rokonok vagyunk. azt nemcsak a néprajzi. a nyelvi és a történeti örökségek bizonyítják, hanem egyebek mellett az is, hogy a finnek legalább úgy szeretik a szeszes italokat — ha nem jobban — mint mi. A tömeges méretű szeszfogyasztás ellen tucatnyi törvényt hoztak már, déli 12 óráig például sehol sem lehet italt vásárolni és mindösz- sze kétszáz olyan — csak Egerben több mint száz van — vendéglátó, kereskedelmi és szórakoztató egység van az országban, ahol méregdrága áron, de szesz is rendelhető. Ezek szerint nem is isznak a finnek? Rendületlenül, s amennyi csak beléjük

még a megfelelő utak, szemétgyűjtő helyek is hiányoznak, ami további négy-ötmillió forintba kerülne. Az elmúlt években valamelyest javult a helyzet a város környéki községekben és Párád körzetében, ahol a költségvetési üzemek maguk gondoskodtak a szemétszállításról, néhány községben pedig a közeljövőben indulnak el a kukás- kocsik.

Szólt a beszámoló arról a hosszú távú tervről is, mely szerint a következő tervidőszakban a pétervásári és hevesi, a későbbi években pedig a füzesabonyi, abasári költségvetési üzem kap jelentősebb összeget fejlesztésre, melyből azután a szemét gondját is megoldják a megyében.

A vitában felszólalók közül többen is foglalkoztak a mátrai és a bükki üdülőkörzetek szemétgondjaival. Hangsúlyozták, hogy központi támogatásra volna szükség, másként a kirándulóhelyek rendjét, tisztafér. Virágzanak a zugkimérések, a hét végeken ezrével utaznak csak azért Lenin- grádba, hogy „feltankolják” magukat orosz vodkával és pezsgővel.

Nyolc nap egyrészt kevés idő és egy ilyen ünnepi eseménysorozat nem is alkalmas arra, hogy mélyebb ismereteket szerezzen a vendég egy ország életéről, munkájáról, gondjairól és sikereiről. Arról viszont meggyőződhettünk, hogy akinek szakmája és munkahelye van és tisztességesen dolgozik, az összességében nem él rosszul Finnországban. A pénzért, a jólétért — ahogyan már esett róla szó — igen keményen kell megdolgozni. A gyárakból való ki-beszaladgálás munkaidő alatt egyszerűen lehetetlen, a fizetési borítékokba egyetlen olyan fillér se kerülhet be. amely mögött. nincs munka, konkrét teljesítmény. A munkaidő tehát munkával megy el, sem a tőkés, sem az állam bácsi nem engedi meg a lógást, a lazsálást, a fél, vagy a negyed gőzzel végzett pepecselést. Aki mégis megpróbálja, vagy nem tud az előírt színvonalon termelni, az másnap már veheti kalapját, vagy ha elfelejtené, akkor szívrebbe- nés nélkül ráteszik az útilaput a delikvens lábaira. A munkanélküliek kapnak ugyan segélyt, de ebből a legalapvetőbb élelmiszerekre is alig telik.

Ezekkel együtt ismertük és szerettük meg Finnországot, a békét, az embereket, az emberiséget tisztelő finneket. Reméljük nem ez volt az utolsó találkozásunk, legközelebb is szívesen elmegyünk valamennyien.

Koós József

Addig ist tfäk&mSm Smmwéí ytszantlátösrv. Rímtprszá&!

ságát a növekvő forgalom miatt nem tudják megőrizni. Itt mondta el dr. Kovács Jenő, az erdőgazdaság igazgatója, Jiogy azokon a részeken, ahol- az erdei kisvasutak közlekednek, s az autóforgalmat kirekesztették, kisebbek ezek a gondok. Már csak azért is, mert úgymond „a rend rendet teremtett”. A Sza- lajka-völgyben például, ahol szabályozott a közlekedés, a hulladékok tárolása, szállítása megoldott, ott mérséklődött a túristák „szemetelő kedve” is.

Dr. Árvái József, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal főosztályvezetője hozzászólásában elmondta, hogy sajnos ma még az egész országban rendezetlen a mezőgazdasági és ipari szemét, valamint a veszélyes hulladékok elhelyezése, ami igen komoly veszélyt jelent a környezet számára. Ugyanakkor bizony az is ellenőrizhetetlen, hogy ki viszi, s hova viszi a hulladékot, s ezért csúfíthatják a falvak határát, elhagyott városi telkeket szebbnél szebb természet - védelmi tájakat a fertőzést, komoly szennyeződést okozó szeméthegyek. Talán majd a közeljövőben megjelenő, a környezetvédelmi hivatal közreműködésével készülő jogszabály ezt a kérdést is megoldja majd.

Többen is szóltak a községek rendezetlen, szemét- szállításáról. Ugyanakkor — nem tudni miért — az a lehetősége szóba sem került, hogy esetleg a helyi termelőszövetkezetek vagy vállalatok segítségét kérjék a helyi tanácsok, pedig ezeknek a cégeknek minden bizonnyal akadna egy-egy, hetenként egyszer nélkülözhető gépkocsijuk, mellyel össze- gyűjthetnék a falu hulladékát, s azt a kijelölt lerakóhelyekre szállítanák.

Az ülés második részében meghallgatták többek közt Borics László megyei főépítész tájékoztatóját Heves megye településihálózatának fejlesztési tervéről. E napirendi pontnál kért szót munkatársunk is aki arra a kérdésre várt választ, hogy vajon a környezetvédelmi bizottság mikor kívánja napirendre tűzni a Tisza —II. árterének súlyos gondjait. Ugyanis az ártéri erdőirtás s annak számtalan következménye mi más, ha nem természet- és környezetvédelmi probléma. Válaszként elmondták, hogy egyelőre nem kívánnak az ottani gondokkal foglalkozni, tekintve, hogy ez nem tartozik (?) a környezetvédelmi bizottság hatáskörébe. (cziráki)'

július 12» csütörtök