Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-10 / 159. szám
Egy hét 7 napja <Sí’ KÉPERNYŐ ELŐTT Egy tárlat, két művész Jávor Piroska és Asszonyi Tamás kiállítása / J V * Hifi % \ Asszonyi Tamás plakettje A néző és televízió között házastársi viszony áll fenn: se vele, se nélküle. Hetek, amikor megesküszik mindenre a néző, ami szent és arra is, ami szemtelen, hogy ennek a frigynek vége, az előfizetést lemondja, a készüléket kidobja és még a szótárából is törli e fogalmat, hogy: televízió. Azián egy kellemesre sikerült este, vagy inkább egy egész hét változatos programja, és megint az ifjonti szerelem lelkes rajongása tölti el a nézőt, tudományos kifejezéssel élve a befogadót, aki a leghatározottabban tiltakozna most az ellen a gyanú ellen, miszerint ő valaha is utálta volna a televíziót. Amiből két dolog legalábbis nyilvánvaló: nem könnyű a dolga a televízió szerkesztőinek, de nem, a nézőnek sem. Ügy gondolom, hogy az elmúlt hét még a most inkább krónikássá átvedlö kritikus számára is a „Kiegyensúlyozott Hét” hetének titulálandó és még a makacs nézőnek is jutott mindennapra, ha nem is éppen mindig csemege, de szellemi tápláléknak méltó, az feltétlenül. Ehhez lapozzuk csak fel most em- kezetünk műsorfüzetét. HÉTFŐ:' Bízom benne, hogy nem azért volt rendkívüli adásnap a televízió hétfői kívánságműsora, mert hogy soha ilyet. Mert minél többet — ilyet! Kopeczky Lajos riporterkedése, műsor- vezetéke — tessék választani — Csepelen és a kívánságokkal, valamint a csepeli gyáróriás mindennapi életével, munkájával ötvözött műsor példát adott arról, hogyan lehet a termelés mindennapját és a mindennapi termelést összekötni, a még oly könnyű szórakozással is. Természetes és nyilvánvaló, hogy minden héten ilyen üzemi ,.ki mit kíván?” — megvalósíthatatlan lenne és ha nem az, hát akkor unalmas. Ám az a tény, hogy a televízió megpróbálkozott egy könnyű, vegyes műsort közel vinni a gyárhoz, a kérőkhöz, akik életük, napjaik harmadát a munka keretei között töltik el, — elismerésre méltó, sikeres és követendő vállalkozásnak bizonyult. Az orientálás és a szórakoztatás, a munka és az ember ilyetén kapcsolatai a képernyőn emberarcúvá formálja a munkát és a munkásember jogos tulajdonává a szórakozást. KEDD: Mire e sorok napvilágra kerülnek James Onedin és Anne története — legalábbis a Magyar Televízióban — befejeztetik. Ha Peter Gilmore nem is lett sztár nálunk a XXVIII részes sorozat alatt és után, de kétségkívül ismert és kedvelt figurája lett minden kedd esti szórakozásunknak. Bevallom őszintén, nem sok jövőt jósoltam James Onedin kalandjainak, történeteinek, különösen nem, hogy több mint fél esztendőn keresztül kellett követnünk haiója útját a nyílt tengeren. vagy a stúdió fürdőkádiában. Miért, hogy mégis sikeres volt ez a sorozat, hogy gyengébb. íóbb részletei ellenére. vág',* éppen azért, ez a televíziós mammutvál- lalkozás utat nyitott az újabb sorozat-óriások felé? Túl a sikeresen kiválasztott szereplők — nemcsak a főszereplők! — karakterisztikus iátékán, túl a sikeres szinkronon, a legfőbb oka a sikernek, hogy Cyril Abraham az író, a fény- kénező Max Sammet és a rendező Barid Cnnliffe jó mesteremberei ennek a műfainak. Nem akartak többet, mint amit csináltak: szá-akoztató. ott ahol kell kirsit szerelmes, kicsit izgalmas. kirs’t korfestő film- —~-at0t készíteni. Az író is, meg a kamera is a földön iárt és általuk — vélhettük — bepillantottunk az angol klasszikus kapitalizmus kulisszái mögé, és az Onedin család sorsába ezen közben. Vélhettük, mégha csak az utóbbi volt, vagy az sem volt igaz. SZERDA: Ami a legszebb — címmel izgalmas és a tévéközvetítés formájában is íz- zig-vérig színházi estet jelentő élmény volt a Pesti Színház előadása. Jan Druce drámája napjainkhoz és napjainkról szólt, mégha témája a második világháború utáni kegyetlen-kemény időkből meríttetett is. Kár, hogy a közvetítés meglehetősen későn kezdődött, előisorban a Jogi esetek miatt. mely utóbbi minden bizonnyal ismét megmozgatja a közvéleményt. A televízió immáron igen népszerű „jogi-műsora” nemcsak egyszerűen széles körű ismeretterjesztést végez, ami egymagában sem lenne lebecsülendő, de megpróbál jogi közgondolkodásra nevelni is. Azok az „érdekes” esetek, amelyeknek hősei, vagy áldozatai megjelennek a képernyőn, nem kiagyalt szituációk, nem jogi csűrés-csavarás által teremtettek, hanem a valós élet produkálta őket. Igaz, a szerkesztők igyekeztek és igyekeznek úgy válogatni az esetek között, hogy se az igazság, se az érdekesség ne veszejtsen csorbát. — s tették mind ez ideig ezt sikerrel. Nem véletlen hát, hogy a Jogi esetek a legnézettebb műsortípusok közé tartoznak. CSÜTÖRTÖK: Derűs öt ven perc: Házi mulatságok. És ugyanany- nyi „nehéz” perc a világ- politika jelene és holnapja irán+ érdeklődők számára, a már okkal népszerű Nemzetközi Stúdió keretében. A Hajdú János vezette világpolitikai műsor legfőbb érdeme, hogy bátran ütközteti a nézeteket, hogy a „másik oldal” képviselői is nyíltan kifejthetik véleményüket bármilyen kérdést illetően. Az érvek és tények izgalmas csatája a Magyar Televízió képernyőjén nemcsak tájékozódást, szórakozást (!), műsorélményt nyújt az e kérdések iránt mind nagyobb számú érdeklődőknek, de vélem, hogy a maga eszközeivel hozzá is járul a nézetek tisztázásához, a nemzetközi párbeszédhez. És. ha jobban értjük, ismerjük egymást, könnyebb közösen megtalálni a békéhez vezető utakat is. PÉNTEK: Bertha Bulcsúi szatirikus vígjátékát, A fürdőigazgatót mintegy három esztendeje mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház, azt megelőzően Miskolcon, a hazai vígjátékszemlén volt az ősbemutatója. Most tévéjáték formájában találkozhattunk a leleményes és leleményességre szorított Papp Gedeon és a „leleplező erejű” Bódis Imre csavarintos, mai történetével. Jómagámnak a fordulatokban bővelkedő, a képernyőn feszesebbre húzott játék kevésbé tetszett, mint az eredeti, mégha annak bőbeszédűsége annak idején méltán adott is okot kritikai megjegyzésekre. Garas Dezső fölényes intellektussal, de visszafogott derűvel, Bodrogi Gyula harsányabb, vidámabb eszközökkel, de kevesebb intellektussal formálta meg szerepét. Mindezek ellenére A fürdőigazgató a sajnálatosan kevés magyar tévévígjátékok között mél,tó helyet foglal el, s minden bizonnyal kellemes perceket szerzett a néző számára. SZOMBAT—VAS ÄRNAP: A könnyű szórakozás napjai. A derék és csalhatatlan Derrick szombaton este győzedelmeskedett a bűnön, míg a Puskaporos hordó című 1970-ben készült — készülhetett volna uram ég, akár 1930-ban is — amerikai film két hőse pedig vasárnap este. Ez győzelemittas esték láttán, a győzelem élményétől a nézőt megfosztani dehogyis akarván, mégis felötlik bennem a kérdés: vajh, az egyik nap nem lehetett volna-e inkább a hétközi A fürdőigazgatót műsorra tűzni? Hogy egy kicsit azért rangosabb legyen a hét vé- ,8eGyurkó Géza A Jávor Piroska és Asz- szonyi Tamás alkotásaiból az egri Megyei Könyvtárban megrendezett tárlaton két, egymástól nagyon különböző világ tárul a látogató elé. Grafikák, tűzzománcok és érmék, kisplasztikák. Az ember önkéntelenül azt várná, hogy az utóbbiak, Asszonyi Tamás fémmunkái képviselik az összeállításban a hideg. míg Jávor Piroska alkotásai a meleg pólust. Ám éppen fordítva van. A csalódás okozta meghökkenés csak pillanatnyi, aztán belefeledkezik a néző az ízlésesen- is kínált látnivalóba. Mintha egy nagyon komoly kislány a földre telepedvén elhatározta volna, hogy megpróbálja fölfedezni, megérteni a mindenséget, s az ösz- szes létező titkokat egy olyan egyszerű megoldással, hogy színes szabályos és szabálytalan lapokat illesztget egymás mellé, egymásra és tologat ide, oda ... Ügy tűnik, valami ilyesfajta különös felfedező játéknak lett a végeredménye mindaz, amit grafika, illetve tűzzománckép formájában a tárlaton Jávor Piroskától látunk. Feszültségekkel és harmóniákkal teli alkotások ezek, ahol az ívek, hajlatok szigorú négyzetekkel küzdenek, az éles, pontos, hűvös vonalak tüzes színekkel, a fehéret pontok, rácsozatok, csíkok szürkítik, a feketét pedig világos indák szelídítik. Barna alapon láthatunk vörösrézfoltot, melyre mélybama zománc került. Aztán ugyanezt fekete alappal és fehér zománccal. Láthatunk variánsokat bordóval, pirossal, barnával és feketével ... Mindez egy tiszta hűvös, nyugodt világ izgalmas üzenetének tűnik. Egész más hangulatot közvetítenek Asszonyi Tamás érmei. Az előbbi elvontsággal szemben az 6 ujjai alatt szinte életre kel a hideg fém. Ezt az érzetet keltik elsősorban maguk a megjelenő motívumok is, korongjain házak, terek bontakoznak ki, megjelenik a természet és szinte egyetlenegyről sem hiányzik az ember figurája. A szentendrei nyár sorozat érmein a város képeit láthatjuk viszont, a Baranya megyei tanács számára készült nívó- díjsorozaton pedig a múzsák kínálják ajándékait. A hagyományos témájú és megoldású alkotások mellett azonban találunk jópár olyat is, mellyel a művész bizonyítja, hogy méltatlanul tartják sokan anakronisztikusnak e művészeti ágat. A széthasadó éremből előbugy- gyanó emberi test, a rácsok mögé feszített asszonyi alakok, a korongra állított tanya. az újabb utakat és lehetőségeket jelzi. De nemcsak ezeken, hanem a nonfiguratív munkákon is érezni a meleg emberi kisugárzásokat, Körökkel, félkörökkel, hullámvonalakkal gazdagak ezek a felületekj A művész elkápráztató fantáziával tölti ki az egyhangúan ismétlődő néhány centiméteres zárt teret. Ritkán szerencsés ennyire két művész társulása, mint az Asszonyi Tamásé és a Jávor Piroskáé. Munkáikkal nemcsak egyszerűen rímelnek egymásra, de kiegészítik, ellenpontozzák egymást, így hangsúlyozva és erősítve mindkettejük művészi mondanivalóját. Németi Zsuzsa I. A szikra, ami Kovács István gépkezelő fejéből kipattant, fölöttébb reményt keltőnek látszott. Lényege a zár. Vagyis minek kell minden épülő ház lakásának minden ajtajára kulccsal zárható zár? Megfelel helyette a jóval olcsóbb, egyszerűbb, köny- nyebben kezelhető, mágneses zár, két műanyag fogantyúval. Kovács élete attól a naptól fogva megváltozott. Első hetekben éjjel-nappal számolt, mert beadványt, javaslatot, újítást, vagy találmányt csak írógéppel írva, ábrákkal, pontos ár- és egyéb számtényezőkkel kiegészítve lehet az illetékes vezető elvtárs elé terjeszteni. Újságok, statisztikai adatok böngészése következett. Nem volt nehéz megtudnia — a sajtó a jó eredményeket természetesen statisztikával igazolva százszor is megismétli, — ha eredményekben gazdag építési tervet zár szép hazánk, akkor egy évben százezer lakás készül el. Egy lakásban átlag — ha csak kétszobásat veszünk alapul, a bejárati ajtót figyelmen kívül hagyva — található két szobaajtó, egy éléskamraajtó, egy konyhaajtó, egy fürdőszobaajtó, és egy vécéajtó. Tehát egy lakásban hat olyan ajtó van, amire nem kell zár. Következésképp: évente hatszázezer fölösleges zárat szerelünk fel. Az ötéves terv ideje alatt hárommilliót. Na már most! A szokványos, belső ajtókilincs ára: 38 forint 10 fillér. Zár nélkül. A zár hozzá 25 forint 90 fillér. Hozzászámolhatunk még 2 darab kilincselőlapot (ajtócím), 4,70 forint per darab. Két nagyméretű mágneses zár ára 2 forint 80 fillér. A fogantyúké műanyagból 23 forint 60 fillér, összeadva: a zárral ellátott belső ajtókilincs 73 forint 40 fillérbe kerül, míg a mágneses zárás csak 44 forint 40 fillérbe. Egy évet alapul véve 18 millió forint. Az ötéves tervidőszak alatt felszerelt hárommillió kilincses zár esetében: 90 millió forint. A napnál világosabb, ekkora összeget kidobni az ablakon luxus. Mi több, egyenesen marhaság! A kép még közel sem teljes. Hány és hány köz- intézmény. szociális létesítmény énül, amelynek ajtajára szintén fölösleges a zár. És akkor még nem beszéltünk a közvetve kapcsolódó járulékos hasznokról : munkaidő, munkaerő stb. Joggal kérdezhetnők: mi ebből Kovács István haszna? Nem lebecsülendő. A törvényadta lehetőség szerint a haszon 2—4 százaléka. Hősünk szerény ember, megelégszik a 2 százalékkal. Lesz mit a tejbe aprítania! Legalábbis így gondolta. Hónapok teltek, múltak, ügye azonban egv tapodtat sem haladt előre. Ismét próbálkozott. A vállalati fő... elvtársnál. Az előszobában hangosan köszönt, illemtudóan, ahogy gyerekkorában tanulta. — Sajnos nem fogadhatja fő ... elvtárs — szólt rá a negyven körüli, felborzolt vörös tollú, sovány hölgy, ki már ismerte, emlékezve korábbbi jöveteleire. Kovács nem hagyta magát. Elmondta, hogy egyetért fő ... elvtárs legutóbbi véleményével, miszerint a vállalat azért nem fogadhatja el jelenleg bevezetésre találmányát, mert az bonyodalmakat okozna a népgazdaságnak. Mit csinálnának akkor a zárat készítő gyárban? Már pedig a szocializmusban elvi és politikai okból nem lehet munkanélküliség. Épp ezért átmeneti megoldást javasol. A zárat készítő gyárak doD gozőit hívják az építőiparba, úgyis krónikus munkaerőhiány van. Kovács beszélt, beszélt, hiába. Később többször elvesztette lélekjelenlétét, és a hölgyet, kiről fecsegtek egyet s mást, néhányszor megengedhetetlen névvel illette, kiegészítve a büdös és bárcás jelzőkkel. Mire a portához ért, kimérten kapta az ukázt. — Ide többet be ne tegye a lábát! Becsapta az ajtót, és megfenyegette az épületet. Megálljotok, megfizettek ezért! Majd ő, ő megmutatja. Mert nem lehet mindenki annyira barbár, hogy kidobja a jó ötleteket. És akkor győztesen visszajön, megnézi, azért is megnézi, milyen pofával hajtják végre ezek a nagyszajúak a miniszterek utasítását. — Azért sem engedek. Ha beledöglök, sem engedek — morogta, és újabb épületeket, hivatalokat vett célba. A legmagasabbakat! Rendkívüli előrehaladásról tett tanúbizonyságot az újítás és a találmány elméleti terén. Valóságos en- tellektüellé képezte magát. Perfekt idézte a rendelkezéseket, kisujjából rázta a jogszabályokat, és mellényzsebébe gyűrte a hivatalnokokat, szakértőket, szaktanácsadókat. Idegen nyelveket tanult, nemzetközi folyóiratokat olvasott, s nem volt olyan havi közlöny, kiadvány, brosúra, irányadó stencil, amely ne fordult volna meg kezében. Ismeretének birtokában egy-egy vitában kegyetlenül pad alá nyomta a hivatali személyeket, porrá zúzta az emeletről beszélők legmagasabb szintű érveit. Megtanult beszélni, szónokolni is. Olyan cirádás, hosszú, jól hangzó mondatokat tudott fogalmazni, hogy fényesen megélhetett volna belőlük, ha a felelős társadalmi és gazdasági vezetőknek, vagy újságoknak írja. Mégis, amíg tudálékos, tenyerestalpas, jószándékú, alázatos, örökké zavarban levő kérelmezőként jelent meg az irodákban, nem volt különösebb baja. Mindenhol akadt egy-egy jóindulatú hivatalnok, aki lelki- ismerete tisztulásának érdekében pátyolgatta az egyszerű ember ötletét. Ha nem is segítettek, de legalább meghallgatták, miközben háta mögött jókat kacarásztak. Äz ilyen, és ehhez hasonló ügyek a hivatalok jótéteményei. Elviselhetővé teszik az egyébként unalmas hosszú mun- * kaidőt. Tanácsokkal látták el, biztatták. — Az egyszerű Kovácsot! Mert az entellektüelt már nem lehetett az orránál fogva vezetni. Ez ellen a Kovács ellen — a hivatalnokok jól tudják —, már csak egyetlen egy védekezési szer hatásos: nem fogadni. (Folytatjuk) Jelenet A fürdőigazgató című tévéjátékból /
