Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
nem háromszáz eljáróból, s a nyugdíjasokból is sétál, igyekszik valahová mindig valaki. A kisvendéglőben délelőt4 kívánságra friss reggelit készítenek. A forgalom ilyenkor is megvan. A közelben éppen építkeznek, és a tűző napról bebe térnek egy korsó sörre. Dolgos nép lakik erre. Tavaly egymillió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság a község javára, pedig hát otthon is van mit csinálnia mindenkinek. — Talán az is a baj, hogy egy kicsit túl sokat dolgoznak itt az emberek — mondja Hangácsi Mihályné vb-titkár. — Igaz, ezzel a rengeteg munkával teljesen átépült a falu. Itt már csak négy-öt ház lehet, ami a háború előttről maradt meg. A többi mind új. Most is épülnek a kétszintes házak. És ez nem baj, nem kell mindenáron az árnyoldalát keresni ennek a folyamatnak. Igaz, sokan vannak, akik még tartják fönn a tisztaszobát, és lent élik az életüket, de egyre többen vannak, akik már felköltöztek és nagyon jól, okosan használják a második szintet. Szerintem nem azt kell minden áron bizonygatni és bemutatni, hogy milyen felesleges pazarlás az alsó szinten élni, hanem azt kell elősegíteni, hogy a rengeteg munka után minél előbb felérjenek a második szintre. Szigethy András Istenmezeji anziksz Istenmezeji otthonok — Segített valaki az építésben ? — Anyagilag nem. De itt úgy van, hogy jönnek a rokonok ha valaki építkezik. Jöttek hozzánk is. Most meg majd mi adjuk vissza. — A bányászmunka mellett, hogy lehet még házat is építeni? — Ügy, hogy amikor hazajöttem, aludtam egy félórát vagy egy órát, aztán nekiláttam a munkának. Mikor menni kellett vissza a bányába. megmosakodtam, ruhát váltottam és mentem. Rátámaszkodik a vaskerítésre — csak a kerítés 28 ezer forint volt — és elnéz a hegyek fölé. — Tudja, nekem ötéves koromban meghalt az apám. Elvitte a bánya. Árva voltam. Gyerekként nősültem, 19 évesen. Tizenöt éves korom óta dolgozom egyfolytában Egercsehiben. Hát legalább a fiamnak nem kell mindent elölről kezdenie. Bíró Csilla farmerja igazi menő. Pont ott van kikopva fehérre, ahogy azt a világ összes fiatalkódexe előírja. Fent, a felső szinten van a szobája, amelynek falán az Abba és a Piramis együttesek képei láthatók. A felső szinten öt szoba van, az alsón kettő. A házat hatan lakják. A nagyszülők, a szülők és két lány. Csilla Egerbe jár szákközépbe, de szívesen van otthon. Minden héten disco van, jó a mozi és sok a fiatal. Otthon kedvenc szórakozása az olvasás, és lent együtt nézi a család a tévét. Igazi házigazdaként végigvezet bennünket a lakáson, amely' jól tervezett, világos, tiszta. A lépcsőre sorba odakészítve a család minden tagjának a papucsa. A nagymama le is veti utcai cipőjét, amikor felkísér bennünket. — Mi még úgy építkeztünk — mondja, hogy nem vettünk fel kölcsönt, csak a végén harmincezret, hogy oe tudjuk fejezni a házat. Egy keresetből építettük. Ügy, hogy éveken keresztül megvásároltuk az anyagot, és amikor együtt volt minden, akkor kezdtünk el építeni. Itt Istenmezején ez megy. Ha valaki bejön a faluba, eláll szeme-szája, hogy micsoda házak vannak, de azt minden istenmezeji ember a saját izzadságából építette fel, úgy higgye el. Persze, aztán könnyű a faluról filmet csinálni, hogy ilyen meg olyan elmaradott népek laknak itt. Emlékszem, amikor csinálták azt a filmet, egy asszonyt úgy ültettek fel erőszakkal á kocsira, hogy szalmát szórtak alája. Ilyet soha nem csinált istenmezeji asszony. Inkább kiment biciklivel dolgozni az ura után, de nem ült oda a szalmával felszórt kocsira. A faluban talán az a legfeltűnőbb, hogy délelőtt is, napközben is járnak-kelnek az utcán, nem úgy, mint a hagyományos mezőgazdasági településen. Itt a bánya három műszakjából mindig megy is, marad is a csakAz akácnemesítő Fleischmann Vezekényi Ernőt és Jánossy Andort, a neves nemesítő- ket. Az élők közül pedig a legelső és legidősebb tanítvány Szüllő Ferenc, továbbá Berzsenyi Janosits László, a Kaliforniában élő Frank Tivadar és a ma is Kompolton dolgozó Bocsa Iván. Fleischmann tudományszervező szerepe sem volt lebecsülendő. Annak ellenére, hogy sok nehézséggel kellett megküzdenie, a kompolti telepen kívül másik két növénynemesítő telepet is szervezett az országban. Az 1920-as évek végén az egri főkáptalan megbízásából a bödönháti uradalomban létrehozott egy kísérleti telepet, melynek élére tanítványa, Vezekényi Ernő került. 1931-ben a mezőhegyesi Ménes-birtokon Szüllő Ferenc vezetésével nyitott növénynemesítő telepet, melyet az akkori Vetőmagnemesítő Részvénytársaság irányított. Hagyatéka az erdészetben Munkásságának érdekes, bár kevésbé ismert, mégis úttörő fejezete volt az akácnemesítés. Ugyan semmilyen hivatalos megbízatást nem kapott erre a munkára, a nagy tudós mégis hamar észrevette, hogy „az akác gazdaságilag és üzemtechni- kailag oly nagyban összeforrt a magyar mezőgazdasággal, hogy sok esetben mint kifejezetten mezőgazdasági növényről beszélhetünk róla. Az üzemekben való sokoldalú felhasználhatósága, mint szer- és tűzifa, szerepe a futóhomok megkötésében, könnyű rriű- velhetősége és gyors növekedése, mind olyan tulajdonságai, amelyek kiemelkedő szerepet biztosítanak hazánk mező- és erdőgazdaságában. .. ” A csaknem fél évszázad.- általa írt sorok ma is helytállók, hiszen hazánkban jóval több — erdeink összterületének egyötödét kitevő — akácerdő van, mint Európa többi országaiban együttvéve. Fleischmánn még mielőtt 1930-ban hozzáfogott volna akáckutatásaihoz, több ízben szóban és írásban is felhívta az erdészeti körök figyelmét az akác és általában az erdei fák nemesítésének halaszthatatlan fontosságára. Hangsúlyozta, hogy ez kizárólag állami feladat lenne. Véleménye szerint: „Az akácnemesítési munka megkezdésének további halogatása a lehető legnagyobb fényűzés egy olyan országban, amely Európa egyik erdőben legszegényebb országa. .. ” Mint az gyakran megtörtént, a szakember figyelmeztetései visszhang nél-, kül maradtak. Üttörő munkásságának köszönhető azonban, hogy az erdei fák nemesítése két évtizedes vajúdás Után, 1950-ben hazánkban is biztos alapokra támaszkodva indulhatott meg az Erdészeti Tudományos Intézet keretei között. Ettől kezdve a fejlődés gyors ütemű és a munka mind több fafajra, valamint nemesítési módszerre terjed ki. Tájfajták Kopecky Ferenc, akit 1971-ben Fleischmann-em- lékplakettel tüntettek ki, 1955-től haláláig, 1978-ig foglalkozott az akác nemesítésével. A Keresztesi Béla akadémikus szerkesztésében megjelent Akácmonográfiában Kopecky Ferenc hét ízben hivatkozik Fleischmann Rudolf munkásságára. Az ő eredményei alapján fogalmazta meg az akácnemesítés célkitűzéseit és ad hozzá módszertani útbaigazításokat. Fleischmann hagyatékát ápolva utódai az utóbbi negyedszázad során jelentős eredményeket értek el az akácnemesítésben. Az Országos Fajtaminősítő Tanács 1973-ban előzetes elismerésben részesítette a zalai. a nyírségi és a rózsaszín akácfajtákat. Jelenleg állami elismerésre vár a kiskunsági, a jászkiséri és az epelecsi tájfajta is. Fleischmann immár 29 esztendeje halott. Szinte kortárs volt, mégis klasszikussá vált. Emléke azonban elevenen él utódaiban, akik ismerték, szerették és tisztelték. Egyénisége, tettei és eredményei örökre rányomták fémjelüket a magyar növénynemesítésre. Ezért egyénisége, élete és munkássága ma is példa nemcsak a nemesítőknek, hanem a mezőgazdaságban dolgozóknak, sőt a következő nö- vónynemesítő generációnak is. ✓ —- Mcntusz Károly — Itt nálunk úgy van — mondja Utasi József, a tanács elnöke —, hogy aki föl bírja emelni a kezét a családban, az dolgozik. Istenmezeji embert lehet találni az alföldi tsz-ekben, afféle mai summásként, lehet a Dunántúlon. Mindenhová elmennek, ahol jól lehet keresni, mert dolgozni, azt tudnak. A nyugdíjasok is lemennek az Alföldre, sokan terményben hozzák haza a járandóságukat, az asszony meg itthon neveli a disznókat. A faluban minden héten van sertésleadás. Ez is hoz ám a konyhára bőven. Kevés olyan ember van, akinek nevét már életében akkora elismerés vette körül, mint Fleischmann Rudolfét, a nagy növénynemesítőét. Az „F” betű márka, védjegyszerűen fémjelezte növényeit, amelyek milliók szemében a megbízhatóság, a jó minőség és a bő termés szimbólumai voltak. Iskolát alapított, tudományt szervezett Az idén, a tudós századik születésnapjára emlékezők előtt életműve nyitott könyvként kitárult, csak lapozgatni kell benne és egy sor ma is nagyon aktuális problémára bukkanhatunk. Élete a mélységes hivatástudat megnyilvánulása volt. Példaként áll mindazok előtt, akik a tudomány eredmé- ményeit népszerűsíteni kívánják és azon munkálkodnak, hogyan lehet mihamarabb elterjeszteni a tudományos eredményeket a gyakorlatban.' 1 Fleischmann amellett, hogy 12 növényfajtát nemesített, ismerte a mezőgazdaság, a felhasználók igényeit és kívánságait, a gazdasági fejlődés tendenciáit és korlátáit. Emlékét, hagyatékát nemcsak Kompolton, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kutatóintézetében őrzik, melyet egykor alapított és vezetett, hanem másutt is az országban a neme- sítők körében. Fleischmann emberi nagyságához tartozott, hogy iskolát alapított. Sok tanítványa volt, akikből később neves szakemberek váltak. Az elhunytak közül közvetlen tanítványaként tartják számon Udvaros Károlyt, Istenmezeje. Hatszáz ház, kilencvenkilenc gépkocsi. Tehát minden hatodik családnak autója van. A hatszáz lakásnak több mint a fele kétszintes. A hatszáz házra 533 televízió jut. Van-e még az országban ilyen arány? És miből ez a gazdagság? A falu 2300 főnyi lakosságából nyolcszáz a munkaképes korú. Több mint félezren dolgoznak helyben. Az irgalmatlan rossz földön gazdálkodó Béke Termelőszövetkezet jó munkahelynek számít. A kedvezőtlen adottságot ügyesen ellensúlyozza a tsz-vezetés. Van még egy bentonitbánya. amely valamikor jobb időket élt. Tízszer is volt kiváló. Most már a leromlott művelési viszonyok között kevesebb a kereset is. Az asszonyok többsége bedolgozik a Hevesi Háziipari Szövetkezet varrodájába, vagy a fővárosi vállalatnak varrják otthon a bőrfocikat. Panyiné Juhász Mán először eldicsekszik a statisztikával. Az általa vezetett és jól felszerelt könyvtárnak 622 tagja van. Rengeteg rendezvény, előadás akad a könyvtárban és a helybeliek el is járnak. A legutóbbi, a lakáskultúráról tartott beszélgetésen harmincegyen voltak. Amikor a hivatalos nyilatkozat véget ér és a jegyzetfüzet összecsukódik, akkor azt mondja: — Aztán jót írjanak a faluról. Mert az újságírók meg a filmesek szívesebben kapnak azon, ami rossz. __ ? — A filmre gondolok, amit Elek Judit rendezett. Tudja, hogy mennyire föl van háborodva az egész falu? zetője van, de jár a házakhoz Autós Élet, Film, Színház, Muzsika, Filatéliai Szemle és a magyartanárnak az egyetlen Élet és Irodalom. 1979. július k* vasárnap Béke út 124, sarokház. Hatalmas, új épület. Bódi József és felesége kint álldogál az udvaron. Élvezik a jó időt, az első igazán meleg nyári napot. A férfi különösen élvezi a napsütést, hiszen 15 éves kora óta bányász, jóleső érzés, ha fenn állhat az ember szabad levegőn. Kérdem a házat, hogy mikor építették. 1972. május 12-én fogtak hozzá és szeptemberben már bent laktak egy szó — Nem tudom. És miért? — Mert mindenáron azt kívánta bemutatni, hogy a gazdag házakban milyen elmaradottan élnek az is- tenmezejiek. És a valóság nem ez. Példát tudok rá mondani, hogy amikor egy ebédjelenetet filmeztek, akkor Elek Judit azt mondta az egyik asszonynak, hogy egyen egy tálból a férjével. Az asszony hiába mondta, hogy soha nem szoktak úgy ebédelni, csak így került be a filmbe. A falu úgynevezett olvasottsági mutatója 98 százalék. Majdnem mindenhová jár valamilyen újság. A napilapok előfizetői listáját a Népszabadság vezeBíró Csilla: minden szombaton van disco... Épülőben bábán. Igaz, még most sincs kész teljesen. Még parkettázni kell, még be kell szerelni a fürdőszobát, de hát egy fizetésből nem megy minden egyszerre. — Hogy bírták egy kereti 385-tel, utána a Népújság következik 142 előfizetővel, ezt követi a Népszava 37, és a Magyar Hírlap 35 fős előfizetői gárdája. A Képes Újságnak 148 előfisetből felépíteni ezt a palotát? — Nem palota ez — mondja csendesen a férfi —, még csak palotácska se. Fent van három szoba, konyha, meg lent is három szoba, konyha. Van egy fiunk, most 21 éves. Ha majd megnősül, ők is itt fognak lakni, ök fent, mi meg lent. Meglesz nekik legalább mindenük. i
