Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk A hét kérdései 1. Miként állnak a SALT- szerzödés ratifikálásának „frontjai” az Egyesült Államokban? A világpolitikában soha sincs szünet, s ezért egy ország első emberének, ha a világ egyik vezető álla­máról van szó, nehéz sza­badságra mennie. A bécsi csúcsértekezlet után Moszk­vában bejelentették, hogy Leonyid Brezsnyev szabad­ságát tölti, de a hét dere­kán kert táviratok hírül ad­ták, hogy az SZKP főtit­kára, a szovjet államfő, nyilván pihenésének szín­helyén, a Krímben találko­zott Robert Byrddel, az Amerikai Szenátus demok­rata csoportjának vezetőjé­vel. Ez a tény utal rá, hogy a Szovjetunióban, a SALT- szerződés aláírása után és ratifikálása előtt megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tanak a két ország kap­csolataira. A szenátus SALT-vitája természetesen az Egyesült Államok belügye. Csakhogy az amerikai belső törésvo­nalak ma meglehetősen bo­nyolultak, s a ratifikálási csata óhatatlanul összefonó­dik a gazdasági vitákkal, az energiagondokkal, sőt a Fehér Ház és a kongresszus hagyományos ütközéseivel. Minderre pedig a követke­ző elnökválasztási kampány árnyékában kerül sor, hi­szen félév múlva megkez­dődik az előválasztási harc. A helyzet összetettségét jól mutatják a héten megtar­tott legújabb közvélemény­kutatások eredményei. Car­ter elnök általános népsze­rűségi indexe a mélypont­ra zuhant (Csak Trumané volt ilyen alacsony a koreai háború és Nixoné a Water- gate-ügy idején). A meg­kérdezetteknek csupán egy­negyede elégedett politiká­jával. A SALT esetében vi­szont az egyetértési száza­lékok ennek csaknem dup­láját teszik ki. Carter jobb­oldali ellenzéke — túl köz­ismerten szovjetellenes ér­zelmein s kötődésén a ka­tonai-ipari komplexumhoz — a SALT-módosításokkal egyszerre akarja „megfúr­ni” az érdekegyensúlyon alapuló megállapodást és az elnököt. A frontok össze- kuszálódását jelzi, hogy sok szenátor még mindig inga­dozik, nem döntött végle­gesen, jóllehet a SALT- csomag teljes szövege há­rom hét óta rendelkezésére áll. Holnap, ezen a júliusi hétfőn kezdődnek a meg­hallgatások az amerikai szenátusban, s minden va­lószínűség szerint már az első órákban felvonulnak a SALT pártolói és ellenzői. Moszkvában világosan tud­tál adták az amerikai ve­zetésnek és törvényhozás­nak: ezen a szerződésen, amely reális, konkrét és el­lenőrizhető, nem lehet to­vábbi módosításokat végez­ni. Remélhetőleg az ame­rikai belpolitika viszályko­dásai, amelyek mint már egyszer hangsúlyoztuk: bel- ügyet képeznek nem terhe­lik meg túlzottan a SALT sorsát, amelyet viszont az emberiség békéjének leg­fontosabb ügyei közé sorol­hatunk. 2. Mit jelent Strauss fel­iratkozása? Az NSZK következő vá- asztásai ugyancsak a jövő ősszel esedékesek. Az unió­pártok, a CDU és a CSU a héten megválasztották kancellárjelöltjüket Franz- Josef Strauss személyében. A kormánykoalíciónál nincs szükség ilyen demonstratív lépésre, hiszen a népszerű 0ÜÜ 1979. július 8., vásárnál Tollhegyen A Földközi-tenger partján fekvő Alexandriában tér- ] mészetesnek vették, hogy az egyiptomi—izraeli—amerikai! hármas tárgyalások színhelyéül a város legjobb szállodá- ját jelölték ki, nagy meglepetésre az odaérkező izraeli de. legáció ragaszkodott hozzá, hogy a kevésbé dicsért San í Stefano Hotelben bonyolítsák le a megszállt területek ! autonómiájáról, vagyis a palesztinekröl — nélkülük - folytatott megbeszélések újabb fordulóját. A hírt olvasván biztonsági, vagy távközlési problé- mákra gondolhatnánk. Nem egyszerűen a szálloda neve ! ellen emeltek kifogást. Alexandria legjobb hoteljét ugyan- < is Palesztiná-nak hívják — márpedig ezekkel a tárgya- \ lásokkal éppen a palesztin államiság mindennemű tudó- \ másul vétele elől kívánnak kitérni. Lehet, hogy új nevet kap majd a szálloda, igaz, a la- < tin mondás szerint akkor is érvényes lesz a „Nomen est j ómen” — a név önmagában is jele valaminek, ez esetben j a realitásoknak. (r. e.) Schmidt kancellár aligha­nem biztos várományosa az elkövetkező jelölésnek. Strauss, aki a nyugatné­met politika egyik legis­mertebb alakja, sok eset­ben botrányköve, várható­lag nagy lendülettel veti be magát a kampányba. A mostani voksokat ugyanis át kell alakítani választói voksokra is, ami nehezeb­ben fog menni. Strauss előreláthatólag a gazdasági kérdéseket helyezi majd előtérbe, viszont -r- szem­ben például az Egyesült Államokkal — az NSZK viszonylag jó helyzetben van a fejlett tőkés országok között. (Tulajdonképpen so­katmondó mozzanat, hogy Strauss, aki korábban tá­madta az NSZK keleti szer­ződéseit, sőt elvbarátai „új­ratárgyalást” követeltek, most arról beszél: elfogad­ja a realitásokat kifejező megegyezéseket. A jelek szerint nem lát kedvező le­hetőségeket arra, hogy ezen a területen összpontosítsa bírálatait és támadásait.) Strauss azonban minden körülmények között kény­szerhelyzetben volt. Jövőre tölti be hatvanötödik élet­évét, sokáig nem tartalé­kolhatja magát az elkövet­kező négyéves ciklusokra. Ezért vannak olyan kommen­tárok is, hogy a CDU Strauss. ra szavazó képviselőinek egy része hátsó gondolatokat táplált: legyen most a nagyratörő bajor a vezér az egyelőre kevés sikerrel kecsegtető jövő évi válasz­tásokon, s ha vereséget szenved, könnyebb lesz ki­kapcsolni. Mindez nem alapnélküli (Strauss jelölése például éppen azokat az in­gadozó középrétegeket tol­hatja a kormánykoalíció pártjainak irányába, akiket az uniópártok akarnak megnyerni), de a markáns jobboldali politikus megje­lenése hivatalos kancellár­jelöltként az egyik legna­gyobb nyugatnémet politikai erő élén így is nem min­denben kiszámítható koc­kázatokkal jár. Mindenesetre az NSZK- ban is viharos választási esztendőt jeleztek a politi­kai barométerek. 3. Milyen kísérletek foly­nak Nicaraguában Somo­za átmentésére? A sandinisták sorozatos katonai sikereket érnek el; egyre több ország ismeri el a felkelők ideiglenes kor­mányát: Somoza a nicara- guai diktátor, bombabiztos főhadiszállására, a maino- guai bunkerbe szorult. A lényegében már bukott re­zsim agóniája azonban el­húzódik és szemmel látha­tólag nem törődnek az em­beráldozatokkal, anyagi veszteségekkel, az ország szétesésével, hogv időt nyer­jenek. Ez az időnyerési próbál­kozás korántsem önmagáért van: át akarják valamilyen formában menteni a somo- zizmus lényegét — akár a diktátor személye nélkül is. A kulisszák mögött, az Ame­rikai Államok Szervezetében és másutt lázas tevékeny­ség folyik, hogy olyan ke­véssé kompromittált sze­mélyeket találjanak, akik közbeeső lehetőséget jelen­tenek Somoza, illetve a san­dinisták között. Felelevení­tették a „domino-elméletet” is, Somoza és pártfogói az­zal érvelnek: ha ők ledől­nek, mi a biztosíték a ha­sonszőrű salvadori, guate- malai, hondurasi és egyéb szomszédos rendszerek túl­élésére, a somozista nem­zeti gárda viszonylagos ki­tartását is azzal magyaráz­zák, hogy a vietnami vete­ránoktól a chilei kalando­rokig s a szomszédból ér­kező zsoldosokig — külföl­diekkel töltötték fel sorai­kat. Mindezzel együtt, úgy tű­nik, hogy közeleg a Somo- za-rendszer végleges vég­órája. A manőverezők és a beavatkozók pedig könnyen elérhetik, hogy a diktátor lelépése kisugárzó hatással jár majd, hiszen óhatatlanul visszaüthet mostani támo­gatóira is. Réti Ervin Röviden BÉCSI A bécsi Stadthalléban szombaton megnyílt Auszt­ria második legnagyobb po­litikai pártja — egyben az ellenzék vezető ereje — az Osztrák Néppárt (ÖVP) XXI., rendkívüli kongresszusa. Josef Taus pártja — mint emlékezetes — az atomener­gia békés felhasználásáról tavaly ősszel megtartott nép­szavazást követően, átmene­tileg kérdésessé tette a kö­zel kilenc éve egyedül kor­mányzó szocialisták belpoli­tikai egyeduralmát. HANOI: A Vietnami Szociálist;.: Köztársaság kormánya szük­ségesnek véli ismételten megerősíteni, hogy Kambod­zsa problémáit egyedül ma­ga a kambodzsai nép oldhat ja meg. Vietnam és Kam­bodzsa, e két szuverén ál­lam közötti kapcsolatok kér­dései egyedül csakis ezekre az országokra tartoznak, és senki másnak nincs joga ar­ra. hogy beavatkozzon ezek­be a kérdésekbe — hangsú­lyozta nyilatkozatában a Vietnami Szocialista Köztár­saság külügyminisztériumá­nak képviselője. WASHINGTON: Az amerikai szenátusban hétfőn kezdődik és előrelát­hatóan novemberig tart majd a vita a második SALT-szerződés törvénybe iktatásáról. A vita, a végső szavazás kimenetele ez idő szerint bizonytalan és általá­nos a vélemény: a szovjet— amerikai viszony jövője szempontjából meghatározó lehet a szerződés sorsa. MOSZKVA: Az el nem kötelezett or­szágok állam- és kormány­fői szeotemberi, havannai ta­lálkozójának előkészületei­ről. a csúcstalálko7.óra váró feladatokról ír A. Fialkovsz- kij. a Szovjetszkaja Rosszija szombati számában. Kieme- •li. hogy a mozgalom résztve­vőinek komoly erőfeszítése­ket kell most tenniük egy­ségük megőrzésére, a mozga­lom imperialista- és gyarma­tosításellenes alapjainak alá- ásására irányuló próbálko­zások elhárítására. A hét eseményei képekben Elnökválasztást bonyolítottak le Bolíviában. Képünkön: a legtöbb szavazatot a baloldal jelöltje, Iiernan Siles Zuazo (sapkában) szerezte. Iránban ezen a héten sem csökkent a belpolitikai fe­szültség. Képünkön: egy teheráni felvonulás résztvevői, akik egy fogva tartott mudzsahid vezető szabadon bocsátását kö­vetelték. (Fotó — AP — MTI — KS) Korunk nagy kérdései: A béke és a társadalmi haladás ügye Interjú Berecz Jánossal, a Központi Bizottság osztálvvezetöjével — Korunk jellegére vo­natkozóan többféle meg­határozással lehet talál­kozni. Melyik az, ame­lyik a valóságos viszo­nyokat a leghívebben ki­fejezi? — Valóban sokféle jelző­vel illetik ma korunkat. Ám egy korszak lényegét a társadalmi fejlődés fo­lyamata határozza meg. A társadalmi-gazdasági vál­tozások elemzése alapján állapíthatjuk meg konkré­tan a fejlődés irányát, fő tartalmát. Ebből tűnik ki világosan, hogy melyik osz­tály, milyen politikai erők, szövetséges mozgalmak ha­tározzák meg a fejlődés menetét és nyomják rá bé­lyegüket a jövő alakulásá­ra, formálják, határozzák meg az emberiség útjának irányát. A világban az utóbbi fél évszázad folyamán hatal­mas forradalmi változások mentek végbe. E folyamat kibontakozásának kezdetén a Szovjetunió létrejöttének történelmi ténye áll. A szovjet nép alkotó munká­jának eredményeként — a nehézségek ellenére — a Szovjetunió szocialista nagy­hatalommá fejlődött, és ez­zel megdönthetetlen bázist teremtett a forradalmi fo­lyamat továbbhaladásához. A fejlődés újabb jelentős tényezője a szocialista vi­lágrendszer létrejötte és megerősödése volt. A mun­kásosztály hatalma ezzel kilépett egy ország keretei közül és nemzetközi erővé vált. Az emberiség sorsá­nak alakulását mindinkább a szocialista világrendszer helyzete és magatartása ha­tározza meg. A szocializ­mus történelmileg legyőz- hetetlenné vált. Napjainkban a világban újabb hatalmas forradalmi folyamatok bontakoznak ki. A világ békés fejlődéséért és biztonságáért folytatott harcban ma három hatal­mas erő egyesül: a szocia­lista világrendszer, a nem­zetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító for­radalmi mozgalom. E há­rom erő egységes, összefo­gott fellépése újabb távla­tokat nyit meg az emberi­ség jövőjéért, az imperializ­mus ellen folytatott harc­ban. A kapitalista világrend- szer történelmileg vissza­szorul, és az elmúlt fél év­század folyamán súlyos ve­reségek érték. Nagy hiba lenne azonban lebecsülni befolyását és lehetőségeit. Bár az imperializmus álta­lános válsága tovább mé­lyül, mégis hatalmas anya­gi erővel rendelkezik. A nemzetközi burzsoázia gazdag tapasztalatokat halmozott fel az osztályharcban, és fokozza politikája agresszi­vitását. Vezetői jelentős mértékben felismerték, hogy rendszerük létéért küzde­nek, s igyekeznek felhasz­nálni a tudomány és a technika vívmányait ural­muk erősítésére, gazdagsá­guk fokozására, nemzetközi pozícióik védelmére. A jelenkori nemzetközi viszonyok legfontosabb re­alitása, elsődleges vonása tehát az, hogy két. társadal­mi világrendszer és ennek megfelelően két világpoliti­ka — szocialista, valamint kapitalista politika — lé­tezik egyszerre és folytat egymással osztályküzdelmet globális méretekben. — Korunk jellege ho­gyan függ össze az em­beriség legalapvetőbb mai poblémáinak megoldásá­val. mindenekelőtt a há­ború és béke kérdésével, valamint a forradalom és társadalmi haladás ügyé­vel? — Korunkban a kapita­lista társadalmat világmé­retekben váltja fel a szo­cializmus. Ez az egyes né­pek életének konkrét for­radalmi változásokat ielent és mint folyamat átfogja az egész emberiséget. Ez az - esemény, akár robbanás­ként, akár tartós, elhúzódó folyamatként megy végbe, mindenképpen csak olyan forradalom lehet, melynek célja a szocializmus meg­valósítása az adott ország­ban. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­me és a Szovjetunió több mint hat évtizedes léte, majd a szocialista országok közösségének létrejötte és fejlődése történelmileg bi­zonyítja a korszakváltás szocialista jellegét. A szo­cialista orientációjú orszá­gok növekvő száma is alá­támasztja ezt az értékelést. A mai korszakváltás mi­nőségileg új tudományos­technikai feltételek között zajlik. A társadalmi célo­kat megvalósító osztálvhnrc minden területen, minden felhasználható eszközzel folyik. A tudományos-tech­nikai forradalom olyan erő­ket es eszközöket hozott létre, melyek hatásukban globálisak és tömegesek. Elsősorban ezektől függ minden társadalom anyagi létfeltétele, s ugyanakkor a forradalmi harc stratégiájá­nak és taktikájának alaku­lását is jelentősen befolyá­solják. Másrészt ezek a ha­talmas erők rombolásra is felhasználhatók. A kapita­lizmus elnyomó és kizsák­mányoló jellege a háború állandó veszélyét hordozza magában, kockára téve az emberiség létét, az emberi civilizáció fennmaradását. Minden progresszív társa­dalmi erőnek és mozgalom­nak számolnia kell ezzel a valósággal és lehetőséggel. A szocializmus megva­lósításáért folyó osztályküz­delmet mind a nemzeti- ke­retek között, mind a nem­zetközi porondon ma úgy kell megvívni, hogy meg­akadályozzuk a termonuk­leáris világháborút és mi­nél biztosabban kiiktassuk a háborúkat az országok kapcsolataiból. Ez bizonyos fajta együttműködést is szükségessé tesz, kompro­misszumokat követel az el­lentétes társadalmi osztá­lyok intézményei között. Az együttműködés csak oly mértékű lehet, ami nem gátolja meg, nem teszi le­hetetlenné a szocialista for­radalmi folyamat végigvi- telét, a szocialista országok vívmányainak védelmét. — Korunk legalapve­tőbb kérdésével szorosan összefügg a nemzetközi enyhülés. Ezzel kapcso­latban a tapasztalatok meglehetősen erős hul­lámzást mutatnak. Meg-

Next

/
Thumbnails
Contents