Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

Mint lapunkban beszámoltunk róla: 1979. június 14—21. között rendezték meg Ma­gyarországon és Finnországban az ötödik magyar—finn, illetve a finn—magyar barát­sági hetet. A finnországi eseményeken a 300 tagú magyar delegáció tagjaként részt vett lapunk munkatársa is, aki az elkövetkezendő napokban írásaiban igyekszik feleleveníteni a baráti találkozó fontosabb eseményeit, érdekesebb tanulságait. Ami nincs benne az útikönyvekben A vakáció MÚLT HÓNAPBAN egy­milliónál több általános is­kolás diák számára ért vé­get a tanév; melléjük sora­kozik még, vagy negyedmil­lió 15—16 éves, kisgyermek­nek már aligha mondható kamaszfiú és leány. A szü­lőknek nem lehet közömbös; jól szervezett-e a vakáció­juk, vagy csak csellengenek, csatangolnak, zabolátlan já­tékot űznek, amely ezerféle balesetveszélyt rejt magá­ban. Korántsem túlzottak a szü­lői gondok. Jó néhány éve azonos jelzéseket közölt ilyentájt a figyelmeztető sta­tisztika: a vakáció heteiben ijesztő méretekben szökik felfelé a grafikon. A halálos végű vízi bal­esetek száma csaknem két­szerese a tavaly ilyenkori­nak: Az ok: tiltott helyen, mély vizű tavakban, folyók­ban fürdés. Nőtt a közleke­dési gyermekbalesetek ará­nya is. A korábbinál gyako­ribbak az olyan balesetek, amikor személyautókban utasként ülő gyermekek sé­rülnek meg, vagy amikor ke­rékpározás, rollerezés, illet­ve labdázás hevében futnak és ugranak a járművek elé. S ami a leginkább elgondol­koztató: megállapították a szakemberek, hogy koránt­sem csak a gyermeki elővi­gyázatlanság vagy figyel­metlenség az oka a tragé­diáknak. Igen gyakran a fel­nőttek elővigyázatlansága, hanyagsága, az elemi közle­kedési szabályok megszegése okoz gyermekbaleseteket. Csupán egyetlen példa is bizonyítja^ minden jogosít­Mint annak idején lapunk­ban már beszámoltunk ró­la: tevékenységi körét túl­lépve, alapszabályait meg­sértve, különböző építőipari jellegű munkálatokba fo­gott a Recski Rézművekben a mátraderecskei Rákóczi Termelőszövetkezet. 'Az első perctől sok tekin­tetben gyanús vállalkozást először a Heves megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság szakemberei' vizsgálták meg, ítélése szerint mi ennek az oka és hogyan ítélhet­jük meg jelenlegi állapo­tát és a perspektíváját? — Való igaz: a-mai hely­zetet az jellemzi, hogy az enyhülés a nemzetközi vi­szonyok fejlődésének fő iránya, de a folyamat két­ségtelenül lelassult és el­lentmondásossá vált. Miért következett ez be? Az enyhülési folyamat előző szakaszában a kiala- I kult realitásokat kellett 1 elismertetni. Az enyhülés- 1 nek abban az időszakában nagyon jelentős eredmények születtek, különösen Euró­pában, a szovjet—amerikai kapcsolatokban, de néhány veszélyes hidegháborús fe­szültséggóc felszámolásában is. A mostani szakasz eltérő. Ebben a szakaszban a meg­előző, az eredményeket lét­rehozó erőviszonyok alap­ján állunk, bár a fejlődés tendenciája megerősödött a társadalmi haladás erőinek javára. Lényegében tehát az erő­viszonyok azonos színvona­lán kell továbblépni. Éppen ezért ezt az időszakot nem a rendkívüli, nagy eredmé­nyek, hanem az enyhülés hétköznapjain végzett szí­vós építőmunka jellemzi, amikor mindennap har­colni kell az újabb megál­lapodásokért vagy a koráb­bi eredmények megvédésé­ért, és sokkal inkább érvé­nyesíteni kell a kölcsönös érdeket. Ugyanakkor a burzsoázia hidegháborús körei is ma­gukhoz tértek és az új kö­rülmények között megtalál­ták a módját és lehetőségét annak, hogy nyomást gya­koroljanak a szocialista or­szágokra, hogy akadályoz­zák a nemzetközi vi­szonyok továbbfeilesztését, és hogy nyomást gya­koroljanak saiát osztályuk­nak azokra a köreire is, amelyek viszonyíts reálisan veszélyei vánnyal rendelkező, vagy hi­vatásos „pilóta” jól tudja, hogy a sofőrülés melletti el­ső ülésre soha nem szabad gyermeket ültetni. E szabály ellenére számtalan esetben ülnek gyermekek ezen a na­gyon veszélyes helyen. Sok ezer gyerek nyári va­kációjára az a jellemző, hogy kulcsot kap a szülőktől, pár forintot ebédre, mondván, hogy aztán nehogy fagylalt­ra költse. Már a 8—10 éves gyereket is biztatják, menjen le a játszótérre, a ház körü­li területre vigye a labdát, a biciklit, általában töltse el „valahogyan” az idejét. Nyüzsgő gyerekcsapatok fo­ciznak a tereken, merész­kednek kerékpárral a for­galmas utakra, ott játszanak. Mindenképpen felnőtt fel­ügyelete nélkül töltik nap­jaikat. Igen sokszor lehetünk ta­núi annak, hogy a felnőttek egy része nem ügyel eléggé biztonságukra; gyalogosként nem figyelmezteti őket, mo­toron, gépkocsin ülve pedig nem számol eléggé a gyer­mekek meggondolatlanságá­val és a gyermek veszélyér­zetének hiányával. Pedig a felnőttek körül­tekintésére, gyerekeket óvó figyelmére a vakáció idősza­kában különösen nagy szük­ség van. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy elsősor­ban a felnőttek társadalmá­nak kell az ifjú életeket óv­ni, és védeni akár azzal, hogy kézen fogjuk őket, akár azzal, hogy figyelmez­tetünk, óvatosságra intünk. (V. M.) majd a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság indítvá­nyára az Egri Megyei Gaz­dasági Bíróság elé került az ügy, amely a napokban hoz­ta meg ítéletét. A bíróság a szövetkezetét 481.208 forint gazdasági bír­sággal sújtotta és kötelezte a 14 436 forintos eljárási költ­ségek megtérítésére is. Az ítélet jogerős, mivel az érintettek közül senki sem fellebbezett. tekintenek a nemzetközi helyzetre. Az enyhülés korábbi idő­szakában igazolódott, hogy ez a fejlődés elsősorban a társadalmi haladás erőinek kedvez. Éppen ezért a hi­degháborús körök megpró­bálják megállítani, vissza­fordítani a folyamatot. A viszonylag reálisabb cso­portok a folyamatot lassít­va keresik osztályérdekeik érvényesítésének módját, le­hetőségeit a békés egymás mellett élés viszonyai kö­zött. A nagy nehézségek elle­nére is optimisták lehetünk az enyhülés jövőjét illető­en, ha minden érdekelt po­litikai erővel szívósan és következetesen harcolunk továbbfejlesztéséért. Ezt bi­zonyítja a szovjet—ameri­kai kapcsolatokban beállt javulás, a SALT—II. aláírá­sa, a különböző társadalmi rendszerű országok vezetői­nek gyümölcsöző találko­zói, stb. — Az enyhülés útjában a fegyverkezési verseny jelenti a legfőbb akadályt, amelyet az erőpolitikát képviselő militarista kö­rök kényszerítenek a vi­lágra. Az utóbbi években ezek egyre nagyobb ak­tivitást fejtenek ki, ez a körülmény milyen veszé­lyekre hívja fel a figyel­met? — A fegyverkezési ver­seny anyagi terhei általá­ban ismertek. Nagyon sok adatot ismerünk ezzel kap­csolatban. mindnyájan tud­juk, hogy a világon most naoonta 1 milliárd dollárt költenek fegyverre. Emö- gött anvaei erő van, nem panír. Tudunk más adato­kat is, ezeket most nem akarom sorolni, viszont nem vizsgáljuk meg elég mélyen és közösen a mili­tarizmus szociális-társadal­mi hatását. Én erre szeret­ném fölhívni a figyelmet. Először az imperialista militarizmus a társadalom­Mielőtt felelevenítenénk a Poriban és környékén, valamint a Helsinkiben töl­tött nyolc nap legemléke­zetesebb eseményeit, hadd nyújtson át a szerencsés szemtanú néhány olyan új­donságot, érdekességet, — informátorai a Finn—Ma­gyar, illetve a Magyar—Finn Baráti Társaság eminens tisztségviselői voltak — a mai Finnországról, amely a legfrissebb magyar nyelvű folyóiratokban, könyvek­ben sem találhatóak ma még meg. De előtte már csak tiszteletből is essünk át egy önkéntes szellemi vámvizsgálaton, és ha csak néhány sorban is, de fris­sítsük fel azokat az isme­reteinket, amelyeket vala­mennyi finnbarát magyar­nak illik tudnia Finnor­szágról, Kezdjük talán azzal, hogy a kis Finnország területe — 337 ezer négyzetkilomé­ter — nagyobb, mint Nagy- Britanniáé, a Német Szö­vetségi Köztársaságé, vagy Olaszországé. Kiterjedésére nézve Európa hatodik leg­nagyobb állama. Négymillió- hétszázezer lakosa van, ál­lamformája köztársaság, a legmagasabb közjogi mél­tósága a köztársasági el­nök, legfelsőbb közjogi szer­ve pedig az egykamarás parlament. Az országban több mint hatvanezer tavat tartanak számon, éghajlata mérsé­kelt, a leghidegebb hónap a február, a legmelegebb pe­dig a június. A nyári fehér bán az erőszak legfőbb bá­zisa. Ezzel összefüggésben kell vizsgálnunk a terroriz­must is. A terrorizmus újabb hulláma a 70-es évek közepén és második felé­ben kezdődött, megintcsak összefüggésben azzal, hogy fokozódiott a fegyverkezési verseny és az „emberi jo­gok” kampánya antikom- munista tartalmat kapott. Ezért szerintem a terroriz­must nem lehet csak nem­zeti keretek között vizsgál­ni, gyökerei a nemzetközi imperializmusban és a mi- litarizmusban vannak. Jel­lemző, hogy abban a pilla­natban, amikor egy ország­ban a terrorizmus nagyobb arányokat ölt, baloldalinak álcázzák, a nemzetközi for­radalmi mozgalomból (vett kifejezésekkel illetik) lo­pott mezbe öltöztetik, és az imperialista propaganda az­zal vádolja a szocialista or­szágokat, hogy ott képezik ki ezeket a csoportokat. A militarizmus további társadalmi hatása, hogy fé­lelmet kelt az emberekben, azt a gondolatot ülteti el, hogy „rendnek” kell lenni a társadalomban, mert ha nincs rend, akkor az nem­zetközi konfliktushoz, pusz­tuláshoz vezethet. A rend jelszavával igyekszik a re­akció fékezni a tömegek társadalmi aktivitását, azt, hosv ne vegyék saját ke­zükbe sorsuk iránvítását. Bízzák csak ezt a Keresz­ténydemokrata Pártra Olaszországban, az ellenzé­ki pártokra Nvugat-Német- orszáeban és így tovább. A fejlődő világnak is kü­lönösen sokat árt az im­perialista militarizmus. Mondhatjuk-e mi baráta­inknak, a forradalmárok­nak a fejlődő világban, hogv elsősorban a belső kérdésekkel foglalkozzanak, hogy oldják meg az élelmi­szertermelést. hogv számol­ják fel az analfabétizmust, hogy szervezzék meg az egészségügyi ellátást, ami­éjszakák idején Helsinki­ben még éjjel tíz órakor is szikrázóan süt a nap, té­len viszont 50—52 napon át egyszer se mutatja meg magát. ''Területének 57 szá­zalékát erdő, kilenc száza­lékát víz borítja, a finn földnek mindössze nyolc százaléka művelhető. Vége­zetül a kötelező ismeretek közé tartozik az is, hogy az ország iránt érzett meg­különböztetett érdeklődésünk egyik fő forrása a finnek és a magyarság ősi rokon­sága. Ezek után következzék a megígért ajándékcsokor, vagyis ami csak ezután ke­rül majd bele a Finnor­szágról szóló magyar nyel­vű kiadványokba. V ,1978-ban az ország nem­zetközi jövedelmének több mint negyven százaléka az iparból és az építőiparból, 14 százaléka a mezőgazda­ságból és a faiparból, 16 százaléka pedig a szolgál­tatásokból származott. A számok önmagukért beszél­nek. Legtöbb finn iparág valóban világszínvonalon dolgozik. „Egy nyersanyag­ban szegény kis országnak csak azt szabad gyártania —, hallottuk a pori faipari vállalat egyik vezetőjétől — amivel bárhol és bármikor partiképes tud lenni a vi­lágpiacon”. A megmutatott üzemek valóban igen ma­gas színvonalon gépesítet­tek. Az ember ugyan a fő­szereplő ezekben a gyárak­ban is, de gyakorlatilag mindent a géppel végeztéi­kor állandó fenyegetettség­ben élnek. Angolának, Mo- zambiknak szinte még nem volt egy nyugodt napja sem. Az állandó fenyege­téssel szemben valamilyen erőt szükséges szembeállí­tani, s ezért szűkös anyagi és szellemi kapacitásuk egy részét a védelemre kell for­dítaniuk. Tehát általában a fejlődő világban is az im­perialista militarizmus a társadalmi haladás, a de­mokratikus kibontakozás alapvető ellensége. A békeharcnak két alap­vető tényezője Van. Az egyik az az erő, amely el­lensúlyozza a nemzetközi imperializmus militarista köreit, a másik a tömegek olyan mozgalma, amely ar­ra irányul, hogy a saját ke­zükbe vegyék sorsuk inté­zését. Ha szembeállítjuk ezt a forradalmi demokra­tikus tömegmozgalmat, ben­ne a kommunista pártokat is a szocialista országok katonai erejével, ha elnéz­zük az imperialista propa­gandának. hogy azonos mó­don kezeljen minden had­sereget. és ezzel megzavar­ja a tömegek gondolkodá­sát — akkor a szocialista forradalom győzelmének, a társadalmi haladásnak és a békének nemzetközi felté­teleit gyengítjük. — Az utóbbi hetek leg­nagyobb horderejű nem' zetközi eseménye volt a SALT—II. aláírása. Mi­ben látja a megállapo­dás jelentőségét az eny­hülési folyamatban és várható-e, hogy ettől újabb lendületet kapnak a nemzetközi élet pozitív tendenciái? — A SALT—II. megálla­podásnak több irányú je­lentősége van. Először is bizonyítja, hogy a Szovjet­unió, a szocialista országok következetes békepolitiká- ja, megegyezési készsége még a legbonyolultabb te­rületen is előbb-utóbb meg­nek. Különben az említett faipari vállalat négyszáz dolgozója aligha tudna évente másfél milliárd fo­rintos termelési értéket elő­állítani. A hatékony, a fe­gyelmezett munkára ter­mészetesen nemcsak a kü­lönböző prémiumrendszerek, az elérhető jövedelmek, vagy a szigorú technológi­ák ösztönöznek, hanem az a szomorú tény is, hogy a munkanélküliek száma az országban jelenleg megha­ladja a 180 ezret. Hazánkhoz hasonlóan, Finnország is évről évre igyekszik bővíteni nemzet­közi gazdasági kapcsolata­it. Elsősorban cellulózt, pa­pírt, nyersbőrt, fa- és bá­nyaipari gépeket exportál — a Recski Rézművek új vágataiban is finn gépek dolgoznak — és több mint 170-féle árut, terméket — elsősorban gyümölcsöt, hen­gerelt árut, alumínium ter­méket, fűszert, különböző fogyasztási cikkeket — im­portál. Az egykori őshaza, vagyis a rokonság, a finn—magyar üzleti kapcsolatokban is kölcsönös elsőséget, illetve előnyöket biztosít. Finnor­szág külkereskedelmi part­nerlistáján az első helyen a Szovjetunió, másodikon Svédország, harmadikon pedig a Német Szövetségi Köztársaság áll. Az utób­bi öt évben ugrásszerűen emelkedett a magyar—finn árucsere-forgalom is, érték­re az 1975-öshöz viszonyít­va duplájára nőtt és 1978­hozza gyümölcsét. Másrészt igazolja, hogy a hideghá­borús körök mesterkedései és rágalmazási hadjáratai közepette is a világ két legnagyobb hatalmának, a szocialista Szovjetuniónak és a tőkés Amerikai Egye­sült Államoknak a vezetői megtalálhatják a kölcsönös érdekeknek azt a kompro­misszumát, amely az egész világ békés jövőjéhez je­lentős hozzájárulás. Bizp- nyítja, hogy a legbonyolul­tabb katonai kérdésekben is sikerült szívós tárgyalá­sok közepette megtalálni az egyensúlyi arányokat. Ez­zel újabb tárgyalások és megállapodások előtt nyi­tottak utat. Harmadrészt a SALT—II. az enyhülés ed­digi fejlődésének a legna­gyobb eredménye, és éppen ezért jelentősen visszahat az enyhülési folyamatra, erősíti azt, növeli az élet- képességét és hatékonysá­gát. De ne felejtsük el, hogy a SALT—II. megállapodás még nem lépett életbe. Az Egyesült Államokban' ősszel kezdődik meg a ratifikálá­si vita a szenátusban. Az már a mai előcsatározások- ból is látható, hogy a le­szerelés ellenfelei, a fegy­verkezési verseny megszál­lottjai, — lényegében az emberiség ellenségei — nagy erőfeszítéseket tesznek a jóváhagyás megakadályo­zására. Ezek a körök va­lóban a tűzzel játszanak, amikor a saját és megbí­zóik profitjának biztosítá­sát tartják szem előtt a né­pek létét fenyegető hábo­rús veszély csökkentése he­lyett. Ezért még csak fenn­tartással állíthatjuk, hogy a SALT—II. aláírása újabb lökést adott az enyhülési folyamat továbbviteléhez. Az aláírás óriási eredmény, de a veszély még nem múlt el. Változatlanul létszük­séglet minden jóakaratú ember összefogása és aktív tevékenysége a fegyverke­ían már megközelítette a iOO millió dollárt. A már felsorolt import­áruk mellett igencsak meg­becsülésnek örvendenek Finnországban az Izzó vil­lanykörtéi és autólámpái, hét városban magyar gyárt­mányú turbinák fejlesztik az elektromos áramot, és a tavalyi ötezer kerékpárunk­nak akár a négyszeresét is megvennék az idén. 1979-ben 22 ezer hektó­liter bort — az egri bika­vért a tokaji aszúnál is jobban szeretik — vásárol­nak tőlünk, velünk együtt drukkolnak a jó almater­mésünkért is, mert Finnor­szágban a magyar almát az egyik legkeresettebb gyümölcsként tartják szá­mon. Tőkés ország lévén, ez meglátszik az árán is. Ta­valy például egy kiló ma­gyar jonatánálma négyszer többe került, mint egy ki­logramm banán. Térjünk vissza a finn- magyar kapcsolatokhoz. Szégyen ide, szégyen oda: a háromszáz tagú magyar delegáció tagjai se igen tudták, hogy a 28 éve ala­kult Finn—Magyar Baráti Társaság az Ady-centená- rium alkalmából műfordí­tó versenyt rendezett Hel­sinkiben, s az idén jelent meg finn nyelven Nagy László és Juhász Ferenc verseskötete, és Móra Fe­renc, Kardos G. György, Tamási Áron egy-egy köny­ve. A pori könyvtárban a „Bájos Magyarország” cím­mel rendezett kiállításon Németh László, Illyés Gyu­la, Déry Tibor, Szabó Mag­da, Mészöly Miklós, és Zi- lahy Lajos műveibe is bele­lapozhattunk. Finnországban meglepően sokan értik, illetve beszé­lik — természetesen külön­böző színvonalon — a sze­rintük is rendkívül nehe­zen tanulható magyar nyel­vet. Igaz ugyan, hogy ön­álló magyar szak egyetlen finn egyetemen sincs, de a turkud, a jyväskyläbeni és a helsinki egyetemen szer­vezett keretek között oktat­ják, ezenkívül a finn sza­kosoknak két és fél, a finnugor szakos egyete­mistáknak pedig négy fél­éven át kötelező nyelvünk tanulása. Koós József (Következik: < PÉLDÁT MUTATVA A VILÁGNAK) zési verseny megfékezése, a tényleges leszerelési meg­állapodások elérése és be­tartásának biztosítása ér­dekében. A biztonság, eddigi törté­nelmi tapasztalatok alapján, vagy erőre, vagy a biza­lomra — két- és többoldalú szerződésekre, megállapo­dásokra — felépített nem­zetközi rendszerre támasz­kodhat. Ez a nemzetközi rendszer még nem épült ki. Az eddig kialakult bizalom könnyen meginog, a fegy­verkezési verseny megaka­dályozása még kiegyensú­lyozatlan állapotban van: Az eddig elért eredmények, megállapodások bizonyos fokig korlátozzák, vagy sza­bályozzák, de nem állítot­ták még meg. A leszerelésért folytatott harcnak van programja, amely reális és a néptöme­gek harcos fellépésével, a szocialista országok diplo­máciai aktivitásával, a szo­ciáldemokrata vezetők őszinte együttműködésével, a polgári politikusok jó­zan, reális köreinek hozzá­járulásával megvalósítható. Ezt a leszerelési programot alkotják a Szovjetunió kez­deményezései, a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának budapesti ülésén kidolgozott javasla­tok, a Szocialista Interna- cionálé leszerelési bizott­ságának lépései és a külön­böző leszerelési tárgyalások témái. Van miért és — a SALT—II. aláírása is mu­tatja — lehet a siker re­ményében folytatni a har­cot, a következetes tárgya­lásokat. Rákos Imre 1 1979. július 8., vasárnap Félmillióba került a tandíj Megintették a mátraderecskei tsz-t

Next

/
Thumbnails
Contents