Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-07 / 157. szám
Egy dinamikus ágazat jövője Szeretjük a baromfihúst Beszélgetés Tobak Istvánnal, a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztje vezérigazgatójával Évi fejadagunk már meghaladta a 17 kilót, ' ennyi került ugyanis tavaly átlagosan baromfihúsból minden magyar állampolgár asztalára. És nemcsak a hazai piacot képes bőségesen ellátni a magyar mezőgazdaság, hanem termeléséből külföldre is nagy mennyiségű baromfi; csirke, liba, kacsa, pulyka jut. A nagyüzemi baromfi- termelés meghonosítása hazánkban a hatvanas évekre tehető, s a mezőgazdaság szocialista átszervezésével vette kezdetét a baromfi- ágazat dinamikus fejlődése. Ezt jelzi, hogy 1960-ban a mezőgazdasági termelők 26 900 tonna baromfit adtak el a feldolgozó üzemeknek, 1970-ben 135 ezer tonnát, tavaly pedig már több mint 270 ezer tonna baromfit dolgozhatott fel az állami és a szövetkezeti feldolgozóipar. A termelés növekedésével együtt fejlődhetett tehát hazánkban a baromfihús-fogyasztás és az export. így jutottunk el oda, hogy Magyarország 1977 végére a világ legnagyobb baromfiexportőrei közé került. A múlt esztendőben azonban sűrűn elhangzott a kérdés: mi van a baromfiágazattal, mi történt a baromfipiacon, miért csökkent a kereslet termékeink iránt? Egyáltalán milyen jövő elé néz a magyar baromfihústermelés és -feldolgozás? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tobak Istvánnal, a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztje vezér- igazgatójával. — A baromfiágazatot a legdinamikusabban fejlődő ágazatként tartottuk számon a legutóbbi másfél évtizedben. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a termelés rugalmasan alkalmazkodott a piacokhoz. Mi történt tavaly? — Való igaz, hogy mind a negyedik ötéves tervben, mind a mostani tervidőszak első két évében a baromfinevelés és a felvásárlás növekedése egybeesett az értékesítés lehetőségeinek a bővülésével — kezdte a beszélgetést Tobak István, majd így folytatta: — Ebben az időszakban a baromfiipar termékei iránt a kereslet rendkívül gyors ütemben nőtt. Ez pedig lehetővé tette a növekvő áru- mennyiség mind kedvezőbb áron történő értékesítését a külföldi piacokon. Az árualapok bővítését szolgálta a háztáji és a kisegítő gazdaságok növekvő árutermelése, amely a nagyüzemi termékeken kívül (csirke, pulyka, pecsenyekacsa, tojás, stb.), olyan termékek exportját is lehetővé tette, amelyeket a kisüzemekben gazdaságosan lehet előállítani. Ilyenek például a hízott liba, a libamáj, a liba- toll és pehely, a házinyúl, a galamb, stb. A kedvező piac, az .értékesítési lehetőség bővülése nyomán javult az export gazdaságossága, növekedtek dollárbevételeink. Mindezt tudni kell ahhoz, hogy világossá váljék, mi okozta a tavalyi nehézségeket. Az történt ugyanis, hogy a korábbi években igyekeztünk kihasználni a világpiaci konjuktúrát, s ennek megfelelően az ötödik ötéves terv első két évébert az előirányzottnál erőteljesebben növeltük a baromfihús-termelést és a -feldolgozást hazánkban. Ilyen helyzetben következett be, hogy a világpiacon *az 1977-ig tartó kereslet felfelé ívelő tendenciája megállt, s 1978- ban pedig- visszaesett. A kereslet csökkenésének okait elemezve a következő- állapítható meg: a legutóbbi évek konjunktúráját nemcsak mi igyekeztünk kihasználni, hanem a többi, hagyományos baromfi- termelő és exportáló ország is. Voltak olyan országok is, mint például Brazília, mely korábban baromfihúsból behozatalra szorult, viszont a legutóbbi években erőteljesen növelte baromfitermelését, s most már exportőrként jelentkezett a világpiacon. Ez a termelésfelfutás lényegesen dinamikusabb volt, mint a világ baromfifogyasztásának emelkedése. S ez nemcsak azzal járt, hogy nehezebbé vált az áru értékesítése, jelentékeny árcsökkenés is bekövetkezett. A tojSsértékesítésben hasonló nehézségekkel találtuk szembe magunkat. Igaz, hogy ez nem új keletű probléma. Ugyanis már korábban iá látható volt, hogy nem szabad a tojás exportját erőltetni, mer*- a piacon túlkínálat volt belőle, az árak alacsony szinten stagnáltak. — Mindez a mi exportunkat is súlytotta. Megnövekedtek a készletek, nehezebben értékesíthettük a baromfitermékeinket. s az árcsökkenés hátrányosan érintette bevételeinket. Milyen intézkedéseket tettek a termelési biztonság megerősítésére. piaci helyzetünk stabilizálására? — Már tavaly is lényeges. feladatunknak tartottuk. hogy a kiélezett helyzetben nehogy meglazuljanak kapcsolataink a mező- gazdasági termelőkkel. Világosan láttulj, hogy most még szorosabb együttműködésre van szükség a termelő és a feldolgozó vállalatok között, hogy rugalmasabban alkalmazkodhassunk a megváltozott körülményekhez. Sajnos, még így is előadódott itt-ott, hogy vállalataink pénzügyi nehézségekkel küzdve, késve fizettek az átvett baromfiért. Az idén azonban ez már nem fordult elő. Mindenesetre áz nyilvánvalóvá vált, hogy ma már — és a jövőben még inkább — az eddiginél is jóval nagyobb jelentőséget kap a baromfiágazatban a minőség, a szállítási pontosság, a termelés gazdaságosságának javítása. A termelőüzemmel éppen ezért idejében tisztáztuk: szó sincs a baromfi- termelés visszafejlesztéséről. Ezt jelzi egyébként * az is, hogy az állami baromfi- feldolgozó üzemek, valamint iparunk és a tsz-ek együttműködése révén létrejött három közös vállalat és a hernádi Március 15. Tsz feldolgozó üzemének idei felvásárlási előirányzata 270 ezer tonna vágóbaromfi. Ebből tehát egyértelműen ki derük hogy az idén körülbelül annyi baromfit vásárolunk fel, mint tavaly. Nem fejlődik vissza a termelés, de a növekedési ütem lelassul, s az ötödik ötéves tervben meghatározottak szerint alakítjuk a baromfifeldolgozást. Ezt indokolja egyébként a vágóbaromfi-termelés és a feldolgozó kapacitás összhangjának megteremtése és az értékesítés biztonsága is. Azok a nagyüzemek, amelyek eddig is gazdaságosan állították elő a baromfihúst, és a tojást, s képesek a magasabb követelményekhez igazodni, még nö- , vélhetik • is termelésüket. Viszont azok a gazdaságok, amelyek gazdaságtalanul állították elő a baromfihúst, vagy rendbe teszik termelésüket, vagy megszüntetik a baromfihústermelését. Ez nekik is érdekük. — Ezek szerint a szigorúbb piaci követelmények hatása érvényesül a termelésben. Mit tesznek a termelők érdekeltségének a javításáért? — Számításaink beváltak. A tavalyi feszültség az exportpiacokra az idei tavaszon már enyhült, kezd megnyugodni a piac, a kereslet élénkül. Ez azonban nem.’ jelenti azt, hogy minden terméket el lehet adni. A vevők továbbra is szigorúan ragaszkodnak a jó minőségű áruhoz, s ez az igény kiterjed a magát kínáló, ízléses, higiénikus csomagoláson kívül, a tetszetős színre, fejlettségre, hús-csont arányra és az egyedi súlyon kívül' az egyöntetűségre. A külföldi vevők igényeinek kielégítéséhez csirkéből 1,30—1,45, gyöngyösből 1.30—1,40, pulykából 4.20— 4,50, pecsenyelibából 4,20— 4,80, pecsenyekacsából 2,30 —2,45 kg súlyú vágóbaromfira lenne szükségünk. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az idén több intézkedést tettünk, illetve készítettünk elő. Súly szerint megosztott felvásárlási árat vezettünk be a pecsenyekacsa felvásárlásában. Előkészítjük az ‘eddiginél reálisabb — vágóvonalon történő — minősítést. Emellett szaporítani szeretnénk a gazdasági társulásokat, amelyek erősítenék a kétoldalú érdekeltséget. Természetesen leginkább az árak hatnak a termelésre. Határozott szándékunk, hogy a jövőben a felvásárlási árakkal még inkább kifejezésre juttassuk a piaci követelményeket; megfelelő ösztönző árat fizessünk a keresett, a piac által elismert, jó minőségű alapanyagért. Azt viszont, amelyiket kevésbé ismer el a piac, vagy gazdaságtalanul értékesíthető, ne támogassuk. Ilyen célból csökkentettük az idén a tojás felvásárlási árát darabonként 10 fillérrel, és csökkentettük a vágótyúk árát kilónként 15 forintra. Ennek révén csökkent a tojás felvásárlása az idén. Máius 15-ig például 351 millió tojást - vásároltunk fel. ez a tavalyi hasonló időszakhoz képest csaknem 16 százalékos csökkenést jelent. Vállalataink mintegy 500 mezőgazdasági nagyüzemmel és megközelítően 200 áfész- szel vannak szerződéses kapcsolatban. A szerződéses rendszer bevált. Szeretnénk azonban, ha a szerződéses kapcsolatokon túlmenően a baromfiipar és a mezőgazdasagi üzemek között még szorosabb, a termelés gazdaságosságát elősegítő együttműködés alakulna ki. Nekünk az az érdekünk, hogy a mező- gazdasági termelők megtalálják számításukat azokon a termékeken, amelyeket a vállalatunknak ' számtaniak. Csak így maradhat meg a magyar baromfiipar a világ legjobbjai között. Cs. F. Hulladék-e a hulladék- vas? Látogatóban egy hatvani vállalatnál Depók, a depókban öntvény- és acélhalmazok, éspedig katonás rendben, hogy gyorsan, zavarmentesen foly- ( hassék a rakodás az iparvágányon álló vagonokba. Itt markológépek könnyítik a munkát, a Hatvan környékéről összegyűlt, földarabolt, olvasztásra ismét alkalmas vashulladék továbbítását Ózdra. Diósgyőrbe, Salgótarjánba, a Dunai Vasműbe, amelyek létrehozták a Kohászati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalatot az 1950- es évek végén. — Milyen megfontolásból? — Menteni a menthetőt, valutát megtakarítani a népgazdaságnak — mondja Virág Nándor, a KOKÖV Heves megyei üzemének vezetője. — S hogy mennyire célirányos a munkánk, egyetlen összehasonlító adat tanúsítja, Míg 1960-ban alig hat-nyolc ezer tonnányi hulladékvasat hoztunk vissza a sírból, idei tervünk huszonnégyezer tonna. Ez nálunk forintra váltva ötvenmilliónak felel meg, de ha új készárunként számítjuk, értékben súrolja a negyed- milliárdot... A KOKÖV hatvani telepére gondosan szervezett gyűjtőmunka eredményeként fut be naponta 10—12 vagonnyi hulladékvas, mégpedig Seres Tibor csoportvezető jóvoltából. Ő értekezik a termel őszövetkezetekkei, állami gazdaságokkal, ipari üzemekkel az ott felgyülemlett fémhulladék dolgában, ő rendel a kijelölt körzetbe vagont, s ő állítja össze a tetthelyre kiutazó munkacsoportokat, amelyekben — munkásokkal együtt — teherautó, rakodógép éppen úgy található, mint kerekeken guruló lángvágó, hogy nyomban szállíthatóvá váljanak a nagyobb öntvények. acélszerkezetek. Van termelőszövetkezet, ahonnan egy alkalommal ötszáz tonnányi hulladék kikerül rossz, hasznavehetetlen traktor, munkagép alakjában. Most az ikladi műszergyárban, valamint a visontai külfejtésnél dolgoznak a hatvani üzem munkacsoportjai, s a több fordulóban érkező teherautókról hasznavehetetlen sínvas, acélforgács, kiérdemesült -esztergapad kerül a különböző rakteriile- tekre. Persze mindezt nem helyben készítik elő újraol- vasztásra, a jelentősebb hányad szelektálás ' után Miskolcra, Rákosra indul, ahol nagy teljesítményű törőgépek, ollók végzik a feldolgozást. Egyébként Seres Tibor gondja még az is, hogy költségkímélő módon, a hulladék „keletkezési” helyének közelében válasszon vasútállomást. Az évi ötvenmillió forintértékű hulladékfémet begyűjtő. olvasztásra előkészítő hatvani KOKÖV-üzem negyven munkását ma már öt különböző, típusú rakodógép tftsESufdsracspI ünnepségek megyénkben A 29. vasutasnap, híven a hagyományokhoz, a fővárosban és vidéken, egyaránt bővelkedik rendezvényekben. Elsőként a MÁV Vezérigazgatóságán az ünnep jegyében vezetői értekezletet tartottak, majd a MÁV Tisztképző Intézet ünnepélyes tanévzárójára került sor. Ezt követően a Nyugati-pályaudvar Utasellátó éttermében adták át a Kiváló vasutas és a Kiváló munkáért kitüntetéseket. Pénteken megyénk szolgálati helyein is megkezdődtek az ünnepségek. Az egri csomóponton Káli Ottó főtanácsos, állomásfőnök méltatta a vasutasok helytállását. A szolgálati hely dolgozói közül Kalina István, Muhel István, Zubor Károly, Bocsi Sándor és Halász József Kiváló dolgozó, Székács Já- nosné pedig ^Kiváló ifjú szakmunkás kitüntetésben részesült. Átadták a törzs- gárdajelvény különböző fokozatait és at ezzel járó anyagi elismerést. Összesen 130 dolgozó részesült jutalomban. Az évek óta élüzem szint fölött .dolgozó MÁV Villamos Vonalfelügyelőség füzesabonyi kirendeltségén Nagy István kirendeltségvezető tartott megemlékezést. A vasútvillamosítás veteránjai közé tartozó Sárkány Ferenc Kiváló dolgozó kitüntetésben részesült, Godó János pedig megkapta a törzsgárdajelvény arany fokozatát * Szikraeső napsütésben. Kondek Ferenc mintegy félvagonnyi fémhulladékot darabol naponta lángvágóval. (Fotó: Szabó Sándor) Szappan Mátyás, a rakodógép kezelője, a Gagarijj Hőerőműnél a „bevagonírozást” végzi és hét IFA teherkocsi szolgálja, amelyekből három az egri kirendeltségnek dolgozik. Itt másfél esztendeje szervezték meg a gyűjtőtelepet, ilyenformán kevés a ryunkások tapasztalata; gyakorlata, azonkívül igen kezdetlegesek a munkahelyi viszonyok. Az idei hat hónap tervteljesítményében emiatt mutatkozik nyolcszáz tonna mínusz, amit összesítésben a hatvaniak lendítettek pozitív irányba. Virág Nándor üzemvezető elmondotta viszont, hogy rövidesen fölszámolják ezt a gondot. Kedvező mederben halad egy új, konténeres műhelyépületekkel felszerelt telephely létesítésének ügye. Az egri tanácsvezetőkkel folytatott tárgyalás nyomán a tihaméri állomás közelébe kerül a kirendeltség, s még ebben az esztendőben össze is állítják a szükséges épületeket, depókat, garázsokat. Addig? Valamint az áttelepítés idején? Addig Hatvanban kell jobban hajtani, hogy üzemi szinten teljesíthessék a megállapított huszonnégyezer tonnás tervet. o Aggodalomra azonban nincs ok, ezt ismerkedésünk, barátkozásunk során leszűrhettük. Az üzem három — Fogaskerék, Vasvirág, Dis- sus — szocialista brigádba tömörült munkásai nemcsak szorosan vett napi feladatukkal birkóznak meg hónapról hónapra, hanem kommunista szombatok, társadalmi munkaakciók szervezésében, megvalósításában is jeleskednek. Így építettek saját erőből új szerelőcsarnokot, s teremtettek olyan munkahelyi rendet, amely messzire ellent mond az ócskavastelepekről kialakított véleményünknek. Kerültek továbbá példaképek, mint a ..kiváló dolgozó” címet elnyert Szappan Mátyás rako- dokezelő, vagy az üzem alapító tagjai között számontartott Szappan István, aki évek óta a baggerolásban tünteti ki magát. Ugyancsak hatékony erőként említik a Boldogra vivő út mellé telepített központban a néhány esztendeje toborzott KISZ-alapszervezetet, amely Papp István titkár irányításával segíti a különböző társadalmi megmozdulásokat. © Mindeközben az sem mindegy, hogy a KOKÖV hatvani üzemének hatókörébe tartozó gazdaságok, vállalatok mennyire veszik komolyan a fémhulladék hasznosítását. Hiába ugyanis a népgazdasági érdekből életre hívott közös vállalkozás, ha közömbösségbe . ütköznek szervezői, munkatársai. Nos, a korábbi évek tapasztalata nem egyértelmű. Megyénkben sokfelé lekezelték az ügyet. Utóbb, talán éppen az ösztönzők hatására, változott a helyzet. Már az ipartelepek jelzik a gyülemlű hulladékmennyiséget, sőt, igencsak elvégzik a szelektálást, ami az átvételt gyorsítja. Így jár el a selypi medence négy gyára, beleértve az apci Qualitált, így a Fi- nomszerelvénygyár egri, hevesi két gyáregysége, a gyöngyösi Egyesült Izzó, a visontai külfejtés és a hőerőmű. De sorolhatnánk több szomszédos megye vállalatát, amely ugyancsak Hatvanba szállít. S ami még papírra kívánkozik: a begyűjtésen, feldolgozáson kívül itt ha- szonvas-értékesítéssel is foglalkoznak. Dunaújváros, Ózd, Salgótarján, Diósgyőr rendszeresen juttat kerítésanyagot, lemezárut, csövet, profilvasat a város és. környéke jobb ellátására. Moldvay Győző MwMsM 1973. július 7-, szombat
