Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-06 / 156. szám
Minden ötödik állampolgár A kisközségek jövője Hetente egyszer felkerekedik az asszony a legközelebbi nagyközségbe vagy városba, s ott összevásárolja a legszükségesebbeket. Mivel hogy helyben nincs bolt, vagy éppenséggel tátog az ürességtől. Ha meg a gyereknek van komoly baja, 30—40 kilométert kell utazni, hogy szakorvos lássa. A kisközségek jövője, lakóinak életkörülményei az ország lakosságának csaknem 30 százalékát közvetlenül érintik. Azt is jelenti ez, hogy minden ötödik állampolgárunk nehezebben boldogul, mintha városban élne? A kérdésre választ S. Hegedűs Lászlótól, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárától kértem. — A tudományos vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a nagyabb lélekszámú településeken vagy azok egy-egy peremkerületében is kialakulhatnak szerényebb, rosz- szabb életfeltételek. Tehát önmagában az, hogy egy település mekkora, még nem határoz meg semmit Az a szemlélet viszont, hogy egy 500—600 lakosú falu eleve életképtelen, vagy szükségképpen ott alacsonyabb szintű az ellátás, hibás. Éppen ezért kisebb települések is lehetnek teljes értékűek. — Valójában milyen értékűek? — Az, hogy csökkentsük a fain és a város közötti különbséget, a felszabadulás óta legfőbb politikai céljaink egyike. A megvalósítás a villamosítással kezdődött, s már csaknem annak is egy évtizede, hogy közutat kapott s vele autóbusz-közlekedést minden 200 lakosnál többet számláló falu. Hasonlóan hatalmas a fejlődés az életszínvonalban. Történelmi tény, hogy falvainkban minden második ház 1945. után épült. Éppen most jártam a Felső-Tisza vidékén, mely valamikor a lgelmaradot- tabb területnek számított. Utoljára az államosítások idején töltöttem errefelé két hetet. A kontraszt óriási. Pedig ezen a vidéken a foglalkoztatottak több mint fele dolgozik a mezőgazdaságban, míg országosan ez az arány már csak 17 százalék. A legkisebb községet is öt-hat járat köti össze a székhelyközséggel és Nyíregyházával, egyszóval ezen a nagyon sima, csöndes tájon olyan szocialista fejlődés bontakozott ki a megyei vezetés szerető figyelmével, amit nem lehet megható- dottság nélkül szemlélni. — A szabolcsi példához nyilván számos hasonló felemlíthető. Mégsem mondhatjuk azt, hogy általánosságban felhőtlen a kistelepülések alapellátása. Mi lekét ennek az oka? — Az a szűkén értelmezett racionalista szemlélet, amely jó néhány falu ellátásában ma is érvényesül. Például azt mondták, hogy a bolt nem kifizetődő, hát » bezárták. Vagy: hozzuk el onnan az iskolát, szüntessük meg a könyvtárat. Ezek az intézkedések sok kárt okoztak, s így a kistelepülések jó része a magáraha- gyottság érzetével küzd. Éspedig azért, mert ezek a falvak cserébe, ellentételként nem kaptak semmit. A tanács, az iskola s alkalmasint az üzem székhelyközségbe' kerülése nem jelentheti a kis lélekszámú társközségek önállóságának, területi demokratizmusának a végét. Tehát ha csak azt nézzük, hogy mi a gazdaságos, abból könnyen kimaradhat az ember. Azt kell keresni, hogy az egyébként bevált központosulás mellett milyen módszerekkel tudjuk biztosítani az életszínvonalat, jó közhangulatot szavatoló feltételeket. Szűnjenek meg a ráfi- zetése% boltok, helyettük azonban minél gyorsabban épüljön ki a mozgóbolthálózat, amely a SZÖVOSZ és a népfront együttműködése révén jött létre. Hasonlóan jó kezdeményezés Borsod megyében a hozóm- viszem szolgálat, amelynek üzemeltetői különböző áfészek, ktsz-ek. Ez a fajta megoldás már kisfalvak esetében is rentábilissá teszi a legkülönfélébb lakossági szolgáltatás.. Vagy például: az Őrségben van egy .nagyon jó áfész, amely fölújította az egyik faluban a kocsmát, s így az jó értelmű kultúrközponttá vált, külön teremmel, némi sportolási lehetőséggel, s még egy kis kihelyezett könyvtárnak is szorítottak helyet, Olyanfajta központ alakult ki, ahol a falu népe össze tud jönni és jó hangulatban eltöltheti a szabad idejét. Hangsúlyozni kívánom, hogy faluhelyen is megteremthetők az urbánus feltételek s akkor még ott vannak az „ingyenes” szolgáltatások, mint a csend, a jó levegő, az egészségesebb környezet. — Ezekkel a kedvezményekkel önmagában még nem lehet maradásra késztetni az embereket... — Kétségtelenül-. Évente az öt nagyvárosba és a megyeszékhelyekre 60—70 ezer települ be. Lakással s egyéb állandó szolgáltatással történő ellátásuk jelentős. Számos megyében felismerték, hogy amennyiben a megyeszékhely olyan ütemben népesedik, mint az utóbbi 10—15 évben, úgy ez a tény a fejlesztési költségek zömét felemészti. Márpedig ha csakugyan magasabb szintű kulturális, oktatási, egészségügyi, kereskedebpi ellátást akarnak megteremteni, akkor oda kell hatni, hogy az emberek maradjanak a lakóhelyükön, a falvakban, nagyközségekben, közepes városokban. — Vagyis többet kell áldozni ezekre a településekre. A XI. kongresszus határozottan kimondta, hogy növelni kell a kisközségek fejlesztésére szánt összegeket. Növeltük-e? — Sajnos az arányok inkább romlottak mint javultak. Az ország lakosságának a felét tömörítő községek részesedési aránya csökkent valamelyest. Az elosztásnál a falvak, beleértve a székhelyközségeket is, a fejlesztési összegeknek csupán a 10 százalékát kapják. Éppen azért a VI. ötéves terv előkészítésénél mi nagyon határozottan azt az álláspontot képviseljük, hogy javuljanak az arányok. Ne pőjenek a különbségek, nem az állampolgárok életviszonyaiban, hanem a javak elosztásában, hiSzen egy nagyvárosban nem élnek sokkal jobban az emberek, mint falun — a nagyobb ráfordítás ellenire sem. Éspedig azért nem, mert a város fejlesztési összegeinek nagyobbik részét ari;a kénytelen fordítani, hogy a betelepülő embereket ellássa lakással, alapvető • szolgáltatásokkal. Így nem tudja azt a városias fejlesztést megvalósítani, amely feltétlenül szükséges lenne. Ezért nem épült például Budapesten sokáig színház, mozi, de még kórház sem. A legtöbb megyében az a helyzet, hogy az apró falvakban körülbelül annyian élnek, mint a megyeszékhelyen, tehát ott is kell nyújtani valamit. A falvak fejlesztése nem túlságosan sokba kerül, hogy mást ne mohdjak: a vezetékes víz megoldása nagyságrendileg olcsóbb, mint a városban. A fejlesztésnek a jelenlegi gazdasági helyzetben azonban elsősorban jelképesnek kellene lenni, vagyis, hogy minden községben minden évben történjen valami. Mi ezt a jelszót szeretnénk érvényesíteni. A kisebb települések lakossága sokkal többet tesz saját, erejéből, öntevékenyen pátriája fejlesztéséért. Az egy lakosra jutó társadalmi munka ösz- szege falun évente nem ritkán az 1500 forintot is eléri! A fejlesztés 50—80 százaléka így voltaképpen a lakosság közadakozásából vagy konkrét munkájából származik. — A meglehetősen pejoratív „falusi” titulus ma is erősen tartja magát. Mikor kerül végleg feledésbe? , —‘ Vannak, akik pejoratívnak tartják, vannak akik nem. Sőt: találkoztam olyanokkal, akik kifejezetten büszkék rá. Azonban az kétségtelenül a társadalom feladata, hogy a kistelepüléseken élő emberekben rejlő lehetőségeket feltárja, hiszen mondani sem kell, hogy ezek változatlanul igen' nagyok. Mert ma még bizony ahhoz, hogy falun valaki — ha nagyon tehetséges is — azzá legyen amire képes, tudóssá, mérnökké, államférfivá, még sok mindent kell tenni. Hiányoznak a tehetség- kutatásban azok a lelkes emberek, tanítók, akik valamikor „a nemzet napszámosai” voltak. Valahogy az a nagy csillagszórás, ami a fölszabadulás után volt, mikor kis falvakból számosán kerültek az ország szellemi és politikai vezető posztjaira, alábbhagyott, lelassult. — Gondolom, az alapellátás meglevő gondjainak, fogyatékosságainak orvoslása elindíthatja újfent azt a bizonyos csillagszórást. — Igen, de ehhez a falu sokkal több figyelmet, törődést kell, hogy kapjon. Kertész Péter Nem hiánycikk már A lakosság bútorellátása a KNEB-vizsgálat tükrében A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság szakértői, társadalmi munkatársai a korábbi vizsgálatokat követően a közelmúltban ismét fölmérték a bútorellátás helyzetét. Hat és fél esztendő változásait regisztrálták, mérlegel ve-elemezve: volt-e foganatja korábbi javaslataiknak s az idevágó rendeleteknek. Megállapították, hogy a bútor 1975-től nem hiánycikk. Nőtt is a forgalom, 1977-ben már 25,5 százalékkal nagyobb mennyiséget adtak el belőle, mint 1972- ben. Az eladott bútorok értéke pedig 65,3 százalékkal volt nagyobb, meghaladván a 8 milliárd forintot. Bár e növekedésben része van az árak alakulásának is, elsősorban azt- jelzi, hogy a vásárlói igény is változott: a tetszetősebb, értékesebb darabokat, garnitúrákat keresi a vásárló, a különböző stílbútorokból és rusztikus bútorokból nincs is elegendő. Bizonyos javulás mutatkozik ugyan, de továbbra sem megfelelő az összeszerelhető és sokoldalúan variálható bútorok aránya. Ami kedvező: nagyobb választékot kínál a kereskedelem — néhány importtétellel is gazdagítva a listát — a gyermekbútorokból. Lassú javulás tapasztalható a bútorok minőségében, erről tanúskodnak a minőség- ellenőrző szervek, intézetek vizsgálatai. A KERMI félévenként más-más megyében ellenőrizte a bútorok minőségét nagyító alá véve azt is, hogy a csomagolás, a szállítás és a belső árumozgatás során milyen rongálódásnak van kitéve a bútor. A vizsgálatba bevont kiskereskedelmi vállalatok és fogyasztási szö_ vetkezetek kimutatásai szerint a raktárba, boltba érkezett minőséghibás bútorok értéke a bútorforgalom értékének 4,5 százaléka, s ez többnyire nem a hanyag gyári munka következménye, hiszen ott csökken a selejtes áru aránya, nő viszont a szállítás alkalmával megsérült bútoroké. Felgyorsult a gyártmányfejlesztés Az új — egy-két éve gyártott — termékek részesedése a teljes termelési értékből csaknem egyharmados. Az eltérés persze meglehető, sen nagy a különböző gyárak között. .A. Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál és a Cardo Bútorgyárban a termelés 71, illetve 60 százaléka régebbi típus, a Zala és a Székesfehérvári Bútorgyárban viszont fél évtizednél régebben konstruált bútort nem gyártanak. Rávilágított a vizsgáját arra is, hogy a minta utáni előjegyzéses vásárlás elterjedését hátráltatja, hogy az iparban és a kereskedelemben is kevés a raktár. Ezért csupán egy tizedét értékesítik minta után a bútoroknak, jórészt a DOMUS- áruházakban. Egyébként a DOMUS-prog'ram keretében eddig kilenc lakberendezési áruház épült, s máris négy újabbat építenek. A bútorellátás helyzetképét mérlegelve a KNEB javasolta az illetékes minisztereknek, hogy dolgozzanak ki sokoldalúan összehangolt intézkedési tervet a feltárt hibák megszüntetésére. Az egyik legsürgetőbb, legfontosabb feladat: gördülékekenyebbé, gyorsabbá, kíméletesebbé tenni a bútorszállítást Aligha hunyhatunk szemet afölött, hogy a nem csekély munkával, gonddal előállított termék, főként a szakszerűtlen vasúti szállítás során értékét veszítve, tönk- remenjen. Ezért szórgalmaz- zák a népi ellenőrök, hogy az illetékesek mielőbb mérjék föl a korszerű csomagolás és szállítás eszköz, és költségigényét, növeljék a fuvarozók érdekeltségét, szerezzenek be korszerű gépeket, berendezéseket a rakodáshoz. (MTI) Jó termésre van kilátás Országos dinnyevásárlási ankét Egerben Megjelent az idei első sárga- és görögdinnye ,me- . gyénk, valamint a főváros piacain. Hevesről és Csány- ból érkeztek az első szállítmányok, onnan, ahol a legnagyobb múltja van a termelésnek. Nem csoda tehát, hogy ez adta a mottóját annak az országos tanácskozásnak, amelyet csütörtökön délelőtt rendeztek Egerben, a ZÖLDÉRT Vállalatnál. A Szövetkezeti Zöldség- és Gyümölcskereskedelmi Központ meghívására 12 megyéből és a fővárosból jöttek el a ZÖLDÉRT-vállalatok áruforgalmi vezetői, hogy megbeszéljék, milyen egységes alapelveket fogadjanak el a dinnye felvásárlási . és fogyasztói árának meghatározásánál. Kiss István, a ZÖLDKER főosztályvezetője tartott megnyitót, majd Sárdi János osztályvezető beszélt a zöldpaprika, a paradicsom, valamint különös tekintettel a sárga- és görögdinnye-termelés helyzetéről, a várható felvásárlásról és az áru elhelyezéséről. Elmondta, hogy országosan dinnyéből jó termésre van kilátás. Ezért Egy csuvas kitüntetés és gazdája (Fotó: Perl Márton) P iros mappában , orosz és magyar nyelvű okmány. Arról szól, hogy a két testvérterület — a Csuvas ASZSZK és Heves megye — között kialakult, kulturális kapcsolatok szélesítésében és fejlesztésében a közös tudományos és kulturális nanok alkalmából díszoklevéllel tüntették ki dr. Csiffáry Gergelyt, az egri vármúzeum igazgatóhelyetteséi. Csiffiry- nc Schwalm Edit muzeológust és Csont István grafikusművészt. Aláírás: 'Az SZKP Csuvas Területi Bizottsága és a Csuvas ASZSZK MinisztertanáA fiatal történész-muzeológussal beszélgetünk munkahelyén, az egri várban. Valóban fiatal: harmincegy esztendős, de már meglehetősen szép tudományos eredményeket vallhat magáénak. Debrecenben végezte el az egyetemet történelem— földrajz szakon, majd 1972- ben hazajött —, hiszen itt született — Egerben. Az idén doktorált, s hivatalos minősítése: történész-muzeológus. t — Mi volt a disszertáció témája? — A. legújabb kori bányászat történetét dolgoztam fel. s, ehhez az anyagot főképpen az Egercsehi Szénbányánál gyűjtöttem. Itt jegyezzük meg, hogy adatfeltáró, érdekes tudományos munkájáért megkapta a Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Több más tanulmánya mellett ez a munkája is megjelent, mások most vannak sajtó alatt. — Amikor ide kerültem, az új és a legújabb kor kutatása nem volt különösebben népszerű a muzeológusok között — mondja dr. Csiffáry Gergely. — A magam részéről „ráálltam” a Heves megyei ipar és a munkásmozgalom történetére. Izgalmas, és még. alapvetően szűz terület. Még vannak élő tanúk, rengeteg dokumentumot is sikerült szerezni, s gondolom, akad még bőven. S ide tartozik a jelenkor kutatása is; a fel- szabadulás utáni időszak. Amikor elkezdtem a munkát, mindössze valami hétezer darabból állt a gyűjtemény, ma már ennek körülbelül a tízszerese áll rendelkezésre. — Gondolom, a csuvasiai kiállítás sem volt független ezektől a területektől... — A Magyar Tanácsköztársaság hatvanéves jubileuma alkalmából rendezték meg Csebokszáriban a közös tudományos és kulturális napokat, erre vitt két kiállításra való anyagot a múzeum. A néprajzi anyagot a feleségem. Schwalm Edit, a .Mindenkihez!” címmel a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság történetéről (országos és Heves megyei) jómagam állítottam össze az anyagot, a rendezésben pedig Csont István grafikusművész segített nekünk.' Nem volt könnyű munka, az előkészületekre alig egy hónap állt rendelkezésre, nem beszélve arról, hogy a legterjedelmesebbtől a legapróbb szövegig, dokumentum-aláírásokig mindent le kellett fordítani oroszra. De hát — sikerült, s ez a lényeg. Azt hiszem, erről ékesszólóan beszél a magas kitüntetés, amit — mondanom sem kell — ' igen jó érzéssel vettünk át. S gondolom, ez nemcsak nekünk szólt, hiszen a két terület ilyetén kapcsolatainak ápolásában igen sokan végeztek és végeznek hasznos munkát. — Mi foglalkoztatja most a történészt? — Jelenleg a fő témám az Egri Dohánygyár történetének feldolgozása. S természetesen gyűjteni minden fellelhető emléket, dokumentumot, amelyek segítenek szű- kebb hazánk legújabb kori történetét felderíteni, rendszerezni. Van társadalmi munkája is a fiatal történésznek: munkásőr, s tagja többek között a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága honismereti és helytörténeti albizottságának is. Mit mondhatunk még ezek után? Várjuk a folytatást, hiszen a tudományos gyűjtő- és feldolgozó munka eredményére érthetően mindenki kíváncsi! Kátai Gábor meghatározó a soron következő exportfeladatok teljesítése és a lakosság folyamatos ellátása a közkedvelt gyümölcsből. Ennek nélkülözhetetlen feltétele a piackutatások további kiszélesítése, valamint dinnyevásárok szervezése. A tájékoztató után a megyei vállalatok áruforgalmi vezetői mondták el véleményüket, közöttük Kiss József, a ZÖLDÉRT igazgató- helyettese is. Beszámolt az ország legnagyobb dinnyetermelő megyéjéből a gazdaságok tevékenységéről, a várható terméskilátásokról és a felvásárlás megszervezéséről. Fokozott közúti ellenőrzések A balesetek megelőzése, a közlekedési fegyelem szilárdítása érdekében a rendőrség júliusban fokozott közúti ellenőrzést tart. A fővárosra és az ország valameny- nyi megyéjére kiterjedő ellenőrzésben részt vesznek a KPM Autófelügyelet, a Volán Tröszt ellenőrei, a megyei közlekedésbiztonsági tanácsok aktivistái és az ön- kéntes rendőrök is. Az akció célja a forgalom segítésén túl a közúti közlekedés biztonságát súlyosan veszélyeztető szabálysértések — ittas vezetés, gyorshajtás -1— felderítése, a járművek műszaki állapotának és világítóberendezéseinek ellenőrzése. Megkülönböztetett figyelemmel kísérik az áthaladási elsőbbségre, az előzésre és kanyarodásra, valamint a párhuzamos közlekedésre vonatkozó szabályok megtartását s ellenőrzi:: az úti- és menetokmányok érvényességét is. 1979. július 6„ centek
