Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-31 / 177. szám

Irányítás és es népfrontmozgalom A népfront mozgalmi jel­lege nem zárja ki, sőt ellen­kezőleg feltételezi a tervsze­rű, tudatos irányító munkát. Éppen ezért az irányítás kér­dései mindig kiemelt helyet foglaltak el mozgalmi mun­kánkban, s különösen így van ez az elmúlt évektől, a népfront szervezeti felépíté­sében bekövetkezett változá­sok óta. A változás lényege az, hogy a választott testületek négyszintű (országos, me­gyei, járási, helyi) rendsze­rét — a járási bizottságok megszűnésével — három­szintű váltotta fel. Ennek szükségszerű kö­vetkezménye, hogy egyrészt megnövekedett a helyi nép­fronttestületek önállósága, felelőssége, másrészt, hogy a megye közvetlen kapcsolat­ba került a helyi népfront­bizottságokkal. A megyei népfrontbizott­ság közvetlen irányító te­vékenysége 118 helyi nép­frontbizottságra terjed ki. A 26 körzeti bizottság irányítá­sát az illetékes városi és nagyközségi bizottságok vég­zik. A városi népfrontbizott­ságok kisugárzó hatása a vonzáskörzetükbe tartozó he­lyi népfrontbizottságok kö­zül a közigazgatási értelem­ben vett város környéki köz­ségekre az erőteljesebb. Kommunista tanácskozások A helyi népfrontbizottsá­gok irányításának főbb ta­pasztalatait a múlt évben a megyei elnökség, ez évben pedig a megyei párt-végre­hajtóbizottság összegezte. A közelmúltban került sor a mozgalomban dolgozó, kom­munisták megyei aktívájának megszervezésére, amelyet még ebben az évben követ­nek a járási szintű hasonló tanácskozások. Miben sommázható e fon­tos fórumok, tanácskozások a népfront — benne az irá­nyító — munkát értékelő megállapításai? Az irányítás új rendje bevált, főbb elvei érvényre jutnak a megyében. Áz irányítási rendszer meg­értésre és egyetértésre ta­lált mozgalmon belül és kí­vül egyaránt. A népfront, a i párt-, az állami és társadal- | mi szervek — s ami igen 1 lényeges — a közvélemény által is ismert és egyre in­kább elismert mozgalommá válik a megyében. Az elért eredményekhez hozzájárult az is, hogy a népfront me­gyei vezetése az irányító­szervező munkát komplexen értelmezi és alkalmazza a munka folyamatéban. A teljesség igénye nélkül szeretnék utalni az irányítás általunk hasznosnak és ered­ményesnek tartott néhány módszerére, eszközére. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a megyei elnökség ajánlásai az irányító párt- szervek és -szervezetek el­várásai jól orientálják a he­lyi népi ronttestüíetek tevé­kenységét. A napirendre tű­zött témák többségében idő­szerűek, a népfrontfórumok tartalmilag gazdagabbak, el­sősorban a városokban és a nagyközségekben. Felméréseink szerint a községek 10—15 százaléká­ban — általában a kis- és társközségekben — a testüle­ti munka azonban még nem rendszeres, a koordinációs bizottságok munkája is he­lyenként elmarad a követel­ményektől. Ma még az irá­nyítás — akaratunk éllené­re — a szükségesnél megye- centrikusabb. A jövőben ar­ra törekszünk, hogy a me­gyei ajánlások mellett a helyi népfrontmunkában az eddi­ginél jobban vegyék figye­lembe a valóságos lakóterü­leti igényeket. Ügy ítéljük meg, hogy a helyi népfront­vezetők megyei tájékoztatá­sának rendszere kialakult és eredményes. Évenként négy alkalommal megszerveztük a községi népfrontvezetők já­rási szintű tanácskozásait, összevont megyei továbbkép­zését és a szakszervezetek­kel közösen a népfrontban dolgozó munkás tisztségvise­lők kéthetes tanfolymát. Ezek jó lehetőséget biztosítanak a kölcsönös információcseré­nek, a problémák megbeszé­lésének s élő kapcsolatot je­lentenek az irányító nép­frontszervek és a helyi tes­tületek között. Hasznos, de, még nem rendszeres — a jö­vőben azzá kívánjuk tenni — a népfrontvezetők, tanács­elnökök, párttitkárok járási szintű együttes tanácskozása. A népfront megyei bizottsá­ga és elnöksége rendszere­sen értékeli a városi és a községi népfronttestületek munkáját. Az elmúlt idő­szakban nyolc alkalommal számoltak be a megyei tes­tületek előtt a helyi nép­frontbizottságok. A közel­múltban Pétervására a ta­nács—népfront együttműkö­dés tapasztalatairól Gyön­gyös város pedig a város­körzeteket irányító munkájá­ról adott tájékoztatást. Felmérések Az irányító munka hasz­nos módszere a helyi nép­frontbizottságok, illetve a mozgalom főbb területeivel kapcsolatban végzett felmé­rések. Az elmúlt években a me­gyei testületi tagok, munka- bizottságok, aktívák felkéré­sével hét alkalommal készí­tettünk nagyobb jelentőségű összegezést a megyében. Pél­dául a gyesen levők, a fiatal szakmunkásnők munkába ál­lásának helyzetéről, a köz­életben tevékenykedő ci­gánydolgozók megbecsülésé­ről. A helyi népfroptbizott- ságokkal való közvetlen kap­csolatunkat — s egyáltalán az irányító munkát — jól segíti a mozgalom aktíva- hálózata. Jelenleg a községi népfrontbizottságok mintegy 80 százalékának van közvetlen patronálója. Munkájuk nem gyámkodó jellegű. Részt vesz­nek, a testületi üléseken, elő­adásokat tartanak, vitákat vezetnek. Gondot jelent, hogy az ak­tívák egy része társadalmi munkával túlterhelt. Eseten­ként a patronált népfrontbi- zotságotk sem igénylik segít­ségüket. A helyi népfrontbi­zottságok megyei irányításá­nak új rendjében megítélé­sünk szerint alapvető kérdés a népfront megyei politikai apparátusának, tisztségvise­lőinek és a járási szervek, s ezen belül is elsősorban a pártszervek közötti kapcsolat alakulása. Ügy ítéljük még, hogy ezek elvszerűek és ered­ményesek. Amiben előbbre kell lépnünk, az a rendsze­resség. Az áttérés nem volt prob­lémamentes : bizonytalanság, kétkedés, egyaránt tapasztal­ható volt a kezdeti időszak­ban. Egyes járási szervek sokáig nem értették, s több­ször kritikusan szóvá tették a népfrontbizottágok — mint partnerek — hiányát. Az el­lentmondás feloldása szem­léletbeli változást igényelt, s a megyei népfront és a járá­si — elsősorban a párt — szervek közvetlen kapcsola­tának erősítését kívánta meg. Ennek megfelelően a megyei politikai munkatársak — reszortmegbízatásuk mel­lett — egy-egy járás, vagy város területi felelősei is. Szükség szerint konzultálnak a területileg illetékes párt­szervekkel. tanácsi és tö­megszervezetekkel, szerve­zik a járási szintű közös ren­dezvényeket, s képviselik azo­kon a megyei bizottságot. Eszközök, módszerek A községi népfrontmunkát segítik a függetlenített váro­si és nagyközségi titkárok is. Egyrészt, esetenként megyei megbízás alapján járnak el, másrészt a községek kérésé­re adnak tanácsokat, javas­latokat, segítik előadókkal a helyi népfrontbizottságokat. Az irányító munka e terü­letén még sok a kihaszná­latlan lehetőség. A tapasztalatokat sommáz­va megállapítható: az irá­nyító munkában a megyei el­nökség által kimunkált el­vek és módszerek érvénye­sülnek. A helyi népfrontbi­zottságok egyre inkább ön­állóan döntenek feladataik­ról, a végrehajtás módsze­reiről, eszközeiről. Irányító munkánk nem mentes a gondoktól, a prob­lémáktól, s több területen még nem használtuk ki le­hetőségeinket. Javítani kell és lehet például az alulról felfelé áramló információk tartalmát, s egyáltalán infor­mációs rendszerünket. Az irányítás .folyamat, ezért soha nem lehet — és szabad — lezártnak tekinte­ni, az eszközöket, módszere­ket mindig hozzá kell igazí­tani a társadalmi fejlődés szabta követelményekhez, az adott terület sajátos viszo­nyaihoz. Ezt tette megyei el­nökségünk, amikor a tapasz­talatok kritikus elemzése alapján megszabta a nép­front — benne az irányító — munka jövőbeni tenniva­lóit. Fóti Jenő, a Hazafias Népfront Heves megyei ' . Bizottságának titkára Táska* írógépek Duna­újvárosból Hosszú távú kooperációs szerződés alapján a MOM dunaújvárosi gyárában meg­kezdték a nyugatnémet Triumph cég számára a „Gabriella” nevű táskaírógé­pek sorozatgyártását. Az üzemben évente ötvenezer darab táskaírógépet és to­vábbi százötvenezer író­gépalkatrészt gyártanak. A képen: Barta Mihályné a sorváltókart szereli helyére. (MTI Fotó—Cser István fel­vétele — KS) Milliók - újításból Országos és helyi sikerekről a Volánnál Újítási negyedévre készül­nek a Volán 4, számú Vál­lalatnál. — Augusztus elsejétől ok­tóber végéig tart majd a verseny — magyarázza Ke' menes Jenő, a műszaki fej­lesztési és beruházási osztály vezetője —- s reméljük: megint eredményes lesz. A vetélkedő ugyanis már ha­gyományos nálunk is, s min­den esztendőben serkentőleg hatott a mozgalomra! Az al­kotókedv természetesen nem szorul e viszonylag szűk korlátok közé, a javaslatok folyamatosan érkeznek már hosszú idő óta. Olyan az ér­deklődés, hogy tavaly pél­dául, éves eredményeinkkel, harmadikok lettünk a tröszti versengésben. — Kik újítanak, kiknek a jelentkezésére számítanak a következő hónapokban? — érdeklődöm a szakelőadónál, Márkus Gyulánénál. — A javaslattévők túlnyo­mó része, talán nyolcvan százaléka munkás, s többnyi­re szocialista brigádban dol­gozik — válaszolja a fiatal- asszony. — Jó ideje azonban, amióta módot adtak arra, hogy a műszakiak, a „pro­fik” is szóhoz jussanak, az újítás ne számítson munka­köri kötelességüknek, számos technikus, mérnök neve ke­rül még a naplónkba. — A brigádoknál éves vál­lalás is az újítás. így ma már félezernél nagyobb a számuk az „ötletmesterek­nek” és évente két'három­Nem tanulnak a figyelmeztetésből! Szabálytalanul foglalkoztatják a fiatalkorúakat Az elmúlt hetekben foly­tatódtak a munkavédelmi el­lenőrzések a vakációzó diá­kokat foglalkoztató megyei üzemekben. A korábbi szem­lék kedvezőtlen tapasztalatai — sajnos — nem változtak. Mint az SZMT illetékes osz­tályán tájékozódtunk: jó né­hány munkahelyen ma sem ismerik, vagy legalábbis nem tartják be az előírt rendele­teket, a fiatalkorúnkra vo­natkozó szabályokat. Gyako­ri például, hogy 14 év alatti gyerekeket alkalmaztak a különböző feladatokra. Ilyen esettel találkozott a munka­védelmi főfelügyelő az egri AFIT-nál, áfésznél, az I. számú' kenyérgyárnál, a gyöngyösi városgondozási vállalatnál. Ugyanekkor . az Eger és Vidéke Körzeti Ál­talános Fogyasztási és Érté­kesítési Szövetkezetnél meg­feledkeztek a fiatalok köílr- lező orvosi vizsgálatairól, 'a Heves megyei Sütő- és Édes­ipari Vállalatnál pedig a munka- illetve védőruhák biztosításáról is. S a Hevesi Állami Gazdaságban sem találtak mindent rendben! A rendellenességek miatt a szakszervezet figyelmeztet­te a munkahelyi vezetőket, fegyelmi, szabálysértési el­járás lefolytatását kezdemé­nyezte. Eredményes kombájnakció Nem lesz fennakadás az őszi yépe’láiásisan Befejeződött a gabonaara­tás, a földekről elvonultak a kombájnok és megyeszerte átadták helyüket a tarló­hántást végző traktoroknak. Az üzemekben mindenütt készülődnek az újabb nagy erőpróbára, az őszi betaka­rításra. A nyári hetekben a Heves megyei AGROKER Vállalat kedvezményes kombájn vá­sárlási akciót hirdetett az üzemeknek, SZK—5-ös szov­jet gyártmányú arató-cséplő gépek beszerzésére. Mint Bánfi Sándor igazgatóhelyet­testől megtudtuk, az akció jól sikerült és a közös gaz­daságok, élve a lehetőséggel 24 kombájnt vásároltak. En nek előnye az volt, hogi csupán tízezer forintot kel lett fizetniük a gazdaságok nak, a többit pedig,a jövőév augusztus végéig ■ kell ki­egyenlíteniük. A szovjet kombájnok mel- ■ lett húsz NDK gyártmányú E—516-os arató-cséplő gépet is eladtak, amelyek jól segí­tették a gabonaaratást. A vállalat felkészült az őszi munkákra is, így további le­hetőséget biztosít kombájnok és adapterek vásárlására. Ezeken kívül kombi nátorok, tárcsák, ekék és nehéztrak­torok is a vásárlók rendel­kezésére állnak, közöttük az újabb szovjet K—701-es. A nyári aratási ügyelet jó tapasztalatokkal zárult, kü­lönösebb fennakadás nem volt az alkatrészellátásban, ezért az AGROKER az őszi betakarítására is szervez al­katrésze gyei etet. millió forint a megvalósított javaslatok eredménye. Ta­valy, hogy csak a legutóbbi Időknél maradjunk, 171 újí­tás érkezett hozzám, közülük 101'et tudtunk hasznosítani, s a kalkulálható 18 is 2 924 000 forintot ért! Az idén pedig a mai napig kilenc- venegy bejegyzést tettem az elmúlt évi ötvenkilenccel szemben, ami jó folytatást ígér. Nos, gondolom, az ismerős nevek közül megint jó né- hánnyal találkozom a ver­senyen S valószínűleg újak is lesznek, hiszen a többiek számára sem közömbös az efféle szereplés. Mert a ve­télkedőnek — nem árulok el ezzel titkot — külön díjai is vannak! Az újítási naplót tekintve, minden bizonnyal indulnak hát ismét az egri Dobó Ist­ván szocialista brigád tagjai is. — Hogy indulunk-e a versenyen? — kérdezi és fe­leli egyszerre Simon Mihály, az arany fokozatú csapat ve­zetője, a vállalat ipari üze­mében. — Nélkülünk talán már meg sem tartanák! No. . persze, a legkevésbé sem szeretném, ha az dicsekvés­nek tűnne. Csak az az igaz­ság, hogy a társaságban meglehetősen régi keletű az ilyenfajta fejtörés, jómagam is még 1973'ban adtam be az első újítást. Két éve máso­dikok lettünk a cégnél, leg­utóbb pedig az elsők, ami már önmagában is kötelez bennünket arra, hogy újból jelentkezzünk. Meg aztán „jönnénk” enélkül is, miu­tán rrtindennapi munkánk kerül-fordul rákényszerít bennünket, hogy kitaláljunk valami okosat. Gyakori az anyag-, az alkatrészhiány, s mindazt, ami a gépkocsik javításához szükséges, lehe­tőségeinken belül kell elő­teremtenünk. — Feltétlenül megéri a fáradozást, mert a vállalat, a brigád, a brigádtag egyaránt jól jár. Tulajdonképpen ebből gya~ rapszik a csapatkassza. az újításokból számíthatunk lé­nyegesebb „mellékesre” is. Nekem például a legsikere­sebb évemben, hetvenhatban, tízezer forintom összejött. kezdettől fogva pedig leg­alább tizenöt. Míg a közös­ben 20—25 ezer is egybe­gyűlt! Csak így engedhetjük meg magunknak a már meg­szokott közös kiránduláso­kat, összejöveteleket, szín­házlátogatásokat. így tudjuk anyagilag is támogatni pél­dául az egri V, számú álta­lános iskolát, vagy éppenség-» gél két nyugdíjasunkat. Ugyanekkor — s ez sem utolsó! —, amíg kifundálunk valamit, meghosszabbítjuk egy-egy alkatrész, fődarab élettartamát, vagy olykor egész hónapos fáradozással elkészítünk egy próbanadot. szakmailag is feltétlenül fej­lődünk A témának nemegy­szer utána kell járni, a meg­oldáshoz szükségünk van a szakirodalom tanulmányo­zására, az egymás közti esz­mecserére, ami nem múlhat el nyomtalanul. Többünkben az újítás keltett érdeklődést a szakközépiskola iránt is! Mint a műhelyben kiderül: nemcsak a Dobó Istvánról elnevezett kis együttes újít. hanem másokban is lobog a kedv. Újító a termelésirá­nyító főnök, Aradi Tamás is. Mi több: arany fokozatú, ki­váló újító! A műhelyfőnök szerényen hárítja el a gratulációt, s gyorsan elsorol még néhány nevet. — Négyünknek van arany fokozata a vállalatnál, nyolc ezüstöt, s tizennégy bronz kitüntetést is örzünk, Gazsó Imre pedig egyenesen a köz­lekedés kiváló újítója. Úgy­hogy akár már klubot is alakíthatnánk az érmesekkel — bondja mosolyogva. — Mi kell az újítók ara­nyához? — 'kérdem a főnö­köt. — Negyvenezer forint összegben kifizetett díj után kaptam a kitüntetést. Ösz- szesen 108 újításban van ré­szem. S amelyik javaslatért a legtöbbet, 16 ezer forintot kaptam:' a népgazdaságnak 280 ezer forintos megtakarí­tást hozott... Az újításokról beszélgetve, többször emlegetik a nép­gazdaságot. S ahogyan kitű­nik, kétszeresen okuk van erre. Egyrészt, mert ez a vál­lalat is része a népgazda­ságnak, másrészt pedig az itt született javaslatok közül többet még jó néhány he' lyen hasznosítanak. A tapasztalatcserére alkalmas elképzeléseket, il­letve ezek felhasználását kü­lön pontozzák a tröszti ver­senyben. Így Egerben, Gyön­gyösön, vagy Hatvanban s az ország más szolgálati he­lyén, általánosan elfogadható megoldásokra is törekszenek. Nem tagadják: elégedettek a sikerekkel. Ám gondokról is beszélnek. Csökkent ugyan az újítások átlagos elbírálási ideje, de amihez külső szak- vélemények szükségesek, jobb ha az ember hozzá sem fog — mondják. — Mert, vagy nem győzi kivárni, amíg pont kerül az ügy vé­gére, vagy pedig legtöbbször eleve az elutasítás vár a próbálkozóra. Aztán, kedve' zőtlen tapasztalat például az is, hogy a vállalat fő tevé­kenységének területéről, a fuvarozásból, alig érkezik ja­vaslat. Mindezek nélkül,, vitatha­tatlanul még jobb lenne a helyzet — vallják. — Sokkal eredményesebb lenne a moz­galom ennél a vállalatnál is! Gyóni Gyula 1973. július 31., kedd 1

Next

/
Thumbnails
Contents