Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-31 / 177. szám
(Fotó: Szántó György) szemet néző ellenséget, hogy erősebbek vagyunk. A kora hajnali időpont oka: aláhúzzák csapataink éberségét, hogy milyen korán kelnek.” A kalauz hozzátette, hogy a túloldaliaknak is hasonló a módszerük: ugyanilyen zajjal ők is felhívják a figyelmet csapataik erősségére, csupán az a különbség, hogy ők az éjszakai órákat választják. Tehát az éj leple alatt sem szunnyad az éberségük. (Egyébként a határmenti város ' teljesen elnéptelenedett, s ott csak a süketnémák maradtak, s a laktanyába is külön süket- néma-zászlóaljakat vezényeltek.) B. a következő állomáson leszállt a vonatról; ilyen körülmények között a pókokra nem lehetett számítani. Egyre makacsabb dijhvel üldözte kitűzött célját, de kénytelen volt lassan belátni, hogy nem fog sikerülni az oly szépen kigondolt pályamunka. Ugyanis képtelen volt egy hétre szabad ágyút találni az országban. Vagy lőttek velük, vagy gépkocsik hátuljára kötve rohangáltak valamilyen meg nem nevezhető célpont felé. Pedig néhányszor csak egy hajszálon múlott a siker, például mikor sikerült egy szép darabot megkaparintania. (Az x.-i ezred tisztjeitől annyi pénzt elnyert pókeren, hogy három évi zsoldjukból sem futotta volna, s hogy a tiszti becsületen ne essen folt, B. kérésére — aki csak erre várt — egy ágyút kénytelenek voltak eladni.) Sajnos, a kikézbesítés napján épp nem volt otthon, s a házmester meg visszavitette, mert amikor a katonák - betolták az udvarra, a csöve kivert a második emeleten két ablakot. (Folytatjuk) Lesz-e gazdája az egri Ráctemplomnak ? Lapunk július 22-1, vasárnapi számában beszámoltunk arról, hogy cikkeink nyomán véget ért a kálvária: visszahozzák Egerbe azt a 17 ikont, amelyek egykor a Ráctemplom szerves részei voltak. Örömmel adtunk hírt arról is, hogy ezentúl is azok lesznek. Emellett jeleztük: mindmáig megoldatlan az itt tárolt felbecsülhetetlen értékek kezelése, védelme. Igaz, Eger Város Tanácsa a görögkeleti szerb egyháztól megvásárolta a közvetlen környéket. Ez megnyugtató. az viszont kevésbé az. hogy a területnek mindeddig senki sem viselte sorsát. Munkatársunk Zámbori Ferencet, az egri városi tanács műszaki osztályának vezetőjét kérte meg arra, hogy összegezze, milyen elképzelések megvalósítása remélhető a jövőben. — Tudjuk: a barokk város egyik ékessége ez a neveze- • tes templom. Épp ezért vettük meg a környező területet. Szándékunk az, hogy itt pihenőparkot létesítünk. A O dlMkU 1979. július 31., kedd Váraszói szőttesek határozott választ, segítséget nem kapott. Negyednap az éppen kocsiba szálló minisztert kapta el a kérelmével, aki a helyszínen írt néhány sort, melyben kéri a parancsnokokat, hogy segítsék B.-t munkájában, aki a hadsereg összes éppen szabad, ágyúját lefényképezheti. A miniszter ajánlólevelével a zsebében B. már biztos lehetett vállalkozása sikerében. Hogy időt ne vesszen, a fővárosi laktanyába nyitott be először. Itt szívesen beengedték volna a pókokat az ágyúcsőbe, de minden reggel és este díszsortüzet dörögtek az összes ágyúval emlékeztetőül, hogy a főváros lakói ne felejtsék el, minek is köszönhetik a békéjüket! Arról meg szó sem lehetett, hogy egyet is kihagyjanak néhány napra az össztűzből, mert nagyon kevés ágyút tudtak kivonni a harcállományból erre a célra. Még így is néhány múzeumból kicipelt középkori mozsarat dolgoztattak a kellő hangerő eléréséhez. (E másodvirágzásukat élő tarackokba a gy.-i gyufagyár egy külön beállított részlege gyártotta a puskaport.) Ezután a határszéli város felé vette az irányt, ahol, úgy remélte, semmiféle zajt nem csaphatnak az ágyúk-» kai, nehogy az ellenség az oda összpontosított egységek erejére következtessen. Azonban a városig sem kellett utaznia, mert hajnalra, mire kb. 100—150 km-re megközelítette a várost, óriási dörrenés rázta fel álmából. A kalauz világosította föl, hogy ez a földindulásszerű detonáció menetrend- szerű pontossággal minden hajnalban bekövetkezik. „L.- ben állomásozó katonai egységeink levegőbe lőtt össztüze ez. Ezzel figyelmeztetik a határ túloldalán farkasPIHENÖPARK, GÉPKOCSIV ARAKOZÖ A KÖRNYÉKEN — IDEGENVEZETŐ GONDN OKOT ALKALMAZNAK KŐBÁNYAI JÁNOS beépítési terv készül, s az elképzelések szerint a munkálatok 1981 végére be is fejeződnek. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el: egy parkírozót is kialakítunk, s így a gépkocsitulajdonos hazai és külföldi turisták is könnyen megközelíthetik ezt a műemléket. Rendbe hozzuk a Vifkovits-házat is, ennek közművelődési célú hasznosítását a megyei művelődés- ügy illetékeseivel egyeztetjük. — Az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársai szerint az érdeklődők már megtekinthetnék a látnivalókat. Ennek azonban akadálya az, hogy a kincsek őrzése megoldatlan, s nincs olyan gondnok sem, aki a vendégeket kalauzolná. Várható-e megnyugtató változás? — Nem hiányzik a pénz. A gondnoki lakást — ameny- nyiben onnan elszállítják a régi lakók bútorait — tatarozzuk. Ezt követően készséggel alkalmazzuk azt, aki vállalja az idegenvezetéssel és az állandó felügyelettel járó teendőket. A távlati terv az. hogy a város megvásárolja a templomot is. Természetesen addig sem feledkezhetünk meg róla, s leendő gazdaként i* »viuk. Napjainkban, amikor oly nagy becsületük van a régiségeknek. kevesen tudják, hogy néhány kis faluban még mindig ismerik a szőttesszövés titkát. Az igaz, a hajdan ruhaanyag készítésére is használt szövőszéket ma már inkább csak lakás- díszítő textíliák előállítására indítják cl. A váraszói Vincze Gézáné lányai számára csinálja a szebbnél szebb mintájú szőnyegeket. Jobb oldali képünkön: munkában a szövőszék, a vetélő és a csörlő. A színek a napsütésben élnek Igazán tőle telhetőt megtett, mégsem járulhat hozzá a pályázat sikeréhez, mert az ezredet riadóztatták és az ágyút is vinnie kellett. (Egy ilyen nagy teljesítményű harceszközt mégsem tagadhat le elöljárói előtt.). Abban reménykedett, hogy épp azzal nem kell lőnie, mert a hosszú utazás után, bár egy kicsit megtépázva, de pompás háló lengett az ágyúcsőben. Ezt tanúsíthatja, mert a saját szemével látta, tehát a pókokon nem múlt. Sajnos az összes oda- sereglett fegyverrel egyszerre kellett lőni a gyakorlaton. így a hálónak vége. Még füstölögnek az ágyúcsövek, mikor e sorokat írja, s reméli B. még időben megkapja a levelet. A Központi Sajtószolgálat 1978. évi novellapályázatának 3. díjat nyert alkotása. A borítékra egy határszéli falucska pecsétjét ütötték. De B.-t nem abból a fából faragták, aki egykönnyen feladja a harcot. Nem akart időt veszíteni, nem várta meg, míg az ezred visszatér. Másnap felutazott a fővárosba, és egyenesen a hadügyminisztériumba sietett. Itt már nem fogadták olyan pártfogóan, sorra kilincselte az összes irodát, és semmi 2. Még aznap megtárgyalta tervét a városban állomásozó ezred parancsnokával. K. alezredesnek, akinek — maga is többször megsebesült a háborúban — tetszett az ötlet, és a leghosszabb csövű légvédelmi ágyút a laktanya égy elhagyatottabb részére vontatta. Másnap a biztonság kedvéért nem egy, hanem négy — az olvasószerkesztő szobájából zsákmányolt — pókot szabadon engedett egy gyufaskatulyából. Két hetet adott a pókok valamelyikének, hogy pompás hálót szőjön, ugyanis ekkorra kérte el a tűzoltóktól a leghosszabb létrát, amelyről a legjobb szögben tudta volna lefényképezni a hatalmas ágyúmonstrumot. A várakozás heteinek nem volt olyan napja, hogy B. ne gondolt volna készülő művére, imádkozott, hogy szőjenek a pókok és ne essen az eső. Nehogy összerombolja a munkájukat. Állandó izgalomban élt, szerette volna már nagyítógépében látni a negatívot. Balsejtelmei be is igazolódtak, mert egy nappal a két hét lejárta előtt udvarias levelet kapott az ezredparancsnoktól, amelyben azt közli, hogy bár minden a hit napjai cs? KÉPERNYŐ ELŐTT Többféle lehetősége van a tévékritikusnak, hogy közreadandó véleményének ne csak tartalmát, de tartamát is meghatározza. írhat egy- eg.y, a véleménye szerint fontos, kiemelkedő produkcióról. vagy azért, mert valóban kiemelkedő is volt, vagy azért, mert csak annak ígérkezett, de egeret szült ama párduc Núbiából. Ilyenkor egv este. ötven perc, vagy másfél óra méretik meg a kritika mindig hitelesnek szánt, de nem mindig pontosra sikerült mérlegén. Van aztán mód arra is, hogy egyetlen bemutató kapcsán egy egész műfaj sorsán-dol- gán töprengjék az, aki „itész- ségre” adta a fejét. A legegyszerűbb az. tudván tudva, hogy eleink már régen feltalálták a naptárt, hát naptári időegységet vesz alapul a kritikus, mondjuk egy hetet a televízió műsorait illetően, s arról ír: mit adott ez a hét a nézőnek. És mit, ír- nivalót a kritikusnak. Elárulom: a nézőből lett olvasó ilyenkor gyanakodva figyelheti a kritikát: nem tudott mit írni a kritikus. Ha a megírandó vélemény tartalma és tartama egybeesik, ha a hét napjai a fontosak és nem a hét produkciói, akkor vagy a kritikussal van baj, vagy a televízió műsorával, vagy mind a kettővel. Most én a televízió elmúlt heti műsorairól akarok írni. Döntse el az olvasó, e sorok írójában, a műsorban, vagy mindkettőben van a hiba. .., mert a televízió nem tud mindig okosan gazdálkodni a hét napjaival, a produkciókkal és nézőkkel sem. Volt olyan hét, amikor majd minden estén önálló tévésprodukció került a képernyőre, új alkotás, amelyről, hogy új, az rögtön kiderült, hogy alkotás-e, az csak a műsor végén. Az ilyen hét, vagy hetek, lehet, hogy nem nyerték el a széles néző- közönség minden egyes tagjának tetszését, de általában mégis elismerést váltottak ki. Beszédtéma, vitatéma, közügy, de legalábbis közvéleményügy lett belőle, belőlük : tévészerzők, rendezők, operatőrök, sőt, színészek lettünk rövidebb-hosszabb időre. De mit kezdjen az ember egy olyan héttel, amikor egy vitathatatlanul szép színházi előadás közvetítését, egy kedves-kellemes olasz filmvígjátékot, egy jó szándékú és még izgalmasnak is bizonyuló westernfilmet, meg egy fárasztóan tekervényes NDK- krimit és a bálnák titokzatos- (?) világát láthatja csak az ember a képernyőn?1 Csak? Hát ez végeredményben igen szórakoztató és változatos műsor volt, hiszen egy ilyen változatos „estéről estére” program aztán valóban kielégítő, szórakoztató lehet a tömegek számára. Az. Szórakoztató. De nincs mit vitatkozni, nincs min és miért összeveszni. Nincs miért szidni a televíziót, hogy miket nem képes bemutatni. Nincs mód arra, hogy visz- szaköveteljük az ötven forintot és a pokolba kívánjuk az írót, a rendezőt, a színészeket, avagy éppen, hogy isteneknek és istennőknek kiáltsuk ki őket, Egyszóval szórakoztató, de teljesen érdektelen, jó időtöltés, de emlékezés nélküli. Egy hét a naptárban az ötvenkettő közül. Hát igen: szórakozni jó dolog és szükséges. Ám élményt átélni nemcsak jó és szükséges, de nélkülözhetetlen is. Lenne, Majd a következő héten? Gyurkó Géza Menekülés az indiánok elől. Részlet a Shalako című angol —amerikai vvesternfilmből. i
