Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-31 / 177. szám

HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: A kilencedik EZEN A NYÁRON SZINTE A VILÁG EGYETLEN PONTJÁN sincs „uborkaszezon”. Pekingben került sor arra az eseményre, amelynek kimenetelétől nem­csak két ország, hanem egy egész térség, sőt bizo­nyos értelemben az egész világ nyugalma szempont­jából sok függ. A kínai fővárosban megtartották a Hanoi és Peking között már régebben folyó tárgya­lások kilencedik plenáris ülését. Érthető, hogy öt kontinensen érdeklődéssel figyelik a dialógussorozat eredményeit — vagy eredménytelenségét. Sajnos, egyelőre inkább ez utóbbiról beszélhe­tünk. A tárgyalóasztalnál ismét, mint már annyiszor, két, egymástól alapvetően különböző tárgyalási stílus csapott össze — és ez a különbözőség nemcsak mód­szerbeli, de tartalmi tényezőkre is vonatkozik. MI A DÖNTŐ KÜLÖNBSÉG a két fél alapállása között? Mindenekelőtt az, hogy Kína „a háború a politika folytatása más eszközökkel” kitételt ezúttal valahogy úgy alkalmazza, hogy a tanácskozás a kínai agresszió folytatása, más eszközökkel, de azonos céllal. Ez a cél: Vietnam „megleckéztetése”. A történelemben ez sem újdonság. Gyakran megesett, hogy a támadó szerette volna a vádlottak padjára ültetni a megtáma­dottat, de ez az attrakció még sosem sikerült. Han Nien-lung külügyminiszter-helyettes, a kí­nai delegáció vezetője voltaképpen nem tesz mást, mint a nagyhatalmi gőg sáncai mögül ünnepélyes deklarációk formájában sorolja Vietnam „bűneit” — olyan „bonokét”, amelyek valótlansága legutóbb a genfi menekültkonferencián bizonyosodott be. Ezzel a nem sok jót ígérő vonallal áll szemben Dinh Nho-liem vietnami delegációvezető higgadt, cél­ratörő tárgyalási stílusa, aki kénytelen szüntelenül emlékeztetni a kínai felet arra, hogy nem a területi terjeszkedés politikájának megkísérelt igazolása, ha­nem konkrét, gyakorlati intézkedések kidolgozása lehet az egyetlen célravezető módszer. SAJNOS, egyelőre semmi jele annak, hogy Pe­king közeledne ehhez az egyedül reménnyel kecseg­tető állásponthoz. Ebben a döntő vonatkozásban a kilencedik ülés sem különbözik az elsőtől. Harmat Endre Irán őrzi olajvezetékei! TEHERÁN Súlyos következményekkel járna az olájfogyasztók szempontjából, ha bizonyos szuperhatalmak támadást in­téznének Irán kőolajmezői ellen — jelentette ki hétfőn Hasszán Nazih, az iráni nemzeti olajtársaság elnöke. Emlékezetes, hogy az iráni forradalom győzelme után az Egyesült Államok bizonyos agresszív körei azt követelik, hogy az amerikai hadsereg — ha szükséges — fegyve­res beavatkozással is bizto­sítsa a Közel-Keleten az or­szág olajszükségletét. Hasszán Nazih a PARS iráni hírügynökségének adott interjújában elmondta, hogy Khuzesztán délnyugati tar­tomány olajvezetékeit — eset­leges szabotázsakciók megelő­zése érdekében — éjjel-nap­pal fegyveresen őrzik. Az iráni olajtársaság el­nöke azt is közölté, hogy a legutóbbi olajáremelés óta nőtt Irán kőolajexportja, amely jelenleg már napi 3,3 millió barrelt tesz ki. Szadat Pekingié utazik? Pekingi diplomáciai körök értesülése szerint augusztus­ban a kínai főváros vendége lesz Anvar Szadat egyiptomi elnök. Szadat első ízben láto­gat a Kínai Népköztársaság­ba. Hivatalosan még nem jelentették be Szadat utazá­sát. Az egyiptomi elnök pe­kingi vendéglátóival a két ország egyre bővülő kapcso­latait vitatja majd meg; mint ismeretes, Peking fenn­tartás nélkül támogatja Sza­dat közel-keleti kezdeménye­zéseit. Madridi bombarobbanások Vasárnap a déli órákban csaknem egyidejűleg két nagy erejű bombarobbanás rázkódtatta meg a spanyol fővárost. Előbb a Barajas repülőtér csomagtárolójában robbant pokolgép. Nem sok­kal később a madridi Cha- martin pályaudvaron rob­bant bomba. Délben harma­dik bombarobbanás is meg­rázkódtatta a spanyol fő­várost — amint az EFE hír- ügynökséggel egy ismeretlen telefonáló közölte, bomba robbant az Atocha pályaud­varon is. A robbantások következ­ményeiért az ETA demagóg módon a spanyol kormányt és rendőrséget hibáztatja, mondván, hogy időben — egy órával korábban — fi­gyelmeztette a hatóságokat, azok azonban szándékosan elmulasztották a barajasi re­pülőtér. valamint a Chamar- tin és az Atocha pályaudva­rok gyors kiürítését. Az ETA szerint , a hatóságok így akarnak bizalmatlanságot és ellenszenvet kelteni az ETA-val szemben a lakosság, körében, s így akarják iga­zolni későbbi elnyomó in­tézkedéseiket. Az ETA állításával szem­ben Madrid polgári kor­mányzója közölte, a rend­őrség mindent megtett az említett közlekedési közpon­tok gyors kiürítéséért, erre azonban rendkívül kevés idő állt a rendelkezésére. Az automatikus csomagmegőrző rekeszekben elhelyezett öt­hat kilós szerkezetek a ki­ürítés közben robbantak fel. Az ETA közleményt jutta­tott el a Reuter hírügy­nökség párizsi irodájához és ebben azzal fenyegetőzött, hogy további merényleteket fog elkövetni Spanyolország turistaközpontja ellen, ha nem teljesítik követeléseit. Az idegenforgalmi közpon­tok ellen indított támadá­sokkal az ETA nyilvánvaló­an el akarja érni, hogy csök­kenjen az idegenforgalom, ami súlyos gazdasági káro­kat okozna az országnak. Az ETA elképzelése szerint, a spanyol kormány — ameny- nyiben el akarja kerülni ezt — kénytelen lesz teljesíteni követeléseit. Gyilkosok turbánban Kik azok a Muzulmán Testvérek? Adnan Dabagh Szíriái bel­ügyminiszter a napokban hi­vatalos jelentést adott ki ar­ról, hogy június 16-án szél­sőjobboldali elemek behatol­tak az aleppoi tüzértiszti akadémiára, harminckét nö- vendéget megöltek, ötvenné­gyet pedig súlyosan megse­besítettek. A miniszter hang­súlyozta, hogy a bűntényt a Muzulmán Testvérek elneve­zésű fanatikus vallási szer­vezet tagjai követték eL Megvesztegették az akadé­mia egyik tisztjét, s az a merénylőket beengedte egy terembe, ahol a növendékek éppen gyűlést tartottak. Asszad ellen Néhány nappal később a szíriai fővárosban azt is hí­rül adták, hogy kivégeztek 15 terroristát, akik a Mu­zulmán Testvérek szerveze­téhez tartoztak, gyilkos me­rényleteket és robbantásos akciókat hajtottak végre. A nyugati kommentárok meg­jegyzik, hogy a Muzulmán Testvérek szíriai akciói egy­szerre irányulnak az alawita vallási kisebbséghez tartozó Hafez Asszad és a hatalom­ra,jutása óta bevezetett hala­dó intézkedések ellen. E kö­vetkeztetés nem teljesen alaptalan, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi időben merényletet hajtottak végre Asszad több híve el­len. Kétségtelen tény az is, hogy a Muzulmán Testvérek elnevezésű reakciós szerve­zet fennállása óta minden esetben a haladás ellen lé_ jJpmli rftfi 1979. július 31., kedd pett fel nemcsak az anya­országban, Egyiptomban, ha­nem Szaúd-Arábiában, Szu­dánban, s a legutóbbi idő­ben Afganisztánban is. A Muzulmán Testvérek el­nevezésű szervezetet Hasszán el-Banna tanító alakította meg 1929-ben, az angol megszállás alatt levő Szue- zi-csatorna övezetben. A szervezet létrejötte a pa­pok, kereskedők, kézműve­sek és a földtulajdonnal ren­delkező parasztok reakciója volt a brit megszállásra és a kettős kizsákmányolásra. A szervezet alapítói a feudális viszonyokból és a megszál­lásból fakadó nyomor felszá­molásának egyetlen lehető­ségét az iszlám vallás elő­írásainak teljes megvalósu­lásában és egy egyházi állam megterem,tésében látták. Ezek az eszmék a tömegek köré­ben támogatásra találtak, s minthogy az egyik fő jelszó a gyarmatosítók elleni harc volt, hamarosan létrejöttek a félkatonai fegyveres cso­portok is, amelyek különbö­ző akciókat hajtottak végre. A második világháború ide­jén azonban a szervezet ve­zetői a náci propaganda ha­tása alá kerültek. Az ország függetlenségét, a fasiszta Né­metország segítségével vélték megvalósíthatónak. Nasszer és a „testvérek” Később a szervezet veze­tői szoros kapcsolatba kerül­tek az 1952. július 23-i for­dulatot végrehajtó szabad tisztek csoportjával. Az eb­ben az időben szerzett ösz- szeköttetéseiket kihasználva a forradalom utáni időben kísérletet tettek arra, hogy befolyásukat kiterjesszék a Forradalmi Parancsnoki Ta­nácsra. Amikor Nasszer és közvetlen környezete ennek a törekvésnek ellenállt, szaúd- arábiai támogatással állam­csínyt kíséretek meg. Nasz- szer a szervezetet betiltotta, az azonban az illegalitásban sem szüntette be tevékenysé­gét. Külföldi támogatással Nasszer nemzeti demokrati­kus rendszerének aláásására, a haladó intézkedések lejára­tására törekedett. A Muzulmán Testvérek Szervezete az 1967 júniusi háború után a veréség miat­ti elkeseredettségre és kiáb­rándultságra építve fokozta tevékenységét, Nasszer halá­la után pedig ismét a nyílt színre lépett. Szadat első lé­pései közé tartozott ugyanis a szervezet bebörtönzött tag­jainak szabadon bocsátása; a hetvenes évek elején a szer­vezet egyik vezetője. Sayed Kotb által kidolgozott „isz­lám szocializmus” elméleté­nek az állami politika rang­jára való emelése. Ennek kö­vetkeztében a Muzulmán Testvérek Szervezete hihetet­len gyorsan regenerálódott, amit az is érzékeltet, hogy 1976-ban már saját folyóira­tot (El Dawa) jelentetett meg, amelyben a haladáselle- nes, antikommunista nézete­ket hirdette. Főként azonban Nasszer politikáját kritizálta, ez pedig egybevágott Szadat- nak a nasszerizmus lejáratá­sára irányuló törekvéseivel. A segítséget Szadat azzal hálálta meg, hogy a Nasszer idején államcsínyben való részvétel miatt halálra ítélt vezetőt, Szaid Ramadant is amnesztiában részesítette. Ezek után nem csoda, ha a szervezet mind nagyobb je­lentőségre tett szert, nem csak a vallási életben, ha­nem a politikában is. Oly­annyira, hogy az 1977 októ­beri választásokon a hiva­talosan még mindig betiltott Muzulmán Testvérek Szerve­zete legalább húsz „függet­len” képviselőt juttatott be a kairói parlamentbe, akik az­tán a nemzetgyűlés szószé­kéről követelték az iszlám törvényeinek szigorú alkal­mazását, a sharia bevezeté­sét. Ez azt jelentette volna, hogy a Korán előírásait Egyiptomban is ugyanúgy al­kalmazták volna, mint pél­dául Szaúd-Arábiában, ahol a lopást mind a mai napig kézlevágással, a súlyosabb bűnöket — ittint például a házasságtörés — nyilvános kivégzéssel büntetik. S ezen a drákói szigoron mitsem változtat az a tény, hogy a levágandó kezet érzéstelení­tik, a halálraítéltet pedig nyugtátokkal kábítják el a lefejezés előtt. Zahabi elrablása A sharia bevezetését nem sikerült Egyiptomban elérni, azt azonban igen, hogy a belföldi légijáratokon meg­szüntessék a szeszes italok felszolgálását, hogy a Korán által megjelölt napi öt ima idejében a rádió és a tévé is szünetelteti adását, továb­bá, hogy egy külön adó egész nap csakis iszlám programot sugároz. A Muzulmán Test­vérek Szervezete a jelek sze­rint nem elégedett meg a Szadat által rendelkezésre bocsátott működési terület­tel. Szemükben az egyipto­mi elnök is túlságosan mo­dern, az iszlám előírásait fi­gyelmen kívül hagyó politi­kájával — koedukációs ok­tatás az iskolákban, a nők közéleti szereplésének elő­Ű.j bombarobbantás-sorozatot kezdett vasárnap az ETA baszk szeparatista szervezet. Képünkön: a madridi Chaniar- tto pályaudvaron végrehajtott robbantásnak halálos áldoza­ta is volt. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) J.VA1HL 1 £5 1.11 CT CLCb, Cl/j Din politikai követelése az. hogy a központi madridi kor­mány biztosítson teljes füg­getlenséget Baszkföldnek. Hétfőn újabb személy halt bele sérüléseibe a hét végi madridi bombarobbantások következtében, amelyeket az ETA baszk szeparatista szer­vezet katonai szárnya haj­tott végre. Ezzel kilencre emelkedett a merényletek halálos áldozatainak száma. A véres hétvége után a madridi rendőrség bezáratta a földalatti vonalait, mivel a terroristák újabb pokolgé­pes merénylettel fenyege­tőznek. mozdítása stb. — megbocsát­hatatlan bűnöket követett el, amiért vele is le akartak számolni. A szervezet egyik militarista fegyveres szárnyá­nak első akciója al-Zahabi vallásügyi miniszter ellen irányult. 1977 nyarán lakásá­ról elrabolták. Holttestét né­hány nap múlva Kairó egyik külvárosában találták meg. Szadat akkor lecsapott rájuk. Az akcióban részt vevő sze­mélyeket halálra ítélték, a szervezetet betiltották. A Muzulmán Testvérek Szervezetének tevékenysége Egyiptomban azóta alább ha­gyott, viszont megélénkült más közel-keleti országokban, így például Iránban, Pakisz­tánban, Afganisztánban és legújabban Szíriában is. A londoni Financial Times az aleppói tömeggyilkosság kö­rülményeit kommentálva egyebek között megállapítja: a gyilkos merényletek és a robbantások belső zavargá­sokat akarnak előidézni Szí­riában, hogy elejét vehessék a szíriai—iraki egyesülésnek, egyszersmind Hafez Asszad és az általa követett politika ellen is irányulnak. Ha megkísérelnénk vála­szolni a római jog cui pro- dest — kinek áll érdekében — kérdésére, messzemenő következtetéseket kellene le­vonnunk. A Financial Times mindenesetre úgy véli, hogy a Muzulmán Testvérek Szer­vezete a jelek szerint kísér­letet tesz rá, hogy az iráni fordulat egyik melléktermé­két, az iszlám fanatizmus hullámait meglovagolva za­vargásokat idézzen elő egyes közel-keleti országokban. Ez pedig kétségtelenül azoknak a kezére játszana, akiknek nincs ínyére sem az iráni változás, sem egyes arab országok haladó politikája. Ez ugyanis akadályozza őket abbeli törekvésükben, hogy a közel-keleti térség erőviszo­nyait tartósan a maguk ja­vára változtassák. Kanyó András taalizálóiük az élet Nicaraguában Fokozatosan normalizáló­dik az élet a nicaraguai fő­városban, annak ellenére, hogy továbbra is jelentős nehézségeket okoz az élel­miszerhiány. A főváros ipari körzeteiben, a Somoza légi­erő bombázásaitól elszenve­dett jelentős károk ellenére, lassan megindul a termelés, elsősorban az épen maradt élelmiszeripari üzemekben. Az 1972-es borzalmas föld­rengés által elpusztított Ma­nagua ipari körzetei a har­cok után még szomorúbb képet mutatnak. A repülő­térről a városba vezető Or­szágút mentén és a város körül gyújtóbombáktól le­rombolt üzemek sora látha­tó. Az útkereszteződéseket, csomópontokat fegyveres milicisták és a sandinista front katonái őrzik. Még tart az ellenforradalmi erők fel­kutatása és éjszakánként az este 7-től hajnalig tartó ki­járási tilalom idején nem ritka a fegyverropogás. A Somoza-féle adminiszt­ráció széthullásával, a régi intézmények megszüntetésé­vel keletkezett űrt a sandi­nista felszabadítási front egyesített parancsnokságá­nak, a nemzeti újjáépítés kormányzó tanácsának és a. kormánynak a_ kádereivel igyekeznek pótolni a leg­szükségesebb' posztokon. Agresszió Afganisztán ellen KABUL Vandái pusztítást végezte’: az ellenforradalmi bandák Kelet-A'ganiszúán Logar és Paktia tartományaiban. A múlt heti .vérengzések elkö­vetőit Pakisztánban képez­ték ki különleges táborok­ban, majd kmai, amerikai és pakisztáni ír vverekkel, hadi­anyagokkal lá“ák el őket — közölte a T ' SZSZ tudósító­jával az afganisztáni bel­ügyminisztérium egyik fele­lős képviselője. Elmondotta: az akciókat az imperialista hatalmak. Kí­na és reakciós pakisztáni kö­rök is támogatták. Megfigye­lők szerint Egyiptom is részt vett az agresszió előkés*^ tésébea. I

Next

/
Thumbnails
Contents