Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
0 Vége a nyárnak Vége a nyárnak? Júliusban? Pedig vége van, nekem elhihetik. Július vége, még előttünk az egész augusztus, még jöhetnek szeptemberi ' kánikulás napok is — és vége a nyárnak. S ezt nem a ( borongósra, hűvösre fordult júliusvég mondatja velem. Igazabb, nyomosabb és vitathatatlanabb érveim vannak 1 ahhoz, hogy: vége a nyárnak. Besenyőtelek, Poroszló, Űjlőrincfalva, Sarud, Tisza- nána, Kömlő —, a minap e tájain jártam a zöldben, sárgában és bamásfeketében divatozó Tisza mentének. Az1 ég szikrázó kék volt, a meleg kellemes, a határban dolgo- i zó traktorok nyomán kavargó port rendre elhussintotta a meleget enyhítő szél. Néztem az ismerős tájat, amely egyik napról a másikra mégis most valahogy idegen lett, 1 más mint akár csak egy hete, tíz napja is. Megváltozott, gazdagságában is szegényebb lett, csendesebbnek tűnőbb tán, mint volt nem is olyan régen. Learattak! Száz és száz hektárokon, egész határrészeken, ahol zöldellt, sárgult, beérett a gabona, most legfeljebb a sárga szalma színe perel a kukorica paragoszöldjével, a dohánnyal, a sűrű lucernával. De inkább még a sárga szín sem, hanem a feketebarnás föld barázdált csíkjai az uralkodók, ahogyan a tarlóhántás után még nyomát is veszejtik a kenyémekvaló emléknek. Learattak. Az1 utóbbi évek legkorábban kezdett aratása a nem éppen i kedvező időjárás ellenére is lényegében július vége előtt ( befejeződött. A kenyér — ahogy mondani szokás — a magtárban van. Hogy most kevesebb lett-e, de jobb minőségű a búza, az most nem is érdekes témánk szempontjából. Ami az érdekes: learattunk. Tehát: vége a nyárnak. Mert a nyár az aratásig tart. A betakarítás befejezéséig. Addig, amíg a szem a zsákba, majd a malomba 1 kerül. Ha odakerült, vége a nyárnak. Ki tehet róla, hogy ( az idén már július végére mindent rendbe tettünk, pedig | még az idő miatt nem is igazán gyorsan tehettük? Ki a felelős érte, hogy modem korunk már a nyarat is meg- ' kurtítja? Mert emlékezünk még jól, nem is nagyon kell I apáink idejére visszarévednünk, hogy az aratás nem a, kalász kévébe kötésével fejeződött be, hanem a cséplés vége volt az igazi befejezés: úgy augusztus 20-a körnvé- 1 kén. István királyunk neve napja táján, az alkotmány ( ünnepén. Azután aztán rögvest beköszöntött a szeptember. De az idén volt olyan része az országnak, hogy ott( már július közepén vége volt a nyárnak: a határban csak ( a tarló maradt a kenyémekvaló után. Aztán már az sem, mert még azt is gyorsan, okosan beszántották. Poroszló,1 Kömlő határában lucernát vág a gép, Tiszanánán a do- ( hánypajtából már kisárgállik ugyan a szedett dohány,, de az út mellett nyurgán és dúsan zöldell még az újabb' szedésre váró. Ki mondaná hát így, hogy vége lenne tény-' legesen is a nyárnak. Csakhogy ám, mindaz, ami még itt ( zöldell, érik, mindaz, amit majd betakarítanak a követ- , kező nagy munkacsúcs idején, mindaz már a nyári be-' takarítás „után" növénye: az őszi betakarításé. Szedhetik( közben a dinnyét, a paradicsomot, a paprikát, lehet az( mind nélkülözhetetlen az ember számára, a mezőgazdaságnak mégis két nagy munkacsúcsa és ehhez két „nagy” növénye van: nyáron a búza, ősszel a kukorica. Meg( persze a szőlő, a szüret. Amikor a búzával szegényebb lett a táj és gazda-' gabb a magtár: vége a nyárnak. Amikor a most haragos-! zöld kukorica barnasárgára száradva csörgeti leveleit és ( megkezdődik, majd befejeződik a törése, akkor már őszi van. Annak is a dereka. A tél jön már csak utána, mégha' simogatóan langyos is az októbervég: a télelő az már( mindenképpen. És, ha a betakarító gépsorok úgy tudnak/ dolgozni majd, ahogyan tudniuk kell, ha megfelelő az) idő a gépi munkához, akkor az őszi betakarítás is elébb' végződik, így előbb van vége az ősznek is, és a mező-( gazdaság számára hamarabb jön el a tél. Nagy serényen dohog a sarudi takarmánykeverő! üzem a hajdan volt, régen megszűnt, talán már romjait/ sem fellelhető egykori gépállomás szomszédságában. Jól, emlékszem, hogy lassan három évtizede is megvan an-' nak, amikor itt gépállomást avattak. Ott sorjáztak az út( mentén, az alig-alig elkerített telepen a hatalmas kör-/ mos traktorok, amelyeknek fémnyergében úgy zötykö-' lődött a szerencsétlen traktorist^, hogy havonta centik-' kel süllyedt egyre lejjebb a gyomra. Óriás vasmonstru- ( mok voltak ezek, lassúak, zajosak, a parasztok számára ( — nem kis részük számára — meg egyenesen riasztók. , De gépek voltak, előhírnökei, „felderítői” a korszerű' kombájnoknak, a John Deereknek, a burgonya- és para- ( dicsomszedő gépsoroknak, meg társaiknak. Már volt ak- / kor traktor, de az aratás még kézzel folyt és cséplőgép- ( pel: az egész falu dolga volt. Mindenkié. Hajnaltól holdjöttéig, néha még azután is suhogtak a kaszák, zúgtak a ( cséplőgépek, volt úgy, hogy zúgtak azok még szeptember f elején is a faluvégeken. Akkor ugye szeptemberben is nyár volt még. És tíz- ( egynéhány mázsa termés hektáronként. Hogy az isten ( megáldotta a természetet, a természet meg az istent, és, azért lett ilyen jó termés átaljában. Most azon morgoló-' dik a szövetkezet tagsága, vezetése, de az ország vezetése! is, hogy valószínűleg nem éri el a tavalyi negyvenmá-/ zsás átlagot. A búza. A kenyémekvaló. Háromszorosa! volt ez majdnem az egykorinak, de ma már az is kevés,' mérgelődésre okot adó, hát a még kevesebb. Igaz, tavaly ( negyven felett volt az országos átlag hektáronként, és, miért lenne öröm visszalépni, az előrelépés helyett. Mint^ a kártyás: lehetett volna kettővel több, lett kettővel< kevecebb. akkor voltaképpen négyet vesztettünk. Meg egy egész hónapot — ugye? —‘ a nyárból. Most aztán, hogy van-e nyár még, vagy sem, hogy' ez az egész nyárvég nem az újságíró játéka-e a valóság- ( gal, hogy az kissé valótlannak tűnjék —, nos, ezen talán ( már ne is meditáljunk. Nehéz év volt eddig, de a ke- nyérnekvaló fölösen —. de nem feleslegesen! — ott van' a magtárban. Lehet rtvár, lehet tél: az már ott van. Meg-( termeltük; A táj pedig, amely mostanra megváltozott, / kopárabb is lett talán, jövőre megint zöld ruhába Öltő- ' zik ott is, ahol most a föld barna színe az úr, hogy aztán! sárgára váltson majd a szín: tavasz után gazdag nyarat( hozzon az új esztendőben mindvalamennyiünk hasznára., 9}* ...és a gyes után! „— Mind a ketten pityeregni kezdtünk. Kisfiam úgy kapaszkodott a nyakamba, hogy alig tudtuk lefejteni a kis karját. Gondolhatja, ezek után milyen kedvvel léptem át a munkahelyem küszöbét. Törölgettem a könnyeim, s még délután is a fülembe csengett a keserves sírás. Ügy éreztem, becsaptam a gyerekem. És ez így ment majd egy hónapig... ★ Ahány asszonnyal beszélgettem, majdnem mind így kezdte mondókáját a gyes utáni első napokról. S valóban nem könnyű sem a gyermeknek, sem az anyjának az első nap, az első hét, de sokszor még az első hónap sem. Három évig más életritmusban élni, állandóan együtt a gyermekkel, s aztán elválni, még ha csupán napi nyolc órára is, másképp megszervezni az időt. megrázkódtatás mind a kettőnek. S mindez kétszeresen nehéz. ha a munkahelyen nem értik. Ha új emberek közé kerül, ha új a munkabeosztás is. Hát még annak milyen, aki öt-hat év után tér vissza. Közben megváltozik a gyár, a gyártmány, s a kezdők ügyetlenségével, aggályaival ülnek újra a munkapad mellé. S ahol nem kíséri ezeket az első napokat megértés, kétszeresen nehéz az anyának, ha véget ér a gyes. ★ — Három gyermekem van, háromszor voltam gyesen. — A szőke, lányosán karcsú H. Gábornéról nem is hinném el, ha munkatársai nem bólogatnának helyeslőén. — A három visszatérés, háromféle volt. Az első volt a legrosszabb és a legnehezebb. Munkatársaim egyáltalán nem fogadtak szívesen, még meg is jegyezték, amíg otthon kényelmesked- tem, ők dolgoztak. A gyerektől is nehéz volt elválni, pedig a fiammal nem is volt baj. Már az első nap sírás nélkül ment a gondozó nénihez. A másodikkal már két esztendeig voltam otthon. A visszatérésre még ma is keserű szájízzel gondolok. Most, hogy a harmadik betöltötte a három évet, olyan lett újra. mintha az egészet elölről kezdeném. Hozzá kell szokni az új időbeosztáshoz, hogy nem vihetem őket délután sétálni. A reggeli kelés, gyors öltözködés. Az első hetekben még nehéz átállni, magam sem tudom, hogy kerülök ismét a kerékvágásba. Ráadásul a férjem olyan helyen dolgozik, hogy örülünk, ha egv-egv szabadnapján velünk lehet. Az a szerencsém, hogy nagyon jó kollektívába kerültem. Az első napokon együttérzéssel fogadtak, ők is voltak már ilyen helyzetben. Ha letörtem, vigasztalni kezdtek. A bérem is emelték, most annyit keresek, mint a többi velem egyidős gyakorlattal rendelkező. A műszakbeosztást is megoldották. Még azt is megértéssel fogadták, amikor a második héten hirtelen beteg lett a kicsi. Mert miért kezdtük volna mi másképpen: egy hét óvoda, egy hét otthon. Egyszóval nehéz, de az a jó, hogy a munkatársak megértik.., ★ „Olyan kérdéssel fordulok a T. Szerkesztőséghez, amely nekem nagyon fontos. Jár-e nekem tanulmányi szabadság az államvizsgához? Most végzem a főiskola utolsó osztályát, a gyes alatt tanultam. Amikor elkezdtem, a vállalatom megértéssel fo- fadta, hozzájárult. Közben megszületett a kislányom, és én nem hagytam abba a tanulást. A félévi vizsgák előtt egy hónappal mentem visz- sza, de már a félévi vizsgákra nem adtak szabadságot, azt mondták, aki gyesen van, annak nem jár. De én már dolgozom. És még azt csak megértettem, hogy a félévi vizsgákra nem adtak, De az államvizsgához való felkészülésre sem akarnak adni, a gyesre hivatkozva. Dolgozom, kisgyermek mellett nem tudom vállalni az államvizsgára való felkészülést is. Valóban igaza lenne a vállalatnak? Sz. J.-né, Eger." ★ Az első gyermekkel voltam gyesen — kezdte a beszélgetést Hatvanban H. Já- nosné. — Valószínű, egyben az utolsóval is, hiszen nagyon későn örvendeztetett meg bennünket jöttével a kicsi. Ki is használtam a gyest az utolsó percig. Egy hónao.ia kezdtem el dolgozni. Amikor első nap bevittem a fiam, mind a ketten sírva fakadtunk. Sírva jöttem be a munkahelyre is, a többiek meg csak vigasztaltak, ne félj, a kicsi nem sír utánad egész nap. Délután már nem bírtam tovább, pdaoson- tam az óvoda kerítéséhez. A fiam nevetve hancúrozott a többiekkel. Még azt is láttam. hogy odaszaiaő az óvó nénihez, és megöleli. AWnr meg pzárt fakaőfnm sírva hngv l*m, egy nap is elégé« elfeleit? Tudom, hogv most kinevet, de így volt. Nekem egyébként nem volt nehéz az újrakezdés. A régi helyemre, a régi brigádomhoz jöttem vissza. Míg otthon voltam sem felejtettek el, a névnapomon kijöttek meglepni egy kis ajándékkal. Meghívtak kismamatalálkozóra, és eléggé gyakran nyitották rám az ajtót. Érezhettem, csakugyan várnak vissza. A munkatársak meg tudják könnyíteni az újrakezdést. Én a szerencsések közé tartozom. ★ „Tisztelt Szerkesztőség! Ne haragudjanak, hogy levelemmel zavarom Önöket, de úgy érzem, engem becsaptak a munkahelyemen. Szerintem nem jól számították ki a szabadságom. 1975-ben született az első gyermekem. Akkor a szülés előtt már nem tudtam kivenni az évi szabadságom, s nem adták ki a gyes megkezdése előtt sem, 1976-ban megszületett a második gyermekem. Akkor megkaptam a 20 hét szülési szabadságot, de az éves szabadságot újra nem. Most visszajöttem a gyesről és csak egyévi szabadságot kaptam, meg azt, ami erre az évre jár, mióta visszajöttem. Ügy hallottam másoktól, hogy ki kellene adni azt az 1975-ös szabadságot is. Most arra a rendeletre hivatkoznak, hogy a gyes után legfeljebb egy évet lehet kiadni. Aki intézi, maga is nemrég jött vissza a gyesről. Az ember elvárná, legalább ő törődne többet a vissza- jövőkkel. Írják meg. létezik az, hogy a vállaltokra nem egyformán vonatkozik a törvényi? Tisztelettel K. Jánosáé, Kompolt. ★ — Az én visszatérésem kész kabaré. — H. Lajosné most már mosolyogva meséli, de akkoriban nagvon sok rossz éjszakát okozott neki az egé«z. — Két gyerekkel összesen négy és fél évig voltam gyesen. Nekem semmi problémám nem volt közben sem a vállalattal, sőt. eevre csak azt kérték, menjek már visz- sza. A négy évet még arra is felhasználtam, hoev megszerezzem beosztásomhoz a megfelelő képesítést. Meghívtak kismamatalálkozóra, segélvt küldtek karácsonyra. Szóval, minden szén volt.. A neavedik évben, tavasz- szo] plhetá^-tam. vissza- moev«>k korábban. A vállalatnak a munkaerő kellett, nekem a nénz. szóval, erre mondják, hogy az egyén és a közösség érdeke találkozott. Tudtam én addig is, hogy nem könnyű sem a bölcsődei, sem az óvodai elhelyezés, de úgy gondoltam, nálam igazán érthető, hogy helyet kérek a gyerekeknek. Kilincselni kezdtem. A bölcsődében nem kapott helyet a kicsi, mert 100 férőhelyen már 160-an voltak. Az óvodába meg rám csodálkozott az óvó néni, mondván, hogy óvodai év közben nem vesznek fel gyereket. Ráadásul ott is jóval több a gyerek. Még azt is mondták, örüljek, hogy még tart a gyes, hiszen van, akinek le is járt márciusba, mégsem mehet vissza. Meg kellett toldani a gyest fizetés nélküli szabadsággal, mert nincs hely. Nem tudtam mit tenni. Megvártam a szeptembert. Örömri- valgással fogadtak, s tartott ez egy hétig. Mert akkor beteg lett a kicsi. Aztán a nagy. Soha sem egyszerre mind a kettő, hanem egymás után. A harmadik hónapban mái^ visszajutott hozzám olyan megjegyzés is, hogy maradtam volna otthon inkább. Persze tudom, hogy ha kivárom a három évet, akkor sem lenne sokkal jobb, mert az óvodában is beteg lehet a gyerek! •k Íme néhányon a gyes után. Kiderült egyből, aztán sem fenékig tejfel. Ha addig úgy emlegették — tisztelet a kivételt képező vezetőknek —, hogy a gyesen levők okoznak gondot, most azt a részt is hallhatjuk, csapás az üzemre a sok kisgyerekes anya, hol az egyik marad otthon, hol a másik. Előre jelzés nélkül. S ezt hellyel-közzel éreztetik is a mamával. Pedig enélkül sem köny- nyű az az első néhány hónap. Állandó konfliktusai vannak az üzemben, mert időnként otthon marad, s otthon, mert nem tudja azonnal átállítani az életritmust. Ráadásul, ha a gyerek reggel, nyűgösebben megy az oviba, még lelkiismeret- furdalása is van, hogy talán épp most hanyagolja el anyai kötelességét. S hogy mindezek tetejében még olyan eset is van, amikor beteg lesz a kisiskolás, s amellé már ki sem írják?! Csak sápadozhat az asztala mellett, hogy vajon felszökött-e a láza annak a gyereknek, vajon megette-e, amit odakészített... Egyszóval, nem könnyű az élet. Gyes előtt sem, gyes után sem. Sőt, a gyes alatt sem. S rázdiszl r.cm U érti' meg őket mindenki. Még az sem, aki maga is azt csinálta korábban. T'eff: r.5Z5t
