Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

0 Vége a nyárnak Vége a nyárnak? Júliusban? Pedig vége van, nekem elhihetik. Július vége, még előttünk az egész augusztus, még jöhetnek szeptemberi ' kánikulás napok is — és vége a nyárnak. S ezt nem a ( borongósra, hűvösre fordult júliusvég mondatja velem. Igazabb, nyomosabb és vitathatatlanabb érveim vannak 1 ahhoz, hogy: vége a nyárnak. Besenyőtelek, Poroszló, Űjlőrincfalva, Sarud, Tisza- nána, Kömlő —, a minap e tájain jártam a zöldben, sár­gában és bamásfeketében divatozó Tisza mentének. Az1 ég szikrázó kék volt, a meleg kellemes, a határban dolgo- i zó traktorok nyomán kavargó port rendre elhussintotta a meleget enyhítő szél. Néztem az ismerős tájat, amely egyik napról a másikra mégis most valahogy idegen lett, 1 más mint akár csak egy hete, tíz napja is. Megváltozott, gazdagságában is szegényebb lett, csendesebbnek tűnőbb tán, mint volt nem is olyan régen. Learattak! Száz és száz hektárokon, egész határrészeken, ahol zöldellt, sárgult, beérett a gabona, most legfeljebb a sárga szalma színe perel a kukorica paragoszöldjével, a do­hánnyal, a sűrű lucernával. De inkább még a sárga szín sem, hanem a feketebarnás föld barázdált csíkjai az uralkodók, ahogyan a tarlóhántás után még nyomát is veszejtik a kenyémekvaló emléknek. Learattak. Az1 utóbbi évek legkorábban kezdett aratása a nem éppen i kedvező időjárás ellenére is lényegében július vége előtt ( befejeződött. A kenyér — ahogy mondani szokás — a magtárban van. Hogy most kevesebb lett-e, de jobb mi­nőségű a búza, az most nem is érdekes témánk szem­pontjából. Ami az érdekes: learattunk. Tehát: vége a nyárnak. Mert a nyár az aratásig tart. A betakarítás befeje­zéséig. Addig, amíg a szem a zsákba, majd a malomba 1 kerül. Ha odakerült, vége a nyárnak. Ki tehet róla, hogy ( az idén már július végére mindent rendbe tettünk, pedig | még az idő miatt nem is igazán gyorsan tehettük? Ki a felelős érte, hogy modem korunk már a nyarat is meg- ' kurtítja? Mert emlékezünk még jól, nem is nagyon kell I apáink idejére visszarévednünk, hogy az aratás nem a, kalász kévébe kötésével fejeződött be, hanem a cséplés vége volt az igazi befejezés: úgy augusztus 20-a körnvé- 1 kén. István királyunk neve napja táján, az alkotmány ( ünnepén. Azután aztán rögvest beköszöntött a szeptem­ber. De az idén volt olyan része az országnak, hogy ott( már július közepén vége volt a nyárnak: a határban csak ( a tarló maradt a kenyémekvaló után. Aztán már az sem, mert még azt is gyorsan, okosan beszántották. Poroszló,1 Kömlő határában lucernát vág a gép, Tiszanánán a do- ( hánypajtából már kisárgállik ugyan a szedett dohány,, de az út mellett nyurgán és dúsan zöldell még az újabb' szedésre váró. Ki mondaná hát így, hogy vége lenne tény-' legesen is a nyárnak. Csakhogy ám, mindaz, ami még itt ( zöldell, érik, mindaz, amit majd betakarítanak a követ- , kező nagy munkacsúcs idején, mindaz már a nyári be-' takarítás „után" növénye: az őszi betakarításé. Szedhetik( közben a dinnyét, a paradicsomot, a paprikát, lehet az( mind nélkülözhetetlen az ember számára, a mezőgazda­ságnak mégis két nagy munkacsúcsa és ehhez két „nagy” növénye van: nyáron a búza, ősszel a kukorica. Meg( persze a szőlő, a szüret. Amikor a búzával szegényebb lett a táj és gazda-' gabb a magtár: vége a nyárnak. Amikor a most haragos-! zöld kukorica barnasárgára száradva csörgeti leveleit és ( megkezdődik, majd befejeződik a törése, akkor már őszi van. Annak is a dereka. A tél jön már csak utána, mégha' simogatóan langyos is az októbervég: a télelő az már( mindenképpen. És, ha a betakarító gépsorok úgy tudnak/ dolgozni majd, ahogyan tudniuk kell, ha megfelelő az) idő a gépi munkához, akkor az őszi betakarítás is elébb' végződik, így előbb van vége az ősznek is, és a mező-( gazdaság számára hamarabb jön el a tél. Nagy serényen dohog a sarudi takarmánykeverő! üzem a hajdan volt, régen megszűnt, talán már romjait/ sem fellelhető egykori gépállomás szomszédságában. Jól, emlékszem, hogy lassan három évtizede is megvan an-' nak, amikor itt gépállomást avattak. Ott sorjáztak az út( mentén, az alig-alig elkerített telepen a hatalmas kör-/ mos traktorok, amelyeknek fémnyergében úgy zötykö-' lődött a szerencsétlen traktorist^, hogy havonta centik-' kel süllyedt egyre lejjebb a gyomra. Óriás vasmonstru- ( mok voltak ezek, lassúak, zajosak, a parasztok számára ( — nem kis részük számára — meg egyenesen riasztók. , De gépek voltak, előhírnökei, „felderítői” a korszerű' kombájnoknak, a John Deereknek, a burgonya- és para- ( dicsomszedő gépsoroknak, meg társaiknak. Már volt ak- / kor traktor, de az aratás még kézzel folyt és cséplőgép- ( pel: az egész falu dolga volt. Mindenkié. Hajnaltól hold­jöttéig, néha még azután is suhogtak a kaszák, zúgtak a ( cséplőgépek, volt úgy, hogy zúgtak azok még szeptember f elején is a faluvégeken. Akkor ugye szeptemberben is nyár volt még. És tíz- ( egynéhány mázsa termés hektáronként. Hogy az isten ( megáldotta a természetet, a természet meg az istent, és, azért lett ilyen jó termés átaljában. Most azon morgoló-' dik a szövetkezet tagsága, vezetése, de az ország vezetése! is, hogy valószínűleg nem éri el a tavalyi negyvenmá-/ zsás átlagot. A búza. A kenyémekvaló. Háromszorosa! volt ez majdnem az egykorinak, de ma már az is kevés,' mérgelődésre okot adó, hát a még kevesebb. Igaz, tavaly ( negyven felett volt az országos átlag hektáronként, és, miért lenne öröm visszalépni, az előrelépés helyett. Mint^ a kártyás: lehetett volna kettővel több, lett kettővel< kevecebb. akkor voltaképpen négyet vesztettünk. Meg egy egész hónapot — ugye? —‘ a nyárból. Most aztán, hogy van-e nyár még, vagy sem, hogy' ez az egész nyárvég nem az újságíró játéka-e a valóság- ( gal, hogy az kissé valótlannak tűnjék —, nos, ezen talán ( már ne is meditáljunk. Nehéz év volt eddig, de a ke- nyérnekvaló fölösen —. de nem feleslegesen! — ott van' a magtárban. Lehet rtvár, lehet tél: az már ott van. Meg-( termeltük; A táj pedig, amely mostanra megváltozott, / kopárabb is lett talán, jövőre megint zöld ruhába Öltő- ' zik ott is, ahol most a föld barna színe az úr, hogy aztán! sárgára váltson majd a szín: tavasz után gazdag nyarat( hozzon az új esztendőben mindvalamennyiünk hasznára., 9}* ...és a gyes után! „— Mind a ketten pitye­regni kezdtünk. Kisfiam úgy kapaszkodott a nyakamba, hogy alig tudtuk lefejteni a kis karját. Gondolhatja, ezek után milyen kedvvel léptem át a munkahelyem küszöbét. Törölgettem a könnyeim, s még délután is a fülembe csengett a keserves sírás. Ügy éreztem, becsaptam a gyerekem. És ez így ment majd egy hónapig... ★ Ahány asszonnyal beszél­gettem, majdnem mind így kezdte mondókáját a gyes utáni első napokról. S va­lóban nem könnyű sem a gyermeknek, sem az anyjá­nak az első nap, az első hét, de sokszor még az első hó­nap sem. Három évig más életritmusban élni, állandó­an együtt a gyermekkel, s aztán elválni, még ha csupán napi nyolc órára is, másképp megszervezni az időt. meg­rázkódtatás mind a kettőnek. S mindez kétszeresen ne­héz. ha a munkahelyen nem értik. Ha új emberek közé kerül, ha új a munkabeosz­tás is. Hát még annak mi­lyen, aki öt-hat év után tér vissza. Közben megváltozik a gyár, a gyártmány, s a kez­dők ügyetlenségével, aggá­lyaival ülnek újra a mun­kapad mellé. S ahol nem kí­séri ezeket az első napokat megértés, kétszeresen nehéz az anyának, ha véget ér a gyes. ★ — Három gyermekem van, háromszor voltam gyesen. — A szőke, lányosán karcsú H. Gábornéról nem is hinném el, ha munkatársai nem bó­logatnának helyeslőén. — A három visszatérés, háromféle volt. Az első volt a legrosszabb és a legnehe­zebb. Munkatársaim egyál­talán nem fogadtak szíve­sen, még meg is jegyezték, amíg otthon kényelmesked- tem, ők dolgoztak. A gye­rektől is nehéz volt elválni, pedig a fiammal nem is volt baj. Már az első nap sírás nélkül ment a gondozó né­nihez. A másodikkal már két esztendeig voltam ott­hon. A visszatérésre még ma is keserű szájízzel gondolok. Most, hogy a harmadik be­töltötte a három évet, olyan lett újra. mintha az egészet elölről kezdeném. Hozzá kell szokni az új időbeosztáshoz, hogy nem vihetem őket dél­után sétálni. A reggeli kelés, gyors öltözködés. Az első he­tekben még nehéz átállni, magam sem tudom, hogy ke­rülök ismét a kerékvágásba. Ráadásul a férjem olyan he­lyen dolgozik, hogy örülünk, ha egv-egv szabadnapján ve­lünk lehet. Az a szerencsém, hogy na­gyon jó kollektívába kerül­tem. Az első napokon együtt­érzéssel fogadtak, ők is vol­tak már ilyen helyzetben. Ha letörtem, vigasztalni kezdtek. A bérem is emelték, most annyit keresek, mint a többi velem egyidős gyakorlattal rendelkező. A műszakbeosz­tást is megoldották. Még azt is megértéssel fogadták, ami­kor a második héten hirtelen beteg lett a kicsi. Mert mi­ért kezdtük volna mi más­képpen: egy hét óvoda, egy hét otthon. Egyszóval nehéz, de az a jó, hogy a munka­társak megértik.., ★ „Olyan kérdéssel fordulok a T. Szerkesztőséghez, amely nekem nagyon fontos. Jár-e nekem tanulmányi szabad­ság az államvizsgához? Most végzem a főiskola utolsó osztályát, a gyes alatt tanul­tam. Amikor elkezdtem, a vállalatom megértéssel fo- fadta, hozzájárult. Közben megszületett a kislányom, és én nem hagytam abba a ta­nulást. A félévi vizsgák előtt egy hónappal mentem visz- sza, de már a félévi vizs­gákra nem adtak szabadsá­got, azt mondták, aki gye­sen van, annak nem jár. De én már dolgozom. És még azt csak megértettem, hogy a félévi vizsgákra nem ad­tak, De az államvizsgához való felkészülésre sem akar­nak adni, a gyesre hivat­kozva. Dolgozom, kisgyer­mek mellett nem tudom vál­lalni az államvizsgára való felkészülést is. Valóban igaza lenne a vállalatnak? Sz. J.-né, Eger." ★ Az első gyermekkel vol­tam gyesen — kezdte a be­szélgetést Hatvanban H. Já- nosné. — Valószínű, egyben az utolsóval is, hiszen na­gyon későn örvendeztetett meg bennünket jöttével a kicsi. Ki is használtam a gyest az utolsó percig. Egy hónao.ia kezdtem el dolgoz­ni. Amikor első nap bevit­tem a fiam, mind a ketten sírva fakadtunk. Sírva jöttem be a munkahelyre is, a töb­biek meg csak vigasztaltak, ne félj, a kicsi nem sír utá­nad egész nap. Délután már nem bírtam tovább, pdaoson- tam az óvoda kerítéséhez. A fiam nevetve hancúrozott a többiekkel. Még azt is lát­tam. hogy odaszaiaő az óvó nénihez, és megöleli. AWnr meg pzárt fakaőfnm sírva hngv l*m, egy nap is elégé« elfeleit? Tudom, hogv most kine­vet, de így volt. Nekem egyébként nem volt nehéz az újrakezdés. A régi helyemre, a régi brigádomhoz jöttem vissza. Míg otthon voltam sem felejtettek el, a névna­pomon kijöttek meglepni egy kis ajándékkal. Meghívtak kismamatalálkozóra, és elég­gé gyakran nyitották rám az ajtót. Érezhettem, csakugyan várnak vissza. A munkatár­sak meg tudják könnyíteni az újrakezdést. Én a sze­rencsések közé tartozom. ★ „Tisztelt Szerkesztőség! Ne haragudjanak, hogy leve­lemmel zavarom Önöket, de úgy érzem, engem becsap­tak a munkahelyemen. Sze­rintem nem jól számították ki a szabadságom. 1975-ben született az első gyermekem. Akkor a szülés előtt már nem tudtam kivenni az évi szabadságom, s nem adták ki a gyes megkezdése előtt sem, 1976-ban megszületett a második gyermekem. Akkor megkaptam a 20 hét szülési szabadságot, de az éves sza­badságot újra nem. Most visszajöttem a gyesről és csak egyévi szabadságot kap­tam, meg azt, ami erre az évre jár, mióta visszajöttem. Ügy hallottam másoktól, hogy ki kellene adni azt az 1975-ös szabadságot is. Most arra a rendeletre hivatkoz­nak, hogy a gyes után leg­feljebb egy évet lehet kiad­ni. Aki intézi, maga is nem­rég jött vissza a gyesről. Az ember elvárná, legalább ő törődne többet a vissza- jövőkkel. Írják meg. létezik az, hogy a vállaltokra nem egyformán vonatkozik a tör­vényi? Tisztelettel K. János­áé, Kompolt. ★ — Az én visszatérésem kész kabaré. — H. Lajosné most már mosolyogva mesé­li, de akkoriban nagvon sok rossz éjszakát okozott neki az egé«z. — Két gyerekkel összesen négy és fél évig voltam gye­sen. Nekem semmi problé­mám nem volt közben sem a vállalattal, sőt. eevre csak azt kérték, menjek már visz- sza. A négy évet még arra is felhasználtam, hoev megsze­rezzem beosztásomhoz a meg­felelő képesítést. Meghívtak kismamatalálkozóra, segélvt küldtek karácsonyra. Szóval, minden szén volt.. A neavedik évben, tavasz- szo] plhetá^-tam. vissza- moev«>k korábban. A válla­latnak a munkaerő kellett, nekem a nénz. szóval, erre mondják, hogy az egyén és a közösség érdeke találko­zott. Tudtam én addig is, hogy nem könnyű sem a böl­csődei, sem az óvodai elhe­lyezés, de úgy gondoltam, nálam igazán érthető, hogy helyet kérek a gyerekeknek. Kilincselni kezdtem. A böl­csődében nem kapott helyet a kicsi, mert 100 férőhelyen már 160-an voltak. Az óvo­dába meg rám csodálkozott az óvó néni, mondván, hogy óvodai év közben nem vesz­nek fel gyereket. Ráadásul ott is jóval több a gyerek. Még azt is mondták, örül­jek, hogy még tart a gyes, hiszen van, akinek le is járt márciusba, mégsem mehet vissza. Meg kellett toldani a gyest fizetés nélküli szabad­sággal, mert nincs hely. Nem tudtam mit tenni. Megvár­tam a szeptembert. Örömri- valgással fogadtak, s tartott ez egy hétig. Mert akkor be­teg lett a kicsi. Aztán a nagy. Soha sem egyszerre mind a kettő, hanem egymás után. A harmadik hónapban mái^ visszajutott hozzám olyan megjegyzés is, hogy marad­tam volna otthon inkább. Persze tudom, hogy ha ki­várom a három évet, akkor sem lenne sokkal jobb, mert az óvodában is beteg lehet a gyerek! •k Íme néhányon a gyes után. Kiderült egyből, aztán sem fenékig tejfel. Ha addig úgy emlegették — tisztelet a ki­vételt képező vezetőknek —, hogy a gyesen levők okoznak gondot, most azt a részt is hallhatjuk, csapás az üzem­re a sok kisgyerekes anya, hol az egyik marad otthon, hol a másik. Előre jelzés nélkül. S ezt hellyel-közzel éreztetik is a mamával. Pedig enélkül sem köny- nyű az az első néhány hó­nap. Állandó konfliktusai vannak az üzemben, mert időnként otthon marad, s otthon, mert nem tudja azon­nal átállítani az életritmust. Ráadásul, ha a gyerek reg­gel, nyűgösebben megy az oviba, még lelkiismeret- furdalása is van, hogy talán épp most hanyagolja el anyai kötelességét. S hogy mindezek tetejében még olyan eset is van, amikor beteg lesz a kisiskolás, s amellé már ki sem írják?! Csak sápadozhat az asztala mellett, hogy vajon felszö­kött-e a láza annak a gye­reknek, vajon megette-e, amit odakészített... Egyszóval, nem könnyű az élet. Gyes előtt sem, gyes után sem. Sőt, a gyes alatt sem. S rázdiszl r.cm U érti' meg őket mindenki. Még az sem, aki maga is azt csi­nálta korábban. T'eff: r.5Z5t

Next

/
Thumbnails
Contents