Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-26 / 173. szám

Sokan emlékeznek még a tizenöt éve elhunyt Legányi Febenere, a természetbúvárra, aki Eger környékén, a Mátrában, Bükkben végzett gyűjtéseivel, kutatómun­kájával tette ismertté nevét határainkon túl is. Rá emlékezünk mai összeállításunkban. A technika történetéből Áltudományból tudomány — Paracelsus — Az aranycsinálás haszna — A „prebálkezástan” — Asztronómiai óra Legányi Ferenc, a természetbii vár Előbb gyakorlati céljai voltak: az alkémia különfé­le anyagok előállításával foglalkozott, később azon­ban misztikus célok szolgá­latába állt. A célja az lett, hogy megtalálják a „bölcsek kövét”, amivel a fémekből aranyat lehessen előállítani. Valódi célját azonban soha­sem érte el, mégis általa sok fontos vegyi anyagot fedez­tek fel, így például a fosz­fort. Azok az alkimisták, akiket Erős Ágost szász vá­lasztófejedelem bezárt labo­ratóriumukba, hogy számára aranyat állítsanak elő, ara­nyat ugyan nem, de gyönyö­rű porcelántárgyakat készí­tettek. Ezek ma is láthatok a drezdai Zwingerben. Az alkémia nagy ellenfele a reneszánsz volt, amely a XVI. Századtól kezdve a fi­gyelmet a természet felé fordította. Ellentmondásos kor volt ez, keveredett ben­ne a tudás a babonával, a materializmus az idealiz­mussal. Egyik legérdekesebb képviselője Paracelsus (1493 —1541) svájci orvos, aki a modern vegytannak éppen úgy előfutára volt, mint ahogyan alkimista tévtanai- val akadályozta a tudomány fejlődését. A legrégibb nemesfémet, az aranyat ősidők óta hami­sították. ezért legkorábban ennek vizsgálata fejlődött k\ Az analitikai kémia kezde­tét az arany tűzi úton való vizsgálata jelentette, s lé­nyegében ezt az ősi mód­szert ma is használják. ★ Kémiai gyakorlati kikép­zésben Európa legrégibb műszaki főiskoláján, az 1763-ban alapított Selmec­bányái Bányászati Akadé­mián részesültek először a hallgatók, „próbálkozástant” tanulni még Amerikából is átjöttek ide. Sőt, ezt a mód­szert vette át a 31 évvel ké­sőbb alapított párizsi mű­egyetem is, ahonnan aztán világszerte elterjedt a kémia gyakorlati oktatásmódszere. A csillagászatban a boly­gók és holdak keringési ide­jének kiszámításához elen­gedhetetlen műszer a külön­leges precizitásé és elrende­zésű asztronómiai óra. Szer­kezeti megoldása és pontos­sága megelőzte a korabeli közönséges, időt mutató órá­két. Képünkön egy ilyen, a XVII. századból származó, finommívű órát mutatunk be. Kováts Andor Asztronómiai óra a XVII. századból. (Fotó: Technisches Museum für Industrie und Gewerbe> Bécs) TIZENÖT ÉVE, hogy meg­halt Legányi Ferenc auto­didakta természetbúvár, kö­vületgyűjtő. 1884. december 8-án szü­letett Budapesten, Édesapja vámhivatalnok volt a mi­nisztériumban, majd a bécsi és a szentendrei vámon fo­gyasztási ellenőr. Fia Bu­dán a reálgimnáziumban érettségizett. 18 éves korától élete vé­géig szenvedélye a termé­szettudomány. Először az óbudai kőbányában kezdte összegyűjteni a kövületeket, fossziliákat, majd minden szabad idejét erre áldozta. Később Egerbe került, ahol a .gyűjtőszenvedélyének még jobban élhetett. Felkutatott minden vízmosást, horhost és kibúvást, feltérképezte a lelőhelyeket, közben lassan megismerte a környéket. Nemcsak gyűjtötte a terep­ről a fossziliákat, hanem sa­ját pénzén vásárolta is azo­kat. EGERBEN, míg megvolt a birtokuk, Rudolf nevű öcs- csével gazdálkodtak, sőt utat építettek Egertől a kis- egedi úgynevezett Legányi- tanyáig, amely végül is fel­emésztette vagyonukat. Az útépítés előtt banktól vett fel kölcsönt, s megegyezésre jutott az érdekelt gazdákkal, hogy évente bizonyos összeg­gel hozzájárulnak vállalko­zásához. Utóbb a bank egy összegben visszakövetelte a kölcsönt, s ez ügyben segít­ségért Legányiék Eger vá­roshoz fordultak. A város azonban nem tudta kisegíte­ni őket. vagy talán nem is akarta, amiért kénytelenek voltak eladni a kis-egedi ta­nyát és ültetvényeit. Ezt kö­vetően emésztőgödör-tisztí­tással és fuvarozással fog­lalkozott. Hányatott és sok­szor nehéz élete során min­denről lemondott, csak a kutatás volt fontos számára. Végre 1951. augusztus el­sejétől, az akkor frissen szervezett egri múzeum kö­telékébe került, mint tudo­mányos munkatárs. Ekkor adományozta a magyar ál­lamnak nagy értékű őslény­Aranyat oldó baktérium Szovjet mikrobiológusok megfigyelték, hogy vannak mikroorganizmusok, ame­lyek életműködésük során az aranyat tartalmazó érc­ből kioldják a színaranyat. Ez azért meglepő, mert az arany sem savakban, sem lúgokban nem oldódik, egye­dül a királyvíz, a tömény sósav és a salétromsav ke­veréke oldja. E mikroszervezet különle­ges képességét az alábbiak szerint vizsgálták. Két víz­zel telt tartály egyikébe ara­nyat oldó baktériumokat tettek, a másikba nem. Ez­után mindkét tartályba fi­nom aranyport szórtak. A baktériumok nélküli tartály vizébe az egy hónapig tartó kísérlet alatt nem került ol­dott arany, ellenben a bak­tériumokat tartalmazó víz­ben a fémarany oldódott. Kiderült, hogy az arany­oldás folyamata mindenek­előtt a baktérium fajától, másrészt attói a táplálékkö­zegtől függ, amelyben a bak­tériumok tenyésznek. Ha a vízbe konyhasót és különfé­le nitrogéntartalmú anyago­kat tesznek, a baktériumok aranyoldó tevékenysége a háromszorosára is növeked­het. Hogy a baktériumok ho­gyan, milyen vegyi anyaga­ikkal oldják fel az aranyat, nem tudjuk. Eddig csak any- nyit sikerült megállapítani, hogy az aranyat oldó bakté­riumok környezetében jóval több szabad aminnsav (sze­rin. gliein, hisztidin. aszpa- raginsav) fordul elő, mint az aranyat nem oldókéban. A kutatók ultraibolya be­sugárzással és vegyi anya­gokkal olvan baktériumvál­tozatokat hoztak létre, ame­lyek húsz nap alatt literen­ként 5—35 milügrammnyi színaranyat oldottak ki az aranyércből. tani gyűjteményét, amely­nek egy része a budapesti Földtani Intézetbe és a Ma­gyar Nemzeti Múzeum Ter-, mészettudományi Múzeumá­ba került, a legjava pedig az egri múzeumba. Azzal, hogy múzeumban kapott ál­lást. raktárhoz jutott, ahol anyagát gyűjthette. prepa­rálhatta, s ideje nagy részét szenvedélyének, a gyűjtés­nek szentelhette. Fáradhatatlan tevékenysé­ge jutalmaként 1955-ben a népművelési miniszter di­cséretben részesítette, sl962- ben megkapta a .,Szocialista Kultúráért” kitüntető jel­vényt. 1963, március 31-ig volt az egri múzeum munkatársa. Az év tavaszán egészsége igen leromlott, több hétig lázas betegen dolgozott, amit eltitkolt. Az egri kórházba került, s bár felépült, a szer­vezete nagyon legyengült, s a gyöngyösi szociális otthon­ba vitték. Innen 1964 tava­szán a Dunántúlon lévő le- sence-tomaji szociális ott­honba szállították át. Itt halt meg 1964. április 9-én. Életéről keveset tudunk, viszont hatalmas az általa összegyűjtött anyag. Évtize­dekig kutatbtt új lelőhelyek után, s mindig egyedül ő maga hordta haza hátán, vagy kőzetgyűjtő ládájában a ritka fossziliákat. Gyűj­tött, rendezgetett, olykor preparált. De anyagát nem határozta meg, nem leltá­rozta és nem publikálta. Is­merősei szerint ily szavak­kal hárította el magától a dicsőséget: „Kérem, én ehhez nem értek.” Legányi gyűj­téseiről csak részletes jelen­tést írt, mely olykor több volt. mint egy publikáció, önzetlenül több évtizeden keresztül ellátta feldolgo­zandó anyaggal az ország tudósait. Egyik közeli mun­katársa, Rozsnyói Márton, így emlékezik róla egyik írá­sában: „Érdekelte minden. Népdalokat gyűjtött, számta­lan paleotikus lelőhelyet ta­lált, otthon volt a régészet minden ágában. Csodálatos emlékezetében megőrzött minden adatot. Érdeklődött a szépirodalom és a történe­lem iránt is, s nála az ér­deklődés egyenlő volt a leg­lényegtelenebb részletekre kiterjedő tudással.” Tudományos tevékenysége elismeréseként Legányiról neveztek el 17 általa talált köveletfajtát. Ezek kettő ki­vételével tudományos publi­kációkban is megjelentek. Kevesen tudják, jórészt csak szakmabeliek, hogy nevét viseli például: a Phoenicites leganyii (datolyapálma); Os- munda leganyii (királyha- raszt); Haphlosiren leganyii (tengeritehén); Rosa leganyii (japán rózsa); Paleacis obtu- sa leganyii (korallféleség); Fasciolaria leganyii (Tengeri csiga); Juglans leganyii (30 millió éve élt dió). Az egri vármúzeum pale­ontológiái gyűjteménye kö­rülbelül százezer darabot számláló anyagából mintegy nyolcvanezer darab Legányi gyűjtéséből és. gyűjteményé­ből való. E gyűjtemény jó része Eger és környékéről, illetve a Bükk-hegységből származik, de van a Mátrá­ból és Budai-hegységből származó kövülete. Ide ke­rültek az általa kezdemé­nyezett egri Windt-tégla- gyári gyűjtések anyagai is. A Windt-gyári geológiai ré­tegsor segítségével sikerült elkülöníteni a felső-oligocén és alsó-oligocén üledékes rétegsort a hazai geológiai szakirodalomban. Rendkívü­li értéket képvisel a Bükk- hegységre vonatkozó geoló­giai anyag, flóra és fauna együttesen. A Legányi-féle őslénytani gyűjtemény anya­gát sok magyar és idegenben megjelent tanulmány tár­gyalja. NAGY JELENTŐSÉGŰ az a kéziratos anyag, amit Le­gányi Ferenc az utókorra hagyott. Az egri múzeum őrzi azt a 12 egybekötött kéziratos naplót, amelyek egyenként 600—700 oldala­sak, s feljegyzéseit, jelenté­seit tartalmazzák. Bámula­tos precizitással valamennyi naplóját mutatóval látta el, s a leírtak jelzetszerű pon­tossággal követhetőek. E kö­tetek áttanulmányozása so­rán kiderül, hogy nemcsak az őslénytan érdekelte. Kü­lön kötetnyi csak az egri népzenei gyűjtése, míg más kézirataiban egri írók, ki­emelkedő személyek, vagy múzeumba került jelentős történeti anyagok leírását, esetenként idős egri kismes­terek visszaemlékezéseit je­gyezte fel. E kötetek a geológián, az általános múzeumtörténeten túl, a helytörténet, néprajz, irodalomtörténet és régészet forrásának is tekinthetők. Az egybekötött naplókon kí­vül több kötetnyi saját fel­jegyzése, irata maradt ránk. A 15 éve elhunyt Legányi Ferencet az egri múzeum saját halottjának tekintve hazahozatta, s most itt nyug­szik Egerben. Nevét a vá­rosban utca őrzi, s talán egykori lakóhelyén, (Eger, Diófakút u. 11.) a házon is előbb-utóbb tábla jelzi e nagy hírű természetkutató és gyűjtő emlékét. Csiffáry Gergely történész-muzeológus iÁDIO KOSSUTH 8.27 Reggeli kórusmuzsika. 8.45 Szerpentin. 9.44 Mu­zsika Zsuzsika meséi. 10.03 Hobbi-dominó. 10.35 Gio- canda (Opera részi etek). 11.25 Népi ellenőrök vizs­gálták. 11.40 A sziget. 12.35 Keresztúry Dezső: így él­tem. 12.45 Zenemúzeum. 14.30 Mindenki könyvtára. 15.10 Nóták. 15.33 Folyta­tásos mese. amelyben min­denki előbukkan. 15.50 Tanár úr kérem. 16.05 Da­lok a Fáklyavivők c. so­rozatból. 16.15 A rádiószín­ház híradója. 17.07 Kör- mikroron. 17.32 Bemutat­juk új felvételeinket. 17.59 A Swingle együttes és Eu­gen Ciccero triójának fel­vételeiből. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Fejedelmi gesztus (Hangjáték). 19.56 Jascha Heifetz 1917—1955 között. 20.45 Népzenei han­gos újság. 21.26 Daljáték­részletek. 21.40 Adottságok —lehetőségek. 22.15 Sport­híradó. 22.25 Kína 30 éve. 22.35 Rossini: Semiramis. 22.48 Metronóm. 23.08 Ba­rokk muzsika. PETŐFI 8.05 Fúvószene. 8.33 Nóta­csokor. 9.30 Jessel és Kol! operettjeiből. 10.00 Zene- délelőtt. 12.33 Mezők, fal­vak éneke. 12.55 Kapcsolás a nyíregyházi stúdióba. 13.25 Gyermekek könyves­polca. 13.30 Művész az er­dőn. 14.00 Válogatott per­ceink. 16.35 Idősebbek hul­lámhosszán. 17.30 Segíthe­tünk? 18.33 Tánczene Ku­bából. 19.05 Magyar ope­raénekesek. 19.55 Sláger­lista. 20.33 A 04, 05, 07 je­lenti. 21.05 Fesztiváli kör­kép. 22.15 Tánczene. 22.45 Táncmuzsika, 23.15 Klasz- szikus operettekből. SZOLNOK 17.00-töl 18.30-ig. MISKOLC 17.00 hírek, időjárás — 17.05 Női dolgok, női gon­dok. Szerkesztő: Jakab Má. ria — Glória Gaynor fel­vételeiből — Kárbaveszett órák. Ónodvári Miklós jegyzete 18.00 Észak-ma­gyarországi krónika — 18.25 Lap- és műsoréiőzetes... TQ 16.15 Folyam partok . nél­kül (Dók. film). 17.00 Vil­lanófény, 17.20 A rejtel­mes sziget (Francia—olasz —spanyol film). 18.15 Té- börze. 18.25 Akinek inge ... 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv- híradó 20.00 Kisfilmek a nagyvilágból. 21.45 A Szov­jetunió népeinek VII. nyári szpartakiádja. 22.45 Tv- hiradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Zenés nyári esték. Offenbach: Párizsi élet (Operett). 21.25. Tv-híradó 2. 21.45 Alfa holdbázis (Angol filmsorozat). MnwdtnaSSb 1979. július 26.. csütörtök Festmények, mint technikatörténeti dokumentumok Letűnt korok tudományos műszerei a műgyűjtők körében igen nagy népszerűségnek örvendenek. Régi gló­buszok, asztrolábiumok, mértani műszerek, a régi térké­pek a lakásban is dekoratív hatásúak és sajátos hangula­tot tükröznek. Az ókorban és a középkorban fényképészek helyett a festők igyekeztek megörökíteni azokat az esz­közöket, amelyeknek segítségével a korabeli ember meg­próbálta mérni az időt, a távolságot, a csillagok állását és a hajózáskor meghatározni helyzetét a nyílt tengeren. Napjaink technikatörténésze is érdeklődéssel nézi ezeket a festményeket. amelyeken a különféle műszereket megdöbbentő pontossággal ábrázolták a festők. Nem egy festmény azonban időrendbeli kérdőjeleket állít a ma emberének. A könyvtárak számos olyan kódexeket, írást őriznek, amelyeknek művészi kivitelezésű miniatúrái a X—XV. századok között készültek, és ennek ellenére távcsövet ábrázolnak. Tudjuk viszont, hogy a távcsövet csak a XVII. században találták fel. Milyen célt szolgál­tak akkor ezek a távcső formájú eszközök? Ilyen miniatúra például a Blanche de Castille zsol­tárkönyvéből való, amely a XIII. századból származik. A képen látható Ptolemaiosz, bal kezében egy asztrolá- biumot, a jobb kezében „látcsövet” tart. A látcső külsőre optikai látcsőnek néz ki, de belül nyilván üres. A kutatók szerint két magyarázat van erre a látcső formájú eszközre. Az egyik magyarázat szerint a bélül üres cső arra volt hivatott, hogy a csillagász az égbolton megcélozzon egy-egy csillagot, és közben a -cső megaka­dályozza, hogy a szemébe esetleg más fények kerüljenek. A másik magyarázat szerint a cső, ez a kissé „titokzatos” eszköz a csillagász tekintélyét támasztotta alá. Tehát kel­lék volL éppúgy, mint a jövendőmondó számára a varázs­gömb. A XVI. századból származó eszközökkel berendezett alki­mista laboratórium. (Fotó: Národni Technické Museum, Prága)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents