Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-26 / 173. szám
A VI. ötéves tervfen: * Uj színház Nyíregyházán és Zalaegerszegen Orosz László nyilatkozata A Kulturális Minisztériumban megvonták az elmúlt színházi évad mérlegét, s lényegében már kirajzolódtak az új évad körvonalai is. Ebből az alkalomból kért nyilatkozatot Orosz Lászlótól, a színház-, zene- és táncművészeti főosztály vezetőjétől Molnár Erzsébet, az MTI munkatársa. — Az elmúlt színházi évadot a magyar dráma újabb térhódítása jellemezte. A bemutatott darabok egynegyede, egészen pontosan 44 produkció, mai magyar dráma volt. Több színvonalas alkotás született az 1918—19-es forradalmak évfordulója alkalmából. S ez ideig két darabbal emlékeztek színházaink a centenárium alkalmából Móricz Zsigmondra, valamint Krúdy Gyulára. Az évad legkiemelkedőbb produkciói között szerepeltek klasszikus orosz és szovjet művek. Művészeti életünk eseménye volt Gorkij Éjjeli menedékhelyének előadása a Nemzeti Színházban, s az emlékezetes sikerek közé tartozik a szolnokiak Tolsztoj Legenda a lóról, valamint a pécsiek Roscsin Szerelvény a hátországban című előadása. Színházaink repertoárjukon tartották az utóbbi években színre vitt sikeres szovjet darabokat is. A gazdag évadból a Vígszínház, a Népszínház, valamint a veszprémi és a kaposvári színház Shakes- peare-bemutatóit, valamint Büchner Danton halála című művének nemzeti színházbeid bemutatását említeném meg. Ugyancsak az évad kiemelkedő eseményének számított a magyar dráma szovjetunióbeli fesztiválja, amelynek során 128 szovjet színház 36 magyar szerző 45 művét 18 nyelven tolmácsolta. A fesztivál továbbfejlesztette a magyar és a szovjet testvérvárosok színházi kapcsolatát is. A másik nagyszabású sorozat a Lengyel színházi és zenei napok Magyarországon elnevezésű program volt, amelynek során 16 klasszikus és modern drámát adott elő három lengyel színházi együttes, s ezenkívül több rendező és tervezőművész vendégszerepeit országunkban. A lengyelországi magyar színházi zenei napokon a Nemzeti Színház és a veszprémi Petőfi Színház társulata képviselte a magyar színházművészetet. Bolgár és román színházakkal, produkciókkal is megismerkedhetett a magyar közönség, ugyanakkor több magyar együttes szerepelt a szomszédos országok határmenti körzeteiben. — Az új évad is számos mai magyar drámát ígér. Illyés Gyula, Csurka István, Fejes Endre, Hubay Miklós, Karinthy Ferenc, Maróti Lajos, Páskándi Géza, Szabó Magda és más neves kortárs szerzők újabb műveit mutatják be a színházak. Csaknem 20 fiatal drámaíró, köztük Bereményi Géza, Boldizsár Miklós, Czakó Gábor, Kiss Anna, ördögh Szilveszter, Schwajda György, Spiró György alkotásait is színpadra viszik. — Az új évad kiemelkedő eseménye lesz a szovjet drámák magyarországi szemléje. Ezen 24 színház előadásában 31 klasszikus és kortárs orosz és szovjet író alkotását ismerhetik meg az érdeklődők. A szovjet nép mai életéről vallanak majd Suk- sin, Trifonov, Vampilov, Ar- buzov, Aljosin és mások művei, de nem hiányoznak az orosz klasszikus drámák sem, Puskin, Gogol, Csehov alkotási. Tíz szovjet rendező és több tervezőművész, zeneszerző, köztük Ljubimov Utazás ó ... Szerda reggel. Budapest, Keleti-pályaudvar. Az egri gyors már az indulás előtt egy jó fél órával telve. Az amúgy is kevés kocsiból álló (öt!) szerelvényt „megrohamozták” a kiránduló kisdiákok. Az öt kocsiból kettőt a számukra béreltek. Eger idegenforgalma — ö.rörrymel mondhatjuk — egyre inkább növekszik. Hétköznapokon is mindig megtelik a Budapestről induló reggeli gyorsvonat. De nemcsak kirándulókkal, Jevremov, Efrosz közreműködésével jelenítik meg az orosz és a szovjet alkotásokat. A rendezvénysorozatot november 1—10. között tartják. Erre az ünnepi eseményre érkezik hazánkba a moszkvai Szatíra Színház. A minszki orosz Gorkij Színház is bemutatkozik Magyar- országon, Madách Az ember tragédiája című művét adják elő. A Boroszi Lucenko rendezte mű előadásával díjat nyertek a magyar dráma szovjetunióbeli fesztiválján. — A színházak igyekeznek minél több és maradandó élményt nyújtani a gyermekeknek, áz ifjúságnak. E tervek megvalósításához merítenek abból a sikeres pályázatból, amelyet a gyermekek nemzetközi éve alkalmából hirdetett meg a Kulturális» Minisztérium az illetékes mű-» veszeti szövetségekkel együtt. A díjnyertes drámák közül a jövő évadban hatot mutatnak be. Némelyik új gyermekdarabot október 21—28. között Kaposvárott, a nemzetközi gyermekszínházi találkozón láthatja a közönség. — A minisztérium kidolgozta a VI. ötéves terv színháztelepítési és fejlesztési programját. Eszerint Nyíregyházán és Zalaegerszegen önálló színház, több színházban pedig új tagozát kezdi meg működését. És persze folytatódik a meglévő színháza épületek felújítása — mondotta befejezésül Orosz László. külföldiekkel, hanem munkába igyekvőkkel is. Éppen ezért a nyári időszakban talán a MÁV illetékesei gondoskodhatnának arról, hogy az utazás legelemibb feltételei biztosítottak legyenek. Így például, ha nem is ülő-, de legalább állóhely legyen. S ha ráadásul e kevés kocsiból kettőt bérbe is adnak, akkor még inkább indokolt a kérdés: miért nem csatoltak vagonokat a szerelvényhez? (józsa) SZÁNTÓ PÉTER ; 1. Ülnek a fenenagy éjszakában, támasztják a gesztenyefát, nehogy kidőljön. Gödényen látszik, hogy mindjárt sírni fog, Charlie kavicsokat dobál, János meg szemlátomást azon tűnődik, hogy milyen, hatalmas a telihold, s mégis befér a sörösüveg száján — mert a vöröslő hold ott tündöklik abban a pár korty sörben, ami maradt. Ez az utolsó közös éjszakájuk. Pipecz a maga részéről félig alszik, miközben a kora őszi forróságtól idén másodjára is előcsalt gesztenyevirág szirmok csöndben peregnek az arcába. Mintha hangot is hallana: köszönjük, hogy szóltál nekünk a csendről. .. — De hát egy szót se szóltam a csendről! — motyogja. S a hang újra suttog: te szót se szóltál a csendről, mi szót se hallottunk a csendről; ez a legteljesebb csend... S a gesztenyevirágok peresnek tovább... Tegnap reggel véletlenül mm 1979. július 26., csütörtök korán ébredtek, s kilenckor már ott voltak az Aranypart táncpalotában. Mindenki aludt, még a szőkített Vera is, aki húsz cigarettát nyomott el az alsó-karján, mert Pipeczet nem érdekelte, hogy szereti. Miklós úr is aludt, a főnök, aki annyira kövér volt, hogy évek óta csak tükörből látta a térdét. Egyszóval minden jobb ember. Az Aranypart táncpalota: Balaton, nagydudájú német lányok, szikrázó víztükör és ők négyen, a Hells-együttes; he-he-he Hells, ahogy Gödény mondaná. Garantált tangó, Aradszky, titokban néhány rock — erősítő kell, új gitár kell. János, Charlie, Gödény és Pipecz néha arról álmodoztak: megveszik a jobb erősítőt, a Tornado szólógitárt, Premier dobszerelést, azután majd játszani fognak. Csupa nagy zenét, Fats Dominót, Chuck Berryt, Carl Perkinst, s az újak közül Elvist, a Beatlest. De ez már az ő zenéjük lesz. Ezért járt a sánta Charlie éjszakánként vagont rakni, ezért dolgozott két munkahelyen János... Néha szégyelltek magukat a Gyertyafény-keringőert, meg a Jánosbogárkáért. Ilyenkor Duan Eddyre, és ördöngős szólóira gondoltak. Tegnap reggel próbálni akartak, s persze Charlie megint sehol. — Nem aludt a sátorban — mondta Gödény. — Kiborult tegnap este. Valami csálinger leszólta a dobolását, azt mondta, ilyen számokat az operettben is eljátszhatna. Miklós úr olyan váratlanul érkezett közéjük, mint egy rossz hír. Bedöglött a hodályba, s megállt előttük. Borzadva nézték a mancsát, mely akkora volt, mint egy gőzmozdony ütközője. Még nem tudták, milyen iszonyatos verést kapnak tőle nem egészen tizenegy óra múlva. — Barátaim, üdvözlet — zengte Miklós úr királyi bájjal. — Tudják, mi újság? Rájöttem, hogy az egység látogatottságát erősen befolyásolja a muzsika színvonala. Pontosabban az, hogy túl vad, nem tetszik a közönségnek. Nekem nem jaffázó tinédzserekre van szükségem, hanem pénzes öreg palikra, kérem. Nem Elvis, meg ilyen hasonlók. Kapitalista zene, távol áll tőlünk, a hosz- szúhajú huligánoké! János fölnézett: — Főnök úr, eljátszottuk a Besame muchót, a Gyertyafény-ke- ringőt, sőt azt is, hogy Ma önről álmodtam megint, jóllehet ez korántsem igaz. Mondja meg. mit hagyjunk ki, és mit játsszunk Helyette! János szeme fáradt volt a nap mint nap' megújuló harctól a beígért hetven forintokért, a reggeliért, amely hol lekvároskenyér, hol buci dzsemmel, hol pedig cipó volt gyümölcsízzel, meg az ebédért, amely konok következetességgel paradicsomos Gyári iskolások ;:*y „Örülnek, ha böngészünk a könyvtárban...” Kisvarga László lakatos. Ahogyan összetalálkoznak, ahogyan cinkosan összenevetnek, ahogyan egymás hogylétéről kíváncsiskodnak — kicsit mindegyikük gondtalan, vidám iskolásnak, diáknak látszik. Nekik is fel- idéződött ez a diákköri élet: bár nem olyan gondtalanul, sokkal több -feladattal, felelősséggel, de mégiscsak iskolások voltak újra néhány esztendőre. Maguk vállalták, s a közösség sokat segített nekik ebben. Nemrégiben tettek érettségi vizsgát a Mátravidéki Fémműveknél az Egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola kihelyezett tagozatának végzős tanulói. A 27 negyedikes kivétel nélkül sikeres vizsgát tett. — Én 1974-ben mint sportoló kerültem a gyárba. Jól ment az asztalitenisz, nagy versenyeket jártam meg, de aztán a soort abbamaradt, nekem pedig szükségem van a szakképzettségre. Jó lehetőségnek ígérkezett, amikor meghirdették a szakközépiskola kihelyezett tagozatát itt a gyárban. Ugyanezt akartam, de így házon belül sokkal könnyebb és gyorsabb is. Paláncz Péter neve a sportkrónikákból ismert. Most mint a központi raktár csoportvezetője, érettségizett szakmunkás. Szorgalmas iskolásévek után négyes eredménnyel. káposztából állt. Pedig Miklós úr egészen mást ígért az elején, mikor beszedett tőlük fejenként ötszáz forintot, üzemi kosztra. Megérkezett Charlie, ha akarta volna, akkor se rosz- szabbkor. Már messziről gyanús volt, amint vidáman közeledett a fekete szakállas cingár alak. Bicegve, ugrándozva, valami mókásan szomorú sutasággal. — Hellót fiúk, helló, fiú- kák, helló, Miklóskám, aranyos öcsém! Miklós úr kissé elájult a szokatlan bizalmaskodásra, Charliet azonban ez szemlátomást feldobta: — Na, mi újság, fiúk, rám vártatok? ö, nem probléma, gyerünk, máris kezdhetjük a próbács- kát! Leült a dobszékre, akkora huppanással, hogy Pipecz behunyta a szemét. — Na, mi lesz? Ragadjátok meg a gitárt! Játsszunk még egy kis szemetet, hátha fölvesznek a köztisztaságihoz. Egy-két-há-... Ez volt a pillanat, mikor hanyatt ájult. Hulltában felrúgta a lábcsinnt és a nagydobot. A többi tartozék viszont magától rogyott össze. A nagydob Miklós úr lábára gurult, aki arra se méltatta. hogy félrelépjen. Ha félrelép, azonnal végigsöpör rajta az a nálinkaszag, amely Charlie felől érkezett. — Uraim, erről ma még beszélgetünk! — mondta Miklós úr, és lassan hátravonult az irodájába. Gödény fölvihogott. (Folytatjuk) — A raktári munkához is kell magasabb képzettség, szakmai ismeret. Az anyagok minőségét, a nyilvántartás rendszerét tudni, a pontos kiszolgálást megszervezni egyre bonyolultabb. Én ezért tanultam- s ha lehetőséget kapok, megyek tovább a technikusminősítőre is. — Feljebb a ranglétrán? — Nem: feljebb a munka színvonalában... ★ Nagy Katalin volt a legjobb, a jeles tanuló. Pedig látszik, nem a stréber diák fajtájából való. — Én általánosban sem voltam rossz tanuló, de mivel édesanyám egyedül nevelt, nem volt mindegy, milyen gyorsan jutok keresethez; szakmunkás lehettem leghamarabb. Köszörűstanulónak jöttem ide a gyárba 1969-ben, s az utolsó félévben már önállóan, órabérért dolgozhattam! A kísérleti üzemben gyakoroltam, aztán a szerszámüzembe kerültem, ott dolgozom ma is. Köszörűs szakmunkásként. Amikor iae felvettek, még válogatni is tudtak a jelentkezőkben, ma ez már nem lenne olyan könnyű. — Akkor is továbbtanult volna, ha nem jön ide az iskola? — Már tanultam is. Salgótarjánban kezdtem el ugyanezt az iskolát.' Miért ott? Sokan jártak oda ismerősök, velük mentem. Egy évet elvégeztem, aztán amikor itt megszervezték a szakközépiskolát, inkább újrajártam az elsőt, de nem akartam kizökkenni, felejteni. Pedig nem volt könnyű a délutános műszakban. Az iskola miatt kimaradt órákat pótolni kellett, s ha komolyan tanulni akart az ember, akkor elment az összes szabad idő. De azért jobb volt mint Tarjánba eljárni, ahonnan este 10-kor értem haza, s az utolsó órákról még így is mindig el kellett jönnöm. •k A legrégibb szakmunkás Kisvarga László. 1956-ban kezdte az iparitanuló-éveket, s ahogy oklevelet szerzett, a tmk lakatosa lett. Most is, azóta is ugyanott. — Kell az iskola. Én ugvancsak megpróbáltam korábban, akkor technikumot szerveztek, de abbahagytam. Nősülés, házépítés, miegymás. Nem volt idő. Most újra éltem a lehetőséggel, mert a munkaköröm is olyan, hogy nagyobb képzettséget kíván. Lakatos vagyok, de pneumatikus berendezéseket javítok, meg központi olajozó- kat. Terjed az automatizálás, meg kell az új dolgokkal ismerkedni. Ebben különben kicsit többet is vártam az iskolától; a tantervekben egy sor régi. már elavult technika oktatása is szerepel, ezek helyett több kellett volna az újból. De persze ott vannak a jó szakkönyvtárak. Nekünk is sok könyvünk van az üzemben, s nem szólnak érte, ha akár munka közben is megnéz eev-két dolgot az ember. Még örülnek is neki a műszakiak. Volt úgy, hogy délután bentmaradtam, elkértem az irodakulcsot és itt csináltam meg a rajzot, amiket be kellett mutatni. — Sokan tanulnak a munkatársai közül? — A mostaniak, akik az emeltszintű szakmunkásképzőt végezték, szinte mind mennek tovább és megszerzik az érettségit. Maguktól. Én szeretem a szakmát, nem is akarok feljebb kerülni, de amit megtanulok, azt a munkában felhasználhatom A jeles tanuló, t Nagy Katalin | Jelentkezem a technikusmiJ nősítőre is, ez itt most új lehetőség azoknak, akik elvégezték a középiskolát. Kü- , lönben a fizetésem miatt í sem igen mennék más be-? ' Paláncz Péter: A raktárban is kell a nagyobb szaktudás. (Fotó: Szántó György) osztásba: vezető lakatos vagyok, 21 forintos órabérrel. ★ Nehéz volt? Érdemes volt? A kísérletet különösen figyelték a gyáriak is, az iskola is. Több mint százan kezdték, de sokan voltak, akik nem vették komolyan a dolgot, csak akkor lepődtek meg. amikor az első beszámolókra sor került. Föl is hagytak a tanulással, mindjárt az elején. Akik viszont maradtak, nem átalltak akár heteken át is tanulni egy- egy vizsgára. Este, műszak után, útközben, fáradtan is. — Magyar, matematika, géptan, anyagismeret volt az érettségi tantárgy — emlékszik vissza Nagy Katalin. — Azok a verselemzések! Azért nem megy már olyan köny- nyen a verstanulás; az irodalomtól jobban féltem, mint akármelyik szakmai tantárgytól. Komolyan vették-e? A tanárok nem engedtek lazítani. Itteni mérnökök tanították a szakmai ismereteket, akik meg Egerből jártak, a többi tantárgyat. Összejöttünk, közösen oldottuk meg a feladatokat, együtt kínlódtunk. Egész jó kis osztály lett a végére. ★ Az osztály együtt marad a következő tanévben is. Egykét kivételtől eltekintve, akiknek valamilyen nagy, szabad időt lekötő vállalkozás kezdődik. Mindannyian menni akarnak tovább a technikusminősítőre, amit szintén a gyár szervez, támogat. szabadsággal segít. A legolcsóbb, legjobban kamatozó beruházás: a szakemberképzés. Megéri a vál~ lalatnak. Hekeli Sándor 1
