Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-26 / 173. szám

* Az árak tájékoztatnak, a elöntésekben befolyásolnak. Az árak helyes irányba ak­kor befolyásolnak bennün­ket, ha a termék tényleg annyiba kerül, és annyit is ér, mint amennyit fizetünk érte. A jelenlegi termelői ár és a szabályozó rendszer — a támogatásokkal, az en­gedményekkel együtt — el­ismeri a vállalatok tényle­ges költségeit. Az energia és az anyag drágulása például nem kényszeríti ki a takaré­kosságot, mivel annak ter­heit a költségvetés viseli. Világpiaci ármsrcavel A jövedelmezőséget ezért függővé kell tenni a válla­lati tevékenység nemzetközi mércével mért hatékonysá­gától. Olyan korszerű ár­rendszer szükséges, amely az átlagos hazai ráfordításokat és a zavartalan fejlődéshez nélkülözhetetlen nyereséget csak azoknak a vállalatok­nak biztosítja, amelyek helytállnak a nemzetközi versenyben. így a vállalatok — a világpiaci ármérce kö­vetkezetes alkalmazása ré­vén — a versenyképesség fokozására, a termelési szer­kezet korszerűsítésére, jobb piaci munkára, az előnyö­sebb export- és importárak elérésére, rugalmas alkal­mazkodásra kényszerülnek. A világpiac üzenetét vi­szonylag egyszerűen továb­bíthatják a felhasznált nyersanyagok és az energia- hordozók árai. ha azokat a mindenkori nemzetközi ár­folyamon kapják meg a vál­lalatok. E reális árak már kellően ösztönözhetik a ta­karékosságot. Gondoskodni kell azért arról, hogy az időleges — konjunkturális — áringadozások a belső árak­ra ne hassanak, a vállalati árkockázati alapokból ki- egyenlítésre kerüljenek. De hogyan „világpiacosít- sák” a késztermékek árát? Nincs egységes (pl. tőzsdei) árfolyam. Az exportár erő­sen függ a termék, az eladó hírnevétől, a piaci munká­tól stb. Azt lehetne monda­ni, hogy a vállalatok ideha­za som adhatják drágábban termékeiket, mint a legigé­nyesebb külföldi piacokon. Ám ha ezt egy az egyben érvényesítenénk, a készter­mék hazai árszínvonalát olyan mértékben kellene csökkenteni, hogy a termelő vállalatok 40 százaléka rá­fizetésessé válna. Türelmi idő A hazai üzemek nemzet­közi mércével mért alacsony hatékonyságának szó szerint meg kell fizetnünk az árát. Nem tehetjük ugyanis mű­ködésképtelenné egyik nap­ról a másikra az üzemek nagy számát. A hazai ellá­tás védelme szintén komp­romisszumokra késztet az árszínvonal kialakításában. (A kiegyensúlyozott, töretlen ellátást importversennyel sem lehet garantálni. Az im­port lehetőségei a szocia­lista országokból az árukíná­lat, a tőkés piacokról pedig az ország ismert devizahely­zete miatt korlátozott.) Ezért a belföldi késztermékárak az átmeneti türelmi időben rendszerint meghaladják majd a tőkés exportárakat, de nem nyújthatnak fedeze­tet a külpiaci veszteségek fedezésére. Sőt, határozott különbséget tesznek élenjá­ró, közepes és elmaradott színvonalú munka között. Minél jövedelmezőbb az export, annál magasabb nye­reséget tartalmazhatnak a belföldi értékesítés árai is. Az a legdrágább, ami nem kapható A jövő évtől fokozatosan bővül a szabadáras termé­kek köre. Énnek célja az ár­rendszer rugalmasságánál növelése. Ha az árrendszei rugalmasságának növelésérő lemondanánk, az ármecha­nizmust nem fejlesztenénk akkor a konkrét árkiigazítá­sok idővel óhatatlanul el­avulnának.' s ismételt lépé­sekkel — újabb és újabb fe­szültségvállalással — tud­nának csak a változó köve­telményekkel, feltételekkel lépést tartani. A fogyasztás minél in­kább túllép a létminimumon és mind összetettebbé, sok­rétűbbé válik, annál inkább megköveteli az , árrendszer rugalmasságát. Ha ezt a ve­zetés nem ismeri fel időben, akkor az ellátásban zavarok keletkeznek, s növekszik a hiánycikkek száma. Még az áremelkedés veszélyét is vállalni kell a jó és minél zavartalanabb áruellátás ér­dekében. Mert az a termék a legdrágább, amit nem le­het kapni. Az áruhiány a társadalmi méretű pazarlás egyik for­rása. Ha nincs tartalékalkat­rész és miatta áll a drága gép, vagy háztartási készü­lék, a veszteség nyilvánvaló. Hasonlóképpen aránytalanul nagy kárt okoznak a hiány­szülte készletfelhalmozások, a vég nélküli sorbaállá­sok. Tapasztalatból tudjuk, hogy a lakosság nagyra ér­tékeli, politikai vívmánynak tekinti a kiegyensúlyozott és zavartalan áruellátást. Megfelelő garanciák A rugalmas árrendszer megfelelő garanciákat tar­talmaz, védi a fogyasztói ér­dekeket. Továbbra is rögzí­tett hatósági ára lesz az alapvető élelmiszernek, a lakbér, a kommunális szol­gáltatások, a tömegközleke­dés díjtételei szintén csak központi döntés alapján Vál­toztathatók. De a szabad­áraknál sem szabad a vásár. A vállalat köteles betartani az árképzés, a kalkuláció szabályait, s a fontosabb ter­mékeknél áremelési szándé­kát köteles előre jelezni az árhatóságoknak Az ellenőr­zés és szabálysértés esetén a felelősségre vonás (gazdasá­gi bírság, fegyelmi, vagy büntető eljárás) szintén az indokolatlan áremelések megelőzését szolgálják. Vajon a rugalmas árrend­szer nem vezet-e az áremel­(Fotó: Szabó Sándor) Személyes kapcsolatunk megengedte a kérdést^ ami­kor leültünk beszélgetni. — Háromféle toliam van: piros, fekete, meg kék. Me­lyikkel jegyzeteljek? A válasz azonnal jött: — Pirossal, meg kékkel... Ezek Eger színei! így igaz, hiszen Eger ka­pitányával beszélgetünk. Pontosabban Domoszlai Lász­ló alezredessel, az egri já­rási-városi rendőrkapitány­ság nemrégiben kinevezett vezetőjével. Ez a kinevezés szolgált ürügyül egy régóta esedékes portréhoz. Rövid életrajzzal kezdjük: kedések felgyorsulására? Ha kielégítő ütemben emelkedik a munka termelékenysége, takarékoskodnak az energiá­val, az anyaggal, a termelő- eszközökkel, korszerűsödik a termelés szerkezete, javul az export jövedelmezősége, az árak stabilizálódhatnak, a ki­ugró eredmények esetén még csökkenhetnek is. Ha viszont a munka, a gazdálkodás mi­nősége nem javul kellően, vagy esetleg külső okok mi­att romlik, ez óhatatlanul ár­emelkedéshez, inflációs gon­dokban tükröződik vissza. Vagyis az életbe lépő ár- mechanizmusban a legfőbb árstabilizátorrá a termelés hatékonyságának növelése válik. Fogadjuk el a kihívást Különösen fontos, hogy legalább a külpiaci verseny­társak fejlődésével tartsunk lépést, s eredményes mun­kával ellensúlyozzuk, kivéd­jük a cserearányromlás ha­tásait. A cserearányromlás egy oldalról nézve külső és objektív hatás. De felfoghat­juk olyan kihívásnak is, amelynek elfogadása, közöm­bösítése tőlünk függ. Te­gyünk tehát róla, hogy soha ne hasson bénítólag, elemi erővel. Ha ugyanis elkerül­jük a cserearányromlást, a tőkés világpiaci infláció ha­zai hatását rugalmas árfo- ]y am poki tikával egyszerűen ellensúlyozhatjuk. A belső árstabilitás szempontjából oly fontos exporthatékony­ság ezért vált az árképzés alapjává a feldolgozóiparban. Tudjuk, hogy az áremelés, mint a javak újraelosztása, feszültségekkel, konfliktusok­kal jár, a gazdasági előre­haladás érdekében mégis vállaljuk. Ugyanígy vállal­nunk keli a vállalatok és dolgozók közötti differenciá­lással, az egyes tevékenysé­gek visszafejlesztésével járó hálátlan feladatokat is. Az árpolitika hozzásegít bennün­ket ahhoz, hogy a megvál­tozott, az új külső és belső viszonyokhoz rugalmasab­ban, jobban alkalmazkod­junk, de döntő szerepe, gaz­daságformáló ereje az ered­ményesebb, jobb munkának van. Kovács József (VÉGE) Vécsen született, s a polgári iskola elvégzése után, 17 éves korában már beállt a rendőrség kötelékébe. 1951-et írtak akkor. Az első munka­helye Egerben volt az őr­sön, s a munkából életre szóló hivatás nemesült. Az út innen Poroszlóra vezetett, s igen emlékezetes volt szá­mára az akkori tiszai árvíz. — Félelmetes volt az az 1952. évi zöldár. Az ember­mentéstől a vadmentésig, mindennel kellett törődnünk, s közben óvni, megteremteni a rendet abban a pánikhan­gulatban. Aztán jött a szegedi isko­la, majd újra a poroszlói őrs, innen a füzesabonyi járás. A következő állomás a tisztképző iskola volt. Akkor lépett be a pártba, (a javas­latot már innen vitte magá­val) és másfél év után al­hadnagyként került Egerbe, a tiszti őrs parancsnokának. 1957-től öt évig a bűnügyi állományban dolgozott, majd a megyei kapitányság társa­dalmi tulajdonvédelmi osztá­lyára került. A mezőgazdaság volt a „témaköre”.. — Nagy port. vert. fel an­nak idején a biikkszentmár- toni tsz-tanya. majd a sely- pi szarvasmarha-istálló fel­gyújtása. Ez utóbbinál száz- egynéhány állat pusztult el. TÁPANYAG MELLETT TAKARMÁNYT IS... Szolgál­tatás 58 ezer hektáron — Alig tíz évvel ezelőtt a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazására ag­rokémiai laboratóriumot hoztunk létre itt a Gyön­gyös—domoszlói Állami Gaz­daság udvarán — mondja Prjevara János igazgató. — Akkoriban talaj-, bor- és takarmányvizsgálatokat foly­tattunk gazdaságunknak és a környező üzemeknek is. Ké­sőbb, 1975-ben, 11 Borsod és Heves megyei állami gazda­ság társulatásával lényegé­ben ebből a laboratóriumból „nőtt ki” a szakszolgálati ál­lomás. Tizenegy hasonló van az országban, amelyek kö­zött az élenjárókhoz tartozik a gyöngyösi. Segítségül hívták a tudo­mányt és agrokémiai vizsgá­latokkal, valamint szakta­nácsadással olyan feladato­kat oldanak meg, melyeket egy-egy gazdaság saját ma­ga nem tudna elvégezni. Dlila Bence kertészmér­nök, az állomás fiatal veze­tője erről így vélekedik: — A laboratóriumokban, mintegy négymillió forint ér­tékű műszerekkel rendeztünk be főleg növényelemzéseket végzünk. Ezek mellett folya­matos tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadást adunk, ül­tetvénytelepítéshez szakvéle­ményt készítünk, és agroké­miai technológiák bevezeté­sét segítjük elő. Tavaly pél­dául 58 ezer hektár földte~ rillet műveléséhez adtunk szolgáltatást Heves és Borsod megye gazdaságainak. Ezek közül is első helyen szere­pel a szőlő, a gyöngyös— domoszlói termelési rend­szerben részt vevő üzemek kiszolgálása. A jegyzőkönyvi adatok szerint az állomáson a múlt évben a bábolnai, a gödöl­lői, a borsodi gyümölcster­melési, a csányi paradicsom­termelési és a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát által szervezett burgonyatermelési rendszer gazdaságainak csak­nem 49 ezer hektáron foly­tattak növényvizsgálatokat és Mindkét ügy tettesét sike­rült kézre kerítenünk. Aztán a mostani kinevezé­sig az egri járási-városi ka­pitányság osztályvezetője­ként dolgozott. — A kezdeti években - — emlékezik Domoszlai alezre­des — sem időm, sem lehe­tőségem nem volt az úgyne­vezett komolyabb iskolákat elvégezni. Menet közben érettségiztem, aztán elvégez­tem a főtiszti iskolát és az esti egyetem szakosító tago­zatát is. — Amikor bűnüldözőkkel beszélgetek, mindig kíváncsi vagyok véleményükre: a megszokás, a rutin nem te­szi-e fásulttá őket, vagy nem inog-e meg bizalmuk az em­berekben. .. — Vannak megrögzött bű­nözők, de természetesen egyi­ket sem tartom reménytelen esetnek. Nem szabad kate­gorizálnunk az embereket. Az okokat kutatjuk, s a ma­gunk eszközeivel is igyek­szünk ezeket megszüntetni. — Minden hivatásnak megvan a maga ars poeticája. Hogyan fogalmazná meg ezt az a rendőr, aki lassan há­rom évtizede vigyáz ránk? — Nagyon nehéz munka. De hát melyik munka köny- nyű. ha az ember komolyan Vajlkó Zsuzsanna laboráns a adtak szaktanácsot a terme­léshez. A laboratóriumokat járva a desztilláló berendezések mellett a legkorszerűbb au­tomatizált spektrofotométert is megtaláljuk: — Ezzel a növényekben levő valamennyi mikroelemet ki tudjuk mutatni — ma­gyarázza Nagy Árpád, a la­boratórium vezetője. — A tudomány újabb módszereit igyekszünk felhasználni munkánk során. Állomásun­kon havonta 800 növénymin­tát vizsgálunk meg, amelye­ket a szántóföldekből, a sző" lökből, a zöldségtáblákról és a gyümölcsökből hoznak. Az adatok számítógépes feldol­gozásra kerülnek, amelyet bérmunkában Pécsett végez­nek, az ottani állomáson van ugyanis számítógép. — A gazdaságoknak az előző öt év termelési ada­tainak számítógépes elemzé­séből, a talaj- és a növény­vizsgálati eredményekből, va­lamint a termelési technoló­gia lehetőségeinek felhaszná­lásával adunk szaktanácso­veszi?... Amit mi teszünk, az szolgálat a szó gyakorla1- ti és átvitt értelmében egy­aránt. Annyi átfedéssel, hogy amikor nem vagyunk szolgálatban, akkor is fel kell készülnünk arra, hogy bármelyik pillanatban a köz érdekében sorompóba lép­jünk. Ha a velünk szemben támasztott igény és a mun­kánk eredménye egy hul­lámhosszon van, már nem dolgoztunk hiába. Tegyem hozzá, hogy nekünk még azoknak az embereknek az érdekeit is figyelembe kell vennünk, akik összeütköztek a törvényekkel. Röviden fo­galmazva: feladatunk a tör­vények ismeretében a közös­ség szolgálata. Érezzük a gondoskodást, a társadalom segítségét, hiszen a rendőrség önmagában nem lehet az a bizonyos „nyarat csináló fecske”. Magunk mögött érezzük a törvénytisztelő ál­lampolgárok erkölcsi támo­gatását. Aztán: sok olyan munkatársam van, akikkel hajdanában együtt kezdtük ezt a szakmát és még több a fiatal tehetséges ember a kapitányságon, akikkel kö­zösen igyekszünk megbirkóz­ni a ránk bízott, nem köny- nyű feladatokkal. Kátai Gábor spektrométerrel vizsgál (Fotó: Perl Márton) kát — beszéli Dula Bence állomásvezető. — Ehhez szükségesek az üzemek ter- mési eredményei, a műtrá­gya-felhasználás, a csapadék­eloszlás és a talajvizsgálati eredmények számon tartása. Növényvizsgálatokat évente kétszer végeznek az ültetvé­nyeken, a szántóföldi .növé­nyeken pedig egyszer, tavasz- szal. Ekkor vannak ugyanis a legintenzívebb fejlődési szakaszban, így könnyen fel­mérhető, milyen a vetés minősége, hogyan alakul a tőszám. Az idén, a tavaszi fagyok és ja,nyár eleji aszály különösen szükségessé tette ezeket a vizsgálatokat. Ja­vaslatunkra például több gazdaságban a nagy száraz­ság idején a búzákban nit- rogén-lombtrágyázást végez­tek. Ez termésjavító hatás­ban jelentkezett! A szakta­nácsadásnál az éves üzemi terveket vesszük alapul és a műtrágyázáshoz segítséget nyújtunk. A hatóanyag sze­rinti tápanyag-gazdálkodás hosszabb távon elősegítheti az észak-magyarországi nagy­üzemekben az adottságoknak megfelelő termelést. A gazdaságok éves költ­ségeiknek 23—25 százalékát műtrágyákra fordítják, ami nem kevés. Ezeknek a drága anyagoknak ésszerű haszno­sításához nagy segítséget nyújt a szakszolgálati állo­más, amely eddigi tevé­kenységével is bebizonyítot­ta létjogosultságát. Útmuta­tásaik betartásával az üze­mek búzából, paradicsomból, szőlőből már eddig is növel­ték a hektáronkénti ter­méshozamokat. Az állomás felszereltségé­nek további bővítése lehető­vé teszi, hogy Heves megye valamennyi mezőgazdasági üzemének vizsgálatokat vé­gezzen. . — Miután a szakszolgálati állomás egyszerű társulás — mondja Pjevara János igaz­gató —, így további gazda­ságok is részt vehetnek ben­ne. A megyei tanács, az Or­szágos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség és az üzemek támogatásával, a tápanyagvjzsgálatok mel­lett takarmány vizsgálatokat is végzünk majd. Szükség és igény is van erre, hiszen a takarmányok ésszerű és gaz­daságos felhasználása éppoly fontos, mint a helyes talaj­erő-gazdálkodás. Ebben is hasznosítani kívánjuk a tu­domány újabb eredményeit. Mcntusz Károly 1979. július 26., csütörtök „Nincs reménytelen eset” Az árintézkedések nyomában (3.) Az árrendszer változása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents