Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-26 / 173. szám

SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK:' Csomagolnak a kéksisakosok SZERDA ÖT A csomagolnak a kéksisakosok a Si- ( nai-félszigeten. Lejárt az ENSZ rendfenntartó erőinek ( többször is meghosszabbított mandátuma, a négyezer ( katona és tiszt hazafelé készülődik. Hat éve hivták létre a Biztonsági Tanács döntései alapján az ENSZ erőinek azt az alakulatát, amely a) legutolsó arab—izraeli háború nyomán létrejött fegy-' verszünet megtartását volt hivatott ellenőrizni. Azóta' az egyiptomi—izraeli különbéke új helyzetet terem- ) tett a Sinai-félszigeten, s úgy tűnik, elegendő lesz, ha( a nemzetközi megfigyelők tartózkodnak a térségben. Látszólag tehát egy örvendetes folyamat fontos/ állomása az ENSZ-erők kivonása. Valójában azonban/ a helyzet — híven tükrözve a közel-keleti állapotok) bonyolultságát — korántsem ilyen egyszerű. A négy­ezer kéksisakosra a továbbiakban eredeti megbízatá-) suktól eltérően az a feladat hárult volna, hogy az' izraeli csapatok visszavonulását, az újabb és újabb te­rületek egyiptomi fennhatóság alá történő visszaadó-^ sát ellenőrizze. Vagyis: az izraeli kormányzat szája( ízének megfelelően a különalku végrehajtásában ju­tott volna fontos szerephez a világszervezet. Érthető) volt a szovjet álláspont: miután Kairó és Tel Aviv) különbékéje nem teremti meg az áhított igazságos) rendezés feltételeit a Közel-Keleten, a Szovjetunió) nem járul hozzá ahhoz, hogy az ENSZ — a kéksisa­kosok révén — közreműködjék a különbéke végre­hajtásában. IZRAEL ÉS EGYIPTOM KÖZÖTT az ENSZ-erők) kivonása ügyében nem alakult ki egyetértés. Szadat) elnök véleménye eltért Beginétől: az egyiptomi állás-(j pont nem nehezményezte a kéksisakosok kivonását és! a nemzetközi megfigyelők jelenlétét. Tel Aviv viszont/ az utóbbi megoldás ellen kardoskodott. A különbéke/ értelmében az USA-nak kell gondoskodnia arról, hogy) az izraeli—egyiptomi őrségváltás fennakadás nélkül) lebonyolódjék, s erre a célra nemzetközi békefenntar­tó erő létrehívása mellett kötelezte el magát Washing-) tón. Ám az amerikai vélemény most módosult: az iz-ü raeli felfogással szemben az USA kielégítőnek tartja/ a Biztonsági Tanács által elfogadott megoldást, ami( lényegében megfigyelők kiküldését helyezi kilátásba. Talán a fentiek is híven illusztrálják, milyen ér-) dekellentétek miatt tart a közel-kelti huzavona. Az) Egyesült Államok számára rendkívül kényelmetlen a) Camp Davidben vállalt szerep, amelynek révén tulaj- ' donképpen már nemcsak Kairó és Tel Aviv, hanem) Washington is alaposan belebonyolódott a különbéke ( szövevényeibe. A KÉKSISAKOSOK. TÁVOZÁSA után felelősség ge tovább nő: az érdekek szembenállásából adódó fe-) szültség valamennyi következményét viselnie kell. Magyar vezetők távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Kuba nemzeti ünnepe alkalmából magyar vezetők táviratot küldtek dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kuba Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Mi­nisztertanács elnökének Havannába. A táv­iratot Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke írta alá, A távirat hangsúlyoz«, hogy: A magyar nép. miként a haladó emberi­ség világszerte, nagyra értékeli a kubai nép­nek a szocializmus építésében, a nép életkö­rülményeinek javításában és kultúrájának gazdagításában elért kimagasló eredményeit. A Kubai Kommunista Párt vezetésével elért nagy sikerek, a Kubai Köztársaság interna­cionalista külpolitikája jelentősen hozzájárul a szocialista közösség nemzetközi tekintélyé­nek, a békéért, a függetlenségért és a társa­dalmi haladásért, az imperialista beavatko­zás, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás ellen küzdő erők befolyásának növekedésé­hez. E harc kiemelkedő eseménye lesz az el- nemkötelezett országok Havannában megren- rezésre kerülő csúcskonferenciája, melynek munkájához sok sikert kívánunk. Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy párt. jainknak. országainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletárinterna- cionalizmus elvein nyugvó testvéri barátsá­ga. az élet minden területére kiterjedő sok­oldalú gyömölcsöző együttműködése eredmé­nyesen szolgálja a két nép. az egész szocia­lista közösség érdekeit. Forradalmi harcuk e jelentős évfordulóján kívánjuk önnek és a Kubai Köztársaság test­véri népének, hogy további kiemelkedő ered­ményeket érjenek el a Kubai Kommunista Párt I kongresszusa határozatainak sikeres végi’ehajfásában, a szocialista társadalom épí­tésében, hazájuk felvirágoztatásában. közös ügyünk, a szocializmus és a béke javára. •k Az évforduló alkalmából Apró Antal, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Blas Roca Calderiot. a népi hatalom nemzet­gyűlésének elnökét. A Hazafias Népfront, a SZOT. a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban fejezték ki jókívánságaikat a ku­bai testvérszervezeteknek. (MTI) Nícaranuai ieientiis A Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front fenntartja a nemzeti újjáépítés kormá­nyában testetöltő politikai szövetségét a hazafias e -ők­kel, de egyúttal felgyorsítja a forradalmi párttá való át­alakulás folyamatát —. je- lentetti ki Tornas Borge bel­ügyminiszter, a sandinista- mozgalom egyik tekintélyes vezetője az AFP francia hírügynökségnek adott nyi­latkozatában. A belügyminiszter beje­lentette, hogy a managuai repülőtér közelében fekvő menekülttábort fogolytálior- rá változtatták, mert az utóbbi három nap alatt öbb sandinista harcos holttestét találták meg a környéken. Az a gyanú támadt, hogy Somoza még ellenálló \ ívei beszivárogtak a menekü ttá- borokba és onnan az éjszaka leple alatt indulnak terror- i akciókra, a felkelők ellen. • Ki jön Craxi után? Pertini. olasz köztársasági elnök Craxi lemondása után hol­nap jelöli ki az új miniszterelnököt. A képen balra Enrico Berlinguer. az OKP főtitkára jobbra Benigno Zaccagnini, a kereszténydemokrata párt vezetője a kormányválság megol­dásával összefüggő tanácskozáson. (Népújság tele fotó — AP—MTI—KS) A szürke tábornok 2. Egy „nagy mű" romjai A SZERVEZET a Hermes­akciót — a Szovjetunióból hazatérő hadifoglyok kikér­dezését, a tőlük szerzett ér­tesülések összegyűjtését és kiértékelését — első székhe­lyéről, a Taunus hegységben levő Kransberg-kastélyból és a tőle nem messze levő Opel-vadászházból irányí­totta. Az egyre terebélyese­dő iroda azonban gyorsan kinőtte a kereteket. Az ame­rikaiak — a Hermes-vállal- kozás sikere nyomán — haj­landónak mutatkoztak rá, hogy méltó szállást adjanak a kémfőnökségnek. Némi keresés után úgy döntöttek, hogy az amerikai katonai cenzúrahivatal kiköltözik a pullachi épületből, s azt Gehlenék rendelkezésére bo­csátják. Pullach — hosszú évekig a Gehlen-szervezet és még ma is az NSZK hírszerzésé­nek nevét helyettesítve em­legetik — München mellett van. Eredetileg Hitler he­lyettese. Rudolf Hess épít­tette maga és törzse számá­ra a húsz egy- és kétemele­tes házból, barakkokból és jól kiépített pincékből álló települést, amelyet magas, 1-5 kilométer hosszú, szürke fal övezett. Később, amikor Hess szökése után Martin Bormann lett a „Führer” he­lyettese, megkapta Pullach- ot is. Az ő kételemeletes vil­lájába költözött be 1947 de­cember 6-án, az akkor 45 éves Gehlen feleségével, há- l rom lányával és egy fiával. 0JÉS@£l£ 1979. július 26., csütörtök Nemcsak ő, a legfontosabb munkatársak is családostól a szögesdróton belülre költöz­tek. A legszigorúbb titoktar­tás volt és maradt mindmá­ig a pullachi jelszó. Persze, ma már elektronikus beren­dezések is működnek. De azért mindmáig vérebeket vezető járőrök is vigyázzák a kémközDontot. És bár azó­ta sok minden változott ar­rafelé is, sok minden meg­maradt még, amit annak idején Gehlen vezetett be. A „szürke tábornok” — ma már megegyeznek ebben úgy az igazi szakértők, mint a nagv nyugati hírmagazi­nok riporterei, — tulajdon- kéonen nem sorolható a nagv kaliberű kémfőnökök közé. Az első időben elért kétség­telen sikereit főként annak köszönhette, hogy páratlan kedvező körülmények között láthatott munkához. A hi­degháború frontvonala a Né- metország nyugati és keleti zónái, maid a két német ál­lam között húzódott, s ezen könnyű volt áthatolni, annál is inkább, mert Berlinnél egészen Hifit, augusztus 13- ia nyitva állt az NDK, és íay szinte az egész Kelet a ké­mek számára. Gehten embe­rei nem szorultak különö­sebb kiképzésre. hiszen anyanyelvűk énnűgy német volt. mint a ..rélország”, az NDK lakosságáé. Tökéletesen ismerték a szokásokat, játsz­va tudtak alkalmazkodni. A KISZEMELT ÜGYNÖ­KÖK — ismét a nyitott ha­tár miatt — számíthattak rá, hogy veszély esetén viszony­lag könnven biztonságba jut­hatnak és felvehetik azokat a busás jutalmakat is, ame­lyeket a pullachi összekötők, ha nem is mindig fizettek ki, de mindig kilátásba he­lyeztek. A rokonok kösötti levelek áradatában nem tűn­tek fel fedőcímre küldött, ártatlan szöveget tartalma­zó, de a sorok közé vegy­tintával írt kémjelentéseket tartalmazó képeslapjaik. Gehlen hatalmas, szerte­ágazó vállalkozást hozott lét­re. Pullachban működöt: a ,,vezérigazgatóság”, ahogy a központot nevezték, maga Gehlen pedig „Schneider ve­zérigazgató úr”-ként szere­pelt leggyakrabban abbén az időben. A tulajdonképpeni operatív munkát a vezér­képviseletek vezették. E gyi- kük az NDK egy bizonyos területével foglalkozott, szék­helyüket ott jelölték ki, ahol a hozzájuk tartozó „körzet” szempontjából ez a legked­vezőbbnek tűnt. A vezér- képviseletek fogták össze a „képviseleteket”, azok pedig a „fiókokat”, amelyek az ügynökökkel már közvetle­nül tartották a kapcsolato­kat és a beszervezést, a kém- je'entések átvételét és to­vábbítását végezték. A Gehlen-szervezet virág­zott. A „vezérigazgató” csu­pa elismerést kanott az ame­rikaiaktól. a megrendelők­től. És aztán nyoma vérzett a X/9592-es számmal jelzett, de többinél is fontosabb, Nvugat-Berlinben elhelye­zett fiók helyettes vezetőjé­nek. aki néhány nappal ké­sőbb. 1953. novemberinek első naojaiban saitóérte eez- letet tartott az egykori bi­rodalmi főváros másik ré­szében. az NDK fővárosa pan. Hans-Joachim Geyer — Groll eltűnését követően, két órán belül nem kevesebb, mint hatvan Gehlen-ügynököt vettek őrizetbe az NDK ál­lambiztonsági , minisztériu­mának munkatársai. Vala­mennyien a „Schlosser-cég- hez” — ennek álcázták az X/9592-es kémügynökséget — tartoztak. S aztán egymást követték a lebukások. 1954. október 4-ig már 547 ellen­séges ügynöknek kellett az NDK bíróságai előtt felelni­ük bűneikért. 1955. április 12-én pedig azt jelentették az elhárító szervek, hogy újabb 521 ügynökkei sike­rült leszámolniuk. „Schneider vezérigazgató urat” különösen kínosan érintette, hogy ügynökei kö­zött valóságos pánik tört ki. Több százan egyszerűen át­szöknek Nyugatra,1 mit sem törődve azokkal a paran­csokkal. amelyeket a bizton­ságos Pullachból kaptak a maradásra. Mások, nem ke­vesen. önként jelentkeztek az NDK hatóságainál, éltek a büntetlenség nagylelkű le­hetőségével. amelyet a tevé­kenységüket őszintén feltáró és megbánó, az ellenséggel szakító ügynököknek bizto­sítottak. NÉHÁNY EMBER Pul­lachban megrendült a vesz­teségek láttán. Azt javasol­ták: védelmük érdekében korlátozni kellene az ügynö­kök toborzását és beállítá­sát. A „vezérigazgató” azon­ban másként döntött. A szervezet fiókjai feladatul kanták: a kémek áradatá­val kell az NDK elhárító szerveit megoldhatatlan fel­adat elé állítani. Az úgynevezett „tipszterek” szorgalmasan dolgoztak. Ke­resték a beszervezésre alkal­masnak látszó embereket. A címet az „ellenőr” közelebb­ről megvizsgálta. Jóváha­gyása után az illetőt vala­milyen ürüggyel áthívták Nyugat-Berlinbe és munká­hoz láthatott a harmadik Gehlen-ember, a beszerve­ző. ígéretekkel éppúgy nem fukarkodott, mint zsarolás­sal. Ha megállapodtak, jött a kiképző. És aztán átadták az illetőt az összekötőnek. A tipszterek. ellenőrök és beszervezők egyaránt fej­pénzt kaptak. Pénzéhségük­ben és a rájuk erőszakolt hajszában hibát hibára hal­moztak. A megkörnyékezet- tek közül nagyon sokan csak látszólag mondtak igent, va­lójában az NDK állambiz­tonsági szerveinél működ­tek együtt. Pullachot el­árasztották azok a „kémje­lentések”, amelyeket valahol az NDK elhárításánál fogal­maztak. Amikor 1956. április 1-én felvirradt a nagy nap és Pullachban az addig a fő- árbócon lengedező amerikai zászló helyébe az NSZK-é került, a Gehlen-szervezet a nyugatnémet állam hivatalos hírszerző szervezetévé vál­tozott, a vállalkozás már ro­mokban hevert. Egy beszé­des bizonyíték a hatalmas aonarátus csődjére: éppúgy teljes meglepetésként érte Gehlent az NDK berlini ál­lamhatárának 1961. augusz­tus 13-i lezárása, mint a vi­lág bármelvi egyszerű újság­olvasóját. Vége szakadt te­hát a nyitott határ nyújtot­ta kedvező lehetőségeknek is. GEHLENNEK PULLACH­BAN a következő években egyre keményebb bírálato­kat. súlyosabb szemrehányá­sokat kellett elviselnie. De mert neve szorosan összefor­rott a hidegháborúval, mind­addig maradni tudott, amíg meg nem változott Bonnban az úgynevezett keleti politi­ka. 1966. április 30-án mint nyugdíjas szolgálaton kívüli tábornok vette a kalapját és — maradt Pullachban. mint nyugdíjas szolgálaton kívüli tábornok. Pintér István (Következik: A mítosz vége) ItUÍldi évforduló Kuba népe ünnepel, s ve­le ünnepelnek világszerte mindazok, akik mindig is rokonszenvvel figyelték, se­gítették harcát a szabadsá­gért, az ország felvirágozta­tásáért. A figyelem ma 950 kilométerre Havannától. Oriente tartomány székhe­lyére, Santiago de Cubára irányul: a Moncada-laktanva ostromára, a kubai forrada­lom első öt órájára emlé­keztetve. Huszonhat éve, 1953. júli­us 26-án hajnalban a város lakói épp hogy hazaértek a karneválról, amikor lövésék rázták meg Santiago de Cu- bát. Fidel Castro vezetésével 160 hazafi — 158 férfi és 2 nő — a népellenes Batista- diktatúra második legna­gyobb erődítménye, a Mon- cada-laktanya ellen intézett vakmerő támadást. Öt órán át küzdöttek elszántan a kormánycsapatokkal, de vé­gül a tízszeres túlerő dia­dalmaskodott. Batista kato­nái 68 forradalmárt kihall­gatás közben agyonlőttek, néhányukat, köztük a bátor csoport vezetőjét, Fidel Castrót később fogták el és bíróság elé állították. Ök csak azért élhették túl a le­számolás borzalmas napjait, mert később kerültek fog­ságba és nem katonai, ha­nem polgári bíróság ítélke­zett fölöttük. Amikor két esztendővel később az elbi­zakodott Batista amnesztiát hirdetett. Castro és társai emigrációba mentek. A Granma nevű hajó fedélze­tén egy év múlva tértek vissza hazájukba, és már ott szervezték a népi felkelést Batista megdöntésére. A forradalmároknak egé­szen a győzelemig Oriente tartomány hegyei nyújtottak menedéket. Ma mint a for­radalom szülőhelyét emlege­tik ezt a területet szerte az országban. Lakói büszkék a szép hagyományokra. A Moncada napjainkban isko­laváros: a felnövekvő nem­zedék a volt erőd fehér falai között legfeljebb csak el­képzelni tudja azokat a jú­lius 26-i órákat, a lövéseket, amelyek jelt adtak a felke­lésre. A diktátor 1953-ban azt hitte, hogy a Moncada ostromlóinak meggyilkolásá­val, bebörtönzésével sikerült végleg kiirtani az országból a haladó eszméket, törekvé­seket. Nem így történt! Hat és fél év múltán a kubai nép végleg diadalmaskodott elnyomói fölött. Aztán felül­kerekedett minden olyan imperialista törekvésen, amely Amerika első szabad földjének megbilincselésére irányult. Azóta Kuba példá­jával bátorítja Latin-Ameri- ka és a világ valamennyi nemzeti felszabadulásáért küzdő népét, a szocialista közösség tagja, internaciona­lista politikát követ: tekin­télye, szavának súlya van a nemzetközi porondon. k. m. Török terrorizmus Fegyveres összetűzés rob­bant ki kedden Savsat, tö­rök kisvárosban a biztonsági erők és egy szélsőbaloldali szervezet engedélyezett fel­vonulásának résztvevői kö­zött. A zavargások következ­tében négy személy életét vesztette, hatan pedig súlyo­san megsebesültek. A fél­vonulók az'emelkedő meg­élhetési költségek és a tö­rökországi fasizmus ellen tüntettek. Usak nyugat-törökországi városban pokolgéprobbanás követkéz**''-" egy személy életét vesztette. Istambulban a hatóságok letartóztatták a nacionalista, jobboldali nemzeti mozga­lom pártja egyik ifjúsági szervezetének tagját és egv másik személyt. Azzal vá­dolják őket, hogy november­ben ők ölték meg az egvik baloldali istambuli napilap szerkesztőjét.

Next

/
Thumbnails
Contents