Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

I— KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az újrakezdés nehézségei A NICARAGUÁBÓL ÉRKEZŐ HÍREK ARRA UTALNAK: az új forradalmi kormányzat tisztában van az előtte álló feladatok nehézségével. A sandi­nista mozgalom győzelme után az új managuai veze­tésnek súlyos problémákat kell megoldania: be kell gyógyítani a polgárháború okozta sebeket, enni kell adni az embereknek, újjá kell építeni a romba dön­tött országot. A, kabinet a nemzeti újjáépítés és megbékélés kormányának nevezi magát, s ez fejezi ki programját is. Az első lépések rendkívül nehezek: az állig fel­fegyverzett országban meg kell teremteni a közbiz­tonságot, le kell szerelni a diktátor hadseregének ma­radványait, ártalmatlanná kell tenni a még garázdál­kodó bandákat. AZ ELELMISZERPROBLÉMA azonban talán még a bandáknál is veszedelmesebb. A kormánynak el kell látnia azt a városi lakosságot, amely legfontosabb bázisát jelentette a Somoza elleni küzdelemben. Az ország valutatartalékai is a minimálisra csökkentek — megsemmisült az exportbevételeket biztosító gya­pot- és kávétermés! A kormány számításai szerint legalább hárommilliárd dollárra van szükség ahhoz, hogy normalizálódjék az élet Nicaraguában. Biztató előjel a menekültek visszatérése hazájukba: a sandi­nisták napi négyezer hazatelepülőre számítanak, akik korábban a somozista terror és a polgárháború elől Costa Ricába és más közép-amerikai országokba me­nekültek. A stabilizálódás azonban hosszú és nehéz folyamat lesz. A kormány három éven belül választásokat akar tartani. * Moises Hassan, a sandinista kabinet egyik tagja kijelentette: a nicaraguai népnek kell döntenie a jövő politikai orientációjáról. A lakosság nagy várakozás­sal tekint az új managuai vezetés döntései elé, s osz­tatlan helyesléssel találkozott a Somoza-vagyon el­kobzásáról hozott rendelet is. A SANDINISTÁKNAK KIFELE IS KELL TE­KINTENIÜK. A latin-amerikai államok jelentős ré­sze, a szocialista országok és több vezető tőkés ország elismerte az új nicaraguai kormányt, valószínűleg az Egyesült Államok is így tesz majd. Washington ugyanakkor számos olyan lépést is tett, amely óvatos­ságra int: riadókészültségbe helyezte a katonai erőit a térségben, s hadihajókat vezényelt a nicaraguai par­tok közelébe. Miklós Gábor MOSZKVA A helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya rendelkezései­nek megfelelően a Szovjet­unió értesítette az értekez­leten részt vett államokat a Balti-tenger melléki kato­nai körzet csapatainak „Nye- man” elnevezéssel sorra ke­rülő hadgyakorlatáról. A meghívásnak megfelelő­en hétfőn Vilniusba érkez­tek a belga, brit, NDK, dán. holland, norvég, lengyel, finn, francia, NSZK-beli. csehszlovák, valamint a svéd megfigyelők. MONTEREY Helmut Schmidt nyugat­német kancellár, Henry Kissinger volt amerikai kül­ügyminiszter és Alexander Haig, a NATO európái had­erőinek volt főparancsnoka találkozott az egyesült ál­lamokbeli Montereyben. A találkozón — amelynek részleteit egyelőre homály fedi, hiszen egy helyi lap jelentése szerint Schmidt is teljesen váratlanul, előzetes bejelentés nélkül érkezett — részt vett több gazdasági szakember is. (AP) TEHERÁN Egy magas rangú iráni vallási vezető, Szadegh Khalkhali ajatollah a Kaj- han című napilapnak adott interjújában kijelentette: „Anvar Szadat nem szabad akaratából, hanem Carter elnök és más monopolimpe­rialisták parancsának en­gedelmeskedve ad menedé­ket az elűzött sahnak”. Mint ismeretes, a sah. miután januárban Irán elhagyására kényszerült, rövid időt Egyiptomban, Marokkóban, majd a Bahama-szigeteken töltött; jelenleg Mexikóban tartózkodik. Szadat elnök már megszerezte az egyip­tomi törvényhozás hozzájá­rulását az exsah befoga­dásához. jo/itoza kiadatását kérik Visszatérnek a rezsim üldözöttéi Nicaraguába Brazília kormánya is elis­merte az új nicaraguai rend­szert, Ramiro Sáráivá Guer- reiro külügyminiszter hétfőn táviratban közölte új nica­raguai kollégájával, Miguel Descotóval, hogy kormánya helyre kívánja állítani a So- moza-rezsim végnapjaiban felfüggesztett diplomáciai kapcsolatokat a két ország között. A sandinista hatalom sta­bilizálódásának jeleként a vasárnap megnyitott Costa Rica-i határon keresztül mintegy tízezer nicaraguai állampolgár tért vissza ha­zájába azok közül, akik a somozista terror és a polgár- háború elől a szomszédos or­szágban kerestek menedéket. A továbbiakban napi négy­ezer hazatérő fogadására ké­szülnek fel. A polgárháború idején, becslések szerint, összesen mintegy 200 ezer nicaraguai menekült külföld­re, közülük 50 ezren Hon- durasba, mintegy 75 ezren pedig Panamába, Guatemalá­ba. az Egyesült Államokba és a kontinens más orszá­gaiba. Tornas Borge, az új kor­mány belügyminisztere, a sandinista vezetők ellen el­követett merényletkísérlet után figyelmeztette a meg­döntött rezsim illegalitásba kényszerített híveit, hogy a terrorcselekmények elköve­tőire halálbüntetés vár. Anastasio Somoza, a meg­futamított diktátor, Bahama szigetén tartózkodik, ahova Miamiból érkezett saját luxusjachtján. Elutazása előtt közölte, hogy három­hónapos dél-amerikai és eu­rópai körutat kíván tenni. Managuában viszont hétfőn bejelentették: hivatalos ké­réssel fordulnak az Egyesült Államokhoz Somoza kiada­tása ügyében, hogy népirtás Hadgyakorlaton Hadgyakorlatot tartanak a szovjet fegyveres erők a balti köztársaságok területén. Képünkön: támadásban a gépesített lövészek. (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) A szürke tábornok 1. Az amerikaiak elégedettek 1979. JÚNIUSÁBAN HALT MEG Reinhard Gehlen. Osz­tályon felüli temetést kapott, de halálakor legfeljebb csak néhány sorban emlékeztek meg róla még a nyugatné­met lapok is. A „szürke tá­bornoknál” jóval előbb szállt sírba a „Gehlen-mítosz”: kö­rülbelül a hidegháborúval együtt, amely lehetővé tet­te, hogy ez a nem túlságo­san okos, legfeljebb ravasz, nem túlságosan jelentékeny, de titokzatoskodó ember egy ideig szerepet játszhasson, s nevét megismerje a világ. Furcsa, de így van: Geh­len karrierjét tulajdonkép­pen a szovjetek indították el, egyszerűen azzal, hogy 1945 tavaszán Németország ame­rikai övezetének katonai ha­tóságaival közölték: tudomá. suk van róla, hogy az egy­kori hitlerista szovjetellenes katonai hírszerző szervezet parancsnokai és okmányai az amerikai övezetben talál­hatók. Edwin L. Sibert bri­gádtábornok, az amerikaiak hirszerzőfőnöke ezek után megkerestette a május 20. óta amerikai fogságban levő Gehlent, ennek a szovjetef- lenes kémszervezetnek, a „Fremde Heere Ost”-nak (FHO, Keleti Idegen Hadse­regek) parancsnokát. A tá­bornokra az oberurseli hadi- fogolytáborban találtak rá, a Sibertre — mint később, nyugdíjasként elmondta — „azonnal kitűnő benyomást tett”. „Mindössze csak any- nyit mondtam neki — így az amerikai generális —, hogy ön nagyon sokat tud az oroszokról, tábornok úr...” Í7k USníiieSti 1979. július*25., szerda Gehlen, aki az általa veze­tett „különleges egység” irat­tárát 50 fémládában mentette át a hitlerista összeomlás utáni „jobb időkre”, azt ad­ta elő, hogy biztos értesülé­sei vannak a szovjet támadó tervekről. A „bolsevisták” — ez a kifejezés éppúgy a ná­cik propagandájából szár­mazott, mint az egész elme­futtatás —, rövidesen hábo­rút indítanak, hogy megka­parintsák egész Európát. Gehlen hozzátette: ő maga a Szovjetunió területén kiépített hálózattal, rádióadókkal és az oroszok által megfejthe­tetlen rejtjelekkel ellátott ügynökökkel rendelkezik. Felajánlotta: tudását az ame­rikaiak rendelkezésére bo­csátja, Sibert intézkedésére Oberurselbe szállították azo­kat a tiszteket, akik Geh- lennél szolgáltak és akikre ő igényt tartott. Megkapták az elrejtett és az amerikaiak által előzőleg már lefoglalt, de lényegtelennek tartott iratanyagaikat, S szép hosz- szú, „tartalmas” jelentést ír­tak mindenről, amiről tud­tak. WASHINGTON. miután ..kielégítőnek” tartotta az Oberurselben elkészített „próbamunkát”, Gehlent és még három munkatársát 1945. augusztusában a legna­gyobb titokban az Egyesült Államokba szállíttatta. A he­lyettes, Wessel Németország­ban maradt azzal a feladat­tal, hogy az amerikaiak kü­lönleges elbánású hadifogsá­gának keretei között tovább­ra is összetartsa a „fiúkat”. Gehlen egy évig maradt az új világban. És aztán 1946. július 9-én azzal a megbí­zással szállt ki egy München melletti repülőtéren az ame­rikai katonai gépből, hogy németekből kizárólag az amerikaiak számára dolgozó titkosszolgálatot szervez. Kémszervezetet — bérmun­kában. A hosszú amerikai tárgya­lási időre több magyarázat is létezik. Az egyik — a leg­valószínűtlenebb — Gehlen- től származik, aki azt állí­totta, hogy az amerikaiak nehezen akarták elfogadni az ő feltételeit, ezek nélkül vi­szont ő nem volt hajlandó egy más állammal együttmű­ködni. A Gehlen-mítosz ter­jesztői szerint a hitlerista kémtábornok kikötötte vol­na, hogy „az amerikai titkos szolgálat számára nem se­gédmunkát végez, hanem a saját vezetése alatt tiszta né­met szervezetet hoz létre, amely az amerikaiakkal csu­pán egy összekötő törzsön keresztül tartja a kapcsola­tot”, és ..csupán a keleti tömb elleni tevékenységre hajlandó”. Továbbá: ha lét­rejön egy önálló német kor­mány, akkor automatikusan megszünteti az amerikaiak­kal az együttműködést és az új állam szolgálatába lép. Tény viszont, hogy bár az NSZK kormánya már 1949- ben létrejött, a Gehlen-szer- vezet egészen 1956-ig az amerikaiaknak dolgozott, és csak akkor alakult át az NSZK hírszerző szolgálatává, a Bundesnachrichteindiensté, a Szövetségi Hírszerző Szol­gálattá. GEHLEN AZZAL TÉRT VISSZA Európába, hogy rö­videsen megkezdődik a Szov­jetunióval való leszámolás —, ezt a következtetést szűrte le abból a parancsból, amit Dean ezredes, az összekötő­tiszt átadott neki, és amely szerint legkésőbb 1947. jú­nius elsejéig teljesen ki kell építeni a szervezetet. Gehlen a Szovjetunió elleni „preven­tív katonai akcióra” (ismert kifejezés, így nevezték a ná­cik is a szovjetellenes rabló- támadást) számított. Az első kellemetlen meg­lepetés mindjárt visszatérte után érte a kémfőnököt. Az FHO volt alezredese, Baun, aki Németországban maradt és időközben az amerikaiak által rendelkezésére bocsá­tott rádióadóval megpróbálta felvenni a kapcsolatot a szovjetunióbeli ügynökökkel, kénytelen volt közölni, hogy egyetlen esetben sem járt eredménnyel. Gehlen a ku­darcért Baunt tette felelős­sé, annál is inkább, mert az a pozíciójára tört. A csatát az amerikaiak döntötték el: Baun ment, Gehlen maradt. És szétküld- te megbízottait a nyugati övezetekben. Jócskán akad­tak ott állás, megélhetés nélkül maradt náci tisztek, akikre számíthatott. Gehlen azzal csalogatta a kiválasz­tottakat: „Gyakran piszkos tevékenységet kell folytat­nunk és ezért tiszta kezű úriemberekre van szüksé­günk”. A szépen csengő szavaknál azonban többet nyomott a latba az amerikai dollárban folyósított fizetés és a he­tenkénti bőséges élelmiszer­csomag, A „tiszta kezű úri­embereket” Gehlen a véres kezű volt SS-ek és jobb eset­ben a náci hadsereg egykori hírszerzésének, az Abwehr- nek embereiből toborozta. Az „urak” nagyon elége­dettek voltak a Gehlen nyúj­totta állással. Az amerikaiak azonban nem szervezetet akartak,' hanem eredményt. A tábornok annyi mindent megígért, de semmit sem tu­dott valóra váltani. Ekkor azonban valóban jó ötlete támadt. Régi munkatársai és A szürke tábornok fekete szemüvegben... (Fotó: AP—KS) sebtében kiképzett emberei megkezdték a Szovjetunióból Németországba hazatérő ha­difoglyok kikérdezését. An­nak idején a FHO a foglyul ejtett szovjet katonákat val­latta, a kínzásokról sem visz- szariadva. A Gehlen-szerve- zet ügynökei most saját hon­fitársaikat faggatták, akik évekig — kényszerből, jóvá- téve egy icipici részét annak a pusztításnak, amit a hit­leri Németország szovjet föl­dön okozott — a legkülön­bözőbb szovjet területeken éltek és dolgoztak. A volt foglyok, amikor végre hazai földre jutottak, addig nem mehettek haza a családjuk­hoz, amíg a Gehlen-ügynö- kök számtalan kérdésére nem adtak kielégítő választ. AZ AKCIÖ Hermes-vállal- kozás néven szerepelt a szer­vezet okmányaiban. Valóban sok értesülést sikerült ösz- szegyűjteni. Az amerikaiak elégedettek voltak. Gehlen csatát nyert: bizalmat szer­zett magának. Pintér István (Következik: Egy „nagy mű’’ romjai) 1 vádjával bíróság elé állít­hassák. A nicaraguai fővárosban a közel kéthónapos polgárhá­ború befejezése óta első íz­ben jelentek meg munkahe­lyükön az állami hivatalno­kok és más közalkalmazot­tak. Tekintettel a háború, okozta pénzügyi nehézségek- • re, sandinista hivatalos sze­mélyiségek elképzelhetőnek tartják, hogy az újjáépítés első szakaszában az alkalma­zottak élelmiszerjegyek for­májában kapják meg java­dalmazásukat. Managuai külföldi megfi­gyelők körében folynak a találgatások az új rendszer politikai orientációját illető­en. Ezekre válaszolt hétfői nyilatkozatában Moises Has­san, a kormány egyik tagja, hangoztatva, hogy kormánya * nem kommunista orientáció­jú. — A későbbiekben meg­tartandó választásokon a ni­caraguai népnek kell majd arról döntenie, hogy milyen kormányzatot tart megfelelő­nek — mondotta. Ugyancsak hétfőn az új kormány hiva­talosan tájékoztatta az Egye­sült Államok managuai nagy- követségét a hatalom átvéte­léről, és kifejezte reményét, hogy a két ország között vál­tozatlanul fennmaradnak a baráti kapcsolatok. Megfi­gyelők szerint Washington­ból egy-két napon belül ked­vező válasz várható erre az ajánlatra. Távol a pártol a sárii;! tankliajók A Karib-tenger déli ré­szén, Tobago partjaitól mint­egy 30 kilométerre keletke­zett 16 kilométer hosszú és öt kilométer széles olaj­szennyeződés a napsütés és a tengeráramlatok és az erős hullámverés hatására fokzatosan felszakadozik, és egyelőre nem veszélyezteti a sziget turistaparadicsomként számon tartott homokpartja­it — közölte kedden Trini­dad és Tobago Köztársaság kormányának szóvivője. Mint ismeretes, a Holland- Antillákhoz tartozó Bonaire sziget felől Szingapúrba tar­tó, 210 000 tonnás Aegean Captain nevű óriás tankha­jó csütörtökön éjjel a tom­boló viharban összeütközött a Perzsa-öbölből a Texasi Beaumontba hajózó 292 000 tonnás Atlantic Express ne­vű óríástankhajóval. A sze­rencsétlenség következtében huszonhat matróz eltűnt, többen súlyos sérüléseket szenvedtek. A két, teljes rakománnyal hajózó libériái bejegyzésű tankhajó az összeütközés következtében kigyulladt, és a tengerbe ömlő olaj a ha­józás történetének eddig legnagyobb arányú olaj­szennyeződését okozta. Az Aegean Captain fe­délzetén pusztító tüzet sike­rült eloltani, de az Atlantic Express még mindig lán­gokban áll. A különleges tűzoltó ala­kulatok Port of Spain-ben, már készenlétben állnak, s bevetésük időpontjáról ked­den dönt a Mobile Oil Cor­poration olajtársaság, amely szeretné megmenteni a ha­jón található, több mint 60 millió gallon nyersolajat, (egy gallon: 3,78 liter) A Mobile Oil Corporation szakértői szerint a tankhajó eredetileg 70 millió gallon nyerso’aj-rakományának ma­radékát a lángok kioltása után a nyílt tengeren ki­sebb tankhajókba szivaty- tyúzzák át. Három haboltó- ágvú.val felszerelt vontató­hajó az Atlanti-óceán felé vontatja a lángoló tankha­jót, amely kedden mármint- egv 88 kilométerre volt a tobagói i— októl. Sérült tartályából folyamatosan öm­lik a lángoló nyersolaj. Az Aeaean Captain tank­hajót is biztos helyre. Port of Spain kikötőjétől minteav húsz kilométerre vontatták. A trinidad és tobagói kor­mány kedden dönt arról, hogy a tankhajót beenged­jék-e Port of Spain kikötő­jébe?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents