Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-24 / 171. szám
Az árintézkedések nyomában (1.) Mi indokolja a fogyasztói árak emelését? Az értékarányos fogyasztói árak kialakítása évek óta terveink közt szerepel. A megtett részintézkedések mellett a mostanihoz hasonló széles körű áremelésre is készültünk, ám ezt valamikor csak nagyarányú jövedelemkiegészítéssel tudtuk elképzelni, hogy az árváltozások miatt egyetlen nagy társadalmi réteg életszínvonala se csökkenjen. Ehhez a reáljövedelmek korábbi, viszonylag magas növekedési ütemét is meghaladó, mondhatni lökésszerű emelésre lett volna szükség. Időközben a kedvező lehetőség reménye szertefoszlott, s az életszínvonal elért eredményei megszilárdításának szükségessége kikényszerítette a mostani lépést. Befolyásolni a fogyasztást A cserearányromlás, a gyarapodó külgazdasági veszteségek miatt évről évre nőttek a fagyasztói árkiegészítésekre fordított összegek. A terhek mind nyomasztóbbá váltak, s napirendre került az ésszerűbb, a reálisabb árarányok kialakítása, az árrendszer továbbfejlesztése. Az intézkedések célja az áruellátás eddigi színvonalának fenntartása, a költségvetési terhek csökkentése, a kereslet és a fogyasztás befolyásolása, ahol szükséges, a kínálat bővítése, a termelés ösztönzése. Tehát az intézkedések lényege nem a vásárlóerő elvonása, hanem az évek óta napirenden levő feladatok megoldásának elősegítése, a termelők, a fogyasztók befolyásolása. A fogyasztás elért szintjének csökkentésével sehol nem számolunk, csupán — ahol indokolt — a növekedés ütemének mérséklésével. Jóllakni és lakni Az élelmiszerek ára átlagosan 20 százalékkal emelkedik. Gazdasági, társadalmi, politikai súlyát tekintve egyaránt ez a legjelentősebb lépés a mostani árintézkedések között. A kenyér órát például 3.60-ról 5.40-re emelték. A mindennapi kenyér ára 28 év óta nem változott. Azóta e nehezen megszerzett létfenntartási cikk átvitt értelmű fogalommá vált. (Ezer kilogramm kenyér eddig annyiba került, mint egy tonna búza.) Mert a „mindennapit” időközben megdrágította a korszerű technika alkalmazása és a kenyérgyári dolgozók növekvő jövedelme. De az ár- és értékviszonyokkal együtt megváltoztak az élet- körülmények is. Jelzi ezt, hogy valamikor az alacsony személyi jövedelemhez igazodtak — a termelési költségektől függetlenül — az élelmiszerárak és a lakbér. A kialakuló szocialista árpolitika célul tűzte, hogy mindenki jóllakhasson és valahol lakhasson. A ruházati cikkek árát viszont jelentős forgalmi adóval terhelték. A sertés- és marhatőkehús ára 30 százalékkal a zsiradékoké 17 százalékkal emelkedett. Az áremelés differenciáltságát jelzi, hogy a baromfihúsárak 8 százalékkal növekedtek, amíg a vaj ára változatlan marad. Az árváltozások mértéke nemcsak az ártámogatástól függ. hanem az exportlehetőségektől, a- kereslet-kínálat alakulásától is. A vaj állami dotációja — mint a tejterméké általában — magas. De a tejtermeléssel együtt képződő vaj hazai fogyasztását célszerű a viszonylag alacsony árral ösztönözni, mintsem ráfizetéssel exportálni. Vagy a csekély áremelés hasonlóképpen a baromfihús itthoni fogyasztásának kedvez. Ha ugyanis nő a viszonylag olcsó baromfi aránya a hazai fogyasztásban, akkor növekedhet a sertés- és marhahús kivitele, javulhat, gazdaságosabbá válhat a húsexport áruösszetétele. Miközben fennmaradhat, sőt mérsékelten tovább növekedhet az egy főre jutó évi 75 kilogrammos húsfogyasztás. Végül még egy példa a piaci ellátás javítására. A húskészítmények ára átlagosan 21 százalékkal emelkedik, de ezen belül a száraz és füstölt áruké 25 százalékkal. Mivel e termékek iránt a hazai és a külföldi kereslet egyaránt nagy, az igényeket eddig nem tudtuk megfelelően kielégíteni. Indokolt takarékosság A tüzelőanyagok és az energiaszolgáltatás áremelését elsősorban az energia- hordozók világpiaci árának a legutolsó fogyasztói árrendezés óta végbement jelentős — sőt várhatóan tovább tartó — emelkedése indokolja. A tüzelőanyagok és fűtési szolgáltatások árát legutóbb 1974-ben emeltük, a villamos energia ára pedig 15 éve változatlan. Az átlagnál nagyobb mértékű a távhőszolgáltatás díjának emelése. De a fogyasztó ezután is a költségeknek átlagosan mintegy 40 százalékát viseli. A díjemeléssel mérséklődik a központi illetve a távfűtéses lakások fűtési költségeinek meglevő nagy különbsége. A háztartási tüzelőanyagok áránál jobban, átlagosan 51 százalékkal emelkedik a villamos energia fogyasztói ára. Ahhoz, hogy a villamosenergia-termelés és -fejlesztés költségei megtérüljenek, 90 százalékos áremelésre lett volna szükség. A háztartások villamosener- gia-fogyasztása tavaly átlagosan 14,5 százalékkal növekedett. A takarékosság tehát indokolt, fő módszere a korszerűbb elektromos és elektronikus készülékek (pl. tranzisztoros, integrált áramkörös tv) gyártása és alkalmazása. De az elektrifikált háztartásokban ezen túl még számtalan lehetőség nyílik a villamosenergia-takarékos- ságra, amely végeredményben erőművi beruházásokat tehet feleslegessé. A motorizáció térhódítását sem akarjuk, nem is lehetne megállítani. A növekedés ütemét azonban lehet és kell is mérsékelni, hogy a jelenlegi szint, az évi 90—100 ezer új személygépkocsi értékesítése mellett csökkenjen a sorbanállás, megszűnjék a nagyarányú spekuláció, hogy a gépkocsiforgalom növekedésével lépést tarthasson az út- és szerviz- hálózat fejlesztése. Jövedelemkiegészítés A különböző iparcikkek:a bútorok, a cipő, az egyes építőanyagok, a mosószerek, a szappan, csakúgy mint a tisztítás, cipőjavítás áremeléseit a nyersanyagok és az energiahordozók világpiaci drágulása indokolja. Az áremeléssel járó többletkiadások részbeni ellen- súlyozására jövedelemkiegészítésben részesül 10 millió 200 ezer magyar állampolgár. A lakosság csaknem valamennyi rétegére kiterjedő differenciált részbeni „kártalanítást” szükségessé teszi a széles körű és olykor nagymértékű áremelés. Teljes ellentételezésről, kompenzálásról így sem beszélhetünk. Az áremelések egy év alatt a lakosságnak osz- szesen 23 milliárd forint többletkiadást okoznak, s ebből 21 milliárdot, tehát 75 százalékát fedeznek a jövedelemkiegészítések. Vagyis átlagosan az élelmiszerek és a háztartási energia drágulásának terheit. Ahogyan az ilyen átlagolásnál már lenni szokott, a családok egyik része jól kijön majd a jövedelemkiegészítésből, a másik része nem — ez függ a fogyasztói szokásaiktól, fogyasztásuk ősz- szetételétől. A magasabb jövedelmű rétegeknek általában jobban nőnek kiadásaik. míg az alacsonyabb jövedelműeké viszonylag kevésbé. Mégsem lett volna célszerű a jövedelemkiegészítéseket a keresetek százalékában megállapítani. Társadalmilag igazságosabb a fix összeg odaítélése, az azonos szintű fogyasztás támogatása. Az a kívánatos, hogy a munkajövedelmekben érvényesüljön a határozott differenciálás. Az előrehaladás feltétele A fogyasztói áremelések — a jövedelemnövelő intézkedések ellenére — fokozzák tehát a vásárlók terheit. A mostani intézkedések egy év alatt 9 százalékkal növelik a fogyasztói árszintet. Ebből 1979-re 4 százalék jut, amiből 3 százalékot fedez a jövedelemkiegészítés. így végeredményben 1979-ben az eredetileg a tervben számított 4,7—4,9 százalékkal együtt 9 százalékos fogyasztói árszintnövekedés várható. Az életszínvonal-politikában, a jövő megalapozásában úgy haladhatunk előre, ahogyan megvalósulnak gazdasági célkitűzéseink, ahogyan javul a gazdálkodás minősége, hatékonysága. Az egyes ember sorsa, és a társadalom boldogulása egyaránt a személyes teljesítményektől, a közös munkánktól függ. Kovács József (Folyt, köv.) Motorvonatok exportra A Ganz-MÁVAG Vasúti Járműgyár szereldéjében elkészült az első' négy jugoszláv megrendelésre gyártott, három egységből álló motorvonat. A járművek a Ganz Villamossági Művek és a Ganz-MÄVAG kooperációjában épülnek, az idén tizenkét darabot készítenek a Jugoszláv Államvasutak részére. (MTI fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) Heves megye is hozzájárul Mezőgazdasági és élelmiszeripari exportunk A Gyöngyös környéki csemegeszőlőt, a patai őszibarackot, a hevesi vetőmagvakat, a sárga- és görögdiny- nyét, a nagyrédei mélyhűtött málnát Európa jó néhány országában ismerik és szeretik. Keresett a tőkéspiacokon az egri bikavér, a kukorica és a hízómarha is. Ezek csupán néhány kiragadott példák a termékek széles köréből, amelyek Heves megye mezőgazdaságát és élelmiszeriparát reprezen_ tálják külföldön. Ám ez is bizonyítja, hogy a hevesi táj sajátos éghajlati és talajviszonyai között termelt zöldségre, gyümölcsre, gabonára milyen nagy szükség van, nemcsak a belföldi ellátásnál, hanem a növekvő exportban is. A tavalyi kedvező eredmények után állami gazdaságaink, termelőszövetkeze_ teink és élelmiszeripari vállalataink az idei évre magukévá tették az MSZMP Központi Bizottsága 1978. december 6-i ülésének határozatát. Ez kimondja: „a szocialista és a fejlődő országokkal kialakult gazdasági együttműködésünket a jövőben is gyors ütemben szélesítjük. A gazdaságilag fejlett tőkés országokkal tovább bővítjük külkereskedelmi forgalmunkat...” A szövetkezetek és az élelmiszeripari vállalatok, közöttük a Hatvani Konzervgyár, az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat tavaly- valamint az idei első félévben főleg búzát, kukoricát, napraforgót, repcét, szóját, juhot, hízómarhát és hízósertést, továbbá bort és zöldségféléket exportáltak az európai szocialista és tőkéspiacokra. Ezek közül a bor, a búza, a kukorica és a hízómarha a legjelentősebb. A zöldségfélék közül továbbra is a dinnye, a paradicsom és a zöldborsó a legfontosabb exportcikk. A Hatvani Konzervgyár tavaly előállított 32 561 tonna zöldségkonzervjeiből több mint 25 ezer tonnát export- tált. Ennek nagyobb része az európai szocialista országokba került. A konzervgyáriak az idén tovább fokozták exportjukat és év végéig 37 600 tonna árut kívánnak értékesíteni a külpiacokon. A termelőszövetkezetek közül tavaly a nagyrédei 115, és az abasári 72 millió forint értékű árut exportált. A MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével főleg szőlőoltványt, hízómarhát, különböző mély_ hűtött termékeket és bort értékesítettek. Az abasáriak 4092 hektó bort küldtek a Német Szövetségi Köztársaságba, főleg traminit és muskotályt. A keresletet kihasználva ezt az idén 4289 hektóra növelik. A gyöngyöspa" tai Mátrai Egyesült Terme~ löszövetkézét a tavalyi 3700 hektóval szemben ebben az évben 9 ezerre növelte az NSZK-ba irányuló borszállítmányát. A tramini és a muskotály mellé felsorakozott a kedvelt kékfrankos is. Miután az eddigi időjárás a zöldségfélék termeléséhez kedvezett, így főleg a hevesi homokhátról terven felüli mennyiségű görögdinnye, paradicsom és paprika kerül exportra. Tavaly tehát jelentősen bővültek a külpiaci igények Heves megye mező- gazdasági és élelmiszeripari termékei iránt. Ez az idei első félévben is megmutatkozott. örvendetesen javult az exporttermékek minősége, ami persze még nem minden! Az eddiginél is többet kell tenni a gazdaságosabb, a jövedelmezőbb termelés érdekében:.. Mentusz Károly Hatáskör és valóság Bizalmi, a konzervgyárban Négy műhelybizottság területén, összesen kilencven bizalmi segíti a szakszervezeti munkát a Hatvani Konzervgyárban. Olyan tisztség- viselők valamennyien, akiknek rangjuk a legkisebb a választottak között a mozgalomban. szerepük azonban — mint másutt is —, különösebben az utóbbi évektől, jelentősen megnőtt. Jog. és hatáskörük ugyanis a szervezett dolgozók érdekképviselete során mindegyiküket a gazdasági vezetők valóságos partnereivé teszi. Vajon, hogyan lesz valakiből bizalmi, mit jelent a funkció a gyakorlatban...? Kérdésünkre. teljességgel találomra keressük a vá- •laszt a bizalmiak egyikénél, Kónya Erzsébetnél. A megszólított: fiatal nő. Ám, mint a beszélgetés alkalmával kiderül: már 1961- ben munkás volt itt a gyárban. Előbb csak amolyan „betanult'’ feladatokat végzett, aztán részt vett a felnőttoktatásban, s a pesti iskola kihelyezett tagozatán szakmát szerzett. Később pe. dig, hogy jobban belekóstolt a könyvekbe, beiratkozott a szakközépiskolába is, ahol három esztendővel ezelőtt érettségizett. — Munkás vagyok ma is — mondja —, gyártásközi ellenőr, itt a főzeléküzemben. Bizalmi a hatvanas évek végén lettem. Amikor a „Dobó Katica’’ — ma már aranykoszorús — szocialista brigád vezetését is rám bízták. Miért döntöttek éppen én mellettem? Talán, mert elégedettek voltak a munkámmal, tetszett, hogy a véleményemet nem rejtem véka alá. Szókimondó vagyok, ha szükséges, beszélek mások helyett is, kiállók minden jó ügy mellett... Persze, jobb lett volna, ha nem éppen én beszélek ilyesmiről. Magammal nem szeretek foglalkozni. Maradjunk csak: az egyik bizalminál... Nos, ami a bizalmi munkát illeti: lényeges benne a változás. Amíg régebben, jószerével csak a tagdíjak beszedésére, a bélyegek kiosztására terjedt ki a tevékenység, ma már rendszeresen igénylik az én véleményemet, közreműködésemet is például a túlóráztatásnál, béremelések, nél, jutalmazásoknál, kitüntetéseknél. Tavaly még csak amolyan „kóstolóként” kaptunk meghívást a szakszervezeti tanács tervtárgyaló ülésére, az idén pedig már valamennyien teljes szavazati joggal vettünk részt a munkában. S jól előre írás~ bán megkaptuk a tanácskozás anyagát, hogy a bizalmi csoportokban is megvitathassuk, kiegészítéseket, módosításokat javasolhassunk, ha a dolgozók így kívánják. — A szakszervezeti tanács íés a bizalmiak együttes ülésein, az üzemi demokrácia eme újabb fórumán, az elmúlt év munkáját értékeltük. az új tervekről, a gazdasági feladatokról, a bér- fejlesztés. a szociális ellátás programjáról, a kollektív szerződésről döntöttünk. Korábban, az erhlített csoportülésen, szaktársaim a munkaruhával kapcsolatban kérték, hogy tolmácsoljam észrevételüket, kérésüket, s ez aztán szóba is került a közös tanácskozáson. Remélem, hogy kívánságunk teljesítése sem marad el, hiszen megígérték ! — Hálás és bizonyos fokig hálátlan dolog bizalminak lenni, mert például nálunk sem lehet mindenkit jutalomüdülésre, kiváló dolgozó-kitüntetésre javasolni, aztán, néha bizony fegyelmi ügyekben is véleményt kell mondani. Ha az üzem, a gyár érdeke megköveteli, nyilvánvalóan a mi munkahelyünk sem lehet kivétel egy-egy átcsoportosítás alól. amit viszont nem mindig és nem mindenkivel sikerül egyformán megértetni. Szerencsére azonban én is olyan emberekkel dolgozom együtt, akik között többnyire azért neheztelés, harag nélkül megoldódnak a feladatok. Nem hinném, hogy van ellenségem a csoportban. így inkább szépnek látom megbízatásomat, s örömmel tölt el, hogy már a negyedik ciklusban viselem tisztségemet. — A művezetőm, igazán minden lényeges kérdéssel felkeres, igényli a segítségemet. S amint bizalmi társaim beszélik: általában egyiküknek sincs baja a gazdasági partnerral. Amihez egészen biztosan hozzájárult, hogy annak idején, a tiszt~ ségviselök felkészítő tanfolyamára a középvezetők is meghívást kaptak, az oktatás alkalmával sikerült velük is megértetni az együttműködés jelentőségét. A tizenkét tagú csoport bizalmija — s ezt már a szakszervezeti bizottságon, Blazsek Józsefné titkártól halljuk — gyakori látogató az szb-irodán is. Kerül-for- dul, felszalad, ha valamiben nem tud eligazodni, valamihez tanácsot kell kérni. Nemcsak kitűnő szocialista brigádjában, hanem a mozgalmi munkában is fáradhatatlan. Ugyanekkor például a vállalati művelődési bizottság tagjaként más feladatokon is osztozik. Kétszeres kiváló dolgozó, évente jutalmazott tisztségviselő. Segédmunkásból lett érettségizett szakember, most pedig azt forgatja a fejében, hogy techni-kusminösitöre is jelentkezik. Az szb-titkár mosolyogva mondja, hogy őszintén szólva nem is tudja: a munkást. vagy a bizalmit tisztelje-e jobban benne... Gyóni Gyula 1979. július 24., kedd I
