Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
rne*r; A Gárdonyi Géza Színházban öfcsrcű tárlót ígerben Nemcsak a képzőművészetet kedvelők, de a megye- székhely lakossága is nagy érdeklődéssel várta a fél esz. tendővel ezelőtt Egerben átadott műteremlakások lakóinak első bemutatkozását. S nemhiába. A Gárdonyi Géza Színházban megnyílt közös tárlat ugyanis első pillantásra meggyőzi a látogatót arról, hogy nem éri csalódás, e város művészeti élete valóban sokkal gazdagodott az öt fiatal alkotó idetelepülé- sével. Nagyon különböző arcú művészek. Ám a bemutatott mintegy száz mű mégis egységes hangulatú tárlattá áll össze. Ügy tűnik, elsősorban annak ókán, hogy — ha másmás oldalról közelítve, s más-más módon is —, de azt kutatják mindannyian, hogy rohanó tempójú korunkban miként és hol találja meg helyét az ember. Hogyan is lehet e robbanásszerűen változó világba beilleszkedni — egyelőre — s hosszabb-rövi- debb idő múlva, nyilván alakítani is. Dohnál Tibor nemcsak mint rangidős, de mint a legérettebb, legkiforrottabb egyéniség is, már átlépte e küszöböt. Művészi törekvései esztendők óta arra irányulnak, hogy a célszerű szögletes szigorúságával és ridegségével épülgető környezetünket minél emberibbé formálja, segíthesse munkáival. A kiállításon látható műveiből is előtör ez a hídte- remtési szándék. Etűdsorozatának motívumai a természetben is megtalálható szabályos formák — hullámvonalak, körök, gömbök, kockák, négyzetek, ferdék, vízszintesek és függőlegesek — föl- vonultatása, melyeket a ritmusok, szinrimek és harmóniák oldanak. Egyfajta derűs játék ez, amely átvonul a fémre, fára is, mindenütt ke. resve egyben azt, hogy a hétköznap embere miként hasznosíthatja maga körül őket, akár játszótéri plasztikaként, akár épületdíszítő elemként. A hűvös, nyugodt hangulatú munkáktól a vib- rálóan mozgalmasakig eljutó variációk valamiféleképpen az Apró megsejtések a természet titkairól című alkotásban összegződnek, erőteljes hatású képpé sűrítve a tetszetős ötleteket. E letisztult képi világgal szemben egészen más izgalmakat kínálnak Sarkadi Péter mellérendezett grafikái. Sarkadi a mát, a pillanatot próbálja megfogalmazni, körüljárni, a maga számára fogyaszthatóvá tenni, elfogadhatóvá rajzolni. Motorizá- ciós világ, rohanó világ, farmervilág, elidegenedett világ, reklámvilág ... Ilyen és ehhez- hasonló közhelyeken keresztül közelíti a kort, majd a groteszk segítségével fordítja át az elcsépelt sem- mitmondásokat mondanivalót Agria 79 Seimeczi György grafikái Seimeczi György mennyiségre ' is jelentős grafikai anyaggal mutatkozik be az egri Megyei Művelődési Központban. Az érlelődő művész sok irányban, sok technikai megoldással keresi-kutatja azt a kifejezési formát, amely a legjobban visszaadja azt a tartalmat, ami benne munkál és amit át szeretne adni érdeklődő közönségének. Mégis ő elsősorban grafikus, a vonalak embere. A vonalakkal is elsősorban gondolatokat örökít meg, érzéseket, hangulatokat, amelyek a szeretet körül kóvályognak, vagy egyáltalán abból táplálkoznak. Más megoldások is izgatják. Játékos ötletként műanyagbabát ragaszt a paravánra megfontolt vagy éppen a kihűlő ötlet által diktált színek közé. Színes papírdarabkákból összeállít egy jellemző alakzatot és elkereszteli azokat személyiségeknek. Mindez a formai keresés inkább zavar, s csak arra jó, hogy annál jobban odafigyeljünk a grafikában jelentkező jellemrajzaira, portréira, amikben az élmény közelít felénk. Selmeczit határozott világ veszi körül. Családja, -barátai, olvasmányélményei tartják mozgásban a képzeletét és a szívét is. Szerény, de határozott eszközökkel, az egyszerűségben mindig is lényegest keresve teremti elénk belső énjének jelenségeit, figuráit. Az Apa. az Önarcképkísérlet jellemkutató munka eredménye. A Kép Pilinszky Jánosnak kísérőül szegődik azoknak a gondolatoknak, amelyek ezt a nagyon mélyre ásó költőt foglalkoztatják. A Kép Kristófnak, Ágostonnak, magami 1019. július ZZ., vasárnap nak tanúskodik arról, hogy a baráti kötelék a művész számára a szellemi társkeresést is jelenti és ebben az őszinteség, a kitárulkozás a fontos. A Bábu triangulummal című grafikában a bo- hókás figura agyából met- szetszerűen kezelve kilátszanak a fogaskerekek és mintha ezzel a rajzzal is azt mutatná a művész, mennyire érti a groteszk humort. Ennek a humornak fanyarabb változatát, oktatóbb és nyersebb felhordását véljük felfedezni a Nem a győzelem, a részvétel a fontos és A győzelem után feliratot viselő lapokból. A történelem és a filozófia, a 1 mondák és az elmúlt nagyságok is életre kelnek itt, a különböző technikákkal megoldott lapokon: Gilgames, Negál és Eres^cigál mellett jól megfér egy-egy Matisse-, Martyn-, Korniss- jellemzés is. A kor félelmeit, izzasztó gondolatait sem kerüli meg a grafikus és ezzel bizonyít emberszeretete mellett. A Kétségessé vált mutatvány, a Jelenet két szereplővel, a Mielőtt a madarat megölik, a Caligula kísérletei címet viselő rajzok eltávolítanak attól az idilli lírától ég jókedélytől, ami a Neszmélyi patak vagy a Család pácban van című grafikákon jelentkezik. A kor riasztó arányait- is jól ismeri, tudja, hogy megjelenítésükkel is kell harcolni ellenük. És még könyvillusztrációról is kell szólnunk. Az ol- ' vasmány, az író és az illusztrált mű lelke utolérhető borítóin és belső grafikai munkáin. Technikai kalandozásai ellenére is zárt és fegyelmezett alkotói világot ismertünk meg Seimeczi György munkáiban. Az Egerből indult művészt szeretettel fogadta az egri közönség. ,f. a.) Részlet a kiállításból hordozó alkotásokká. A grafikus nevet. Mindazokon, akik csak a futó felszínt látják, s persze nevet magán is, ARS POETICA, INTERJÚ fanyarul félrehúzott szájjal, hiszen amennyire taszítja, annyira vonzza is a felszíni világ. A mértéket keresi hát, a lényegest... Zaklaitottak a képek. Kom. pozícióikban, s színeikben is. A Kiemelések című, gondolatilag, s látványában is egyenesen villódzónak tűnik. Hiszen föltűnik rajta egy hegyek felé futó országút, a Gondolkodó figurája, egy repülő, beaténekesek, az Ásító inas, s talán Svejk — olyan ez, akár egy mozi... Az utat sok irányban lehet majd folytatni. Pusztai Ágoston szobrász- művész mintha azonnal mindent bizonyítani akarna e tárlaton. Anyagát úgy válogatta össze, hogy tessék a „hagyományosat” s a „modernet” kedvelő szemnek is. Kun Madonnájának nyugodt, derűsen komoly, realisztikus fejével szemben a stilizált Niké feszül, szögletes-érdesen, Az abszurdan fogalmazott Macskalányt Médea fájdalmas, kesernyés, pengevékony arca ellenpontozza. Ezt is tudom, azt is —. érzi a szobrász súgását a látogató. S talán már csak ezért is, a legtetszetősebbnek azokat az alkotásokat fogja találni, ahol a kétféle kifejezésmód összesimul, öreganyám fából készült megkapó figuráját, a harmonikus kútterveket... A néző kíváncsivá lesz; a művésznek vajon melyik a legkedvesebb? Erdős Júlia a tudós precizitásával, elmélyültségével (Fotó: Szántó Görgy) vizsgálódik maga körül, s formálja eredményeit textilre, textilbe. Sok mindennel próbálkozik, a kisplasztika és a textil ötvözésével, a világító „fonal” képpel. (Növényi szerkezetek változásai fényben és ellenfényben.) Ezek a kísérletek nem mindig meggyőzőek, de kétségkívül érdekesek, a szakma új útjain tett induló lépések. Művészete azonban úgy tűnik, hogy hatásosabban és erőteljesebben bontakozik ki — az egyszerűség kedvéért nevezzük így — faliszőnyegeken. A Szarvasok című, avagy az Élősövény című munkáján látni leginkább, mennyire mestere a színek textil kívánta egymás mellé illesztésének, a fonalak futása adta ritmusok hangsúlyozásának, illetve megkomponál ásának. E tárlaton az öt művész közül Fodor Eta az. aki egyértelműen az iparművészet képviselője. Ruhasorozattal, tervekkel jelentkezett, amelyeket öltözködési tanácsadó cikkei egészítenek ki. Bár a kis. és nagyestélyikkel, habkölteményekkel nem lett volna nehéz dolga látványos bemutatót tartani, amit látunk, mértéktartó és ízléses. A hétköznap emberét öltözteti föl, korszerű, mert praktikus, egyszerű . vonalvezetésű, és divatos ruháival. Találunk itt munkábamenőt, variálható délutánit, strandruhát, s persze azért nem hiányozhat az ünnepi sem. Terveiből — amelyekből szintén az látszik, hogy ritkán rugaszodik el a talajtól — jó lett volna több megvalósultat látni. Németi Zsuzsa Cikkeink nyomán: a kálvária véget ért Visszahozzák Egerbe a Ráctemplom ikonjait-Lapunk hasábjain többször foglalkoztunk már Eger egyik legértékesebb műemlékével, a Ráctemplommal. Szóltunk eseményekben, fordulatokban bővelkedő krónikájáról, természetesen bemutattuk egyedülálló értékeit, rangrejtett kincsért is. Lassúnak tartottuk a sok éve folyó restaurálás menetét, sürgettük az eddigi tempó gyorsítását, örömmel adtunk hírt arró), hogy a megyeszékhely tanácsa megvásárolta a görögkeleti szerb egyháztól a környéket, s elhatározta, hogy rendbe hozatja, az idegenforgalom számára hozzáférhetővé varázsolja azt. Szót emeltünk azért — felkerestük az ügyben illetékes összes szervet és személyt —, hogy az egykor kiállításra elszállított tizenhét ikont — köztük kincset érők is akadnak — minél hamarabb hozzák vissza eredeti helyükre. Annál inkább, mert restaurálásuk is befejeződött. A görögkeleti magyar egyház — nehezen érthető módon — vonakodott a jogos kérés teljesítésétől. Cikkünk nyomán azonban az Országos Műemléki Felügyelőség közbelépett, s felszólította a budapesti adminisztratúrát, hogy küldje vissza a képeket Egerbe. Erről annak idején szerkesztőségünket is értesítették. Mi annak reményében tájékoztattuk olvasóinkat, hogy hamarosan rendeződik az ügy. Azt is elmondtuk, hogy a helyreállítási munkálatok is ütemesebbé válnak, s a nagyközönség — hazaiak és külföldiek egyaránt — gyönyörködhet — többek között — az ikonosztáz pompájában. Aztán eltelt másfél év, s már-már úgy tűnt, hogy a bizakodást sugalló ígéretekből egyáltalán nem lesz semmi. Ezért ismét érdeklődtünk az OMF-nél, s ennek nyomán most kedvező hírekről számolhatunk be. Megtudtuk, hogy az említett egyház az ikonokat átadta a műemléki felügyelőségnek, s onnan néhány héten belül a barokk városba küldik azokat. Visszajutnak a templomba, amelynek szerves tartozékai voltak és lesznek is. Véget ért tel át az igen hosszúra nyúlt kálvária. Az OMF azt is jelezte: a restaurátorok újjávarázsolták a szépségével elbűvölő ikon- osztázt. A munka persze tovább folytatódik: következnek majd a freskók, s végül a művészi fafaragványok és bútorok. Ettől függetlenül az érdeklődők — ha ennek minden feltétele meglenne — már megtekinthetnék az annyira óhajtott látványosságot. 1980. végére azonban minden teendőn túl lesznek, s évente sok ezren csodálhatják meg ezt a ritka műemléket. Ez igen megnyugtató, az viszont már korántsem, hogy a tanács — bár tulajdonosa a környező teleknek és a Vitkovics-háznak — mindeddig nem váltotta valóra terveit. A terep rendezéséről megfeledkeztek. A derékmagasságúra nőtt giz-gaz hónapokon át akadályozta a közlekedést. Senki sem gondol arra, hogy felbecsülhetetlen kincsek vannak itt, s ezek őrzését meg keltene oldani. Gondnok lenne, de alkalmazásáról, bérezéséről mindeddig nem határoztak, s ő csak lelkesedéstől vezérelve látja el ezt a feladatot, holott már rendszeresen kalauzolhatná az Ide látogató turistákat Meghökkentő ez a nagyvonalúság, hiszen mindany- nyiunk kincseiről van szó. Épp ezért sürgetünk, bízva abban, hogy nem ; hiába szólunk... Ásatások az Ikva partján Kéthónapos, gyorsított ütemű ásatási program fejeződött be Sopronban, az Ikva folyó mentén. A munkát a Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézete irányította, s annak során nagy számban kerültek elő leletek az időszámítás előtti első évezredből. A hajdan virágzó település temetkezési helyéri eddig 190 sírt tártak fel. s csaknem 1500 négyzetméter területet kutattak át. A feltárások azt igazolják,- hogy, az Ikva folyó mentén az időszámításunk előtti IX. századtól kezdve, a második századig éltek emberek. 1. — Véleményem szerint a virsli az egyik legcsodálatosabb találmány, ami valaha is eszébe jutott egy zseninek — mondta Henry Chandler. — Eheti az ember, miközben olvas vagy a tévé előtt ül. vagy akár egy Colttal a kezében. Harmincnyolcas Coliét tartott a kezében és rám célzott. Irodámban az óra azt mondta nekem, hogy tizenöt perccel múlt tizenkettő, és hogy Chandlcren és rajtam kívül senki sincs az üzlet ben. Harapott a virslijéből, rágott, nyelt. — Nagyon óvatosak voltak, Mr. Davis, maga is, a feleségem is. Rendkívül óvatosak — és ez most jól jön nekem. Persze az egész históriát úgy rendeztem, hogy úgy nézzen ki. mintha magú öngyilkosságot követett volna el. Ha a rendőrség mégsem lesz erről meggyőződve és gyilkosságot fog szimatolni, akkor sem fognak indítóokot találni. Ugyanis eltekintve attól a ténytől, hogy maga a munkaadóm — mint még húsz másik emberé is —-, a kettőnk közti privát kapcsolatról senki se tud. Jéghideg kezemet az író- ■sztal lapjára helyeztem: — A maga felesége azonban tudna nemi tájékoztatás- mi szolgálni, és bizonyára elmenne a rendőrségre. — Gondolja? Én nem. Egy nő mindent megtesz a szeretőjéért, amíg életben van. De ha egyszer halott, másként fontolgatja a dolgokat, A nők már csak ilyenek. Azonkívül csupán gyanakodni fog — biztosat nem fog tudni. És mivel semmi bizonyosat nem tud, mint józan nő azt fogja magától kérdezni: ,.Van értelme egy félrelépést nagy- ’obra ütni?” És természetein azt fogja mondani maiban, hogy nincs. — A rendőrség egész biztsán nagyon hamar ki fogja 'eríteni, hogy maga nálam olt, miután minden más al- almazott elhagyta ebédszii ötben a házat — mondtam átségbeesetten. Megrázta a fejét: — Alig hiszem. Senki sem ’ud.ia. hogy itt vagyok. A többiekkel együtt kimentem az épületből és csak akkor 'öltem vissza, amikor megyőződtem róla, hogy egye 'ül van. Egy második virslit hahó -ott ki a barna papírzsacs ;óból. — Normális körülménye' között valamelyik önkiszol náló étteremben eszem a szomszédban. Tehát sehol sem fog feltűnni, hogy ma nem voFám egyikben sem Két hete várok arra. hogy egyszer az ebédszünetben az irodájában maradjon. Ma reggel észrevettem, mikor a sarki boltból jött egy csomag virslivel és egy zsacskó tejjel a kezében. Akkor azt gondoltam magamban: „Aha, a jó Mr. Davisnek ma annyi dolga van. hogy az íróasztalnál fog ebédelni.” És nem volt igazam? Megnedvesitettem száraz ajkaimat: — l-igcn ... A virslit méregette. — Mégiscsak különös, milyen reakciói vannak az emberi testnek bizonyos körül menyek között. Én például ha izgatott vagyok — legyen az szomorúság, félelem —, vagy ha fontos döntés előtt ■ állok, mindig szörnyen megéhezem. És momentán rettenetesen éhes vagyok, Mr. Davis. Nem akar egy virslit? Végtére is maga vette... Nem válaszoltam. Chandler megtörölte száját a papírszalvétával-. — Az ember húsevő. Én azonban nagyon stemi bilis alkat vagyok. A húsnak -safc bizonyos fajtáit esze.iv. Például a virslit. Egy steakre, legyen az mégoly szaftos, "sak fenntartásokkal vállalkozom. Csont és porcogó — ízt ki nem állhatom. Nem tudok rá magyarázatot, de osont és porcogó után rósz- szül leszek, és akkor még a legátvágygerjesztőbb steaket is ott kell hagynom .., — Fixírozó tekintettel nqzett rám: — Valószínűleg azt gondolja, hogy hisztérikus vagyok, mivel egy ilyen pillanatban, mint ez a mostani, az evésről társalgók magával. — Aztán mintha csak önmagához beszélne, úgy folytatta: — Nem is tudom, miért nem puffantom le rögtön ... Meglehet, a pillanatnyi szituáció, amelyben totális hatalmam van egy embertársam fölött, valamiféle örömet szerez nekem. Vagy tán félek lenyomni a ravaszt? — Vállat vont: — De még ha ez az eset forogna is fenn, Mr. Davis, a vég. mint mond. tam. elkerülhetetlen. Elvettem egy csomag ciJ garettát az Íróasztalról, ráJ gyújtottam. — Tudja, hol van most Helen? — kérdeztem tőle. ' "'ordította: t| n’ahemszky László \ (Folytatja)^ i *
