Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
r Fejlettségünk — fogyasztásunk i ' . ' ■■ Ösztönzés, jó irányban Ä magas fokú termelékenységgel — s az új technikai eredmények folyamatos fölhasználásával — megvalósuló tömeggyártás lényegesen befolyásolja a fogyasztást, de ha drágán termelünk, akkor drágán vásárolunk. Negyven esztendeje 2,08 pengő volt a mezőgazdasági napszám éves átlaga, ma ennek — jelenlegi vásárlóerőben kifejezett — értéke 35— 36 forint... Elengedhetetlen: gazdasági fejlettségünket — s vele fogyasztásunk alakulását — mindenkor történelmi összefüggésekben kell — kellene — szemlélnünk. Elengedhetetlen annak tudata: a szocialista fogyasztási modell nem egy állapot elérését tűzi ki céljának, hanem egy folyamat fenntartását, váltakozó célokkal, A fogyasztás éppen ezért nem cél, hanem eszköz — „humanizált fogyasztás”, jelöli a szakiroda- lom — a sokoldalú emberi élet kiteljesítéséhez, az egészséges, kulturált, harmonikus életfeltételek folytonos — s magasabb szintet képviselő — újratermeléséhez. Hosszú évekre visszavezethető tapasztalat: általában nem tervezésünk a hibás, hanem a tervcélok elérésére ösztönző — ha kell: szorító — szabályozás. Ebből az ellentmondásból fakadnak legtöbbször a felemás folyamatok. Gazdasági fejlettségünkhöz képest például kiterjedt és nagyarányú a társadalmi juttatások — a pénz- és a természetbeni juttatások — köre. A teljes jövedelem 85,9 százaléka származott <1950- ben a munkával összefüggő bevételekből, ez az arány 1960-ban 80,4. 1970-ben 74,5, s számítások szerint jövőre 67,1 százalékra csökken. Napjainkban a munkajövedelmek minden száz forintja* mellé 41 forint „jár” pénz- és természetbeni társadalmi juttatás formájában. Nehogy félreértés legyen: nem a kiterjedt társg^alroi gondoskodás szükségessége kérdéses, hanem az, hogy ezzel párhuzamosan miért; nem voltunk képesek erősíteni a munkajövedelmek ösztönző szerepét, differenciáltságát, miért egyszerűsödött le a többre késztetés a puszta bérnövekedésre?! Napi tapasztalatok, tudományos vizsgálatok egyaránt igazolják: szocialista rendszerünkben az emberek nagy fontosságot tulajdonítanak a fogyasztás «biztonságának, azaz a betegség idején, az öreg korban stb. élvezett jövedelmeknek. Továbbá: ahhoz, hogy az anyagi ösztönzés megfelelően érvényesülhessen, kellő árukínálat szükséges, máskülönben a pénz csak meghatározott — éppen kapható — árukra váltható át, azaz értéke — kívánatossága — csökken, s vele a nagyobb teljesítményekre való ösztönzés is. A gazdasági fejlettség mai fokán tehát kiemelkedő jelentősége van az áruellátás kiegyensúlyozottságának, illetve a szolgáltatások színvonalának, ezek folyamatos javításának. Ámde: az a speciális kettős látásunk nem tartható fenn, hogy termelőként elfoglalt középszerű helyünket jónak véljük, de az ehhez mért fogyasztást ,nem kielégítőnek érezzük! A középmezőnyben levő termelő semmilyen tekintetben nem rugaszkodhat a fogyasztói élvonalba. Egyetlen, bár sokat mondó tény, hogy a gazdasági fej. lődés megkövetelte iránnyal szemben, hazánkban a legutóbbi évtizedben csökkent a távolság a különböző munkakörökben dolgozók munkajövedelmei között, s ugyanez a folyamat zajott le az azonos foglalkozású csoportok legmagasabb és legalacsonyabb javadalmazást elérhető tagjainál. A korábbival azonos teljesítménnyel is elérhető volt a fogyasztás no. velőséhez a többletforint, s ez sok esetben még inkább tágította a szakadékot a jövedelmek és a teljesítmények között. Elkerülhetetlenné vált mindezek következtében annak a föl ismerésnek az érvényesítése, hogy valaki ne legyen — ne lehessen más a fogyasztásban, mint ami a társadalmi munkamegosztásban. Ha keresetnövekményre van szüksége, ennek fejében nyújtson a társadalomnak teljesítménynövekményt, s ráadásul nem akármilyet — például nehezen értékesíthető terméket —, hanem a közösség kijelölte típusok valamelyikét, azt, ami egyszerre jár közös és személyes előnyökkel. A megnőtt életszínvonal — így a nyolcszázezer személy- gépkocsi birtoklása, a hétvégi üdülő, az automata mosógép, a színes televízió, a gázfűtés stb. — új költségfedezetet kö. vetel, de mert fogyasztásunk sok eleme előtte jár gazdasági fejlettségünk teremtette lehetőségeinknek, most a kettő közötti egyensúly megbomlásának fölszámolása ke. rült a fő helyre. Tény, hogy — Engels szavaival élve — minden egyensúly viszonylagos és időleges, ám ettől még helyreállításának szükségessége ném kisebb. Körülbelül egy évtizede fokozatosan növekszik az ún. szabad rendelkezésű jövedelemhányad fel- használásának szerepe a csa ládok életében. (így jelölik azt a jövedelemrészt, amelyet az ún. kötött kiadásokon túl — lakbér, fűtés, közlekedés, alapétkezés stb. — a család tetszése szerinti célokra költ.) Ez napjainkban a személyes jövedelmek 30—40 százaléka között váltakozik családtípusonként, de az alacsony jövedelmű háztartásoknál nem több 10—20 százaléknál. Nem ennek korlátozása, hanem ésszerűbb kiadásának szorgalmazása a célok egyike, a másik cél pedig az, hogy ezt a jövedelemrészt elsősorban — a mainál sokkal jobban differenciált, valóságos teljesítményekhez igazodó munkajövedelmek gyarapítsák. Lázár Gábor I tarnamérai példa Ahol első az ésszerűség Hat község szövetkezete, több mint tízezer hektáron gazdálkodnak a Tama mentén. Ezek az első, szembetűnő adatok Heves megye legnagyobb termelőszövetkezetéről. A Tarnazsadány, Tárnáméra. Tarnabod, Boco- nád, Zaránk és Alatka-pusz- ta földjeit magába foglaló Lenin Termelőszövetkezet ezen a nagy területen jelentős sikereket ért el az ötödik ötéves terv eddig eltelt három és fél évében. A tudomány eredményeit hasznosítva Nem véletlenül írtuk le ezt, hiszen eredményeik nemrég szóba kerültek a megyei pártbizottság gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottságának ülésén, amelyet Tamamérán tartottak. A szövetkezet vezetői számot adtak arról, hogyan valósítják meg a Tama mentén az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-i ülésének a mezőgazdaság és az élelmiszeripar továbbfejlesztéséről szóló határozatát. A tamaméraiak, mint a bizottság is megállapította, kedvező eredményekét tudhatnak magukénak. Amint Misi Vilmos, az MSZMP Hevesi Járási Bizottságának titkára is megfogalmazta: „a járás szövetkezetei közül elsők között láttak hozzá tudatosan és a tudomány eredményeit felhasználva az adottságaiknak legmegfelelőbb termelési szerkezet kialakításához". A párt- és gazdaságvezetés, valamint a tagság érti feladatát, és következetesen dolgoznak a Központi Bizottság határozatának helyi megvalósításán, . _ Tavaly például 42,6 mázsás búza és a 38 mázsás hektá- rankénti ősziárpa-termeléssel meghaladták a megyei, sőt az országos átlagot is. A siker alapja a jó talajmunka volt, valamint hogy a szövetkezet teljes gabonaterületén minőségi vetőmagcserét végeztek. A fajtákat úgy válogatták össze, hogy a talaj- adottságoknak és a betakarítás ütemének minél jobban megfeleljenek. ígéretes zöldségtermelés Javult a kukoricatermelés színvonala is. Főleg közép- és rövid tenyészidejű hibrideket vetnek, ami biztoságo- sabbá tette a betakarítást és csökkent a szárításhoz szükséges energiafelhasználás. A közös gazdaság nagy hagyományokkal rendelkezik a zöldségtermelésben. Ezt úgy alakították ki, hogy számba vették a rendelkezésre álló munkaerőt, a piaci igényeket és az értékesítési lehetőségeket. A Központi Bizottság határozata szerint az utóbbi évben jelentősen növelték az exportra szánt zöldségféléket. A HUNGAROFRUCT- tal együttműködve tavaly 1970 tonna zöldséget adtak el külföldön, az idén már háromezret terveznek. A bizottság tagjai megnyugtatóan értesültek arról, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére zöldségfélékből igen jók a terméskilátások. Különösen a dinnye, a paradicsom és a paprika termése ígéretes, így meglesz a lehetőség arra, hogy a tervezett mennyiségen túl is exportáljanak. A közös gazdaság tagi a a nádudvari és a soroksári termelési rendszereknek. Ezek alkalmazásával évről évre erőfeszítéseket tesznek a cukorrépa, a napraforgó, a káposztarepce, a paradicsom hozamainak növelésére. A szövetkezet nagyszámú állatállománnyal rendelkezik. A termesztési színvonal javításában, főleg a tejtermelés fokozásában a következő években várható lényeges javulás. Mint a bizottság tagjai a tamazsadányi szarvasmarha-telepen tett látogatásuk során meggyőződhettek róla, a tehénállomány megfelelő ehhez. Mellette ott van a húsmarha- hizlalás, amelyet eredményesen kezdtek meg az idén. A múlt év végére befejezték a teljes szarvasmarha-állomány brucellamentesítését, ezzel az állategészségügyi követelményeknek is eleget tettek. Talajtérkép a tervezésnél Sok még a tennivaló, mint azt a szövetkezet vezetői is hangsúlyozták, ezek még csak a kezdeti lépések a következő évek jobb eredményeihez. Az állattenyésztés leggazdaságosabb része a juhászat, amelynek zöld utat biztosít a növekvő export. A piaci kereslet továbbra is nagy, kedvező a felvásárlási ár, ami segíti a tenyésztői kedvet. Az állatállomány folyamatos takarmányozása jelentős szervezési feladatot jelent a gazdaságnak, a takarmánytermelés ezért az egyik központi feladat. Ennek érdekében a gépi betakarításra alkalmatlan kaszálókat felújítják, gyeptelepítést végeznek. Emellett a szántóföldről kikerülő, takarmányozásra alkalmatlan melléktermékeket hasznosítják: a cukorrépafejet és kukoriAmit téliesítettek és amit nem Kívánságlista. — poroszlói módra Ami azt illeti, a poroszlói ,,kívánságműsorok” egy cseppet sem egyéniek. Sőt, nagyon is közérdekű kérések hangzottak el az utóbbi évek tanácstagi beszámolóin, fa,- lugyűlésein, tanácsülésein. Tóth Tibor, a község fiatal tanácselnöke mindezekről., pontos kimutatást vezet. Fél. reértés ne essék, nem azért, hogy eggyel több legyen a feljegyzések száma az elnöki asztalon, csupán azért, hogy emlékeztetőként min~ dig kéznél legyen a fontos' sági sorrend. A kívánságlista most is egy perc alatt előkerül. Elhiszem, nem mindenkit érdekel a statisztika, ezúttal azonban hadd idézzem az adatokat, mert ezek önmagukért beszélnek. 1977 óta 35 közérdekű bejelentést tet~ tek a poroszlóiak: volt, aki falugyűlésen mondta el a véleményét, mások a tanácstagi fogadónapra állítottak be az ötletükkel, megint mások a körzetet képviselő szomszédnak, rokonnak mondták el, hogy mire lenne szükség az utcában. „Az ötletedhez add a munkád.. — Az embereket valóban nem a statisztika érdekli, , hanem az, hogy megvalósítottuk-e azt, amit kértek, vagy sem. Megmondom őszintén, én sem vagyok híve a számadatok sorolgatá- sának, annyit azonban el kell mondani, hogy a lakossági kívánságlistán szereplő 35 kérésből tizenöt már megvalósult, húsz még megoldásra vár. Bár ez nem pontos meghatározás, mert a húsz közül hét, mint járda- javítás, útfelújítás, lakáskarbantartás, folyamatban van — mondja a tanácselnök. Lapozom a listát, beleolvasok. Találomra kiválasz, tok egy nevet és egy felvetést. íme: Habóczki Imre caszárat. A takarmányokat beltartalmi értékük alapján laboratóriumi vizsgálatok után használják fel. A tudomány eredményeire folyamatosan építenek. A termőföld ésszerű hasznosításánál is ezt szolgálja, hogy a szövetkezet egész területére talajtérképet készítettek, amelyet három- évenként felújítanak. Ennek birtokában a szakemberek ismerik a szövetkezet valamennyi talajtípusát, annak minőségét, tápanyagtartalmát, művelését és vígazdál- kodását. Bérezés a teljesítmény alapján Ezek ismeretében tervezik meg, hogy a határ mely részében érdemes zöldséget, gabonát,^ répát, takarmányt termelni“’ és választják meg a talajművelés rendszerét, a fajtákat és' határozzák meg a műtrágya mennyiségét. A termelés hatékonyságának növelésére a közös gazdaságban központi helyet foglal el az üzem. és munka- szervezés. Ennek érdekében hozták létre a főágazati, illetve az ágazati rendszert, a gépek és az emberek csoportos foglalkoztatását. Az ésszerű munkaerő-gazdálkodást segíti elő, hogy a paradicsomot iparszerűen termelik, ezenkívül megoldották a zöldbab, a sárgarépa, a petrezselyem és a vöröshagyma teljes gépi művelését. A palántanevelésre 35 ezer négyzetméteres fólia- telepet építettek Tarnabo- don. ahol speciális művelő gépekkel, központi víz- és üzemanyag-ellátással jelentős munkaerőt takarítanak meg. A szövetkezetben a technológiai fegyelem jobb érvényesítésére megkezdték a dolgozók képzését és továbbképzését. A vezetőség határozata szerint mind. a növénytermelésben, mind pedig kőműves a Nagy Sándor utcai járda felújítását szorgalmazta. — Bárcsak ez az egy ilyen jellegű gondunk lenne — lapoz tovább Tóth Tibor. — Hasonló ügyben kerestek meg a Vásár utca, a Malom, a Kétútközi, a Sírkert út, a Hősök tere, valamint a Vörösmarty utca lakói is bennünket. Ez, ha jól számolom, hét utcát jelent, soksok kilométert a felújítandó járdákból, a ma még sáros utakból. Ennyi új járda, út megépítésére nincs elegendő pénzünk, ez érthető is, hiszen a költségvetésünk behatárolt. .. Amikor a fiatal tanácselnök mindezt elmondta, arra gondoltam, hogy nem irigylem a posztját. Megemlítem neki az aggodalmam, mire ő a siránkozás helyett mosolyogva teszi hozzá. — Mindenre van megöl' dás. Lehet, hogy egy ilyen „kis” faluban nagyképűségnek tűnik az intézkedés, de mi úgy döntöttünk: a megyei tanács ötletét ellopva, létrehozzuk a tanácstagi alapot. Ez azt jelenti, hogy minden tanácstagnak lehetősége van egy bizonyos ösz- szeget felhasználnia, ameny' nyiben a körzete megfelelő arányú társadalmi munkával járul hozzá a közös tervek megvalósításához. Ilyen ötletet lopni — nem bűn! Mert, ha út, járda kell, van lehetőség az építésére, a tanács adja az anyagot, a fuvart, a körzet lakói viszont fogjanak össze és tegyék rendbe az utcát, a teret. Az ötlet egyébként be' vált... Kő, sóder, betonalap Hogy mennyire bevált az ötlet, azt a Vörösmarty, a Földvárt vagy az Arany Já~ nos utcában lakók is tanúsíthatják, A körzetek tanácstagjai megpályázták az az állattenyésztésben áttértek az egyéni teljesítményen alapuló bérezési rendszerre. Eredményeik hasznosíthatók A termelés fokozására kapcsolatot alakítottak ki különböző tudományos intézményekkel, közöttük a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutató Intézetével és gyöngyösi főiskolai karával. A biztonságosabb áru- értékesítésre pedig az erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezettel és a Hatvani Konzervgyárral közös paradicsomfeldolgozót és úgynevezett lékihyerő állomást létesítettek. Az Óbuda Termelőszövetkezettel való kapcsolatuk révén a tamaméraiak részt vesznek a főváros és a Duna-kanyar zöldségellátá. sában. A szövetkezetben sajátos helyet foglal el a háztáji ágazat, amelyben összpontosul a kisgazdaságok termelésének megszervezése, a szakmai tanácsadás és az értékesítés. Tavaly például a háztáji gazdaságok a szövetkezet irányításával 30 millió forint értékű árut értékesítettek. A közös gazdaságban eredményesen bontakozott ki a munka verseny-mozgalom, hi. szén 24 szocialista brigád 358 taggal tett vállalásokat. Ezek a termelékenység növelését, a minőség javítását, és a jövedelmezőség fokozását irányozták elő. A tamaméraiak tehát előbbre léptek a Központi Bizottság 1978. március 15-i határozatának megvalósításában. A szövetkezet párt. és gazdaságvezetői kezdeményezők az új módszerek elterjesztésében, a munkaszervezés tökéletesítésében, a szocialista bérezés megvalósításában. A gazdaság eddigi eredményeit jól hasznosíthatják. tapasztalataikat felhasználhatják más nagyüzemek is. Mentusz Károly alapból felosztható összeget — és felajánlották a megfelelő társadalmi munkát. Czövek Károly postai szerelő, vagy Mester Kárplyné tsz-tag elégedetten vehette tudomásul, hogy megérkezett az utcába a kő, a sóder, a betonalap... Az Arany János utcában 400 darab járdalapot rakodtak le a szállítók. De megoldódott így a Sárgapart úti járdagond, a 19'es út kövezése, a Hősök útján lakók, valamint a Bé~ ke útiak gondja-baja. És ami éppen ezekben a napokban van napirenden? — A tanácsi szolgálati la.- kásokban élő családok felvetették, hogy meg kellene vizsgálni az épületeket, mert meglehetősen rossz állapotban vannak. A tanács eleget tett a kérésnek, s miután a lakók joggal panaszkodtak, megkezdődött a házak felújítása. Mint ahogy egy sor más bejelentés, kérés kapcsán is megindult a munka: rendbe tesszük a vízátereszeket, tárgyalunk, tanácskozunk az illetékes szervekkel; törjük a fejünket, hogy miként lehetne leggazdaságosabban megoldani a helyi problémákat — mondja a tanácselnök. Mostohagyermeke-e Poroszlónak Újlőrincfalva? Amióta létrejött a társJ községi kapcsolat, azóta létezik ez a kérdés is: mosto' hagyermek-e. a csatolt település? Tóth Tibornak is feltették már néhányszor ezt a kérdést, az igazi választ azonban azok az intézkedések adták meg, amelyekkel a közös tanács segítette az új- lőrincfalviakat. Illetve: amelyek nyomán teljesítette a kis településen élők kéréseit. Tóth lstvánné, a termelő- szövetkezet bérelszámolója, a tanács vb-tagja például azt kérte az újlőrincfalviak nevében, hogy vezessék be a kerti csapot az iskola udvarára, s tegyék járhatóvá az utat az áfész-bolthoz, illetve a fűtőolajat tároló telephez. — Az útfelújításhoz harminc kocsi követ vitettünk a helyszínre — válaszol a tanácselnök. — A kerti csapot is használják a gyerekek az iskola udvarán. Talán nem szerepel a listán, de volt olyan kérés is, hogy létesítsünk a 290 lakosú településen úgynevezett „házi patikát”, amelyet egy ott élő egészségügyi dolgozó Kezel majd. A tanács teljesítette a kérést, sőt köszönetét is mondott az újlőrincfalviak társadalmi munkájáért. Többek között Rabóczki Jánosnak, aki szinte egyedül készített egy játszóteret a falu gyerekeinek... Így kötődik egymáshoz a nagyobb és a kisebb település. És ami nem megy... Eddig arról esett szó, amit a lakosság kérésére a tanács az utóbbi években teljesített. — Van-e olyan, ami az ötletességgel, a helybeliek összefogásával sem megy? A tanácselnök — beszélgetésünk alatt most először — összeráncolja a homlokát. — A vízvezeték — mondja, s egy keresztet tesz a lista élén álló mondat melléj — A község egy részén már évtizedek óta ismerik és használják a fürdőszobát, máshol viszont egyelőre még arra sincs remény, hogy az utcába bevezessük a vizet. Pedig, de sokan kérik, várják és hányán, hányán dolgoznának érte... Hogy is kezdtük a cikket: ami azt illeti, a poroszlói „kívánságműsorok” egy cseppet sem egyéniek! . Szilvás István ^
