Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-20 / 168. szám

►■■■■•■****lIBl»iaiBBMBa.S*f»BB*9 9H981B**««9**a*H»BB««B«B*9re»BlBBBBBBR«8BRlBl*» a V ■ CSÜTÖRTÖK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: S Embertelen rágalmazók : GENFBEN NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLET KEZDŐDIK ■ ; ma az indokínai menekültek humanitárius problémáiról. ■ • Mintáz ENSZ illetékes képviselői közölték: a tanácsko-• : zásra 72 állam kapott meghívót, s közülük eddig 40 je- : ; lezte hivatalosan részvételét. A konferencia összehívását • ; Waldheim ENSZ-főtitkár kezdeményezte, még mielőtt ■ J körutat tett az indokínai térségben. Látogatása után je- E lezte: az értekezlet a menekültek humanitárius gondjai- ■ • nak orvoslására ül majd össze. A világszervezet első emberének szavai közvetetten an- : 5 nak a propagandakampánynak a veszélyeire utaltak, amely- ■ ■ lyel mindenekelőtt az Egyesült Államok és Kína ve- : i zetői a Vietnami Szocialista Köztársaság erkölcsi-politikai E E lejáratását kívánták elérni a térségben és az egész vilá- j j gon. A nyugati és a pekingi újságokban, hivatalos meg- ■ • nyilatkozásokban az utóbbi időben szinte mindennapo- : E sak a minősíthetetlen hangú kirohanások Hanoi ellen. ■ y A tragikus helyzetről szóló beszámolók közben azonban T E az újságírók még véletlenül sem emlékeztetnek arra, hogy ■ ! milyen szerepe volt az USA-nak és Kínának annak a ne- l : héz helyzetnek a kialakulásában, amellyel most Vietnam E ■ egyedül megbirkózni képtelen. ■ ELÉG, HA FELIDÉZZÜK 1975 TAVASZÁT, amikor a: ; saigoni bábrezsim összeomlása olyan váratlanul érte az • ■ amerikaiakat, hogy már nem tudták végrehajtani törne- ■ • ges evakuálási tervüket: elszállítani Dél-Vietnamból a : ; kollaboráns hivatalnoki-katonatiszti réteget. Tízezreket: • hagytak hátra a lerombolt országban, akik mind a mai j I napig képtelenek voltak — nem is akartak — bekapcso- j : lódni a szocialista Vietnam újjáépítési terveinek meg- ■ ■ valósításába, s inkább éltek a kivándorlás lehetőségével. ■ ■ Kína Dél-Vietnam felszabadulásakor még azt remélte, • : hogy hegemonista törekvései szolgálatába tudja állítani : E az újra egyesített országot. Amikor ez nem sikerült, min- ; • den lehetséges eszközt és alkalmat megragadott arra, j [ hogy akadályozza a vietnami népet országépítő tervei va- : 5 lóra váltásában. A Vietnamban élő kínaiak, a hoák kö- ■ ■ rül csapott pekingi hírverés épp egy esztendeje folyik ■ • már. Eleinte a vietnami gazdaság szétzüllesztése érdeké- j : ben csalogatta őket haza Peking, hogy azután emberte- ; ; len módon kitaszítsa az országból a hoákat. Néhány he- ■ ■ te a kínai agresszió nyilvánvaló kudarca után — már az- j ! zal vádolják Pekingből Hanoit, hogy nem hajlandó vissza- E ; fogadni őket. - 5 A KONFERENCIÁN RÉSZT VEVŐ vietnami küldöttség j í vezetője, Phan Hien külügyminiszter-helyettes, amikor • • megérkezett Genfbe, rögtön hangsúlyozta országa jó- • • akaratát, együttműködési készségét és azt a szándékot, E 5 hogy tevékeny és építő módon kíván hozzájárulni a kon- • • ferencia sikeréhez. Hasonló szellemben nyilatkozott Fir- j ■ jubin szovjet külügyminszter-helyettes is. Viszont akik : E a rágalomhadjáratot elindították, most vagy hallgatnak, j • vagy mint Kína egy újabb agresszióval fenyegetőznek, I ■ mintha a menekültek sorsához az égvilágon semmi kö- j : zük nem lenne. k. m. : Losonczi Pál távirata Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait Szad- dam Husszeinnek, az Iraki Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából. (MTI) Új ügyvezető kormányfő Portugáliában Portugália új ügvvezető miniszterelnöke, Maria de Lurdes Pintassilgo asszony egy héten belül megalakítan­dó átmeneti kormánya októ­berig marad hivatalban, amikor is időelőtti választáso­kat tartanak majd Portugá­liában. Az új kormányfő ki­nevezése előtt a köztársasá­gi elnök már bejelentette a parlament feloszlatását, de a képviselők még együtt maradnak az új kormány programjának megszavazásá­ig. A kabinet legfontosabb feladata az októberi válasz­tások előkészítése. Mario Soares. a szocialista párt főtitkára sajtóértekezle­ten közölte: pártja támogat­ja Pintassilgo asszonyt, aki — Soares szerint — alkal­mas „semleges kormány” megalakítására. Soares egyébként bírálta a köztár­sasági elnököt a parlament feloszlatása miatt, mert — mint mondta — az elhúzódó választási harcnak a gazdaság és a társadalom fizeti meg az árát. Soares a szocialis­ták győzelmét jósolta a jobb­oldal „konzervativ-monar- chista koalíciójával” szemben az októberi választásokig. A kommunisták ugyancsak támogatják az új kormány­főt: erről Alvaro Cunhal, a párt főtitkára tájékoztatta az újságírókat, a szocialista és a kommunista képviselők együtt többségben vannak a portugál parlamentben. Hatvan éve történt... II sikertelen tiszai offenziva A MAGTAR TANÁCS­KÖZTÁRSASÁG utolsó je­lentős, de már nem sors­döntő csatája 1919. július 20- án kezdődött a Tiszánál. A március 21-én győztes prole­tárhatalomnak július közepé­re már súlyos gondokkal kel­lett szembenéznie. A Ta­nácsköztársaság belső ne­hézségei minden javító igye­kezet ellenére növekedtek. Ez megmutatkozott elsősor­ban abban, hogy a gazdasági helyzet válságosra fordult; a politikai vezetés nem volt egységes — a hozott jó ha­tározatok végrehajtásához. A belső ellenség fokozódó te­vékenységéhez járult még az egyes szervek, intézmények bürokratikus munkamorálja és bizonyos fokú korrupció­ja is. A július 15—16-i kétnapos szövetséges központi intéző bizottsági ülésen Kun Béla beszámolt a Tanácsköztársa­ság belső helyzetéről, amely — a beszámoló szerint, min­dén szépítés nélkül — vál­ságosra fordult. Ebből a válságból a kivezető utat Kun Béla abban látta, hogy fel kell számolni az ingado­zást, határozottabban kell fellépni az ellenforradalmi burzsoázia ellen, le kell tör­ni a korrupciót és meg kell erősíteni a proletárdiktatúra hatalmi szerveit. A belső helyzetről adott kedvezőtlen elemzéssel szem­ben a nemzetközi helyzetet derűlátóan ítélte meg. An­nak a véleményének adott hangot, hogy a Tanácsköztár­saság elleni támadásra nincs elég erejük az imperialista hatalmaknak. A harmadik Infernacionálé kezdemé­nyezte július 21-i Tanács- Magyarország melletti világ­1979. július 20., péntek sztrájk eredményeihez pe­dig nagy reményeket fűzött. Az intéző bizottság jóvá­hagyta ugyan a beszámolót és a kitűzött terveket is he­lyeselte, de a jobboldali szo­ciáldemokraták és a Vörös Hadsereg felső vezetésében magas, kulcspozíciókba ju­tott árulók ekkor már a ta­nácshatalom megdöntését te­kintették közvetlen céljuk­nak. A vezérkar illetékesei szabotálták a Vörös Hadse­reg ellátását, utánpótlását. Azt is jól tudták, hogy — a június 24-i példát látva — belső erőkkel nem fojthatják meg a munkáshatalmat, ezért a hadsereget kellene erre a célra felhasználni. Azt viszont nem lehetett nyíltan a főváros ellen fordítani, hisz a hadsereg zöme mun­kásokból, szegényparasztok­ból állt és jelentős erőt kép­viselt ekkor még az interna­cionalista dandár ereje is. Ezért olyan haditervet dol­goztak ki, amely a látszat szerint ugyan a proletárok hazáját hivatott volna meg­védeni, de ez valójában a Vörös Hadsereg teljes szét­verését vonta maga után. A terveket egyébként már jó előre eljuttatták az ellensé­ges csapatok parancsnoksá­gaihoz. „Meg vagyunk győ­ződve, hogy a magyar of­fenziva már kezdetben össze fog omlani. Már tegnap je­lentettem. hogy az összes képzelhető ellenintézkedése­ket megtettem. Különben a Vörös Hadsereg hadrendjé­nek másolatát már Komlós ügynök elhozta nekünk. Ez­zel teljesen tájékozva va­gyunk a Magyarországon történő eseményekről” — táviratozta Franchet d’Espé- rey marsall Foch marsall­nak. A Vörös Hadsereg parancs­noki posztjain számos ellen- forradalmi beállítottságú hi­vatásos tiszt állt, akik ek­kor már közvetlen kapcso­latban voltak a Szegeden szervezkedő fehérek vezetői­vel, köztük Gömbös Gyulá­val. Ö közvetlen utasításokat is kidolgozott a szabotázsok­ra, a Vörös Hadsereg mielőb­bi szétverésére. A Vörös Hadsereg új vezérkari főnö­ke, Julier Ferenc bár egye­lőre titkoltan, de követte ezeket az utasításokat. A Vörös Hadsereg tisztjei körében sok olyan nevet ta­lálunk, akik később az el­lenforradalmi korszakban a legmagasabb vezető posztok­ra kerültek. Ilyen volt La­katos Géza, aki 1944-ben Horthy miniszterelnöke lett, előtte pedig vezérezredesi rangban az I. hadsereg pa­rancsnoka volt. A Vörös Hadsereg magas rangú tiszt­je, a Hadügyi Népbiztosság felderítő osztályának vezető­je, Sztójay Döme volt, aki 1944-ben Hitler magyaror­szági szálláscsinálói közé tartozott, szintén miniszter- elnöki kinevezéssel. A né­metbarát Werth Henrik, a horthysta vezérkar főnöke a Vörös Hadseregben hadosz­tályparancsnok volt. Béldy Alajos szintén a Vörös Had­sereg vezérkarában tevékeny­kedett, később a második világháború végén ő adott parancsot a magyar ifjúság Nyugatra hurcolására. AZ ÁRULÓ TISZTEK el­érték azt, hogy a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte a támadást, tetézve ezzel az északi területekről történt harc nélküli visszavonulás demoralizáló hatását. A Vörös Hadsereg támadá­sa július 20-án hajnalban kezdődött nagyarányú tüzérségi előkészítés után. Annak ellenére, hogy az el­lenség ismerte a terveket, a harc a kezdeti szakaszban eredményes volt. A Tiszán való átkelés sikerült. A szolnoki hadseregcsoport el­érte a Kenderes—Kisújszál­lás—Turkeve—Mezőtúr vo­nalat. A Csongrád körzetében Győztek a sand'nisták lUlegadfia magát a BUemzeti Gárda Ú;aib fejlemények Nicaraguában A santlinisia harcosok kitörő örömmel fogadták a hírt. hogy letette a fegyvert a Nemzeti Gárda, Somoza diktátor hadserege. (Népújság telefotó — AP—MT1—KS) Mindössze harminchat órás elnökség után szerdán este lemondott a hatalomról a Somoza távozását követően elnökké kinevezett Fransisco Urcuyo Malianos és Nicara­guából Guatemalába távo­zott. A világhírügyn'ökségek ezzel egyidőben jelentették, hogy Manngrában letették a fegyvert a Nemzeti Gárda egységei. A szerda délután Nicara­guában elrendelt részleges hírzárlat miatt egymásnak ellentmondó beszámolók ér­keztek Urcuyo távozásának körülményeiről. Washingto­ni hivatalos források szerint Costa Ricából szerdán. a jcora esti órákban Managuá- ba érkeztek a nemzeti új­jáépítés kormányának képvi­selői — politikusok és egy­házi személyiségek — és ve­lük együtt Emilio Jimenez dominikai külügyminiszter is. Céljuk az volt, hogy tár­gyalást folytassanak a kineve­zett elnöknek a hatalomról történő lemondásáról és a Nemzeti Gárda fegyverleté­teléről. Az idézett körök tá­átkelt csapatok bevonultak Szentesre és elfoglalták Szeg­várt is. A Vörös Hadsereg egységei július 23-ig még nem ütköztek meg az ellen­ség fő erőivel. Az imperialis­ta román hadosztályok zö­me az arcvonaltól távol állt tartalékban. Mivel ismerték a Vörös Hadsereg terveit, erőfölényük birtokában a kedvező alkalomra vártak, amely majd biztosítja az ellentámadás sikerét. Az el­lentámadás július 24-én in­dult meg, nagy és pihent erőkkel a már elcsigázott, utánpótlást nem kapó Vörös Hadsereg ellen. Az ellenfor­radalmi érzelmű tisztek aka­dályozták az utánpótlást, a bekerítés veszélyére hivat­kozva több helyen indokolat­lanul parancsot adtak a visszavonulásra, pánikot és zűrzavart keltettek. „ ... hason csúszva von­szoltuk magunkkal a nehéz ládákat, és saját fegyverün­ket, csakhogy mielőbb a tűzvonalba érjünk. Baj tár­saink is kúsztak felénk. Pisz­kosak, éhesek, elgyötörtek voltak, haragosan károm­kodtak. Átadtuk a lőszert, és sietve visszatértünk újabb lőszeres ládáért. A frontvo­nalban kipakolták a ládákat. A telefonos a tábori tele­fonhoz hívott. A kagylóból rettenetes káromkodás hal­latszott: Árulás! — ordítot­ták kétségbeesetten. Kicso­magoltuk az első, a második, a tizedik ládát, és éles töl­tények helyett vaktölténye­ket találtunk bennünk. A frontvonalon teljes volt a zűrzavar” — írta visszaemlé­kezésében az egyik túlélő. A VÖRÖS HADSEREG a nagy túlerőben levő és sok­kal jobban felszerelt ellenség nyomásának nem tudott el-, lentállni és július 26-án már felbomolva, fegyvereit el­hagyva özönlött visszafelé. A román királyi csapatok ekkor már nem álltak meg a Tiszánál, hanem kisebb- nagyobb erőikkel már július 28-án, a fő erőkkel pedig jú­lius 30-án Szolnoktól észak­ra átkeltek a Tiszán azzal a céllal, hogy megkezdjék az előnyomulást Budapest Irá­nyába. V. S. jékoztatójából viszont nem derül ki egyértelműen, hogy az ideiglenes kormány kül­döttei végül is kivel vették fel a kapcsolatot: egyes köz­lések szerint magával Fran­sisco Urcuyoval tanácskoz­tak. más jelentések viszont úgy tudják, hogy a Nemzeti Gárda parancsnokával tár­gyaltak. Az AP hírügynökség arról értesült, hogy a Guatemalába távozott elnök lemondása előtt találkozott Lawrence Pezzullo amerikai diplomá­iéval — aki miután szer­dán reggel elhagyta Nicara­guát — Panamából váratla­nul visszatért Managuába. „A Nemzeti Gárda össze­omlása teljes. A Somoza- diktatúra véget ért”, — je­lentette be szerdai rádió- nyilatkozatában Manuel Es- pinoza, a nicaraguai nemze­ti újjáépítés kormányának szóvivője. — „A gárdisták leteszik a fegyvert, nem akarnák tovább harcolni. A Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front ezennel beje­lenti, hogy kivívta végső győzelmét”. A rádiónyilatkozatban el­hangzottakat managuai és washingtoni források is meg­erősítették. Nicaraguai ka­tonai forrásból közölték: a Nemzeti Gárda elvben bele­egyezett. hogy leteszi a fegy­vert és megadja magát. A legfrissebb jelentések szerint az első sandinista egységek csütörtökre virra­dóan bevonultak Managuá­ba és zárt rendben állásokat foglalnak el a nicaraguai fő­város külső részeiben, mint a Reuter iroda jelentette, Federico Mejia parancsnok utasítására a Nemzeti Gár­da laktanyái sorra megadják magukat az ország egész te­rületén. A nemzeti újjáépítés kor^ mánya újabb diplomáciai győzelmet is aratott: Lopez Portillo mexikói elnök kor­mánya szerdán bejelentette, hogy az ideiglenes kormányt Nicaragua törvényes kor­mányzatának ismeri el és Kína továbbra is folytatja fegyveres provokációit Viet­nam határmenti körzetei el­len — állapítja meg a VNA hírügynökség Hanoiban nyíl. vánosságra hozott közlemé­nye. Mint a dokumentum rá­mutat, június végén és júli­us elején kínai csapatok ak­navetőkkel és más fegyve­rekkel lőtték Vietnam Ha Tien, Hoang Lien Són és Cao Bang tartományait. Július 11-én a kínai fél átküldte a RÓMA: Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt főtitkára, ki­jelölt miniszterelnök előbb csütörtökről péntekre ha­lasztotta az olasz vezető pár­tok. képviselőivel tervezett megbeszéléseit, majd le­mondták a találkozókat. Craxi lépését parlamenti körökben úgy magyarázzák, haladéktalanul diplomáciai kapcsolatokat teremt vele. Nicaraguai nemzeti újjá­építés kormánya szerdán még San Jóséban közzétette a somozista rendszer meg­döntése utáni időszak leg­fontosabb kormányzási alap­elveit. A dokumentum sze­rint maradéktalanul felosz­latják a Nemzeti Gárdát és új hadsereget hoznak létre, amelynek tagjai a sandinis­ta fegyveresek és azok a gárdisták — közkatonák és tisztek — lesznek, akik hoz­zájárultak a diktatórikus rezsim fölszámolásához. A parlament két házának fel­oszlatása után a végrehajtói hatalmat az öttagú szőkébb kabinet, a törvényhozóit pe­dig ez a testület és a 33 tagú államtanács fogja gyakorolni. Az államtanács feladata lesz az alkotmány és a választási törvény kidolgozása is. Az ideiglenes kormány négy tagja röviddel a testü­let Leónban történt beikta­tása után sajtóértekezletet tartott. Ezen elmondták, hogy a legfontosabb feladat most az ország újjáépítése; ehhez bármely állam segítségét elfogadják, ha a tá­mogatás feltételei nem sértik Nicaragua szuve­renitását és önrendelkezési jogát. Űj közigazgatási rend­szert vezetnek be, újjászer­vezik a társadalmi intézmé­nyek struktúráját és a szak- szervezeti mozgalmat, mind­ezt az általános választások­ra való fölkészülés jegyében. ★ A hírügynökségek lapzár­takor jelentették, hogy Fc- Iieiano Largoespada őrnagy csütörtökön átvette a nicara­guai Nemzeti Gárda főpa­rancsnoki tisztjét. Az új fő- parancsnok első intézkedése az volt, hogy felszólította a Nemzeti Gárda valamennyi még harcoló katonáját: te­gye le a fegyvert és adja meg magát a sandinisták­nak. határkörzetben élő lakosok egy csoportját azzal a cellái, hogy kifosszanak néhány vi­etnami falut. A Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminiszté. riuma július 10-én jegyzék­ben tiltakozott Kínánál a provokáció miatt —, mutat rá a közlemény. Ennek elle­nére kínai egységek tüzérsé­gi és aknavetőtűz támogatásá­val ismét behatoltak Viet­nam területére, Ha Tien tar­tomány körzetében. hogy a kormányalakítási tár­gyalások második fordulójá­nak lemondásával a szocia­lista párti vezető beismerte törekvéseinek eredményte­lenségét, és minden valószí­nűség szerint azt. jelenti majd Sandro Pertini állam- elnönek, hogy nem volt ké­pes egyezségre jutni a veze­tő pártokkal, elsősorban a kereszténydemokratákkal. Kína továbbra is provokál Kormányvál ság Olaszországban

Next

/
Thumbnails
Contents