Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-19 / 167. szám
ägria '79 Háromszoros viváf Vámos Miklós képtelen krónikája az egri várban I-Iányszoros vivát? Háromszoros? Talán elég lesz kettő is. Sőt: egy is. Vannak, akik esküsznek rá, hogy semmiféle vivát. Abcug inkább. Mert ilyen darabot, amely ennyire szabadszájú, amely nem tiszteli történelmi múltunk nagy hősét, jelesen a jó IV. Bélát, sőt, amely darab a régi hangokban visszhangot is visszahallókban oly furcsa reminiszcenciákat is ébreszt, hát azt, ilyet nem lett volna szabad. Vannak, akik esküsznek rá, hogy igen: vivát! Mi az, hogy háromszoros? Kevés: Sőt! Nincs annyi csillag a végre nyári egri égen, amennyi vivátot el ne bírna a darab, a rendezés, a játék, a díszlet meg minden. Mindközönségesen: felbolydult a város, felbolydult az is, aki még nem látta, talán nem is fogja látni Vámos Miklós színpadi parafrázisát, az is, aki látta ugyan, de mást látott, mint a mellette, vagy az előtte ülő, — egyszóval közügy lett a Háromszoros vivát. Érzelmek, értelmek csapnak össze rajta és miatta, nem azon folytatva a vitát, hogy „beszép- isvoltistenem”, vagy „de- hogyisvoltszépistenem”. A Háromszoros vivát legalábbis meghökkentette a nagyérdeműt. — Ez a dráma, ez a Háromszoros vivát, ez miről szól? Mi a cselekménye? A darabnak! Nem a történelemnek. Ennek a darabnak. .. — kutlászik a lelkemben és a memóriámban, hogy nagyot nyelek kínomban. Uramég, nem tudom elmondani a darab történetét. Miért? Nem figyeltem oda? Nem tudok beszélni se? Háromszoros vivát: Vi vát... vivát... vivát...! (Fotó: Szántó György) Az elmúlt évtized — több is talán? — magyar irodalmának, filmművészetének alkotói, fiatalok és idősebbek nem divatból, de őszinte hitből és mély meggyőződésből kemény és határozott kézzel nyúltak az úgynevezett magyar lélek és a magyar sors kérdéseihez. Szembenézve és szembenézetve! Lefosztani próbálva hazugságot, hamisságot, álnokságot. nem deheroizálva, de méltatlan trónjától fosztva a szerintük arra méltatlant. Társadalmi osztályok képviselői, sőt egész társadalmi osztályok kerültek és kerülnek a megméretés alá, s ha a mérce nem is volt mindig pontos, ha nem is mindig volt igazán értő a kéz, de a szándék az elhanyagolhatóan kis ..selejttől” eltekintve. mindig tiszta volt: megmérni és az igazságot kimutatni. Csak úgy mehetünk előre, csak úgy szerethetjük igazán a magyart, ha hamis illúzióinkat „a” -magyarral kapcsolatban száműzzük és kiűzzük belőle, magunkból is mindazt, ami — magyartalan. Írók, költők, történettudósok ingatták és ingatják meg az egykor és még ma is tanult értékrendünket önmagunk, népünk múltjával kapcsolatban például. Hogy könyörtelen nyíltsággal tisztítsanak meg bennünket minden olyan tehertől, ami nyűg. mert visszahúz, s raknak új terheket vállunkra, mert bennük az igaz nemzeti értéket visszük magunkkal tovább. Vámos Miklós is ezt akarta tenni — és ezt tette is sikerrel — amikor az orsz.ágalapító. azazhogy a „második országalapító” IV. Béláról képtelen krónikájában — nagyon is sok mindenre „kép”-es ez a krónika — egy történelmi tragikomikus bohózat keretében kimutatja: nem áldozat ő, hanem bűnösen felelős. És ez a történelmi bohózatba fúló és fuldokló felelősség egyáltalán nem bálakirályi. Meglehetősen általános volt ez a történelmünkben. (Jó, tudom, az ellenkezője is volt!) Gondoljunk csak a társművészet egy legutóbbi reprezentánsára. az Októberi vasárnapra. Akár kegyetlen filmbohózat is készülhetett volna ama 1944 októberi kiugrás nélküli kiugrásról. 1979. július 19., csütörtök - A jó Béla király ugrifüles, bordélyházi szarházivá foszlik a szemünk előtt, aki tanácsadóinak — azok se különbek — szavait úgy kot- kodácsolja vissza, mint a színpadkép egykedvűen ka- pirgáló tyúkjai. Hát már egymagában ez is borzologtató a kedélyeket illetően, — megértem. Ráadásul, ha jól meggondoljuk „az magyar nép”, ahhoz volt szokva, hogy jó kis ‘nyári bolondságot lásson, ha már szabad- ég-tetejű színházba megy, nem pediglen olyan történelmi és történeti drámát, amelynél nem azon kell vitatkozni, hogy jó volt-e a színész, hanem azon: igaz volt-e a darab mondandója, és ahol ugyancsak fülelni kellett, mert „történelmi” párbeszédek és szóviccek röppennek el és replikáznak egvmással. akárcsak, ha a máról szólnának, akárcsak, ha a mához. Akárcsak? Egyszóval az eget és a várj környezetet leszámítva, valamiképpen rendhagyó nyári játék ez a mostani, — arra mindenesetre igencsak alkalmas, hogy disputa alakuljon ki fölötte és miatta. És én — függetlenül az alant kifejtett véleményemtől — ennek őszinte szívből örülök. Mert egy művészi alkotás, de még annak a szándéka is, nem a színpadon valósul meg voltaképpen, hanem a képletes, vagy valóságos függöny hulltán az emberi agyakban, szivekben. Amely kő után nem gyűrűzik legalább egy ideg a víz: ott vagy víz nem volt, vagy kő nem volt. Nádora, Kertész Péter Érseke, Gáspár Sándor Kun kánja, Bánsági Ildikó, Mesz- léry Judit és a többiek magával ragadó összjátékkal tették történelmietlenné (?) az e korról vallott felfogásunkat. És ha még hozzáveszem — miért hozzá? Vele! — Cseh Tamás zenéjét, és a szellemes, kellemes, kifejező songokat: zene, játék, színpadkép — mi panaszom lehetne még? — És miről szól a darab? — Hát arról, hogy tatárjárás előtt IV. Béla been- gedje-e a kunokat, vagy sem, kivel is kössön szövetséget a tatár ellen, vélük-e, avagy a német császárral... A történelemből tudod, hogy... — Persze, hogy tudom, azért kérdem, hogy a darab miről szól... — makacsko- dik ismerősöm és izzadni kezdek. — A darab arról szól, hogy a király, ez a IV. Béla, aki ... szóval... a kunok a színpadon elkezdenek németül beszélni és.., Vámos Miklós képtelen krónikája valóban nem más, mint egy igen szellemesen megírt, a humor nyelvi eszközeinek, a politika csavaros szituációinak magabiztos felhasználásával készült nagyobb lélegzetű pamflet. A múlt ürügyén a mához és a máról. Színpadi röpirat, amely nem fukarkodik a mai szlenggel, a történelmi paradoxonnal, a pojácasapkás jelzőkkel sem.- A Háromszoros vivátnak nincs önálló, önmagából fogant története. Megfordított történelem- könyv ez, ügyes és jobb tollal írva, de a korról, a kor emberéről semmi újat sem mondva sem vélve. Kijelent, de az ember létének komikus — vagy tragikus — életsorsának drámai pillanataival a kapcsolatok, vágyak, tervek szintézisével, antité- zisével nem bizonyít. ötletes és nem lebecsülendő „nyersanyag” volt ez a leleményes, ötletekben dúskáló rendező. Valló Péter kezében. A kérdés persze oktalan, különösen az, hogy egy történelmi tárgyú darab kapcsán, — mi lett volna: „ha”? Mégis felteszem a kérdést és eltűnődöm az esetleges lehetséges, válaszon is: mi lett volna, h a nem Valló Péter rendezi a Háromszoros vivátot? * Eh, félre múlt kétkedő árnya és holmi árnyak kétkedése! Rendezte Valló Péter! Háromszoros vivát! Mindaddig háromszoros, míg meg nem kérdik újfent, miről is szól a darab. Mert akkor azért kettő is elég abból a vivátból. Gyurkó Géza r Epítőtáboros díszdobozotok Együtt csuvasok, szlovákok, magyarok — Tizennegyedik alkalommal nyitottuk meg július 1- én táborunkat — tájékoztat Simon László, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nemzetközi építőtáborának vezetője. — Az elmúlt néhány évhez hasonlóan, a hazaiak, mellett az idén is öt országbeli testvérintézmény hallga, tóit fogadjuk. A gyerekek augusztus 26-ig négy, a külföldiek két turnusban segédkeznek a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat építkezésein. Többek -között az új kórháznál és a Cse- bokszári-lakótelep 38'A épülettömbjének csinosításában, továbbá az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát különböző munkahelyein. Az első turnus magyar résztvevői az ottjártunk előtti napon búcsúztak Eger. tői. A Budapesti Műszaki Egyetemről, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemről, a József Attila Tudomány- egyetemről és a Juhász Gyű. la Tanárképző Főiskoláról érkezett hallgatók közül, a táborvezetőség egyöntetű vé. leménye szerint az üdítőitalpalackozóban dolgozó, többségében szegediekből álló brigád végezte a legjobb munkát. Erre mi sem jellemzőbb, minthogy az üzem. ben sikerült a három műszakot megszervezni, s a délelőtt dolgozó diákok ugyanannyit (csaknem 20 ezer üveg!) teljesítettek, mint az ottani munkások. A két külföldi csoport viszont még további egy héten át dolgozik a város különböző pontjain. Őket kerestük fel. Besztercebányáról, a helyi tanárképző főiskoláról tizennégyen érkeztek. Az utazókat az ottani ifjúsági szervezetben végzett jó munkájuk alapján választót. ,ták kJ. Kajsza Gyula< az építőtábor mindenese segítségével találunk rájuk a Borgazdasági Kombinát vasútállomás melletti palackozórészlegében. Éppen a DebMosct hát magamról, mint nézőről. Így könnyebb, mint kritikusnak felkentnek. Bélát, a negyediket felkenték. Aztán megkenték a tatárok, és most itt nevetünk rajta. Rajtam, mint kritikuson ne derüljön a tisztelt utókor. Tehát, mint néző! Irtó jót szórakoztam. Helyenként száj- tátva figyeltem azt a már bravúrnak is beillő színpadi mesterséget — az se baj, ha megsértődik érte Valló Péter rendező —. melynek nyomán. mintha egv már előre gondosan megvágott film, mint kész műsor befűzve, elkezdene peremi a színen. A díszletek a Kéne? Krónikából, meg a meséből, meg egy kis mai kajánságból készíttettek Fehér Miklós által és a színészek — nem színész- kedtek. Ügy járták és játszották be a tagolt hatalmas színpadi teret, mintha oly otthonosan mozognának a történelem évszázadaiban, mint egy modern lakás néhány négyzetméterén. Tökéletes otthonossággal. Koltai Róbert IV. Bélája a nagyvonalú együgyűségnek és a kicsinyes kiszolgáltatottságnak remek karikírozása volt. Kern András Krónikása fesztelen intellektusával és remek mozgáskultúrájával ragadott meg. Kézdy György EGY GYILKOSSÁG ANATÓMIÁJA „F. hó 14-én a Szivar u. 23. sz. alatti ház lépcsohá- zában holtan találták Joó Béla anyagkönyvelőt, a ház lakóját. A tettest, Baumann Edét, aki ugyancsak ebben a házban lakik, rövid idő alatt elfogta a kerületi megbízott”. (Részlet a rendőrségi jegyzőkönyvből). „Majdnem tíz éve lakott nálam a Joó úr, csendes, rendes, pontosan fizető ember volt. Nem is tudom, kinek lehetett vele baja. Kérem, én nem láttam, nem hallottam semmit”, (özv. F. K.-né háztartásbeli, I. em. 2. vallomásából^ „Ritkán vagyok itthon, gyakran járok vidékre turnézni, de aznap éppen itthon tartózkodtam, s hallottam a kiáltásokat a lépcsőházból. Először azt hittem, Baumannék veszekednek, mert azoknál ez mindennapos volt. A férjem szobája van a lépcsőház felől, nekem azon kellett volna keresztülmennem, de ezt megállapodásaink tiltják, ugyanis csak a gyerek miatt élünk együtt, ígv nem tudok semmi közelebbit mondani”. (V. A. színésznő, fsz. 1.). „Kérem, én már korábban is mondtam Joó úrnak, hogy ez így nem mehet tovább, jobban kellene táplálkoznia. Csak csont és bőr volt. kérem. nem is csoda. hogv most valami történt vele. Mi is történt tulaidonk^n- pen?” (dr. Sz. L. mnigdnas pénzügyi számvevő. ITT. em ) „Gyakran megesett, hogv a férjem későn jöfc. haza, így most sem nyúgtalankodtam. Hogy veszekedtünk-e? Melyik igazi családban nem esik meg az ilyesmi? Egyébként is, kinek mi köze hozzá? Mondja meg, ki terjeszti ezt rólunk, mondja meg, hadd nézzek a szemébe”. (Baumann Edéné adminisztrátor, fsz. 2.). „Ebben a házban még nem történt ilyesmi, ezt nem ebből a házból való tehette, nekem elhihetik. A megboldogult kultúrtanács- nokék mondhatnák meg, milyen ház volt ez valamikor. Nemrég nyertük el a legtisztább ház címet a kerületi versenyben. Hallatlan, ami itt történt. Mondtam is a nejemnek, azonnal csukja be az ajtót. Mikor a segélykiáltásokat meghallottuk”. (A. Z. cimz. nyugállományú p. főtanácsos). „Mit zaklatják ilyesmivel az embert? Dolgoztam, éjszakai műszakon ellenőriztem ”.(H. O. ellenőr, II. em. 2.). „Ha ez a lakó viszi le a gyermekét az udvarra, akkor ott megszűnik a nyugalom. Akkor a többi gyereknek nincs helye. Sőt, ő maga biztatja a fiút, hogy zavarja el a többi gyereket. Ha a felnőttek tiltakoznak, akkor ő megy oda, s azon a címen, hogy a gyerekét fenyegetik. testi erejét fitogtatja. Feleségét másnaponként szokta bántalmazni a lépcsőházban. Amikor egy idősebb szomszéd szóvá tette. betuszkolta az idős asz- szonvt az előszobájába és megfenyegette. Az asszony félelmében nem mert bírósági feljelentést tenni”.-------------------------------------------------N ( Részlet abból a levélből, amelyet az áldozat nem sokkal halála előtt küldött el az egyik újság szerkesztőségének.) „Nekem azt mondta apu, hogy menjek ki segíteni, mert az öreg leesett a lépcsőn. Én azt mondtam neki, hogy nekem leckét kell írni, mert Gizi néni már nagyon mérges rám, de azt mondta, hogy majd bemegy a szülői értekezletre, és elbeszélget Gizi nénivel, és fogjam meg a Béla bácsi lábát. Meg apu azt is mondta, hogy ez se fog már többet leveleket írogatni. Többet nem tudok, mert utána bementem és megcsináltam a matekot”. (Baumann Elemér általános iskolai tanuló vallomásából), „Kérem, újra visszatért az áldott nyugalom a mi házunkba, amit már annyira hiányoltunk. Hiszen azelőtt már nyolc után nem volt ajánlatos a lépcsőházban tartózkodni”. (F. J. önálló törökmézkészítő. III. em. 4.). „Semmit sem fognak rámbizonyítani. Azok egv szót sem mondanak ellenem, mert tudják, hogy a börtön után is elérem őket”. (Részlet Baumann Ede rendőrségi vallomásából.). „Nem, nem hallottam a kiáltásokat Mi szeretünk szép csendben, békességben élni. Annak a szegény asz- szonynak is levest vittem a múltkor, amikor bent volt a férjénél látogatóban, s nem tudott a fiának főzni.” (A. Z.-né háztartásbeli, II. em. 1.). „A koszorúpénzért tetszettek jönni? Mert már kikészítettem. Vagy úgy, a kiáltások? Nem, nem tudom, annyi mindenfélét hall az ember. (B. L. raktáros, II. em. 1.). ről hárslevelű díszdobozait hajtogatják. Bay Éva, a szlovák brigád vezetője mégis inkább a szervezőket dicséri — a többiek nevében is: — örülünk, hogy éppen Egerbe jöhettünk építőtáborba. Kifogástalan az ellátás, s a munka is igazán nekünk való. Ezt főleg azért mondom, mert a csoportban tizenhármán vagyunk lányok. Egy fiú van közöttünk. Házigazdáink jó progra-' mokról is gondoskodtak: nagy élmény volt az első hét végén a Szalajka-völgyi kirándulás, valamennyiünknek tetszett Kecskés János pantomimestje és a Láma együttes műsora. Kár. hogy a rossz idő miatt nem tudtuk többször meglátogatni a híres egri strandot. Nagyon örültünk annak isi hogy megismerkedhettünk és közösen dolgozhattunk csu- vasokkal, magyarokkal. Sok jó barátot szereztünk közülük. Most szeretnénk továbbra is helytállni a munkában. Ezért is várjuk ki-' váncsian az egyhetes országjáró körutat! A körutat. amelyen a Miskolc-Tapolca, az Aggtelek, Lillafüred, a Hortobágy és Budapest nevezetességeivel való ismerkedés mellett még szorosabbra fűzhetik barátságukat a szlovák fiatalok a csuvas diákokkal. Mert nemcsak a munkában, hanem a pihenésben, a ki- kapcsolódásban is együtt lesznek... A borgazdasági kombinát másik üzemében dolgozó csuvas diákokat könnyű felismerni, valamennyien piros egyenblúzban serénykednek. Testvérvárosunk, Csebokszári két felsőoktatási intézményéből, a Jakovlev Tanárképző Főiskoláról és az Uljanov Egyetemről jöttek Egerbe. Bár adminisztrációs hibák miatt négynapos késéssel érkeztek, sikerült hamar bekapcsolódniuk a munkába, az építőtá-, bori életbe. Szvjatoszlav Oszokin, a 25 tagú csoport vezetője szerint ebben nagy segítségükre volt az is, hogy a meghosszabbodott utazás alatt minden idejüket a magyar nyelv tanulására fordították. Könnyebben megértik magukat így az üzemben dolgozókkal, akik viszont nem győzik dicsérni a vendégeket: — Csak a legjobbakat mondhatjuk róluk. Vidámak, kedvesek, szófogadóak, s ha kell, megfogják a munka nehezebbik végét is. Szlajev elmondja: mindannyian igen jól érzik magukat Egerben. kitűnőeknek tartják az esténkénti műsorokat is, csupán a szabad időt keveslik. Aztán hamar kiderül, miért: próbálni szeretnének. A tábori hagyomány szerint minden külföldi csoport tart nemzeti; estet. Csuvas barátaink‘alaposan felkészültek, magukkal hozták népviseleti ruháikat, s verseikből, dalaikból, táncaikból és népjátékaikból mutatnak be ízelítőt szerdán — másfél órás műsorban. Három dolgos hét után tehát a vendégek országjáró körúton pihenik ki fáradalmaikat. Az élet azonban nem áll meg a táborban. A hét végén érkeztek a második turnus magyar résztvevői, július 22-től pedig az erfurti, a krakkói és a bulgáriai veliko tirnovói főiskolásokat fogadja az egri Pacajev nemzetközi építőtábor. Marajkó László _ Szalay Zoltán
