Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

Arányok és irányok Hogyan közlekedünk? Irodákban és munkapadoknál Ittasan, gyorsan, veszélyesen Ha villogtatnak, köröznek: példamutatóan Ellenőrzés az egri Csebokszári-lakótelepen Humoristák, karikaturisták kedvenc témája a bürokrá­cia, az irodai élet, s vissza­térő motívumuk annak be­mutatása, hogy mekkora utat jár be egy akta, s — ami még ennél is idegesítőbb — egy-egy ügyfél a hivatali gé­pezet útvesztőin. A munkások olykor nem szívesen lépnek be az iro­dákba: kuszának, kiismerhe- tetlennek, tengeri kígyóvá terebélyesedettnek látják az ott folyó munkát, felesleges­nek az ott dolgozó embere­ket, akiket — számukra úgy tűnik — a fizikaiaknak kell eltartaniuk. Ezzel szemben a gazdasági vezetők visszatérő panaszai közé tartozik- hogy kevés az ügyintéző, az alkal­mazottak alig győzik a sok munkát. Világjelenség Magyarországon ma min­den eddiginél több az alkal­mazott, s az adatok tanúsága szerint számuk és arányuk gyorsan növekszik. 1949-ben a szellemi foglalkozásúak aránya az összes foglalkoz­tatotthoz viszonyítva 9 és fél százalékot tett ki, s ez a szám 1960-ban 17-4, 1970-ben 25,9, 1977-ben 27,8 volt. A fejlődés ütemét a fenti szám­sorból is leolvashatjuk: míg harminc évvel ezelőtt min­den tizedik kereső volt szel­lemi foglalkozású, napjaink­ban csaknem minden har­madik. Az összesített adatok természetesen ágazatonként eltérő' tényeket takarnak: 1975-ben az iparban 24, a mező- és erdőgazdaságban 13, a szállítás, hírközlésben 25, a kereskedelemben foglal­koztatottak 34 százaléka volt nem fizikai dolgozó. Szakemberek véleménye szerint az alkalmazottak szá­mának gyors növekedése vi­lágjelenség — a hozzánk ha­sonló fejlettségű országokban a keresők 25—30 százalékát teszik ki. (Az élen az Egye­sült. Államok és Kanada áll, ahol csaknem minden má­sodik ember szellemi mun­kát végez.) Van hát igazság abban, amikor a szellemi foglalko­zásúak számának gyors nö­vekedését panaszoljuk. Csak- hát' az éremnek — ebben az esetben is — két oldala van, s el kell fogadnunk, hogy a tudományos fejlődéssel, a műszaki haladással elkerül­hetetlenül együtt jár. hogy a szellemi foglalkozásúak- áz alkalmazottak száma erőtel­jesebben növekedjék mint a fizikai munkát végzőké. Az alkalmazottak számá­nak gyorsabb növekedését több tényező indokolja. A termelés fejlődésével, az egyre modernebb gépek és berendezések üzembe állítá­sával nagyobb létszámú irá­A júniusi esőzések tovább­ra is gondot okoznak az ara­tásnál. Állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink földjein megyszerte lassan haladnak a kombájnok, mert a gyakori csapadék akadá­lyozza a munkát. így minden órát kihasználnak az aratás gyorsítására. A hét közepén a napfényes időjárás hatására teljes erő­vel folytatták a kalászosok betakarítását. Folyamatos a gabonaátvétel, bár sokkal lassúbb, mint korábban volt. A Heves megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­lat telepein 2500 tonna őszi árpát, vettek át. Elégedettek a búza minőségével, sütőipar értékével is. A mezőgazdasági és élei mezésügyi miniszter módo­sította a takarmánybúza fel­vásárlásáról szóló korábbi rendeletet és ennek megfele­lően, öí százalékkal maga­nyitó személyzetre van szük­ség. Ugyancsak ebbe az irányba mutatott a vállalati önállóság növekedése, amely új alkalmazotti munkakörö­ket igényelt, az ipartelepí­téssel együtt járó vidéki te­lephelyek számának szaporo­dása, a szociális intézkedések — gyermekgondozási segély- lakbérhozzájárulás, lakásépí­tési kölcsön stb. — körének bővülése is az adminisztrá­ció bővítését igényelte. Több aláírás és pecsét Mindez természetes és ért­hető. Ám az már kevésbé magyarázható, hogy az al­kalmazottak aránya sokkal gyorsabban emelkedett, min^ ahogyan azt a műszaki­technikai fejlődés üteme in­dokolta volna. Tanulságos felidézni néhány adatot: az 1967-es esztendőt követő há­rom évben az állami ipar munkásainak száma 5 szá­zalékkal, az alkalmazottaké 16 százalékkal, ezen belül a műszaki dolgozók száma 12. az adminisztratív létszám 20 százalékkal növekedett! 1967- ben az állami iparvállalatok­nál ezer munkásra 101, négy évvel később már 116 admi­nisztratív alkalmazott jutott. A vállalatoknál egy sor in­dokolatlan tényező is közre­játszott az adminisztráció — a valóságos szükségleteket meghaladó — növekedésében. Elszaporodtak az igazgatósá­gok, az alkalmazottak szá­mának sok helyen nem ír­tak elő teljesítmény-köve­telményt, s így előfordult, hogy egy ember munkáját többen végezték. Kétségkí­vül a negatív folyamatokban szerepet játszott a döntések felelősségének túlzott meg­osztása: egy-egy ügyiratra a szükségesnél több aláírás és pecsét került. Mindez egyút­tal az ügyvitelszervezés fej­letlen, a követelményektől elmaradott színvonalát is jel­zi, azt, hogy az irodai mun­kában sok még a párhuza­mos tevékenység. Tegyük hozzá mindehhez: különösen 1968 és 1971 kö­zött a közgazdasági szabályo­zók is a létszámhígítás, az úgynevezett ,,vattadolgozók” felvételére ösztönözték a vállalatokat. A bérszínvonal tartása érdekében gyakran vettek fel alacsony fizetéssel embereket — ők voltak a „vattadolgozók” —, akiknek ugyan sok dolguk nem akadt- de így lehetett ellensúlyozni a magasabb keresetűek bé­rét. Létszámstop A Minisztertanács 1974-ben felhívta a figyelmet e nemkívánatos tendenciákra, s a gépesítésre, a feladatok sabb áron veszik át a gaz­daságoktól mázsáját. A ga­bonaforgalmi vállalat telepe­in eddig 40 ezer tonna búzát vásároltak fel az üzemektől, ami jóval kevesebb, mint amennyire számítottak. Min­denütt működnek a szárító- berendezések is. Mint Császár István tudó­sítónk jelentette: a gabona­forgalmi vállalat a mezőtár- kányi régi malomépület kö-’ rül 100—150 vagon termény befogadására alkalmas vas- és favázas tárolót alakított ki, így az összesen hétszáz vagon átvételére alkalmas telepre folyamatosan szál­lítják a búzát a helybeli mezőtárkányi. a mezöszeme- rei és a besenyőtelki terme­lőszövetkezetekből. A ter­ményt szállítószalagok viszik a tisztítóba, majd a szárító­ba. A rakodástól a tárolásig szinte minden munkafolya­matot gépek végeznek. végzésének jobb megszerve­zésére utasította a gazdálko­dó egységeket, intézménye­ket. Némi javulás mutatko­zott is ennek hatására, ám a határozat végrehajtása igen lassan haladt, s ezért szük­séges lépés volt 1976. január elsejétől a létszámfelvételi zárlat — közkeletűbb nevén a létszámstop — bevezetése. Kettős célt kívántak elérni ezzel: egyfelől megállítani az adminisztratív, ügyviteli lét­szám növekedését, másrészt fokozottan ráirányítani a fi­gyelmet a munkaerő haté­konyabb felhasználására. A létszámstop eredménye­ként 1976-ban — hosszú évek óta először — sikerült meg­állítani az alkalmazotti lét­szám növekedését. Ugyanak­kor, mint az adminisztratív intézkedések általában, ez sem volt problémamentes: nehéz helyzetbe hozta a ko­rábban is takarékosan gazdál­kodó szervezeteket, minde­nekelőtt a kis létszámmal gazdálkodó Helyi tanácsokat, szövetkezeteket. 1977. január elsejétől a létszámfelvételi zárlatot létszámnövelési tila­lom váltotta fel, s ez azt je­lentette, hogy az alkalmazot­ti létszám — az 1976. de­cember 31-i szintet nem túl­lépve — vállalati hatáskör­ben pótolható. Bérmegtaka­rításból béremelés Ezzel egyidejűleg a kor­mány külön is rendelkezett a minisztériumok, országos hatáskörű irányító szervek, tanácsok, trösztök létszám- gazdálkodásáról. Ezeknek a szervezeteknek a jövő év vé­géig 5 százalékkal kell csök­kenteniük létszámukat az 1975. december 31-i állapot­hoz képest. S hogy a ren­delkezés végrehajtásában ér­dekeltté is tegyék az érin­tetteket, azok a szervezetek, melyek már 1978 végéig végrehajtották a csökkentést, az így megtakarított bért teljes egészében alkalmazot­taik bérszínvonalának eme­lésére és jutalmazására hasz­nálták fel. Ahol az idei év végéig csökkentik a létszá­mot a kívánt mértékben, a bérmegtakarítás felét hasz­nálhatják fel a fenti célok­ra. Azoktól a szervezetektől, ahol az előírt létszámcsök­kentést csak 1980 végére hajtják végre, a teljes bér­megtakarítást elvonják. Az ösztönzők eredményeként a tavalyi év végéig kétezer fő­vel, — mintegy négy száza­lékkal — csökkent az admi­nisztratív dolgozók aránya. Sok, vagy kevés az író­asztal? A kérdésre csak a mindenkori gazdasági-társa­dalmi helyzet elemzésével lehet egyértelműen válaszol­ni. Általánosságban azonban elmondható: nem az íróasz­taloktól kell mindenáron megszabadulni, hanem a rossz szervezéstől és a maradi, újat befogadni nem akaró gondolkodástól. A járőrautó vezetője nem akart hinni a szemének, amikor a szemben jövő kon­vojból hirtelen kivágódott egy IFA és egyre veszélye­sebben közeledett. A TRAF- FIPAX-os kocsi vezetőjének nem volt mit tennie, lehú­zódott az útpadkára, s csak a huszonkét évi vezetés alatt szerzett tapasztalata mentet­te meg attól, hogy az árok­ban kössön ki. — Azt gondoltam, hogy elférek... — magyarázkodott az SC 64-85-ös rendszámú tehergépkocsi vezetője, ami­kor Kápolna és Kerecsend között megállították a rend­őrök. Mert a helyszínen nem állt meg, sőt a szabálytalan előzést is csak akkor is­merte el. amikor már érezte, hogy kár mellébeszélnie. Utólag bizonyára elismeri, hogy nem azért jelentették fel, mert a veszélybe került vezető — rendőr volt. .. STOP AZ UTAKON fgy kezdődött az a két napig - tartó ellenőrzés- amelynek a célja volt, hogy a közlekedési rendőrök — és az önkéntes segítőtársaik — kiszűrjék a forgalomból az agresszív járművezetőket, az ittas autósokat, motorosokat, a szabálytalankodókat, akik veszélyeztetik a biztonságos közlekedést. Hogy pontosab­bak legyünk: az akció egy rövid eligazítással kezdődött. Az országúti ellenőrzés résztvevői megkapták az út­vonalat, s azt a „parancsot”, hogy nem a büntetés az el­sődleges cél, hanem a sza­bálytalanságok, a balesetek megelőzése. Reggel hatkor indultak a járőrkocsik- a TRAFFI- PAX-szal felszerelt autók és - az ellenőrzésben részt vevő körzeti megbízottak, Vo­lán-ellenőrök, valamint az őket segítő önkéntes rend­őrök. Kocsink előtt — még Eger határában — egy or­szágúti cirkáló. ZIL haladt. A Kőporos egyik kanyaró­ban hirtelen előzésbe kez­dett, átlépte a záróvonalat és.eltűnt a lehagyott jármű előtt. Az FO 68-99-es rend­számú teherautót javítás után hozták ki a vízügyi igazgatóság műhelyéből, hogy kipróbálják —' leg­alábbis ezt mondták a veze­tőfülkében ülők, akik az ed­dig megtett utat is kényte­lenek voltak feljegyezni a menetlevélre. Ezúttal figyel­meztetést kaptak a szabály- . talanságok miatt, s vissza kellett fordulniuk' a telep­helyre. A menetlevél vezetésével egyébként is gondok van­nak. Az ellenőrző rendőrök és a volánosok számta­lan jármű vezetőjének tet­ték fel a kérdést: miért nem írta be a fuvart? A válasz készen állt: — Elnézést, elfelejtettem... Ezt mondta Sírok és Recsk között a Polimer Ktsz gép­kocsivezetője is, aki Eger- csehibe szállított árut, még­hozzá úgy. hogy nem volt érvényes szállítójegye: a / raktárból kiadott anyagot két héttel később vitték a megrendelőhöz. Visontán a sóderszállítmány eredetéről ,,sóderolt" az igazoltatott gépkocsivezető, Gyöngyösön egy rakomány szögvasat akartak elfuvarozni — ter­mészetesen feketén, szállítá­si okmányok nélkül. Ezek már bűnügyi témák, az el­lenőrző rendőrök megtették a feljelentést. „TANKOLNI SIETTEM.. Az országutak rémei a gyorshajtók. Ezúttal is fenn­akadt néhány a hálóban. A Mátrafüreden álló TRAFFI- PAX-os járőrkocsi csekély negyedóra alatt tíz felvételt készített: a lakott területen közlekedők közül a „lassúb­bakhetvennel, a többiek 80 -—81 kilométeres sebességgel hajtottak. Gyöngyös és Hort között, a 3-as számú fő közlekedési úton mérték a nap rekordját. Ezt az MK 50-57-es rendszámú motor- kerékpár vezetője állította fel, száz kilométeres sebes­séggel száguldott el a TRAF_ FIPAX radarernyője előtt. Amikor megállították, a ve­zető így érvelt: — Kevés a benzinem, si~ etnem kellett tankolni... A „sietség” nem jó ta­nácsadó, de legalábbis nem kifizetődő dolog. Tanúsíthat­ja ezt az YF 78-46-os rend­számú tehergépkocsi vezető­je is, aki kilencven kilomé­teres sebességet hozott ki a járművéből. Ráadásul kettő helyett négyen ültek a szűk vezetőfülkében. Amikor ezt is szóvá tették a rendőrök, kész volt a válasz: — Hol utazzunk máshol! Tudják maguk, hogy milyen meleg van a platón ponyva alatt...? Nem a szójáték kedvéért mondta erre a rendőr, hogy akkor lesz meleg igazán, amikor megérkezik a bünte­tés összegéről szóló csekk. S bizonyára nem fog örülni a postásnak a visontai V. Im­re sem, aki Gyöngyös és Kápolna között szabálytala­nul előzött, s belehajtott egy másik személygépkocsiba. Személyi sérülés szerencsére nem történt, ez azonban i :t sem segít az ittasan vezető férfi ügyében. „ELVITTÉK” A FELNÉMETI SOROMPÓT A közlekedési szakembe­rek évekkel ezelőtt kiadtak egy térképet, amelyen azo­kat az útszakaszokat jelölték meg, ahol gyakoriak a bal­esetek. Ilyen például a 31-es és a 33-as út elágazása Dor~ mándnál, ennek a résznek az ellenőrzésére külön felhívták a rendőrök figyelmét. Szük­ség is volt rá, ezt a példák is bizonyították: a járműve­zetők többsége megállás, kö­rültekintés nélkül hajt ki Heves felől érkezve a föút- ra. Az elsőbbségadás elmu­lasztása miatt ezúttal meg kellett bítságolni már kora reggel két figyelmetlen au­tóst. Hasonlóan veszélyes ré­szek vannak a vasúti átke­lőhelyeknél, bár itt ezúttal nem volt szabálysértés, a felnémeti sorompót azonban így is ,,elvitték”. Egy cseh­szlovák turista fékhiba mi­att nem tudott megállni a lezárt sorompó előtt, s mind, két oldalról letörte a ruda­kat. Pillanatok alatt kocsi­sor várakozott az átjárónál, ahol ezután történt komo­lyabb baleset: az LU 15-80- as rendszámú motorkerék­pár vezetője figyelmetlenül közlekedett és belerohant az álló konvoj egyik kocsijá­ba. .. A motorosokkal a mosta­ni ellenőrzés során is sok baj volt. Még mindig vezet­nek a gyorshajtók, a sza­bálytalankodók listáján. Gyöngyösön például egy olyan vezetőt igazoltattak, aki — drágáivá az üzleti árat — maga fabrikálta ösz- sze a motorját, s hogy köz­lekedhessen is vele, megha­misított egy forgalmi enge­délyt. A PK 84-93-as rend­számú jármű vezetője pe­dig balesetet okozott a sza­bálytalankodásával: körülte­kintés nélkül előzött, majd hogy elkerülje az összeütkö­zést. a bal oldali árokba ro­hant. Az ,,eredmény": két személy megsérült. .. AMÍG OTT ALL A TRAFEIPAX Sok baleset történt az el­lenőrzés ideje alatt, ez azt bizonyítja, hogy csak addig közlekedünk szabályosan, példamutatóan, amíg a rend őrjárőr, vagy az éber szemű TRAFFIPAX a helyszínen van. A balesetek zöme ugyanis olyan helyen tör­tént, ahol éppen nem jártak, rendőrök. Ahol viszont len­dült a piros tárcsa, vagy fel­fedezték a villanó fényké­pezőgépet, ott perceken be­lül helyreállt a rend, elkez­dődött a jelzés: fényszóró* villogtatás, ujjkörzés. . .! A két napig tartó közle­kedési ellenőrzésnek ettől függetlenül érezhető hatása volt. A kép azért.nem olyan sötét — érthető okból a rossz példákat emeltük ki —, mert a több ezer ellenőrzött járművezető zömével nem volt probléma. A helyszín­bírság, a feljelentés csak annak „járt ki”, aki meg­szegte a közlekedés szabá­lyait. A többiektől a röpke ellenőrzés után így köszön­tek el a rendőrök: — Elnézést kérünk, hogy megállítottuk. További jó utat kívánunk...! Szilvás István 1979. július 19., csütörtök Föld S. Péter Nemcsak az országutakon tartottak ellenőrzést, a rendőrök vigyáznak a kempingezők nyugalmára is. (Fotó: Szabó Sándor)-----------------------------------------------------------------­-------­L assan Iiaflacfl a gabonaőtyétel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents