Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

Ökölvívás Az FTC iyer!e az összesített pontverseny) Hatvanban A petőfibányai Vasas (jobbról) kiütéssel győzött Tolmácsi (FTC) ellen. (Fotó: Szabó Sándor) A MÁV HAC szakosztá­lya július 13—15. között nagyszabású ökölvívóver­senyt rendezett, A városi sportcsarnokban megtartott küzdelmekben, három kor­csoportban tizenegy egyesü­let 76 versenyzője vett részt. Izgalmas csatákon az aláb­biak szerezték meg a győzel­met: Serdülő I. korcsoport: kis­papírsúly: Lantos Ferenc (MÁV HAC). papírsúly: Bon­csér Imre (Óbudai TSZ SK), kis váltósúly: Beleznai Ta­más (MÁV HAC), váltósúly: Talcsand József (FTC), nagy váltósúly: Babicz Ist­ván (FTC), nagyközépsúly: Sira László (FTC), nehéz­súly: Cseh László (Petőfibá- nya) A pontversenyben: 1. FTC 20, 2. Haladás VSE 8, 3. MÁV HAC 8. pont. Serdülő II. korcsoport: légsúly: Králik János (MÁV HAC), pehelysúly: Matisz András (206. sz. DSZK), könnyűsúly: Botos Ferenc (STC), kisváltósúly: Csömör Béla (MÁV HAC), váltósúly: Balogh Attila (Óbudai TSZ SK), nagy váltósúly: Vasas János (Petőfibánya), közép­súly: Dezső Antal (FTC), nagyközépsúly: Molnár Csa­ba (HVSE), félnehézsúly: Nagy Mihály (Petőfibánya), nehézsúly: Andics Attila (FTC). A pontversenyben: 1. Haladás VSE 23 2. FTC 17, 3—4. MÁV HAC és Petőfi­bánya 10 pont. Felnőtt korcsoport: lég­súly: Botos János (STC), har­matsúly: Csépány László (Zalka SE), pehelysúly: Per- jék Ferenc (Zalka SE), könnyűsúly: Zsíros János (Borsodi Bányász), kisváltó­súly: Német Sándor (HVSE), váltősúly: Kovács Zoltán (MÁV HAC), nagy váltósúly: Abonyi Ferenc (Zalka SE), középsúly: Csépányi István (Borsodi Bányász), félnehéz­súly: Deák József (Óbudai TSZ SK), nehézsúly: Ratesid Tibor (Zalka SE). A pontver­senyben: 1. Zalka SE 23, 2. Borsodi Bányász 17, 3. Óbu­dai TSZ SK 12 pont. A három korcsoport össze­sített pontversenyét az FTC nyerte 45 ponttal, utána a sorrend: 2. Haladás VSE 39, 3. MÁV HAC 24 pont. Tizenöt ország bojkottja Tizenöt ország — a Szov­jetunióval az élen — vissza­lépett a nyugat-berlini 30. íjász világbajnokságon való részvételtől — tiltakozásul a nemzetközi szövetség (FITA) azon határozatával kapcso­latban, hogy a Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia in­dulhat a küzdelmekben és mindkét ország továbbra is tagja maradt a Nemzetközi Íjász Szövetségnek. Mint ismeretes, a Dél-afri­kai Köztársaságot és Rhode­siát kizárták a NOB-ból és Lord Killanin. a NOB elnö­ke négy hónappal ezelőtt írt levelében minden nemzeti olimpiai bizottsághoz azzal a felhívással fordult, hogy tilt­sák meg sportolóik verseny­zését a két. ország képviselői­nek. Az ENSZ határozata is arra szólít fel, hogy vala­mennyi ország szakítsa meg mindenféle kapcsolatát a dél-afrikai és rhodesiai faj­gyűlölő rendszerrel. — A FITA állásfoglalása nagy megrökönyödést keltett — hangzik a hivatalos szov­jet nyilatkozat. A Szovjetunió csapatán kívül bojkottálja az íjász vi­lágbajnokságot Magyaror­szág, Guatemala, Hong-Kong, India, Írország, Mexikó, Mongólia, Marokkó, Lengyel- ország, Románia, Finnország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Kínai NK — utóbbi a taj­vani sportolók szereplése mi­att. A Népújság tippjei a 89. hétre: 1. Pápai Vasas—Répcelak x 1 2. Kapuvár—MÁV DAC 2 x 3. Győri D.-—Várpalota 1 4. Szondi SE—KOMÉP 2 X 5. Dombóvár—Baja 1 6. Mohács—Paks 1 7. Lőrinci F.—Köteles SE x 1 8. EMGSK—Esztergom 1 9. Szentesi V. —Szegedi VSC 2 10. Gyöngyös—Síküveggyár 1 11. Nagybátony—Recsk 1 12. Nagyhalász—Hajdú V. x 13. Szeghalom—Gyula 2 Pótmérkőzések: 14. MOTIM TE—Nagyigmámd 1 15. Tiszalök—Tállyal Ép. 1 16. Kisvárdai SE—Tiszavasvári 1 Wimbledon legnagyobb tanulsága Már az utórezgései is el­csitultak a népünnepély jel­leget öltő londoni teniszfesz­tiválnak, amit több mint száz esztendeje rituálésze- rűen rendeznek meg az All England Club wimbledoni pályáin. Az utolsó felvonás- ra a Grosvenor House Hotel halijában került sor, ahol a tenisz jelenlegi pápája mél­tósággal viselte a gratulálok mindent elsöprő rohamát. A 23 éves Björn Borg idei győ­zelmével végrehajtotta azt a bravúrt, amely eddig még egy Dtlen teniszezőnek sem sikerült: négyszer nyerte zsinórban a világbajnoki cí­met jelentő — bár teniszben nincs hivatalos világbajnok­rág — wimbledoni versenyt. A döntőt iá végigizgulhatta a magyar közönség a televí­zió jóvoltából, és valószínű sokáig emlékezetes marad az utolsó játék szívet, sze­met és — Borg későbbi be­vallása szerint — kezet re- megtető izgalma. Igen, a svéd jéghegynek reszketett a keze, amikor Rosceo Tan- ner, az idei Volvo Kupa győztese 5—4-es Borg-ve- zetésnél negyven semmiről felhozta magát egyenlőig és az előnyt eldöntő labdamenet alatt a két játékoson kívül valószínűleg senki nem mert levegőt venni a lelátókon. Szó ami szó, a közönség 1979. Július 18., szerda megkapta a pénzéért járó izgalmat, és ami még fonto­sabb, a káprázatosán magas színvonalú teniszt. Mind a két játékos felvonultatta sa­ját adúit. Tanner ütötte két­száz kilométeres sebességű szerváit. Öt játszmán keresz­tül rohant a hálóhoz, hogy fonák röptéivel állandó nyo­más alatt tartsa Borgot. Björn nehezen élte túl ezt a nyomást, de túlélte. Rendít­hetetlen kétkezes fonákjai­val igyekezett távol tarta­ni a hálótól Rosceót és si­került. A közönség tombolt. Már aki bejutott. Mert a fekete­piacon a jegyek százötven fontra rúgtak, ami szerényen számolva is több ezer forin­tot jelent. De hát mi az a varázs, ami miatt már egy hete ott alud­tak a pénztár előtt a vállal­kozóbb szellemű fiatalok, ami miatt fiestává emelke­dett a wimbledoni verseny, s egyáltalán a tenisz szerte a világon. A tenisz népszerűségi gra­fikonjának meredek emelke­dése nagyon sok összetevő­ből adódik, de a legfonto­sabb tényező mégis a játék színvonalának évtizedek óta tartó egyenletes emelkedése. Illetve egyenletes fejlődése az oly híressé vált játékos­sztárok óta. Jan Kodes — az egyetlen szocialista or­szágbeli versenyző, aki Wimbledont nyert — ugyan­is csak akkor tudott diadal­maskodni Londonban, amikor a profik távolmaradtak a versenytől. Volt ugyanis a teniszsportnak egy nagy vál 7 sága. A hatvanas évek kö­zepén felvetődött az ama­tőrizmus és profizmus kér­dése. Rod Laver, az ausztrá­lok csodateniszezője, csak azért nem tudott négyszer egymás után győzni Wimb­ledonban, mert a profikat akkor kitiltották a tenisz szentélyéből. A hatvanas évek közepén kettészakadt a teniszvilág. A legnagyobb hagyományokkal rendelkező angol indíttatású labdajáték válságba került. Az amatőrök nemcsak kere­setben, de játéktudásban is kezdtek amatőrré válni. Ahol ők jelentek csak meg, ott nem volt közönség, és egy­más között beszűkült, szür­kült a mezőny. És ekkor a legkonzervatí­vabb számolási módot tartó, a hagyományokat szinte val­lási szinten őrző tenisz — szürke — eminenciások meghozták a „bíborosi” kar döntését. Szabad az út. A profiknak is Wimbledon előtt, az amatőröknek is a profizmushoz. Nem azt latolgatták, hogy mit szólnak hozzá a hagyo­mányokhoz ragaszkodók, ha­nem azt, hogy esik-e csorba megingathatatlannak hitt esz­méken, hanem azt, hogy mi szolgálja a sportág egészsé­ges fejlődését. A döntés nem szólt bele részletekbe, nem szabályo­zott túl semmit, nem hívott létre bizottságokat, nem ala­kult aggályoskodók tanácsa a „de mi lesz akkor ha” jel­szó alatt felvonulók táborá­ból. Az idő sokszorosan iga­zolta a döntés helyességét. Uszodán kíivül — Vitorlázórepülő Dunaújvárosban július 22. és augusztus 4. között rendezik meg az első női vitorlázórepü­lő Európa-bajnokság küzdelmeit. Képünk a magyar válogatott felkészülésén készült: Bolla Mária, a magyar csapat legtapasztaltabb versenyzője, háromszoros gyémántkoszorús pi­lóta. (Fotó: Balaton József) EUloInar gipszben A fájdalmak már három­négy évvel ezelőtt jelentkez­tek. Molnár Endre, a vízi­labdavilág elismerten egyik legjobb kapusa, csak nem tudta magát, rászánni a mű­tétre; egyszerűen nem volt ilyesmire ideje. Az idei Világ Kupán azután végle­ges elhatározásra jutott, nem halogatja tovább az orvosi beavatkozást. Június 20-án meg is operálták, s most — csaknem húszéves pályafu­tása során először — hete­kig kénytelen volt távolma­radni az uszodákból. Nem tudott eljönni az egri nem­zetközi tornára sem, ahol ünnepélyesen köszöntötték volna, hogy túljutott a 150. válogatottságán. Otthonában válaszolt a neki „címzett’ kérdésekre: — Az orvosoknak több dolguk volt a vártnál, ugyan­is nem csak egy ciszta volt a bal térdemben, porcszaka­dás is fennállt. Heteken át csak két bottal járhatok, számottevő terhelést pedig csak augusztus elején kap­hat a lábam. Addig igyek­szem behozni a lemaradást: Azóta a tenisz világméretek­ben olyan önfenntartó és ön­finanszírozó sportággá vált, amelynek népszerűségével talán a Forma 1-es autók futama vetekszik csak. Furcsa módon egyetlen te­niszezőnek sem kell előadást tartani arról, hány órakor kell elaludnia, mennyi sze­szes italt fogyaszthat az ATP-ranglista első kétszáz helyezettje. Brian Gottfried egy délutánt hagyott ki a felkészülési edzésekből ta­valy, mivel aznap volt az esküvője. Furcsa módon a tenisze­zők profista rendszere áll legközelebb a munkaérték elmélethez, mivel itt való­ban az győz, aki tehetsége mellett a legkomolyabban, a legszorgalmasabban és a legtöbbet dolgozik. Reklámo­kért, egy SAS légitársasági izzadságtörlő viseléséért, Fi- la-nadrágban való szerep­lésért szintén csak az kap­hat pénzt, aki éveken keresz­tül kínkeservesen megdol­gozott érte. A teniszezők Mekkájába, az ATP-ranglista csúcsaira nincs mód lazsálással, lusta életmóddal, kevés munkával és gyenge teljesítménnyel feljutni. Wimbledon közönsé­ge szuper játékot lát évről évre. Itt ismeretlen a fél ház fogalma, ismeretlen az ér­deklődés hiánya, ismeretlen a ráfizetés és ismeretlen a rossz tenisz. De jó volna néhány más sportágban ismeretlenné ten­ni ezeket a fogalmakat ná­lunk js. Csakhogy nálunk a sportban bonyolultabb a helyzet. Mert annyi minden­re kell tekintettel lenni, hogy a sok tekintetben, néha a sport szenvedi a legna­gyobb vereséget. , . . Szigethy András négyéves kisfiámat évekig csak nagyon keveset láttam. Távol az uszodáktól, bi­zonyára könnyebb összegezni pályafutása legemlékezete­sebb momentumait? Talán a legizgalmasabb mérkőzést idézné fel legelőször! — Bár 171-szeres váloga­tott vagyok, mégis elég könnyen tudok választani. Az 1977-es jönköpingi EB-n a jugoszlávokkal vívott ha­talmas csatát soha nem fe­lejtem eL Ügy sikerült 4:1- re győznünk, hogy szomszé­daink mellett a bírókkal is meg kellett küzdenünk. Tagja volt olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címeket nyert együtteseknek. Melyik tornagyőzelem jelentette a legnagyobb örömet Molnár Endre számára? — Az első vízilabda-vi­lágbajnokság megnyerése 1973-ban, Belgrádban. Na­gyon éheztük már azt, a sikert, amely végre kilenc év után ott született meg. Az elmúlt másfél évtized külföldi válogatottjai közül melyiket tartja a legtöbb­re? — Az 1973-ban, Belgrád­ban szerepelt szovjet csapa­tot, amelynek ugyan nem volt kimondott vezéregyé­nisége, de több kiváló játé­kos — Barkalov, Kabanov, Dreval — szerepelt benne egyidejűleg. Kapustársai közül kinek a produkcióit értékeli legin­kább? — A hetvenes évek első felében szerepelt holland válogatót, Kroon neve kí­vánkozik legelőre. Igaz, kö­zépszerű csapatban szükség­szerűen több bizonyítási le­hetőséget kapott, mint má­sok, de fényesen bizonyított is. Mikor a legnyugodtabb a kapuban? — Ez az érzés csak vi­szonylagos lehet. Akkor, ha a Szívós—Sudár hátvédket­tős van a vízben. Régebben Mayert, Bodnárt és Konrád Jánost kívántam magam elé. A kapura törők között mi a sorrend? — Régebben Szívós Pistit, ma Faragót tartom legtöbb­re... A külföldiek között az olasz De Magistris, a szov­jet Dolgusin és Dreval, va­lamint a jugoszláv Mustur okozza a legtöbb gondot. Összeállítana egy világ- válogatottat, meg a legjobb­nak tartott magyar csapatot? — Ezt nem vállalom, kü­lönösen az utóbbi feladatot nem. Ehhez túl érzékeny emberek a mi pólósaink. ÉMÁSZ-sportnapok Sikerrel rendezték meg Egerben az elmúlt hét végén a 16. ÉMÁSZ ifjúsági és sportnapokat. A szomszédos megyékből és Heves megyé­ből több mint négyszázan versenyeztek egymással hat sportágban. A tömegsport­rendezvény helyezettjei. Atlétika. 100 m: 1. Szabó András (Eger), 2. Papp Lász_ ló (Miskolc), 3. Kovács Lász­ló (Eger). 800 m: 1. Szabó András, 2. Tóth Gyula (Ka­zincbarcika), 3. Szekeres Ist­ván (Sárospatak). Súlylökés: 1. Bernát Károly (Gyön­gyös), 2. Bardóczi Gábor (Gyöngyös), 3. Hegedűs Gyu­la (Eger). Gránátdobás: 1. Barczay József (Gyöngyös), 2. Varga Attila (Sárospatak), 3. Búzás Gyula (Gyöngyös). Magasugrás: 1. Veres Zoltán (Miskolc), 2. Somoskői Má­tyás (Salgótarján), 3. Erki László (Kazincbarcika). Tá­volugrás: 1. Veres Zoltán, 2. Erki László, 3. Nádudvari László (Gyöngyös). Csapat- versenyben: 1. Gyöngyös 113,5, 2. Salgótarján 106,5, 3. Kazincbarcika 103,5, 4. Eger 103 ponttal. Kispályás labda­rúgás: 1. Salgótarján, 2. Sá­rospatak, 3. Miskolc, 4. Eger, 5, Gyöngyös, 6. Kazincbarci­ka. A legjobb kapus; Sántha István (Sárospatak), Gólki­rály: Hajdú László (Miskolc). A legjobb mezőnyjátékos: Pénzes István (Salgótarján). Asztalitenisz. Férfiak. Csa­patban: 1. Kazincbarcika, 2. Salgótarján, 3. Miskolc, 4. Sárospatak, 5. Gyöngyös, 6. Vállalati Központ, 7. Eger. Egyéniben: 1. Tóth László (Salgótarján), 2. Nagy Zol­tán (Kazincbarcika), 3. Bin­der Gusztáv (Váll. Központ). Női egyéni: 1. Miskolczi Csa- báné (Váll. Központ), 2. Var­ga Bertalanná (Miskolc), 3. Siller Helga (Eger). Lövé­szet. Férfiak. Csapatban: 1. Gyöngyös, 2. Eger, 3. Mis­kolc, 4. Salgótarján, 5. Sá­rospatak, 6. Vállalati Köz­pont, 7. Kazincbarcika. Egyéniben: 1. Pintér János (Eger), 2. Szabó Kálmán (Gyöngyös), 3. Molnár Tibor (Gyöngyös). Nők: Csapatban: 1. Salgótarján, 2. Eger, 3. Gyöngyös, 4. Sárospatak, 5. Vállalati Központ, 6. Mis­kolc, 7. Kazincbarcika. Egyé­niben: 1. Cseh Ilona (Salgó­tarján), 2. Turcsányi Béláné (Salgótarján), 3. Tóth János- né (Eger). Sakk. Csapatban: 1. Vállalati Központ, 2. Ka­zincbarcika, 3. Salgótarján, 4. Sárospatak, 5. Eger, 6. Miskolc, 7. Gyöngyös. Egyé­niben: 1. Csúz Ferenc (Sal­gótarján), 2. Orosz Béla (Váll. Központ), 3. Káló Jó­zsef (Kazincbarcika). Tájé­kozódási túraverseny: 1. Eger, 2. Gyöngyös, 3. Sáros­patak. 4. Vállalati Központ, 5. Miskolc, 6. Salgótarján. 7. Kazincbarcika. Szellemi ve­télkedő: 1. Miskolc, 2. Vál­lalati Központ, 3. Salgótar­ján, 4. Kazincbarcika, 5. Gyöngyös, 6. Sárospatak. Az összesített pontverseny végeredménye: 1. Salgótar­ján 39. 2. Gyöngyös 34. ,3. Eger 32, 4. Sárospatak 29, 5. Kazincbarcika 24, 6. Miskolc 24, 7. Vállalati Központ 20 ponttal.

Next

/
Thumbnails
Contents