Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-18 / 166. szám
Felvételi előkészíts a főiskolán Sátrak és faházak nélkül A sátrak és a faházak elmaradnak. A játék, a sport, az önfeledt kikapcsolódás sem kap főszerepet. Az itt időző fiatalok legfontosabb tennivalója a tanulás. Méghozzá nem napi két-három, hanem nyolc óra. Az egészben az az érdekes, hogy mégsem riadoznak, sőt valamennyien örömmel érkeztek Egerbe, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára. Azért jöttek az ország mintegy tíz megyéjéből, hogy a majdani felvételi vizsgára felkészüljenek. Kitűnően képzett oktatók és lelkes hallgatók kalauzolásával, segítségével. Hagyomány született A negyedéves Szabó Ahna magyar—történelem szakos, ő már elsős korától foglalkozik ezzel a felelősségteljes teendővel. Így hát szakavatottként szólhat az előzményekről. — Hosszú esztendők során alakult ki az a gyakorlat, hogy a középiskolások körében felmérjük: melyik tehetséges munkás-paraszt fiú, lány szeretne továbbtanulni. Felvesszük vele a kapcsolatot, s harmadikos koruktól levelezünk velük. Általában évenként nyolc alkalommal küldünk nekik írásbeli feladatokat. Ezeket ők kidolgozva postázzák vissza. Mi átnézzük, értékeljük valamennyit. A legügyesebbeket, a legszorgalmasabbakat hívjuk ide nyaranta, hogy majd két hétig gyarapítsák ismereteiket. Nem kis megterhelés vár rájuk, hiszen délelőttönként a majdani vizsga követelményei szerint a főiskolai tanárok tételenként veszik át velük az anyagot. Az előadásokon arról is beszélnek, hogy milyen szakmai jellegű műveket tanulmányozzanak át. Délutánonként a hallgatók által vezetett szemináriumokon gyakorolják a hallottakat. Bevált ez a forma, igen sokan ennek köszönhetik, hogy hátrányukat behozták és gólyákká válhattak. Én a magyaros gárdát patronálom, s néhány nap után már bízvást állíthatom: jól haladunk. Célunk az alkotó gondolkodásra, az összefüggések meglátására, az egyéni eligazodásra és véleményformálásra nevelés. Új szemlélet Simon Valéria és Preszoly Ibolya a sárospataki Rákóczi gimnázium diákjai, ök komolyan vették a rendszeresen érkező kérdéseket. Akkor is, ha a jó válasz érdekében szabad idejük tetemes részét áldozták fel. — Minden téma töprengésre késztetett bennünket. Ha csak a tankönyveket nézzük át, akkor aligha boldogoltunk volna. Mi viszont felkerestük a könyvtárakat, tanulmányokat olvastunk, s ezek nyomán más megvilágításba kerültek a témák. Egy kissé úgy dolgoztunk, mint a kutatók. Így kerestük például a kapcsolatot Ady és Vajda lírája között. Nem általánosságokat emlegetve, hanem tényeket felsorakoztatva! Arra is utalnak, hogy nem mindenki bírta az iramot. — Néhányan könnyed játék_ nak vélték az egészet, s megtorpantak az első akadálynál. Rájöttek: nincs türelmük, kitartásuk. Egyébként jó módszer ez, mert önértékelésre, a képességek és adottságok higgadt mérlegelésére késztet. Zaja Tamás egri szakközépiskolás a hozzá hasonló helyzetben levők sajátos gondjaira hívja fel a figyelmet. — Tizennégy évesen az ember képtelen eldönteni, hogy mire hivatott. Én a Gép- és Műszeripari Szak- középiskolába kerültem, s csak később döbbentem rá: az irodalom és a történelem sokkal jobban érdekel a szakmai tárgyaknál. Ráadásul éop ezekből kapunk többet. Ezért pótolnom kellett hiányos humánismereteimet. Ehhez adtak ötleteket a fö~ iskolások. Megszereztem a gimnáziumi tankönyveket, ezeket alaposan átnéztem, s csak azután foghattam hozzá a munkához. Ha ezt nem juttatják eszembe, akkor ké_ sőbb aligha álltam volna a versenyt. így viszont reménykedem. ' Hasznos útravaló A több mint kilencven ifjú kissé bizonytalankodva érkezett. A szíves fogadtatás, az őszinte segítőkészség azonban hamar feloldotta a feszültséget. A feszített mun. katempó egyikőjüket sem zavarta, hiszen nem üdülésre számítottak. Megbarátkoztak a környezettel, megismerték azokat az oktatókat, akik egy esztendő múlva majd felvételeztetik őket. Ez sem akármilyen előny, hiszen megkönnyíti a későbbi helytállást. A legértékesebb azonban az, amit kaptak. Erről valamennyien elismeréssel szólnak. — Gyakoroltuk a verstant. Ezt a témakört az iskolában épphogy érintettük. A sap- phói strófáról például ott szó sem esett, holott a felvételin erről is érdeklődnek majd. — Az itt hallottak birtokában az érettségin is köny- nyebben boldogulunk. Nem betanult leckét mondunk majd — erre is járhat jeles —, hanem önálló vélemér/ nyűnket fogalmazzuk meg. — A rendszerezéssel igényesség alakult ki bennünk. Olyan útravaló ez, amelyet az életben is hasznosíthatunk. A napi nyolcórai elfoglaltság akkor is fárasztó, ha valaki örömest vállalja. A szervezők ezért változatos kulturális programról is gondoskodtak. A felvételi előkészítő tábor résztvevői megtekintették a várszínház előadását, gyönyörködhettek egy orgonahangversenyben, s kirándultak — többek között — a Szalajka-völgybe. így hát nemcsak tanultak, hanem jól is érezhették magukat. Stílusosan búcsúztunk tőlük: — Viszontlátásra jövő szeptemberben. Az egri főiskolán. .. Pécsi István X R*at<5 napi«; azáz= ezrek kedvelt műsora, majdnem egyévi szünet után ismét jelentkezett. Mai szerkesztői megemlékeztek (szép gesztus volt) a korán elhunyt Dolgos Jánosról, a tervezőről, alapítóról és első szerkesztőjéről. Az újrakezdés bizonyítja, hogy tovább lehet éltetni a mindennapok demokratizmusának ezt az alkalmi műhelyét, meg lehet őrizni azt az erkölcsi légkört, társadalmi és műsorszerkezetet, amihez az alapító az utolsó pillanatig ragaszkodott. A Napló ezután is — havonta egyszer, ezúttal a Kossuth-műsorban — egy- egy „szavakész”, tájékozott szakember, a hallgatók kérdéseire is válaszolni képes vitapartner segítségével ad választ gazdaságpolitikai, külpolitikai, oktatási, köz- művelődési, etikai kérdésekre. A műsor vendége a múlt héten Gergely István, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke volt és megjegyzései a hallgató elé rajzolták Magyarország vízrajzi térképét, amelyek nyomán élő, holt vizeink állapota, falvaink vízügye, a vízfogyasztás helyzete, árvizek és aszályok, elmulasztott lehetőségek és a jövő képe tárult a hallgató elé. Meg az is, hogy mi olyan ország vagyunk, ahol három hónapon belül van árvíz, belvíz és aszály. (Éppen megszokhattuk. volna már sirámok nélkül is.) „Az anyja teremtésit. Nyakig vagyunk az iszapban, hal meg nincs. A Siót szereti a hal, de ráengedik a szennyet és 5—10 kilós döglött harcsák lepik el a vizet” — mondja a szekszárdi halász. De azt is, hogy gyárak könnyen kifizetik a több millió forintos bírságokat, ,aztán megy tovább minden, mert első a termelési tervek teljesítése, meg azt is, hogy ésszerűbb lenne először derítőket építeni, aztán a gyárakat. Kitűnő és életet biztosít a Duna és Tisza gátrendszere, de a tardi tanító Mezőkövesdről hozza a vizet családjának. Érden naponta nyolc lajttaj 200— 250 köbméter vizet vittek a lakosságnak utcasarkokon kimérve vödrökbe, kannákba. Van példa arra, hogy az újtelepesek a régi ásott kutakba vezetik a szennyvizet, ami aztán továbbfertőzi a szomszédok kútjait, így az ásott kutak értékes vize a végét járja. Marad tehát Vasárnap reggelizés közben az újságot olvasva Lut- kus szeme megakadt a következő közleményen: „A nők átlegéletkora már kilenc évvel túlhaladja a férfiak átlagéletkorát. Ha a férfiak sürgősen nem tesznek valamit ez ellen, ez a szakadék egyre inkább nőni fog — természetesen • a nők javára.” Lutkus becsukta az újságot, félretolta a palacsintát, amibe már beleharapott, és összehunyorított szemmel hosszasan figyelte hőn szeretett élete párját, aki — OMmkM 1979. július 18., szerda mintha mi sem történt volna — most is ott szorgoskodott a tűzhely mellett. — Idehallgass, Ada — szólalt meg végül hosszú töprengés után —, mi lenne, ha holnaptól én magam személyesen vinném Dajvocskát az óvodába? — Te?! — hökkent meg az asszony. — Egy órával korábban kelnél és veszélynek tennéd ki magad a trolin? És nem sajnálnád a bordáidat? — Gondolod, a bordáim... — Lutkus kihúzta a vállát. — De hát néha meg kéne egy kicsit mozgatni magam. .. — És azt sem hagyva, hogy a feleség magához térjen a meglepetéstől, hozzátette: — Remélem, semmi kifogásod az ellen, ha ezentúl én fogok bevásárolni. Ada lábai megroggyantak. Le kellett ülnie a kisszékre. — Ebédidőben fogsz futkosni az üzletekben? — Miért? — nevetett fel önelégülten, ravaszul a férj. — Nekem nem lehet hasznosan egyesíteni a szellemi munkát a fizikaival? A teljesen megzavarodott feleség összefüggéstelenül motyogott valamit. — No és mit szólnál hozzá — folytatta az előadást Lutkus —, ha magamra vállalnám a lakás takarítását? Ada kezéből kiesett a törlőrongy. — Nem tudok rájönni, hová akarsz kilyukadni — szólalt meg nagy nehezen: hangja egyszerre rekedt lett. — Remélem — jelentette be Lutkus, miközben energikusan lehajolt, és felemelte a rongyot —, hogy a tűzhely mellett is boldogulok majd a segítséged nélkül! — De — vetett ellent alig- alig hallhatóan a feleség — de... ez aztán igazán női munka... férfi, fakanállal... — Sőt már alig várom — szakította félbe Lutkus —, hogy eljöjjön a befőzés és a savanyítás ideje! Apropó, hol van annak az almás pirognak a receptje, amit Stefánia hozott? — Stefánia? — Ada elsápadt, egy csepp ,vér sem maradt az arcában. — Ó, te valamit titkolsz előlem! — Titkolok? — Lutkus mindenesetre felvette az asztalról az újságot, és hanyagul a régi újságosomé közé dugta. — Te magad mondogattad, hogy sohasem segítek. Nos hát most menj, és ne lábatlankodj itt a konyhában! — Hová... menjek? — Ada ajkai remegtek. — Ahová akarsz — hagyta rá nagylelkűen a férj. — A moziba, a könyvtárba, a bárba, a folyóra pecázni... De azt se bánom, ha elmész a sportcsarnokba — ott nemzetközi dámaverseny van ma. — Tehát kirúgsz, mint egy kutyát, menjek, amerre látok? Jobb lenne, ha egyenesen a szemembe mondanád, hogy meg akarsz szabadulni tőlem... hogy... hogy... — Fuldokló zokogásba tört ki, arccal az ebédlőasztalra borult, - szabad folyást engedve könnyeinek. Lutkus igazi férfiönuralommal megvárta, amíg elmúlik a hisztérikus roham első kitörése, amíg megszűnik a vállak görcsös rángatózása. Ekkor gyorsan megszólalt: — Nohát, ne bőgj, mint egy taknyos gyerek! Nem érted a tréfát? No, csak tréfáltam, csak tréfáltam... — Csak tréfáltál?... — Emelte rá könnytől duzzadt szemeit az asszony. — Szép kis tréfa volt! Egy évet vett el az életemből! Lutkusnak elment a kedve. „Miért kínozom? — gondolta bűnbánóan. — Mit számít nekem az a kilenc év különbség. Hadd főzzön csak kedvére... ” És kettőzött étvággyal látott neki a palacsintának. Tordította: Juhász László az igény és követelés a vezetékes víz miatt, aminek a költségeit viszont az államra kívánják hárítani. Szó esett a balatoni horgászról, aki a nagyobb zsákmány reményében moslékkal eteti a partszakasz halait, a Kis-Balaton pusztulásáról, a Zala szennyezettségéről és a panaszokat hallva nekem az volt az érzésem, hogy túl sokat beszélünk a vizek állapotáról, sok a „hórukk”, de kevés a tett. Vitázgatva, a szemünk láttára vált holt folyóvá a Sajó. Azok a tudományos munkálatok, felmérések. amelyek célja a Balaton megismerése, szerkezetének élet- folyamatainak vizsgálata, elkésett meditációk, mert mire következtetések, majd a tényleges intézkedések megszületnek, évtizedek múlnak el. Közben műtrágyához jutva tovább burjánzik a hínár és újratermelődik a szemét. Egy háromórás műsor sokoldalúsága, szerkezetének egysége csak arra ad lehetőséget, hogy az ember perceket vagy félórákat figyeljen oda, de lehetőséget nyújt az aggodalmas gondolkodásra, pl. arra, hogy nem bírságok fogják vizeink védelmét biztosítani, hanem az emberi, a közösséget, a jövőt is szem előtt tartó ma- gatarást, amelyben háttérbe szorul a pillanatnyi haszon, a köldöknéző, sütkérező él- vetegség és előtérbe lép a felelősség, „a többi”, „a jövő”, mert ezzel tartozunk az utódoknak, de szomszédainknak is. A Helyettem írták vallomásai, az írói hivatás, a művészi valóságábrázolás céljait, a tudatos olvasás és olvasmányélmény összefüggéseit mutatják és fontosabbak mint a legkörmönfontabb strigulázó olvasáskutatás. Más az, há egy hivatott bürokrata személye fontos- ságát és nélkülözhetetlensé-j gét kívánja igazolni és más; ha a tudatos művész, kor- társ a társművészet egy-egy képviselője mond véleményt» írásművekről, irányzatokról^, azonosságokról és divergenV dákról. Szinetár Miklós sze* rint azok a valóban nagy;* művek amelyek az élet teU. jességét képesek ábrázolnüí „Megrendíteni vagy megne-i* vettetni — ez lehet a művé-f szét feladata ... felmutatni?' az emberek vérvesztes le-f hetőségeit, a meg nem élt*,; lehetőségeket. Ebben a teljes^ körben semmit sem leheti igazán komolyan venni és* mindent borzalmasan ko-| molyán kell venni”. Az 3? nemzedéke a szegénységet, a< háború megaláztatásait, gyilkosságokat, rokonok el-v vesztését, utcán lelőtt emberek látványát élte át, így,, i természetes a választása;, j Doktor Faustus és egy Nagy Lajos-novella igazságainak; és hitelességének elemzései Ma van nálunk valami-* dühös törekvés a lesimított-» ra. Az élet civilizáltabbá« vált, az összeütközések a fű alatt zajlanak, az ember* egyre konformisabb életet él,1 egyre távolabb kerülnek a. megrázkódtatások, így aa- írónak nem lehet más vá-j lasztása, mint korunk ellent» mondásait, fonákságait kife-f jezni. (Örkény István, MoU< dova György írásművészete); A Helyettem írták vallo-h másai hasonlatosak az IróJ | szobám” vagy a „Láttukii hallottuk” riportjaihoz, de* arra is alkalmasak, hogy rávessék az olvasó figyelmét ] olyan összefüggésekre, ame-«j lyeket korábban nem vett észre vagy felületesen el- siklott fölöttük. (Pl. irónia a János vitézben). Ebergényi Tibor Túrázó hevesiek Pannon-túra — a partizánok útján A hevesi járási hivatal szakszervezeti bizottsága dunántúli, pannon-körutat szervezett dolgozói részére, melynek keretében tegnap 25 hivatali dolgozó indult mikro- busszal pannon-túrára. Ennek során többek között ellátogatnak Győrbe, Szombathelyre, Balatonfüredre és Székesfehérvárra is. Az ötnapos túra tegnap reggel kezdődött. Ugyancsak 25 résztvevője . volt annak a túrának, amely tegnap ért véget a hevesi művelődési központnál működő kiscsoportok tagjai indultak el ugyanis két héttel ezelőtt azzal a céllal, hogy bejárják partizánjaink. Nógrádi Sándor, Szőnyi Márton és mások útjait.. Többek közt felkeresték Ipolytamó- cot, a karancsberényi Nógrádi Partizánmúzeumot, jártak Salgótarjánban és a hangonyi tónál, megtekintették az Özdi Kohászati Üzemeket és eljutottak a szlovákiai Fülekig is. A túra vezetői, Czakó József, Ben- csik József és Blahó András. ■ ■ —-n Gyógyító fürdő Ajkán Rehabilitációs fürdőt építettek az Ajkai Timföldgyár dolgozóinak. A fürdőben iszappakolással, súlyfürdővel, melegvizű medencével várják a mozgásszervi megbetegedésben szenvedőket. Aa új létesítmény személyzetét a hévízi gyógyfürdő-kórházban képezték ki.-----------------------------------J Ú j bélyeg az öttusa világbajnokságra A posta az idei budapesti öttusa világbajnokságról bélyeggel emlékezik meg. Az Évfordulók — események sorozatban augusztus 11-én 2 forintos bélyeget ad ki. A Forgács Miklós grafikusművész tervei alapján; többszínű ofszetnyo- ássál a Pénzjegynyomdában készült bélyeg a földgömböt és sti-' lizált alakokkal az öt sport^ ágat ábrázolja. \ v
